Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-07-16 / 265. szám

már az ítélettel a’ reá szabott rabsági időt kitöltötte ’s igy an­nak teljesen eleget tett, ügyészi vizsgálat alá nem bocsáttat­ván , az ítélet tartalmán túl is büntettetett.­­ Tetézte mindezeket azon váratlan és sérelmes eset is, hogy Kossuth Lajos, ki olly tárgyakról, mellyek a’ megyei gyűlése­ken törvényes k­öznyy­lván­ossággal tanácskozás alá vétettek, má­soknak kérelmére ’s különösen több törvényhatóságok által is felszólítva és megbízva. Írott magányos levelezést folytatott, noha ezt sem törvény, sem az eddigi törvényes szokás nem vét­­kesíti, — főbb parancsolat mellett, melly nem is törvényben, hanem valamelly régibb kormányi rendeletben sarkallónak mon­­daték, annak folytatásától eltiltatott; ’s ámbár az eltiltó főbb parancsolat vele nyilván kijelentett kívánságára nem volt közöl­ve , midőn levelezéseit tovább is folytatná , katonai erő által befogatott, hűtlenségi pörbe idéztetett, ’s az 1715. 7 tcz. sé­relmével folyvást elzárva tartatván , perében a’ szabad láboni védelem neki megtagadtatott; végre a’ nélkül, hogy az eltiltó parancsolat a’ perében is előadatott­ volna, mint annak megsze­gője a’ törvénynek és törvénykezés rendének ellenére szinte sú­lyos önkényes büntetésben megmarasztatott. Fölötte súlyos sérelem e’ részben még az is, hogy az eltil­tó parancsolat nem az illető törvényhatósághoz intéztetett, ha­nem annak elmellőzésével közvetlenül Kossuth Lajosnak, mint magányos személynek adatott tudtára. — Mert miután az 1687: 4 tcz. által a’ tettleges ellentállási jog eltöröltetett, a’ megyék azon jogának, hogy a’törvénybe ütköző rendeletek ellen tör­vényes észrevételeiket felírás útján előadhassák , az 179­ 14 tcz. szerint is sértetlenül fen kell tartatni. Már pedig ha az e’féle parancsolatok közvetlenül magánosokhoz küldethetnének , akkor a’ megyéknek közfelszólalási említett joga nem gyakorol­tathatnék, ’s az egyes polgárok személyes biztosítása veszé­lyeztetve volna. Mindezek a’ szólás törvényes szabadságát és a’ nyilvánosságot olly nagy mértékben sértik, az egyes polgárok törvényes igazait és személyes biztosságát annyira veszélyeztetik, hogy fájdalmas érzéssel , de őszinte meggyőződésünkből kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy miután az 179°/1: 12 tcz. szerint a’ végre­hajtó hatalom csak a’ törvények értelmében gyakoroltathatik, ’s a’ bíróságok csak a’ fenálló törvények szerint, nem pedig azok­ról vagy azok ellen mondhatnak ítéletet, az elszámlált szomorú esetek fölötte sérelmesek; és az említett birói­téletek a’ felho­zottaknál fogva törvénytelenek. Azon k. k. leirat, mellyet felséged múlt 1840 mart. 24- kéröl kiadni méltóztatott, csak egy részét érintette az elszám­lált súlyos sérelmeinknek, de aggodalmunkat meg nem szüntet­te ; mert épen az okozta sérelmeinket, hogy a’ szólás szabad­ságának korlátit meghatározó törvények rendelete az említett esetekben a’ kormány által meg nem tartatott, polgártársaink törvényen nem alapuló vádakkal terheltettek , és nem azon bí­róság ek­be idéztettek, mellyet a’törvény kijelöl; a’ törvé­nyes eljárás elmellőztetett, ’s a’ bíróság a’ törvénykezés for­máit meg nem tartva , törvénybe ütköző elveket felállítva ’s követve, birói hatalmának törvényszabta korlátin túl lépett. És épen azért valánk kénytelenek fájdalmasan panaszolva felszó­lalni , hogy azon elvek, mellyeket a’ tisztelt k. k. leirat is tör­vényeseknek ismert, az említett sérelmes esetekben elmellöztet­­tek, sőt egyenesen megsértettek. — Végre Vigasztaló érzettel ’s közméltánylással fogadták ugyan ’s fogadta a’ nemzetis. Felségednek múlt 1840. évi april. 