Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)
1843-07-23 / 267. szám
Vasárnap 369 Julius 23.1843 PESTI HIRLAP. Megjelenik e’ lap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 frt, postán borítékban 6 frt pengő pénzben. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébütt minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek , ’s egy-egy.Hasábsorért petit betűkkel 5 pengő krajczár számittatik. TARTALOM. Kinevezés ’s nemesítés. Vezérczikk: (A’ kérdések legkényesbike II. Iránynyelvek. Föv. utd. Tűzvész. Megyék: (Torontál (részvétlenség a’ közügy iránt, utasitások és körlevelek aug. közgyűlésre halasztva, hivatalbal visszahelyzés és hivatalróli lemondás). Fehér (előjáték jul. 17- ki közgy.hez). Bács (vége. — körlevelek, felsőbb rendelvény b. P. és V. közti ismeretes ügyben). Szerém (elnöki jelentés a’megye állapotáról,rab statistica, magyar szó elleni kitörés, választmányi jelentés, kiváltsági bajok). Mozsony (követjelentés, pótlékutasítás, körlevelek, magány ügyek). Ab auj (óhajtás). Kraszna (zbiró választás, főkormányszéki rendeletek, hanyagsága’ választmányi eljárásokban).Egy. közint. adak. Iskolai figyelmeztetés. Figy. a’ honi gyümölcs-tenyésztés érdekében. Gazd. fiók egy. Kisd. orv. intézet. Váczi siketnémák intézete. Sopron-vasi szederegylet. Esztergomi lisztgyár. Adak. Kliegl gépére. Külf. napló. Szerbia. Nagybrit, ’s Irl. Spanyolhon. Hiv. tud. Hird. HAGTABQEBZAG és ERDELY. Kinevez, ’s nemesítés, ö cs. ’s ap. kir. fels. Toroczko-Szentgyörgyi Toroczkay Miklós grófot Torda megye főispánjává kinevezni —, Weinzierl János Estei Ferdinánd 34 sz. gyalog sorezredbeli őrnagyot magyar nemességgel díj elengedése mellett legkegy. felruházni —, Koroncz László pápai plebánust vásárhelyi sz. Lambert czímzetű apátsággal legkegyelmesebben földiszíteni méltóztatott. Vezérczikk. (A’ kérdések legkényesbbike II. Irányelvek.) A’ megyei szerkezetben minden alkotványos gondolkozásé honpolgár — akár melly politicai színezethez tartozzék bár, a’ magyar közállomány palládiumát tiszteli. —Minélfogva irányelv gyanánt tehetjük fel, mellyben alkalmasint mindnyájan egyetértünk, hogy a’ megyei szerkezetet minden áron és minden esetre föl kell tartani. Ezen irányból kell kiindulnunk, midőn a’ megyei szomorú kicsapongások elhárításáról van szó, mivel épen a’ megyei szerkezet az, mit ezen kicsapongások közvetlenül compromittálnak, közvetve pedig egész alkotmányos tételünket; mert mi legalább akkint vagyunk meggyőződve, hogy nyerje bár meg fős isten adja, hamar nyerje meg a’ magyar alkotvány teljes kifejtését, miszerint ne legyen ember e honban, annak áldásaiból kitagadott,minden esetre a’megyei szerkezet lesz Magyarhonban, a’ magyar alkotványos élet gyakorlati nyilatkozványának legfőbb, leglényegesebb orgánuma; és kell is hogy az legyen, hogy az maradjon; mert habár senki sem mondhatja meg, az emberész karja meddig terjedhet, és azért senki sem mondhatja meg, ha nem fog e a’ megmérhetlen emberész egykoron sokkal tökéletesb státusformákat föltalálni, mint a’ minőket eddig ismerünk, annyit azonban bátran kimondunk, hogy mi ezen ismeret határai közt nem tudunk institutiót, mellyért a’ magyar megyei rendszert, minden gyarlóságai mellett is cserébe adnék. A ki politicához szólani akar, bizonyos irányelvekkel szükség bírnia, mellyek őt a’ gondolatok óceánján tájékozzák. ’S ezen irányelveket, minden egyes kérdésnél számba kell vennie, és megvizsgálnia, valljon a’vélemény, mit egy vagy más specialis dologról magának képezett, azon irányelvekkel összehangzásban van e ? ’s ha úgy találja hogy nincs, el kell azt vennie kétkedés nélkül; mert