Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-07-30 / 269. szám

idebocsáttatására engedelmet kieszközölni; de erre azon hivatalos válasz érkezek , hogy felsőbb helyről nyerendő jóváhagyás nélkül illy engedelmet adni nem lehet. Ekkor történt, hogy a’ bizottmány elnökének biztosításai után kapitány úr ő méltósága, ki épen olaszországi útra szán­dékozott, méltóztatott azon megbízást elfogadni, misze­rint Paduából küldeni egy tapasztalt mérnököt. Ez alatt folytattatott az említett alaptőke előállítására az aláírás, mellyet a­ bizottmány elnöke 300 frttal nyitott meg. De mivel Olaszországból mérnök nem érkezett, az aláírás folytatása fölfüggesztetett, melly pedig kevés nap alatt két­ségtelenül előállította volna a’ kívánt 15.000 frtnyi eszie­telt Ennek bebizonyítására szolgáljon az, hogy ez idő­közben a’ Geymüller-féle csődtömeghez tartozó pesti czu­­korfinomitó gyár megvételére a’ versenyzést meg kellő kí­sérlem, melly habár a’nemzeti érdek irányában semmi más helybeli nyereséggel sem kecsegtetett is, mint mely­­lyet a’ kapitányi bizottmány előterjesztett; mégis aláirás útján, 24 óra alatt több mint 30 ezer forint gyüjtetett össze. 5) Végre eme’ néhány jelszó befejezéséül mondhatom: hogy a’ bizottmány elhatározottan beleegyezett az említett egy millió forint megajánlásába , mihelyt Fiumét az or­szág fővárosával összekötendő vasút építtetik; hogy a­ bi­zottmánynak erre vonatkozó jegyzőkönyve már szerkeszt­ve, fölolvasva, helybenhagyva, ’s lemásolás végett ki is volt adva, nemcsak, hanem a’ kapitányi hivatal elébe is terjesztetett, innen várván véghatározatot több más, ezen vidék kereskedését ’s fölvirágzását érdeklő tárgyakra nézve is, mi végett folytonosan munkálkodott a’bizott­mány. Ezen időközben meghatározott a’ bizottmány el­nöke Terzy Vincze úr, ki egyszersmind a’ helybeli kir. váltótörvényszéknek is elnöke volt. A’ bizottmány elnök­sége más egyénre ruháztatok át; de a’fölfogott tárgytól eltérőnek tartom előadni azt, mi okból ’s mennyi időtől fogva nem tartattak ülések, miért nem terjesztetett azóta a’ bizottmányi munkálat a’ tek. kapitányi hivatal elébe; elég az, hogy közelgetvén az orsz.gyűlés tartásának ide­je, a’ felérdeklett körlevél szétküldetett. Fővárosi b­jk­on­ság­ok­.. A’ budai dunapar­­ti lakóktól több panaszt hallánk már a’Bécsből érkező gőz­hajók ágyúzásai ellen; ezek ugyanis érkezésükkor olly kö­zel járnak a’ budai dunaparthoz , hogy elsütött ágyúik erős fojtása nem kis veszélylyel fenyegeti a’közel házakat, sőt embereket is, így a’ minap égő fojtás egy nyilt kony­ha ablakon röpült be, ’s ha szerencsére emberek nincse­nek ott, gyújtásnak lehetett volna oka; egy más, a’ duna­­parton sétáló urnák olly erőszakkal találá pipáját, hogy szára kettétört. Ezen bajt annál inkább véltük megemlí­­tendőnek, mivel, ítéletünk szerint, könnyű rajta segíteni, ha t. i. az agyúk Pest felé irányoztatak, hol a’ part nagy megzszesége miatt kárt épen nem okozhatnak. ” Folyó hó 19-kén József ,fölig ő fensége, fenséges nádorunk nagy reményű fija, látogatásával szerencsélteté a’ vakok intézetét, azt minden részleteiben figyelmesen és me­leg részvéttel szemlélve meg. Milly dicső vonás ismét fel­séges uralkodó házunk ismert emberszeretetéből, midőn már gyönge csemetéivel ismerteti a’ szerencsétlenséget, mellyen segíteni első hivatásának tartja, ’s ez által neveli bennök a’ jótékonyság velők született csiráját, ’s öntudat­lanul is neveli a’ polgárok szeretetét maga iránt. — Köte­lességünknek tartjuk több érdekes irodalmi újdonságra fi­gyelmeztetni közönségünket. Ilyen: orsz.gyűlési tárcza 1830-tól, közli Bertha Sándor tb., hites ügyvéd ’s tud. társ. tagja, melly munkát sok oldalú hasznáért lehetetlen nem ajánlanunk. Egy egész orsz.gyülés van ebben oksze­rű kivonatban—20 íven — előadva, a’kerületi ’s orsz. ülé­sek tanácskozásai és irományaival együtt. ’S ez mind ve­lősen ’s olly rendben szem elé állítva, hogy