29- ikéről kiadott abbéli kegy. rendeletét, miszerint a’ panasztott sérelmes eseteknek tettleges következéseit megszüntetni ke­gyeskedett. — Azon méltánylott kir. rendelet mindazáltal a’ kormány és a’ bíráskodott itélőszékek által elkövetett sérelme­ket nem orvosolta, az egyes polgároknak azon sérelmek miatti szenvedését helyre nem hozá, a’ jövendőket nem biztosítja, a’ kir. szék tiszteletben álló méltósága, a’ haza boldogsága, az egyes polgárok biztosítása pedig okvetlenül azt kívánják, hogy az önkény mindenütt és mindenben távoztassék el. Ugyanazért Az általok kifejtett törvényes elveknek állandó fentartását, legszentebb kötelességünknek ismervén, Felségedet igazság szeretetébe és a’ törvények szentségébe vetett b­ izodalommal, szükségesnek tartjuk alázatosan megkérni, hogy a’ törvényeket és atyai jószivének sugallásit követve, a’ fent előszámlált szo­morú esetekből eredett ’s nemcsak az egyes polgárokra, hanem a’ törvényekre is kihatott súlyos sérelmeket hathatósan orvosol­ni , és a’ nemzetet az önkény ellen minden oldalról biztosítani méltóztassék. A’ kik egyébiránt ’stb. XX. Országos ülés, stal. Il­ kéit. A’ m­élt. főRK­nél. Tárgy: A’ vallás ügyébeni új felírás érdemileg tárgyalva. A’ vitatkozások megkezdése előtt egy gróf azon kérést intézte ő fölgségéhez a’ nádorhoz és a’ m. főRRhez, mi­iint minden ingerültség ’s keserűség elkerülése vé­­végett, hosszas szónoklatok helyett szavaznának röviden; mit e’ tárgyban, hol a’ capacitatio meddő téren forog, biz­ton tehetnek. Pártolta a’ szélet egy báró; mire nádor ö f ö n s­é­g­e kijelenté: miképen a’ tárgy komoly fontos­sága , a’ tanácskozási modor természete ’s a’ dolog hely­zete kimerítő ’s nyugalmas vitatkozást kíván. — És meg­eredt a’ nagy szavak áradó folyama, melly a’ lélek leg­mélyebb fenekéből — a’ vallás lakóból — jő; és mutat­­kozának fölötte gyöngyök, emberiséget boldogítók ’s meg­­alapitni képesek a’ nyugalmat, melly annyi ideig száműzve volt. — Mindenek előtt megemlítjük, mikint a’ csak nem hat órán át folyvást 's csüggedetlen lelkesedéssel folytatott vitatkozások végeredménye, a’ KK. és KR. felírásának ke­vés stylaris módosításokkal elfogadása jön; valamint meg kell továbbá érintenünk azt is, hogy — kivéve az érdekesb iránybeszédeket — előlegesen is csak legrövidebb kivo­natát adjuk a’ mondottaknak. A’ fő véleményszinezetek három külön térre szakad-­ja­­ak: az első, óvást tett mind a’ kir. kegy. válasz, mind a’ jj törvényjavaslat ellen; mert mindkettő összeütközik a’ r. cath. vallás alapelveivel; —a’ második pártolta a’ Kir. és KRket, a’ mennyiben a’ kir. kegy. választ nem tartá ele­gendőnek arra, hogy egy alkotandó törvénynek anyagul szolgáljon; most azonban, ámbár a’ törvényjavaslatot még czélszerűtlenebbnek ítélte a’ sokban nagyon jó kir. válasznál, kérte mégis: szólittassanak fel a’ KR. és RR., hogy csak ezúttal ne fogadják el a’ kir. leiratot; — a’ harma­dik véleményben levő szólók pártolták a’ múlt országgyű­lésről felterjesztett, ’s a’RR. által most újólag sürgetett törvényjavaslatot, de három különböző szempontból: az első osztályúak jónak tátták ugyan a’ k. választ, azonban a’ törvényjavaslat elöttök általánosabb és kimerítőbb, és igy ezt pártolták. A’ második osztály jobbnak látta a’ kir. vá­laszt a’ törv.javaslatnál, de tekintetbe véve az országgyű­lési gyakorlatot, ’s kölcsönös béke fentartása tekintetéből pártolta a’ RRket. A’ harmadik a’ kir. választ nem téve magáévá, pártolta a’ RR. felirását. Az első véleményszinezet okait prímás e­ggsége adá elé, ki is kijelenté, hogy a’ kir. kegy. válasznak czélzata tisztaságáról meg van győződve; tiszteli a’ szándékot, mi­nek következtében ő fels. koronás apóst, fejdelmünk, ma­gas szelleménél fogva a’ vegyes házasságok bonyolódott ügyét az összes polgárok javára kivánná elrendezni, ’s igy a’ kölcsönös békét ’s nyugalmat helyreállítani; tudja, hogy e’ szent czél kivitelére a’ legszentebb eszközöket akarta használni; azonban a’ dolognak bonyolult természete ne­hezíti ezt, ’s e’ miatt nem lehet elhallgatnia és tagadnia, s mikint a’ kir. kegy. válasz, melly szerint megengedtetik a’ kath. szülőknek, gyermekeikre nézve, hogy azokat más vallásban neveltethessék — nem egyezik meg a’ cath. religio elveivel, hogy ő mint a’ cath. vallás lelki szabad­ságának főőre, e’ tárgybani ellenmondását kötelességének ismeri. Midőn e’ részbeni véleményét kimondaná, nem hallgathatja el egyszersmind, hogy ha a’ vallás dolgában készitett törvényjavaslatot, m­ellynek megerősítését a’ Kir. és RR. kívánják t. i. az 1., 4. ’s 5 pont életbe lép, ez a’ róm. kath. vallásra nézve még inkább sérelmesb leendőne; ugyanazért valamint a’ kir. válaszban foglalt, úgy a’ törv.­­javaslatban érintett ’s általa említett pontokhoz nem járul. A’ második véleményszinezet irányszónoka,ha azon aka­dályok hosza során végig tekint — úgy mond — mellyek nemzetünk haladását akadályoztatják; ha azon okokat vizs­gálja, mellyek azon nemzeti egyetértést gátolják, melly nélkül a’legnagyobb nemzet elgyengül, olly kis számú nép, mint a’ miénk örök erőtlenségre, ’s pangásra kárhoztattatok; a’ legnagyobb, leginkább szembetűnő, vallásos állapotunk­ban fekszik. — Egy fél század múlt, mióta az 1791. 26. t.cz. által a’ haza polgárainak vallásos viszonyai, ’s jelesen sza­badsága örök időkre elrendeztetett,’s azon számtalan súr­lódásoknak hosszú sora, mellyeket e’ törvényezikk maga után vont, nem szűnt meg napjainkban sem; sérelem tá­madt sérelem után, ’s annyi törvényhozásnak lelkes fáradozása nem valt képes helyreállítani azon nyu­galmat, melly nélkül hazánk állapotja emelkedni nem fog, melly nélkül minden fáradozásaink szépek ’s ne­mes indulatból eredtek lehetnek, igen de czélhoz vezetők soha. — Ez nem maradhat továbbra igy,— a’ magyar tör­vény hozás, m­ellynek annyi teendője van, nem tűrheti, hogy üdvös haladásában, ezen egy kérdés függőben maradása által újra ’s újra akadályoztassák; hogy valahányszor anyagi és szellemi tekintetben kívánt intézkedések szükségét átlátja, mindig a’ vallásos viszálkodások kérdése gördíttessék eb­be, mindig rémkint, mellyet a’ múlt századok reánk hagyának, azon viszongásoknak képe támadjon fel előtte, mellyek elhárítására hazánkban is elég vér ontatott, ’s mellyek jelenben, Európa minden népei közt, épen hazánkban tart­ják fen magokat legélénkebben. A’ vallási tárgy nem maradhat tovább függőben, ’s bizonyosan egyik leg­főbb, legszentebb kötelességei közül ezen törvényhozás­nak , hogy e’ részben végre olly rendelkezéseket tegyen, mellyek által az, mit apáink 1791-ben csak akartak, vég­re létesüljön; azaz mellyek által a’ protestánsoknak vallá­sos szabadsága, mellyel a’ 26. t. czikk megállapítani csak akart, végre valósággá legyen. Erre , szóló nézete sze­rint, csak egy módunk van, igen egyszerű és természe­tes, ez egyetlen egy az , hogy fölhagyva az 1791. 