Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)
1843-07-16 / 265. szám
töl visszaléphessenek, nem tartván fen senkinek jogot arra nézve, hogy a’szerződések teljesítésére másoknak jogot reclamáljanak, mint magoknak a’szerződő feleknek. Már — kérdi a’ szóló — ha vallásaink egyenlősége ’s azokból következő viszonosság törvény által kimondatik, mit a’ jelen viszonyok alatt remélnünk annyival inkább lehet, mennyivel hihetőbb, hogy a’ kormány ezen elvek kimondásától, miután minket azok alkalmazására fölhívott, idegenkedni nem fog, mondja tehát, ha ezen elv törvényesen kimondatik, ha mindazokra nézve, mik közül most legtöbb vallásos súrlódás létezik, törv.hozásunk ezen elvek nyomán rendelkezendik; ha az áttérés, a’ vegy. házasságok összeesketése, a’születendő gyermekek nevelése úgy rendeztelek el, mikint azt a’ t. Ki. és RR. kívánják, van e e’ k. leiratban javallott módban valami, mi a’ vallásos szabadságra általánosan, vagy a’ vallásos felekezetek akármellyikére veszélyeket hozhatna ? — Nem a’ jelen viszonyokról szól; mert — mint már mondá— a’ jelen viszonyok alatt a’ k. leiratban javaslott mód alkalmazását szinte veszélyesnek tartja, de szól azon időről, hol az, mi a’ t. KK. táblájánál már meggyőződéssé vált, a’ főRRnél többé elleneztetni nem fog, ’s a’ kormány által helybehagyatik, kérdi: vallyon illy körűlmények alatt fognak e mondani a’ t. KK. és RR., hogy a’ vallásos villongások megszüntetésére, ’s jelesen arra nézve, mi a’vegy. házasságokban születendő gyermekek vallásos nevelését illeti, más módot mint azt, melly általok javalltatok, nem ismernek, ’s hogy annak semmi részétől el nem állhatnak, ő e’ részben máskép van meggyőződve, ’s nyilván és ünnepélyesen kijelenti , hogy azon esetben, ha az általa föltett állapot létre jő, a’ gyermekek vallására nézve a’ k. leiratban javaslott módot sokkal czélosabbnak ’s a’ vallásszabadsággal sokkal inkább megegyezőnek tartja, mintha a’ reversalisok általánosan eltöröltetnek; noha a’ jelen viszonyokban meg van győződve, hogy ezen eltörlés csakugyan kívánatos. Ugyanis mik azon elvek, mellyekböl a’ t. RR. a’ vallásos tárgyakban tett minden intézkedéseikben, ’s jelesen a’ főRR. előtt fekvő fölirási javaslatban kiindultak ? ez a’ lelkismeret teljes szabadsága ’s a’ külön vallásfelekezetüek közti teljes viszonosság, ’s valljon a’ k. leirat által javaslott mód nem felel meg ezen elveknek ? valljon azon törvény garantirozza inkább ezen szabadságot, mellyben kimondatik, hogy minden gyermeket egy bizonyos vallásban, az atya vallásában lehet nevelni? vagy az, mellyben kimondatik, hogy a’ gyermek nevelésének elhatározása azokra bizatik, kiknek közremunkálása nélkül a’ vallástól semmi süker nem várható? — Mondatik a’ BR. fölirási javaslatában tovább, hogy ezen viszonosság, mellyröl a’k. leirat emlitést tesz, inkább látszó, mint való , mert reformált honfitársaink meggyőződésével ellenkezésben áll, hogy még nem született gyermekeik vallásáról rendelkezzenek, ő e’ részben nem oszthatja a’ KK. és RR. véleményét, ’s azt hiszi, hogy ez reform, honfitársainknak meggyőződésével ellenkezésben nem áll, ’s nem is állhat; mert miután reform, honfitársaink magok leginkább sürgették azt, hogy a’ vegy. házasságokból születendő gyermekek milly módoni neveltetéséről törvényes provisio tétessék, világosan megmutatták, hogy ők is átlátják, mikép a’ gyermek nevelésének elintézését magára a’ gyermekre bízni nem lehet, hogy