Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-07-02 / 261. szám

447 261. szám. Hivatalos tudósítások. Julius 2-án 1843. 1758) Haszonbéri árverés. (1) Értékükben bukott Ecker-féle házasok csődtömegéhez tartozó ’s Pest városa legnépesebb helyén jelenleg a’ kecskeméti kapuban Gartner Mihály házában létező só- 's hüvelyes vetemények árulási joga's az ahhoz tartozó boltbeli szerekkel együtt e’ f. é. julius lökén reggeli 10 órakor a’ hely­szinén az alábbirt választmány által a’ csődper vég befejezéséig közárverés utján haszon­bérbe adatni fog. Lauber Imre, Marcsekányi Mihály, h. köz- é s váltó ügyvéd, mint választmányi tag, hites ügyvéd, mint választmányi tag. Vállástörvényszéki idézések: Dobbs S. Poroszországban kebelezett Hoerde helységbeli lakos, kinek f. évi martius 27-én 3083. sz. a. kelt idéztetése iránt f. évi junius 21ig mint e’­végett kitűzött napig válasz nem ér­kezett, az ellene Hüttner Keresztély által indított ügynek tárgyalása végett­­. 1843. évi julius ha­­dik napján reggeli 9 órakor a’ pesti váltótörvényszék előtt jelenjen meg. Költ Pesten a’ kir. e. b. váltótörvényszék 1843. évi junius 22k én tartott üléséből. Röth Ignácznak hol léte nem tudatván, az ellene Stern Johanna által 600 p. ft iránt ügy tárgyalására s. 1843. évi julius 29dik napjának reggeli 9 órájára, ezennel a’ Váltótörvénykönyv II. r. 214. §a értelmében e’ váltótörvényszék elébe idéztetik. Költ Pesten a' kir. e. b. váltótörvényszék 1843. évi julius 16kán tartott üléséből. Röth Ignácz kinek jelenlegi tartózkodása nem tudatik, az ellene Spiczer Gerson által 200 p. ft iránt támasztott váltóügy tárgyalása végett­­. 1843. évi julius 29k én reggeli 9 órakor a’ pesti e. b. kir. váltótörvényszék előtt leendő megjelenésre idéztetik. Költ Pesten a’ kir. e. b. váltó­törvényszék 1843. junius 16kán tartott üléséből. Ziiebach M. jelenlegi hol tartózkodása tudva ne­m lévén, Rosenfeld Herman által ellene 285 v. ft 43 kr. iránt a’ kir. pesti e. b. váltótörvényszék előtt indított váltó ügyében a’ V. T. II. r. 214. §. értelmében neki i. é. julius 14-e reggeli 9 órája ollyképen tűzetik ki megjelenési ha­táridőül, hogy ha akkor személyesen vagy törvényes képviselője által meg nem jelenendik, az ér­­deklett § értelmében törvényszékileg fog védelmére gondnok rendeltetni. Költ Pesten a’ kir. e. b. váltótörvényszék 1843. május 26kán tartott üléséből. (677) . Váltósemmisítési hirdetmény. (273) A' kir. pesti e. b. váltótörvényszék részéről Magyar J. Sámuel folyamodására ezennel köz­hírré tétetik, miszerint egy, a’ folyamodó által Pesten 1843. martius 16kén 400 po­ntról, saját rendeletére kibocsátott, Schächter Emánuel által elfogadott, és f. évi április lökén Temesváron fizetendett váltó eredetije elveszett, mihez képest az érdeklett váltó birtokosa ezennel felszólítta­­tik, hogy magát mai naptól számitandó 45 napok alatt ezen váltótörvényszéknél jelentse, különben a’ b­irt váltó megsemmisítettnek fog kijelentetni. Költ Pesten a’ kir. e. b. váltótörvényszék 1843. évi junius okán tartott üléséből. (676) Váltósemm­isítési hirdetmény. 