26. t. sz. fölötti vitatkozásokkal, fölhagyva azon szünteleni ma­­gyarázgatásokkal, mellyeknek eddig más resultatuma úgy sem volt, mint hogy az említett czikkben alig marad egy szó, m­ellynek értelme kétségessé nem vált volna, végre meggyőződjünk , hogy a’ vallásnak szabadsága ’s­­ egyenlősége nem az 1791: 26. t. czikknek szüntelen uj, a’ szabadság ’s egyenlőség alapján alkotandó törvény­­czikkből fejlődhetik; hogy meggyőződjünk, mikint azon törvényczikk, melly a’ pacificatiók emlékével kezdődik, ’s már első czikkében a’ cath. clerus ellenmondását foglalja magában, korunk kivánatainak többé meg nem felel; — mikint végre eljött az idő, hol ezen t. czikk helyett — melly 17. §-t foglal magában, de nem egyetlenegy elvet, miszerint kétséges esetekben ítélhetnénk,— egy olly czikk alkotásához kell fognunk, melly mindenek előtt tisztán ’s egyenesen fölállítsa azon elvet, mellyet a’ magyar tör­vényhozás, külön vallásos viszonyok elintézésében kö­vetni akar, melly tisztán kimondja egy szóval, hogy min­den keresztény vallások e’ hazában teljes szabadsággal, egyenlőséggel, ’s egymás közti viszonyaikban kivétel nél­küli viszonossággal bírnak. — Mig ezen elv törvénybe föl nem vétetik, vallásos villongásaink végét hasztalan re­méljük ; nem egyes concessiók, nem egyes állapotok tör­vényes elintézése az, mi vallásos bajainkon segíthet; az 4791 : 26. törvény ’s mindazok, mellyek a’ vallásos álla­­potok elintézésére nézve azóta történtek, világosan mu­tatják , hogy speciális intézkedések a’ vallásos súrlódások megszüntetésére nem elégségesek, ’s bármennyire iparkod­jék is a’ törvényhozó test, azon viszonyok casuisticáját, mellyek vallásaink együttléte által támadhatnak, soha egé­szen kimeríteni nem fogja, ’s mindig lesznek egyes ese­tek , mellyekröl a’ törvény világosan nem rendelkezett, ’s mellyek —ha a’ törvény valamelly általános elvet nem állí­tott fel — a’ külön vallásos felekezetek által különböző módon fognak magyaráztatni, ’s uj ’s ismét új sérelmek­re alkalmat nyújtani. Ez a’ vallásos tárgyakra nézve szó­lónak meggyőződése, ’s azért részéről, nem vala várat­lan elölte, hogy ő fölsége által jul. 5-én kiadott k. leirat, a’ tek. RR. kivánatát nem elégitette ki — teljes meggyő­ződése szerint, mint mondá, vallásos viszonyaink oda ju­tottak , hol azokat egyes, bár mi üdvös intézkedések által elintézni többé nem lehet, még azon esetben is, ha e’ k. k. leirat a’ fölterjesztett törvényjavaslat minden pontjaira terjeszkednék is ki, e részéről csak akkor találná benne megnyugvását, ha az ország­ RB-ei ezen leiratban egy­szersmind arra szólittatnának föl, hogy minden még hátra levő vallásos tárgyakra is terjeszszék ki gondoskodásukat, és azokat a’ teljes egyenlőség ’s viszonosság elve szerint intézzék el. Miután a’ k. leiratban tehát ez nem foglalta­tik , szóló — mint mondá — nemcsak teljesen átlátja, sőt osztja is a’ tek. R­. azon nézetét, miszerint e’ k. leira­tot, vallásos sérelmeink súrlódásainak megszüntetésére nézve kielégitőnek nem tartják.­­ Még inkább áll ez, ha meggondoljuk, hogy a’ k. k. leirat, fölterjesztett törvény­­javaslatunknak csak épen három pontjára terjeszti ki fi­gyelmét , hogy midőn például nem szenved kétséget, hogy fölterjesztett törvényjavaslatunk minden pontjai egy­mással szoros egybeköttetésben állanak, ’s hogy miután, főkép a’ 4-ik pont, melly a’ vegyesházasságok esketésé­­ről, ’s a’ 10-ik, melly a’ vegyes házasságokból származott gyermekek neveléséről szól, az 1 ső ’s 5-ik ponttal olly szoros összeköttetésben áll, hogy az egyikre nézve törv.