Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-07-06 / 262. szám

lön a’ felelet, hogy ezt a’ panaszkodóknak nem itt, hanem ő felségéhez nyújtandó» folyamodás útján kell vala esz­­közölniök. Nádor ő cs. kir. főherczegsége említett nyi­latkozatának másik része volt volt az, mit már előbbi lapjainkban közlöttü­nk. T. i. hogy minden nyelvtöredék magának külön nemzetiséget nem igényelhet; hogy Ma­gyarországon akár mi nyelvet beszéljen valaki, nemzetiség csak a ’ magyar lehet, ’s hogy minden ezzel ellenkező iránynak ő fensége nem pártfogója. — Ezen tárgyra, ne­vezetesen az ilirismusra nézve meg kell jegyeznünk, hogy e’ tárgy fonala az egész vitatkozásokon keresztül szövő­dött. Nádoröfensége ugyan több ízben inté a’ főRR- ket, hogy a’ tárgynál maradva, az ilirismus fejtegetésébe ne bocsátkozzanak, ’s voltak számosan ’s köztük még a’ RR. izenetét nem pártolók is, kik az ilirismust nyíltan kár­­hoztaták , ’s világosan fentarták, hogy e’ tárgynak a’ BB. ígérete szerint tüzetesen előkerültével, bővebben kárhoz­­tatólag fognak szólani; mert meggyőzödvék, hogy vala­mint Magyarország érdeke Horvátország iránt méltányos­ságot kíván, úgy Horváthon jövendőjét csak magyaror­­szághozi szoros és hű ragaszkodás biztosíthatja; mások ellenben a’ tárgyba legalább futólag beereszkedtek, ’s egy gróf, ki örült ugyan egy horvátországi püspök magyar beszédének, de jobban örült volna a’ magyar érzelemnek, mert többre becsüli a’ magyar érzelmű latin beszédet, mint az idegen érzelmű magyar szót, igen világos czélzattal fejezé ki fájdalmát, hogy midőn a’ haladásnak indult hon­nak , a’ külső politicai conjuncturák tekintetében is egyet­értésre, összeforrásra legnagyobb szüksége van, akkor emelkedett egy rémkép , melly vétkes ármányokkal hinti a’ meghasonlás magvait, de a’ szóló gróf re­ményét abba helyezé, hogy ezen rémkép letekből és testből áll, ’s ez utóbbi tekintetben a’ polgári hatalom büntető keze alá tartozik. — Egy horvátországi báró pedig midőn a’ BB. javaslatát pártolná , hosszú vé­teklajstromát sorolá el az ilirismusnak, ’s e’tárgynak tü­zetes tárgyaltatásakor annyi bűnöket, olly irányt ’s czélza­­tot, ’s olly sok kárhozatos tényeket ígérkezett bebizonyíta­ni, hogy ha ennek csak tizedrészét be fogja is bizonyítani, a’ tény valóban irtózatos lesz. — Voltak ellenben mások, kik a’ fölöket szemtanuság után biztositák, hogy a’ pa­­nasztott választáson nem ilirismus, nem pártérdek, hanem egyedül a’ nyers erő despotismusának meggátlása műkö­dött, ’s azon kötelességérzete, hogy a’ közbátorságot fen kell tartani. Turopolya grófjára ’s pártjára nézve pedig, melly magát a’ magyar érdekben már-már kifáradva mű­ködőnek mondja, az jegyeztetett meg , mikint ha ez alatt azt érti, hogy Horvátországban van párt, melly az ország municipalis jogaihoz ragaszkodása mellett a’ magyar koro­nához törhetlen hűséggel viseltetik, úgy nem pártról kell vala szólania, mert ez Horváthonnak közös értelme; de ha hittelenségről gyanúsít, úgy meg kell vala emlékeznie, hogy azon horvátokat gyanúsítja, kik századokon keresz­tül egy honért, egy ügyben egyenlő áldozatkészséggel onták véröket. — Végre még ollyanok is voltak , kik a’ dolgot akkint vették fel, hogy ezen ügy a’ BB. előtt is csak az által is nyeré roppant súlyát ’s fontosságát, mivel a’ magyar nemzetiség iránti sympathia köpönyege alá ját­szatott; csak innen magyarázhatni, hogy a’ legnagyobb gyöngédséget méltán igénylő