Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-07-13 / 264. szám

kérdésében a’ fő­kkel szemközt, kik e’ kérdésnél, nem tudni minő dogmaticus tekintetekből indulván ki, a’ viszo­nosság elvét elfogadni vonakodtak; mert most meg le­­­het nekik mondani, hogy a’ kormány igazságosabb. De ha ezen viszonossági elvet, melly magában olly szép, alkalmazni próbáljuk, ismét rész következményekre ju­tunk. Ha olly országban élnénk, hol a’ protestáns fél ha­talmas, ’s hol ennek papsága is meg volna áldva gazdag­sággal és befolyással, ott a’ protestáns fél rövidség nélkül elfogadhatná azt; de az illyen úgynevezett szabad alkuk mellett mindenkor a’ hatalmasb fél nyerne, mellynek na­gyobb befolyása lehet a’ szerződök kedélyeire. Azonban nálunk a’ cath. papság bir túlnyomó hatalommal.—A’ szóló nézete szerint ezen a’ k. leirat által előhozatandó akadály sokkal nagyobb lenne, mint minden áldás-megtagadás; mert ha ezen k.­leirat törvénybe menne át, azon következést szülné, hogy már házasság előtt megkezdetnék a’ súrlódás, melly a’ szerelem későbbi higgadtéval ismét föléled­ne,’s ez által a’házassági kölcsönös egyetértés és gyönyör valódi pokollá változnék; — a’ ki maga szerencsétlen volna vegyes házasságában , gyermekeinek sem engedné azt, ’s minthogy példák rettentenek, mindenki irtóznék attól.No­ha tehát már az 1791: 26-ban benne van, hogy a’ vegyes házasságoknak akadályokat vetni nem szabad, ezen k. vá­lasz akadályokat vetne azoknak, ’s így el nem fogadható. — Figyelmezteti még a’ szónok az egyh. rendet egy a’ le­iratban kimondott elvre, t. i hogy a’feleknek szabadsá­gokban lévén gyermekeik bármelly kereszt, hitben neve­léséről alkudozni, ebben az is foglaltatik, hogy a’mit a’ papság ekkorig dogmának hirdetett, miszerint t. i. vegyes házasságok eseteiben a’ gyermekeknek mindenkor cath. hitben kell neveltetniök, ez nem dogma; azt pedig talán az egyh. rend is elhiszi, hogy ő felsége, ki a’ k. leiratot kiadá, szinte híven ragaszkodik a’ cath. vallás igaz dog­máihoz ? — Továbbá azon elvet birálgatá a’ szóló követ, vallyon lehet e a’ szülőknek még meg sem született lényről rendelkezni? ’s ha volna ollyan status, hol egyik vallás­nak sem lenne a’ másik felett túlnyomósága, ott talán meg­engedhetné a’ szülök illyen rendelkezését a’ kifejlett saját ítélet-koráig, de csak úgy, hogy az soha szerződés szí­nét ne viselje, és örökre zsibbasztó erővel ne hasson a’ nemzedékre; hol azonban, mint Magyarországon, a’cath. papság hatalma túlnyomó, ott illyen előleges rendelkezés­re soha rá nem állhat. — Ez okokból arra szólitá fel a’ Kir. és RRet, hogy elhatározottan maradjanak meg a’ mellett, mit felterjesztettek, és legyenek jó reménynyel, hogy kí­vánságuk teljesedni fog. Mert ő, noha nem optimista, mégis tisztán látja, hogy a’k. válasznak némelly szavai­ból kitetszik, mikint az még nem ultimatum. A’ kormány ugyanis nem roszalja ezen leiratban nézeteinket, sőt ezen szavaiban „non minus salutares“ tagadólagosan ki­mondja, hogy az ország nézetei is salutárisok, bár ő a’ magáéit még üdvösbeknek tartja. Mi ellenkező vélemény­ben vagyunk — úgy mond — t.­i. hogy a’ mieink üdvösek, a’ kormányéi pedig épen ellenkezőek,“ ’s ezért az uj fel­írásban kijelentetni óhajtja, hogy épen a’ közbéke és meg­nyugtatás czélja kívánja, hogy az ország egy lépést se térjen el eddigi nézeteitől, mellyeket a’ kormány is szinte üdveseknek ismer el. A’ válaszfeliratban pedig azon pont megváltoztatását, melly a’vallásról szól, olly értelemben látja szükségesnek, hogy azon helyen fejeztessék ki, mi­ként a’ k. leirat óhajtva váratott ugyan, de ki nem elégí­tett.