Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-07-09 / 263. szám

Vasárnap 363. Julius 9.1843. Magjelenik e’ lap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 frt, postán borítékban 6 frt pengő pénzbe**. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébütt minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb k­ülföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek , ’s egy-egy h­­asábsorért petit be­tűkkel 5 pengő krajczár számittatik. TARTALOM. Névmagyaritás: Országgyűlés. — Föv. utd. Me­gyei dolgok: Heves (arató ’s nyomató rész, önkényes helyettesítések elleni intézkedések, magány ügyek). C­s­o­n­­g­r­á­d (megyei állapot, utasítás a’ kir. előadások tárgyában, H. M. vásárhelyi legelő-ügy).­Já­s­zk­u­n k­er­üle­tek (választ­mányi vélemény a’ kir. előadások iránt, coordinatio). Egyesü­letek. Pesti m. kereskedelmi bank. M. gazd. egyesület. Iparegye­sület Adakozások. Külf. nap. Szerbia. Nagybrit. és Izllánd. Spa­nyolhon. Hív. tud. Hird. BIAGYAHORSZÁG és ERDÉLY. Névmagyaritás. A cs. kir. felsége Szattelber­­ger Ferencz mokrini postamester nevének „Arankay“-ra átváltoztatását kegyelmesen megengedni méltóztatott. Országgyűlés. Foglalat: Jul. 3. és 4. XXX. ’s XXXI-ik kerületi ülések: Az ősiségi törvények változtatására kerületi választmány neveztetik. Jul. 5. Elegyes ülésben a’ büntetőjogi ’s élelmezési orszá­gos választmányok munkálatai bemutattatnak. — A’ BR. a’ vá­­laszfelirás iránti második izenetet országos ülésben helybenhagy­ják, a’ magyar nyelv iránti törvényt tárgyalják. Jul. 6. A’ föRR. a’ turopolyai panasz iránti viszonüzenetet meghitelesitik, ’s a’ válaszfelirási második üzenetet leiratra bo­csátják. Kir. leirat a’ vallás tárgyában. XXXII. kerületi ülés. Az ősiségi választmány tagjai­nak névsora. XVI. Ülés a’ Kir. és RRnél. Magyar nyelv iránti üze­net és törvényjavaslat, a’ mint kerületileg szerkesztve volt helybehagyatik. — A’ vallás tárgyábani kir. leirat kedvetlen benyomást okoz. Felírás a’ görög nem egyesültek ügyében. \\\. Kerületi ülés. Hétfőn július 3-kán. Múlt számunkban közlök az indítványt, melly az ősiség ügyében létetett, ’s elmondok röviden a’ szavazat eredményét, ime közöljük a’ vitatások részletei­nek kivonatát. Az indítvány után egy megyei követ kérte a’ Béket, halasztanák kissé az ősiség tárgyalását, 1) azért, mivel két olly megye hiányzik, melly e’ kérdésnél a’ szerencsés határozásban igen tevőleges részt vehetne, 2) mivel van­nak megyék, m­ellyeknek nem kedvező utasításaira nézve a’ kir. előadások következtében remélhetőleg változás fog közbe jöni, miáltal a’ kérdés szerencsés megoldása szint­úgy könnyíttethetnék. — A’ BR. azonban az indítvány tár­gyalásától el nem állottak. És legelőször egy olly követ emelt szót az ősiség, egy­szersmind a’ birtokképtelenség eltörlésére, ki büszkélked­ve mondá , hogy megyéje nemessége ezt közértelemmel, egyetlenegyet sem véve ki, adá utasításba. És megemlítet­te, hogy ha hitelt, kereskedést, szellemi fejlődést, a’ nem­zeti közgazdaság emelkedését, szóval: a’ honnak virág­zást ’s boldog jövendőt óhajtunk, az ősiségtől el kell bú­csúznunk, mert ez mindennek útjában áll, melly kárté­konyságának ellenében nem bírhat nyomatékkal azon te­kintet , hogy az ösiség a’ nemzetségek biztosítására ho­zatott be; mert a’ tapasztalás mutatja, hogy az ösiség nem a’birtokot conserválja, hanem csak tömérdek, hosszas, költséges perekbe bonyolít, mellyek mindenik félre vesz­teséget , a’ hazára romlást, a’ nemzet erkölcsi jellemére megvesztegetést árasztanak; és igy egyenesen ellenök fordulnak azoknak, kiknek érdekét védeni állittatik. Kü­lönben is igaz, hogy a’ pénz- és születési aristocratia