a’status gépezetében semmit sem szabad máskép mint az egészszeri öszhangzás szempontjából tekinteni; ’s a’ mint igaz, hogy a’ mi már magában véve is rész, az a’ statusgépezetben sem lehet jó alkatrész, úgy viszont a’ magában legjobb kerék sem jó, hahogy a’ gépbe nem illeszthető. — Mi kétségenkül sokszor és sokat tévedtünk nézeteinkben, de arra számot merünk tartani, hogy a’ ki egykoron a’Hírlap hasábjait, mint egy kútfőt, egy adalékot korunk történeteinek ismeretéhez, átvizsgálandja, annyit nem fog tőlünk megtagadhatni, hogy nekünk voltak illy határozott irányelveink, mellyek elmélkedéseinkben minden egyes tárgynál czélt jelelő, tájékozó kriteriumokul szolgáltának. — Egyike ezeknek, hogy mi a’ megyei szerkezetet tartjuk a’ magyar alkotmányos élet azon sajátlagos orgánumának, mellynek a’közállományi szabadság kifejlődésének minden stádiumán nemcsak meg kell őriztetnie, hanem a’ municipalis elvnek a’ közorganisatio más osztályaibani alkalmazásánál typusul is kell szolgálnia. — Kik a’ kir. városok ügyébeni fejtegetéseinket — agitatiót ha úgy tetszik — figyelmükre méltaták, tudni fogják, mikint ez ott is mindig szemünk előtt lebegett. — És nagy örömünkre szolgál mondhatni, hogy nézeteinkhez az ország nagy többsége csatlakozott. Tegyük le tehát egyik alapkövül a’ téteményt, hogy a’ megyei szerkezetet, mint a’ magyar nemzeti közállomány legbecsesb institutioját, minden esetre fen kell tartani, még pedig a’végett kell fentartani, miszerint az egész népre kiterjesztendő alkotványos életnek részint idomul, részint orgánumul szolgálhasson; idomul például a’ királyi és szepességi városoknál, Jász-Kún ’s Hajdú-kerületeknél; orgánumul a’ vármegyékben. Ezt ekként letéve kérdezzük: mi veszélyeztetheti a’ magyar megyei szerkezetet? — Veszélyeztetheti: 1) hatalom, 2) szabadsághiány, 3) rendhiány. — A’ mi a’ hatalomtóli veszélyt illeti, ettől királyunk jogszerűsége ’s kormányunk világos loyalitása mellett jelenleg épen nincs mit tartanunk. Ha pedig a’ messze jövendő rejtelmei egykoron visszaidéznék azon időknek viszontagságait, melylyek már, istennek hála, nincsenek, mentő angyalát a’ nemzet csak önmagában, csak azon közszellemben találanda fel, mellyben már máskoron is feltalálta. A’melly nemzet milliókból áll,’s legbecsesb institutioját még sem volna képes megőrizni, az nem volt érdemes reá, és ha elveszti, megérdemlette hogy elveszítse. — Veszélyeztetheti — másodszor — megyei szerkezetünket a’„szabadsághiány.“ — Értjük pedig itt nemcsak azon szabadsághiányt, mellyet az elöljáróknak önkénye a’ szabad joggyakorlatot erőszakoltatva előidéz, ’s melly a’ megyei kicsapongásoknak egyik legbővebb kútforrása volt, hanem értjük különösen azon szabadsághiányt is, melly azoknak kizárásából ered, kiket még soká az alkotvány sánczain kívül tartani, ’s politicai jogokból kizárni, sem isten sem ember igazsága, sem a’ józan politica nem engedi. — Ne mystificáljuk magunkat uraim, a’ magyar nemesség, mellynek rideg állását múlt számunkban festők, a’ közállományban egyedül minden, a’nép pedig semmi már sokáig nem maradhatnak. — Elfog, bizonynyal el fog a’ népképviselet ideje is következni. — Azon mystificatiónak, mintha a’nemesség az ó világ patriarcháiként képviselné a’ parasztságot, ideje lejárt. Ezen eszme, melly keleten a’ házhoz tartozó, ’s mintegy a’ család tagjait képező rabszolgák irányában , ábrándnál valamivel több lehet, Európában a’jobbágyrendszer óta merő képtelenség, mellyel csak a’ zsarnokság törekvék hatalmát szépíteni. Ezt már a’ halhatatlan Lord Chatam rég megmutatá, midőn az éjszakamerikai gyarmatok adóztatását az angol parliament