tehát erre nézve valamelly harmadiknak kell rendelkezni; 's az, hogy ezen harmadik a’ törvényhozás e, vagy az egyes szülök, az elvre itt semmi különséget nem tesz. — Megerősíti szólót ezen nézetében még az is, hogy más országokban , hol a’ gyermekek vallásos nevelése iránti rendelkezések megengedtetnek, mint például Badenben, a’ reformált szülök szintúgy élnek ezen joggal, mint a’ catholicusok; már pedig nem észi, hogy hazánk protestansának e’részben más meggyőződések lenne, mint német vallástársaiknak. — ő tehát a’ k. k. leirat által kimondott viszonyosságot nemcsak szép szónak, hanem valónak tartja, ’s ha protest, honfitársainknak tiszteletreméltó vallásos buzgalmaikat tekinti, meg van győződve, hogy ezen törvény adta engedelemmel élni szinte úgy fognak, mint a’ catholicusok. — De ezen házassági szerződések nem hasonlítnak e a’ reversalisokhoz? nem fog e a’ k. leirat által javaslott mód elfogadása által teljesittetni az, mit a’ magyar törvényhozás mindig törvénysértésnek hirdetett ? nem fog e tág ut ’s kapu nyittatni mindazon visszaéléseknek, mellyek téritgetés ürügye alatt a’ hon polgárainak nyugalmát zavarják ? — Ő a’ reversalisok ’s a’ k. leirat által ajánlott házassági szerződések közt olly nagy, olly lényeges különbséget lát, hogy alig foghatja meg, hol ’s miben kerestetett kettő között a’ hasonlatosság; — a’ reversalisokat, mint többször mondá, általánosan roszalja , ’s ha a’ kormány részéről olly törvényes intézkedés javalhatnék, melly által a’ reversalisok kérésének joga a’ protestánsokra is kiterjesztetnék, azt egész tehetségével ellenezni fogja, — illy törvényes intézkedést ellenezni fogna pedig azért, mert a’reversalisokat szabad szerződéseknek nem tartja, mert a’ szerződések természete ellen a’ reversalisoknál a’ feleknek viszszalépni nem szabad, ’s mert azok teljesítését nem magok a’felek, hanem egy más harmadik reclamálhatja; mert, szóval: a’ reversalisok korlátozzák azon jogot, mellyet a’ természettől vettünk, ’s mellyet a’ törvényhozásnak eltörölni nem szabad , hogy minden szülök önmeggyőzödésök szerint nevelhessék gyermekeiket. De valljon a’ leiratban javaslott szerződések nem mindezek ellenkezőjét foglalják e magukban ? valljon a’ szerződésekben nincs e helye a’ visszalépéseknek? valljon itt van e egy harmadik beszólása? vagy a’teljesítésnél reclamatiói joga? és ha mindez nincs, váljon hasonlíthatjuk e össze a’ szerződéseket a’ reversalisokkal? — Mondatik, hogy kétségen kívül, ha az illy szerződések törvény által megengedtetnek, részint a’ papság, részint azok, kik vallásuk iránt buzgólkodnak , magokat illy szerződések kicsikarására jogosítva sőt fölhíva látandják.— Ő nem tagadja ezt, mig emberek lesznek, kik egy vallást a’ másiknál jobbnak tartanak, ’s érdemet keresnek abban, hogy másokat nézeteikhez térítsenek , addig nemcsak valószínű, sőt majdnem bizonyos a’ kísérletek megtevése. De valljon ha az ország éreinek törvényjavaslata egész kiterjedésében elfogadtatik, nem kell e hasonló, sőt sokkal nagyobb résztól félnünk? ’s ha kimondatott, hogy a’ vegy. házasságokból született gyermekek apjok vallását tartoznak követni, mindazon túlbuzgók, kik ebben az esetben az illyetén szerződések kicsikarásában fáradoznának, nem fogják e minden erejöket arra fordítani, hogy az illyetén házasságok kötését akadályozzák , ’s nem lesz e ennek következése sokkal roszabb, ’s nem fog e ez sokkal inkább ellenkezni nemcsak törvényeink, hanem jelen törvényhozásunk azon nézetével, hogy a’ vegy. házasságokat akadályoztatni nem kell?