Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)
1843-07-06 / 262. szám
lön a’ felelet, hogy ezt a’ panaszkodóknak nem itt, hanem ő felségéhez nyújtandó» folyamodás útján kell vala eszközölniök. Nádor ő cs. kir. főherczegsége említett nyilatkozatának másik része volt volt az, mit már előbbi lapjainkban közlöttünk. T. i. hogy minden nyelvtöredék magának külön nemzetiséget nem igényelhet; hogy Magyarországon akár mi nyelvet beszéljen valaki, nemzetiség csak a ’ magyar lehet, ’s hogy minden ezzel ellenkező iránynak ő fensége nem pártfogója. — Ezen tárgyra, nevezetesen az ilirismusra nézve meg kell jegyeznünk, hogy e’ tárgy fonala az egész vitatkozásokon keresztül szövődött. Nádoröfensége ugyan több ízben inté a’ főRR- ket, hogy a’ tárgynál maradva, az ilirismus fejtegetésébe ne bocsátkozzanak, ’s voltak számosan ’s köztük még a’ RR. izenetét nem pártolók is, kik az ilirismust nyíltan kárhoztaták , ’s világosan fentarták, hogy e’ tárgynak a’ BB. ígérete szerint tüzetesen előkerültével, bővebben kárhoztatólag fognak szólani; mert meggyőzödvék, hogy valamint Magyarország érdeke Horvátország iránt méltányosságot kíván, úgy Horváthon jövendőjét csak magyarországhozi szoros és hű ragaszkodás biztosíthatja; mások ellenben a’ tárgyba legalább futólag beereszkedtek, ’s egy gróf, ki örült ugyan egy horvátországi püspök magyar beszédének, de jobban örült volna a’ magyar érzelemnek, mert többre becsüli a’ magyar érzelmű latin beszédet, mint az idegen érzelmű magyar szót, igen világos czélzattal fejezé ki fájdalmát, hogy midőn a’ haladásnak indult honnak , a’ külső politicai conjuncturák tekintetében is egyetértésre, összeforrásra legnagyobb szüksége van, akkor emelkedett egy rémkép , melly vétkes ármányokkal hinti a’ meghasonlás magvait, de a’ szóló gróf reményét abba helyezé, hogy ezen rémkép letekből és testből áll, ’s ez utóbbi tekintetben a’ polgári hatalom büntető keze alá tartozik. — Egy horvátországi báró pedig midőn a’ BB. javaslatát pártolná , hosszú véteklajstromát sorolá el az ilirismusnak, ’s e’tárgynak tüzetes tárgyaltatásakor annyi bűnöket, olly irányt ’s czélzatot, ’s olly sok kárhozatos tényeket ígérkezett bebizonyítani, hogy ha ennek csak tizedrészét be fogja is bizonyítani, a’ tény valóban irtózatos lesz. — Voltak ellenben mások, kik a’ fölöket szemtanuság után biztositák, hogy a’ panasztott választáson nem ilirismus, nem pártérdek, hanem egyedül a’ nyers erő despotismusának meggátlása működött, ’s azon kötelességérzete, hogy a’ közbátorságot fen kell tartani. Turopolya grófjára ’s pártjára nézve pedig, melly magát a’ magyar érdekben már-már kifáradva működőnek mondja, az jegyeztetett meg , mikint ha ez alatt azt érti, hogy Horvátországban van párt, melly az ország municipalis jogaihoz ragaszkodása mellett a’ magyar koronához törhetlen hűséggel viseltetik, úgy nem pártról kell vala szólania, mert ez Horváthonnak közös értelme; de ha hittelenségről gyanúsít, úgy meg kell vala emlékeznie, hogy azon horvátokat gyanúsítja, kik századokon keresztül egy honért, egy ügyben egyenlő áldozatkészséggel onták véröket. — Végre még ollyanok is voltak , kik a’ dolgot akkint vették fel, hogy ezen ügy a’ BB. előtt is csak az által is nyeré roppant súlyát ’s fontosságát, mivel a’ magyar nemzetiség iránti sympathia köpönyege alá játszatott; csak innen magyarázhatni, hogy a’ legnagyobb gyöngédséget méltán