Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-11-09 / 298. szám

szenvedni; — e cs. kir. főhgségét teljes tisztelettel kérik, a' m. feRvet pedig egész bizodalommal felszólítják, hogy azon törv.javaslat és fölirásnak ö felségéhez leendő fölterjesztését — hozzájok járatásokkal — siettetni méltóztassanak Újabb fölirási javaslat a’ magyar nyelv és nemzetiség tárgyában: Felséges ’stb. Valamint az ős hajdankornak magasztos példái, agy az újabb időknek történetei is megfejték azon nagy kérdéseket: mi teszi a’ nemzeteket, a' nemzet nevét méltán viselő öszvegekké, és mi teszi őket minden polgári erények kifejtésére leginkább alkalmatosokká ? 's e’ részben a' nemzetiség hő szellemének 's ennek éltető gyökere a' nemzeti nyelv kellő virágzásának tulaj­­­doniták minden más módok fölött az elsőséget. — És mégis Egyedül a' hazánk fölött őrködött gondviselés jóságának lehet tulajdonítani, hogy keletről hozott honi szép nyelvünk nyugotra lett átültetése után a' magokat később olly gyakran megbeszült elhanyaglások, majd az elnyomására fordított kül- és bel- ellenelemek 's a' balsorsnak többszöri gyászos csapásai mel­lett is egészen el nem hervadótt, az utóbbi század végefelé pe­dig sírjába nem roakadott, 's vele együtt nemzetiségünk is el nem temettetett. — Azonban A’ mik ártottak, tanítottak is. A’ tömérdek szükségei ér­zetére ébredett nemzet végtére kesergő aggodalommal látta , hogy mig Europa ’s a’ műveit világ ismeretes minden népes tör­vényhozások, közigazgatásuk, 's köznevelési, oktatási intézetek egész rendszerében régóta önnyelveket használva , kitünöleg előhaladtak, csak a' magyar nemzet az még Európában, melly azon boldogságot közdolgaiban nem élvezhetve, egy holt nyelv­nek nyomasztó súlyát magáról mind eddig végkép le nem ráz­hatta. — És habár Buzgó tisztelettel fogadta is a’ magyar nemzet honi nyelve gyarapodását elősegélő mind azon intézkedéseket, mellyek az 1790-ik év óta történtek, 's törvénybe is iktattattak. Különö­sen pedig forró hálával adózik felségednek mind azokért , mik kegyelmes megegyezésének hozzájok járultával az 1836: 3 és 1840: 6 tczikkekben foglaltatnak ; nem titkolhatjuk el mind­­azáltal, hogy a­ nemzet méltányos óhajtásai, igazságos kívána­tai azokkal, mik eddig történtek, kielégítve nincsenek. Mert ha sok vagyon még teendő, mit a' nemzetnek kívánni természetes joga van, mit egy szabad és önállásu hív nemzetnek törvényes fejedelmétől kérni is keserű szomorkozást —, el nem érni pedig szivet nyomasztó fájdalmat okoz. — Ugyanazért Belsőkép meggyőződve lévén arról, hogy legbecsesebb kincsünk, u. m. a' nemzetiséggel is válhatlan kapcsolatban álló honi nyelvünk virágzásának azon polczja , melly a’ magyar nem­zet közdolgaiban semmi más élő vagy holt nyelvet nem illethet, teljes mértékbeni emelésének eszközlésével magunk, hazánk 's a’ tetteinket egykor bírálandó utódjainknak szorosan és elany­­nyira tartozunk, hogy abbeli kivánatunk teljesítésének szorgal­mazásával soha föl nem hagyhatva, minden további, bár nem reményű­ akadálytételek és megtagadások, csak meglankaszthat­­lan buzgóságunk tiszta hevét öregbitendik; de csüggedhetetlen édes reményt táplálván legjobb fejedelmünket határtalanul tisz­telő keblünkben az iránt is, hogy felséged a­ honi nyelvek és nemzetiségek gyarapítása ügyében szent trónjához alattvalói hó­dolattal és fiúi tisztelő birodalommal járuló hív magyarjainak abbeli mind méltányos, mind igazságos kivánatikat kegyelme­sen nemcsak teljesitendi, hanem osztván egyszersmind azon nemzeti kivánatokat, a’ honi nyelv tárgyában alkotott és al­kotandó törvények rendeleteiknek