—A’vallásos buzgóságot jó ’s rész következésével kizárni nem tőlünk függ; erre nézve a’ törvhozás nem tehet mást, mint olly tért nyitni a’ buzgóságnak, melly a’ közjóra nézve hasznos, vagy kevesbbé káros ; a’ leirat szerint e’ buzgóság egészen olly szerződések kieszközlésén fog fáradni, mellyektől a’felek minden pillanatban visszaléphetnek, ’s mellyeknek következései megszűnhetnek, törv. javaslatunk szerint e’ buzgóság a’ vegy. házasságok akadályozásában fog fáradni, azaz olly valaminek akadályozásában, mit a’ törvény pártolása alá vett, ’s mi minden esetre a’ közös egyetértésnek ’s vallásos türelemnek terjesztésére igen czélszerü mód. Itten felhozza egy külhoni nem törvényhozó, de szólóval egy gondolkozásnak előtt csakugyan tekintélynek, Rotteck Károlynak eme’ szavait: „Die strengen Ansichten des Erzbischofs über diesen Ehen theile ich nicht; ich billige es, dasz das bürgerliche Gesetz eine Regel für die Erziehung der Kinder aus gemischten Ehen aufstelle, doch nur unbeschadet der den Brautleuten zu II gewährenden Freiheit, etwas Anderes für ihre künftigen Kinder durch den Ehevertrag zu bestimmen, und dann, was die subsidiäre gesetzliche Bestimmung betrifft, wünsche ich eine solche, welche den Gleichheits-Rechten der Confessionen, aber auch den hier zu beachtenden natürlichen Verhältnissen thunlichst entspreche. — Összefogja a’ mondottakat: a’vallásos viszálkodások csak törvény által szüntettetethetnek meg, mellyben az egyenlőség kimondatik, a’ jelen k. leirat nem nyugtathat meg, először: mert az elv csak specialis esetre alkalmaztatik; 2-szor: mert a’ törv.javaslat csak némelly pontjaira terjedve, több igen lényeges dolgokra ki nem terjesztetik; mert 3-szor: olly dolgokat foglal magában, mellyek törvénybe iktatva, könynyen uj viszálkozásokra adhatnának alkalmat. Ő tehát ennyiben a’ t. Kir. ás Rkkel egyetért, ’s azt tartja, hogy a’ k. leirat még nem ollyan, mellyből törvényt lehetne szerkeszteni. De mindazon esetre, ha vallásos villongásaink végkép egy olly törvény által intéztetnének el, mellyben a’ vallásos egyenlőség ’s viszonosság kimondatván, a’ transitus és a’ többi a’ szerint intéztetnék el, a’ k. leiratban ajánlott módot nemcsak általánosan károsnak nem, de ollyannak tartja, melly a’ vallásos szabadság elveivel törv.javaslatunknál jobban megegyezik; felszólitandóknak véli a’ BKet, hogy a’ k. leiratban ajánlott törvényes intézkedések iránt , nem mint tették általánosan, hanem a’dolog jelen állására nézve nyilatkozzanak, ’s mondják ki azt, hogy addig, mig az egyenlőség és viszonosság elve minden vallásos viszonyok elintézésére kimondva nem lesz, a’fölirás által ajánlott változásokat el nem fogadhatják; ’s pedig annyival kevesbbé, mennyivel bizonyosabb az, hogy ezen pontok iránti intézkedés czélirányban nem történhetik, mig ő felségének nézete a’ többi pontok iránt az ország Rvei által ismerve nem leend. Ez alázatos véleménye a’ szólónak. A’ harmadik véleményt vitató első osztályú szónokok irány vezetője mondá: Ha — úgy szól — e’ kegyeim, teirat megmásolhatlan utolsó e’ tárgybeli akaratát fejezné ki felséges urunknak, más szemekkel nézné azt egészen szónok, ’s máskint is nyilatkoznék tartalma iránt, mint azt most teszi, midőn annak szelíd, inkább véleményt, óhajtást, ’s vallásos gyengéd érzést, mint szilárd fejedelmi utolsó akaratot