Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-07-06 / 262. szám

érdekében tartatni szokot gyűlések jótékony hatását a­ tapasz­talás kétségen kívül helyezé , hazánk külön részeiben évenkint legalább egyszer összegyülekezvén, i.­é. augustus 8-kán Temesvárott fognak ismét összeseregelni. — Alulírtak azon meggyőződésben, hogy a’ tudomány ’s hon érdekében mozgó minden intézkedések rokonszenvü viszhangra találandnak, midőn a’ közelgő nagygyűlés helyét és napját ismételve emlékezetbe hozni szerencsések vagyunk, örömmel értesítjük egyszersmind ügyünk pártolóit, miszerint az elnök ő méltósága által szemé­lyesen megnyitandó gyűlés akár a’ számosan mutatkozó részvé­tet, akár pedig a’ gyülekezet elfogadására tett nagyszerű ké­születeket tekintjük, egyike leend a’ legfényesebbeknek. — Kik az utat Pestről tengelyen akarják megtenni, azoknak a’ szegedi útvonalt ajánljuk nem csak azért, mert legrövidebb, hanem azért is, mert a’ pest-temesvári gyorsutazási intézetet használhatják, mellynek ügynöksége (Soroksári utczában a’ két medvénél) a’ t. ez. utazókat, bármilly számmal jelentkezzenek, első nap Szegedre, másnap pedig délutáni órákban Temesvárra fogja a’ legmegelőzőbb készséggel szállítani. — Kik gőzhajón utazva, Baján szállnak ki, azoknak átszállításokról előleges, és Szabadkára intézendő értesítés mellett másod helyt alulirt fog gondoskodni. Kubinyi Ferencz , alelnök. Dr. Z­om­bor­os évi­cs Vincze, titoknok. Dr. Wachtel Dávid, titoknok. Adakozások : A­ pesti énekiskola részére múlt hónapokban történt adakozások: I. Szmolka Ignácz úrtól az intézeti alaptőke szaporítá­sául 4 forint. — II. A’ hangászegyesületi igazgató választ­mány néhány tagjaitól a’ harmadik énektanitó fizetésére egy évre ajánltatott 135 frt. — III. Szabad kir. Szent-György város részéről küldetett 10 frt 8 kr. — IV. M­a­y­r Ignácz ur, pesti polgár ajándékozott 6 frtot. — V. Békés vármegye részéről legközelebb küldetett 2 frt 20 kr az intézet pénztá­rába. — Az igazgató választmány mélyen kötelezve érzi magát arra, hogy a’t. ez. illetők nagylelkűsége’s jótékonysá­gának ezen újabb bizonyítványait az intézet nevében ezennel legforóbb hálára nyilvánításával viszonozza. KÜLFÖLDI RAPID. April. 15-ikéig terjedő montevidei hirek szerint nem csak az valósul, hogy Purvis angol hajóparancsnok a’ bue­­nosayresi hajóhad által Montevideo ellen inté­zett ostrom­zárát nem ismerte el, hanem arról is értesülünk, hogy midőn Brown admiral az ostromzárt erővel ki akarta víni, a’ brit parancsnok több buenosayresi hadi hajót elkobzott. Purvis e’ hírrel külön brigget küldött az angol kor­mányhoz. Londonban jun. 20-kán ünnepeltetett Victoria királyné trónraléptének évnapja. Az előtti napon Wellington hg fényes lakomával ünneplé, 81 aggtársa ’s Albert hg jelen­létében a’ Waterlooi nagy diadal ünnepét. A’ donaghmores kihágásban részt vett yeomanek (tar­tományi lovasőrök) közül huszonhatan a’ dungannoni ha­tóság előtt előleges nyomozás alatt vannak. A’ vétkesek a’ legközelebbi omaghi esküttszék által fognak elitéltetni. Az Evening Mail (izlandi orangista lap), nagy panaszokra fakad a’ tory ministerium ellen. O tempora t­o mores! Az alsó házban Wyse ur indítványa Izland állapotának megvizsgálására csak jun. 19-kén került szavazatra, ’s természetesen 276 vokssal 122 ellen félrevettetett. Ugyan­az nap Hindley ur Spanyolhont, Blecht ur pedig a’ hanno­­verai király peel méltóságát hozák szőnyegre. Amarra nézve Peel határozottan Espartero mellett nyilatkozott, Blewitt­er pedig indítványától önkényt elállott. Szerbia ügye megint szőnyegre hozatott, de a’ papírok előterjesz­tése Peel által ismét megtagadtatott. — O’Connell folyvást roppant né­pszámu repealgyüléseket tart, ’s beszédeket mond, mellyek a’ hallgatók százezreitől rendszerint ma­gasztos tetszéssel fogadtatnak. Számos conservativ peerek és alsóházi tagok jun. 17- kén Wicklow lord lakásán repealellenes gyűlést tartottak, hol kijelenteték: miképen az összegyűlt urak Izland jelen nyugtalanító állapotját mélyen fájlalják, a’ tömeges nép­­gyűléseket félelmeseknek és a’ békére nézve veszélyesek­nek tartják, ’s készeknek nyilatkoznak a’ kormánynyal Izlandban a’ törvény fentartására és az ottani veszélyes iz­gatás lecsillapítására közre hatni. „Rebecca és leányai“ — úgy látszik — kijátszották szerepöket. A’ kisasszonyok, kik a’ vámtisztek és vám­sorompók ellen olly félelmes háborút folytatanak, nem va­lónak egyebek Carmarthenshire­ markos haszonbérlőknél. Jun. 14-kén éjjel számos walesi falukban gyűléseket tar­tanak , ’s felszólitni határozák a’ newcastlei számvevő hi­vatalt , hogy a’ lefolyt 18 évről minden vámbevételi és át­­csinálási számadásokat előmutasson, ’s ha e’ számadások­ban hiba és becsületlenség találtatnék , Carmarthen viz­­utczai kapuját lerontással fenyegetők. 15-én négy kerü­letből két-két haszonbérlő ment Lloyd Hall úrhoz New­castle városába, kivel panaszaikat és kívánságaikat írásba foglaltatni szándékozónak. Mielőtt azonban ez ügy tisztába hozatnék, jun. 19-kén 90 ember a’ carmartheni dolgozó­­házat rohaná meg. De a’ tisztségek teljesen el valának készülve, és az egész csapat elfogatott a’ csendőrség és katonaság segélyével, a’ nélkül hogy az összecsődült vi­déki nép védelmekre valamit tenni mert volna. A’ dungannoni nyomozás a’ donaghmorei (carlandi) ki­hágások iránt befejezvék. A’ yeomanek közül 14 lázadás és házfeltörés, 9 repealer pedig lázadás és megtámadás miatt vád alá vonatott. Az ítéletet az omaghi esküttszék mondandja ki. Idősb Corceller ur, néhai követkamrai tag, egyik leg­kitűnőbb tagja az oppositiónak, a’ restauratio alatt junius 22-kén Parisban meghatározott. FRA­MN­I­. A’ Soult-Guizot ministeriumot a’ kamrai tanácskozások utolsó vonaglásaiban nagy veszély fenyegeté a’ hadi bud­get szőnyegre kerültével. A’ financiális bizottmány a’ hadi költségvetésből 15 millió frankot levonatni kívánt. E’ bi­­zottmányi vélemény nagy vitatkozást idézett elő, melly a’ többséget ez alkalommal kétségtelenül a’ ministerium ellen fordította volna, ha­­ Thiers ur közben nem járul. Soult marsal kijelenté a’ követkamrában, hogy ő a’ bizottmány által ajánlott kevesbitéseket nem szaporíthatja a’ nélkül, hogy hazáján árulást el ne kövessen. E’ határozott nyilat­kozat daczára a’ ministerium ellen fordult volna a’ többség, ha Thiers ur és baráti (mintegy 20-an) a’ ministerium mel­lett szavaz, ’s a’ kívánt kevesbitések igy is 380 szavazat közül csak 200, 180 ellen tagadtattak meg. (Lamartine úr maconi beszédének vége.) „Nem, i­lyen monarchia sem visszatérni, sem új gyökeret verni nem fog többé. Ez önök előtt megfogható! De kicsodák ama’ theoreticusok, kik elég oktalanok még mindig annak föltámadásáról mesélgetni? Behunyták e szemeiket a’ tör­ténetek előtt ? hogyan, nem látják