Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-07-23 / 267. szám

Vasárnap 369 Julius 23.1843 PESTI HIRLAP. Megjelenik e’ lap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 frt, postán borítékban 6 frt pengő pénzben. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébütt minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek , ’s egy-egy­­.Hasábsorért petit be­tűkkel 5 pengő krajczár számittatik. TARTALOM. Kinevezés ’s nemesítés. Vezérczikk: (A’ kér­dések legkényesbike II. Iránynyelvek. Föv. utd. Tűz­vész. Megyék: (Torontál (rész­vétlenség a’ közügy iránt, utasitások és körlevelek aug. közgyűlésre halasztva, hivatalbal visszahelyzés és hivatalróli lemondás). Fe­hér (előjáték jul. 17- ki közgy.hez). B­á­c­s (vége. — körlevelek, felsőbb rendelvény b. P. és V. közti ismeretes ügyben). Szeré­m (elnöki jelentés a’me­gye állapotáról,rab statistica, magyar szó elleni kitörés, választmá­nyi jelentés, kiváltsági bajok). M­o­zson­y (követjelentés, pótlék­­utasítás, körlevelek, magány ügyek). A­b auj (óhajtás). Kra­sz­na (zbiró választás, főkormányszéki rendeletek, hanyagsága’ vá­lasztmányi eljárásokban).Egy. közint. adak. Iskolai figyelmeztetés. Figy. a’ honi gyümölcs-tenyésztés érdekében. Gazd. fiók egy. Kisd. orv. intézet. Váczi siket­némák intézete. Sopron-vasi szederegy­let. Esztergomi lisztgyár. Adak. Kliegl gépére. Külf. napló. Szerbia. Nagybrit, ’s Irl. Spanyolhon. Hiv. tud. Hird. HAGTABQEBZAG és ERDELY. Kinevez, ’s nemesítés, ö cs. ’s ap. kir. fels. Toroczko-Szentgyörgyi Toroczkay Miklós grófot Torda megye főispánjává kinevezni —, Weinzierl János Estei Ferdinánd 34 sz. gyalog sorezredbeli őrnagyot magyar nemességgel díj elen­gedése mellett legkegy. felruházni —, Koroncz László pápai plebánust vásárhelyi sz. Lambert czímzetű apátsággal legkegyel­mesebben földiszíteni méltóztatott. Vezérczikk. (A’ kérdések legkényesb­­b­i­k­e II. Irányelvek.) A’ megyei szerkezetben minden alkotványos gondolkozásé honpolgár — akár melly politicai színezethez tartozzék bár, a’ magyar közállomány palládiumát tiszteli. —Minélfogva irányelv gyanánt tehetjük fel, mellyben alkalmasint mindnyájan egyetértünk, hogy a’ megyei szerkezetet minden áron és minden esetre föl kell tartani.­­ Ezen irányból kell kiindulnunk, midőn a’ me­gyei szomorú kicsapongások elhárításáról van szó, mivel épen a’ megyei szerkezet az, mit ezen kicsapongások köz­vetlenül compromittálnak, közvetve pedig egész alkotmá­nyos tételünket; mert mi legalább akkint vagyunk meg­győződve, hogy nyerje bár meg fős isten adja, hamar nyerje meg­ a’ magyar alkotvány teljes kifejtését, misze­rint ne legyen ember e honban, annak áldásaiból kitaga­­dott,minden esetre a’megyei szerkezet lesz Magyarhonban, a’ magyar alkotványos élet gyakorlati n­y­ila­tko­z­v­ány­án­a­k legfőbb, leg­lényegesebb orgánuma; és kell is hogy az legyen, hogy az maradjon; mert habár senki sem mondhatja meg, az ember­ész karja meddig terjedhet, és azért senki sem mondhatja meg, ha nem fog e a’ megmérhetlen emberész egykoron sokkal tökéletesb státusformákat föltalálni, mint a’ minőket eddig ismerünk, annyit azonban bátran kimon­dunk, hogy mi ezen ismeret határai közt nem tudunk institutiót, mellyért a’ magyar megyei rendszert, minden gyarlóságai mellett is cserébe adnék. A­ ki politicához szólani akar, bizonyos irány­el­vekkel szükség bírnia, mellyek őt a’ gondolatok óceánján tájékozzák. ’S ezen irányelveket, minden egyes kérdés­nél számba kell vennie, és megvizsgálnia, valljon a’vé­lemény, mit egy vagy más specialis dologról magának ké­pezett, azon irányelvekkel összehangzásban van e ? ’s ha úgy találja hogy nincs, el kell azt vennie