tárgyban Horvátország szo­kott törvényes módon választott követeinek dacz­ra, túl­nyomó súly tulajdonittatik a’ turopolyai grófnak, kinek ekkorig a’ BB. tábláján egyebekben csekély befolyás ada­tott. E’ szerint a’ vitatás nincs az igazi téren, mert egyik véleményhez a’ magyar érdekek iránti sympathia, másik­hoz az ilirismus felé szitás gyanúja csatoltatik; ámde sym­­pathiákra nem szabad meggyőződést építeni, ’s a’ tényt, a’ puszta tényt kell törvényes és alkotványos szempontból te­kinteni. — És midőn az említett sympathia és antipathia annyira megy, hogy magas állású , szeplőtelen jellemű férfiak a’legsúlyosabb vádakkal illettetnek, vagy be kell ezen vádakat bizonyítai — bizonyítva pedig nincsenek — vagy pedig elégtételt kell a’bántottaknak szerezni; mert kell, hogy alkotmányos országban a’ felelőségnek minden tisztviselő barátja legyen; de ha ennek eszméje annyira terjesztetik, hogy az ország színe előtt egyoldalú előadá­sokra, nemzet és alkotmányelleniség bélyege süttetik tiszt­viselők homlokára, akkor a’hon többet kíván, mint kí­vánni joga van; mert a’ tisztviselő vérével, életével tar­tozik hazájának, de becsületével nem. Egyébiránt a’ fentebb egész terjedelemben közlő» két sarkalapos előterjesztés a’ vélemények legtöbb gyám­okait ugyan mindkét részről kimerítette; mindazáltal tu­­dósitókkint kötelességünk még a’ gyámokok többi rész­leteit is röviden egybefoglalni. A’ BB. javaslatának pártolására e’ következők hozattak föl: Nem bizonyitatlan kétséges tényeken épül a’ panasz, mert annyi már az itteni vitatásokból ’s nagy részt magok­nak a’ panaszlottaknak előadásaikból világos, hogy az egy­behívott gyűlés meg nem nyittatott, sőt eloszlattatott a’ nélkül, hogy csak megkezdve is lett volna; ’s mégis har­madnapra uj összehívás, uj határnap kitűzése nélkül mind a’ mellett is megtartatott. Ez constatirozott tény, és ez elég. Mert megkezdett gyűlést más napra áttenni lehet, de meg nem kezdett gyűlést folytatni lehetetlen. Hozzájárul még, hogy itt a’ választási jogból kizárás is forog kérdésben; ez pedig polgári joggyilkolás. Emlékezzenek a’ föRR. a’ kö­zépszolnoki nemesség 1839-ki panaszára. Ők is kizárat­­tak a’ követválasztásból, mert főispánjuk gyűlést nem tar­tott, ’s az orsz.gyűlés pártolá panaszukat. Az analógia tökéletesen áll, mert Erdélyben a’ megyék önhatóságilag­­ gyűlést nem tarthatnak, az egészen a’ főispántól függ. A’ horvátok magoktól gyűlést szintúgy nem tarthatnak, erre felsőbb engedelem ’s báni összehívás kívántatik. Hiában mondatik ennek ellenében, hogy a’ 400 év előtti gyakor­lat most immár nem alkalmazható , ’s hogy ez alatt Ma­gyarország is sokat változott. Mert itt e’ változást törvény eszközlé; ellenben Horvátországban nincs törvény, melly a’ nemességet a’ személy szerinti szavazatjogától megfosz­totta volna. Általános alkotmányi elvekre pedig csak ak­kor lehet hivatkozni, midőn új törvény alkotásáról van szó ; de nem akkor, midőn az forog kérdésben, hogy a’ fenálló törvényszerű gyakorlat minő. Aztán az teljességgel nem absurdum, hogy a’ turopolyai nemesség szavazattal bírjon az orsz.gyűlésen, holott saját gyűlésén sem bír szava­zattal. Lám minden nemes hajdú szavaz Szabolcs megyében, de nem ám saját városi ’s kerületi gyűlésében. Maga a’zág­rábi püspök is nem bir szavazattal Zágráb városában, ’s itt mégis nemcsak a’ horvátoknak, de még Magyarhonnak is törvényt hoz. Különben is ezen dolgot nem lehet isolál­­tan