e, hogy monarchiánknak többi szerkezményeinkkel együtt olly mélyenható módosí­tásokat szenvedett ? hogy mind azon alapzatok, mellyekre Frankhonban építeni lehet, megmérettek ’s igen könnyük­nek találtattak egy 15 éves kormány viselésére? Nem láták e önök monarchiánkat 1789. egy mélység által elnyelet­­ni, melly Frankhont is majdnem elnyelé? Nem tő­nek e a’ katonai monarchiával is kísérletet ? ’S ez hol van? Az agyvitézek sirboljában, dicsőségével együtt eltemetve. Millió szurony nem vala képes azt fen­­tartani. Nem tőnek e kísérletet a’ két elv közötti egyezke­dés monarchiájával a’ restauratio alatt ? Úgy de ez is ösz­­sze­roskadott. Én magam is megsiratám őt! Mi tagadás benne ? bukása nekem fájdalmat okozott. E’ bukás ráz­­kódtatása bizonyára nem szilárdította nálunk a’ monarchi­ai alapokat. Mi van most még hátra ? Egy lehetséges Monarchia, az ész és kénytelenség monarchiája, minőt önök 1830-ban akarának — a’fényes nap monarchiáját, melly megvizsgálva, elismerve és elsajátítva az egész vi­lágtól , a’ nemzetekre nézve két hasznos dolgot képvisel: a’ cselekvés egységét a’ kormányban, és a’ hatalom meg­maradását a’ királyi méltóságban. Ez minden, és ennyi elég is! És nem roppant föladat e ez ? Ennél kevesb a’ régi monarchia, ennél több a’ köztársaság lenne. A’ szó­nok kifakad ama’ kormány férfiak ellen, kik a’ democra­­tiát rémkép gyanánt állítják a’ nemzet elébe. Megmutatja, hogy a’ mai demokratia nem ollyan többé, mint 1789-ben, mikor születési fájdalmai olly sok iszonyút hoztak létre. De a’ szónok nézete szerint a’ tribünök és demagógok ideje lejárt, ’s a’ statusférfiaké támadt föl. Az 1789-ki de­mokratia és mozgás igazi ’s állandó eszméje nem más, mint egységre törekvés, nem más, mint az egység szenvedélye, egysége a’ népnek önmagával ’s kormányával, a’ casták, előjogok, és a’ nemzet osztályait egy mástól elkülönző előítéletek megszüntetése, ’s minden karzat és hivatásnak összeolvadása által egy szilárd nemzetszemélységben. Ez az, mit Frankhon öntudatlanul is óhajt, ’s mit kormányai olly makacsúl nem akarnak. A’ demokratia egyesülni akar, az országos hatalom pedig azt meg akarja osztani. Előhordja a’ kormánynak már a’ kamrában is gyakran nagy sikerrel felhányt bűneit, az örökös pairséget, mellyet lé­tesíteni akart, a’ választók oligarchiáját, a’ titkos tanácsot, Páris falait, a’ régensségi törvényt, ’s csudálkozik, hogy az egész nemzet nem tartozik még az ellenzékhez. Kifejti vezéreszméjét, melly akkor, midőn legelőször politicai térre lépett, lelke előtt lebegett, miszerint valamint Vas­tag Lajos a’ községeknek szabadságot, XIV Lajos Frank­honnak középpontositott igazgatást, az 1789-ik év törvény előtt mindenkinek egyenlőséget adott, úgy az 1830-as kormánynak hivatása volt a’ nemzet egységét sikeríteni a’ politicai jogoknak, szabályozott viszonyok szerinti méltá­nyos elosztása által ’s mindazon biztosításokkal, mellyeket a’ nép minden polgárosztályainak összes bizalma és erköl­­tsisége nyújt. Ezen alapeszmét a’ szónok szilárdul köve­­tendi. Ő úgy hiszi, hogy — ha Frankhonban a’ hatalom, melly gyökereit nem vala képes jó földre vetni, roskadni fog — nem facitok és pártok, hanem a’ tömegek menten­­tik meg az országot; mert egyedül a’ tömegek képesek a’ pártokat szétzúzni. Ő érkezni látja a’ tömegek korát, ’s ezért sokat vár illy nyilvános gyülekezetektől, mellyeket a’ közvélemény