közt emez ártatlanabb ; és sokkal nemesebb mint az el­ső, mert históriai alapja van ; de annyira vinni a’ születési aristocratia iránti tekintetet, hogy a’ hon bol­dogsága néhány választott név felmaradásában kerestet­nék , — csakugyan több, mint mennyit akár­mi tekin­tetből is igazolni lehetne. — A’ status boldogsága sem­mi egyes névtől nem függhet; sőt inkább, mikint a’ termé­szet egy lehervadt növény halálából nyújt több uj növény­nek életet, úgy a’status uj családok emelkedéséből tesz szert uj meg uj életerőre ; ’s a’ statusnak mindegy, a’ bir­tok akármelly nevű polgára kezében van; de koránsem mindegy ha valljon a’ birtok szabad ’s biztos e avagy nem? — Utána mondatott, hogy az ősiség nem védi az aristo­­cratiát, de ha védené is, el kell azt törölni; mert jaj azon nemzetnek, mellynek törvényhozását nem a’ haza bol­dogságának érdeke , hanem egyes családok fényének — a’ közjó rovásán — ápolgatása vezérlené. A’ nemzetnek nem aristocratiai nevekre, hanem polgárokra van szüksége, ’s ha más európai nemzetekkel egyenvonalra akarunk lép­ni, ki kell küszöbölnünk a’penészes ócska institutiókat; a’ telek szerelme helyébe a’ hon szerelmét kell állítanunk, ’s megszűnnünk hinni, hogy csak az ősi ugar terem gyü­mölcsöt. —­ Egy harmadik követ üdvözlő az ősiség eltörlésének ij gondolatát, mint ollyat, mellyet a’ körülmények már nem annyira javasolnak, mint parancsolnak; mert a’ múlt or­­szággyülés megalkotá azon hiszenben a’ hiteltörvényt, hogy a’ nemzetnek általa hitelt teremt; ámde a’ tapaszta­lás azt mutatja, hogy e’ törvény hatását tévesztette, mert a’ hitel csökkent, a’ kamatláb növekedett, ’s az uzsorás­kodásnak nem csak tág mező nyílt, hanem biztosság is szereztetett. A’ szóló nem akarja a’ váltótörvény jóté­konyságát akár elméletben, akár alkalmazásban tagadni, hanem csak azon hitét mondja ki, hogy mivel a’ szüksé­ges előzmények híjával, tehát szerfelett jókor vala alkotva. Ámde alkotva van, ’s ép azért, mivel igy van, az ősiség eltörlését nem lehet tovább halasztani, mert ez a’ váltó­­törvények jótékonyságának szükséges kiegészítő kelléke. — Eltörlésre szavaz tehát, ’s nem is tartja szükségesnek szavazatát hosszadalmas okoskodásokkal támogatni, miután a’ sajtó e’ kérdést annyira kifejtette, a’ közvéleményben annyira előkészitette, hogy a’ ki erőnek erejével szándé­kosan nem akar rémképet látni, az ősiség eltörlése szük­ségéről lehetetlen volt meg nem győződnie. Egy más megyének követe elmondá, mikint volt egy korszak életében , midőn rendkívül töprenkedék, hogy mikint vállalkozhaték egy osztálya az emberek­nek antiquariusságra, a’ helyett hogy eszét, idejét ’s erejét valami hasznosabbra fordítaná; de most sajnál­­laná, ha ezen jó urak nem léteznének, mert nem volna kire bízni az ősiséget, melly az életbe többé egyáltalában nem való, ’s mellynek emlékezetét e’ nemzet átka fogja kisérni. — Lehettek, kik a’váltójogtól Eldorado­kat remélhettek; ezek most meg lehetnek győződve, hogy az ígéret országa nem azért nem következett el, mintha azon törvény üdvös nem volna; hanem azért, mivel a’ki nem irtott fattyu-sarjadékok elvonták az áldás fájának életned­vét. — Sokat, igen sokat lehetne az ősiség ellen mondani, de csak egy szót kell, ’s ez a’ szó: „törüljük e­l“ mert ugyan mellyik ágában van jólét a’ köznemzeti gaz­daságnak? ’s hol nincs, hogy a’ nemlétnek az ősiség oka nem volna? Az ösiség barátja mindig a’ múltban mereng sóvár tekintetet függesztve arra, a’ mit más bir. Az ősiség eszközlé, hogy mig a’ nép földhözragadsága el van törűl­ve , a’ szabad nemes magát földhöz ragadttá tévé; de olly földhöz , melly gyümölcs helyett csak mások zsebét töltő haszontalan perözönt