Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)
1843-07-16 / 265. szám
már az ítélettel a’ reá szabott rabsági időt kitöltötte ’s igy annak teljesen eleget tett, ügyészi vizsgálat alá nem bocsáttatván , az ítélet tartalmán túl is büntettetett. Tetézte mindezeket azon váratlan és sérelmes eset is, hogy Kossuth Lajos, ki olly tárgyakról, mellyek a’ megyei gyűléseken törvényes köznyylvánossággal tanácskozás alá vétettek, másoknak kérelmére ’s különösen több törvényhatóságok által is felszólítva és megbízva. Írott magányos levelezést folytatott, noha ezt sem törvény, sem az eddigi törvényes szokás nem vétkesíti, — főbb parancsolat mellett, melly nem is törvényben, hanem valamelly régibb kormányi rendeletben sarkallónak mondaték, annak folytatásától eltiltatott; ’s ámbár az eltiltó főbb parancsolat vele nyilván kijelentett kívánságára nem volt közölve , midőn levelezéseit tovább is folytatná , katonai erő által befogatott, hűtlenségi pörbe idéztetett, ’s az 1715. 7 tcz. sérelmével folyvást elzárva tartatván , perében a’ szabad láboni védelem neki megtagadtatott; végre a’ nélkül, hogy az eltiltó parancsolat a’ perében is előadatott volna, mint annak megszegője a’ törvénynek és törvénykezés rendének ellenére szinte súlyos önkényes büntetésben megmarasztatott. Fölötte súlyos sérelem e’ részben még az is, hogy az eltiltó parancsolat nem az illető törvényhatósághoz intéztetett, hanem annak elmellőzésével közvetlenül Kossuth Lajosnak, mint magányos személynek adatott tudtára. — Mert miután az 1687: 4 tcz. által a’ tettleges ellentállási jog eltöröltetett, a’ megyék azon jogának, hogy a’törvénybe ütköző rendeletek ellen törvényes észrevételeiket felírás útján előadhassák , az 179 14 tcz. szerint is sértetlenül fen kell tartatni. Már pedig ha az e’féle parancsolatok közvetlenül magánosokhoz küldethetnének , akkor a’ megyéknek közfelszólalási említett joga nem gyakoroltathatnék, ’s az egyes polgárok személyes biztosítása veszélyeztetve volna. Mindezek a’ szólás törvényes szabadságát és a’ nyilvánosságot olly nagy mértékben sértik, az egyes polgárok törvényes igazait és személyes biztosságát annyira veszélyeztetik, hogy fájdalmas érzéssel , de őszinte meggyőződésünkből kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy miután az 179°/1: 12 tcz. szerint a’ végrehajtó hatalom csak a’ törvények értelmében gyakoroltathatik, ’s a’ bíróságok csak a’ fenálló törvények szerint, nem pedig azokról vagy azok ellen mondhatnak ítéletet, az elszámlált szomorú esetek fölötte sérelmesek; és az említett biróitéletek a’ felhozottaknál fogva törvénytelenek. Azon k. k. leirat, mellyet felséged múlt 1840 mart. 24- kéröl kiadni méltóztatott, csak egy részét érintette az elszámlált súlyos sérelmeinknek, de aggodalmunkat meg nem szüntette ; mert épen az okozta sérelmeinket, hogy a’ szólás szabadságának korlátit meghatározó törvények rendelete az említett esetekben a’ kormány által meg nem tartatott, polgártársaink törvényen nem alapuló vádakkal terheltettek , és nem azon bíróság ekbe idéztettek, mellyet a’törvény kijelöl; a’ törvényes eljárás elmellőztetett, ’s a’ bíróság a’ törvénykezés formáit meg nem tartva , törvénybe ütköző elveket felállítva ’s követve, birói hatalmának törvényszabta korlátin túl lépett. És épen azért valánk kénytelenek fájdalmasan panaszolva felszólalni , hogy azon elvek, mellyeket a’ tisztelt k. k. leirat is törvényeseknek ismert, az említett sérelmes esetekben elmellöztettek, sőt egyenesen megsértettek. — Végre Vigasztaló érzettel ’s közméltánylással fogadták ugyan ’s fogadta a’ nemzetis. Felségednek múlt 1840. évi april. 