Turai Duma, 1994-1995 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1994-09-01 / 1. szám

Július 20. és 27. között huszonnégy gyerek és néhány felnőtt ütött tanyát ISKOLÁNKBAN. Több­ségük I­latvan városából jött, de csatlakoztak hozzá­juk néhány napra, egy-egy programra túrás diákok is. "Gyökerek hagyomány közvetítő tér­ségi tábor" - olvashattuk az iskola kerítésén.­­ Mit jelent az elnevezés? - kérdezzük //Ipszki János táborvezetőt. - Tőlünk a múlt megisme­rése és a hagyományok mentése, átadása. A "térségi" jelző mutatja, hogy "nem tartjuk tiszte­letben" a megyehatárokat, hiszen az egymás mellett lévő települések hatással vannak egymásra. Első­sorban Túra gazdag nép­művészetének, hagyo­mánykincsének megisme­rése vezetett ide bennünket­­,s ebben sok segítséget kaptunk már a szervezés idején is Tóth István pol­gármestertől. - Kik és kiknek szervezték a tábort? - A kolping-mozga­lom tagjai minden érdeklődő dalainak. NYÁRI KRÓNIKA 1994 A KOL­PING- MOZGALOM névadója Adolf Kolping XIX. századi német ifjúmunkás, aki az Ipari forradalom idején rá­jött hogy a bérmunkás fiatalok gyökértelenü­l támasz nélkül lézengnek a világban. Otthonokat szervezett, ahol családias légkörben segítette emberi és szakmai fejlődéseket. A katolikus és nemzetközi moz­galom 1856 óta működik ha­zánkban. Hatvanban 1945 előtt Kolping Katolikus legényegylet néven működött. 1993. áprilisában alakult újjá 35 fővel. A fák alatt bográcsban készült néhányszor az­ étel, de legtöbbször Galgahévizről érkezett a kaja. A gazdag program során dalokat, népi játékokat ta­nultak. Kipróbálták ügyes­ségüket is: hímeztek, ko­­rongoztak. Ellátogattak a falumúzeumba, a község egy-egy érdekesebb színte­rére: megnézték a romosan is lenyűgöző kastélyt. Boldogon Szántó Lóránd, G salgahéviz­en Erősváry Tél tanár történeti és régé­szeti emlékekkel ismertette meg a tábort. - Sokan segítettek furán is - mondja a táborvezető. -Maczkó Mária népdalo­kat, Dolányi Anna és cso­portja táncos játékokat, szokásokat, Békési István népi sportjátékokat taní­tott. Gádor István tanyája és Szi­lágy­iné Manci néni tájházi kalauzolása és Kálna Tibor falusétája élmény volt. Köszönjük. Ugyanis köszönet jár az­ iskola vezetőinek, akik otthont adtak a tábornak. -bére-Július 21-én indult el csa­patunk a Dükk-hegység déli részén lévő, Cserép­falva közelébe. A gyönyö­rű helyen első dolgunk volt a sátrak felverése, a tábor kiépítése. Mindenkinek volt feladata: konyhások, őrök, ügyele­tes tisztek voltak. Két vetélkedőt is rendez­tünk a tábor ideje alatt, az­ egyiket a Bükki Nemzeti Parkról, a másikat a nö­vény és állatvilág érdekes­ségeiről. Mint minden verseny nagy izgalommal járt, de megérte. Egy-egy új ismeretet az iskolában is hasznosítani tudunk majd. A természet szépségei között szinte észre sem vettük, hogy egy-egy túrán 10-11 kilométert is megtet­tünk. A legnehezebb és a leghosszabb gyaloglás a 20 kilométeres I­lór-völgyi túra volt. De megérte a fáradságot, mert gyönyör­ködtünk a tájban, s meg­néztünk egy ősemberi barlangot is. Nem messze a tábortól volt egy gémeskút. Gyak­ran fürdőztünk a frissen húzott vízben. Szükség is GYÖKEREK­­ HAGYOMÁNYOK­HOZ MÁSODIK CSERKESZTÁBORUNK I I KAI DIAKOK l'INALOMP/O MAGAZINJA 3.

Next