“ — Az elnökség, a’ szóló követ értelmében mondá ki a’ végzést, minek következtében uj felirat és a’ válasz­­felirásban módosítás fog történni. 'fcVYBY. Mer. ülés, jul. 4-ban. A’ jul. 7-kei ker. ülésben elhatározott uj felirat a' vallás tár­gyában ’s a’ jul. 5-ikén kelt k. k. leirat következtében a’ válaszfelirat illető pontjában szükségesnek talált módosítás Szentkirályi Móricz jegyző által felolvastatván, minden változtatás nélkül elfogadtatott. Némelly apróbb észrevé­telek elhangzottak. — Az ülés csak lótől l6'/iig tartott, likor pedig orsz. ülés következett. XVII. Országos ülés fiai. S­kán­, a' MM. és MI-nél. Kezdete 10 órakor, vége 2 óra után. Palóczy, mint kerületi elnök, jelentést teszen, hogy a’ BR. f. hó 5-kén a’ vegyes házasságok ügyében költ kir. leírást kerületi ülésben tanácskozás alá vették, mellynek eredményét felirási javaslatban, valamint a’ válaszfelirás­­ban szükségesnek talált módosításról szóló üzenetet, sze­rencséje van az elnök kir. személynöknek ezzel tárgyalás alá vétel végett benyújtani. Egy kerületi követ előterjeszti, miszerint azok , mi­ket a’ negyedik orsz. ülésben utasításának nyomán előter­jesztett, a’ naplóból mind kimaradtak. Felolvasván a’ ki­maradt pontokat szorul szóra, ezeket maga igazolására a’ naplóba iktattatni kéri. Több megyei követek hasonló, őket személyesen érdeklő eseteket jelentvén be, ’s részszerint az ellen, hogy beszédeik egyes szakaszai a’ naplóból ki­maradtak, részint az ellen, hogy egyéb adatott szájokba, mint a’ mit mondottak, panaszt emelvén, az elnök királyi személynök megjegyzé, hogy illyetén egyes hézagok és tévedések elkerülhetetlenek, ’s hogy egyébiránt reclama­­tióik a’ naplóba iktattatni fognak. Szél Imre nádori itélőmester olvassa a’ kerületi elnök­ség által benyújtott, ’s a’ tegnapelőtt leérkezett kir. leírás következtében szerkesztett üzenet és felirásjavaslatot. Az elnök kir. személy­nek kinyilatkoztatja, hogy ő mint ke­resztény, kit vallása felebaráti szeretetre int, ’s mint ma­gyarországi polgár, kinek kötelességében áll a’közbéke fentartására törekedni, mindig a’ lélekismeret szabadsága­­­­ ’s a’vallási viszonosság mellett—mind az országban, mind másutt, midőn tanácsát kérték — nyilatkozott. Ezen két elvet látja­­ a'kir. leirat minden részein elöntve. De ha a’ Kir. és RR. úgy vélekednek, hogy a’ közös czél a’ sző­nyegen levő fölirásban kifejtett módon jobban elérhető, ám legyen. Egyébiránt szívesen megismeri, hogy az üze­net és fölirás hangulata méltó ’s a’ tárgy fontosságához al­kalmazott. Csak két kifejezés ellen volna kifogása. „Nyo­masztó átkától“ helyett ezen kitételt ajánlja : „nyomasztó súlya.“ A’végén pedig ezen szókat: „semmi részben“ kih­agyandóknak véli. — Két káptalani követ kinyilatkoz­tatja , hogy valamint a’ felírásban kifejtett elvekhez nem járulhatnak, úgy a’ kir. leirat is, melly nézetekkel egye­nesen ellenkezik, fájdalmasan halott reájok. — Két me­gyei követ kívánja , hogy a’ válaszfölirásban megemlittes­­sék azon fájdalom, mellyet a’ kérdéses leírás gerjesztett. — Más megyének követe olly véleményben volt, hogy azon hallgatás, mellyel a’ leirás vétetett, közakarat, mellyel a’ szőnyegen levő fölirás haladéktalanul elfogadtatott, az va­­la a’ legjobb mód annak kinyilatkoztatására, miképen ha­tott légyen a’ leirás a’ BRre. Tettek többet mondanak , mint szavak. Egyébiránt most tág