kétkedés nélkül; mert a’status gépezetében semmit sem szabad máskép mint az egészszeri öszhangzás szempontjából tekinteni; ’s a’ mint igaz, hogy a’ mi már magában véve is rész, az a’ statusgépezetben sem lehet jó alkatrész, úgy viszont a’ magában legjobb kerék sem jó, hahogy a’ gépbe nem illeszthető. — Mi kétségenkül sokszor és sokat tévedtünk nézeteinkben, de arra számot merünk tartani, hogy a’ ki egykoron a’Hírlap hasábjait, mint egy kútfőt, egy ada­lékot korunk történeteinek ismeretéhez, átvizsgálandja, annyit nem fog tőlünk megtagadhatni, hogy nekünk vol­tak illy határozott irányelveink, mellyek elmélkedéseink­ben minden egyes tárgynál czélt jelelő, tájékozó kriteriu­­mokul szolgáltának. — Egyike ezeknek, hogy mi a’ me­gyei szerkezetet tartjuk a’ magyar alkotmányos élet azon sajátlagos orgánumának, mellynek a’közállományi sza­badság kifejlődésének minden stádiumán nemcsak meg kell őriztetnie, hanem a’ municipalis elvnek a’ közorgani­­satio más osztályaibani alkalmazásánál typusul is kell szol­gálnia. — Kik a’ kir. városok ügyébeni fejtegetéseinket — agitatiót ha úgy tetszik — figyelmükre méltaták, tudni fogják, mikint ez ott is mindig szemünk előtt lebegett. — És nagy örömünkre szolgál mondhatni, hogy nézeteinkhez az ország nagy többsége csatlakozott. Tegyük le tehát egyik alapkövül a’ téteményt, hogy a’ megyei szerkezetet, mint a’ magyar nemzeti közállomány legbecsesb institutioját, minden esetre fen kell tartani, még pedig a’végett kell fentartani, miszerint az egész nép­re kiterjesztendő alkotványos életnek részint idomul, ré­szint orgánumul szolgálhasson; idomul például a’ királyi és szepességi városoknál, Jász-Kún ’s Hajdú-kerületeknél; orgánumul a’ vármegyékben. Ezt ekként letéve kérdezzük: mi veszélyeztetheti a’ magyar megyei szerkezetet? — Veszélyeztetheti: 1) ha­talom, 2) szabadsághiány, 3) rendhiány. — A’ mi a’ ha­­talomtóli veszélyt illeti, ettől királyunk jogszerűsége ’s kormányunk világos loyalitása mellett jelenleg épen nincs mit tartanunk. Ha pedig a’ messze jövendő rejtelmei egy­koron visszaidéznék azon időknek viszontagságait, mely­­lyek már, istennek hála, nincsenek, mentő angyalát a’ nem­zet csak önmagában, csak azon közszellemben találand­­a fel, mellyben már máskoron is feltalálta. A’melly nem­zet milliókból áll,’s legbecsesb institutioját még sem volna képes megőrizni, az nem volt érdemes reá, és ha elveszti, megérdemlette hogy elveszítse. — Veszélyeztetheti — másodszor — megyei szerkeze­tünket a’„szabadsághiány.“ — Értjük pedig itt nem­csak azon szabadsághiányt, mellyet az elöljáróknak ön­kénye a’ szabad joggyakorlatot erőszakoltatva előidéz, ’s melly a’ megyei kicsapongásoknak egyik legbővebb kút­­forrása volt, hanem értjük különösen azon szabadsághi­ányt is, melly azoknak kizárásából ered, kiket még soká az alkotvány sánczain kívül tartani, ’s politicai jogokból kizárni, sem isten sem ember igazsága, sem a’ józan poli­­tica nem engedi. — Ne mystificáljuk magunkat uraim, a’ magyar nemesség, mellynek rideg állását múlt számunk­ban festők, a’ közállományban egyedül minden, a’nép pedig semmi már sokáig nem maradhatnak. — Elfog, bizonynyal el fog a’ népképviselet ideje is következni. — Azon mystificatiónak, mintha a’nemesség az ó világ pa­­triarcháiként képviselné a’ parasztságot, ideje lejárt. Ezen eszme, melly keleten a’ házhoz tartozó, ’s mintegy a’ csa­lád tagjait képező rabszolgák irányában , ábrándnál vala­mivel több lehet, Európában a’jobbágyrendszer óta merő képtelenség, mellyel csak a’ zsarnokság törekvék hatal­mát szépíteni. Ezt már a’ halhatatlan Lord Chatam rég megmutatá, midőn az éjszakamerikai gyarmatok adózta­tását az