tekinteni, világos összefüggésben van az a’ zágrábi tisztválasztással, ’s igy tekintve és szemügyre véve a’ tö­mérdek üldözéseket, mellyeknek a’ horvátok az ilirek ré­széről kitétetvék; valljon hol kereshettek volna utalmat a’ panaszkodók ? az elnyomóknál talán? az ugyan haszonta­lan lépés volna, vagy talán commissio utján ? de hiszen hány megye irt föl a’ zágrábi tisztválasztás botrányai miatt, ’s ő felsége méltóztatott is kir. biztost kinevezni; de az három hónap múlva fogott csak a’ munkához, ’s hogy el­járásának sükere maiglan sincs, és a’követválasztást újabb sérelem legvilágosabban bizonyítja. Nincs ’s nem volt tehát más mód, mint ide folyamodni annyival inkább, mert van­nak sérelmek, mellyek ellen mentséget csak az országyü­­lés közbevetése eszközölhet, ’s illyenek a’ municipiumok zsarnokoskodásai. Igaz ugyan, hogy az autonómiára ügyel­ni kell. Erre azonban első föltétel, hogy autonómia le­gyen. A’ megyéknél van, de Horvátország nincs ezen ál­lapotban. Annak közgyűlése, mellynek tartása engedelem­­töl függ, autonómiáját nem gyakorolhatja, akaratját nem nyilváníthatja; és azért kell tehát az országgyűlésnek köz­belépni , hogy erre neki uj összehívás által mód és alka­lom nyujtassék.­­ Aztán igaz, hogy az országyülés nem itélőszék; de mégis egyik legfőbb hatósága fölügyelni, hogy mind a’ törv.hatóságok , mind egyes választók vá­lasztási jogaikban fentartassanak. — Nagyon is különösen jó ki azt mondani, hogy e’dolog ő felsége eb­be való, ’s oda juthatását mégis akadályozni. — Ámde az mondatik, hogy az országyülés nem hozhat ítéletet, hogy a’másik félt is ki kell hallgatni. Igaz, de kinek jogához tartozik a’ kihallgatás , az ítélet ? Senki máséhoz , mint egyenesen Horvátországéhoz. Adni kell tehát neki módot, hogy ki­hallgathasson ’s ítélhessen. A’ BR. nem mondják, hogy a’ követek törvénytelenül választattak, őket tehát követekül el nem ismerik; ’s ezt épen azért nem mondják, mivel­hogy ítélni nem akarnak; ámde ha a’ panaszt elvetnék, a’ követeket törvényeseknek ismernék el, már pedig ez is ítélet volna. És igy a’ részrehajlatlansággal más semmi sem egyezik meg, mint csupán ha az eszközöltetik, hogy Hor­vátországnak mód nyuttassék kihallgatásra ’s ítélésre. Ha Horvátország követei hiszik, hogy igazuk van, hogy ők a’ többség választottjai, nem lehet irtózniok a’ közgyűlés­től , sőt magoknak kellene ezen elégtételt követelniök. — A’ kibékülést nem egyik rész elnyomása, hanem csak az igazság képes helyreállítani Horvátországban. Erre pedig első lépés a’ BR. üzenete. Módot kell adni a' kormánynak, hogy részrehajlatlansága által bebizonyíthassa, miként nem védi a’ honellenséges ilirismust. — módot kell adni a’ horvátoknak, hogy magok segíthessenek bajaikon. A’ másik fél győztes ellenokai pedig e’ következők: A’ ki hiteles megbízó-levéllel ellátva jelenik meg az or­szággyűlésen , annak választását nemcsak azért nem lehet itt tovább vizsgálgatni, mivel ez a’ municipalis autonómi­ával ellenkezik, hanem azért sem, mivel ez szokat­lan, gyakorlatilag lehetetlen, veszélyes és rendbontó is lenne; minthogy minoritás mindenütt lévén, az elégedet­­enek panaszokkal, kifogásokkal öntenék el a’ diaetát. — Már pedig csak nem akarhatják a’ BR., hogy a’ franczia Commissions d’Enque­tte botrányai’s nevetségei hozzánk is átplántáltassanak. — A’ tények mindenesetre kétségesek. Mert itt e’ táblánál egyenlő hitelességgel el­lenkező előadások hallatszottak, így