29- ikéről kiadott abbéli kegy. rendeletét, miszerint a’ panasztott sérelmes eseteknek tettleges következéseit megszüntetni kegyeskedett. — Azon méltánylott kir. rendelet mindazáltal a’ kormány és a’ bíráskodott itélőszékek által elkövetett sérelmeket nem orvosolta, az egyes polgároknak azon sérelmek miatti szenvedését helyre nem hozá, a’ jövendőket nem biztosítja, a’ kir. szék tiszteletben álló méltósága, a’ haza boldogsága, az egyes polgárok biztosítása pedig okvetlenül azt kívánják, hogy az önkény mindenütt és mindenben távoztassék el. Ugyanazért Az általok kifejtett törvényes elveknek állandó fentartását, legszentebb kötelességünknek ismervén, Felségedet igazság szeretetébe és a’ törvények szentségébe vetett b izodalommal, szükségesnek tartjuk alázatosan megkérni, hogy a’ törvényeket és atyai jószivének sugallásit követve, a’ fent előszámlált szomorú esetekből eredett ’s nemcsak az egyes polgárokra, hanem a’ törvényekre is kihatott súlyos sérelmeket hathatósan orvosolni , és a’ nemzetet az önkény ellen minden oldalról biztosítani méltóztassék. A’ kik egyébiránt ’stb. XX. Országos ülés, stal. Il kéit. A’ mélt. főRKnél. Tárgy: A’ vallás ügyébeni új felírás érdemileg tárgyalva. A’ vitatkozások megkezdése előtt egy gróf azon kérést intézte ő fölgségéhez a’ nádorhoz és a’ m. főRRhez, miiint minden ingerültség ’s keserűség elkerülése vévégett, hosszas szónoklatok helyett szavaznának röviden; mit e’ tárgyban, hol a’ capacitatio meddő téren forog, bizton tehetnek. Pártolta a’ szélet egy báró; mire nádor ö f ö n sége kijelenté: miképen a’ tárgy komoly fontossága , a’ tanácskozási modor természete ’s a’ dolog helyzete kimerítő ’s nyugalmas vitatkozást kíván. — És megeredt a’ nagy szavak áradó folyama, melly a’ lélek legmélyebb fenekéből — a’ vallás lakóból — jő; és mutatkozának fölötte gyöngyök, emberiséget boldogítók ’s megalapitni képesek a’ nyugalmat, melly annyi ideig száműzve volt. — Mindenek előtt megemlítjük, mikint a’ csak nem hat órán át folyvást 's csüggedetlen lelkesedéssel folytatott vitatkozások végeredménye, a’ KK. és KR. felírásának kevés stylaris módosításokkal elfogadása jön; valamint meg kell továbbá érintenünk azt is, hogy — kivéve az érdekesb iránybeszédeket — előlegesen is csak legrövidebb kivonatát adjuk a’ mondottaknak. A’ fő véleményszinezetek három külön térre szakad-jaak: az első, óvást tett mind a’ kir. kegy. válasz, mind a’ jj törvényjavaslat ellen; mert mindkettő összeütközik a’ r. cath. vallás alapelveivel; —a’ második pártolta a’ Kir. és KRket, a’ mennyiben a’ kir. kegy. választ nem tartá elegendőnek arra, hogy egy alkotandó törvénynek anyagul szolgáljon; most azonban, ámbár a’ törvényjavaslatot még czélszerűtlenebbnek ítélte a’ sokban nagyon jó kir. válasznál, kérte mégis: szólittassanak fel a’ KR. és RR., hogy csak ezúttal ne fogadják el a’ kir. leiratot; — a’ harmadik véleményben levő szólók pártolták a’ múlt országgyűlésről felterjesztett, ’s a’RR. által most újólag sürgetett törvényjavaslatot, de három különböző szempontból: az első osztályúak jónak tátták ugyan a’ k. választ, azonban a’ törvényjavaslat elöttök általánosabb és kimerítőbb, és igy ezt pártolták. A’ második osztály jobbnak látta a’ kir. választ a’ törv.javaslatnál, de tekintetbe véve az országgyűlési gyakorlatot, ’s kölcsönös béke fentartása tekintetéből pártolta a’ RRket. A’ harmadik