igénylő tárgyban Horvátország szokott törvényes módon választott követeinek daczra, túlnyomó súly tulajdonittatik a’ turopolyai grófnak, kinek ekkorig a’ BB. tábláján egyebekben csekély befolyás adatott. E’ szerint a’ vitatás nincs az igazi téren, mert egyik véleményhez a’ magyar érdekek iránti sympathia, másikhoz az ilirismus felé szitás gyanúja csatoltatik; ámde sympathiákra nem szabad meggyőződést építeni, ’s a’ tényt, a’ puszta tényt kell törvényes és alkotványos szempontból tekinteni. — És midőn az említett sympathia és antipathia annyira megy, hogy magas állású , szeplőtelen jellemű férfiak a’legsúlyosabb vádakkal illettetnek, vagy be kell ezen vádakat bizonyítai — bizonyítva pedig nincsenek — vagy pedig elégtételt kell a’bántottaknak szerezni; mert kell, hogy alkotmányos országban a’ felelőségnek minden tisztviselő barátja legyen; de ha ennek eszméje annyira terjesztetik, hogy az ország színe előtt egyoldalú előadásokra, nemzet és alkotmányelleniség bélyege süttetik tisztviselők homlokára, akkor a’hon többet kíván, mint kívánni joga van; mert a’ tisztviselő vérével, életével tartozik hazájának, de becsületével nem. Egyébiránt a’ fentebb egész terjedelemben közlő» két sarkalapos előterjesztés a’ vélemények legtöbb gyámokait ugyan mindkét részről kimerítette; mindazáltal tudósitókkint kötelességünk még a’ gyámokok többi részleteit is röviden egybefoglalni. A’ BB. javaslatának pártolására e’ következők hozattak föl: Nem bizonyitatlan kétséges tényeken épül a’ panasz, mert annyi már az itteni vitatásokból ’s nagy részt magoknak a’ panaszlottaknak előadásaikból világos, hogy az egybehívott gyűlés meg nem nyittatott, sőt eloszlattatott a’ nélkül, hogy csak megkezdve is lett volna; ’s mégis harmadnapra uj összehívás, uj határnap kitűzése nélkül mind a’ mellett is megtartatott. Ez constatirozott tény, és ez elég. Mert megkezdett gyűlést más napra áttenni lehet, de meg nem kezdett gyűlést folytatni lehetetlen. Hozzájárul még, hogy itt a’ választási jogból kizárás is forog kérdésben; ez pedig polgári joggyilkolás. Emlékezzenek a’ föRR. a’ középszolnoki nemesség 1839-ki panaszára. Ők is kizárattak a’ követválasztásból, mert főispánjuk gyűlést nem tartott, ’s az orsz.gyűlés pártolá panaszukat. Az analógia tökéletesen áll, mert Erdélyben a’ megyék önhatóságilag gyűlést nem tarthatnak, az egészen a’ főispántól függ. A’ horvátok magoktól gyűlést szintúgy nem tarthatnak, erre felsőbb engedelem ’s báni összehívás kívántatik. Hiában mondatik ennek ellenében, hogy a’ 400 év előtti gyakorlat most immár nem alkalmazható , ’s hogy ez alatt Magyarország is sokat változott. Mert itt e’ változást törvény eszközlé; ellenben Horvátországban nincs törvény, melly a’ nemességet a’ személy szerinti szavazatjogától megfosztotta volna. Általános alkotmányi elvekre pedig csak akkor lehet hivatkozni, midőn új törvény alkotásáról van szó ; de nem akkor, midőn az forog kérdésben, hogy a’ fenálló törvényszerű gyakorlat minő. Aztán az teljességgel nem absurdum, hogy a’ turopolyai nemesség szavazattal bírjon az orsz.gyűlésen, holott saját gyűlésén sem bír szavazattal. Lám minden nemes hajdú szavaz Szabolcs megyében, de nem ám saját városi ’s kerületi gyűlésében. Maga a’zágrábi püspök is nem bir szavazattal Zágráb városában, ’s itt mégis nemcsak a’ horvátoknak, de még Magyarhonnak is törvényt hoz. Különben is ezen dolgot nem lehet