tanúsító hangulatából azt lehet még következtetni, hogy ő felsége meg kiváná e leiratával nyitni a’ törvényhozás mezején a’ vallást illető kérdések iránt fölterjesztett törvényjavaslat fölötti diaetalis tractatusokat. ’S ha azon végszavait olvassa szónok ezen kegy. leiratnak, mellyben arra szólítja föl ő felsége a’ törvényhozó testületet, hogy előlegesen nyilvánított elveit netalán elfogadván, ezeket az egész törvényjavaslaton szője mintegy újból keresztül, ’s ekkint terjeszsze azt ismét, ’s pedig hova hamarább legfelsőbb tekintete ebbe; — lehetlen abbeli atyai szándékában csak egy perczig is kételkednie,miszerint komoly fejedelmi akarata volna nem csak részben, három t.czikkek eldöntése által, de általánosan is eloszlatni a’ hon evangelicus lakosinak méltó, ’s mégis folyvást békével nyilatkozó panaszait. És valóban csak igy varázslódhatnak a’ köztünk örök békét alakítani szándéklolt dicső Leopold tetteihez hasonlókká felséges utódjának e’ kegy. kir. leirata bevezetéséül, igéretkint szolgáló, békét hirdető malasztos szavai. — De van e’ kegy. kir. leiratban több más is , mi remélteti vele, hogy állhatatosság ’s férfias kitünés mellett ezért fog valaha már kérni az ország, szőnyegen levő legforróbb óhajtásaira nézve is. Mert avvagy nincs e ezen kegy. kir. leiratban világosan kimondva a’ kölcsönösségnek, jogegyenlőségnek minden egyéb vallásbeli kérdésekre is alkalmazható békekötések szentelte, a’ domináns religiónak eszméjét eltörlö elve? nincs elenyésztetve a’ possini és debent közötti, eddig a’ dogmák változhatlanságából megátalkodva következtetett, annyi bajt ’s annyi zavart szült ’s most ime az apostoli király szózata által köddé vált különbség ? — nincs e az által, miszerint ő felsége világosan kimondja, hogy ezentúl a’ cath. szülők minden gyermekeiket általadhatják a’ prot. vallásbani nevelésre, megkönnyítve jövendőre nézve a’ szabad transitus dolga ? mert ha ezt a’ nélkül lehet tenniök, hogy az mindannyiszor jóváhagyás végett ő felségének bejelentessék, fog e többet mondhatni, hogy a’ „casus occurrentes suae matti referantur“, azt teszi, hogy ő felsége engedelme nélkül nem lehet vallást változtatni; — nincs e abban üdvösnek biztosnak királyilag ismerve azon mód is el, mellyet felterjesztett törvényeink a’ vegyes házasságból származott viszálkodások megszüntetése tekintetéből javaslanak ? — ’s nem lehet e alaposan remélnünk , hogy ő felsége, ki előre kimondja attól nem idegenkedését, el leszen azt kegyesen fogadandó, mihelyt arról fog — kegy. kir. leiratának ellenére — meggyőzetni, hogy az érintett törvényjavaslat kérdéses czikkelye általánosságban maradva sem törli el a’ lelkismeret szabadságát, ’s nem foglal illy szárazon kimondva, magában olly morális kényszerítést, mellyet magasb nézeteknek nem lehetne alá vetni; —el leszen azt fogadandó bizonyára, ha ezek felett hódoló bizodalommal, de nyíltan fedezi föl a’ törvényhozás , mikint a’ nemzet ’s annak lakosi belviszonyainak ismeretéből azon meggyőződést meríti, miszerint a’ kir. kegy. leirat által javaslott mód épen ellenkezőjét fogná annak szülni, mit jó királyunk a’ hozandó új törvények által, önnyilatkozata szerint elérni szándékozik. Mert hogy ez igy lenne, az neki is meggyőződése. A’ lelkismeret szabadsága isteni eleme a’ keresztény hitnek, a’ minthogy ennek ’s a’ különféle felekezetek tökéletes viszonosságának , ’s jogaik egyenlőségének kimondása volt a’ békekötéseknek is