tehát kihallgatásra, vizsgálatra volna szükség, mielőtt az országyülés valamit határozna; ez pedig itt teljes lehetetlenség. Kihallgatás nélkül pedig ítéletet hozni igazságtalanság; már pedig a’ RR. üzenete valóságos ítélet, mert uj választást kivan tar­tatni, minél többet nyomozás után sem kérhetnének. — Iilyesmit a’ RR. még a’szolnoki esetben sem kívántak, ha­nem csak vizsgálatot kértek; ámbár ott a’ tény világos volt; mert a’ követküldhetés megakadályozása által az 1836: 21 tcz. kétségtelenül megszegezett. Itt pedig még a’panaszlott jog is kétséges: Turopolyán kívül az illető törv.hatóságok közül egy sem emelt panaszt; pedig ha pa­naszuk alapos, úgy a’megyék utján a’ végrehajtó hata­lomhoz intézendő fölirás által lehetett ’s kell vala orvoslást eszközölniük, nem pedig az orsz.gyűléshez járulniok, mellynek végrehajtó hatalma nincs, de mellyhezi folyamo­dásuk törvénytelen ’s egyszersmind inconstitutionalis is; amaz, mert az 1791: 58 tcz. a’ társországok közös ügyeit az ottani közgyűlésen rendeli tárgyaltatni; inconstitutionalis, mert a’ társországok municipalis jogai legszebbikét, a’ sza­­bad választást idegen befolyásnak teszi ki. —Mindenek fölött pedig általános gyakorlattal szentesített alkotmányos elv, hogy sérelmet csak a’ kormány ellen támaszthatni, ’s ide semmi panaszszal nem járulhatni, mielőtt annak elintézé­se a’ közigazgatás útján meg lett volna kísértve. — Ettőli eltérést azon horvát nemzet nem érdemel, melly a’ ma­­gyarházi hűségét ’s ragaszkodását az által is fényesen ta­­nusitá, hogy a’ magyar szinházzal ajánlatból reá esett il­letéket teljes készséggel lefizeté, mig azzal sok magyar megye máig is adós. — Ezen okokon kivül ’s a’ horvát­országi követ azon nyilatkozata mellett, hogy személyére nézve örömest nem vonakodnék magát uj választásnak aláí­vetni; de küldői legszentebb jogát nem veszélyeztetheti, reájok a’ törvénytelenség bélyegét süttetni nem engedhe­ti. A legtöbb figyelmet ébresztett egy magyarhoni főispán beszéde, ki adatokra hivatkozva egyenesen ta­gadó , hogy a’ turmezei nemesség a’ horvátországi köz­gyűléseken személy szerint szavazati jogot valaha gyakor­lott volna. Hivatkozók ennek bizonyításául bizonyos sére­lemre , mellyet épen a’ turmezei nemesség a’ horvátor­szági követek által 1826-ban ide föladott. Melly­nek eredete ez: Gerdenics József volt turopolyai gróf , de ne­say Antal több visszaélései ellen legfelsőbb­ he­lyen panaszt tett, mellyre két kir. válasz érkezett: egyik 1808-ban apr. 19-kén 8386,a másik 1826-kijan. 24-én 2381 sz. alatt. Ezek által ő felsége azt határozza, hogy a’ túrmezei tisztválasztásoknál szokásba jött visszaélések za­­bolázására Zágráb megye alispánja közbejöjön, ’s hogy a’ túrmezei grófság politicai tárgyakról szóló jegyzőköny­vét a’ zágrábi első alispánnak terjeszsze föl. Ez volt a’ sé­relem , ’s azon iratban, mellyben ezt ide fölterjeszték, ’s melly ő felségéhez 1826-ban föl is ment, ők magok azt adván elő, hogy beligazgatásuk rende iránt csak a’ társ­országok közgyűlései végezhetnek; ezen közgyűlésekről igy szólanak : „quibus (t. i. congregationibus regni­ noster quoque nuncius intervenit, adeoque cum consensu quoque nostro------decisum fuer­it. — Továbbá annak bizonyításául, hogy a’ turopo­lyai gróf nem saját személyében , hanem mint azon ne­messég képviselője jelenik meg az orsz.gyüléseken, fel­olvassa a’ turmezei már IV. Bélától kiváltságolt nemesség­nek 