isoláltan tekinteni, világos összefüggésben van az a’ zágrábi tisztválasztással, ’s igy tekintve és szemügyre véve a’ tömérdek üldözéseket, mellyeknek a’ horvátok az ilirek részéről kitétetvék; valljon hol kereshettek volna utalmat a’ panaszkodók ? az elnyomóknál talán? az ugyan haszontalan lépés volna, vagy talán commissio utján ? de hiszen hány megye irt föl a’ zágrábi tisztválasztás botrányai miatt, ’s ő felsége méltóztatott is kir. biztost kinevezni; de az három hónap múlva fogott csak a’ munkához, ’s hogy eljárásának sükere maiglan sincs, és a’követválasztást újabb sérelem legvilágosabban bizonyítja. Nincs ’s nem volt tehát más mód, mint ide folyamodni annyival inkább, mert vannak sérelmek, mellyek ellen mentséget csak az országyülés közbevetése eszközölhet, ’s illyenek a’ municipiumok zsarnokoskodásai. Igaz ugyan, hogy az autonómiára ügyelni kell. Erre azonban első föltétel, hogy autonómia legyen. A’ megyéknél van, de Horvátország nincs ezen állapotban. Annak közgyűlése, mellynek tartása engedelemtöl függ, autonómiáját nem gyakorolhatja, akaratját nem nyilváníthatja; és azért kell tehát az országgyűlésnek közbelépni , hogy erre neki uj összehívás által mód és alkalom nyujtassék. Aztán igaz, hogy az országyülés nem itélőszék; de mégis egyik legfőbb hatósága fölügyelni, hogy mind a’ törv.hatóságok , mind egyes választók választási jogaikban fentartassanak. — Nagyon is különösen jó ki azt mondani, hogy e’dolog ő felsége ebbe való, ’s oda juthatását mégis akadályozni. — Ámde az mondatik, hogy az országyülés nem hozhat ítéletet, hogy a’másik félt is ki kell hallgatni. Igaz, de kinek jogához tartozik a’ kihallgatás , az ítélet ? Senki máséhoz , mint egyenesen Horvátországéhoz. Adni kell tehát neki módot, hogy kihallgathasson ’s ítélhessen. A’ BR. nem mondják, hogy a’ követek törvénytelenül választattak, őket tehát követekül el nem ismerik; ’s ezt épen azért nem mondják, mivelhogy ítélni nem akarnak; ámde ha a’ panaszt elvetnék, a’ követeket törvényeseknek ismernék el, már pedig ez is ítélet volna. És igy a’ részrehajlatlansággal más semmi sem egyezik meg, mint csupán ha az eszközöltetik, hogy Horvátországnak mód nyuttassék kihallgatásra ’s ítélésre. Ha Horvátország követei hiszik, hogy igazuk van, hogy ők a’ többség választottjai, nem lehet irtózniok a’ közgyűléstől , sőt magoknak kellene ezen elégtételt követelniök. — A’ kibékülést nem egyik rész elnyomása, hanem csak az igazság képes helyreállítani Horvátországban. Erre pedig első lépés a’ BR. üzenete. Módot kell adni a' kormánynak, hogy részrehajlatlansága által bebizonyíthassa, miként nem védi a’ honellenséges ilirismust. — módot kell adni a’ horvátoknak, hogy magok segíthessenek bajaikon. A’ másik fél győztes ellenokai pedig e’ következők: A’ ki hiteles megbízó-levéllel ellátva jelenik meg az országgyűlésen , annak választását nemcsak azért nem lehet itt tovább vizsgálgatni, mivel ez a’ municipalis autonómiával ellenkezik, hanem azért sem, mivel ez szokatlan, gyakorlatilag lehetetlen, veszélyes és rendbontó is lenne; minthogy minoritás mindenütt lévén, az elégedetenek panaszokkal, kifogásokkal öntenék el a’ diaetát. — Már pedig csak nem akarhatják a’ BR., hogy a’ franczia Commissions d’Enquette botrányai’s nevetségei hozzánk is átplántáltassanak. — A’ tények mindenesetre kétségesek. Mert itt e’ táblánál egyenlő hitelességgel ellenkező előadások