szemléinek nevez. Egy szózat O'Connell- hez hasonlítja a’ szónokot és cselekvényét, de L­­ur­ez összehasonlítást nem fogadja el, mert ő az izlandi izgató­ NSMWOIilIOA. Cataloniában a’ zendülés nagy sebességgel terjed; a’ főkapitány és az egész barcelonai őrség a’ zendüléshez álltak, és ha előre nem tudhatni is mint és meddig tartja magát ezen zendülés, annyi bizonyos, hogy sokkal több dolgot ad Esparteronak mint az előbbi. Barcelonában nyolcz napig iszonyú ingerültség uralkodott a’ nép közt; szokott munkáját kiki elhagyá, ’s az utczákon tömegestül tanakodának, mit tevők legyenek. Cortiner főkapitány a’ katonaságnak minden közlekedést megtiltott a’ néppel, hogy huzakodásra ’s vérengzésre ne kerüljön a’ dolog, igy a’ nép szabadon ’s minden háboritás nélkül tanakodha­tott a’ szükséges rendszabályok fölött. Erre a’ legfőbb junta kijelenté, hogy Espartero kormányát továbbra el nem ismeri, és Cort­­éz javaslatára Sabadellbe vonul­ván, nyomába a’népbizottság lépett Castro tábornok el­nöksége alatt, ki a’ nép és katonaság előtt egyenlőn tisz­teletben áll, de azért az elnökséget csak a’ főkapitány megegyezésével fogadá el. A’ népbizottság mindent elkö­vetett , hogy a’ zendülést minél erősebbé ’s szilárdabbá tegye; a’katonaságot az altisztek által megnyert a’ zen­dülés részére, kik egy felhivó­ levélben tudaták a’ barcelo­­naikkal, hogy midőn ők összegyűlvén a’ zendüléshez ál­lást elhatározták volna, a’ sereg ezen értelmét tudtára adák az ezredesnek, ki is kijelenté, hogy a’ főkapitány felhatalmazása következtében a’ nép részére áll. A’ főka­pitány összeköttetése már darab idő óta megszakadt Mad­riddal és serege pénz ’s élelem dolgában szükséget látván először pártatlan akart maradni, az őrséget pedig az Es­partero iránti hűségben megtartani. A’ dolog illyetén ál­lásában azonban jun. 13-kán kelt proclamatiojában kije­lenté, hogy miután arról teljesen meggyőződött, miszerint a’ fő junta elvei az egész nép és hadsereg közös érzelmét fejezék ki, melly más nem lehet, mint Izabella alkotmányos trónja, az 1837-ki alkotmány és a’nemzeti függetlenség, — ennélfogva a’ zendülés részire áll, melly közakarat és közkivánság. A’ haza — úgymond — nem szegezheti azért fegyverét fiai melleinek, ha azok közkivánsá­­gukat ’s akaratjokat kijelentik. A’ nép rendkívüli örömmel fogadta Cortinez e’ nyilatkozatát. A’ népbizottság e’ napot a’ testvéri szeretet ünnepévé szenteld. A’ barcelonaiak azonban jól tudják, hogy győzedelmük addig nem tökéle­tes , mig a’ montjuichi fellegvár kezükben nincs ; azért kérték a’ főkapitányt, hogy annak eddigi parancsnoka he­lyébe nevezne mást és az őrség fele nemzetőrök­ből, fele pedig a’ katonaságból állana. A’ főkapi­tány erre is ráállott, ’s Pujol ezredest nevezte ki pa­rancsnoknak’s ez a’kormányt át is vette. Némellyek szerint azonban Echaluce, a’ vár eddigi parancsnoka kijelentette, hogy azt csak Espartero világos parancsára adja másnak át. Más tudósítás szerint még a’ montjuichi őrség a’ királyné nagykorúságát és a’ régensség megszűnését kikiáltotta. A­ cataloniai junta Manresaból, hova Szabadellből ment, jun. 15-kén tért vissza Barcelonába.