Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-07-30 / 269. szám

­ Vasárnap PESTI 269 Julius 30.1843. IRLAP. Megjelenik e’ lap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 frt, postán borítékban 6 frt pengő pénzben. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébütt minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek , ’s egy-egy hasábsorért petit be­tűkkel 5 pengő krajczár számittatik. * BCst* Teljes számú példányokkal még szolgálhatunk. HAGYARORSZAG és ERBELY. VezerCZikk. (Útrendszer.) Lapjaink 252. szá­mában szólani kezdettünk azon kérdésről, minő rendszer volna minálunk magyarokul az útépítésre ’s fentartásra nézve legalkalmatosb? — És némi tájékozó nézeteket ál­lítottunk fel, de véleményünk kifejtése akkoron más egye­bek közbejötte miatt félbeszakadott. Legyen tehát szabad most a’ tárgy fonalat ismét fölvennünk, ’s a’ körülményeink közt legsikeresbnek vélt útrendszerről véleményt mon­danunk. Hogy azonban azt, a’ mit mondani akarunk, érthetővé tehessük, szükség a’már itt-ott elszórva többször mon­dottak velejét némi magyarázat kíséretében ismételnünk. Mindenek előtt azon meggyőződésből indulunk ki, hogy haszontalan gondolkozunk közlekedési eszközökről, hacsak kétségtelen alap­elvnek nem teszszük fel, hogy az utak készítéséhez ’s fentartásához, nemes, nem-nemes aránylag hozzájáruljon. — A’ kinek ez nem tetszik, az ne hímezze hámozza a’dolgot, hanem mondja ki egyenesen, hogy neki nem kell it, nem kell kereskedés, nem kell semmi; hadd veszszen az ország, legyünk szegények, le­gyünk nyomorult koldusok, csak ne adózzunk. — Ámbár ezen nem-adózás utaink tekintetében nem csak jogtalan, hanem törvénytelen is; mert nincs Ver­bő­cz­­nek olly utódja, a’ ki megtudná mutatni, hogy az utakat ingyen tartozzék a’ paraszt készíteni; ’s pedig például Pest vár­­megye parasztsága ingyen az egész országnak, ’s még minden külföldinek is, a’ ki Pestre jő. — Csakhogy aztán akkint is készült az út, hogy az isten legyen irgalmas ke­gyelmes a’ mi nem-adózó lelkeinknek, kik ezen nem-adó­zással a’ legnyomasztóbb , egyszersmind leghaszontala­nabb adót fizetjük, mellyel csak önkárunkra kigondol­­hatánk. — Mi tehát — ismételve — axiómának teszszük fel, hogy ha utakat akarunk, részt kell vennünk a’ készítés ’s fen­­tartás terheiben, különben utaink soha sem lesznek. — Ez már constatirozott tény, mert az ország rendei ez or­­szággyülésröli első (válasz) felírásukban nyilttan, ’s félre magyarázhatlan világossággal kimondották, hogy ,,a’ köz­lekedési eszközök hiányát adózó népünk saját erejével nem pótolha­tó.“ — Csak az tehát a’ kérdés, milly után módon történjék a’ nemességnek az útrendszer feöltségeihezi hozzájárulása? Talán subsidium utján? A’subsidiumok rendsze­rén isten áldása nincs ; subsidiumokból még egyetlen egy nemzeti vállalat sem jött létre tökéletesen; — aztán, mi­szerint vetnék ki a’ subsidiumokat? úgy a’mint eddig szoktuk, a’porták után? A’subsidiumok porták szerinti kivetésének értelme oda megy ki, hogy mivel a’ subsidiu­­mot nemesi birtok után kell fizetni, annak tehát ki­vetési kulcsául vétessék fel a’ p­a­r­a­s­z­t­birtok, vagy is az, a’ mi után a’ subsidium nem fizettetik; tehát minél kevesebbet bir valamelly megyében a’ nemesség, annál több subsidium vettessék reá, miért nem pusztitá el a’ helységeket, ’s nem csinált pusztákat belőlük, mint a’ törökök az alföldön. — Ez a’ rendszer az, uraim, miszerint ekkorig a’ subsidiumok kivettettek; — 50,000 coronatio­­nalis aranynál, vagy 4 — 5 száz ezer forint múzeumi, szín­házi ajánlatnál ez