mező nyílnék azon tu­­d­ushiány bebizonyítására, mellyet a’ szóló minapában is megrovott. De hallgat, —’s várja, milly sükere lesz a’föl­­irásnak. Csak azt nyilatkoztatja ki, miszerint azon esetre, ha az egyházi rend az olly közösen ’s olly forron óhajtott törvény ellen szokása szerint ismét óvást tenni találna, ak­kor káptalani követ uraknak —kik a’lélekismeret szabadsá­ga ’s a’vallási viszonosság elve ellen nyilatkoztak —elmon­­dandja: valljon polgároké ők, vagy ellenségek. Az ö­­n­öket az ország magáévá tenni nem fogja. — A’ kir. sze­mélynök megjegyzi, hogy kiki meggyőződése szerint szó­lott; — egy káptalani követ pedig az imént szólott megyei követnek csak azt kívánta válaszul adni, hogy neki mint papnak kötelessége védeni az ügyet, mellyhez állott; ’s ha azért, mert azt védette, ellenségnek fog mondatni, akkor ki lesz mondva az is, hogy ellenség maga az ügy, mellynek a’ papság szolgál. — Erre a’ kir. személynök végzésképen kimondotta, hogy közkívánat, miszerint üze­net és fölirás változatlanul maradjanak, ’s küldöttséget nevezett ki, melly azokat a’ főRRhez általvigye. A’ rövid idő múlva visszaérkezett küldöttség jelentést tett, hogy a’ főRRR. az általküldötteket tárgyalás alá veendik. A’ kér­déses fölirás, úgy az üzenet az ország előleges sérelmei és kivánatai fölterjesztése, ’s a’ kir. kegy. előadások tár­gyában készített fölirás illető szakasza módosításának szük­sége iránt, itt következik. Fölirási javaslat a' vallás tárgyá­ban az 1843. jul. 5-kén k­öl­t kegy. kir. válasz iránt. Fölséges ’stb. Hosszú évek során fájdalmasan szaggatva a' vallásos viszál­­kodások nyomasztó átkától, senki nincs e’ honban, ki mást in­kább óhajtott volna, mint azt, hogy az 1791. 26 tcz., úgy a’ línczi és bécsi békekötéseknek meg nem tartásából eredeti sérel­mek a’ különböző felekezetű polgárok megnyugtatásául valahára elíntéztetvén, a’ vallásos kérdések fölötti keserű vitatkozások­nak minél elöbb vége szakittassék. És épen azért valamint a’ jelen orsz.gyűlésnek megnyitásától fogva várva vártuk felséged­nek az 1840. évi máj. 7-ik napján kelt felírásunkra máj. 12-re megígért válaszát, úgy most, miután az a’1. évi jul. 5-kéröl hozzánk megérkezett, alázatos észrevételeinket kódoló tiszte­lettel felséged elébe terjeszteni legsürgetőbb kötelességünknek ismerjük. Két elv van, mellyet a’nemzet minden vallásbeli állapo­tokra nézve folyvást igényelt: ez a’lélekismeret teljes szabad­sága, és a’ különböző vallású felekezetűek közötti tökéletes vi­szonosság. E’ két elv igazsága olly erős, szüksége olly nélkü­­lözhetlen , alkalmazása olly gyakran és olly állhatatosan követ­­eltetett, hogy a’ nemzet közmeggyőződéséböl utat talált felsé­ged méltánylására. Ezeket a’ fentisztelt kegy. válasz világos szavakkal kimondja; ezeket mi is, Magyarország Kirai és Rvei, nyíltan valljuk; ezeket óhajtjuk alkalmazva látni minden vallás­beli állapotokban, sőt erősen meg vagyunk győződve, hogy csak azon elvek alapján intéztethetnek el igazságosan és köz­megnyugtatással minden vallásfelekezeti kérdések. Kénytelenek vagyunk azonban kimondani, hogy a’ kegy. válaszban kívánt módosítás ezen alapelveknek meg nem felel, a’ különböző vallású felekezetűek czélba vett megnyugtatását nem eszközli, a’ vegyes házasságoknak pedig az edidgieknél nagyobb akadályokat tesz. Nem felel meg a’viszonosság elvének azért, mert az evang. vallásnak minden, a’ születendő gyermekek nevelése iránti le­­kötelezést a’lélekismeret szabadságával ellenkezőnek