hallatszottak, így tehát kihallgatásra, vizsgálatra volna szükség, mielőtt az országyülés valamit határozna; ez pedig itt teljes lehetetlenség. Kihallgatás nélkül pedig ítéletet hozni igazságtalanság; már pedig a’ RR. üzenete valóságos ítélet, mert uj választást kivan tartatni, minél többet nyomozás után sem kérhetnének. — Iilyesmit a’ RR. még a’szolnoki esetben sem kívántak, hanem csak vizsgálatot kértek; ámbár ott a’ tény világos volt; mert a’ követküldhetés megakadályozása által az 1836: 21 tcz. kétségtelenül megszegezett. Itt pedig még a’panaszlott jog is kétséges: Turopolyán kívül az illető törv.hatóságok közül egy sem emelt panaszt; pedig ha panaszuk alapos, úgy a’megyék utján a’ végrehajtó hatalomhoz intézendő fölirás által lehetett ’s kell vala orvoslást eszközölniük, nem pedig az orsz.gyűléshez járulniok, mellynek végrehajtó hatalma nincs, de mellyhezi folyamodásuk törvénytelen ’s egyszersmind inconstitutionalis is; amaz, mert az 1791: 58 tcz. a’ társországok közös ügyeit az ottani közgyűlésen rendeli tárgyaltatni; inconstitutionalis, mert a’ társországok municipalis jogai legszebbikét, a’ szabad választást idegen befolyásnak teszi ki. —Mindenek fölött pedig általános gyakorlattal szentesített alkotmányos elv, hogy sérelmet csak a’ kormány ellen támaszthatni, ’s ide semmi panaszszal nem járulhatni, mielőtt annak elintézése a’ közigazgatás útján meg lett volna kísértve. — Ettőli eltérést azon horvát nemzet nem érdemel, melly a’ magyarházi hűségét ’s ragaszkodását az által is fényesen tanusitá, hogy a’ magyar szinházzal ajánlatból reá esett illetéket teljes készséggel lefizeté, mig azzal sok magyar megye máig is adós. — Ezen okokon kivül ’s a’ horvátországi követ azon nyilatkozata mellett, hogy személyére nézve örömest nem vonakodnék magát uj választásnak aláívetni; de küldői legszentebb jogát nem veszélyeztetheti, reájok a’ törvénytelenség bélyegét süttetni nem engedheti. A legtöbb figyelmet ébresztett egy magyarhoni főispán beszéde, ki adatokra hivatkozva egyenesen tagadó , hogy a’ turmezei nemesség a’ horvátországi közgyűléseken személy szerint szavazati jogot valaha gyakorlott volna. Hivatkozók ennek bizonyításául bizonyos sérelemre , mellyet épen a’ turmezei nemesség a’ horvátországi követek által 1826-ban ide föladott. Mellynek eredete ez: Gerdenics József volt turopolyai gróf , de nesay Antal több visszaélései ellen legfelsőbb helyen panaszt tett, mellyre két kir. válasz érkezett: egyik 1808-ban apr. 19-kén 8386,a másik 1826-kijan. 24-én 2381 sz. alatt. Ezek által ő felsége azt határozza, hogy a’ túrmezei tisztválasztásoknál szokásba jött visszaélések zabolázására Zágráb megye alispánja közbejöjön, ’s hogy a’ túrmezei grófság politicai tárgyakról szóló jegyzőkönyvét a’ zágrábi első alispánnak terjeszsze föl. Ez volt a’ sérelem , ’s azon iratban, mellyben ezt ide fölterjeszték, ’s melly ő felségéhez 1826-ban föl is ment, ők magok azt adván elő, hogy beligazgatásuk rende iránt csak a’ társországok közgyűlései végezhetnek; ezen közgyűlésekről igy szólanak : „quibus (t. i. congregationibus regni noster quoque nuncius intervenit, adeoque cum consensu quoque nostro------decisum fuerit. — Továbbá annak bizonyításául, hogy a’ turopolyai gróf nem saját személyében , hanem mint azon nemesség képviselője jelenik meg az orsz.gyüléseken, felolvassa a’ turmezei már IV. Bélától kiváltságolt