mindenek általi teljesitésök­­höz is olly fejedelmi meleg részvéttel járulni kegyeskedendik , mellynek fényes példája látása, midőn egy részről ösztönül szol­gálva, varázs erővel haland az egészre, más részről még az utó­kort is örök hálára kötelezendi le; — jelen lenni hiszszük mind idejét, mind szükségét annak , hogy honi nyelvünkre nézve, a’ nemzeti kivánatoknak részletes előterjesztését önként mellőzve, egy olly törvény alkottassék, mellyben mondassék ki ’s átalá­­nos szabályul állapittassék meg , hogy valamint törvényhozási, országlási, úgy egyéb hivataloskodási nyelv ezentúl egyedül és kizárólag a’ magyar leend, 's minden e’ törvény kihirdetése után más nyelven készítendő hivatalos irat és oklevél érvényte­len, 's csak olly esetekben, 's azoknak szabad más nyelvvel él­ni , mellyekben és a’ kikre nézve kivételt vagy különös ren­delkezést tesz e' törvény. Ezekben foglalván tehát össze mind nézetünket, mind ki­­vánatunkat, — miután a' nemzet a' közös hon más ajkú polgá­rainak magános életök nyelvviszonyaba elnyomólag eddig sem hatott, 's ezentúl is hatni nem kiván; azt pedig aggasztó meg­­illetödéssel vette , hogy a’ honi nyelv és nemzetiség virágozta­­tására irányzott igazságos és méltányos törekvései némellyek ál­tal mégis elmagyaráztatának; az e’ részben keletkezett min­den alaptalan gyanusitási mozgalmaknak óhajtott megszüntetésök eszközlése tekintetéből is (Pozsega, Verőcze, Szerém vgyék 's a’ magyar tengermellékek iránt különösen tett némelly rendele­teken kívül) azt és annyit kívánunk Horvátországra nézve tör­vénynyel kimondatni, hogy a’ magyar nyelvnek kizárólag ren­delt átalános alkalmazása Horvátországra csak annyiban ter­jesztetik ki, a’ mennyiben Horvátország 's annak törvényható­ságai és itélőszékei, a’ törv.hozással, kormánynyal, a' magyar­országi törv.hatóságokkal, fötörvény- és egyéb itélőszékekkel érintkezésbe jönnek, 's e’ szerint Horvátországban a’kormány­nyal , Magyarország egyes törv.hatóságaival, fötörvény- és egyéb itélőszékeivel folytatandó hivatalos levelezéseknek nyelve — a’ csatolmányokat ide nem értve — egyedül magyar leend; minden köz- és magányügyekre nézve azonban , a­­mennyiben ezek csak Horvátország keblében és horvátországi törv.hatósá­gok előtt folytattatnak, ugyszinte a’ törv.hatóságok és itélőszé­­kek tanácskozásaikra nézve is a' latin nyelvnek használhatása fenhagyatik; — továbbá a’ horvátországi hivatalbeliek, a’ ma­gyarországi hivatalbeliekkel mind azon tárgyakban, mellyek a' törvényhatóságok, mint törv.hatóságok között forognak, szin­te magyar nyelven levelezni kötelesek. A' horvátországi tör­vényhatóságok tisztviselői, midőn tulajdon nevökben szorosan hivatalos körükhöz tartozó tárgyak iránt leveleznek, a’ magyar­­országi törv.hatóságok tisztviselőivel, a' latin nyelvet használ­hatják; ellenben midőn a'horvátországi terv hatóságok meg­bízásából értekeznek a' magyarországi törvényhatóságok tiszt­viselőivel, magyar nyelven levelezni szinte kötelesek ; nemkü­lönben a' horvátországi minden főhivatalnokok is, midőn a' magyarországi hivatalnokokkal vagy törvényhatóságokkal leve­leznek , a' magyar nyelvet használni tartoznak. — Végre Hor­vátországban a' közoktatási nyelv ne magyar legyen ugyan, a’ magyar nyelv mindazáltal Horvátországnak minden köziskolái­ban rendesen taníttassák. És ezek lévén azok , miket honi nyelvünknek az ország közdolgai minden ágaiban egyedüli alkalmazására és használá­sára nézve, élő törvény szavaival biztosíttatni szükségesnek, de méltányosnak és igazságosnak látunk. Felségedet hódoló tiszte­lettel és fiúi bizodalommal kérjük, hogy az alázatosan