Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-07-23 / 267. szám

nem, mivel az illy előkészítő kapcsoknak idején korán beillesztése elhanyagoltatott. — Alkalmazzuk a’ jelen kér­désre e’ nézeteket. Mi a’ népképviselet általános eszméjét kevéssé sürge­tők ; mert azt jelenleg még impracticus iparkodásnak hittük; — hanem igen is sürgettük azt, hogy a’ népképvise­let azon töredékei, mellyekre a’ szükséges előzmények már meg vannak, haladéktalanul életbe léptessenek. Ide számítók pedig a’ kir. városokat, ide a’ XVI szepességi várost, ’s a’megyei törvényhatóságtól elkülöntött Jász- Kun, Hajdú ’s Tengerparti­ kerületeket. —’S ezen lépcső­zd olly igen szembetűnöleg természetes, hogy — a’ mint tudjuk — országgyűlésünknek csaknem legelső cselekvé­­nye volt: ezekre nézve a’ népképviselet eszméjének valósítását munkába venni. De alig hangzottak ezen eszmék sűrűbben hazaszerte, nyomban emelkedtek kérdő szózatok: valljon ha Kosztnak, Korponának ’stb. képviseleti jog adatik; — miért nem Kö­rösnek, Kecskemétnek, Sárospataknak, Nyíregyházának? ’stb. kevesbbé vannak e ezek akár mi tekintetben is poli­tikai jogokra képesítve, mint például Dorozsma, Jákó­­halma avagy Vámospércs ? — És mi határozottan fele­lünk: nem, nincsenek kevésbé képesítve; — hanem a’ dologban egy különbség van: az, hogy a’ kir. városok, és szabad kerületek, institutióink egységének nagy kárá­ra, a’ megyéktől elszakadtanak; a’ szabados községek pedig istennek hála, még a’megyékbe benfoglalvák; ezek­nek tehát, ha megyei szerkezetünket elsorvasztani nem akarjuk, nem a’megyéktől külön, hanem a' me­gyékben kell politicai jogokat adni. — Fontoljuk meg a’dolgokat jól uraim, avvagy azt gondoljuk­­, hogy az örökváltságolt helységek, hogy egy Körös, egy Kecske­mét politicai jogtalanságra kárhoztatva fog e mind addig maradhatni, mig Priszlop (vagy mikint is hívják a’ Krajnya legutolsó helységét) magát meg nem váltja? Nem hinnők, hogy valaki hajlandó legyen magát illyes­mivel mystificállii. ’S már most gondoljuk meg : mi lesz a’ dolog következése, ha ezen szabad községeknek az alkotmány sánczaiba fölvételével késünk? Nem akarunk mi semmi ráz­­kódtatásokat jósolni; nem akarunk rémizgetni annak rajzol­gatásával , mi következhetnék azon ellenséges indulat táp­­lálgatásából, mellynek lehetetlen elmaradni, ha látják az illy ép, erős, vagyonos, értelmes communitások, mikint ne­kik e honban annyi politicai joguk sincs, mint az utólsó pro­­letarius nemesnek, ki a’ nemadózást szabadságnak tartja; 's értetlen mámorában kész e csalképnek, magát, a’ megyei szerkezetet, a’ közjólétet, a’ szabadságot, a’hont feláldozni. — Nem akarunk—mondám —rémitő jóslatokat gyámokokul használni, hanem csak azt kérdjük: mi lesz e’ késedelem­nek, e’ kényszeritett kiskorúságnak, e’ számkitagadás­­nak, a’ legenyhébb legaluszékonyabb téren is bizonyos következménye? — az, hogy Körös, Kecskemét, ’s ha majd magát megváltja, Miskolcz ’s más mezővárosok, Pécs és Arad példáját fogják követni, ’s roppant áldozatokat teendnek hogy királyi várossá lehessenek. Pedig mit tesz Magyarhonban királyi várossá lenni ? annyit tesz, mint a’ megyétől elszakadni; annyit tesz, mint a’ megyei szerke­zetet elgyengíteni; minden elszakadott község, egy-egy lemetszett tag a’ megyei szerkezet testéről, melly illy metszések által vagy egészen elvérez­endik, vagy egy kéz­­lábtalan hústömegidomban maradand csak meg, elaszás és