angol parliament azzal szépitgeté , hogy az angol lordok, ’s commonerek a’ coloniákat is képvise­lik,a melly mystificatio, a’ mint tudva van, Angliának egy világrészbe került. — Azonban akár mint lett légyen is ez hajdankoron, annyi bizonyos , hogy minálunk magyarokul az 1836-ki urbér, ’s különösen az 1840-ki örökváltsági törvény után, már nem hiszünk embert a’ középkori feu­­dalismus sympathiáival annyira ellakottat, a’ki ne volna magának megvallani kénytelen, hogy a’ patriarchaság csalképének vége van; ’s hogy minálunk is elkövetkezett az idő, midőn eszünkbe kell vennünk azon régi mondást, a’ históriában annyi élénkbetükkel tanusitottat, hogy a’ népnek is képviseltetnie kell.—A’skik ennek valóságát félre ismerik, azok ne mondják magokat conservativeknek, ne mondják a’ stabilitás barátinak. — Őseink a’ con­­servatismust nem igy értették. Ők az által conserválák a’ hont, hogy az alkotmány sánczaiba időnkint többeket föl— vettenek. Emlékezzünk meg, mikint a’ magyar alkot­vány sem három meleg nap műve, sem od­rogirozó ke­gyelem ajándéka, hanem századoknak históriai fejlemé­nye, mellyben tehát — mikint minap az országgyűlés kezdetén elnöki székből mély bölcseséggel mondatni hallók—a’ szabadság köre kikerekitve még távolról sincs. Gondolkoznunk kell, uraim, gondolkoznunk kell komolyan, hogy mikint minap a’ trón zsámolyáról meginteténk, a’ körülmények szükségeivel megalkudjunk. — Máskülönben megyei szerkezetünket, nemzeti léletünk palládiumát, a’ szabadsághiány is veszélylyel fenyegetné. — Igenis, sza­badsághiányt mondottunk, mert minálunk szabadalmak vannak, de szabadság nincs. E’ két fogalom egymástól nemcsak különbözik, hanem egymással egyenesen ellen­kezik is. A’ hol szabadalom van,ott megszorítás is van; e’ kettő együtt jár, mint a’ vétek és a’ kárhozat; a’ szabad­ság ellenben nem vonszolja maga után sötét árnyékként a’ kirekesztést; mert a’szabadságnak lényegében fekszik; hogy együtt, egyszerre mindenki által gyakoroltatva se tegye lehetetlenné önmagát, mint tenné például a’ mi nem adózásunk, ha mindenkire kiterjesztetnék, a’ mi és azért nem is szabadság.— Sem hely, sem idő a’ szabadság eszméjének bölcsészeti bonczolatát tovább foly­tatni; elég, hogy igazság parancsolja,’s az önfentartás ösztöne javasolja, miszerint azon eszmével megbarátkoz­zunk, hogy a’ népet az alkotmány sánczaiba befoglaljuk; ha nem akarjuk, hogy egész szerkezetünk, mint egy be­teges test, mellynek csontveleje kiaszszott, önmagával tehetetlenül összesorvadjon; vagy külső erővek­ első ta­lálkozásakor egyberoskadjon, mint az egykoron büszke Velencze. — Csak azoktól függ, kiket Werbőczy e’ szóba „populus“ foglalt, hogy ez rázkódtatások nélkül ’s az­­ aristocratia elsőségeinek megmentésével menjen végbe; erre pedig egyetlenegy mód a’ képviseleti rend­szer behozatala. Csak ez képes a’ népszabadságot, az aristocratia előjogaival, a’ „körülmények uj szük­ségeit“ a’ „szabadság körének kiegészíté­sét“ a’ tiszteletre méltó ősinstitutiókkal összeegyenlíteni; különben a’ minő bizonyos, hogy az alkotmány jóvolti­­nak más néposztályokra is kiterjesztésében fekszik jövendő nemzeti fenmaradásunk kulcsa, az tehát már nem annyira bölcseség, mint kénytelenség; és olly tagadhatlan az is, hogy ezen kénytelenség mellett, legbecsebb institutiónkat, megyei szerkezetünket, csupán a’ képviseleti rendszer be­hozatala tarthatja fen; csak ez az, a’ mi eszközölheti, hogy a’ szabadsághiány a’ megyei szerkezetnek vesztét ne okozza. És olly öszhangzásba téve a’ világot kormányzó örök bölcseség a’ népek fenmaradásának rugóit, hogy a’ rend hiányából forrásozó veszélyt is csak épen azon egy mód által lehetne legsikeresebben