Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-07-13 / 264. szám

’s csakugyan méltányos , hogy mindazok, kik a’ pragma­­tica sanctio erejénél fogva jogot tarthatnak a’ magyar ko­ronára, a’ nemzet nyelvével is megismerkedtenek legyen.­­ Mások olly véleményben voltak , hogy miután a’ sző­nyegen lévő törvényjavaslat első szakaszában különben is benfoglaltatik, hogy Magyarországban országlási nyelv a’ magyar, — már ki van mondva azok részéről, kik magyar királyok lehetnek, a’kötelesség, hogy magyarul tudjanak. ’S miután más oldalról: Magyarországban hivatalos nyelv kirekesztőleg a’ magyar, — következik, hogy azon föher­­czegek is, kik a’ magyar ügyekre befolyással leendenek, szinte magyarul fognak tudni. — Mások ismét, megelé­­gesznek azzal, ha csak a’ koronaörököstől követeli a’ tör­vény a’ nemzeti nyelv tudását, — az uralkodó ház többi tagjaira nézve olly formán nyilatkozhatnék a’ törvény, mint azt az elnök királyi személynök , ’s utána mások is indít­ványozták , t. i. hivatkozással a’ felség ígéretére. — ’S végre csakugyan ide hajlott a’ többség, és a’ szóban lévő szakasz következőleg állapíttatott meg : „Az 1550: 5. és 1569: 33. törvényczikkekben nyil­vánított nemzeti közéhajtás folytában a’ koronaörökösök a’ magyar nyelvet sajátukká tenni tartoznak. E’ mellett ő felségének azon királyi kegyelmes ígéretét, hogy az ural­kodóházbeli többi föherczegekre és főherczegnökre is a’ magyar nyelvbeni oktatás kiterjesztetik, a’ KK. és RR. törvénybe iktatják.“ Olvastatván folytatólag a’többi pontok, ezek az egyik­nek némi módosításával, helybenhagyattak; ’s üzenet és törvényjavaslat, az imént hitelesített üzenetekkel (orsz.­­gyülési szállások és sérelmek összeszedése) egyetemben a’ főRRhez átküldendők. Törvényjavaslat a’ magyar nyelv és nemzeti­ség , az ország czímere és a’ nemzeti színeknek ezentúl általános használatáról. Horvátországra nézve némelly kü­lön rendelésekről (mikint az a’ RR. és RR. jul. 8-kai or­szágos ülésében elfogadtatott). Az ország RRei ő felsége kegy. megegyezésének hoz­­zájárultával meghatározták , hogy : 1. §. Az 1550: 5 és 1569: 33 tezikkben nyilvánított nemzeti közohajtás folytában a’ koronaörökösök a’ magyar nyelvet sajátukká tenni tartoznak. E’ mellett e felségének azon k. k. ígéretét, hogy az uralkodó házbeli többi föher­czegekre és föhönökre is a’ magyar nyelvbeni oktatás ki­terjesztessék , a’ KK. és RR. törvénybe iktatják. 1. §. Magyarországban és a’ hozzákapcsolt részekben úgy országlási, mint hivatalos nyelv ezentúl egyedül és kizárólag a’magyar leend. Minden más nyelven készült hi­vatalos irat vagy oklevél érvénytelen, ’s csak olly esetek­ben szabad más nyelvvel élni, mellyekre nézve a’ jelen törvény 5, 6, 7. § ai vagy kivételt, vagy különös rendel­kezést tesznek. 3. §. A’közoktatási nyelv is kirekesztőleg magyar, annak az elemi iskolákbani mikép használatáról pedig kü­lönösen a’ 9) tcz. rendelkezik. 4. §. Minden magyarországi pénzek magyar jelekkel és közirással veressenek; a’polgári, kincstári, katonai minden intézeteknél, valamint a’ magyar tengeri révpar­tok ’s a’ magyar kereskedők hajói és egyéb magyar hajók lobogóin egyedül az ország czímere ’s a’ nemzeti színek használtassanak. Minden hivatalos pecséteken végre a’ közirás magyar legyen. 5. §. A’ horvátországi minden törv.hatóságok, ítélő— székek és hivatalnokok, Magyarország kormányi és ítélő— székeivel, törv.hatóságaival és hivatalnokaival magyar nyel­ven levelezni tartoznak. 