ide re­­kesztve fölterjesztett törvényjavaslatot királyi kegyelmes hely­­behagyásával megerősíteni méltóztassék. Törvényjavaslat a’ magyar nyelv és nemzetiségről. Az ország R­ei ő felsége kegyelmes megegyezésének hoz­­zájárultával meghatározták, hogy 1. §. Az 1550: 5 és 1569: 33­­.czikkekben nyilvánított nemzeti közohajtás folytában e cs. k. apostoli felsége azon ke­gyelmes biztosítása , hogy a' koronaörökösöknek, valamint a' felséges uralkodó házból származandó többi főherczegeknek és herczegasszonyoknak a’ magyar nyelv tökéletes tudományába még serdülő korukbani beavatása — részéről nevelési rendsze­rül megállapittatott legyen — törvénybe iktattatik. 2. §. Valamint törvényhozási, országlási, úgy egyéb hi­vataloskodási nyelv ezentúl egyedül és kizárólag a' magyar le­end. Minden, e' törvény kihirdetése után más nyelven készí­tendő hivatalos irat és oklevél érvénytelen, 's csak olly esetek­ben szabad más nyelvvel élni, mellyekre nézve a’ jelen törvény alábbi 4, 6, 7. és 9-ik §-ai vagy kivételt, vagy különös ren­delkezést tesznek: 3. §. A'közoktatási nyelv is kirekesztőleg magyar leend, annak az elemi iskolákban miképi használásáról pedig különösen a’ T törv.czikk rendelkezik. 4. §. Posega , Verőcze és Szerém vármegyék , ugyszinte a’ magyar tengermellék is , az ott eddig gyakorlatban volt nyelvnek egyedül önkeblekben és saját belügyeikbeni használ­­hatásában jövő 1850-ik évi január. 1-jő napjáig meghagyat­nak , melly határidőnek lefolyása után a’ mondott megyék, úgy a' magyar tengermellék is, a' 2. §. tartalma szerint kizárólag a' magyar nyelvnek használatára köteleztetnek. 5. §. Minden magyarországi pénzek magyar jelekkel és köz­­irással veressenek, és minden polgári, kincstári, katonai in­tézeteknél , valamint a’ magyar tengeri révpartok 's a’ magyar kereskedők hajói, és egyéb magyar hajók lobogóikon egye­dül az ország czímere és a' nemzeti színek használtassanak; — végre minden hivatalos pecséteken a’ közirás magyar legyen. 6. §. A’ magyar nyelvnek a’ 2-ik §-ban kijelentett átalá­nos alkalkalmazása Horvátországra csak annyiban terjesztetik ki, a­ mennyiben Horvátország, annak törvényhatóságai és itélőszékei a’ törvényhozással, kormánynyal, a’ magyarorszá­gi törvényhatóságokkal és egyéb itélőszékekkel érintkezésbe jő­­nek; e’ szerint Horvátországban a’kormánynyal, Magyaror­szágnak egyes törvényhatóságaival, főtörvény- és egyéb ité­lőszékeivel folytatandó hivatalos levelezéseknek nyelve — a’ csatolmányokat ide nem értve — egyedül magyar leend; min­den köz- és magányügyekre nézve azonban , a' mennyiben ezek csak Horvátország kebelében és horvátországi törvényhatóságok előtt folytattatnak, ugyszinte a'törv.hatóságok és itélőszékek tanácskozásaira nézve is a' latin nyelvnek használhatása fen­hagyatik. 7. §. A’ horvátországi törvényhatóságok tisztviselői, midőn tulajdon nevökben, szorosan hivatalos körükhöz tartozó tárgyak iránt a’ magyarországi törvényhatóságok tisztvielőivel levelez­nek , a' latin nyelvet használhatják ; ellenben midőn a’ horvát­országi törvényhatóságok meghagyásából a’ magyarországi tör­vényhatóságok tisztviselőivel értekeznek , magyar nyelven leve­lezni kötelesek; ugyszinte minden horvátországi főhivatalnokok is : u. m. a­ bán, zágrábi püspök, a' megyei főispánok és fő­­ispáni helyettesek, midőn a­ magyarországi hivatalnokokkal vagy törvényhatóságokkal leveleznek, a’ magyar nyelvet tar­toznak használni. 