a’ kir. választ nem téve magáévá, pártolta a’ RR. felirását. Az első véleményszinezet okait prímás eggsége adá elé, ki is kijelenté, hogy a’ kir. kegy. válasznak czélzata tisztaságáról meg van győződve; tiszteli a’ szándékot, minek következtében ő fels. koronás apóst, fejdelmünk, magas szelleménél fogva a’ vegyes házasságok bonyolódott ügyét az összes polgárok javára kivánná elrendezni, ’s igy a’ kölcsönös békét ’s nyugalmat helyreállítani; tudja, hogy e’ szent czél kivitelére a’ legszentebb eszközöket akarta használni; azonban a’ dolognak bonyolult természete nehezíti ezt, ’s e’ miatt nem lehet elhallgatnia és tagadnia, s mikint a’ kir. kegy. válasz, melly szerint megengedtetik a’ kath. szülőknek, gyermekeikre nézve, hogy azokat más vallásban neveltethessék — nem egyezik meg a’ cath. religio elveivel, hogy ő mint a’ cath. vallás lelki szabadságának főőre, e’ tárgybani ellenmondását kötelességének ismeri. Midőn e’ részbeni véleményét kimondaná, nem hallgathatja el egyszersmind, hogy ha a’ vallás dolgában készitett törvényjavaslatot, mellynek megerősítését a’ Kir. és RR. kívánják t. i. az 1., 4. ’s 5 pont életbe lép, ez a’ róm. kath. vallásra nézve még inkább sérelmesb leendőne; ugyanazért valamint a’ kir. válaszban foglalt, úgy a’ törv.javaslatban érintett ’s általa említett pontokhoz nem járul. A’ második véleményszinezet irányszónoka,ha azon akadályok hosza során végig tekint — úgy mond — mellyek nemzetünk haladását akadályoztatják; ha azon okokat vizsgálja, mellyek azon nemzeti egyetértést gátolják, melly nélkül a’legnagyobb nemzet elgyengül, olly kis számú nép, mint a’ miénk örök erőtlenségre, ’s pangásra kárhoztattatok; a’ legnagyobb, leginkább szembetűnő, vallásos állapotunkban fekszik. — Egy fél század múlt, mióta az 1791. 26. t.cz. által a’ haza polgárainak vallásos viszonyai, ’s jelesen szabadsága örök időkre elrendeztetett,’s azon számtalan súrlódásoknak hosszú sora, mellyeket e’ törvényezikk maga után vont, nem szűnt meg napjainkban sem; sérelem támadt sérelem után, ’s annyi törvényhozásnak lelkes fáradozása nem valt képes helyreállítani azon nyugalmat, melly nélkül hazánk állapotja emelkedni nem fog, melly nélkül minden fáradozásaink szépek ’s nemes indulatból eredtek lehetnek, igen de czélhoz vezetők soha. — Ez nem maradhat továbbra igy,— a’ magyar törvény hozás, mellynek annyi teendője van, nem tűrheti, hogy üdvös haladásában, ezen egy kérdés függőben maradása által újra ’s újra akadályoztassák; hogy valahányszor anyagi és szellemi tekintetben kívánt intézkedések szükségét átlátja, mindig a’ vallásos viszálkodások kérdése gördíttessék ebbe, mindig rémkint, mellyet a’ múlt századok reánk hagyának, azon viszongásoknak képe támadjon fel előtte, mellyek elhárítására hazánkban is elég vér ontatott, ’s mellyek jelenben, Európa minden népei közt, épen hazánkban tartják fen magokat legélénkebben. A’ vallási tárgy nem maradhat tovább függőben, ’s bizonyosan egyik legfőbb, legszentebb kötelességei közül ezen törvényhozásnak , hogy e’ részben végre olly rendelkezéseket tegyen, mellyek által az, mit apáink 1791-ben csak akartak, végre létesüljön; azaz mellyek által a’ protestánsoknak vallásos szabadsága, mellyel a’ 26. t. czikk megállapítani csak akart, végre valósággá legyen. Erre , szóló nézete szerint, csak egy módunk van, igen egyszerű és természetes, ez egyetlen egy az , hogy fölhagyva az 1791. 