Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-07-09 / 263. szám

,160 0 szabadok lehessenek. — A’ mi pedig a’ nemzetiséget illeti, ez tulajdonkép nem ide, hanem a’ naturalisatio kérdéséhez tartozik; annyit mindazáltal nyugton kérdhetni: valljon mikor volt erősebb a’ magyar nemzetiség? azon hajdankorban e, a’ melly ősiséget nem ismert, vagy pedig most midőn még csak nyelvünk használatáért is 53 év óta kell küzdenünk ? — A’ szó igaz értelmében magyar nemzetiség azóta nincs, a’mióta ősiség van. — Mihez egy megyei követ azt adá, hogy ezen korhadt institutiót minden tartózkodás nélkül annyival biztosabban eltörölhetni, mivel úgy is csak kártékony theoriában él még ; a’ gyakorlatban már rég megszűnt. — Ghiczy mint elnök szerencsésnek tartá magát kijelenthetni, hogy a’ RK. és RR. igen nevezetes többsége, az eddigi ősiségi törvényeket megváltoztatni határozá. JLJLJLX. Kerületi ülés, Hetiden jul. 4-kén. Elnökök: Palóczy, Ghiczy. Naplóvivő: Zsoldos. Zsedényi mint volt kor.elnök, jelentést teszen a’ terem uj rendezése tervéről. — Eszközlésbe vétetni rendeltetett. Olvastatott az országgy. szállásbér iránti üzenet. Egy terjedelmes szerkesztési módosítás hozatván javaslatba, az is köziratra bocsáttatott. Felvétetett újólag — talán már ötöd ízben — a’ magyar nyelv iránti törvényjavaslat. Ennek egyik szakaszában az foglaltatván, hogy Magyarországban és a’ hozzá kapcsolt részekben úgy országlási, mint hivatalos nyelv ezentúl egyedül ’s kizárólag a’ magyar leend, minden más nyelven készült hivatalos irat vagy oklevél érvénytelen, ’s csak olly esetekben szabad más nyelvvel élni, mellyekre nézve a’ jelen törvény többi szakaszai vagy kivételt, vagy különös rendelkezést tesznek. Egy felső-magyarországi megye részéről azon észrevétel létetett, ne terjesztessék ki a’ hivatalos oklevelek érvénytelensége , a’ községekre is olly megyékben, hol a’ lakosság egészen idegen ajkú.— Ezt az által vélte elérni, ha „hivatalos irat, vagy oklevél“ helyett „irat és oklevél“ létetik. — Mit, ha megnyugtatást szerez, a’ BR. nem ellenzettek; ’s végre már mintegy unra a’ véget érni nem akaró vitatásokat a’ szerkesztést jóvá hagyák, miszerint a’magyar nyelv holnap már országos ülésben fog tárgyaltatni. Következett az ősiség kérdésének folytatása. — Erre nézve a’ mai ülésnek általában typusa volt, hogy sokan utasításaik egyes pontjait előadák, de illy elágazó specialitások e’ nagy és terjedelmes tárgy elintézése körül a’ tanácskozásodat természetesen nem öszpontosithatván, kerületi választmány jön kirendelve, melly a’ birtokszerzés , átruházás, gyakorlás ’s rendelkezés iránt törvényjavaslatot készítsen. Egy megyei követ azonban, miután utasitását szintúgy elmondá,az ősiségnek comparativus taglalásába bocsátkozott. — Felvette azt erkölcsi, nemzetgazdasági, politicai és alkotványos szempontból, ’s némelly okokat mellette ’s ellene elsorola. — Erkölcsi szempontból egy részről azon tekintet harczol, hogy az emberben van egy belső érzés, miszerint azt, mit atyjától öröklött, olly tág értelemben sajátjának nem ismeri, mint a’ mit maga szerzett, ’s ezen érzéssel mintegy viszonyban áll a’ kötelesség, gyermekeire átszállítani, mit ő is csak örökségben kapott, ’s hogy a’ gyermekekről gondoskodni minden esetre kell, nehogy elhagyattatva maradjanak.