Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)
1843-11-09 / 298. szám
szenvedni; — e cs. kir. főhgségét teljes tisztelettel kérik, a' m. feRvet pedig egész bizodalommal felszólítják, hogy azon törv.javaslat és fölirásnak ö felségéhez leendő fölterjesztését — hozzájok járatásokkal — siettetni méltóztassanak Újabb fölirási javaslat a’ magyar nyelv és nemzetiség tárgyában: Felséges ’stb. Valamint az ős hajdankornak magasztos példái, agy az újabb időknek történetei is megfejték azon nagy kérdéseket: mi teszi a’ nemzeteket, a' nemzet nevét méltán viselő öszvegekké, és mi teszi őket minden polgári erények kifejtésére leginkább alkalmatosokká ? 's e’ részben a' nemzetiség hő szellemének 's ennek éltető gyökere a' nemzeti nyelv kellő virágzásának tulajdoniták minden más módok fölött az elsőséget. — És mégis Egyedül a' hazánk fölött őrködött gondviselés jóságának lehet tulajdonítani, hogy keletről hozott honi szép nyelvünk nyugotra lett átültetése után a' magokat később olly gyakran megbeszült elhanyaglások, majd az elnyomására fordított kül- és bel- ellenelemek 's a' balsorsnak többszöri gyászos csapásai mellett is egészen el nem hervadótt, az utóbbi század végefelé pedig sírjába nem roakadott, 's vele együtt nemzetiségünk is el nem temettetett. — Azonban A’ mik ártottak, tanítottak is. A’ tömérdek szükségei érzetére ébredett nemzet végtére kesergő aggodalommal látta , hogy mig Europa ’s a’ műveit világ ismeretes minden népes törvényhozások, közigazgatásuk, 's köznevelési, oktatási intézetek egész rendszerében régóta önnyelveket használva , kitünöleg előhaladtak, csak a' magyar nemzet az még Európában, melly azon boldogságot közdolgaiban nem élvezhetve, egy holt nyelvnek nyomasztó súlyát magáról mind eddig végkép le nem rázhatta. — És habár Buzgó tisztelettel fogadta is a’ magyar nemzet honi nyelve gyarapodását elősegélő mind azon intézkedéseket, mellyek az 1790-ik év óta történtek, 's törvénybe is iktattattak. Különösen pedig forró hálával adózik felségednek mind azokért , mik kegyelmes megegyezésének hozzájok járultával az 1836: 3 és 1840: 6 tczikkekben foglaltatnak ; nem titkolhatjuk el mindazáltal, hogy a nemzet méltányos óhajtásai, igazságos kívánatai azokkal, mik eddig történtek, kielégítve nincsenek. Mert ha sok vagyon még teendő, mit a' nemzetnek kívánni természetes joga van, mit egy szabad és önállásu hív nemzetnek törvényes fejedelmétől kérni is keserű szomorkozást —, el nem érni pedig szivet nyomasztó fájdalmat okoz. — Ugyanazért Belsőkép meggyőződve lévén arról, hogy legbecsesebb kincsünk, u. m. a' nemzetiséggel is válhatlan kapcsolatban álló honi nyelvünk virágzásának azon polczja , melly a’ magyar nemzet közdolgaiban semmi más élő vagy holt nyelvet nem illethet, teljes mértékbeni emelésének eszközlésével magunk, hazánk 's a’ tetteinket egykor bírálandó utódjainknak szorosan és elanynyira tartozunk, hogy abbeli kivánatunk teljesítésének szorgalmazásával soha föl nem hagyhatva, minden további, bár nem reményű akadálytételek és megtagadások, csak meglankaszthatlan buzgóságunk tiszta hevét öregbitendik; de csüggedhetetlen édes reményt táplálván legjobb fejedelmünket határtalanul tisztelő keblünkben az iránt is, hogy felséged a honi nyelvek és nemzetiségek gyarapítása ügyében szent trónjához alattvalói hódolattal és fiúi tisztelő birodalommal járuló hív magyarjainak abbeli mind méltányos, mind igazságos kivánatikat kegyelmesen nemcsak teljesitendi, hanem osztván egyszersmind azon nemzeti kivánatokat, a’ honi nyelv tárgyában alkotott és alkotandó törvények