Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-07-20 / 266. szám

módokat követel, mint criminal!« szigort, ’s hogy a’ bün­tetések részint nem elegendők a’ czélra , részint vesze­delmesek; mert ha kicsiny a’ büntetés, ere­dménye sem­mi, ha nagy , kegyetlenné válik ; ’s az imputatio igen ba­jos lévén az ismeretes kihágásoknál, mindig vagy igen ki­csiny, vagy igen nagy, lesz a’ megrovás. És ezen arány­talanság az, mi a’ javasolt büntetési rendszert e’ tárgyban népszerűtlenné teendi. Aztán nem lesz e majd minden ki­hágásnál érdekelve azon biró is, ki a’ büntető-törvényt bűnösökre alkalmasandja? Általában, igaz eme latin, mon­dás: „systema........ quod tantum­ poenae et lictores sustinent, in se ipso nullum est.’4 . A’ képviseletet védelmezőig, érintetett, hogy midőn az egyesek korlátlan szabadságát amúgy lengyelesen pártfogoljuk, tulajdonkép csak azon olygarchák kezére játszunk, kik a’ tömegeket vezérelni hatalommal bírnak; ’s hogy midőn egyesek szabadalmát fentartani tö­rekszünk, ugyanakkor a’ status közszabadságát ássuk alá. És ebben talán van egy kis igazság.—A’választ­mányi munkálatból csupán némi forgácsokat hagyott meg a’ közgyü’és az előadások II-ik pontjára nézve. A’közm­eg­­vetést, az esküt és titkos szavazást szépen kirostáltuk, ’s így a’ mi belőle megmaradt, t. i. a’ szigorú büntetések száraz csontváza, nem igen fog követeinknek jó étvágyat szerezni. — Másod napon az előadások többi pontjait re­videáltuk, a’ választmányi dolgozat után. Városokra nézve, akkor végzendőnk , ha elébb Pozsonyban a’ ke­rületi választmányok végeztek. A’ kereskedés, út­építés, bankalapítás, mind igen szép és igen nagy dolgok, mellyek iránt azonban szinte bevárjuk az or­szággyűlési előmunkálatokat. A’ végrehajtások és bírói zálogok kérdése fölött sokat csépeltünk. Egy valaki azt találta mondani, hogy a’ ki egyszer bírói árve­rés útján megvette a’jószágot, tartsa meg örökre; mert — úgy mond — egy örökkévalóság csak jobban biztosítja a’ vevőt, sőt jobban felel meg az adós érdekének is, mint tizenhat, 6 vagy különösen­­ rövid évig tartó birtoklás, mi­­kint ezt többen javasták, bővebb okokkal is támogatta a’ szóló az örökre birhatás czélszerűségét, de sokan megértvén, hogy ez indirecte a’ kedves ősiség eltörlése lenne, — a’ szó elhangzott, ha mindjárt Pozsonyban ha­­j­talmas viszhangra találand is. — Harmad és negyed napon tiszti jelentések, magányfolyamodások, brachuimok, se­­questrumok, ’s nehány megyei körlevelek intéztettek el, ezen utóbbiak különösen választmányhoz utasittatván. — Gyűlésünk utóján követeinknek pótló utasítást adtunk né­hány vallási kérdésben. Hittük egyelőre, hogy a’ tárgy körül érdekes viták fejlenek ki; de­ biz azok szépen elma­­­­radtak. A’ reversal­is okát egyedül jövőre kívánjuk megszüntettetni. A’ vallásfelekezeti viszony­osságra nézve kimondtuk, hogy a’felekezetek jogai, ünnepei vi­szonyos tiszteletben tartassanak. Egy ifjú ember a’ vi­szonyosságot értelmezvén, ’s mondván hogy az nem áll­hat egyébből, mint azon keresztény elvnek szoros köve­téséből: „quod tibi non vis ut faciant alii, nec tu fac illis“ kérte a’ Réket, mondanák ki javas­latképen, mikep egy'fő felekezet ünnepein, a' másik sza­badon folytathassa munkáit, minthogy a’munkánál szen­­tebb és kedvesebb imádság isten előtt nincsen. És való­ban, ha a’ törvények értelmesen, pontosan megmagyaráz­­tatnának az egész nép előtt, az állítólagos botrány nem lenne a’ szabad munkának következése. A’ kérelem azon­ban csak a’jobbak szivében talált