­­javaslatot készíteni a’ nélkül, hogy a’másikra nézve a’ kormány szándékait ismernék, egyátaljában nem is lehet; e’ k. k. leirat épen csak ezen pontot jelöli ki, ’s az or­szággal csak ez iránt tudatja a’ kormány nézeteit, így vé­ve a’ k. k. leiratot, a’ KK. és RR-nek kivánatát nem elé­gítheti ki, ’s kétségen kívül arra, hogy ezen leirat követ­keztében , uj törvényjavaslat készíttessék, szükséges vol­na mindenek előtt tudni, valljon a’ múlt országyűlési ja­vaslatra nézve a’ kormánynak mik szándékai? mert ha, például a’ 4-ik pontra nézve, az állapitatnék meg , hogy a’ vegyes házasságok összeadása, mindig rom. kath. lel­kész előtt történjék— teljesen áll, hogy a’ k. k. leirat ér­telme szerint alkotott törvény nemcsak hogy senkinek megnyugtatására nem, sőt még nagyobb viszálkodásoknak lenne alkalma. Vannak e’ k. leiratnak más egyes részletei is, mely­­lyek a’ tek. KK-ban aggodalmat gerjeszthettek, — ’s bár mennyire legyenek is meggyőződve a’ kormány szán­dékainak tisztaságáról, azon figyelmet gerjesztették ben­­nök, hogy az ezen resolutio következtében alkotandó tör­vény , uj visszaéléseknek ’s balmagyarázatoknak szolgál­hatna alkalmúl; úgy például ezen phrasis, „ut nonisi pacta etc.“ mintegy szükségkép emlékezteti a’ oirat arra, hogy például e’ szócskából „temere“ a’ hat héti oktatás évekig tartó visszaélései következnek. — ’S már ez maga is elég vala a’ KK-at és RR-et arra birni, hogy ő fölségé­­nek, minden tisztelet ’s őszintséggel kijelentsék, misze­rint e’ k. leiratban kielégülésöket nem találják. Ha tehát csak e’ k. k. leiratot tekinti szóló, teljesen osztja a’ KK. és RR. nézeteit, ’s nyilván és világosan kimondja, hogy ő is ollyannak tartja azt, melly egy új törvényjavaslat ké­szítésére anyagul nem szolgálhat, először azért nem, mert az egyenlőség ’s viszonosság elvei nem a’ vallásos viszál­­kodásokra általánosan, hanem csak spec. esetre alkalmaz­tatnak. — 2-or azért, mert e’ kir. leiratban a’ vegyeshá­zasságok esketésére nézve ő felsége szándéka nem nyilvá­­nittatik, mert ez esetben, ha az ország Rt. felterjesz­tett törvényjavaslatának ezen része el nem fogadtatnék, a’ leirat által ajánlott módosítások csakugyan nem közmeg­nyugtatásra, hanem inkább még a’ jelennél nagyobb súrló­dásokra vezetnének; — nem 3­or azért, mert a’ szoló által említett phrasis, melly e’ h. leiratban foglaltatik, csak­ugyan azon gondolatot látszik magában rejteni, hogy min­den vegyes házasságnál előbb a’ gyermekek iránti egyez­kedés megkísértendő, ’s hogy csak azon esetben, ha e’ kí­sérlet nem sikerülne, követendik a’ gyermekek atyjok val­lását. Ezen okoknál fogva teljesen osztja a’ KK. vélemé­nyét, ’s még egyszer kinyilatkoztatja, hogy a’ k. k. leira­tot ollyannak tartja, melly törvényjavaslat készítésére még nem elégséges. Azonban valamint ezekre nézve a’t. KK. nézeteit szóló magáéinak vallja, úgy másrészről kijelenti azt, hogy azon általános rászólásban, mellyel a’ t. KK. e’ k. k. előa­dásokban foglalt nézeteket fogadják, meggyőződése sze­rint részt nem vehet. Ugyanis mik azok, mik e’ k. leirat­ban a’ vegy. házasságokból születendő gyermekekre nézve javasoltatnak ?—mondatik, hogy ő felsége egyáltalában nem ellenzi azt, hogy a’ vegy. házasságokból születendő gyer­mekek in regula atyjok vallását kövessék, szabadon hagy­ván mindazáltal a’ házasságra lépő feleknek azon jogot, hogy gyermekeiknek jövendő vallására nézve máskép is rendelkezhessenek, ebbeni rendelkezéseiknek nem tulaj­donítván más erőt, mint mellyel minden bilaterális contra­­ctusok birnak, azaz kizárván minden harmadik személy ingressióját, k­igergedvén, hogy egyetértve a’ szerződés- 1 477

Next