tartván, illy kötelezésekkel élni nem fognak; illy kötelezéseket tehát, bár kölcsönösen megengedtetnék is, egyoldalúlag csak a’ r. catholicusok használandván, nem léteznék azon egyensúly, mellynek a’ cat. és evang. felekezetűek közt a’ tökéletes viszo­nosságnál fogva létezni kell; — sőt inkább úgy vagyunk meg­győződve, hogy a’ viszonosság elvének semmi nem felel meg egyéb , mint az , hogy a’ r. cath. atyának minden gyermekei r. cath. vallásban, úgy az evang. atyának gyermekei is az evan­­gelica vallásban neveltessenek. Nem szolgál közmegnyugtatásul; mert bár más név alatt, de lényegben ugyanazon reversalisok czéloztatnak törvénybe hozatni, mellyeknek eltörlését a’ nemzet folytonosan sürgette, ’s mellyeknek a’ türelmetlenség kisértetében levő szomorú kö­vetkezmények, és ezekből származó vallásbeli olly keserű pa­naszok legnagyobb részben méltán tulajdoníthatók; sőt minden lehető viszálkodások meggátlásául és ennélfogva tökéletes meg­nyugtatásul csak az szolgálhat, ha a’házastársak közé határo­­zókint a’ törvény, mellyet összeketésök előtt tudniok kellett, és egyedül a’ törvény lép, és a’ reversalisokből eredhető min­den visszaéléseknek egyszerre és határozottan elejét veszi. Az eddigieknél nagyobb akadályokat is tenne a’ kegy. vá­laszban foglalt módosítás a’ vegyes házasságoknak ; mert eddig a’ r. kath. lelkész, felsőbb rendeleteknél fogva, csak felhatalmaz­va vélhette magát, hogy a’gyermekek melly vallásban leendő neveltetése iránt házasulandók közt a’ szerződés megkísértse; a’ javaslott módosítás szerint pedig erre nem fölhatalmazva csupán, hanem kötelezve is lenne , még pedig nemcsak a’ római cath. lelkész, de az evang. is. Föltéve tehát, mit a’kegy. leirat szerint föltenni kell, hogy az evang. lelkész hasonló buzgóság­­gal fog törekedni illynemü kötelezések kieszközlésére, mint mellyel a’ r. cath. lelkészek eddig is törekedtenek: az akadá­lyok , mellyek a’ vegy. házasságokra nézve a’ reversalisokból eddig származtak , kettöztetve lennének, és a’ lelkismeret sza­badsága is két oldalról támadtatnék meg. Nem kívánunk ezen egyes pontok terjedelmes vitatásába bo­csátkozni ezúttal azért, mert a’ kegyeim, válaszban az általunk felterjesztett törvényjavaslat 1, 4 és 5. szakaszai el nem vet­tetnek , hanem azoknak módosítása csak mint nem kevésbbé üd­­vösséges javaslatként ajánltatik; sőt kijelentjük, hogy a’ kegy, válaszban kimondott elvek, úgymint a’lelkismeret teljes sza­badsága és a’ tökéletes viszonosság különben legbensőbb meg­győződésünkkel meg is egyeznek. Csak röviden nyilatkoztatjuk tehát, hogy mi a’ fölterjesz­tett törvényjavaslaton kívül azon kérdések elintézésére nézve , mellyeket magában foglal, közmegnyugtatásra vezető más mó­dot nem ismerünk;­­ hogy ahhoz szorosan ragaszkodunk, és hogy annak semmi részétől el nem állhatunk. Felségedet pedig hódoló tisztelettel kérjük, hogy tekin­tetbe vévén azon ingerült állapotot, melly a’ vallásos viszálko­dások miatt a’ hazában elterjedve van , és mellynek lecsillapítá­sát felségednek válasza semmi részben nem eszközölheti, az ál­talunk fölterjesztett t.czi­skelyt, olly hosszas és fájdalmas ta­nácskozások eredményét, kegyelmesen jóváhagyni méltóztassék. — Kik egyébiránt ’stb. Üzenet. A’ Kir. és RR. ő felségének a’ vallás dolgá­ban folyó évi jul. 5-kén kiadott kir. kegy. válasza közbejötté­nél fogva az ország előleges sérelmei és kivánatai fölterjeszté­sét ’s a’ kir. kegy. előadások tárgyában készített fölirás azon §-át, melly eme’szavakon kezdődik : ,,a’vallásügyi viszálko­dások megszüntetése ’stb.