8. §. A’ 3-ik §-nak a’ közoktatás iránti rendelete Hor­vátországra ki nem terjesztetik, de a’ magyar nyelv Horvátor­szágnak minden köziskoláiban rendesen tanittassék. L­I. Országos ülés a’ mélt. földi­nél , nov. 3-kán. Kezdete 10 órakor, vége fél kettőkor. Tárgy: a’ büntető-törvénykönyv, különösen pedig a’ma­gány- és hallgatórendszer. Minthogy a’büntető-tör­vény­könyv kidolgozására kine­vezett orsz.gy. választmány jegyzőkönyvében foglaltatnak azon elvek, mellyekből az orsz.gy. választmány kiindult, és igy a’ mellyeken az egész büntető-törvénykönyv alap­szik, — nádor e fens. kijelentő, miszerint először a* mélt. földnek is az orsz.gy. választmány jegyzőkönyvén kell át­menni , ’s csak azután bocsátkozni magának a’ büntető­törvénykönyvnek tárgyalásába, ha azt akarják, hogy rend ’s összefüggés legyen munkájokban. E’ végett itélőmes­­ter úr által felolvastatá a’ jegyzőkönyv szen részét, melly a’magány-és hallgató-rendszerről szól. Mivel pedig a’ magány- és hallgató-rendszer mellett és ellen több, nyo­mosabb okokat felhozni majdnem lehetetlen, és mivel az olvasó közönség nagyobb része nem láthatta, vagy nem láthatja az orsz.gy. választmány jegyzőkönyvét, a’ nyilvánosság érdekében szükségesnek tartjuk azt, leg­alább a’ főpontokra nézve közölni. A’­magány- és hallga­tó-rendszerre vonatkozó része a’ jegyzőkönynek követke­zően hangzik. A' két egymással ellentétben helyzett rendszernek fogalmi, abban állapíttatván meg, hogy a' magányrendszer szerint ren­dezett fogházakban a' fogoly éjjel nappal külön rekeszben tar­­tatik; a' hallgatórendszer mellett ellenben csak az éjt tölti ma­gános hálókamrában, nappal pedig társaival közös teremekben dolgozik, — mindenek előtt maegjegyeztetett, hogy ezen rend­szerek mindketten csak rövidebb idő óta alkalmaztatván , nem létez még olly elhatározó tapasztalási eredmény, melly annak czélszerűségéről és kivihetéséről ezen országos választmányt tö­kéletesen meggyőzhetné. Az egyik vagy másik rendszer elfo­gadásánál szükséges sok más körülményeken kívül főleg a­ nem­zet jellemére, 's az intézet felállítására megkivántató költsé­gekre tekintettel lenni, ezeknél fogva, mielőtt ezen or­szágos választmány e' kérdés eldöntésébe bocsátkoznék, a javaslatba hozatott, hogy előlegesen egy alválasztmány bi­­zattassék meg, melly az orvosokkali tanácskozás, a­ költ­ségek felvétele, és egyéb körülmények egybevetése után, alkalmas tervet terjeszszen az országos választmány elébe. Azonban, miután az alválasztmány is csak azon, külföldön tett, és külön munkákban feljegyzett általános tapasztalások nyomán indulhatna, mellyeknek öszvege az országos választmány által szinte használható, az a’ kérdés , hogy mellyik legyen e’ két rendszer közül elfogadható , — mert a’ harmadik t. i. a’ dol­gozó, mellynek lényege közös háló- és dolgozó-termekben áll, nem pártoltatok. Folytattatván a’tanácskozások, felhozatott a’magányrendszer pártolására. Hogy a’ rend és elkülönzés által, hozzájárulván a’ lelkipásztor vallásos oktatásai, a’ börtönözés fő czéljainak, mi­szerint annak valóságos, igazságos, de egyszersmind javító büntetésnek is kell lenni, a' magányrendszer tökéletesen meg­felel. Az elkülönözött állapot, mellybe az egyén helyeztetik, javitólag hat reá mind azért, mivel meggondolást és magába szállást eszközöl, mind azért, mivel unalomból is dolgozni kény­­telenittetvén, a’ henyéléstől — miből a’ legtöbb vétségek ered­nek — elszökik. Bizonyítja ezt a’ tapasztalás is, mert az 1780. esztendőben Gloucesterben felállított magányrendszerféle bör­tönben 17 év alatt egyetlenegy visszaesés a’ bűnbe (relapsus) sem fordult elő. Az egészség sem veszélyeztetik a’ magányrend­szer által, ha jól választott eledelek, a’kamrák szellőztetése és orvosi felvigyázás által annak fentartására szükséges gond