—Taragona őrségével és váraival szinte a’zendülökhez csatlakozott; az Esparterohoz hű maradt tisztek hajóra ültek. — Geronában a’ nép és hadi kormányzó főtiszti karával és a’ várbeli örsereggel szinte kezet nyújta a’ zendülöknek. Leridában még eddig a’ kor­mány pártja győztes; Granadában azonban a’ zendülők fordultak felüt és a’junta a’pattantyusság parancsnokát,egy ezredest és két kapitányt Alhambra várába becsukatott, mivel katonáikat Espartero részére akarták csábítani.— Malaga hir szerint meghódolt a’ kormánynak. — Zavala Valenciában, nem szívelhetvén az irániai bizodalmatlansá­­got, letette a’ parancsnokságot. — Saragosában jun. 12- kén ült össze a’ hadi törvényszék. Madridi lapok szerint Espartero hosszas nyilatkozatot bocsátott ki, mellyben kijelenti, hogy esküjéhez mellyet az alkotmányra tett, hű marad, és a’ráruházott hatalmat annak idejében a’ cortes kezeibe leteszi. Ő mint katona és mint a’ nemzet első tisztviselője a’ királyné és alkotmány iánti kötelességét be akarja tölteni; az előbbi ministeriumot, és a’ cortest azért oszlatta el, mert arra alkotmány szerint joga van. Ő tudja, mit kiván az alkotmány, és jobban megtartja azt, mint azok, kik­­ ellene rikoltoznak. Azon rágalomra felelni, hogy a’ régensséget meg akarja hosz­­szabbitani, méltósága alattinak tartja, ’s azt egész élete megczáfolja. Legújabb spanyolországi hirek szerint Montjuich vára még jun. 20-kán is Espartero híveinek kezében volt; de Catalonia egészen fegyverben van a’ regens ellen. Madrid­ban a’ ministerek a’ zendülés megfenyitésére rendeletet adtak ki. Saragossában a’ végrehajtás elkezdődött; jun. 17-ken három egyén a’ legközelebbi összeesküvés része­sei közül hadi törvényszéki ítélet következtében agyonlö­vetett. — Espartero jun. 21-kén Madridból Valencia és Barcelona ellen indult. Zurbano, ki altábornagygyá ne­veztetett , Levane tábornokkal Leridában egyesült, ’s mind ketten Barcelona felé nyomulnak. 110* 455 SZE1KIJIA. A’ belgrádi szerb lap szerint a’ tanács Karagyorgye­­vics Sándor lemondása után Stefanovics Istvánt (Tenkát), Zdravkovics Miloszavot (Reszavaczot) és Teodorovics Lá­zárt nevezé ki kajmakamoknak. Hibásan valának tehát Szi­­mics Stoján, Garasanin és Stanizich Pál nevezve. Jun. 22-kén Lieven báró , Vascsenko orosz főconsullal együtt meglátogatá a’ topcsideri téren összesereglett népet, melly szívesen üdvözlé vendégeit. Lieven biztositá a’ szerbeket, hogy a’ czár a’ szerbeknek csak boldogságát óhajtja ’stb. 27-kén végre megtörtént a’ fejedelemválasztás is, és Szer­bia kimondhatlan örömére, nép imádottja, Szerbia legna­gyobb bajnokának fia, Karagyorgyevics Sándor, daczára minden fondorkodásoknak , vesztegetéseknek és uszításoknak , mellyekkel az Obrenovicsok és kegyelőik eget földet mozgásba hoztak, újra Szerbia fejedelmévé vá­lasztatott,— ama’ történetileg gyászos napon, melly 1389. Szerbia a’ rigómezei ütközetet, ’s vele függetlenségét el­vesztette. I ban tribünt lát, ki a’ népszenvedélyeket fellázasztja, mire Frankhonban, melly szabadságát fentartani képes, nin­csen szükség. A’ közszellem a’ franczia opositió minden­ható fegyvere ; a’ kormány ezer vesztegetési eszközei el­len a’ népnek hatalmas óvszere van — a’ köz tisztelet, ’s ez a’ hasznot nem lesökre nézve az egyetlen vesztegetési eszköz. Illy szellemmel az 1830-ai kormány békés meg­győződés által vissza fog vezettetni azon ösvényre, mely­­lyet követnie kell, ha pedig tévutain maradna, úgy Frank­hon nem fog osztozni a’ kormány makacsságában. Napóle­on meghalt, nagy dynastiák hunytak el; nincs ember, nincs hatalom, melly Frankhon sorsát magával hord­hatná.

Next