sorvadás martaléka, mig a’ madarak is büntetlenül reá­­szállandnak, mint a’ vetésben a’ szalmavázra, ’s rohadás emésztendi fel, mint a’ gyökere­ vesztett fatuskót. Ez a’ sors­a az , mit kedvencz institutiónknak , nemzeti lételünk palládiumának szűkkeblű majomszeretettel készítni akar­nánk? ------Más részről vegyük a’ virító életet, vegyük az eleven életerőt, mit megyei szerkezetünk nyerne , ha a’ szabad községek mint megannyi csemetei a’ rendnek és szabadságnak, képviseleti rendszer által a’ derék tör­zsökbe beoltatnának­­! — E’ kép sokkal gyönyörűbb, sok­kal nyugtatóbb és vigasztalóbb , mintsemhogy annak raj­zát olvasóink honszerető érzelmeire ne biznók. Igenis, uraim! a’ mint idején lenni el van ismerve, hogy a’ képviseleti rendszer írott malasztja, a’ kir. városok ’s szabad kerületek országgyűlési állására és belszerke­­zetére nézve valósággá érleltessék, úgy a­ csigaléptű óva­­kodásnak is el kell ismernie, hogy ideje van annak is, mi­szerint a’ szabad községek, a’ megyei gyűlésekben és vá­lasztásokban, nemcsak szinleg, hanem valódilag is kép­viseltetve legyenek. És minden bizonynyal roppant képte­lenség volna, ha például Kőrös, Kecskemét ’stb. Pest megye közgyűlésén, Patak Zemplénben , Nyíregyház Sza­bolcsban ’stb. még csak annyi jogra sem érdemesíttetnék, mennyivel például az uj coordinate szerint Fénszaru bi­­ránd a’ Jász-Kun kerületek közgyűlésén. E’ tekintethez járul még az is, hogy ha az úrbéri örök­­váltságot, ’s a’szabados községek megszaporodását, kí­vánatosnak ismeré a’ törvényhozás, ha olly üdv reményét kötötte hozzá, miszerint a’ kivívott törvényt sem két or-­­­szággyűlés küzdelmeiért, sem egyes polgárok szenvedé­­seiért olcsó bérnek nem tartaná; — nem lehet akarnia, hogy a’törvény, mellyért annyi nemes erő vívott, írott ma-­­­lasztkint papiroson maradjon, vagy teljesedése századok­­ eseményei közt veszszen el. — Teend­ő egyenesen vala­­mit a’ jelen törvényhozás az örökváltsági törvény h­olt ma- f­lasztjának valósitására ? az isten tudja, megnehezedett a’ ii szükségek halmaza vállaink fölött, ’s törvényhozásunk ne-­­­hézkes formáiból egy országgyűlésen nem minden vajud- s hátik életre, a’ miért felbuzog az elmaradás átkát érző honfiszív; de szerencsésnek kell mondanunk a’ statusszer­kezet részleteinek egybefüggését, melly megengedi, hogy­­ azt, mit a’ megrázkódtatott rend érdekében tenni halaszt­­hatlan kénytelenség, olly módon lehet irányozni, mi­szerint a’ megyei kicsapongások elhárításának egyik módja, egyszersmind az örökváltságot is előmozdítsa, e’ hon szabad polgárainak számát növelje, ’s mind­azon erőnek dajkája legyen, mit nemzetünk álladalma csak szabad polgárainak szaporodtától remélhet. — Igen­is , kössetek politicai jogokat, kössetek a’ megyegyülé­­sekeni, ’s tiszt- és követválasztásokbani képviseletet a’ községek örökváltságához, és hatalmas ingert adtatok an­nak valósítására, a’ minek papiros-malasztja, két ország­­gyűlés nemes küzdelmének örvendetes bére volt. — Igen­is, ingert adtatok az örökváltságra; mert ne higyjük, hogy a’ nép kebele fogékonytalan ama’ magasztos érzelem be­cse iránt, mellyet azon öntudat nyújt, hogy az ember tagjává emelkedők a’ közállománynak, ’s a’ számba sem jött státus-védenczből statuspolgárrá lön. — Nem ollyasmi ez, a’ mit rögtönzött ugrásnak lehetne nevezni haladásunk processusában; ez az örökváltságnak nem valami nem várt, ’s előre nem látott következménye; az