Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-07-20 / 266. szám

megóvni, de még őt önmaga ellen is, pedig önkéntes le­­egyezésével óvni kell; ez olly veszély, mellynek elhárí­tása , minden jóakaratnak közremunkálatát igényli; mert a’ csomó, mellynek békés megoldásánál a’ nemesség belé egyezése is nélkülözh­etlen, ’s melly épen ezért a’ kérdé­sek legkényesebbike, sok ember erejét megkísértenéi, míg csak félig meddig is oldva leszen. — Ez­ekért bátor­­kodandunk mi is, azokhoz, miket b. Wesselényi Mik­lós úr immár előterjesztett, még részünkről is egy-két toldalék gondolatot, a’ legközelebbi számban közrebo­csátani. — Országgyűlés. Foglalat. Jul. 12. XXI. orsz. ülés a’ föRR-nél. Tárgy: A’vallás ügyében és a’ felírás módosításában költ vá­lasz, a’ RR. táblájához átküldetik. Orsz. választmányok kine­vezése iránti viták. Vegyes ülésben a’válasz felírás összecsatolmányival együtt megpecsételtetik és ő felségéhez felküldelik. Jul. 13. XXII. ősz. ülés a’ föRR-nél az orsz. választmányok feletti viták vége , ’s a’ már közlött határozat. országos ü­lés jul. 13-k.én­ a’ föRrtnél. A’ vallás ügyében és a’felirás módosításában kört vá­laszát a’mélt. föRRnek az itélőmester felolvasván, nádor ő fensége ezeknek átvitelére küldöttséget nevez ki. Ezután olvastaték az oríz.gyű­lési szálásbér és a’sérel­mek összeszedése tárgyábani üzenete a’ KK. és RRnek, mellyben jelentik, mikint ők e’ tárgyakban körükből vá­lasztan, tagokat neveztek, ’s felszólítják a’ m. főlket, hogy e’ munkálatokra körükből ők is küldjenek ki választmányi tagokat. — Ezután egy szónok —előre bocsátva, hogy szó­lási joga neki a’ hon java előmozdításában annyi van, mint bár ki másnak — a’ mint következik, nyilatkozott: a’ most üzent két választmánynál több ez orsz.gyű­lésen nem küldetett ki; pedig hallja, mikint a’ RK. és RR. teremök czélirányosb rendezése miatt távoznak, szükségesnek látná tehát időnyereség végett — mert teen­dőink hosszú sorában megvallja, hogy „et voluisse sat est“-nek nem barátja — némelly fontos­ kérdésekben is, minek a’kereskedés, városok rendezése, ősiség módo­sítása vagy eltörlése ’stb., orsz. választmány kiküldetését indítványozni. A’ szóló kijelenté: miként ő volt e’ honban első, ki az ősiség eltörlését megpendítő , hogy ez politicai hitvallásának sarkköve. Most az eltörlési módról különbö­zők a’ f­őzetek; lehet ágyúval, lehet kőművesekkel—kik a’ köveket apródonkint szedik le — tenni azt; ezért is új­ra indítványozza a’ TrK. és RR. teremét rendező idő alatt is működendő országos választmány kiküldetését, ’s a’KK. és RR. ez iránti felszólittatását. Majd egy gróf nem tartja méltányosnak, hogy a’két ház egyike a’ fontosabb tárgyakban­ működéstől a’ másik táblát kirekeszti; de nem engedheti, különösen honunkra alkalmazólag, hogy a’ birtokot képviselő ház épen a’ bir­tokügy kérdésébeni működésből zárassák ki. A’ vegyes küldöttségek általában czélirányosabbak ’s nem egyoldalú­ak lévén, azok által idő­t nyerne a’ törvényhozó test; mert akkor mind a’két tábla szellemét megközelítőleg működnék a’ küldöttség, ’s ez által tagadhatlanul sok idő lenne meg­nyerve , mi most üzenetekre ’s válaszüzenetekre veszte­­gettetik el. A’ tapasztalásra hivatkozóig mi eredménye volt a’múlt orsz.gyűlésen legelőbb életbe léptetett kerüle­ti választmányok munkálatának, mutatja a’ múlt orsz.gyü­­lésen alkotott váltótörvény, mellyről ő, mint ő felsége