6. §. A’ magyar nyelv Horvátország minden közisko­­áiban rendesen taníttassák. 7. §. A’ jelen törvény kihirdetésétől számítandó 10 év leforgásával Horvátországban kir. kinevezéstől függő polgári,­valamint egyházi hivatalokat is többé senki sem verhetend , ki a’ magyar nyelvet nem tudja. „­­1111. Orszástos ules, Jul. S-ban ínélt. t­öl­knél. A’ KK- es RR. küldöttsége által meghozott módosítás a’ feliratban a’ vallást illető pont­ba nézve , és a’ julius 5-ikröl költ, és 7-kén megérke­zett kir. kegy. leiratrai válasza a’ KK. és RRnek, felolvas­ztván köziratra bocsáttatott, ’s a’ gyűlés eloszlott XI­. őrs*, ülés a’ mélt. lélk­nél, Jul­­io „ A’ fölirás módosításának szükségéről szóló üzenete a KK. és RRnek Széli itélömester által felolvastatván, egy szónok beszélni akar, azonban a’ ház tagjai visszatetszését bizonyító általános morajnak szavakat adó főrendnek nyi­latkozata által félbeszakittatik. A’ mélt. föRR. véleménye t. i. abban öszpontosul, hogy m­ig az üzenethez mellékelt azzal egybefüggő iratok és csatolmányok föl nem olvastat­nak, addig a’ tárgyhoz szólani nem­ lehet. Minek követ­keztén ezek felolvasása után emele szót a’ fentebb érintett egyén. Az üzenet tartalmába nem bocsátkozik, de az e’ képen szerkesztett fölirás felküldését ellenzi: 1) mert az illy felirat eddig pusztán tisztelgő ünnepélyesség volt, most megváltoztatott, és megváltoztatott úgy, hogy nem­csak a’ kir. kegy. előadások egyik érdekes pontja kiha­gyatott, de egy eddig nem érintett uj pont is beleszőve abban érdemileg tárgyaltatik, mintha azon tárgynak kü­lönös elsősége lenne a’ k. kegy. előadásokban foglalt pon­tok fölött. Ha ez igy marad, akkor halálharangot húznak a’ m­ért. föRv. az 1790:13 tcz. fölött. Pedig ő hiszi, hogy az azon czikkben biztosított kir. előadás egyik fő, mellőz­­hetlen tényező a’ törvényhozásnál; ha nem igy állana a’ dolog, akkor törvényjavaslatunkat vagy egyenesen elvetné, vagy szentesítené, a’ kormány kivonatai pedig teljesítetten hevernének; — 2) nem egyezik meg fölküldetésében, mert a’köszönő fölirat természetével ellenkezik, és ille­­delemsértő, hogy ebben bizonyos pontok érdemileg tár­gyaltassanak; — 3) mert az előadás pontjai fontosabbak az itt érintett vallás kérdésénél; — 4) mert a’ vallásügy komolysága illy rögtön el nem dönthető. Emlékezteti a’vn. föRRet, midőn e’ napokban a’ 8 pont tárgyalására felszó­­liták a’ KK. és RRet, ezek azt válaszolák: nincs utasítá­suk; valljon e’ tárgy nem érdemli e meg a’ változott kö­­rü’mények miatt alkalmasint érkezendő utasítások bevárá­sát. Továbbá, mert e’ tábla elve a’ stabilitás, ő ennek ba­rátja, ezt fentartani kívánja, a’ dolgokat elhamarkodva elveket feláldozni nem akar. Mindezeknél fogva indítványt tesz, szólittassanak fel a’ KK. és RR., hogy különben is a’ jul. 5-kén költ kir. kegy. válasz által sokat nyert vallás ügyet különöznék el a’ köszönőfelirattól. A’ KK. és RR véleményét pártolók nyilatkozatai ezek­ben öszpontosultak: „Valamint a’múlt, úgy a’jelen orsz. gyűlésen is juncuim terjeszték föl a’ t. KK. és RR. a’ nem­zet előkelő sérelmeit és kivonatait a’ válaszföliratban, mit némellyek Dank-Adress-nek keresztelnek. — Azt hiszik, hogy ha az orsz.gyűlési gyakorlattól el nem akarnak állani, el kell fogadni a’ KK. és RR. üzenetét. — Hogy’ áll a’ do­log , megérkezik