örökváltság ellenzőinek magas helyzetű vezérei, már az 1836-oi or­szággyűlésen nyíltan kimondák, hogy az örökváltságból a’ népképviseletnek természetesen ’s okvetlenül el kell kö­vetkezni. Az egész kérdés tehát csak az: várni akarunk e vele Horácz parasztjakint, mig a’ patak lefoly? késleltetni akarjuk e, mig az engedély, az önkintes jótékonyság becsét ez is elveszti? akkorra akarjuk e halasztani, miko­ron már csak az egész népre kiterjesztve történhetnék meg, mikoron tehát az uj hatalmas keréknek az ó szerke­zetbe beillesztése, az egésznek némi rázkódtatása nélkül alig mehetend végbe? vagy pedig akarjuk, hogy alkot­mányunknak képviseleti rendszerré átalakítása halkas, bé­késen , fokonkint eszközöltessék ? ’s a’ kellőleg előkészí­tett részletek, a’ még elő nem készített egésznek útját ki­egyengessék? ------Mi azt gondoljuk, a’ statusbölcseség ez utóbbit javasolja; a’ békés átalakulás boldogságát csak ez utóbbi módon eszközölhetjük, ahhoz tehát haladékta­lanul hozzá kell nyúlnunk, ’s hozzá épen most, hozzá annyival inkább, mivel a’ megyei kicsapongások elhárítá­sára ez leszen több mások között a’ legsikeresb módok egyike. Igenis, uraim­­ csaknem mindnyájoknak, kik a’me­gyei kicsapongások elhárításának módjairól szót emelté­nek , csaknem mindnyájoknak elmélkedéseiből nyilván ki­tetszik, hogy a’ pusztán politialis és büntetőszabályokat gyökeres orvoslatnak nem tartják; csaknem mindnyájan elismerik, vagy legalább sejtetik, hogy a’ képviseleti rendszerben feltünnék a’ leggyökeresebb orvoslat. —­ím a’ mód, mellyet ajánlunk az, melly egyenesen a’ képviseleti rendszerre vezet, melly annak megyei szerkezetünkbe beillesztését lehetségessé teszi a’ nélkül, hogy a’ megyei rendszer systematicus rendezésébe, vagy a’ nemesség jogainak csorbításába ereszkedni okvetlenül szükséges volna. — Emlékeznek tisztelt olvasóink azon tapintatteljes státustani különböztetésre, mellyet báró Wesselényi Miklós tön, midőn a’ tanácskozási jogot, a’ hivatalvisel­­hetés jogával tette egyenvonalba, mondván , hogy a’ me­gyegyűlési tanácskozásban részt vehetni és úgy mint hi­vatalra választathatni minden nemesnek joga van, de részt vegyen, a’ mint hivatalra is választatik csak az, ki a’ megkivántatott szellemi képzettséggel bir. — Ezen ter­mékeny eszméről a’ nemességre nézve, véleményünket a’ jövő számban mondandjuk meg; de most annyit meg kell említenünk, hogy ezen szellemi és erkölcsi qualificatiónak felállítása és a’ szabad községek képvi­selőinél a’ legkisebb nehézséggel sem járna; mert itt semmi sem áll ellent, hogy azt mondja a’ törvényho­zás : „csak olly egyén lehet népképviselő, ki magya­rul tud, ’s nemcsak írástudó, hanem egyszersmind a’ma­gyar statustan elemeinek ismeretéről is, vagy iskolai bizo­nyítvány, vagy vizsgálat által kimutatást nyújt; szóval: ez volna a’legczélszerűbb mód, melly által a’hon­or­a­ti o­­r­o­k nem a’ néptől elszakadva, nem külön status gyanánt (a’ mivel mi nem tudunk megbarátkozni), hanem mint a’ népnek választottjai avattatnának föl a’ közállomány része­seivé ; ’s értelmi gátat képeznének az értetlen nyers erő ellenében, a’ megyei rendszernek a’ népképviselet mellet­ti fenállását közvetítenék , és elhárítanák hazánkról azon veszélyt, hogy a’nép maga magát képviselje, mert értel­mesen képviseltetnék. A’ mi az illy képviselet arányát illeti, mi jelenleg első lépésül elégnek ’s a’ nemesség személyszerinti szavazatá­ból