terem. Az ősiség annyira minden előmenetelnek ellensége, hogy azon javitni lehetetlenség, ’s nagyon csalatkoznak, kik azt hiszik, hogy kártékony ki­növéseinek letisztogatásával a’ bajon segíthetni. Egy olly idegen növénynek, mellyről maga a’ jogtudomány azt ta­nítja, hogy aliquando valet, aliquando non, mellynek létezése tehát vagy minden birtokot bizonyta­lanná teszen, vagy legalább a’ bírói önkényt—daczára az alkotmányos életnek—egyenesen sanctionálja; egy illy nö­vénynek, akár miképen nyírják is körül, kis idő múlva is­mét olly káros kinövései lesznek, minek lemetszettek. Mert csak valljuk meg, midőn ezen idegen növény a’ magyar alkotmány kertjébe becsempésztetett, ugyan lehet e kép­zelni , hogy volt ember, a’ ki hitte volna, hogy ez lesz belőle, a’ mivé lett? — Töröltessék el, úgy lesz üdv, boldogság, haladás a’ hazában. Majd két szózat az ősiség védelmére is keletkezett. Egyik röviden oda nyilatkozott, hogy az ősiség al­kotmányunkkal legszorosabb viszonyban áll; ezt en­nélfogva meg kell tartani. A’ másik azon kezdé az ősiség védelmét, hogy elismerné, ’s egy részben el is számlálná, miként vannak okok mind anyagi, mind erkölcsi tekintet­ben, mellyek az ősiség ellen szólanak; illyenek a’ birtok­szabadság, birtokbiztosság, a’ hitel ’s a’ nemzeti gazdag­ság; illyenek az örökösödésbeni igazságtalanság, melly, midőn a’ testvérek közt különbséget tesz, irigységet ’s gyűlöletet okoz a’ családi élet belsejében, ’s perpatvarko­dással lövelli át a’ nemzetnek egész szellemét. Ámde van­nak, úgy mond, ellenokok az ősiség elvének fentartását ja­vaslók. Illyenek: 1) alkotmányunk állása. Az ősiség ke­resztül van rajta szövődve. Birtokon alapszik egész poli­ticai álladalmunk. Az ősiség az alkotvány fájának egyik gyökere, mellyet levágva maga a’ fa is utána dől. 2) A’ családi örökösödés olly állapotban van, hogy az ősiség el­törlése abban egész rázkodtatást, ’s igen sok érdeksér­tést okozna, mellyek fenálló törvények utalma alatt kelet­kezvén gyöngéd kímélést érdemelnek. Ellene áll az eltör­lésnek 3) a’ tulajdoni jog, 4) az utolsó akarat hű tel­jesítésének kötelessége, melly egyenesen a’ tulajdoni jog­ból ered. 5) A’ kir. fiscus kármentesítésének kénytelen­­sége, 6) a’ közterhek mivolta, melly az ősiség kérdésé­vel szoros viszonyban áll; mert ha minden birtok ingóvá tétetik, ’s kézről-kézre vándorol, az adózó ’s nem adózó birtok közti választó vonalt lehetetlen lesz fentartani, ’s a’ közadófizetés okvetetlenül elkövetkezik. Végre 7­ a’ nemzetiség koczkáztatása, melly az idegenek beszárma­­zásából következnék; mire nézve a’szóló azt hivé, hogy a’ magyar nemzetiség megtartásának századok viszon­tagságain keresztül nem utolsó eszköze volt az aviti­­citás. — Ezen védelem igen ismeretes okainak czáfolgatá­­sába, a’ három szónok, ki még ezután szólott, nem igen tartá szükségesnek bocsátkozni; csupán egy jegyzé meg, hogy az ősök iránti pietással sokkal inkább meg­egyezik tisztelni azon akaratot, melly az eladásban nyilat­kozott, mintsem őket pazarlókká, vesztegetőkké, birói ítélet által bélyegezni. 500 év óta lidérczként ült ez a’ sze­rencsétlen ősiség a’ nemzet kebelén, ’s nemcsak anyagi, hanem erkölcsi hitelét is elrontá, mellyre különben a’jó lelkű magyar számot tarthatott. Igazsággal, szabadság­gal , jóléttel és pietással ellenkezik az. El kell törölni. Végre még egy szólott azon kezdve beszédét, hogy az ő meggyőződése, ’s a’ legszorosabb logica sze­rint, a’ hiteltörvények nemcsak nem szerfelett jókor hozattak, sőt inkább azért is igen üdvös volt meg­alkotásuk; mert nagy részben azoknak fogjuk köszönhet­­ni, ha most az ősiség nem hagyatik eddigi állapotában. Egyébiránt röviden