Turai Duma, 1994-1995 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1994-09-01 / 1. szám
Egy elsőcikkes AJÁNLÁSA füstjelzés és pletyka helyett gyermekbetegségen. S ha néha nem tetszik, jusson majd eszetekbe: ez, az újság a Ti tükörképetek is, akár unalmas, netán érdekes - miattatok olyan. Milyen is a jó diákújság? A pontos választ nem tudom, csak gondolom:friss, de nem a hitelesség rovására, -szabad, de nem szabados, -kritikus, de nem sértő, -színes, de nem felszínes, -helyes magyarságú, de a diáknyelvet sem száműzi, -főleg: soha nem egyoldalúan tájékoztat! Lehetne folytatni, de nem teszem. Újságunkat is az olvasók fogják elbírálni: ha veszik - jó, ha nem - léte kérdésessé válik A lap előállítását, az anyagköltséget önmagunknak kell megteremteni, s ez a példányszámtól is függ. Kérem azokat a szülőket, túrás felnőtteket akik valamilyen módon támogatni tudnák lapunkat, segítsenek újságunk megjelentetésében! Végezetül kívánok a szerkesztőségnek felelős, lel kes, jó munkát, kitartást és türelmet. Ajánlom az újságot mindannyiunknak, akiket érdekel az iskola mindennapi élete: ennek alakításában szívesen rész vállalnak, eredményeinket hirdetik, népszerűsítik, nem utolsósorban olvassák Seszták Sándor igazgató TOLLE, LEGE!* VEGYED EL A DÖNK képviseletében köszöntöm a most induló lapot, mely érezhető hiányt pótol. Megítélésem szerint egy iskolaújság akkor tölti be igazán feladatát, ha nem csupán tájékoztat, hanem seggit, tanácsot ad, szórakoztat, nevet Szeretném, ha lapunk hiteles krónikása, és elfogulatlan kritikusa legyen iskolai életünknek. Ehhez sok sikert, kitartást és az alkotómunka örömét kívánom a szerkesztőknek. Kedves tanulóik, nevelőtársaim! Fogadjátok érdeklődéssel és szeretettel iskolánk újságát.1 .Jenei Csabáné DONK segítő tanár ( * A címben szereplő szállóige Szent Ágoston Vallomások című művében olvasható.) KEDVES IFJÚ ÉS MÁS OLVASÓ!A sajtó története igen messzire nyúlik vissza, hisz az ember mióta eszméletre ébredt, azóta állandóan híréhségben, illetve híradás-kényszerben él. (lásd: pletyka és indián füstjelzés!) Társas lények vagyunk, és a közösségek információk birtokában működhetnek jól. Sok évszázad telt el, mire megszületett az újság és az újságírás, mára pedig az írott sajtó népek, országok sorsát, hangulatát befolyásoló igazi nagyhatalom lett. Épp ezért az újságszerkesztőknek is hatalmas a felelőssége - ezt ne feledjék szerkesztőink sem. A mi iskolánk egy nagy közösség, közel ezer diák és felnőtt tanul, dolgozik, él együtt. Közöttünk, nálunk is jönnek-mennek a hitek: gyorsan-lassan, jólrosszul - néha kitaláltak vagy elferdítettek. Sokszor el sem jutnak mindenkihez... így arra gondoltunk, nekünk is kell egy újság, amit mi írunk és olvasunk, szeretünk, néha szidunk - de legközelebb is megvesszük, mert rólunk, nekünk szól - röviden: a mi újságunk! Tudjátok, nem is olyan könnyű egy ilyen újságot írni, de ha Ti is közreműködtök benne, akkor hamar túljut majd minden I.TI IRAI DIÁKOK ! UNALOMŰZŐ MAGAZINJA