rendeleteiknek mindenek általi teljesitésökhöz is olly fejedelmi meleg részvéttel járulni kegyeskedendik , mellynek fényes példája látása, midőn egy részről ösztönül szolgálva, varázs erővel haland az egészre, más részről még az utókort is örök hálára kötelezendi le; — jelen lenni hiszszük mind idejét, mind szükségét annak , hogy honi nyelvünkre nézve, a’ nemzeti kivánatoknak részletes előterjesztését önként mellőzve, egy olly törvény alkottassék, mellyben mondassék ki ’s átalános szabályul állapittassék meg , hogy valamint törvényhozási, országlási, úgy egyéb hivataloskodási nyelv ezentúl egyedül és kizárólag a’ magyar leend, 's minden e’ törvény kihirdetése után más nyelven készítendő hivatalos irat és oklevél érvénytelen, 's csak olly esetekben, 's azoknak szabad más nyelvvel élni , mellyekben és a’ kikre nézve kivételt vagy különös rendelkezést tesz e' törvény. Ezekben foglalván tehát össze mind nézetünket, mind kivánatunkat, — miután a' nemzet a' közös hon más ajkú polgárainak magános életök nyelvviszonyaba elnyomólag eddig sem hatott, 's ezentúl is hatni nem kiván; azt pedig aggasztó megilletödéssel vette , hogy a’ honi nyelv és nemzetiség virágoztatására irányzott igazságos és méltányos törekvései némellyek által mégis elmagyaráztatának; az e’ részben keletkezett minden alaptalan gyanusitási mozgalmaknak óhajtott megszüntetésök eszközlése tekintetéből is (Pozsega, Verőcze, Szerém vgyék 's a’ magyar tengermellékek iránt különösen tett némelly rendeleteken kívül) azt és annyit kívánunk Horvátországra nézve törvénynyel kimondatni, hogy a’ magyar nyelvnek kizárólag rendelt átalános alkalmazása Horvátországra csak annyiban terjesztetik ki, a’ mennyiben Horvátország 's annak törvényhatóságai és itélőszékei, a’ törv.hozással, kormánynyal, a' magyarországi törv.hatóságokkal, fötörvény- és egyéb itélőszékekkel érintkezésbe jönnek, 's e’ szerint Horvátországban a’kormánynyal , Magyarország egyes törv.hatóságaival, fötörvény- és egyéb itélőszékeivel folytatandó hivatalos levelezéseknek nyelve — a’ csatolmányokat ide nem értve — egyedül magyar leend; minden köz- és magányügyekre nézve azonban , amennyiben ezek csak Horvátország keblében és horvátországi törv.hatóságok előtt folytattatnak, ugyszinte a’ törv.hatóságok és itélőszékek tanácskozásaikra nézve is a' latin nyelvnek használhatása fenhagyatik; — továbbá a’ horvátországi hivatalbeliek, a’ magyarországi hivatalbeliekkel mind azon tárgyakban, mellyek a' törvényhatóságok, mint törv.hatóságok között forognak, szinte magyar nyelven levelezni kötelesek. A' horvátországi törvényhatóságok tisztviselői, midőn tulajdon nevökben szorosan hivatalos körükhöz tartozó tárgyak iránt leveleznek, a’ magyarországi törv.hatóságok tisztviselőivel, a' latin nyelvet használhatják; ellenben midőn a'horvátországi terv hatóságok megbízásából értekeznek a' magyarországi törvényhatóságok tisztviselőivel, magyar nyelven levelezni szinte kötelesek ; nemkülönben a' horvátországi minden főhivatalnokok is, midőn a' magyarországi hivatalnokokkal vagy törvényhatóságokkal leveleznek , a' magyar nyelvet használni tartoznak. — Végre Horvátországban a' közoktatási nyelv ne magyar legyen ugyan, a’ magyar nyelv mindazáltal Horvátországnak minden köziskoláiban rendesen taníttassák. És ezek lévén azok , miket honi nyelvünknek az ország közdolgai minden ágaiban egyedüli alkalmazására és használására nézve, élő törvény szavaival biztosíttatni szükségesnek, de méltányosnak és igazságosnak látunk. Felségedet hódoló tisztelettel és fiúi bizodalommal kérjük, hogy az