12­3) A’ kir. e. b.­váltótörvényszék részéről Neustein B. és társa folyamodására ezennel közhírré tétetik, hogy következő tartalmú váltó: Pest den 22. März 1843. Pf. 20­11. 1748 fl. 19 kr. C. M. nächsten Pesther Johanni Markt Zahlen Sie gegen diesen prima Wechsel an die Ordre unsere eigene die summa von Gulden Ein Tausend Sieben Hundert Vierzig Acht fl. 19 kr. G. Münze, den Werth in Waaren und stellen es auf Rechnung laut Bericht. Herrn Ph. S. Flesch in Braun Zahl­bar in Pesth. B. Neustein & Comp. angenommen Ph. S. Flesch — elveszett, mellynek folytában az érdeklett váltó birtokosa felszólíttatik, miszerint magát I. 1843. évi augustus 30tól számitandó 45 napok alatt ezen váltótörvényszéknél jelentse , különben a’ b­irt váltó megsemmisítettnek fog kijelentetni. Költ Pesten a’ kir. e. b váltótörvényszék 1843. évi junius lső napján tartott üléséből. Csődök, 20095. Szeged városa tanácsa által Tápai Pál István hitelezőinek csődületére f. é. julius 4-. határnapul kitüzetvén, ’s tömeggondnoknak Gábriel János választott polgár, pelügyelőnek pedig Kolb Ádám tiszti alügyész neveztetett. Pünkösd hó 30dik napján 1843. évben, 1­971. Bars vgye törvényszéke gróf Majláth Jánosné szül. Révay Anna hitelezőinek csődületére i. é. julius 12dik napját tűzvén ki határidőül, ideiglenes tömeggondnokká Simonyi Ferencz táblabirót, pelügyelővé pedig Botka Bálint tiszti alügyészt nevezte ki. Sz. György ha­­dik napján 1843. évben, 1755)­­ . . . , Megjelent és minden hiteles könyvárosnál kapható a’ M­AGYAR ÉLETKÉPEK , (735) . ' (2, 3) Epen most jelent meg és kapható Heckenast Gusztáv pesti könyváros és kiadónál (váczi­ utczában 15. sz. a.) Jósika Miklós Regényei 13. 14. 15. kötet. Vagyis külön czím alatt: ÉLET és TÜNDÉRHON 3 kötet. Második kiadás: lerét. Veliupap, csinos borit, fűzve 3 ft p. p. *Vidik füzete. Tartalma: Két hölgy, l'ran­kenburgli'l. Máté Gyilkos, Tarkanyitól. A’ nővérek, Vass Andortól. Az első Király, Remellay Gusztávtól. A' kis orokos, Lukacs Lajostól és két szív halála, Bialmer Jánostól. _ Ara két ezüst huszas. . .. Midőn e’ jelen füzettel a' ,Magyar Életképek' első kötét­et fzevegeztük, tisztelettel jelentjük a’ n. é. közönségnek, hogy felbuzdítva a’ vállalatunk iránt mutatóit kegyes részvét által, azt tovább folytatni szándékozván, a' második kötet első füzetét, koszorús írónk báró Jósika Miklós ,a’ falusi lelkész' csimű novellájával, már sajtó alá bocsátották. — Előfizetési föl­tételek, alak, papiros, nyomatás ugyanazon maradnak. Pesten, Innius Lodikán 1843. Heckenast Gusztáv m. k. Frankenburg Adolf m. k. kiadó, szerkesztő. (707) Figyelmeztetés C3, 3) a’ M. Gazd. Egyesület által kiadott „MAGYAR GAZDA“ czimű folyóiratra. Az előfizetési díj a’ jövő félévre is megmaradt 4 fttal pengőben ; két ív jelenik meg hetenkint, ’s örömmel értesíti szerkesztőség a’ nagyérdemű gazdaközönséget, hogy e’ fo­lyóirat belértéke legjelesb hazánkfiai részvéte és közremunkálása következtében napról napra nö­vekedvén a’ legszigorúbb szakférfiak ítélete szerint minden hasonló rendeltetésű külföldi lappal