pártolást. A’szabad átmenetre nézve nem azt határozták, hogy a’ 6 heti okta­tás eltöröltessék, hanem inkább, hogy a’ protestánsok is jogosittassanak lelkismeretöket 6 hétig próbakőre ki­tenni , az áttérni kívánás esetében. — Gyűlés alatt egyik szolgabiránk ellen ünnepélyes vádlevél adatott be, hogy egy tiszti ügyvédet, mint nemes embert, bizonyos iromá­nyok ki nem adásáért börtönbe­ záratással fenyegetni me­rész lett. Még más vádak is hozattak ellene szőnyegre — nem kis pathoszszal. A’dolog igen nagy sensatiót szült; kivált az ügyvédi kar ollyforma sértést látott ben­ne, mint midőn az atya csupán azért pirongata le nyilvá­nosan egyik gyermekét, hogy a’ másik is remegjen. És csakugyan lett volna harcz és háború, ha a’ vádlott el­len tiszti vizsgálat első alispáni vezérlet alatt nem rendel­tetik, ’s eredményének bejelentése elintézés végett a’ jö­vő évnegyedes közgyűlés első napjára nem halasztatik,­jje Vasból. V­édelem és felvilágossá... A’ P. Hírlap 259-ik számának „Isten hozzátok szép illusiok“ czimü czikke ellenében a’ védelem, ’s az egész tény felvilágosí­tása annyival inkább szükséges; mert abban alaptalanul vádol­­tatik a’ centrális tisztviselőség és a’ maylandi jégkármentő in­tézet magyarhonbani ügyvivője, kinek erkölcsi jelleme ezen eljárásban olly tiszta, mint a’ napfény; ám szóljunk a’ dolog hoz a’ mint van. Tudjuk már, hogy. igr. Batthyány Lajos ikerv­ár biradalma tisztségének meghagyá, mikép ottani vetését azon honi jégkármentő egyesületnél, mellynek ö mliga elnöke,­­b­iztosittassa.­ Az uradalmi tiszttartó megtevé a’ szükséges ren­­deléseket,es egy számtartót junius 7-én Szombathelyre kül­dött, ki azon nap dél előtt tudakozódott a’ jégkármentő egye­sület ügynöke után; de minthogy junius 10-ikeig csak egy ügy­nök ismertetett Szombathelyen, és másnak boltja vagy háza előtt az ügyvivőség kitéve csakugyan nem volt, mint egyedül Tempel Ferencz urnál, azért egyenesen a’ maylandi egyesület ügynökéhez utasittatott, ki a’ gazdatisztnek azon kérdésére: ha valljon ő e a’ magyar jégkármentő egyesületnek ügynöke, egyenesen azt felelte, hogy „ő a’ majlandinak ügynöke itt Magyarhonban, a’ mit a’ szerkesztő értesítőjének tetszett a’ maga mentségére akkép félremagyarázni, hogy Tempel nem csak a’ maylandi, hanem egyszersmind a’ magyar egyesület ügynökének vallotta volna magát; valamint a’ gazdatiszt azon kérdésére , ha ugyancsak ő egyedül a’ jégkármentő egyesület ügyvivője? nem felelhetett mást mint „igen“-t, mert junius 10- ig Szombathelyen ki sem ismert más ügynököt, miután megbízó levéllel még senki ellátva nem volt; a’ szegény gazdatiszt tűnő­dött mitévő legyen; végre az ügynököt kérdezd, ha ő mliga elnöke e ezen egyesületnek? mire felelőt­len „nem tudja“ és ezt azért kényteleníttetett mondani, mert gyakran változások ] történnek, és igy meglehet, hogy más választatott, ő pedig a’­­ távolság miatt későn értesittetik, az pedig lehetetlennek nem­­ látszott előtte, hogy gr. Batthyány Lajos a’ maylandinak el­­­­­nöke volna Magyarhonban, a’ mint ő állitá; azért nem rábírásul, , mint a’ szerkesztő vádolja, hanem egyenesen a’ maga igazolására a’ gazdatisztnek mást elő nem adhattott, mint a’ maylandi olasz társaság alapszabályait, mellyeket a’ gazdatiszt többször átolva­sott, és ezek csakugyan nagy kétséget támasztottak a’ gazdatiszt­­­­­ben, mert világosan átlátta, és a’ tudatlannál tudatlanabb is be­­j láthatta volna , hogy ezen szabályok nem magyar, hanem olasz­­ társaságtól keletkeztek, — a’ pénzt azonban letenni még nem­­ merte, hanem Tempel ur segédét elküldé annak megtudására,­­ ha valakinek boltja vagy háza előtt a’ magyarhoni jégkármentő­­ egyesület részéről ki vagyon e téve az ügyvivőség, a’ mi sehol ■ sem találtatatott, miután pedig szigorú parancsot kapott a’ gaz­­­­datiszt az ikervári vetésnek tüsténti biztosítása iránt, attól tart- I ván , hogy az idő vihara vidékére is kiterjeszkednék, és igy a’­­ kárért majd felelőségre vétetnék, mert előtte való napokban­­ a’ jég több helységeket elvert, ennél fogva kénytelen volt a’­­ biztosítási dijt a’ maylandi egyesület ügynökénél letenni, hon­­­­nét a’ pénz tüstint el is küldetett. Ennyit junius 7-röl. Harmad- s napra az uradalmi tiszttartó Szombathelyre jött Tempel úrhoz ,­­ kinek rémülve beszélé el, hogy a’ P. Hírlap 243-ik számában­­ olvasá , mikép magyar jégkármentő intézet van , és pedig­­ egészen különböző az olaszétól, melly a’magyart megbuktatni­­ kész; mire Tempel ur nem örült, hanem inkább meleg rész­­­­véttel viseltetett a’ gazdatiszt iránt, attól tartván, hogy ez­­ tettéért bűnhődni fog, elég emberséges volt a’ tiszttartó előtt tüstint levelet írni a’ főügyviselőséghez Sopronba a’ pénz visz­­szaküldése végett, mellyet a’ gazdatiszt javára egy fogadott ember által elküldeni szives volt, a’ számtartót is mindezekről rögtön tudósította, ki azon nap délután meg is jelent; már­­ most házról házra együtt jártak az értelmesbb urakhoz, török bővebb felvilágosítást kitudandók; találkoztak a’ fő pénztár­nokkal , és több érdemes urakkal, a’ kik jól olvasták a’ P. Hírlap 243-ik számában az óvást és figyelmeztetést a’ jégkár­mentő egyesület részéről, tudta az olvasó közönség, a’ földes­­ urak, és a’ megyei hivatalokban lévő tekintélyes férfiak, hogy magyar jégkármentő egyesület van, de hiában kérdeztek bol­dogot és boldogtalant, ki ezen egyesületnek ügynöke Vas megyé­ben? mire senki sem felelhetett, minthogy június 10-ig Szom­bathelyen megbízó levéllel ellátva senki sem volt, a­­mit többen és maga Königsberger úr is az igazgatóság kivonatára részünkre is bebizonyítani kész; a’ gazdatiszt ezek után az illető uradal­mi kormányzótól tanácsot kért, ki neki meghagyá, hogy az utána küldött sürgönyt hija vissza, mert könnyen megtörtén­hetik , hogy ezen idő alatt a’ jég Ikervárt is elverné, akkor a’ gazdatiszt vonatnék felelőségre, ezért a’ vetést biztosítani a’ parancs következtében szükséges volt, és miután más ügynök itt nem találtatott, a’ kormányzó más tanácsot nem is adhatott. De térjünk vissza a’ centrális főtisztviselőségre, melly kő kebellel karol fel mindent, a’ mi korszerű, ámbár vannak elég egyének, kiket a’ közügy nem érdekel, és azok megérdemlették a’ megrovást; de a’ főpénztárnok vagy a’ táblabirók épen nem; azért nyugtassa meg magát szerkesztő úr , hogy itt semmi mystificatio nem történt, és hogy ez nem a’ tudatlanság vagy ármány, hanem a’ rendetlenségek sajnos következménye volt. Sőt hibás azon állítás is, hogy az ügyvivők nevei már minden megyékkel közöltettek, a’mit tiszta lelkismeretünk biztos ér­telmében nyilványithatjuk az egész haza előtt, hogy ez Vas megyével még mai napig sem közöltetett, így állnak a’ tények. Már most tegyük szivünkre kezünket, és valljuk meg részrehaj­­tatlanul ’s őszintén , ki hibázott? én az előadott okokból néze­teim szerint sem a’ tisztviselőséget, sem a’ maylandi ügynököt vétkesnek nem találhatom, hanem okozta ezen zavart a’ magyar­honi egyesület igazgatósága Pesten , melly Königsberger úr megbízó levelét nem tüstint a’ postán , hanem pénz­ kímélés­ből egy olly ember által küldötte, ki szives volt azt­­ egész hétig magánál tartani , és csak junius 10-én az illetőnek kezé­hez szolgáltatni az ügynök is csak harmadnapra tévén ki az ügy­­vivőséget. Megjegyezhetjük itt mellesleg az egész közönség nevében, mikint az igazgatóság itteni ügynöke választásában igen szemes legyen , különben biztosításra ugyancsak senkinek nem leend ösztöne , félvén , nehogy a’ biztosítás magát a’ befizetett dijt is koczkáztassa. — Végre vigasztal azon remény , hogy a’ gyanusitgatások ellen olly gyakran, de méltán és teljes joggal kikelő szerkesztőség egy mendemondára többé gyanúsításoknak helyt adni nem fog. Ennélfogva, midőn ezen alaptalan és becsületünket sérteni törekvő gáncsoskodást visszautasítjuk, egyszersmind jogosítva érezzük magunkat a’ haza színe előtt egész szerénységgel kikérni, hogy kiki, a­ haza boldog­ságáért élni halni tudó egyéneknek minden kincseknél drágább jó hirét, nevét, egy alaptalan értesítés nyomán indulva a’ közvélemény előtt eltörpitni óvakodjék. Sághy Mihály. Egyesül. Kozin­tex. Adakoz.­ s magyar nemzeti múzeum. (Vége.) m. A’ magyar nemzeti muzeum természet-művészeti osztály gyűj­teményeibe legközelebb bejött. Az ásványok országából:­0 cs. kir. felsége Karolina Augusta özvegy anya-királynénk, méltóztatott kegyelmesen május hó 31-kén m. n. múzeumunkat egy különös szépségű, Selmeczbánya városa Mihály-bányai­­ János-aknájában találtatott, ritka nagyságú Diorit-talapzaton alakult, józanitó regeczczel (Ametist Crystal­), mellynek egy része mészkő jegeczczel van bevonva, megajándékozni. A’ fő józanitó jegecz magassága 10, alapjánál levő átmérője 1’­. hüvelyk. A’ rovarok osztályából:1­0 cs. kir. fölbsége kegyelmes nádorunk néhai Treitsch­ke Fridrik nagyhírű rovarász (entomolog) európai hirességü pillan­gó-gyűjteményét méltóztatott m. nemzeti múzeumunknak kegye­s megszerezni. Áll pedig ezen egész gyűjtemény 2582 fajból,­­ melly maga változatával és külön nemével 9500 példányban­­ díszlik. Feltűnő ebben kivált az apróbb pillangók serege. Azon számos természettani tárgyak közt, mellyeket Peté­nyi Salamon, a’ m. n. muzeum természetművészetiek osztályá­nál segédőr, utolsó 1842-ik esztendei utazásaiból hozott, kü­lönös említésre méltók. Az állatok országából: I. Az emlősök osztályából: a’ nádi egér (mus arundinaceus Petényii, Rohrmaus) az egerek nemében egészben uj a’ Rákos­keresztúri nádasokban fölfedezett faj. II. A’ madarak osztályából: 1) a’ fekete szárnyalju széki­csér (Natricola melanoptera Petényii, schwarzunterflügelige Läuferschwalbe), az európai madártanra nézve szinte uj ’s igen érdekes madárfaj. 2) A’ rózsabegyü Pszityor (Anthus rufogularis , rostkehli­­ger Piper), eddig a’ magyar Faunában ismeretlen madárfaj. 3) Vöröslábú vércse (Falco rufipes, Rothfuss-Falke) kü­lönféle tollazatjában, és az eddig ismeretlen, ’s igy magyar nemzeti múzeumunkban is hiányzott, nagy ritkaságu tojásaival. Mindezek 's ez előtti számtalan egyebek b. Podmaniczky János Tisza­ melletti jószágaiból hozattak , kinek különös hálát tartozunk jelenteni nemzeti múzeumunk részéről, azon szives részvétéért, mellyel Petényi Salamon nemzeti múzeumnak kö­rüli törekvéseit legtisztább szeretettel ’s igyekezettel előmoz­dítja. Ugyan az­­ 1842-ki Zólyom, Turócz, Trencsinben lett kirándulásai alkalmával gyűjtött, ’s folyó évi május hónapban m. nemzeti múzeumunkban felállított tárgyak . 4) A’ sárgás billegény (motacilla flaveola, gelbliche Bach­stelze), Turócz és Zsarnócza folyók közt lett európai ritkaság. 