ke­gyelméből egyik törvényszéknek elnöke, kénytelen elis­merni, hogy az ország jólétének ’s hitelének előmozdítá­sa helyett annak romlását eszközli; kéri azért a’ mélt. fő­lket , hogy ezen egy példán okulva, kerületi választmá­nyok helyett országos küldöttségek működését sürgessék; ezt pedig tehetik is, mert 1740-töl fogva 1832-ig igy mű­­ködött a’ törvényhozói testület, mit kezében tartott iromá­nyokkal bebizonyítani is képes. Az ellenvélemény nyilatkozatainak kivonata következő: Jól tudják szólók, mikint a’ törvényhozó testnek mind a’ két ház szükséges kiegészítő része, f­elismerik, miként törvényhozói kötelesség, akár egyik akár másik ház jogai csonkítását gátolni; de nem látják, hogy a’mélt. főRe. kisebb működési térre szorittatnának, mint eddig. Az áll, hogy az akóház előmunkálatainak kidolgozá­sára ön köréből­ küldöttséget biz meg; de ez teljességgel nem a’ felsöház jogait korlátozni törekvő szándék, hanem a’ két ház rendszerének (earner, system.) természetes kö­vetkezése. — Véleményök szerint vegyes küldöttségeket csak azon tárgyakra nézve lehet ’s kell kiküldeni, mely­­lyek a’ mélt. főRR.­ ’s a’ KK. és RRnél egyszerre vetetnek föl. — Van a’ felső ház működési befolyásának más alapja, t. i. a’KK. és RR. üzenete, ’s az alsóház kinevezte kül­döttségekbe nem szükség, nem jó befolynia a’mélt. fő-­RRnek. Nem félnek, hogy ez által, ha a’KK. és RR. kül­döttségeibe befolyni nem akarnak, a’ mélt fő RB. joga csonkittatik, tudván, mikint a’küldöttségek határozata kötelező erővel nem bír, azoknak véleménye még nem az alsó ház határozata, ’s hogy czéljok nem egyéb , mint az ő szellemükben készített ’s meghatározott elvek szerint vezérfonalat adni. De lehetetlen is, hogy a’ KK. és RR. által kitűzött előmunkálatokra orsz. küldöttségek neveztes­senek; mert lehet p. o. eset, miszerint a’ KK. és RR. vá­lasztmányt küldenek egy olly tárgyban , mellyben a’ mélt. fő RR. véleményüket még nem is nyilatkoztatták, miilye­nek jelenleg az adó, ősiség ’stb., sőt lehetnek olly tár­gyak, hol az elvre nézve vannak ellentétben a’ RR ésRR- feel; hogy’ fogják ezen küldöttségben a’ mélt. főRR. aka- s rátában magokat tájékozni a’ m. főRR. küldöttei? ’s meny­nyiben lesznek a’ felsőház véleményének képviselői, nem képzelhető. Ha pedig egyéni befolyásukat féltik némelly főrendnek, azokat szólók megnyugtatják, bizonyosan tudván, mikint a’ BB. a’ tanács-, munka-segítséget szíve­sen elfogadják.­­ Az országos küldöttségeket általában a’ ki nem fejtett tanácskozási rendszer eredményének látják; hiszik ’s tudják , hogy jól rendezett országokban minden kamra külön küldöttségeket nevez ki. Nem pártolják az indítványt, mert így a’ kívánt idő-nyerés helyett időt vesztene a’ törvényhozó test, így két választmány működnék sükertelen. — Végre nem is kivihető; mert a’ KK. és RR. hatalmában van azt tanács­kozás alá venni, mit ők akarnak; ők pedig kezdeményi joguk csonkítását czélze ezen indítványt magokévá soha nem téve, ezt egyenesen elvetik. — A’ két tábla egy há­zaspárhoz hasonlít; a’ házas életben van a’ férjeknek egy neme, kik „hilferl-gucker“-eknek neveztetnek, kik min­­den fazékba beletekintenek , mondják, hogy ezekkel ne­jeiknek lehetetlen békességben élni. Valamint a’ házasság­ban , úgy a’ két táblánál is, ha illy kicsinykedőleg egymás jogaiba akarnak avatkozni, a’ nyugalom ’s béke fölzavar­­tatik a’ nélkül, hogy bármelly félnek haszna volna benne, mint a’ házasságban, úgy a’ törvényhozó testnél is min­den félnek meg van a’ maga departamentuma, ’s egyiknek a’ másikéba nem kell, nem jó beleavatkozni.