a’ k. kegy. előterjesztés , erre a’ KR. és RR. által küldik fölirásukat csatolmányaival együtt, ’s a’ föRR. a’ junctim szerkezetre semmi megjegyzést nem té­ve , a’ dolgot érdemileg elfogadják, felküldésében meg­egyeznek , csak egyes pontokra közölve észrevételeiket. Majd a’ múlt orsz.gyülésen a’ két tábla által közösen kért válasza ő felségének a’ vallás tárgyában jul. 6-kén meg­érkezik , s ő szavát beváltja. Most a’ t. KR. és RR. azt teszik, mit a’ m. föRR. tettek, elfogadva első fölirásukat. És más e az , mint j­u ne ti m? Vagy az 1790:13 miatt nem lehet fölterjeszteni? tehát nem szinte kir. kegy. elő­adás e a’ most érkezett válasz a’ vallás dolgában? csak az időközben változást nem szenvedett dolgoknak van e ez el­sőségük? ha igen, ezt akkor kellett volna mondani, mi­dőn legközelebb a’ sérelmeknek az alapfölirásbani fölkül­désében érdemileg a’ föRR. megegyeztek. — Vagy talán azért kell a’ vallást kihagyni ’s tárgyalását elhalasztani, mert nem a’ múlt orsz.gyűlésen jött a’ kegy. kir. válasz ? Ha sérelmek és kivánatok juncuim fölterjesztésének ellenei a’ m. föRR., miért tevék azt Gallicra és Legniára nézve? A’ t. KK. és RR. nem tesznek egyebet, mint a’ juncuimot a’ vallásra alkalmazzák. Tekintve a’ gyakorlatot’s a’tárgy fontosságát, mit fels. urunk is elismer, nem lehet el nem fogadni a’ KK. és RR. üzenetét csatolmányaival együtt. Válasz ezen előadásra: egy királyi hivatalos a’dolog részleteibe nem akarva bocsátkozni, csak azt jegyzi meg, mikint kettő a’ KK. és RR. czélja felirási üzenetükben. El­ső , hogy kivánataikat köszönetükkel együtt küldjék; má­sodik, hogy a’ vallást beleszőjék. — A’ KK. és RR. abban állapodtak meg, hogy a’ fölirásban a’ kir. előadások feletti örömüket kijelentve, a’ közirajokat megemlítsék; — Így jött hozzánk a’ dolog, ez a’ fölirás alakjából bizonyos. — Igaz, hálaérzet-kijelentésük meg nem felelt a’ mélt. föRR. lelkes örömének; de nem foglaltatvák a’ fölirásban olly té­nyek, mellyeket el nem fogadhatnának, a’mélt. föRR. megnyugvának abban. Most azonban egy újonnan kidolgo­zott tárgyat csatlanak a’ föliráshoz a’ t. KR. és RR., mely­­lyet egyedül tárgyalva érdemileg, annak mintegy elsősé­get adnak a’ többi pont fölött; — ezt egy olly ponttal te­szik , melly fontos bár, de a’ kir. előadások fölött elsősé­get teljességgel nem érdemel; ’s ha ezt akkor tennék a’ Kir. és RR., midőn proximus ardet­icalegon-t kellene ki­­abálniok, nem szólana ellene. — Ha a’vallás kérdése a’ válasz nem jötte előtt panaszkint emlittetik meg, ez he­lyes volt; de most, midőn az itt van, változott a’körül­mény , és a’ változás fontosságát az bizonyítja, mikint né­mellyek sokat, mások nagyon keveset találnak benne, és ezen fontosság már magában elkülönzött részletes tárgya­lást kiván. Igaz, lehet eset, midőn p. o. a’ kormány az alkotmányt föl akarja forgatni, akkor helyén van, hogy ez tárgyaltassék mindenek előtt; de most, midőn a’ jul. 6-kén megérkezett kegy. kir. válasz által épen ezen vallá­si kérdés annyira javult, mikint a’Kir. és RR. üzenetük­ben magok elismerik, hogy a’ kegy. kir. válaszban úgy a’ viszonosság, mint a’ lelkismeret szabadsága kivánatukkint van fölállítva, csak az alkalmazásban nem nyughatnak meg; hol van a’ redkivüli eset, mellynél fogva az 1790 . 13- tól el kellene állniok ? A’kir. előadások mindenek előtti tárgyalását szentesíti a’ gyakorlat. 