26. t. sz. fölötti vitatkozásokkal, fölhagyva azon szünteleni magyarázgatásokkal, mellyeknek eddig más resultatuma úgy sem volt, mint hogy az említett czikkben alig marad egy szó, mellynek értelme kétségessé nem vált volna, végre meggyőződjünk , hogy a’ vallásnak szabadsága ’s egyenlősége nem az 1791: 26. t. czikknek szüntelen uj, a’ szabadság ’s egyenlőség alapján alkotandó törvényczikkből fejlődhetik; hogy meggyőződjünk, mikint azon törvényczikk, melly a’ pacificatiók emlékével kezdődik, ’s már első czikkében a’ cath. clerus ellenmondását foglalja magában, korunk kivánatainak többé meg nem felel; — mikint végre eljött az idő, hol ezen t. czikk helyett — melly 17. §-t foglal magában, de nem egyetlenegy elvet, miszerint kétséges esetekben ítélhetnénk,— egy olly czikk alkotásához kell fognunk, melly mindenek előtt tisztán ’s egyenesen fölállítsa azon elvet, mellyet a’ magyar törvényhozás, külön vallásos viszonyok elintézésében követni akar, melly tisztán kimondja egy szóval, hogy minden keresztény vallások e’ hazában teljes szabadsággal, egyenlőséggel, ’s egymás közti viszonyaikban kivétel nélküli viszonossággal bírnak. — Mig ezen elv törvénybe föl nem vétetik, vallásos villongásaink végét hasztalan reméljük ; nem egyes concessiók, nem egyes állapotok törvényes elintézése az, mi vallásos bajainkon segíthet; az 4791 : 26. törvény ’s mindazok, mellyek a’ vallásos állapotok elintézésére nézve azóta történtek, világosan mutatják , hogy speciális intézkedések a’ vallásos súrlódások megszüntetésére nem elégségesek, ’s bármennyire iparkodjék is a’ törvényhozó test, azon viszonyok casuisticáját, mellyek vallásaink együttléte által támadhatnak, soha egészen kimeríteni nem fogja, ’s mindig lesznek egyes esetek , mellyekröl a’ törvény világosan nem rendelkezett, ’s mellyek —ha a’ törvény valamelly általános elvet nem állított fel — a’ külön vallásos felekezetek által különböző módon fognak magyaráztatni, ’s uj ’s ismét új sérelmekre alkalmat nyújtani. Ez a’ vallásos tárgyakra nézve szólónak meggyőződése, ’s azért részéről, nem vala váratlan elölte, hogy ő fölsége által jul. 5-én kiadott k. leirat, a’ tek. RR. kivánatát nem elégitette ki — teljes meggyőződése szerint, mint mondá, vallásos viszonyaink oda jutottak , hol azokat egyes, bár mi üdvös intézkedések által elintézni többé nem lehet, még azon esetben is, ha e’ k. k. leirat a’ fölterjesztett törvényjavaslat minden pontjaira terjeszkednék is ki, e részéről csak akkor találná benne megnyugvását, ha az ország RB-ei ezen leiratban egyszersmind arra szólittatnának föl, hogy minden még hátra levő vallásos tárgyakra is terjeszszék ki gondoskodásukat, és azokat a’ teljes egyenlőség ’s viszonosság elve szerint intézzék el. Miután a’ k. leiratban tehát ez nem foglaltatik , szóló — mint mondá — nemcsak teljesen átlátja, sőt osztja is a’ tek. R. azon nézetét, miszerint e’ k. leiratot, vallásos sérelmeink súrlódásainak megszüntetésére nézve kielégitőnek nem tartják. Még inkább áll ez, ha meggondoljuk, hogy a’ k. k. leirat, fölterjesztett törvényjavaslatunknak csak épen három pontjára terjeszti ki figyelmét , hogy midőn például nem szenved kétséget, hogy fölterjesztett törvényjavaslatunk minden pontjai egymással szoros egybeköttetésben állanak, ’s hogy miután, főkép a’ 4-ik pont, melly a’ vegyesházasságok esketéséről, ’s a’ 10-ik, melly a’ vegyes házasságokból származott gyermekek neveléséről szól, az 1 ső ’s 5-ik ponttal olly szoros összeköttetésben áll, hogy az egyikre nézve törv.javaslatot készíteni a’ nélkül, hogy a’másikra nézve a’ kormány szándékait