csak mehetett, miután 1) ez az egész or­szág nemesi birtokához mérve, parányi csekélység volt; 2) miután e csekélységnek megfizetése sem volt ekkorig nagyon divatban; mert a’gazdag Bács vármegyében pél­dául, — épen ott, hol az adózók pénztárában egy millió ftnyi hiány támadt — természetesen csak amúgy magától, egészen ártatlanul!! — az 1830 ki subsidium teljes törvé­nyes szigorúsággal mai napig is egészen be------nem szedetett; az 1832-ki országgyűlési költség-subsidiumot pedig az adózók pénztára viselte, ’s annak megtérítve maiglan sincs, — ’s minek is volna? hiszen Turócz me­gyében is hasonló történt. — Illy körülmények között te­hát a’fizetni ne­m szokott csekély tehernek aránytalan kivetése bizony nem igen nagyon terhelt. — Ámde, mi­dőn arról van szó , hogy az ország földén a’ közlekedési eszközök combinált hálóra téríttessék szét, ekkor nem 50,000 arany, hanem milliócskák forognak kérdésben, még pedig olly milliócskák, miket nem lesz elég megajánlani, hanem meg is kell fizetni; hacsak isten és emberek előtt gúnytárgygyá válni nem akarunk; ez esetben tehát a’ ne­mesi tehernek paraszt birtok utáni kivetése csakugyan lehetetlen; mert ezen kulcs annyira igazságos, hogy pél­dául az 1840—ki 450,000 ftnyi subsidiumból Szeréna me­gyében egy hold nemesi birtokra esett , ki Marmarosban pedig Vidn ki. — Mondhatnák ugyan erre az istentől meg nem áldott subsidialis rendszer barátai, hogy „helyesebb kul­csot kell kidolgozni, ’s a’ bajon mindjárt segítve lesz“ — igen is, mindjárt lesz segítve, a’mennyiben t. i. a’ Citaster behozatala, vagy 50 millió p.ft költséget, ’s vagy 15—20 esztendei munkát kíván, — ’s addig ne legyenek jó utaink? az ötven milliónyi csekélységet pedig, mellyel az országon keresztül és hoszszant vasutat építhetnénk, ugyan honnan vegyük ? talán jövendőbeli igazságos kive­tés reményében ’s a’ turóczi tan elve szerinti soha-vissza­­nem-fizetés fejében az adózók pénztárából, nemde? Ne­künk úgy látszik, hogy a’ subsidiaris rendszert ezen egy körülmény is nevetségesen lehetetlenné teszi; mert csak­ugyan kimondhatlan nagy kár volna a’ subsidiumok ará­nyos kivethetése végett, annyi pénzt ’s annyi időt emész­tenünk föl, a’mennyivel azt, a’mi végett subsídiumot adri­­arnánk, régen létes­hetnek; azt nem is említve, hogy a­rra a’ Catasterrel elkészülnénk, rectificatióját nemcsak­­­mét újra kellene kezdeni, hanem a’nemesség adómentesség­e ’s annak correlatuma, az istentől meg nem áldott subsidialis rendszer, bizony régen csak múlt időkö­rök­ traditiokint fog élni a’ magyar krónikában, akár mint mystificáljátok is a’ nem-adózás örökkévalóságával ma­gatokat. — Korán sem akarjuk mi ezzel azt mondani, hogy a’ köz­­terheknek, a’ törvényhatóságok közti felosztására, igazsá­gosabb kulcs kidolgozását szükségesnek nem tartanók; — sőt inkább, mellesleg mondva annyira szükségesnek tart­juk, hogy azt hinnék, bizony halálos vétek volt a’ Jó­zsef császár idejében törvénytelen fölmérések ’s ösz­­szeírások irományait megégetni; melly tény sokat ha­sonlít ama’ boszús férjek szokásaihoz, kik, ha nejökre megharagszanak, a’ háznál mindent összetörnek; — ha-­­ nem csak azt akarjuk mondani, hogy nekünk magyarokul pénzünk sokkal kevesb,’s időnk sokkal drágább, hogy­­sem most,midőn a’közlekedési eszközök létesítésének per­­cze úgy szólván körmünkre égett, éveket meg éveket, ’s milliókat meg milliókat vessünk ki a’ végett, hogy az út­építés végetti subsidiumok kivetésére helyesb kulcsunk legyen. — Nem ollyan könnyű dolog a’ kivetési kulcs ki­dolgozása, mint gondolnék. 