— Ámde más részről az észjog azt is kívánja, hogy az élő birtokos legyen a’ tulajdonos, nem a’ ki meghalt, vagy pedig a’ ki még nem született. A’ magyar birtokosnak pedig tulajdona nincs, ő azon dicsőségért, hogy a’szent koronának tagja, birtokának tulajdonát adta cserébe, ’s tulajdonosból usufructuariussá lett. — Ez a’ két antithesis, melly közt a’ synthesist feltalálni a’ törvényhozás feladata. — Nemzetgazdasági tekintetben az ősiség ellen szolgáló okok ismeretesek. — Mellette szól, hogy ha eltöröltetik, meg lesznek a’szerzés ingerétől mind azok fosztva, kik azon ösztöntől vezéreltetvék, hogy szerzeményök firól fira szálljon eltékozolhatlanul utódaiknál.— Itt a’ szóló, más országok példájára is hivatkozva, különösen arra figyelmeztetett, hogy ha minden birtok mobilizáltatnék is, fontos okok látszanak azt védeni, hogy a’birtoknak egy nemére, az erdőkre nézve, a’ használat szabadsága egész a’ korlátlan pusztításig ki ne terjesztessék, minthogy az erdőpusztitás olly neme a’ pazarlásnak, melly nem birtokváltoztatást, hanem egyenesen a’ közálladalmi tőkeérték egy részének felemésztését foglalja magában. — Politicai tekintetben ügyelni kell, hogy azon eszközök ne gyengítessenek, mellyek a’ nemzet életét fentarthatják. Ezek közt első a’ nemzetiség. A’ cheroniai ütközet után 2000 éven át rabszolga volt a’ görög nemzet, de mégis feléledett, mert nyelvét megtartotta. Ámde a’ nyelv maga, egy nemzet életben még nem minden, annak nem csak élni, hanem virágozni is kell. — A’ nemzetiségi szempont egyébiránt a’ naturalisatio kérdéséhez tartozik. — Végre alkotványos szempontból az ősiség mellett az látszik harczolni, hogy ez az, mi a’ súlyegyént az aristocratia 's democratia közt képes fentartani — Aristocratia mindenütt ’s mindenben van; maga a’ természet is az emberek különböző alkotásában erre mutat. — És az értelmesség aristocratiája kétségtelenül csak kívánatos; — ezért ellenkezik az ész-joggal azon állapot, hol, mint minálunk, a’ hivatal nem az értelmesség aristocratiájának, hanem egy néposztálynak tulajdona. — Másik a’ birtok—aristocratia , melly a’ stabilitásnak, a’ status valódi erejének mag-köve lehet, — ’s melly még elleneinek szemeiben is a’ harmadiknál, a’ pénz-aristocratiánál t. i. minden esetre kevesbbé gyűlöletes. — Negyedik a’ születési aristocratia, melly minálunk egészen a’ birtoktalan nemesség előjogainak körére terjed. Hogy erre egyedül az ország alkotványának védelmét bizni, hogy ettől egyedül az ország jövendőjének biztosítását várni nem lehet, arra elég szomorú adatot nyújt a’legközelebbi tapasztalás.— Hol mondatik pedig lenni az ösiségben azon momentum, melly a’ democratismus ellen gátul szolgálhat? egy részt a’ fiscus örökösödésében, minél fogva a’ jutalmazás királyi kézben van , hogy ez által az aristocratia a’ monarchiai elvhez csatoltassék , védül szolgálandó a’ democratia áradozásai ellen. — Legalább ez volna a’ czél; ámde a’ gyakorlat a’czélnak meg nem felel; mert a’ fiscus a’reá szállott birtokot, ha harmadik kézen van, minden befektetett pénzek visszafizetésével válthatja csak ki, ha pedig el nem volt idegenitve, minden adósságokat tartozik megfizetni. ’S hogy adósságot tenni lehet, ezt a’ magszakadásban levők igen jól tudják. A’ fiscusra tehát alig száll ma már jószág ingyen, és igy ő sem adhat ingyen; minélfogva a’ jutalmazási czél egészen tévesztve van. — Másik momentuma volna az ősiség antidemocraticus irányának a’ birtok elidegenithetlensége. Ámde eladni lehet, és lehet