alázatosan ide rekesztve fölterjesztett törvényjavaslatot királyi kegyelmes helybehagyásával megerősíteni méltóztassék. Törvényjavaslat a’ magyar nyelv és nemzetiségről. Az ország Rei ő felsége kegyelmes megegyezésének hozzájárultával meghatározták, hogy 1. §. Az 1550: 5 és 1569: 33.czikkekben nyilvánított nemzeti közohajtás folytában e cs. k. apostoli felsége azon kegyelmes biztosítása , hogy a' koronaörökösöknek, valamint a' felséges uralkodó házból származandó többi főherczegeknek és herczegasszonyoknak a’ magyar nyelv tökéletes tudományába még serdülő korukbani beavatása — részéről nevelési rendszerül megállapittatott legyen — törvénybe iktattatik. 2. §. Valamint törvényhozási, országlási, úgy egyéb hivataloskodási nyelv ezentúl egyedül és kizárólag a' magyar leend. Minden, e' törvény kihirdetése után más nyelven készítendő hivatalos irat és oklevél érvénytelen, 's csak olly esetekben szabad más nyelvvel élni, mellyekre nézve a’ jelen törvény alábbi 4, 6, 7. és 9-ik §-ai vagy kivételt, vagy különös rendelkezést tesznek: 3. §. A'közoktatási nyelv is kirekesztőleg magyar leend, annak az elemi iskolákban miképi használásáról pedig különösen a’ T törv.czikk rendelkezik. 4. §. Posega , Verőcze és Szerém vármegyék , ugyszinte a’ magyar tengermellék is , az ott eddig gyakorlatban volt nyelvnek egyedül önkeblekben és saját belügyeikbeni használhatásában jövő 1850-ik évi január. 1-jő napjáig meghagyatnak , melly határidőnek lefolyása után a’ mondott megyék, úgy a' magyar tengermellék is, a' 2. §. tartalma szerint kizárólag a' magyar nyelvnek használatára köteleztetnek. 5. §. Minden magyarországi pénzek magyar jelekkel és közirással veressenek, és minden polgári, kincstári, katonai intézeteknél , valamint a’ magyar tengeri révpartok 's a’ magyar kereskedők hajói, és egyéb magyar hajók lobogóikon egyedül az ország czímere és a' nemzeti színek használtassanak; — végre minden hivatalos pecséteken a’ közirás magyar legyen. 6. §. A’ magyar nyelvnek a’ 2-ik §-ban kijelentett átalános alkalkalmazása Horvátországra csak annyiban terjesztetik ki, a mennyiben Horvátország, annak törvényhatóságai és itélőszékei a’ törvényhozással, kormánynyal, a’ magyarországi törvényhatóságokkal és egyéb itélőszékekkel érintkezésbe jőnek; e’ szerint Horvátországban a’kormánynyal, Magyarországnak egyes törvényhatóságaival, főtörvény- és egyéb itélőszékeivel folytatandó hivatalos levelezéseknek nyelve — a’ csatolmányokat ide nem értve — egyedül magyar leend; minden köz- és magányügyekre nézve azonban , a' mennyiben ezek csak Horvátország kebelében és horvátországi törvényhatóságok előtt folytattatnak, ugyszinte a'törv.hatóságok és itélőszékek tanácskozásaira nézve is a' latin nyelvnek használhatása fenhagyatik. 7. §. A’ horvátországi törvényhatóságok tisztviselői, midőn tulajdon nevökben, szorosan hivatalos körükhöz tartozó tárgyak iránt a’ magyarországi törvényhatóságok tisztvielőivel leveleznek , a' latin nyelvet használhatják ; ellenben midőn a’ horvátországi törvényhatóságok meghagyásából a’ magyarországi törvényhatóságok tisztviselőivel értekeznek , magyar nyelven levelezni kötelesek; ugyszinte minden horvátországi főhivatalnokok is : u. m. a bán, zágrábi püspök, a' megyei főispánok és főispáni helyettesek, midőn a magyarországi hivatalnokokkal vagy törvényhatóságokkal leveleznek, a’ magyar nyelvet tartoznak használni. 