bátran versenyt fut. — Kedveskedésül szerkesztőség az időszaki gazda­munkák iránti rövid uta­sítást „Mezőgazdasági Nefelejts“ czimű melléklapban ad havonkint, valamint egy évet az „Okszerű Kalauz" czím alatt foglaltató népszerű gazdasági tanból is rajzokkal. — Előfizethetni Pesten a’ szerkesztői hivatalban, Egyetem téren, kecskeméti-utcza, báró Wenkheim-ház, 503. sz. alatt, a’ vidéken pedig minden kir. postahivatalnál. Török János M. Gazd. Egyesület titoknoka. 108* (72b) Idősb Sül­éin György és Weber könyvkereskedésében (2,2) épen most érkezett meg: A’ nyelvbéke Magyarországban. Irá Békesy Pál. Lőcsén 1843. fűzve Ló­pengő Jo’­108*­ ­ . ' r­­,( • nancialis , közoktatási, vallási, igazságügyi, kül és bel— ministeri rovatok egy pár ülésen vágtatva korbácsoltattak keresztül, a’ nélkül, hogy — némi jámborohajtásokon kí­vül— lényeges ellenvetés emelkedett volna. A’ darabosan folytatott vitatkozás semmi kitűnőt, semmi fénypontot nem nyújt; a’ rovatok mind megszavaztattak, ’s igy az unal­mas tárgytól megkíméljük olvasóinkat. (Lamartine ur maconi beszédének folytatása.) „Ha tehát egy nép ennyire ment már, úgy a’ közcsendre, a’ békére nézve nem lehet veszélyes azt összegyűjteni, ki­kérdezni, ’s vele érdekes sőt kormánya fölött is értekezni. Szolgáljon ez válaszul azok aggodalmára és sugallataira, kik illy gyülekezetektől, minő e’ mai, szörnyednek, kik at­tól félnek, hogy illy összejövetelek összeesküvésekké fa­julnak, vagy kik lehetetlennek állítják, hogy egy barát­ságos asztal körül a’ lakosságnak minden tisztes osztályai­ból számos polgárok más okból gyüjtethessenek össze, mint silány szenvedélyek kielégítése végett, ’s hogy kor­mányuk ellen ingereltessenek, aljas hízelgésekkel része­­gíttessenek meg, ’s olly népszerűség koldultassék tőlök, melly épen olly szégyenletes, mint az eszközök, mellyek­­kel kikunyeráltaték. Uraim, ez rágalom, melly épen úgy sújt engemet mint önöket: én a’ rágalmazók ellen önökre hivatkozom. Hizelegtem e valaha önöknek? (Nem nem !) Felhivom e valaha önöket gyűlöletre, ellenkezésre, illet­lenségre azon igazgatás ellen,mellynek tagjai közül itt any­­nyi érdemes barátomat szemlélem ? Midőn az anarchia emelé föl merész fejét, ki ajánlott önöknek rendet és csen­det? Midőn önök egy épen olly oktalan mint veszélyes háborút óhajtának, ki volt az, ki saját népszerűsége ro­vására a’ békét védeni merészlé?— Igen is, én mérésb­en ellenkezőm önökkel a’ veszély napján, ’s épen azért sza­bad ma önökkel egy véleményen lennem, a’ nélkül hogy valakinek joga lenne bennem néphízelgőt, a’ néphegy kol­­ilulóját szemlélni. (Igen, igen, ez igaz.) Jól tudom hogy ezt mondják : az oposilio most csak azért becsüli Lamartine urat, mert jellemét és elveit áldozta föl nekie; ő is meg­­tértje a’ szabadságnak, kit buzditnak és serkentenek. Iste­nem , én naponta olvasok és hallok illy szavakat; de ezek nem illetnek meg engemet. Oly alakban sem dicsére­tet sem megrovást nem fogadok el. Nem én men­tem át az oppositiohoz, hanem a’ kormány tért el las­­san kint azon ösvényről, mellyen őt követni