“ azon reményben , hogy a’ m. föRv. a’ tisztelt kir. válasz folytában áltatok készitett ’s ide mellékelt felirási javaslatban ’s annak az első felírással együtti fölterjesz­tésében megegyeznek, következőleg módosítani kívánják. ,,A’ vallásügyi viszálkodások megszüntetése ’s a’ hon min­den vallásu polgárai nyugalmának’s örökös együttérzésének esz­közlése lévén eddig legforróbb óhajtásunk , kénytelenittetünk felségedet újabban is alázatosan megkérni, hogy mivel a’ vallás dolgában múlt 1840 évi máj. 7-kén fölterjesztett törv.javasla­­tunktól mind azoknál fogva is , miknek elfogadására f. é. jul. 5-kén kiadott kir. válaszában felséged bennünket felhívni mél­­tóztatott, az '/// ide mellékelt felírásunkban kifejtett alapos okainktól vezéreltetve, el nem térhetünk, ’s az ország nyugal­mát továbbá is attól várjuk: — említett és szinte ide rekesztett újabban fölterjesztett törv.javaslatunkat kir. k. helybehagyásával megerősíteni, az ugyanazon évi máj. 12-kéről hasonlóul a’ vallásbeli tárgyakban fölterjesztett más rendbeli országos föld­írásra pedig óhajtva várt kegy. válaszát minél elöbb kiadni mél­tóztassék.“ Zarka János országbírói itélőmester olvassa az or­szággyűlési szállások ügyében ’s a’ sérelmek összeszedé­­sére kiküldött választmányokról szóló üzenetet, úgy az illető választmányi tagok névsorát, mellyhez az elnök ki­rályi személynök, szokás szerint, még a’ királyi tábla, Horvátország ’s a’jelen nem lévök követeinek rés*»­*’ * . , . .. —*uilS tagokat nevezett. Tárgyalás alá kerülvén a’ magyar nyelv ügyében ké­szült üzenet és törvényjavaslat fogalmazási része, a'ki­rályi személynök arra kívánta figyelmeztetni a’ Béket, hogy miután ő felsége úgy is megígérte, hogy az uralko­dó ház tagjai a’ magyar nyelvet sajátukká leendik, ezen kifejezés helyett, hogy ezt sajátukká tenni tartoznak talán mással lehetne élni, annyival is inkább, mivel van­nak kifejezések, mellyek már természetöknél fogva na­gyobb sükert vonnak magok után. — Erre megjegyeztetett, hogy már a’ kerületi ülésben is létetett hasonló értelem­ben indítvány, de a’ BR. szavazás utján oda nyilatkoztak, hogy a’törvénynek, épen mert törvény, nem kérelmet, hanem kötelezést kell magában foglalnia. — Más megyék­nek követei az ajánlott módosítás m­ellett nyilatkozván , az elnökség a’ jobbra balra hallatszó felkiáltásokból azt vélte kivehetni, hogy a’ többség módosítást kíván. Egy megyei követ azonban illyetén kérdések felkiáltások általi eldön­­tetése ellen nyilatkozván, a’ kir. személynök szívesen haj­lott arra , hogy — a’ mit ő is óhajt — a’ felkiáltások he­lyébe motivált nyilatkozások lépjenek. — Azon elnöki észrevételre, hogy régiebb törvényeink nagy számmal kérő formában vannak szerkesztve, megjegyeztetett, hogy ez nem szolgálhat okul a’ jelennek is hasonló alakbani fo­galmazására, mert a’ törvényhozás tudománya ezen formát czéliránytalannak, sőt veszedelmesnek tartja. Voltak, kik az illető szakaszt egészen kihagyandónak vélték; mert ha elfogad­atnék azon elv, hogy az uralkodóház mindenik tagja magyarul tartozzék tudni, úgy kevés európai hatal­masság találtatnék, melly nem volna köteles a’ magyar nyel­vet sajátjává tenni, ’s megtörténhetnék, hogy a’brazíliai uralkodónak is magyarul kellene tudni. — Erre megje­gyeztetett, hogy a’ herczegn­ő nem akkor fog magyarul tanulni, mikor már brazíliai császárné, hanem akkor, mi­dőn ehű neveltetését veszi, mint ausztriai főherczegné, 468

Next