zálogba vetni, lehet adósságokkal terhelni; ’s az ekkép eladott megterhelt birtokot a’ maradék csak úgy kaphatja vissza, ha ki váltja; azaz mindent meg fizet, mi rajta fekszik; hogy pedig a’ rajta fekvő teher tetemes legyen, arról a’ praxis ismét gondoskodott. És igy a’ czélt kitűzte ugyan a’ törvény, de elérésére eszközt nem adott; az ősiség eszméje tehát itt sem czészerű. — Illynemü egyenvonalas fejtegetések után a’ szóló pontonkint saját nézeteit mondotta meg. Erkölcsi tekintetben az ősiség igen szomorú eredményének mondá a’ végtelen örökös perlekedést, az irigységet harezot visszavonást, mellyet a’családok körébe szórt; ’s a’nemzet becsületével össze nem férőnek mindazon jeleneteket, mellyekre az élet fakadni kénytelen volt, hogy az ősiségnek abnormis lánczait kijátszhassa. — A’ mi a’ nemzetiséget illeti, hogy e’ részben a’ BR. gondoskodjanak, annyival szükségesebbnek találja , minél bizonyosabb, hogy az eddigi törvény és szokás, minélfogva egy curialis decisio a’ született nem-nemes honfit, ha bár magyar is, kizárja a’ magyar föld birtokából, mig a’ külföldi indigenának, a’ ki nem magyar, birtokot ’s nemesi jogokat nyújt, a’ nemzetiség czéljának bizony teljeséggel meg nem felel. — A’ mi az aristocratiát illeti, a’ szóló nyíltan kimondja, hogy a’ földbirtok aristocratiának túlnyomó befolyást kíván biztosítani; de tagadja, hogy nálunk illy aristocratia léteznék, nálunk születési aristocratia van, melly hatalmat ’s túlnyomó befolyást a’ proletarius tömegnek ad. — Vannak, kik Anglia nagyságától meglepetve azt gondolják, hogy mivel a’ magyar és angol alkotmány közt némi hasonlat létezik, a’ magyar aristocratia is szintolly tekintetet érdemel, mint az angol. — Nem szükség irigyen taglalgatni az angol aristocratia árnyékaldalait, ’s az angol nagyság szenyfoltjait; nem szükség vitatni, ha tartozik e egy nemzet boldogságához, hogy néhány roppant gazdagságú dynasta fénypalotái körül milliók szegénységben nyomorogjanak; elég az, hogy a’ magyar aristocratia csak hangban hasonlít az angolhoz. Amott 14,000 aristocrata birja az országot nálunk 600,000 nemes van, ’s 73 része koldus. Ott a’ földbirtok adatevet, i pairséget, szabadalmakat, szóval: az teszen aristocratává; — nálunk a’ születés, nem a’ birtok ; — ott az aristocratia boldoggá tette a’ nemzetet, a’ mellynek zsírjával él; és ez helyén van; mert kötlevél egyoldalú nem lehet, jogokkal kötelesség áll viszonyban. De nálunk megfelelt e kötelességének az aristocratia? virágzóvá tette e a’ nemzetet, mellynek 8 század óta ő hoz törvényt? Az ég megtagadó áldását azon rendszertől, mellyet az aristocra- I tia önjavára gondolt ki sükertelenül. — És ha mégis csak ugyan akkint volna, hogy néhány névhez volna kötve a’ nemzet élete, e’honnak jövendője, úgy Sopron egykori hires követe méltán kívánta, hogy nyújtsák be mindenek előtt ezen honboldogitók névlajstromát. — A’ szónok kivánja, hogy az aristocratia túlnyomó befolyást bírjon, de elvégett földbirtok-aristocratiát kíván. Ennek pedig egyenesen érdekében áll az ősiséget eltörölni, mert Magyarhonban hitelre van szükség, — erre reális hypotheca kell, nálunk pedig ősiség mellett még csak egy porosz hypothecalis intézet is lehetetlen volna, mert a’ birtoknak */» része per alatt van, '/ része pedig minden pillanatban az alá kerülhet. Ezen segíteni kell; ámde mikint? ha azt mondja a’törvényhozás, hogy jövendőbeni minden