szerencsémnek tartottam volna. Én helyemet nem változtatom meg, ha­nem a’ dolgok változtak körülem. Minden, mit nyolcz év alatt, mióta hazámat képviselni szerencsém van, mondok, a’ közvéleméy előtt forog. Hasonlítsák össze önök azt mostani és jövő szavaimmal, ’s ha valaki itt vagy másutt egyetlen egy ellenmondást fedez föl szavaimban, dobja megvetését nyilvánosan arczomra! — Lélekismeretem su­­gallja, hogy illy férfiút nem fogna bennem találni. Még mindig ugyan azon lelket hordozom keblemben, hogy változhattak volna meg a’ szavak ajkamon? Mondják, hogy az oppositióra kívánom tolni ’s előtte szükségessé tenni magamat. Milly­dőre állítás! Hogyan ? én táplálnám azon nevetséges képzetet, hogy én viszek majd Mirabeau párt­jának észt, Lafayette és Foy pártjának szabadelműséget, Dupont, Arago és Odilon Barrot pártjának becsületes­ségét , szilárdságot és tehetséget? Nem, illyesmi álmom­ban sem jutott eszembe; nekem egyéb soha sem jutott eszembe, mint kötelességem és lélekismeretem szerint az oppositióval együtt, vagy ellene működni.“ A’ szónok előadja, miként találkozott az opositióval a’ társadalmi igazságok mezején, hol elveik ugyanazonosultak, ’s mi­ként szólíta azt föl, hogy eszméihez szilárdul ragaszkod­jék , áttér aztán saját eszméinek fejtegetésére. „Az én eszméim — mond Lamartine — rövidek és egyszerűek : el­ső menetében én is, mint önök, segédkezet nyújtok nehéz perczekben az 1830-ai monarchiának. Semminemű párt­szellem nem leeni képes a’ csend helyreállítását, a’ világ­béke fentartását, e’ két érdemdús lapot Europa történe­teiből kiszakasztani. Én részemről mindig tétovázás nélkül emlékezendem ezekre. Ha nem akarunk igazságosak len­ni , szigorúaknak sem szabad lennünk. Ezzel azonban még nem jön minden megtéve. Egy élni ’s nagyot és tartósat alapitni akaró kormánynak a’ nemzet ősképéhez kell ma­gát idomítania, és azon eszmékhez , mellyektöl a’ nem­zet át van hatva. És épen itt kell egyetlenegy de súlyos szemrehányást tennem a’ júliusi kormánynak, a saját mű­vét nem akarja megfogni. Szerkezményei sokkal kisebbek, szűkebbek, semhogy az egész népet befogadhatnák. Ő a’ múlt, nem a’ jelen kor mintája után alakult. A’ democra­­tiát kormánynyá létegesitni a’ föladás. Nemde önök is igy gondolkoznak? Minthogy pedig e’ szó: „democratia“, olly gyakran előfordul politicai nyelvünkben, ám értelmezzük azt szorosan, nehogy egymást balra értsük. Felülről alá­­ra fordult kormányt értsünk e a’democratia alatt, olly kormányt, melly kicsikartatván az üres ideje , magas ál­lása és értékénél fogva a’ közügyek kezelésére legtöbb hivatással biró osztály kezéből, egy megfordított szabadi­­ték által kirekesztőleg a’ földhöz ragadt és a’ közjó körüli gondoskodásban legkevesbbé gyakorlott osztályokra Hi­báztatnék át? Oh nem­ illy bőre ötletet tulajdonítni ne­künk, újra meg újra rágalom lenne. Sem önök, sem én, nem akarunk illy kormányt, melly nem lenne más mint demagógia. Ez annyit tenne, mint ollyanokra ruházni a’ hatalmat, kiknek sem elég belátásuk azt fölfogni, sem idejök azt gyakorolni. A’ polgári társaság