1802-, 1805-, 1825- ben nincs,­­s csak 1836-ban van első nyoma a’ junctim­­nak. E’ kérdést azonban junctimnak sem lehet tekinteni; mert nincs példa rá , hogy a’ kir. kegy. előadásokra a vá­laszban junctim küldettek volna föl az érdemileg tárgyalt kivonatok. És ha eddig nincs példa, most nincs miért azt elkezdeni, — most, midőn a’ kir. előadásokban a’ nem­zet kivánati foglalvák. Továbbá, nemzet kormány nélkül nem lehet, ’s a’ kormánynak biztosság kell, hogy kivá­natai teljesittessenek, ezen biztosság pedig a’ kir. előadá­sok legelőbbi tárgyalásában van; ezért az 1790: 13 tcz. értelme szerint a’ kir. előadásoknak mindenek előtt tár­gy­altatniok kell; és ha a’sérelmek junctim küldetnek a’ kir. előadásokkal, sőt ezek előtt tárgyaltatnak, akkor e’ garantiának vége van, akkor a’ kormányzás lehetetlenné válik, ’s a’ kormány nem volna egyéb, mint az orsz.gyű­lés tanácsnoka. Nem érti a’szónok, mi fontosságot he­lyeznek a’t. KK. és RR. e’ feliratukban, hogy ez előtt semmit fölvenni nem akarnak; pedig véleményeként sem­mi elvet épen nem érdemes áldozni e’ föliratért. Ő egyéb­iránt nem a’ minél elöbbi tárgyalást, hanem csak a’felirat— fali felküldést ellenzi, ’s a’RRet a’vallás tárgyának a’ felirattali elkülönözésére felszólittatni kivánja. Erre a’ RR. véleményét pártolók illy értelemben nyi­latkoztak: — Az 1790-ik törvény a’ nemzet és nem a’ kormány érdekében hozatott, ’s hiszik, ha képzelte volna a’nemzet, hogy az épen ellene fog használtatni, bizonyosan nem alkotá vala azt. — Mondák az ellenvéleménynek, mi­kint az 1790: 13 a’kormány kivánatai teljesítésének biz­tosítására alkottatott; ámde a’ kormánynak nincs ’s nem is volt sorozati biztosítékokra szüksége; mert elég garantiá­­ja volt és van a’ törvény szentesítésének ’s az országgyű­lés berekesztésének jogában. Ellenben a’ nemzetnek volt szüksége biztosításra, ’s e’ végett alkottaték az 1790. 13­­.czikk. — Ezt a’ törvény világosan mutatja, mert első ré­szében, a’ kir. előadásokat tárgyaltatni, nem pedig telje­­sittetni rendeli; ellenben 2-ik része a’ sérelmek tárgyalá­sát és orvosoltatását parancsolja. És igy, ha az országgyű­lés a’sérelmek orvoslata előtt eloszlik, a’következőnek legelső feladata a’dolgot azon kezdeni, a’minek már a’ múlt országgyűlésen el kellett volna intéztetni. Rémkép­­ként állítja fel az ellenvélemény a’ juncu­m ellen, hogy úgy majd nem lehetne kormányozni, ha a’ kir. előadásokkal a’ nemzet kivánatai tárgyaltatnának; mert ezek amazokat háttérbe szorítanák . A rémképet csak tényekre lehet ál­lítani; arra pedig eset soha nem volt, hogy a’kir. elő­adások nem tárgyaltattak volna; de, fájdalom­ az, hogy a’ sérelmek orvosolatlan hevernek , mindennapi dolog. És ha sértetnék is a’ junctim által némi törvényes küldöttség­, vannak esetek, midőn nem azt kell kérdezni, quid juris, hanem quid consilii? — illy ügy pedig a’vallás ügye, mellynek sérelme egy sarktörvénynek sérelme, melly tö­mérdek zavart okozva, sokak nyugalmát felháboritá, ’s azért azt hiszi, hogyha az 1790: 13­­.cz. megsértetnék is, a’kormánynak érdekében áll, ezen ügy végképeni elintézésével az egyetértést helyreállítani. A’ vallás tár­gyának a’ t.hozás asztalára kerülése mindenütt valamitas, de nálunk kétszeresen az, mert a’föRR. eddigi tacticája az volt, miszerint a’ melly nemzeti kivánatot el nem vet­hettek, legalább elhalasztani törekedtek. Majd érinték, mi­kint 1825-től fogva mennyit küzdenek és milly kevés si­kerrel. — Már hivék, hogy megszünendnek a’ m. föRR. a’ KR. és RR. akaratát szünetlen gátolni, és ismét kese­rűen csalódénak. Mi annál sajnosabb, mivel már az orsz.