5) A’ papagályorrú keresztorr (Crucirostra pytiopsittacus, grossschnabliger Kreuzschnabel). És 6) A’ szalagos keresztorr (Crucitenoptera, weissbindiger Kreuzschnabel). 7) A' hosszú orrú búvár (Mergus serrator, langschnab­i­­ger Lägetaucher.) E’ három, magyar Faunánkra nézve nagy ritkaságu faj, Beszterczebánya vidékén lövetett. Különös hálával említendők e’ helyen a’ Zólyom megyei természetbúvárok, úgymint: Hermann Károly breznobányai kam. orvos; Drechsler András beszterczebányai főjegyző; Gri­­neus János ottani kamarai pénztári tiszt; Színovicz László vá­rosi gyógyszerész, főkép pedig a’ beszterczei kisdedóvó-inté­­zet lelkes tanítója Rokosz István , kik m. n. múzeumunkat több jeles természeti ritkaságokkal gazdagították. 111. A’ halak osztályából: a' tarka szárnyú kolty (Cottas poecilopus, Kuntflossiger Groppfisch oder Keiling) , Petényi ál­tal legelőször a' Tátra, most Turócz és Zólyom rengeteges fo­­lyóiban is fölfedezett uj halfaj. Mintegy 3 — 5 hüvelyk hosszú. IV. A’ hüllők osztályából (Herpetologia) a’ Tisza-béka (Rana tisza Petényii, Tisza-Frosch) óriási nagyságú, az euró­pai , tehát magyarhoni Herpetologiára nézve is uj , Petényi ál­tal szinte b. Podmaniczky János tiszamenti jószágaiban fölfe­dezett béka­ faj. Növények országából: Rokosz István, a' beszterczebányai kisdedóvó intézet lelkes tanítója, legközelebb ajándékozott m. n. múzeumunknak két darabot a’ röpkény vagy fára futó borostyán-törzsből (Hedera- Helix, Epheu), mellynek egyik darabjának átmérője 4 '/7 hü­velyk , a’ másik véknyabbé pedig 2 hüvelyk; ’s minden nagy tömege mellett is igen könnyű. Ezen különben igen ismeretes magyarhoni növény törzse, melly 1841-ben Beszterczebánya városa jószágaihoz tartozó egyik ős erdőben találtatott ’s le is vágatott, iszonyú nagysága miatt érdekes, és kivált hazánkban , hol az erdőpusztitás napi­renden van, jelenleg láthatlan ritkaság. — K­u­b­i­n­y­i Ágoston, a’ magyar nemzeti muzeum igazgatója. Ifjaregyesület. Azon tisztelt hazafiaknak, kik az egyesületi elnök gróf felszólítására járultak az egyesület gyámo­­litásához, és mind szíveket, miken aláírtak, mind a’ fizeté­seket , miket már tettek, harmadik sőt negyedik kéz által is köldötték be, megnyugtató értesítésül, a’ szabály-könyvecské­ben még meg nem jelenhetett teljes névsorokat és fizetéseiket a’ hírlapok utján rendelte az igazg. választmány közöltetni; ez al­kalommal sietvén az egész közönség előtt kifejezni azon buzgó háláját , mellyel mind az elnök gróf e méltóságának hatályos közbenjárásáért, mind a’ tisztelt aláíróknak tetemes részvétekért őszintén adózik.— Mélt. gr. Batthyányi Lajos egyesületi elnök úr külön megkeresésére részvényesekké lettek: Almay György évenkint 2 fr., gr. Almássy Móricz 20 fr, gr. Amadé Ta­d­dé 40 fr, gr. Andrássy György 100 fr, gr. Andrássy Károly és hitese 300 fr, gr. Apponyi Antal 100 fr, gr. Apponyi György 200 f, idősb gr. Apponyi György 100 f, h. Bánffy Pál 50 f, gr. Barkóczy János 300 f, h. Batthyányi Fülöp 400 f, gr. Batthyányi Iván 50 f, gr. Batthyányi Kázmér 200 f, gr. Batthyányi Kristóf 50 f, gr. Batthyányi Lajosné 250 f, gr. Batthyányi Zsigmond 40 f, gr.Berchthold Antal 40 f, gr. B­e­r­é­n­y­i Miklós 40 f, h. Bretzenheim Alfonz 40 f, gr. Brunszvik Ferencz 40 f, gr. But­ti­er János 100 f, Cseko­­nics János 200 f, gr. Cziráky Antal 40 f, gr. Draskovics Sán­dor 60 f, gr. Esterházy Johanna 100 f, gr. Ester­házy Kázmér 200 f, gr. Esterházy Mihály 100 f, gr. Esterházy Miklós Ferencz 100 f, gr. Esterház 418

Next