mindig úgy fog maradni, a’ mint van; legyen bár nekünk egy , de a’ fő­nek mindig főnek kell maradnia. Jaj a’nemzetnek, melly önmagát akarná lefejezni! A’ democratiának , a’ mint ezt mi értjük, fejjel, testtel’s tagokkal kell bírnia; az álla-o­dalomnak minden erői csak nekie szolgáljanak, az emlé­kezés , nevek és tehetségek aristocratiája is, melly a’ nemzet tetőit díszesiti, a’ nélkül azonban, hogy a’ többi lakosokat nyomná; azon aristocratia, mellynek nevei a’ történetekben ragyognak, mellynek vére csatatéreinken folyt, ’s mellynél az, mit nemességnek nevezünk , nem egyéb, mint fénysugara az álladalom körül tett érdemek­nek, —­nekie szolgáljon ama’munkás, értelmes középosz­tály, melly birtok, műipar , kereskedés, földművelés és szellemi müvek által az utolsó félszázad alatt olly sokat nyert; mellynek azonban nem akarjuk megengedni, hogy mindent magához ragadjon; — nekie szolgáljon végre ama’ szám nélküli dolgozó népesség, mellyet tömegeknek szok­tunk nevezni, mellyből katonáink, kézműveseink és földművelőink neveltetnek, ’s mellybe az emberi nem örökös körfutásánál fogva idővel a’ többi osztályok is , mint őselemekbe visszamerülnek, hogy ifjultan ismét föltámadhassanak belőle, a’ munka, becsületesség és elmetehetség előjogán kívül minden más előjog nél­kül. Szóval: mi demokratia alatt az oszthatlan , egész nemzetet értjük. Minden egyéb csak mulékony ’s boldog­talan visszahatás lenne, mint az 1789-ki forradalom utáni első években, nem a’ szabadságnak, hanem a’ despotis­­musnak helyváltoztatása: felső despotismus helyett alsót kapnánk. De mi a’ despotismust sem felül, sem alul, sem középett nem akarjuk. Mindenütt jog, ’s szabadság min­denkinek,nekünk ez a’demokratia, nekünk ez a’ nép! Ama' férfiaknak, kik a’ kormányt hét vagy nyolcz év óta ön­­személyekben vagy sugallataik által vezérlik , leginkább azt vehetni rész néven, hogy jól rendezett demokratia le­hetőségét nem akarják hinni. Ők ezt mondják : „Mit ti kí­vántok , nem fér meg a’ monarchiával. Ti a’ tenger hul­lámaira akartok építeni; mert a’ democratia nagyon moz­gékony ellem, melly csak megszorítás által szilárdulhat. A’ monarchiának mindenek előtt erőre van szüksége.“ Ámde, urak , hiszen mi mindnyájan erőt akarunk adni a’ monarchiának, a’ nemzeti akarat ezen öszpontosulásának egy állandó ’s tisztelt szerkezményben. Minő monarchiát értetek ti ? Nem olly monarchiát e, melly a’ szabadság győzelmének napján Parisban egy szabadeszellemü és és nemzetszerü ösztönből eredett, melly a’ tanácsházon Lafayettenek, az 1791-ik év emberének szeme láttára egy percznyi megfontolás után keletkezett, egyezmény gya­nánt két párt között, mellyek egymást szétszagga­­tással­, a’ hon keblét feldulással fenyegetek? Vagy olly monarchiát véltek e, melly eredetéről ’s nem­zetszerü föltételeiről megfejlelkezve, lassankint egy ígé­retet a’ másik után vissza von, elvet megtagadva, mást tolt helyére, a’ nemzet jogait a’ dynastia érdekeivel emész­­teté föl, ’s tévútról tévútra korlátozatlan trónig, úgy szólva, csúszni szeretne. (Vége következik).

Next