Hét nap, 1931 (1. évfolyam, 1-32. szám)

1931-05-24 / 1. szám

BEKÖSZÖNTŐ. Új magyar hetilap, a „Hét nap“ ha­sábjairól köszöntjük az olvasót. Ez a hetilap, amelyet a „Pesti Hírlap“ kezdeményező ereje és áldozatkészsége teremtett meg, nemcsak merőben új és újszerű vállalkozás, hanem úttörő is. Sem magyar földön, sem külföldön nincs elődje és nincsen mása. Olyan újságot akarunk adni a kö­zönségnek, amelyből mindenki tiszta képet alkothat a hét minden fontos eseményéről, olyasmikről is, amelyek a napi gyors olvasás közben elkerülhet­ték a figyelmét. Minthogy itt bizonyos távlatból tárgyaljuk már a történteket, az olvasó összefüggően kapja a hét történetét, úgy, hogy minden érdemes esemény az olvasó elé kerül és minden, ami történt, érdeme szerint kerül mélta­tásra. Apró és jelentéktelen dolgok tehát itt már nem vonhatják el az ol­vasó figyelmét a fontosnak bizonyult eseményekről. Erre az újságra szüksége van min­denkinek. Szüksége van rá mindazok­nak, akik nem rendszeres újságolva­sók, akik napi gond­juk-bajukban, vagy elfoglaltságukban nem érnek rá arra, hogy az újságban mindent apróra el­olvassanak, helyrengetegében nem ké­pesek tisztán tájékozódni és emiatt az­tán nincs is pontos értesülésük az ese­ményekről. Szüksége van erre az új­­ságszerű lapra mindazoknak, akiknek nincs elég pénzük arra, hogy minden­nap újságot vegyenek. És csináljuk ezt az újságot a külföldi magyaroknak, azoknak a véreinknek, akik elszórtan élnek a világban, akiknek a száma igen tekintélyes és akik különösen a ma­gyarországi eseményekről nincsenek részletesen és összefüggően tájékozva, s akiket ennek a lapnak a szárnyai job­ban összetarthatnak, közelebb hozhat­nak egymáshoz és akiket ezzel az új lappal szorosabban kapcsolhatunk visz­­sza a hazához. Meg vagyunk győződve, hogy ez a lap eddig hiányzott. Mert hiszen az, aki nem­ olvas újságot, vagy aki rend­­szertelenül olvas újságot, nem ismer­heti a kort, amelyben él. A „Hét nap“ lehetővé teszi, hogy lépést tartson az élettel mindenki, mert a „Hét nap“ csak azt foglalja magában, ami szük­séges és érdekes. A „Hét nap“ stílusában, formájában olyan lesz, hogy azt a legműveltebb és legegyszerűbb ember egyformán élvez­heti. A művelődés szépségét és az egy­szerűség világosságát egyesíti magá­ban. Különös gondot fordítunk arra, hogy családi lapot csináljunk, amelyet a fiatalság kezébe is adhatunk. A „Hét nap“ olcsósága és szépsége vetekszik egymással. Számonként nyolc fillérbe kerül, simított papiroson ké­szül, képekkel gazdagon tarkítva, mély­nyomással, tehát a legújabb és legszebb nyomdai eljárással. A „Hét nap“-ot a legkitűnőbb újságírók írják. Friss for­mája­, újszerűsége s különösen a rendkívüli olcsósága lehetővé teszi. Bizonyára sok francia fiúcska ábrándo­zik arról, hogy egyszer felnőtt korában ő fog az Elysée-palotában lakni, mint a köztársaság elnöke. Ki lesz az Elysée új ura, ez izgatta most is a világ közvélemé­nyét, mielőtt május 13-án megválasztották Dou­mert, a francia köztársaság új elnökét, aki 13-ik a sorban. Az Elysée-palota elnöki lakosztálya sokszor jelentett balszerencsét lakójának. Volt olyan elnök, akit valóság­gal elkergettek, akadt olyan, akinek a veje becsületrendet árusított, de ezzel nem va­lami nagy becsületet szerzett elnök­ apósá­nak. Az egyik elnököt meggyilkolták, a másik botrányba keveredett, két palota­­lakó az elnökök közül titokzatos körülmé­nyek között halt meg, legjobban járt még az, akit visszalépésre kényszerítettek. Akadt olyan, aki azt mondotta, hogy élete­­legszebb napja lesz, amikor kiköltözhet a palotából. A legutolsó, Doumergue, nem volt rábírható, hogy az elnökséget még egyszer vállalja. Úgy látszik, a fran­cia köztársaság elnöki széke sem fenékig tejfel. Briand pedig nem hiába félt a két tizenhármas számtól, alaposan megbu­kott, így Párizs legelőkelőbb részén fekvő