— Ezen okok­ból indulva ki, az indítványt el nem fogadják. Mi az előbb nyilatkozott grófnak a’ váltók káros voltá­­róli nyilatkozatát illeti, felszólítják a’grófot, hogy az ál­tala fölfedezett hibákat közölje a’törvényhozó testtel, ’s bizonyosan meg fogják köszönni. Egyébiránt szólók igen jól tudják, hogy egyes egyének ellenében káros ha­tása volt mint minden új, úgy a­ váltótörvény is; de ta­gadják, hogy az egészre eddig is jóltevő hatással nem lett volna, ’s a’ nemzet nem évekre, hanem századokra al­­­kotván törvényeit, pillanatnyi visszahatástól ne ijedjen meg. Általában arra semmit sem bizonyít ez állítás , hogy a’ kerületi választmány munkálata nem ezérirányos, ’s ez­zel nem a’ választmányt, hanem az egész törvényhozó tes­tületet vádolja az előttük szólott ő felségével együtt, kik a’ törvényt létrehozták. Kérdik továbbá: ha tökéletesbek e az országos választmányi munkálatok ? figyelmeztetik a’ nyilatkozott grófot az így szerkesztett úrbéri törvényekre. Végre kijelentik, miképen nem értik, hogy’ viselhet vala­ki olly hivatalban elnökséget, mellyet a’ nemzet ellen irányozottnak lát? „Nem következik, hogy mert rész ha­tású bizonyos hivatal, azt ne lehetne viselni, hisz ha ő nem viselné, más vállalná föl“ válaszolá az érdeklett gróf, folytatólag megjegyezve azt is, mikint ő azzal, hogy a’ váltótörvényeket káros hatásuaknak mondja, nem vádolja sem az alsó ’s felső házat, sem ő felségét; mert ezek a’ rendszeres mű általános foglalatára nagyon szűk idő mi­att csak revisok­ apróbb hibákra teheték észrevételeiket. Az indítványozó gróf: A’ tegnapi gőz elpárolgása után nem akarta — úgy mond — újabbal a’ teremet meg­tölteni, azért csak röviden indítványozott; most azonban ellen okok hozatván ellene, kénytelen okait kifejteni. Elő­ször is megjegyzi: mikint az előbb szólott grófnak, kit nekie régebbről van szerencséje ismerni, kiről még gyermekkorában megmondd, hogy a’ gróf lesz az, ki szólót leveri, ellenek», szépek és fontosak bár, de nem gyakorlatiak. Kérdi: mikor tett ő indítványt, melly nem lett volna hasznos e’ honnak? ’s higye meg a’ gróf, vala­mint a’ többit, úgy jelen indítványát is meggondold, ’s in­dítványában nem akar mást, mint hogy a’felső tábla ha­táskörét régi állapotába visszahelyezze, hogy így közre­­ munkálhasson a’ nemzet teendőiben, mit eddig, a’ vető szűk körére lévén szorítva, nem tehetett. — Az előbb szólók érintők, mikint a’felső házba kerülvén a’dolgok, megtehetjük észrevételeinket, ’s miért nem tettük ezt a’ váltóknál? ’s ha helyes észrevételei vannak bármelly egyén­nek, a’ KK. és RR. azokat most is szívesen veszik. Ezek­nek szükség válaszul adnia, mikép szóló ezt a’múlt or­szággyűlésen megtevé; de akkor a’RK. és RR. minden megjegyzésnek határozottan ellene mondának, minden mo­­dificatiót elvetettek, ’s így, ha eleinte egész erővel küz­dött volna bárki, ha meg lett volna is győződve, hogy tisztán lát, hogy az igazság az ő részén van, később ezen erős nyilatkozások hitében megrázták volna; illy reclama­­tiók ellenében a’ legszilárdabb akarat is visszavonul; — és ezen eset van és volt nemcsak a’ váltóknál, törv.kérdések­­nél, hanem több más esetekben is. A’ mi az előtte szólott grófnak Küferlgucker példáját illeti: arra válaszul