8. §. A’ 3-ik §-nak a’ közoktatás iránti rendelete Horvátországra ki nem terjesztetik, de a’ magyar nyelv Horvátországnak minden köziskoláiban rendesen tanittassék. LI. Országos ülés a’ mélt. földinél , nov. 3-kán. Kezdete 10 órakor, vége fél kettőkor. Tárgy: a’ büntető-törvénykönyv, különösen pedig a’magány- és hallgatórendszer. Minthogy a’büntető-törvénykönyv kidolgozására kinevezett orsz.gy. választmány jegyzőkönyvében foglaltatnak azon elvek, mellyekből az orsz.gy. választmány kiindult, és igy a’ mellyeken az egész büntető-törvénykönyv alapszik, — nádor e fens. kijelentő, miszerint először a* mélt. földnek is az orsz.gy. választmány jegyzőkönyvén kell átmenni , ’s csak azután bocsátkozni magának a’ büntetőtörvénykönyvnek tárgyalásába, ha azt akarják, hogy rend ’s összefüggés legyen munkájokban. E’ végett itélőmester úr által felolvastatá a’ jegyzőkönyv szen részét, melly a’magány-és hallgató-rendszerről szól. Mivel pedig a’ magány- és hallgató-rendszer mellett és ellen több, nyomosabb okokat felhozni majdnem lehetetlen, és mivel az olvasó közönség nagyobb része nem láthatta, vagy nem láthatja az orsz.gy. választmány jegyzőkönyvét, a’ nyilvánosság érdekében szükségesnek tartjuk azt, legalább a’ főpontokra nézve közölni. A’magány- és hallgató-rendszerre vonatkozó része a’ jegyzőkönynek következően hangzik. A' két egymással ellentétben helyzett rendszernek fogalmi, abban állapíttatván meg, hogy a' magányrendszer szerint rendezett fogházakban a' fogoly éjjel nappal külön rekeszben tartatik; a' hallgatórendszer mellett ellenben csak az éjt tölti magános hálókamrában, nappal pedig társaival közös teremekben dolgozik, — mindenek előtt maegjegyeztetett, hogy ezen rendszerek mindketten csak rövidebb idő óta alkalmaztatván , nem létez még olly elhatározó tapasztalási eredmény, melly annak czélszerűségéről és kivihetéséről ezen országos választmányt tökéletesen meggyőzhetné. Az egyik vagy másik rendszer elfogadásánál szükséges sok más körülményeken kívül főleg a nemzet jellemére, 's az intézet felállítására megkivántató költségekre tekintettel lenni, ezeknél fogva, mielőtt ezen országos választmány e' kérdés eldöntésébe bocsátkoznék, a javaslatba hozatott, hogy előlegesen egy alválasztmány bizattassék meg, melly az orvosokkali tanácskozás, a költségek felvétele, és egyéb körülmények egybevetése után, alkalmas tervet terjeszszen az országos választmány elébe. Azonban, miután az alválasztmány is csak azon, külföldön tett, és külön munkákban feljegyzett általános tapasztalások nyomán indulhatna, mellyeknek öszvege az országos választmány által szinte használható, az a’ kérdés , hogy mellyik legyen e’ két rendszer közül elfogadható , — mert a’ harmadik t. i. a’ dolgozó, mellynek lényege közös háló- és dolgozó-termekben áll, nem pártoltatok. Folytattatván a’tanácskozások, felhozatott a’magányrendszer pártolására. Hogy a’ rend és elkülönzés által, hozzájárulván a’ lelkipásztor vallásos oktatásai, a’ börtönözés fő czéljainak, miszerint annak valóságos, igazságos, de egyszersmind javító büntetésnek is kell lenni, a' magányrendszer tökéletesen megfelel. Az elkülönözött állapot, mellybe az egyén helyeztetik, javitólag hat reá mind azért, mivel meggondolást és magába szállást eszközöl, mind azért, mivel unalomból is dolgozni kénytelenittetvén, a’ henyéléstől — miből a’ legtöbb vétségek erednek — elszökik. Bizonyítja ezt a’ tapasztalás is, mert az 1780. esztendőben Gloucesterben felállított magányrendszerféle börtönben 17 év alatt egyetlenegy visszaesés a’ bűnbe (relapsus) sem fordult elő. Az egészség sem veszélyeztetik a’ magányrendszer által, ha jól választott eledelek, a’kamrák szellőztetése és orvosi felvigyázás által annak fentartására szükséges gond