nemességnek 1560. évben egymás közt kötött ’s II. Rudolf által 1582-ben máj. 8-kán megerősitett szerződését, ’s VI. Károly által kiadott pecsétengedélyező levelet, mellyekben az van, hogy azon nemesség országgyűlésekre is meghivatik, ’s hogy választ magának grófot, ki az ő dolgait a’ királyi felség, a’ bán, az ország rendes bírái előtt ’s egyébütt mindenhol supportare, peragere et perfacere debebit. — Végre hivatkozók Horvátország azon közgyűlésének jegyzőkönyvére, mellyet Ferencz császár a’ Karolina császárnét megkoronázott magyar országgyűlés előtt ott összehívott, melly jegyzőkönyvben s ezek állanak: „Dno comiti Josepho Gerdenics ex parte universitatis hujus (Turopolya) tam ad regni congregationem, quam comitia regni activisato et deputato.“ Ezek valónak az ellenvélemény fő gyámokai. A’ gyakran heves szóváltásokat hosszú, de — hiszszük— nem érdektelen tudósításunkban ezek után mellőzhetőknek véljük. Végzés: A’ föRR. a’turopolyai panaszt nem ide tartozónak ’s a’ panaszlókat közigazgatásra utasítandónak vélik; — a’ RR. üzenetéhez tehát nem járulhatnak. XXVIII. kerületi ülés, délszekeni Jún. 30-kán. Kezdete 9/4 órakor, vége 1 óra után. Zsedényi (Szepes), Turánszky (Liptó), elnökök. Ghiczy, Palóczy, Zomborcsevics, jegyzők. Somlóssy, naplóvivő. Ghiczy, mint kerületi jegyző, olvassa a’ felirási javaslatot a’ kerületi napló nyomtatásának akadályoztatása iránt, úgy az illető üzenetet. — Köziratra bocsáttatnak. — Palóczy olvassa a’ nyilvánosság és szólásszabadság ügyében készült üzenetet. — Köziratra bocsáttatott. — Olvastatik a’ föRR. válasza az ország előleges sérelmeit ’s a’ királyi előterjesztéseket tárgyazó felírásra. A’ felső tábla úgy vélekedik, hogy azon helyen, hol az 1791: 13-d. törvényezikkely emlittetik, meg tartandók annak szavai is, ’s miután itt ezen kifejezés: „justa gravamina“ fordul elő, iktattassék a’ „sérelmek“ elejébe ezen szó „igazságos.“ — A’ BR. nem ellenezték a’ kívánságot, csak hogy „igazságos“ helyett alkalmasabbnak találják az „igaz“ szót, melly 1839-ben is, midőn az 1791: 13.czikkeynek értelméről folyt a’ vita, használtatott a’ „justum gravamen“nek kifejezésére. Egyébiránt megjegyzendő a’ RR. üzenetében, hogy a’ felség elejébe orvoslás végett terjesztett sérelmek között nem létezhetik „non justum“ az országgyűlésre nézve. — Kívánják továbbá a’föRR., hogy a* királyi előterjesztések nyolczadik pontja hallgatással ne mellőztessék. — A’ BR. arra fogják figyelmeztetni üzenetükben a’ felső táblát, hogy ezen pontra vagy az kell mondani, hogy fizetni akarjuk; vagy azt, hogy nem; eziránt tehát még előbb bevárandók az utasítások. — Az előleges sérelmek egyik pontjára nézve stílusbeli változtatást óhajtottak a’ föRB.; — elfogadtatik. Olvastatik a’ nádor ő fenségének válaszüzenete a’ meg nem jelent megyék pörbe idéztetése ’stb. iránt; — tudomásul vétetett. Palóczy olvassa a’ magyar nyelv ügyében! felírást. Az első §-ra több észrevételek tetettek; a’ második is lényegesen módosíttatott, ’s több változtatások találtatván szükségeseknek a’ következő §§-okban is, — az egész felírás uj szerkezetben fog a’ BR. elejébe terjesztetni. — Ez alkalommal említtetett, hogy több hivataloknál az országban nem magyar színek használtatnak, hogy privilégiumoknál nem látni a’ magyar czímert ’stb. ’s határozatra lett, hogy a’ szőnyegen levő törvényjavaslat által ezen visszaélések is megszüntetendők. 109* 1 451