128 esztendeje már, hogy az állandó adó Magyarországra be van hozva, ’s kivetési kulcs végett conscribáltak 1723-ban ’s 1827-ben; de arról hall­gat a’ krónika, hogy valaha szerintök vettetett volna ki az adó. — Sajnos, igen sajnos, hogy azon 4—5 millió ftot, mit a’ nép hadi adóul fizet, igazságos arány szerint nem le­het a’ törvényhatóságok közt felosztani; de biz ezt már addig tűrnünk kell, mig az ország-védelmi rendszernek átvizsgálása nem kerül napi­rendre: — most nincsen napi­renden; óvakodjunk tehát a’ napi­renden lévő szükségek fedezéséhez járulásunkat olly útra vinni, melly vagy ha­sonló crisis alá jőne, vagy pedig sürgetőknek érzett czéljainktól messze hátra vetne. — Hiszen ha országos pénztárt akarunk alapítani, — a’ mint már csak a’ vasutak, ’s csatornák végett is kell hogy alapítsunk — előttünk áll az indirect adózás rendszere, melly által a’subsidiumok kulcsárok gondoskodás szüksége mellőzve van; a’ mi pe­dig a’ megyei házi adót,’s ennek (nézetünk szerint) egyik lényeges rovatát, az utakat illeti: itt a’ teherkivetés köny­­nyebben megeshetik; mert nem arról van szó, hogy mennyi essék egy nagy országos teher 1­51, például, Pest és Heves vármegyére, meg a’ Kunságra; nem arról van szó , minő arányba tétessék Árva Biharral, Sáros Torontállal — pedig ez a’ dolognak nehéz oldala; hanem csak arról,hogy mindenik törvényhatóságnak saját házi terhei saját kebelé­ben felosztassanak, a’mi minden esetre az adó kivetési munkának könnyebb fele, ’s minden olly mód felett,melly országos kivetést kíván, már csak azért is elsőséggel bir, mivel ha egyszer reá megyünk, hogy a’ törvényhatósá­gok saját kebelökben a’ közterheket tehetségig igazságo­san feloszszák, ez által egyszersmind az országos teher­kivetés kulcsának nagy részét is külön költség nélkül el­készítették, úgy hogy majd csak a’purificatio munkája maradand külön téteményül. Mindezen okoknál fogva, mi, akármi végett is az is­tentől meg nem áldott subsidialis rendszernek barátai soha sem leszünk ; de midőn országos útrendszerről van szó, a’nemességnek ahhoz subsidium utjáni járulását még azért is lehetetlennek hiszszük, mivel habár lesz is az útrend­szernek olly költsége, melly nem megyei, hanem országos pénztárból lesz fedezendő; például a’ concentrálandó igaz­gatás költségei; minden esetre az útkészités ’s fentartás legnagyobb része megyei háziteher leszen; mire nézve tehát az országos ajánlást feltételező subsidialis rendszer már magában lehetetlenség. És igy nem a’subsidiumok útja az, mellyen a’ nemesség az országos közlekedési eszközök­ létesítéséhez járulhat. Igen, de hozzájárulása nélkül utaink nem lesznek, mert ki van mondva országgyűlésileg, hogy az adózó nép a’ közlekedési eszközök hiányát saját erejé­vel nem pótolhatja; kérdés tehát, melly után járuljon ezen közszükség fedezéséhez a’ nemesség? Mondják: vámfizetés által, azon elv szerint t. i. hogy a’ ki után jár, személyválogatás nélkül vámot fizes­sen. — Ezen elv igazságos, ’s ha és a’ hol utvámfizetés­­nek lenni kell, minden kétségen felül lévő szent igazság, hogy ne csak az fizessen, a’ kinek nincs, hanem az is ’s kiváltképen az, a’ kinek van. — Hanem van a’ vámra nézve még más kérdés is. Rendszerint az utvámot olly módon említjük, ’s a’ me­gyék utasításaiban is akkint fordul elő, mintha már a’ vámfizetéssel minden meg volna téve, a’ mi szükséges, hogy jó utakon nyargaljunk országszerte. — Mi pedig azt gondoljuk, hogy csupa merő útvámfizetés által utainkkal rendbe jövünk teljes lehetetlen, ’s ha lehetséges volna is, nem kívánatos. Lehetetlen