örökvallás örök, de a’ múltak felbonthatók, akkor a’ hitelnek nem lesz objectuma, — mert nem igen lehet birtok, mellyre nézve valaha eladás közbe nem jött volna. — Vagy pedig nehány évet határoz a’ multrai keresetek bevégeztetésére; ezáltal közmegrázkódtatásnak tenné ki az egész országot, ’s a’ szabott évek leforgásáig az egész nemzet lázas ingerültségben volna, általános félelem és bizonytalanság fogna el minden birtokost; mert a’ curiának szokott önkényénél fogva, miszerint Werbőczy nyomán az örökvallások aliquando valent, aliquando non, senki sem érezhetné magát biztosnak birtokában. Harmadik volna az: „uti possidetis“ ez az igaz legtisztábban vet véget minden bonyolódásnak, de a’ szóló azt utasításánál fogva csak akkor pártolhatná, ha a’ scalaris viszonyokról a’ RR. nem rendelkeznek. — Minden esetre az ösiségnek annyi ága, hogy annak minden részleteit, igy discussio utján elintézni teljes lehetetlen, hacsak választmány nem küldetik ki, melly az egész dolgot törvényjavaslatul előkészítse. A’ mi végre a’kormányt illeti (halljuk! halljuk s kiáltott a* követi kar, tudni vágyvn, hogy a’ kormányról e* kér-?désben mit tarthatand), a’ szónok reményű, hogy a’ kormány e’gy puszta idea miatt, melly inkább a’ heraldicába való mint az életbe, nem fogja visszavetni a’ valódi jót; ’s egy aranynyal tölt külsőleg egyszerű ládát, ebbe teend egy aranyozottnak, melly belül üres. — A’ szónok ebbeli nyilatkozatai többszörös „éljen“ és „helyes“kiáltás követé. A’ tanácskozások ezután nagy részben egyes indítványok előterjesztése körében forogtak. Egy követ azon véleményét is említvén, hogy az ősiség a’ hajdankorban talán helyén lehetett; mert a’ körülmények ollyanok voltak, miszerint a’ magyar elemnek kellett a’ túlsúlyt kezibe adni, ’s jutalmazásokkal nevelni harczias szellemét azon aristocratiának, melly akkoron úgy szólván egyedül maga tartá fen a’ hont és alkotványt; de hogy azon eszköz jelen viszonyainkhoz immár nem illik, ’s a’ hon és alkotványosság, ha veszni nem akarunk, más védeket is követel;----ezen előterjesztésével alkalmul szolgált egy városi követnek, tudományos búvárkodással bebocsátkozni a’ hajdankor homályos aknáiba ’s historiailag fejtegetni, hogy a’ magyar alkotvány eredete egészen más; — hogy az a’ maga eredeti typusában olly alkotvány volt, mielőtt szent István idegen elemeket oltott belé, miszerint annál szebbet, szabadabbat a’ história nem is mutat. Eredetileg fejedelmi adomány nem nemesitett; mert minden magyar teljes polgári joggal felruházott birtokos, azaz nemes volt. A’ birtokviszonyok nem fejedelmi adományból, hanem osztályból vették eredetöket, ’s nem volt olly magyar, kinek osztályrészül a’ hon földéből birtok ne jutott volna. A’ status pedig nem ajándékozott semmit, mert annak nem is volt ajándékozni valója, a’ mint általában a’ statusnak nem is lehet rendeltetése birtokot adni, hanem igenis, a’ birtokot, a’ szerzeményt biztosítani. Sz. István korával kezdődött csak a’változás, akkor kezdettek, a’ külföldi kalandorok által ’s azok kedvéért, a’ nyugoti eszmék a’ magyar közállományba lecsempésztetni; ekként állott elé végre a’ XIV-ik században az ősiség, melly a’ mi birtokviszonyainkkal teljes öszhangzásba hozható soha sem lévén, csak örökös zavart, kárt, bizonytalanságot okozott, mig végtére a’ tulajdon eszméjét a’ statusból egészen számkivetné, ’stb. Majd egy követ, mielőtt a’ RR. tovább