eredő tömeg nagyság tekintetével is megegyeztethető­­nek vélnék, ha minden 4­ 500 lélek után a’ szabad köz­ségek egy képviselőt választanának, miszerint aztán, pél­dául, Kecskemét 100, II.Körös és Nyíregyháza 45, Sáros­patak 15 képviselőt választana. Ne is véljük, hogy ha majd a’ szabad községek száma megszaporodik, a’ tanácskozó testületek roppant tömegre szaporodnának; mert ezen arány szerint, például, Pest megye népessége 1000—1200 képvi­selőt választana; e’ közt pedig sok nemes is volna, ha t.i. a’ nemes adót fizetend; mert tudjuk, hogy Romában a’ pleb­s jogot kapott tisztviselőket választani, és patrí­ciusokat választott; az angol alsóházban is sok lord ül, ’s még a’ franczia alkotmányozó gyűlésben is sok nemes ült, mint népképviselő. — így olvasztja össze egy helyes intézkedés az elszakadozott osztályokat. Tollunk alatt az eszmék özöne megszaporodott, és igy a’ teendők föli véleményünk bevégzését a’ jövő számra kell halasztanunk. Fővárosi líjdonságok. A’sánta ördög 4-ik levele. Sötétséges úr! Mindenek előtt bocsánatot kell kérnem huzamos hallgatásomért; de ennek oka — a’pokol csikorgó kapuira esküszöm — nem hanyagság, sőt inkább igen is buzgó szorgalmam vala. Ezen élénk vá­rosban annyira elmerülök lélektani búvárkodásaimba, ’s ezek eredménye, a’ mód t. i. sötétséged terjedt birodal­mait népesíteni sokkal fontosabb munkának tetszék előt­tem, mint sem az időközbeni irkálást, idöpazarlásnak ne tartottam volna. Most azonban már tisztában lévén tervem­mel, tudósítom sötétségedet, bocsánatát azért is remélve , mert maga tudja, hogy az ép lábú ördög is hátul marad, hát még én szegény sánta! Említett tervem abból áll, hogy megvetve a’ nagy bűnösöket az apró vétkesek seregére iparkodom befolyást szerezni, ’s ezt politicai és pokolbeli status gazdaságból teszem. Mert nagy vétkesek által sok baj, kevés haszon háramlik a’ pokolra, korunkban nagy erények és nagy bűnök egyiránt ritkulván, az illyen nagy­szerű bűnös szinte becsültetni kívánja magát, ’s kifáraszt­ja az ördögöt, ki lelke után ólálkodik, ’s országunk általa végre is egyetlen individuumot nyer. De az apró bűnösök, ezeknek száma légió, ezek az én kedves híveim, kiknek elfogására hálóm szinte szűk, de se baj, mert ők a’ háló után is elballagnak. Ezekkel telve a’ föld, 's követsége­met végezvén csak innen is roppant sereget remélhetek sötétséged birodalmába vezetni. De hogy mielőtt leérkez­nénk a’ pokol lángoló fenekére, már ismerhesse sötétsé­ged jövő jobbágyait, bátorkodom őket röviden jellemzeni. Ezen nagy tömegben első helyen állanak az arszlánok, ’s a’ többi divatállatok, kiket a’ Honderű fedezett fel ’s osz­tályozott; mellettük állanak ’s őket segitöleg az uzsorások, mint az elsőknek a’ divat üres bohóságai, úgy ezeknek pénz a’ szívok, mellynek dobbanása körülmények sze­rint 60, vagy 120 nem perczenkint, hanem percent, ezekután jö­­nek a’ zenekarosok, helyesebben zeneférgek, kik éven át holmi hegedű-tokokban lappanganak, de ha hires olasz énekesnő vagy virtuóz jő a’ városba, napfényre másznak,’s a’ világhoz még nem szokván nevetséges szökdelésekkel fejeiket minden szeglethez ütik, annyira hogy a’ nagy kongás elárulja azok ürességét, dunnyognak, ’s össze­verik sovány első lábaikat, ’s a’ hosszú alvásban álmodtak is arany koszorút, de ez csak álom marad, ’s a’ szegény férgecskék fő-fő szerencsének tartanák, ha az énekesnő őket felfalná, mert hiszen a’csalogány