említvén, mikint az ősiség azon rend­szer , melly az elidegenithetlenség, rendelkezési szabad­ság , ’s örökösödés iránt divatozott, ’s ezen definitióból vonván le az ősiségi rendszer négy ágazatát, a’ kir. fis­cus örökösödésére nézve megjegyzi, hogy azt nemcsak financiális, hanem monarchiai szempontból is, a’ mint az ősiséget is általában nem csak anyagiból hanem erkölcsi politicai, ’s alkotmányosból is kell ’s lehet tekinteni. Egyébiránt az indítványozott kérdést szavazat útján sür­getvén eldöntetni, kinyilatkoztató, hogy ámbár nem tiszta eltörlésre szól utasítása , mert küldői a’ jószág-kiváltásra bizonyos időt engedni kívántak; de ha a’scalaris viszo­nyokra nézve az országgyűlés méltányos törvényt nem hoz, inkább az eltörléshez fog állani, mintsem a’mara­dáshoz; mert utasítása amahhoz közelebb áll, és sokkal ki­sebb igazságtalanságnak tartja, ha a’ kiválthatatlanság de­­cretáltatik, mint azt, ha valaki jó értékű pénzen vett bir­tokának, rész papiros-pénzért kibocsátására kárhoztat­­tatik. — Erre minden oldalról szavazat sürgettetett, ’s a’ föl­jegyzettek a’ szólástól elállván, miután egy-két egyén sü­­kertelenül iparkodott volna a’ kérdést akkint állítani: el­töröltessék e az ösiség vagy nem?“ Igen túl­nyomó többség csakhamar abban egyesült, hogy a’kér­dés­ek kint tűzessék szavazatra: „megmaradjanak e az ősiség iránti törvények,vagy pedig vál­­toztattassanak? Mire — a’ mint már megirók — 33 megye ’s az egyházi rend, kerületek ’s kir. városok szavazatával 12 megye ellen v­ál­to­z­tatás határoztatott; két megye utasítás hítányában nem szavazott, H.ország je­len nem volt. Szavazat közben igen sokan úgy nyilatkoz­tak , hogy azért szavaznak változtatásra, mert tökéletes eltörlést kívánnak; e’ végett tehát a’ fenálló törvényeket változtatni kell. A 16 megye már most is világosan ki­jelentette, hogy tökéletes eltörlést kiván; többen pedig részint azt, hogy utasításaik közelebb állanak az eltörlés­hez, mint a’ megmaradáshoz; részint pedig azt, hogy módosítani kívánnak egész az eltörlésig. — Mindenek kö­zött egy megyei követnek szavazata legtöbb zajt és felzú­dulást okozott: ki is kijelenté, hogy küldői ugyan az egész — úgynevezett — szatmári chartát, és igy az ősiség el­törlését is elfogadók, de mivel egyszersmind a’ ministe­­rium felelőségét, a’ statusjövedelmekről’ számadást, a’ katonaság megkevesitését ’stb.’stb.’stb. feltételül tették,—­­ tehát mindaddig, mig ezen föltételek nem teljesülnek, kö­telességének ismeri a’szatmári chartával kezében azt mon­dani: „maradjon az ösiség.“ — A’ zavarodás, mellyet ezen kijelentés okozott, lecsillapulván, szavazat közben egy megye követe röviden azt felelé, hogy az ő küldői­nek is vannak követeléseik a’ kormány irányában; de ép azért, hogy ezeket elérhesse, a’ nemzetet erősíteni ’s a’ hon javára, boldogságára mindent megtenni kiván, a’ mit csak magunknak tennünk lehet, ’s illyen eszköz lévén az ősiség eltörlése is, mivel most erről van szó, természete­sen a’ kormány irányábani követelések tekintetéből is arra szavaz, hogy ne maradjon az ösiség.­­ Végül még em­lítendőnek véljük, mikint egy megyei követ, szavazat köz­ben azon két ellenvetésre, hogy az ösiség eltörlése az alkotmányt és nemzetiséget veszélyeztetné,igen röviden azt válaszoló, hogy az ősiséget ép azért kell eltörölni, misze­rint az alkotmány fentartathassék; mert ez egyike azon fattyu-sarjadékoknak, mellyek az ősi fának életnedvét el­húzzák; le kell tehát amazokat metszeni, hogy az ősi fa addig élhessen, mig a’ nemzet által körülre ültetendő fia­tal tölgyek felnövekednek, mellyennek árnyékában nem csak mi, de unokáink unokái is, boldogok, biztosak és él

Next