1560. évben egymás közt kötött ’s II. Rudolf által 1582-ben máj. 8-kán megerősitett szerződését, ’s VI. Ká­roly által kiadott pecsétengedélyező levelet, mellyekben az van, hogy azon nemesség országgyűlésekre is meghi­­vatik, ’s hogy választ magának grófot, ki az ő dolgait a’ királyi felség, a’ bán, az ország rendes bírái előtt ’s egyébütt mindenhol supportare, perager­e et per­fa­cere debebit. — Végre hivatkozók Horvátország azon közgyűlésének jegyzőkönyvére, mellyet Ferencz császár a’ Karolina császárnét megkoronázott magyar or­szággyűlés előtt ott összehívott, melly jegyzőkönyvben s ezek állanak: „Dno comiti Josepho Gerdenics ex parte univ­er­sitat­is hujus (Turopolya) tam ad regni congregationem, quam comitia re­­gni activisato et deputato.“ Ezek valónak az ellenvélemény fő gyám­okai. A’ gyak­ran heves szóváltásokat hosszú, de — hiszszük— nem ér­dektelen tudósításunkban ezek után mellőzhetőknek véljük. Végzés: A’ föRR. a’turopolyai panaszt nem ide tartozónak ’s a’ panaszlókat közigazgatásra utasítandónak vélik; — a’ RR. üzenetéhez tehát nem járulhatnak. XXVIII. kerületi ülés, délszekeni Jún­. 30-kán­. Kezdete 9/4 órakor, vége 1 óra után. Zsedényi (Szepes), Turánszky (Liptó), elnökök. Ghiczy, Palóczy, Zomborcsevics, jegyzők. S­omlóssy, naplóvivő. Ghiczy, mint kerületi jegyző, olvassa a’ felirási ja­vaslatot a’ kerületi napló nyomtatásának akadályoztatása iránt, úgy az illető üzenetet. — Köziratra bocsáttatnak. — Palóczy olvassa a’ nyilvánosság és szólásszabadság ügyé­ben készült üzenetet. — Köziratra bocsáttatott. — Olvas­­tatik a’ föRR. válasza az ország előleges sérelmeit ’s a’ ki­rályi előterjesztéseket tárgyazó felírásra. A’ felső tábla úgy vélekedik, hogy azon helyen, hol az 1791: 13-d. törvényezikkely emlittetik, meg tartandók annak szavai is, ’s miután itt ezen kifejezés: „justa gravamina“ fordul elő, iktattassék a’ „sérelmek“ elejébe ezen szó „igazságos.“ — A’ BR. nem ellenezték a’ kívánságot, csak hogy „igaz­ságos“ helyett alkalmasabbnak találják az „igaz“ szót, melly 1839-ben is, midőn az 1791: 13­­.czikke­­ynek ér­telméről folyt a’ vita, használtatott a’ „justum gravamen“­­nek kifejezésére. Egyébiránt megjegyzendő a’ RR. üze­netében, hogy a’ felség elejébe orvoslás végett terjesztett sérelmek között nem létezhetik „non justum“ az ország­gyűlésre nézve. — Kívánják továbbá a’föRR., hogy a* ki­rályi előterjesztések nyolczadik pontja hallgatással ne mel­­lőztessék. — A’ BR. arra fogják figyelmeztetni üzenetük­ben a’ felső táblát, hogy ezen pontra vagy az kell monda­ni, hogy fizetni akarjuk; vagy azt, hogy nem; eziránt tehát még előbb bevárandók az utasítások. — Az előleges sérelmek egyik pontjára nézve stílusbeli változtatást óhaj­tottak a’ föRB.; — elfogadtatik. Olvastatik a’ nádor ő fenségének válaszüzenete a’ meg nem jelent megyék pörbe idéztetése ’stb. iránt; — tudo­másul vétetett. Palóczy olvassa a’ magyar nyelv ügyében! felírást. Az első §-ra több észrevételek tetettek; a’ második is lénye­gesen módosíttatott, ’s több változtatások találtatván szük­ségeseknek a’ következő §§-okban is, — az egész felírás uj szerkezetben fog a’ BR. elejébe terjesztetni. — Ez al­kalommal említtetett, hogy több hivataloknál az országban nem magyar színek használtatnak, hogy privilégiumoknál nem látni a’ magyar czímert ’stb. ’s határozatra lett, hogy a’ szőnyegen levő törvényjavaslat által ezen visszaélések is megszüntetendők. 109* 1 451

Next