mindenkori szellemök, irányuk és czéluk. És vajha a’ bécsi és linczi békekötésekre hivatkozó 26. czikke az 1790. országgyűlésnek, ez általános elvek kimondásán kívül ne foglalna egyebet magában! — Mert avvagy nem az abbani számtalan részletességek hinták e el magvát a’ máig is tenyésző vallásbeli egyenetlenségeknek ? nem annak eleintén ártatlanoknak, tiszta értelműeknek hitt egyes szavai és phrasisai okozák e időjártával az azok igaz értelmén versengő felekezetek egymás elleni torzonkodását ? — Nem kell e tehát éni magunkat uj törvényeink alkotása közben, nehogy hasonló hibába essünk, nem e különösen kikerülnünk, hogy holmi „possint, debent ’s temere“ szavak ne csuszszanak ismét bele törvényeinkbe? — Általánosságban használjuk ezekhez képest a’ kir. kegy. leirat által kimondott lélekismeret szabadsága ’s viszonyosság hálával üdvözlött elveit is, és ne veszedelmeztessük a’ föczélt, a’ béke örök helyreállását, ’s magokat a’ dicső elveket is; ne „ubi pacta similia haud succederent“ ’s ezekhez hasonló szavaknak beszövése által; ’s ragaszkodjunk inkább a’ most itt újra felterjesztendő törvényczikkekhez, mellyek a’ mellett, hogy az épen említett elvek lényegéből ihletvék, egyszerűek világosak, ’s félre bajosan magyarázhatók.— Nézzük ellenben, hogy’ menne honunkban gyakorlatilag a’ dolog, ha a’ kegy. kir. leiratból úgy a’ mint az itt előttünk fekszik, törvény alkottatnék? Miután ez felterjesztett törvényeink 1., 4. és 5. szakaszait emeli ki, az ő felsége által óhajtott változtatásnak kétségtelenül először is ezek vettetnének alája. — Íme az ország Rsei e’ három czikkben azt javalják, hogy miután tapasztalás mutatja, mikint a’ reversalisok mennyi visszaülésekre, családi háborúságokra ’s vallásbeli üldöztetésekre szolgáltattak alkalmat, ezek végképen terültessenek el, ’s ezentúl ne csak ott, hol az atya catholicus, kövesse minden gyermek ennek vallását, hanem a’ viszonosság elvénél fogva hasonló történjék az ollyan vegyes házasságokban is, hol az atya evangelicus, — ’s miután végre közelebbi időkben a’ vegyes házasságokat, mint a’ római egyház szabályai által korlátozott szövetségeket annak szolgái áldással egybeadni, 50 éves honi törvényes szokta ellenére a’ leggyengédebb érzetek földulásával vonakodnának, meghatároztatott, hogy innen túl mindig a’ vőlegény papja legyen az illy házasságokat egybeadandó, és e’ módok által hitték az ország Bei legézól ’s egyszerűbben orvosolhatni vallásügyi bajaink nagy részét. Ő felsége ellenben azt óhajtja, hogy mondja ki ugyan a’ törvény, miszerint a’ vegyes házasságoknál minden gyermek atyja vallását kövesse, — de e’ szabály alá mégis csak azon házasságok essenek, hol gyermekeik mi vallásbani neveltetése iránt a’ szülők között ,,a’ szerződés nem sikerült“ vagy a’felek „ebbeli szerződési jogukkal“ élni nem akarnak. Nem veszi kétségbe, hogy, miután kivált a’ viszonosságnak elve tökéletesen praesalváltatott a’ kegy. kir. resolutio által, a’ legnagyobb méltánylást érdemli felséges urunknak a’ szülők lelkismereti szabadságát kiméleni óhajtott szándéka; — el is hiszi, hogy volnának a’ műveltebb ’s önállásu családok közt egyes esetek, hol üdvösen használtatnék e’ fejedelmleg javaslott, majdan törvényesítendő mód, a’ házi nyugalom ’s béke föntartására, ’s üdvösen hatna ott a’ gyermekek neveltetésére is; — ámde a’ törvény nem az egyes műveiteknek hozatik; — a’ többséghez, a’ nép, fájdalom! még pallérozatlan nagy ! 478