fordittatik, és a’ magányelzárás az igazgató, orvos és lelkész látogatásai által enyhittetik. Példa erre Pittsburg, hol a’ magánybörtönben felével kisebb a’ halandóság, mint magában a’ városban. Igaz ugyan, hogy a’ magányrendszerü intézetek felállítása több költségbe kerül, de miután ennél — mivel szigorúabb — rövidebb is az elzárás, és igy a’ raboknak rövidebb időre terjedő tartása kevesebbe kerül, örök és felvigyázók is sokkal kiesebb számmal kívántatnak mint a’ hallgatónál; mindezeket számba véve Dr. Julim szerint is , ki Amerikában szerzett tapasztalásai nyomán e’ tárgyban részletes számításokat tön , a’ magányrendszer költségei, egybevettetvén a’ hallgatóéval, csak úgy állnak mint 10 a’ 9-hez. — Idéztetett e’ részben Veszprém vármegyének felvetése is, miszerint magánybörtön 175 rab számára 24 — 30000 posztba kerülne. — Szól a’ magányrendszer mellett azon tekintet, hogy az elzárt egyénnek gonoszabb társakkali együttlét által eszközleni szokott megromlását lehetetleníti; szól az is, hogy a’hallgatóból sokszor áttértek már magányrendszerű intézetre , de nincs reá példa, hogy a’ magányrendszer hallgatóval cseréltetett volna fel; szólanak végre nevezetes auctoritások, több nemzetek példái, mellyek — hiányozván e’ részben a’ tulajdon tapasztalások — itt különös tekintetet érdemelnek. Azok, mellyek a’ hallgató intézet ellen felhozatnak. A’ hallgató-rendszer csak theoriában áll, de gyakorlatban ki nem vihető; mert főelve, úgy mint a’ hallgatás elve, nemcsak szóval, de jelek által is számtalan módon kijátsztható, mi a’ magányrendszerü elzárásnál nem történhetik. Ugyanezen okból a’ hallgató-rendszer fentartására nagyobb személyzet is kívántatik. Londonban a Coldbathsfieldi hallgató intézetnél 900 fogolyra 250 intő és felvigyázó találtatik szükségesnek, és mind a’mellett, hogy ez egyike a’legtökélyesebbeknek, 1836-ik évben 5000-nél több büntetés szabatott egyenesen elvszegés miatt. Nálunk még nagyobb nehézséggel volna ezen rendszer összekötve, a’ mennyiben pontos, szorgalmas é s elegendő számú illyen egyének alig volnának feltalálhatók. Vannak, kik szenvedélytől elragadva követnek el bűntetteket, a’ nélkül, hogy erkölcsileg megromolva volnának; ezekre káros a' hallgató rendszer, mert becsületérzésük veszélyeztetik, midőn czégéres gonosztevők osztályába soroztatnak , 's a' mi több , ezek között hosszabb ideig lévén olly esmeretségekbe jutnak, mellyek azokat a’ börtönbéli kiszabadulás után is a’ jó útról ismét elcsábíthatják. A' magányrendszerben a' büntetés a’ bírói ítéleten túl nem terjedhet ; ellenben a’ hallgató rendszernél a’ rab a’ hallgatás megsértésének ürügye alatt önkény szerint sőt ártatlanul is büntetethetik. A’hallgató-rendszernél a'képmutatás alacsony vétke uralkodik, sokszor épen a' megátalkodottak mutatkoznak a’legjobbaknak, hogy jobb osztályba jussanak, vagy épen a’ többiek felett felvigyázókká tétessenek; innét következik, hogy a' hallgató-börtön teremei gyakran a' legnagyobb rendetlenségek és veszekedések színhelyei. Mások, méltányolván mind azon okokat, mellyeket akár az egyik, akár a' másik rendszer mellett és ellen felsorozni lehet, a' börtönök rendszeritésének általános kérdését azon viszony szempontjából gondolták főképen fontolóra veendőnek, mellyben az a’ társaságos állapotokkal és a’kor hajlamival áll. Legyen bár maga a' büntetés, legyen a’ rabnak javítása, vagy ha ez talán elérhető nem volna , annak elkerülése a’ czél, hogy inkább elromolva a’ tömlöczböl ki ne jöjön , — annyi minden esetre igaz, hogy mihelyt fogház javitása tárgyában theoria és 483 * 765