gyönyörű palotába most a hófehér, hosz­­szúszakállú Doumer fog beköltözni. A 13-ik elnök jövendőbeli lakóhelye tisztes, de viharos múltra tekinthet visz­­sza. Malét műépítő 1718-ban építette egy előkelő grófnak, majd egy hízelgő udva­roncé lett a palota, amelyben feleségével, egy gazdag bankár lányával teljes ünnep­ségek rendezésével kápráztatták és bosz­­szantották a jó párizsiakat. A következő tulajdonos a híres kegyencnő, Madame Pompadour, aki még csodálatosabb mulat­ságokat rendezett a palotában, amelyet vég­rendeletében XV. Lajos királyra hagyott. A napóleoni idők alatt hosszabb ideig lakott itt a császár sógora, ez volt Napó­leon első feleségének lakóhelye, de ami­kor elváltak, a kalandos múltú volt csá­szárné másik palotába költözött. Itt la­kott Sándor, a minden oroszok cárja és a döntő vereség után az egyszerű had­nagyból lett császár itt írta alá a trón­járól lemondó okmányt. Azóta a hányatott életű palota révbe jutott, nem árusítják, nem csereberélik, 1871 óta a francia köztársasági elnökök lakóhelye. Most a palota élete, vidámsága vagy szomorúsága, fénye vagy sötétsége az elnök egyéniségétől, életmódjától függ. Az első elnök nem lakott a palotában, az őt követő tábornok-elnök pazarló életet élt, vele ellentétben utódja szerény volt, szeretett korán lefeküdni és az ünnepsé­gek számát a legszükségesebbre csökken­tette. A legszomorubb végű elnök, akit később meggyilkoltak, két nagy bált ren­dezett évente, egy-egyre tízezer embert hívott meg, a palotához pompás terme­ket építtetett, fényes kerti ünnepélyes kül­földi udvarok hasonló mulatságaival ve­tekedtek. Utódai tovább folytatták a meg­kezdett nagy életet. A gyönyörű vendég­szobákban nem egyszer aludt fejedelmi vendég, Ferenc József a párizsi világkiál­lítás alatt lakott itt, VII., Edward angol király. Alfonz spanyol király és más uralkodók szintén itt laktak, ha hivatalos minőségben tartózkodtak Párizsban. A most lelépő elnök, a mosolygós Doumergue, nem szerette a zajos életet. Csak az évenként kötelező három nagy fogadást tartotta meg. Egyébként egy­szerűen élt a mint egy rendes polgárem­berhez illik. Reggel hatkor kelt, másfél óráig sétált, majd elolvasta az újságokat, azután elvégezte hivatalos teendőit, meg­nyitott egy kiállítást vagy leleplezett egy szobrot. Az elnök­lakók között ő volt az első agglegény és az első protestáns. Mint elnök is egyszerű ember maradt és nem felejtette el, hogy fiatalember korában szerzett egy meghívót az elnöki foga­dásra, de nem volt frakkja, amiben elme­hetett volna. Elnöksége alatt fél egykor ebédelt, hétkor vacsorázott , és tíz órakor lefeküdt. Hogy a három betűvel kurtább peru utódja, a hosszúszakállu Doumer, hogyan fog élni a fényes palotában, az még a jövő titka. Downer francia köztársasági elnök úr otthona Az Elysée palota, ahol Pompadour asszony reggelig mulatott és ahol Doumergue minden este tízkor lefeküdt Downer elnök családja köriben, hogy a legszélesebb, eddig elhanyagolt rétegekben is terjessze a műveltséget. A közönség a „Hét nap“-tól a legbiz­tosabb tájékoztatást várhatja, meg­lepően tömör és élvezetes értesítést mindenről, mit csak napjainkban tudni érdemes. A „Hét nap“ a magyar nem­zet legszebb céljaiért támadt életre: kormánytól és pártoktól függetlenül, senki által nem befolyásolva szolgálja a magyarságot, és az igazságot, terjeszti a művelődést és harcol mindnyájunk boldogulásáért, szebb jövőjéért, a na­gyobb falat kenyérért, a magyarság igazságáért, a nagy és boldog Magyar­­országért. Ezt a szép újságot gyűjtsék össze ol­vasóink, tegyék el, mert megérdemli, összegyűjtve értékesebb lesz számuk­ra, mint akármely hatalmas történelmi könyv. A „Hét nap“ az élő történelem s aki megőrzi, a maga korának törté­nelmét gyűjtötte össze. Az úttörő magyar hetilapot, amelyet büszkén indítunk útjára, fogadják sze­retettel!

Next