is fér­gekből él. Ezekhez divatból ollykor az arszlánok is csa­tolják magokat, ’s bőgnek a’ fülemile után , ezeket ismét az uzsorások követik, kik leginkább az arszlánok hulladé­kából élnek, csakhogy végre rendesen az egész arszlán hulladékká válik, ’s a’ természet rende ellen felfalatik az uzsorás által, még pedig törvényesen. Ezek tehát, sötétsé­ges ur­ az én embereim, kikkel néhány puszta kemenezé­­jét a’ pokolnak népesitendem, birodalmunk annál nagyobb hasznára, mert ezen szegény párák saját kemenezét sem kívánnak, százankint elférnek egyben, baj sem lesz rend­ben tartásokkal, mert minden kemenezébe csak egy olasz énekesnőt, vagy hegedűst dugunk, ’s ha ezek kotára jaj­gatnak a’ többi sereg kínjában is tapsol. Hogy pedig mind­ezeket pokolba viszem, arról jót merek állani sötét­ségednek ; mert ők magukról is annyira feledkez­nek a’ divat, pénz és olasz opera mellett, hogy ha uj szabású Irakban, aranyat csörgetve, egy olasz primadon­na karján elöltök sántikálok, utánam nyakrafőre omlanak a’ pokol torkába. De mivel már rólok van szó,—el nem mu­laszthatom, sötétséged birodalmának e’ földön egy nagy gya­rapítóját megemlíteni, ő az említett sereg budapesti főnöke, ’s ezen bűnös had rendbeszedése és szaporítása által annyi érdemet szerzett magának birodalmunk körül, hogy őt sötét­ségednek megjutalmazásra ajánlani bátorkodom; ne féljen sötétséged, hogy őt, ha egyszer megkaptuk, ismét elsza­­lasztandjuk, mert csak egy Lázár támadt fel a’ sírból, de ő mindenestül Lethe vizébe merül. Méltóztassék őt azért belső udvari manójának kinevezni, és a’ piszkafa renddel megtisztelni, az illető oklevelet és rendjelt, ha sötétsé­ged hozzám utasitandja, kezébe szolgáltatandom. A’ leg­mélyebb hódolattal maradok sötétségednek leghomályosabb szolgája, Asmodi sánta ördög.------A’ szerencsétlen­ségeknek az idén fővárosunkban egész borzasztón bő lajstromát lehetne vinni, alig múlik el hát, hogy ha­sonlót jelentenünk nem lehetne. Néhány nap előtt egy fiatal ember, mesterségére borbély, a’ városligetben, mint mondják szerelemből,piszolylyal végző életét. Egy hat éves leányka pedig Pesten felső emeleti ablakból kiesvén legot­­tan meghalt, itt például szolgálandó gondatlan szülőknek, milly bűnös és veszedelmes, gyermekeiket rész vagy sem­mi felvigyázat nélkül hagyni, ez esetben annál kárhoztat­­hatóbb, mivel ki Pest főrészeiben első emeletben lakhatik, bizonyosan elég móddal bir, gyermekére gondot viselni, vagy ha már maga nem akarna, gondot viseltetni. Múlt szerdán Budán a’ császárfördő körül két ember a’ Dunába halt, a’ nélkül, hogy, bár ezen tájon a’ Duna teli mol­nársajkákkal, valaki segitségökre sietett volna. Ezen ha­nyagság annál inkább érdemel megrovást, mert vajmi gyakran történik , ’s mivel a’ polgári társaság első feladata a’ társaság tagjai életének biztosítása, nem léphetne e illy hanyagság esetében büntetőleg is fel— az illető hatóság ? És nem volna e tanácsos, más orszá­gok pr­ldájára, az életmentésre rendszeres jutalommal is serkenteni a’ közellevőket? mert a’ mit nem tesz meg min­dig az emberiség érzete, azt gyakran végrehajtatja az auri sacra fames. Gyönyörű dolog volt görög istennek lenni, irigyeljük sorsukat,mi szegény halandók, ha Homer és má­sok szép verseit, és Zeus számtalan szerelemkalandjait olvassuk; nektárt ittak, felhőkben utaztak, ’s Horácz sem tud szebbet mondani Apollóról mint „nube candenti hume- I 492

Next