­gyülésen a’ sérelmek juncuim tárgyalása fölött a’ teremben nemcsak okoskodást hallottunk, hanem el is fogadták az illy szellemű feliratot a’ m. föRR. az „igazságos“ szóval salválván magokat. Azoknak véleményére, kik azon akad­nak fen, hogy a’ vallás tárgya egyedül tárgyaltatik a’ fel­iratban érdemileg, megjegyezteték: mikint a’ kiselőadá­sokban a’ KK. és RR. választmányilag működnek; ’s hogy ezen pontoknak, miket természetöknél fogva máskép tár­gyalni nem is lehet, alig kezdhetett működését felkivánni annyi volna, mint semmit sem kívánni. Ámde a’ KK. és RR. kívánaténak két ok vetteték elle­ne ; egyik az illedelem, másik a’ törvény. A’ törvény czélja értelme már kifejteték; a’ mi pedig az Hiedelmet illeti: midőn kb­. resolutio tárgyaltatik, és pedig olly reso­­lutio , melly világosan felhivá az ország eveit, hogy az iránti törvényjavaslatukat minél hamarabb fölterjeszteni si­essenek ; egy illy resolutio haladéktalan tárgyalása egye­zik meg az Hiedelemmel, nem pedig az, hogy formák ürügye alatt elhalasztassék. Végül egy, a’ két testvér haza t.hozásában munkás gróf, az ellenvéleményüek okoskodásá­nak visszatorlásába bocsátkozott. — Volt — úgy mond — ollyan, ki előre bocsátó, mikint részletekbe ereszkedni nem akar; azonban a’legszélsöbb kicsiny­kedésig beereszkedett, mi azon embert juttató a’ szóló gróf eszébe, ki midőn bor­ral kináltaték, igy adá tagadó válaszát: köszönöm, nem iszom 1) mert soha sem iszom; 2) mert veszélyes; 3) mert nem szabad; végre 4) mert már ittam. Ha az adresse csak pusztán köszönő­ felirat lenne, mint sokan allilák, úgy az egy pohárköszöntésnél többet nem érne; már pedig a’ szóló azt hiszi, hogy, minden felirat olly diplomatikai je­lentőségű, mellyben törvénynek anyaga van. Ő Hiedelem­nek nem áldoz fel elveket, — de különben is legszentebb Hiedelemnek az igazságot tartja, a’ mi ezentúl van, az nem illedelem; ’s általában a’ föRR. itt törvényhozók, nem pedig cerimoniamesterek. — Végre kéri a’ m. föRRket ne áldozzák fel a’ junctimot, melly utolsó végsáncza alkot­­ványos létünknek; hol, mint Varsó sánczaiban a’ lengye­leknek, meg kell állaniok, mert ezen kívül nincs számunk­ra hely. Ne kárhoztassák hát a’ föRR. ostracismusra a’ juncti­mot; ne gyakorolják a’ veto jogát jusgladium gyanánt, melly a’ nemzet alkotványos jogait, leghőbb kivánatai tel­jesítését elörje. Illyneműek valának a’ vitatások e’ fontos napon. A’ püspöki pad egészen hallgatott. A’ megyei kormányzók soraiból emelkedett szózatok,talán egyet kivéve,a’juncuim mellett nyilatkoztak; ’s nádor ő cs. kir. főhűsége a’ világos többség értelmében a’ végzést akkint mondotta ki, hogy a’ föRR. a’ formalitás előleges kérdésében fen­­akadni nem kívánnak, hanem a’ RRnek az addressehez csatoltatni kivánt felírását holnapi napon érdemiei landják. Fővárosi ural «Misáitok. Borzasztó esetről kell tudósítani tisztelt olvasóinkat, minő e’ lap fenállása óta nem történt fővárosunkban. Hajóhidunk a’ szokatlanul áradt víz miatt ’s beleragadt hajók által az utóbbi időben egészen rendszeresen szinte minden nap megromlott, ’s a’ közlekedés majd hosszabb, majd rövidebb időre, egyszer majd két napra akadályoztatok; múlt szombaton hajnalban 113* 469

Next