azzal szépitgeté , hogy az angol lordok, ’s commonerek a’ coloniákat is képviselik,a melly mystificatio, a’ mint tudva van, Angliának egy világrészbe került. — Azonban akár mint lett légyen is ez hajdankoron, annyi bizonyos , hogy minálunk magyarokul az 1836-ki urbér, ’s különösen az 1840-ki örökváltsági törvény után, már nem hiszünk embert a’ középkori feudalismus sympathiáival annyira ellakottat, a’ki ne volna magának megvallani kénytelen, hogy a’ patriarchaság csalképének vége van; ’s hogy minálunk is elkövetkezett az idő, midőn eszünkbe kell vennünk azon régi mondást, a’ históriában annyi élénkbetükkel tanusitottat, hogy a’ népnek is képviseltetnie kell.—A’skik ennek valóságát félre ismerik, azok ne mondják magokat conservativeknek, ne mondják a’ stabilitás barátinak. — Őseink a’ conservatismust nem igy értették. Ők az által conserválák a’ hont, hogy az alkotmány sánczaiba időnkint többeket föl— vettenek. Emlékezzünk meg, mikint a’ magyar alkotvány sem három meleg nap műve, sem odrogirozó kegyelem ajándéka, hanem századoknak históriai fejleménye, mellyben tehát — mikint minap az országgyűlés kezdetén elnöki székből mély bölcseséggel mondatni hallók—a’ szabadság köre kikerekitve még távolról sincs. Gondolkoznunk kell, uraim, gondolkoznunk kell komolyan, hogy mikint minap a’ trón zsámolyáról meginteténk, a’ körülmények szükségeivel megalkudjunk. — Máskülönben megyei szerkezetünket, nemzeti léletünk palládiumát, a’ szabadsághiány is veszélylyel fenyegetné. — Igenis, szabadsághiányt mondottunk, mert minálunk szabadalmak vannak, de szabadság nincs. E’ két fogalom egymástól nemcsak különbözik, hanem egymással egyenesen ellenkezik is. A’ hol szabadalom van,ott megszorítás is van; e’ kettő együtt jár, mint a’ vétek és a’ kárhozat; a’ szabadság ellenben nem vonszolja maga után sötét árnyékként a’ kirekesztést; mert a’szabadságnak lényegében fekszik; hogy együtt, egyszerre mindenki által gyakoroltatva se tegye lehetetlenné önmagát, mint tenné például a’ mi nem adózásunk, ha mindenkire kiterjesztetnék, a’ mi és azért nem is szabadság.— Sem hely, sem idő a’ szabadság eszméjének bölcsészeti bonczolatát tovább folytatni; elég, hogy igazság parancsolja,’s az önfentartás ösztöne javasolja, miszerint azon eszmével megbarátkozzunk, hogy a’ népet az alkotmány sánczaiba befoglaljuk; ha nem akarjuk, hogy egész szerkezetünk, mint egy beteges test, mellynek csontveleje kiaszszott, önmagával tehetetlenül összesorvadjon; vagy külső erővek első találkozásakor egyberoskadjon, mint az egykoron büszke Velencze. — Csak azoktól függ, kiket Werbőczy e’ szóba „populus“ foglalt, hogy ez rázkódtatások nélkül ’s az aristocratia elsőségeinek megmentésével menjen végbe; erre pedig egyetlenegy mód a’ képviseleti rendszer behozatala. Csak ez képes a’ népszabadságot, az aristocratia előjogaival, a’ „körülmények uj szükségeit“ a’ „szabadság körének kiegészítését“ a’ tiszteletre méltó ősinstitutiókkal összeegyenlíteni; különben a’ minő bizonyos, hogy az alkotmány jóvoltinak más néposztályokra is kiterjesztésében fekszik jövendő nemzeti fenmaradásunk kulcsa, az tehát már nem annyira bölcseség, mint kénytelenség; és olly tagadhatlan az is, hogy ezen kénytelenség mellett, legbecsebb institutiónkat, megyei szerkezetünket, csupán a’ képviseleti rendszer behozatala tarthatja fen; csak ez az, a’ mi eszközölheti, hogy a’ szabadsághiány a’ megyei szerkezetnek vesztét ne okozza. És olly öszhangzásba téve a’ világot kormányzó örök bölcseség a’ népek fenmaradásának rugóit, hogy a’ rend hiányából forrásozó veszélyt is csak épen azon egy mód által lehetne legsikeresebben