elhárítani, melly egye­­dül képes a’ szabadsághiánybéli veszélyt eltávolitni, és ezen mód ismét a’ képviseleti rendszer beho­zatala. — Ezen találkozás újabb bizonysága annak, hogy a’rend és szabadság nemcsak nem két ellenkező fo­galom , sőt lényegesen ugyanazon egy; mert a’ szabadság ép abban áll, hogy elnyomatva senki se legyen, sőt in­kább jogát mindenki bátran gyakorolhassa, úgy t. i. hogy saját jogúnk gyakorlata, másokat hasonlóban ne gátoljon. Ez a’ határ, mellyen túl féktelenség van, és elnyomás, és zsarnokság van, de szabadság nincs; és épen ez a’ határ egyszersmind, melly a’rendet a’rendetlenségtől elválaszt­ja. És igy, ha feltevők első alaptéteményül, hogy a’ me­gyei szerkezetet épségben kell tartani, bízvást feltehetjük második alaptéteményül, hogy erre legsikeresb mód a’ képviseleti rendszer behozatala, ’s hogy csupán ez a’ gyökeres gyógyszer, melly úgy a’ szabadsághiány, mint a’ rendhiány bajait orvosolhatja. Ebből harmadik alaptéteményül következik, hogy a’ megyei szerkezet systematizált rendezése csak a’ képviseleti rendszer alapján történhetik. — Ámde" már sokszor megmutatok, hogy a’képviseleti rendszer, csak a’ népképviselet bázisán lehetséges; azon kívül pedig, ne­vezetesen tisztán aristocratiai körre szorítva, vagy jog­­csonkitó oligarchismus volna, vagy legképtelenebb képtelenség. Mivel pedig a’ népképviseletnek teljes értel­­mébeni behozatala előzményeket kíván, mellyek még nin­csenek, ’s melly­eket azon irány után, mit részint ki­rályunk bölcsesége kijelölt, részint az ország éveinek válaszfölirása eddig talán még soha nem tapasztalt köz­akarattal van,­­ nagy részben a’jelen országgyűléstől vár­nak és remélnek a’ szabadság barátai; természetesen kö­vetkezik, hogy e’ pillanatban a’ népképviselet egész épség­­beni behozatala még alkalmasint nem egyéb, mint jámbor óhajtás; a miből aztán önkint foly a’ negyedik alaptétemény: t. i. hogy bármennyire sürgessen is a’ leviharzott,’s minden pillanatban megújulható kicsapongá­sok veszélye, mégis most a’ megyék rendszeres coordina­­tiójába bocsátkozni a’legnagyobb hiba, a’ legnagyobb sze­rencsétlenség volna; mert azt a’képviseleti rendszer alap­jára fektetni jelenleg nem lehetvén, azon megkövesitő hata­lomnál fogva, melly a’ rendszereknek sajátságuk, a’ rend­szeres coordinatio a’ képviseleti rendszerré átalakulást akadályozná, ’s ezáltal ép azon szerencsétlenségre vezet­ne, hogy a’ megyei szerkezet a’rend- és szabadság­hiányon elvérzenék. Ekkint lerakván e’ tárgy körüli véleményünk alapjait, megmondjuk, hogy nézetünk szerint jelenleg tenni mit kell, ’s mit lehet. III. A’ teendők. Ha igaz, hogy a’ megye­gyűlési kicsapongásokon leg­sikeresebben a’ képviseleti rendszer segíthetne, kérdjük: valljon abból, hogy ennek behozatala jelenleg lehetetlen, mivel a’népképviseletnek órája még nem ütött; kérdjük — mondám — valljon ebből következik e, hogy most a’ népképviselet, és igy a’ képviseleti rendszer körében semmit se tegyen a’ törvényhozás ? — Mi határzottan azt mondjuk: „nem következik“; sőt inkább hiszszük és valljuk, miképen a’„körülmények szükségéivé­li megalkuvás“ kénytelensége hozza magával, hogy annyi előlépést tegyünk, a’ mennyire már meg vannak a’ szükséges előzmények; és magával hozza, hogy igye­kezzünk ősi institutiónkba egy új kapcsot bele illeszteni, mellyhez majd a’ további kifejlést akasztani lehessen. Csak ezt téve követendjük őseink példáját; csak úgy teszszü­k lehetségessé , hogy „félig meddig aristocratiai, félig med­dig feudális szerkezetünk“ képviseleti rendszerré csendes békesuton átolvadjon; a’mi illy után, ’s rázkód­atások nélkül még másutt sehol sem sikerült, pedig ép azért

Next