azért, mert arra hogy útvámot lehessen szedni, először útnak kell lenni, ez pedig az ország na­gyobb részében még vagy épen nincs, vagy nem o­ly karban van, hogy vámszedésre alkalmas volna. Ha tehát az útvámrendszerről valaki azon jó véleményben volna is, hogy a’ vámjövedelemböl az utak költséges tatarozását, ’s fentartását minden más segély nélkül egészen fedezni le­het — mit mi csak egyes vonalakról kivételkint, de nem az egész országról szabálykint ismerünk el *); azt mégis meg kellene engednie, hogy a’ jövendőbeni vám az utak előleges felépítésének tőkeköltségét nem fedezheti. Lehet, hogy vannak olly vérmes reményű statusgazdák, kik azt hiszik, csak vámfizetést decretáljon a’ törvényhozás, mindjárt támadnak vállalkozók, kik a’ Hortobágyon is kö­­utat építenek; illy reményekkel azonban nem kell ma­gunkat mystificálnunk; ez,ha egyes rövid vonalakon, mint például Pesttől Soroksárig megtörténnék is, de általában vé­ve az egész országban bizonyosan nem történnék, ha mind­járt háromszor olly népes volna is pusztadús hazánk, mint a’ minő, ’s e’ háromszoros népesség háromszor olly élénk forgalmat űzne, mint a’ minőt nem űz. Francziaországban például, ámbár Napoleon óta folytonos építésben vannak az országos, megyei és vicinális utak, mégis 1836-ban a’ kamarák az országutakra 84 milliót, a’ megyék külön 8 milliót, a’ községek ismét külön 11 milliót szavaztak; egyesek és társulatok ellenben csak 567,003 frankig vál­lalkoztak.­­ Kétséget nem szenved tehát, hogy a’ vámfi­zetés kötelességének általánossá tételével még utakat, a’ hol nincsenek, teremteni nem fogunk. De habár tehetnek is, nem kívánatos hogy tegyük, mert, nézetünk szerint,talán mindenütt is, nálunk azonban, hol az élénk forgalmat még teremteni kell, minden bizony­­nyal nem annak kell lenni az útépítés czéljának, hogy jö­vedelmet hozzon, hanem annak, hogy a’ közlekedést könnyítse, előmozdítsa. Ezt mi hazánk körülményei közt annyira axiómának tartjuk, miszerint ép ezen tekintetből óhajtjuk még a’ vasutakra nézve is, hogy nem magánosak hanem az ország által építtessenek; mert magános vállal­kozók azt természetesen csak nyerészkedési ágnak tekin­tették, a’ vitelbért tehát soha sem szállítanák alább, mint a’ mennyire lehető legnagyobb nyereségük végett tehet­nék; ellenben a’ status minden czélját elérte, ha a’ köz­ *) Magyarországon jóformán még csak azt sem tudjuk, mennyibe kerül egy mérföldnyi út évenkinti fentartása általában , ’s mennyibe vidékenkint, nekünk illyesmikre, fájdalom ! semmi elődolgozataink nincsenek. Francziaországban 1836-ban a’ királyi vonalakon (országúton) középszámvetéssel, évenkint egy-egy mérf­öd (lieue) 2200 frankba, de volt ollyan vidék is, hol 25 000 frankba, egy mérföldn­yi útépítés pedig 72,000 —176,000 frankba került. — Nálunk vannak vidékek, hol sokkal többe kerülne , kivált ha vasút ’s csatornák a’ kő— szárt­lást nem könnyitendenék. — 123 TARTALOM. Vezérczikk: (Útrendszer). Felvilágosítás a’ fiumei ,,millió“ ügyben. Föv. utd. Megyei dolgok: Fe­hér (határozat az ismeretes petitio ügyében). Nyitra (pót­lék utasitás, a’ földbirtokot szabályzó eddigi törvényeknek meg­változtatása, más szóval az ősiség megszüntetése elhatározva). A b a u j (rajz a’ választmányok munkátlanságáról). C s a n á d (czáfolat a’ Világ rágalomnyilai ellen). Kövárvidéke (meghiúsult remény, felsőbb rendelet a’ tisztválasztás iránt, jegyzőkönyvi óvás, tisztválasztási eredmény). Budapest köz­ti vizveszély ellen mentő-intézet terve. Külf. napló. Szer­bia. Nagybrit. ’s Irl. Spanyolhon. Hiv. tud. Hird.

Next