ismernék, egyátaljában nem is lehet; e’ k. k. leirat épen csak ezen pontot jelöli ki, ’s az országgal csak ez iránt tudatja a’ kormány nézeteit, így véve a’ k. k. leiratot, a’ KK. és RR-nek kivánatát nem elégítheti ki, ’s kétségen kívül arra, hogy ezen leirat következtében , uj törvényjavaslat készíttessék, szükséges volna mindenek előtt tudni, valljon a’ múlt országyűlési javaslatra nézve a’ kormánynak mik szándékai? mert ha, például a’ 4-ik pontra nézve, az állapitatnék meg , hogy a’ vegyes házasságok összeadása, mindig rom. kath. lelkész előtt történjék— teljesen áll, hogy a’ k. k. leirat értelme szerint alkotott törvény nemcsak hogy senkinek megnyugtatására nem, sőt még nagyobb viszálkodásoknak lenne alkalma. Vannak e’ k. leiratnak más egyes részletei is, melylyek a’ tek. KK-ban aggodalmat gerjeszthettek, — ’s bár mennyire legyenek is meggyőződve a’ kormány szándékainak tisztaságáról, azon figyelmet gerjesztették bennök, hogy az ezen resolutio következtében alkotandó törvény , uj visszaéléseknek ’s balmagyarázatoknak szolgálhatna alkalmúl; úgy például ezen phrasis, „ut nonisi pacta etc.“ mintegy szükségkép emlékezteti a’ oirat arra, hogy például e’ szócskából „temere“ a’ hat héti oktatás évekig tartó visszaélései következnek. — ’S már ez maga is elég vala a’ KK-at és RR-et arra birni, hogy ő fölségének, minden tisztelet ’s őszintséggel kijelentsék, miszerint e’ k. leiratban kielégülésöket nem találják. Ha tehát csak e’ k. k. leiratot tekinti szóló, teljesen osztja a’ KK. és RR. nézeteit, ’s nyilván és világosan kimondja, hogy ő is ollyannak tartja azt, melly egy új törvényjavaslat készítésére anyagul nem szolgálhat, először azért nem, mert az egyenlőség ’s viszonosság elvei nem a’ vallásos viszálkodásokra általánosan, hanem csak spec. esetre alkalmaztatnak. — 2-or azért, mert e’ kir. leiratban a’ vegyesházasságok esketésére nézve ő felsége szándéka nem nyilvánittatik, mert ez esetben, ha az ország Rt. felterjesztett törvényjavaslatának ezen része el nem fogadtatnék, a’ leirat által ajánlott módosítások csakugyan nem közmegnyugtatásra, hanem inkább még a’ jelennél nagyobb súrlódásokra vezetnének; — nem 3or azért, mert a’ szoló által említett phrasis, melly e’ h. leiratban foglaltatik, csakugyan azon gondolatot látszik magában rejteni, hogy minden vegyes házasságnál előbb a’ gyermekek iránti egyezkedés megkísértendő, ’s hogy csak azon esetben, ha e’ kísérlet nem sikerülne, követendik a’ gyermekek atyjok vallását. Ezen okoknál fogva teljesen osztja a’ KK. véleményét, ’s még egyszer kinyilatkoztatja, hogy a’ k. k. leiratot ollyannak tartja, melly törvényjavaslat készítésére még nem elégséges. Azonban valamint ezekre nézve a’t. KK. nézeteit szóló magáéinak vallja, úgy másrészről kijelenti azt, hogy azon általános rászólásban, mellyel a’ t. KK. e’ k. k. előadásokban foglalt nézeteket fogadják, meggyőződése szerint részt nem vehet. Ugyanis mik azok, mik e’ k. leiratban a’ vegy. házasságokból születendő gyermekekre nézve javasoltatnak ?—mondatik, hogy ő felsége egyáltalában nem ellenzi azt, hogy a’ vegy. házasságokból születendő gyermekek in regula atyjok vallását kövessék, szabadon hagyván mindazáltal a’ házasságra lépő feleknek azon jogot, hogy gyermekeiknek jövendő vallására nézve máskép is rendelkezhessenek, ebbeni rendelkezéseiknek nem tulajdonítván más erőt, mint mellyel minden bilaterális contractusok birnak, azaz kizárván minden harmadik személy ingressióját, kigergedvén, hogy egyetértve a’ szerződés- 1 477