szük­ség megjegyezni, mikint szóló ugyanazon dictionarium­­ban talált egy más nemére a’ férjeknek, kiket „Simandl“­­iknak neveznek, kik—mint tudja— a’ minden fazékba be- retekintés helyett mindenbe beleegyeznek, mit feleségeik akarnak, ’s tudja, miként az i­lyenek házassági sorsa nem irigyletre méltó. Egyébiránt nagyon sajnálja szóló , hogy indítványa olly ingerültségnek volt szülő oka, melly tel­jességgel nem olly nagy fontosságú. Erre válaszul adatok: két oka lehet az indítványnak: 1) munka siettetés, 2) e’ tábla tekintélyének nevelése , ’s hatáskörének szélesbitése. A’ mi az elsőt illeti: megmu­tatták előbb szólók , hogy azt ez által el nem érhetjük; — a’ második kivihetetlen: mert a’ KK. ’s RR. jogaik cson­kítását semmi esetre sem engedik; mi azokat illeti, kik­­ azért kívánnak országos küldöttségeket, mert a’ tapaszta­lás igazolja, mikint a’ kerűleti választmányban készült vál­tótörvény nem jó, válaszul adja szóló, miszerint ítél­jenek magok: jobb e, tökéletesb­e az úrbéri törvény,melly országos választmány munkálata ? ezt részéről szóló ro-t szebbnek tartja, ’s ha elismeri is, mikép kisebb ’s nem lényeget, hibák vannak a’ váltótörv­ben, de jó eredménye az egész hazára nézve már eddig elő is tagadhatatlan; va­lamint azt sem hozta kétségbe senki, hogy az, t.i. a’vál­­tótörv.könyv olly rendszeres egész mű, minővel a’ma­gyar törvény ez ideig kevéssel dicsekedhetik; pedig ed­dig mindent országos küldöttségek munkáltak. — A’ mi a’ házassági két példát illeti: szóló azt a’ tanulságot vonja ki belölök, mikint van e’ kettő között egy közép neme a’ férjeknek, kik sem kicsinykedőleg nem nyúlnak nejeik osztályzatába, sem magokat vakon kormányozni nem en­gedik , ’s hogy ezek mutatandják ki a’ követendő példát. Erre az indítványt ellenzett ’s az előbb szólott által érdeklett gróf felelete ez. Kerülve a’ hosszas vitákat, nem szólana , ha a’ tisztelt gróf észrevételei által fölhivottnak nem értené magát; most azonban kinyilatkoztatja, mikint ő magát ismerve, soha nem gondolt arról, és neki soha szándékában nem volt egy olly nagyérdemű, nagy befolyá­sú, nagyeszű, nagytudományu , nagy tapasztalatit ’s nagy tiszteletű taggal, mint a’ minőt a’ grófban tisztel—mit ira­tai és beszédei bizonyítanak — magát egyenes ellentétbe hozni, ’s ezt tenni jelenleg sem bátorkodnék. Nem volt más eszében, mint a’ tisztelt gróf indítványára, mellyre nézve a’ többség pártolását kívánta, egész szerénységgel ellenvéleményt nyilatkoztatni, ez pedig jogában áll; ’s most, midőn megteszi, mit tennie nemcsak joga, de kö­telessége is, a’ m. gróf által annyi küzdés, annyi nagyság ’s olly sok évek súlya gördittetik ellene, hogy nem lehet Hiába tennie, mint Horáczczal fölkiáltani: „et si fractus il­­labatur orbis, inpavidum ferient ruinae“—annál is inkább tennie kell ezt, mert a’ mit. gróf a’ szóló elleni beszéde okainak első része azt látszik mutatni, mintha az, mit­­ mondott, a’m. főRR. iránti tiszteletig ellenkeznék; ezt pedig szóló nem találja, és hogy ha tisztán kimondatik a’ vád ellene, magát védeni kötelességének érzi; ’s most csak azt jegyzi meg Benthammal, mikép­p leggyöngébbek azon okok, mellyek nem az ellenfél okai ellen hozatnak, hanem arra intéztettek, hogy az alapos czáfolatot mellőz­ve, ’s­­ nézve azt, valljon igazak e az indokok vagy sem, csak azt mutogatják, hogy a’ szólónak nem lett vol­na szabad ollyas valamit mondani, ’s ez által igyekeznek elrekeszteni okaitól az ellenvéleményt.