for­­dittatik, és a’ magányelzárás az igazgató, orvos és lelkész lá­togatásai által enyhittetik. Példa erre Pittsburg, hol a’ magány­­börtönben felével kisebb a’ halandóság, mint magában a’ város­ban. Igaz ugyan, hogy a’ magányrendszerü intézetek felállítása több költségbe kerül, de miután ennél — mivel szigorúabb — rövidebb is az elzárás, és igy a’ raboknak rövidebb időre ter­jedő tartása kevesebbe kerül, örök és felvigyázók is sokkal kie­sebb számmal kívántatnak mint a’ hallgatónál; mindezeket számba véve Dr. Julim szerint is , ki Amerikában szerzett ta­pasztalásai nyomán e’ tárgyban részletes számításokat tön , a’ magányrendszer költségei, egybevettetvén a’ hallgatóéval, csak úgy állnak mint 10 a’ 9-hez. — Idéztetett e’ részben Veszprém vármegyének felvetése is, miszerint magánybörtön 175 rab számára 24 — 30000 posztba kerülne. — Szól a’ magányrend­szer mellett azon tekintet, hogy az elzárt egyénnek gonoszabb társakkali együttlét által eszközleni szokott megromlását lehe­tetleníti; szól az is, hogy a’hallgatóból sokszor áttértek már magányrendszerű intézetre , de nincs reá példa, hogy a’ ma­gányrendszer hallgatóval cseréltetett volna fel; szólanak végre nevezetes auctoritások, több nemzetek példái, mellyek — hiá­nyozván e’ részben a’ tulajdon tapasztalások — itt különös te­kintetet érdemelnek. Azok, mellyek a’ hallgató intézet ellen felhozatnak. A’ hallgató-rendszer csak theoriában áll, de gyakorlatban ki nem vihető; mert főelve, úgy mint a’ hallgatás elve, nemcsak szóval, de jelek által is számtalan módon kijátsztható, mi a’ magányrendszerü elzárásnál nem történhetik. Ugyanezen okból a’ hallgató-rendszer fentartására nagyobb személyzet is kíván­tatik. Londonban a­ Coldbathsfieldi hallgató intézetnél 900 fo­golyra 250 intő és felvigyázó találtatik szükségesnek, és mind a’mellett, hogy ez egyike a’legtökélyesebbeknek, 1836-ik évben 5000-nél több büntetés szabatott egyenesen elvszegés miatt. Nálunk még nagyobb nehézséggel volna ezen rendszer összekötve, a’ mennyiben pontos, szorgalmas é s elegendő szá­mú illyen egyének alig volnának feltalálhatók. Vannak, kik szenvedélytől elragadva követnek el bűntetteket, a’ nélkül, hogy erkölcsileg megromolva volnának; ezekre káros a' hallgató rendszer, mert becsületérzésük veszélyeztetik, midőn czégéres gonosztevők osztályába soroztatnak , 's a' mi több , ezek kö­zött hosszabb ideig lévén olly esmeretségekbe jutnak, mellyek azokat a’ börtönbéli kiszabadulás után is a’ jó útról ismét elcsá­bíthatják. A' magányrendszerben a' büntetés a’ bírói ítéleten túl nem terjedhet ; ellenben a’ hallgató rendszernél a’ rab a’ hall­gatás megsértésének ürügye alatt önkény szerint sőt ártatlanul is büntetethetik. A’hallgató-rendszernél a'képmutatás alacsony vétke uralkodik, sokszor épen a' megátalkodottak mutatkoznak a’legjobbaknak, hogy jobb osztályba jussanak, vagy épen a’ többiek felett felvigyázókká tétessenek; innét következik, hogy a' hallgató-börtön teremei gyakran a' legnagyobb rendetlensé­gek és veszekedések színhelyei. Mások, méltányolván mind azon okokat, mellyeket akár az egyik, akár a' másik rendszer mellett és ellen felsorozni lehe­t, a' börtönök rendszeritésének általános kérdését azon viszony szempontjából gondolták főképen fontolóra veendőnek, melly­ben az a’ társaságos állapotokkal és a’kor hajlamival áll. Legyen bár maga a' büntetés, legyen a’ rabnak javítása, vagy ha ez talán elérhető nem volna , annak elkerülése a’ czél, hogy in­kább elromolva a’ tömlöczböl ki ne jöjön , — annyi minden esetre igaz, hogy mihelyt fogház javitása tárgyában theoria és 483 * 765

Next