elhárítani, melly egyedül képes a’ szabadsághiánybéli veszélyt eltávolitni, és ezen mód ismét a’ képviseleti rendszer behozatala. — Ezen találkozás újabb bizonysága annak, hogy a’rend és szabadság nemcsak nem két ellenkező fogalom , sőt lényegesen ugyanazon egy; mert a’ szabadság ép abban áll, hogy elnyomatva senki se legyen, sőt inkább jogát mindenki bátran gyakorolhassa, úgy t. i. hogy saját jogúnk gyakorlata, másokat hasonlóban ne gátoljon. Ez a’ határ, mellyen túl féktelenség van, és elnyomás, és zsarnokság van, de szabadság nincs; és épen ez a’ határ egyszersmind, melly a’rendet a’rendetlenségtől elválasztja. És igy, ha feltevők első alaptéteményül, hogy a’ megyei szerkezetet épségben kell tartani, bízvást feltehetjük második alaptéteményül, hogy erre legsikeresb mód a’ képviseleti rendszer behozatala, ’s hogy csupán ez a’ gyökeres gyógyszer, melly úgy a’ szabadsághiány, mint a’ rendhiány bajait orvosolhatja. Ebből harmadik alaptéteményül következik, hogy a’ megyei szerkezet systematizált rendezése csak a’ képviseleti rendszer alapján történhetik. — Ámde" már sokszor megmutatok, hogy a’képviseleti rendszer, csak a’ népképviselet bázisán lehetséges; azon kívül pedig, nevezetesen tisztán aristocratiai körre szorítva, vagy jogcsonkitó oligarchismus volna, vagy legképtelenebb képtelenség. Mivel pedig a’ népképviseletnek teljes értelmébeni behozatala előzményeket kíván, mellyek még nincsenek, ’s mellyeket azon irány után, mit részint királyunk bölcsesége kijelölt, részint az ország éveinek válaszfölirása eddig talán még soha nem tapasztalt közakarattal van, nagy részben a’jelen országgyűléstől várnak és remélnek a’ szabadság barátai; természetesen következik, hogy e’ pillanatban a’ népképviselet egész épségbeni behozatala még alkalmasint nem egyéb, mint jámbor óhajtás; a miből aztán önkint foly a’ negyedik alaptétemény: t. i. hogy bármennyire sürgessen is a’ leviharzott,’s minden pillanatban megújulható kicsapongások veszélye, mégis most a’ megyék rendszeres coordinatiójába bocsátkozni a’legnagyobb hiba, a’ legnagyobb szerencsétlenség volna; mert azt a’képviseleti rendszer alapjára fektetni jelenleg nem lehetvén, azon megkövesitő hatalomnál fogva, melly a’ rendszereknek sajátságuk, a’ rendszeres coordinatio a’ képviseleti rendszerré átalakulást akadályozná, ’s ezáltal ép azon szerencsétlenségre vezetne, hogy a’ megyei szerkezet a’rend- és szabadsághiányon elvérzenék. Ekkint lerakván e’ tárgy körüli véleményünk alapjait, megmondjuk, hogy nézetünk szerint jelenleg tenni mit kell, ’s mit lehet. III. A’ teendők. Ha igaz, hogy a’ megyegyűlési kicsapongásokon legsikeresebben a’ képviseleti rendszer segíthetne, kérdjük: valljon abból, hogy ennek behozatala jelenleg lehetetlen, mivel a’népképviseletnek órája még nem ütött; kérdjük — mondám — valljon ebből következik e, hogy most a’ népképviselet, és igy a’ képviseleti rendszer körében semmit se tegyen a’ törvényhozás ? — Mi határzottan azt mondjuk: „nem következik“; sőt inkább hiszszük és valljuk, miképen a’„körülmények szükségéivéli megalkuvás“ kénytelensége hozza magával, hogy annyi előlépést tegyünk, a’ mennyire már meg vannak a’ szükséges előzmények; és magával hozza, hogy igyekezzünk ősi institutiónkba egy új kapcsot bele illeszteni, mellyhez majd a’ további kifejlést akasztani lehessen. Csak ezt téve követendjük őseink példáját; csak úgy teszszük lehetségessé , hogy „félig meddig aristocratiai, félig meddig feudális szerkezetünk“ képviseleti rendszerré csendes békesuton átolvadjon; a’mi illy után, ’s rázkódatások nélkül még másutt sehol sem sikerült, pedig ép azért