“ E’ neme a’ vitat­kozásnak a’ tanácskozást leginkább gátolja, ’s az ellenvé­lemények súrlódását lehetlenné teszi; ez az, mitől minden tanácskozásnak óvakodni kell. Nincs más mód valakit meg­­czáfolni, mint megmutatni, valljon helyes volt e előadása, vagy nem. Az ollyan argumentatiókra, mellyek az ellen­­­véleményt azzal akarják visszarettenteni, hogy az a’tisz­teletről ’s kötelességről, mellyel ellenfele irányában vi­seltetni tartoznék, megfeledkezett; — szóló m­égj­egy­ S­zi, mikint azok ránézve mitsem bizonyítanak. — A’ mit, grófnak általában szokása, midőn indítványokat tesz, vagy támogat, éreztetni saját állását és helyzetét, mire pedig teljességgel semmi szüksége nincs; mert érdemeit minden­ki ismeri; a’m. gróf kitaláltatja az emberrel, hogy érde­meinek milly súlya van; erre azt mondja szóló: megle­het, hogy némelly körülmények közt olly érdememlege­­tés, melly ritkán hozatik elő, hír némi súlylyal; de ha ez három-, négy-, ötször hozatik föl minden alkalommal, ak­kor minden súlyát veszti, ’s nem is lehet súlylyal bírnia, különben vége a’ szabad tanácskozásnak. A’ mit, gróf má­sik nyilatkozata nem bizonyít semmit, csak simpliciter azt mondja, hogy ahoz a’mit mondott, simplicitel ragasz­kodjunk, hogy ezt tenni kötelességünk, mert egyebet nem tehetünk. Jellemszilárdságteljes kifejezéssel állítja, hogy bármi következzék is reá ez ellene gördített tekintélyek súlyától, kötelessége ellen nem cselekvendik, ha meggyő­ződését bárki ellen nyíltan kimondja. Előbb az ml. gróf el­len nyilatkozva, egy hasonlatot hozott föl — úgymond — a’ szóló, mi talán némellyeknek nem tetszett, a’ Häferl­­guckert; a’gróf ugyanazon szótárban megtalálta a’Sie­­mandlit, ’s egy harmadik gróf megmutatta, hogy a’kellő közt van közép út, miszerint nem szükséges, hogy az ember akár egyik, akár másik legyen, ’s e’véleményt osztja szóla; végre ha német hasonlata nem tetszik — úgy mond — bátorkodik egy magyar példabeszédet föl­hozni : ,,a’ sok szakács elsózza az ételt.“ Itt a’ tanácsko­zás félbeszakadván, vegyes ülés tartatott, ’s a’ válaszföl­­irás összes csatolmányival együtt felolvastatván, lepecsé­­teltetett, ’s ő felségéhez fölküldetett. XAH. Országos ülés, Julius 13. egyed, a­ föMMnél. Az ülés megnyittatván, a’ tegnapi indítvány tárgyában tett néhány nyilatkozatok után egy nagy törvénytudó, egy komoly tanácskozó emelt szót. Két ok hozatott fel — úgy mond — mire felelnie kell, mellyeknek fontosságát elismeri. Az első az , hogy a’ két házremiszer szükségképpeni kifolyása, vagyis eredménye az, mikint, mindegyik saját köréből nevez ki küldöttsé­geket a’ szükséges előmunkálatok kidolgozására; erre­­ megjegyezvén előbb, hogy jelenleg nem bocsátkozva bő­vebb fejtegetésébe annak, valljon Magyarország törvény­hozó testülete egy vagy két kamarai rendszert követel — csak annyit mond, hogy Magyarország alkotmánya fény és árnyék­ dalaival együtt századoktól fogva a’ nemzet éle­téből fejlődött ki; hogy igaz ugyan mikint két táblára oszlik törvényhozó testületünk, de törvény csak abból al­­kottatik, mi a’ két tábla által közösen fölterjesztetik, hogy az együvé ülő két ház terjeszti föl jelenleg is a’ nemzet viszonyaira alkalmazható törvényeket. A’ második ellen­vetés az, mikint állittatik, hogy soha sem volt eset, melly­­ben a’ m. főRR. e’ tárgyban felszólították volna a’ KK. és 484

Next