mennének, azt kiváná megállapitatni, ha vallyon tökéletes eltörlés alapján akarnak e a’RR. intézkedni, vagy pedig csak az I. 58. törvényes módosítását eszközölni. Egy másik követ ellenben minden megszorító uasitás nélkül választmányt kívánt kiküldetni, melly törvényjavaslatot készítsen, tárgyalás elött a’ törvényhatóságokkal közlendőt. — Egy harmadik követ egyenesen kimondd, hogy pompás rovatait akar az ősiségnek építeni, mellyen írva legyen: „fűti“ meghalt, nincs többé. — Egy negyedik ellenben ekként vélekedék, hogy nagy politicai tapintattal biró nemzetek is óvakodnak a’ káros institutiók gyökeres kiirtásától, és pedig azért mivel a’ nemzet életével századokon át ugyantanultak. És igy a’ magyar törvényhozás sem hibázand, ha lenyesve a’ kártékony kinövéseket, a’ törvény utalma alatt keletkezett érdekekre figyelemmel ’s gyöngéd kímélettel viseltetentdik.— Ő nem hiszi, hogy a’ nemzet kivánata az ősiség általános eltörlését követelné. — És most következik az iránybeszéd, melly a’napnak végeredményét elhatározó. Egy megyei követ ugyanis előterjeszté, miként ha visszaemlékeznek a’ BR. azon széles vitákra, melylyek a’ tárgy körül a’ múlt országgyűléseken közbejöttek, örvendeniök kell, látván, hogy a’kérdés anynyira megérett, miszerint az ősiség mellett szólam alig lehet; ellene már-már szükségtelen. — De szükség az annyi felé ágazó eszméket öszpontositni. — Midőn az mondatik : törültessék el az ősiség; senki sem akarja azt csak azért eltörülni, mert régi institutio; senkinek szeme előtt nem forog valami nagylelkű áldozatnak eszméje; ez tisztán magányérdek kérdése, olly kérdés t. i. mellynél minden magánosak érdeke a’ közérdekkel karöltve jár. A’ kik az ősiséget eltörölni óhajtják, a’ károkat akarják eltörölni, ’s nem azt a’ mi hasznos,hogy ha van valami, a’ mi illyen. — Azonban figyelmezni kell, hogy az ősiség nem concret eszme, mellyet egy szóban meg lehetne fogni; nincs törvény melly azt mondaná: „im ez az ősiség, hanem az egy olly abstract fogalom, mellyet a’ birtok-viszonyok körüli törvények concretumából vont le a’ jogtudomány; ennélfogva az ősiséget eltörölni annyit tesz, mint a’ birtok-szerzés, gyakorlás és átruházás körüli törvényeket megváltoztatni. A’birtokviszonyokat tárgyazó törvények complexusának fölvétele pedig olly elágazó részletes munkálat, mellynek előkészítése végett minden esetre választmányra van szükség. Ha ez fölveszen minden ide tartozó törvényeket, ’s javaslatot dolgozand, magány ’s közérdeket egyeztetet; akkor az itt felvétetik, ’s a’ ki hiányt látand benne, annak pótlását indítványozandja; a’ ki többet látand benne, kihagyást, vagy módosítást fog javaslani; a’ BR. tanácskoznak, ’s a’ többség végezend, valljon a’ szerkesztés maradjon e, vagy pedig az egyes indítványok szerint módossíttassék. E’ dologban ezért csak igy élhetni. Itt pusztán negativ törvényt hozni nem lehet; nem lehet például azt mondani: „az ősiség eltöröltetik“ hanem positiv törvények helyébe, más positiv törvényt kell tenni; szabályozni kell az eladást, a’ zálogváltást, az örökösödést , a’ majorátusok megszüntetésének módját ’stb. E’ végett pedig szükséges látni a’ törvényhozónak maga előtt az egész tért; mert a’ tárgyak egymással szoros összefüggésben vannak; a’ szóló követ tehát azt javasolja: neveztessék választmány, melly a’ birtok-szerzés, átruházás, gyakorlás és rendelkezési szabadság körébe vágó törve-