a’ nevezetes 1830 ki orsz.gyülésnek hű és világos képét tünteti az ol­vasó elébe, ’s annak egyik históriai forrásául méltán te­kinthető. — A’Heckenastnál Frankenburg Adolf szerkesz­tése alatt megjelenő életképek 1-sö kötetének 6-ik vagyis utólsó füzete is árultatik már , ’s a’ 2-ik kötet 1-sö füze­te e’ napokban hagyandja el a’sajtót, mellyre annál is inkább figyelmeztetjük a’ közönséget, mivel azon érdemén kívül, mellyet ezen vállalat tagadhatlanul bir, ’s mellyel a’ közönségnek pártolását már is kivítta, ezen füzetet még Jósika Miklósnnk egy benne foglalt beszélye is ajánlja. — Továbbá két rokon tartalmú röpiratot kell említenünk. Ezek: „Néhány szó Magyarbon ásványvizeiről“, közli To­yo­ro Lajos egyetemi orvostanár ’stb. — és „A’ budai csá­­szárfürdő gyógyintézetei legújabb átalakulásukban“, irta dr. Edvi Illés László ’stb. Az előbbi már szerzője neve által ajánlja magát; de e’fölött jótékony nemes czéljával is, mert azonkívül hogy ásványvizeink természetéről, haszná­lata ’s virágzásba hozása felől alaposan értekezik ’s üdvös tanácsokat közöl, még egész jövedelme — nyomtatási költ­séget a’ tudós szerző maga viselvén — a’ leégett ková­csiaknak van szánva. Hála a’ derék szerzőnek embersze­retettel párosult tudományos fáradozásaiért, ’s pártolás a’ közönség részéről! A’ második munkácska a’ császár für­dőnek ’s többi budai hévvizeknek nemcsak vegytani vizs­gálatát , hanem a’ mostan újon épült császárfü­rdőnek tör­téneti rajzát, orvosi használatát ’s az ott három év óta hatással gyógyított kórfajtákat adja, ’s ezen látogatott för­­dő használóinak szükséges útmutató. — Pozsonyban je­lent meg, ’s Pesten Geibel Károly bizottmánya „Die ma­gyarische Sprache und die etymologische Sprachverglei­chung von J. C. Klemm. A’ szerző, ki a’ hírhedt Dankov­­szky nyelvünk felöli káprázatait ezen röpiratban alaposan czáfolja, annyi nyelvészeti tudományt mutat, hogy ígért nagyobb nyelvészeti munkája megjelenését csak óhajthat­juk. — Kedden, aug. 1-jén először fog adatni Lovag­szó“. Vígjáték 4 felvonásban, irta Raupach, fordította Szigligeti. Löwe Lajos ur.cs. k. udvari színész ’s a’ bé­csi cs. k. várszínház rendezője, don Filiberto lovag szerepében e’ nemzeti intézet iránti szeretetét tanúsítandó, mint vendég, szívességből lesz szerencsés föllépni. — A’ h­olspokban szombatra , jul. 29-kére, Szentpétery Zsig­­mond jutalomjátékául hirdetett „Tisztujítás“ czímű erede­ti és 1842-ben a’ m. t. társaság által 100 aranynyal jutal­mazott vígjáték Nagy Ignácztól, közbejött akadályok mi­att elhalasztasvárr, aug. 5-kén fog előadatni. Mind az adan­dó darab, mind jutalmazandó — mióta ismerjük — csüg­­gedetlen szorgalmú színészünk, kinek annyi vidám órát köszönhetünk, megérdemlik a’ számos közönséget, j'fwejsyei rfwijgok.­­*2 Fellérböjj jul. 22. A’ Pesti Hírlap rendes levelezőjének távollétében legyen szabad egy ügybarát­nak a’ Fehér megyei júliusi gyűlésről irt kötleményfona­lát felfogni ott, hol az a’Pesti Hírlap 267-ik számában félbenszakadt. Második nap, azaz julius 18-dikán, a’ ha­ladási párt a’ gyűlésen meg nem jelent azon egyszerű ok­ból , hogy a’ beállított nyers erő ellen úgy is hiában min­den küzdés, sőt ha a’ sértegetéseket, mellyekre bizton számíthatott, mint első nap nemes önérzeténél fogva visz­­szatartaná,a’ bemenettetett többség megint az első napon tanúsított igazságszeretettel gyakorolná rajta a’bíró­ságot. Helyes volt e e’ visszavonulás vagy sem, — birálgatni nem szándékom, egyéni véleményem szerint, minden esetre be kellett volna menni; mert igen jól monda csak nemrég egy köztiszteletü országgyűlési követ: ,,a’ kiben er­kölcsi bátorság van, nem fontolgatja mi baj érheti, hanem t­e­s­z­i mi­t t­en­ni az erkölcsi ’s hazafius kötelesség parancsol.“ Kitürés ki­fárasztja az erőszakot; ’s a’hol szilárd elhatározás van, ott a’ morális erő az anyagin győzni fog előbb-utóbb.—De vissza a’ dologhoz. A’ haladási párt távollétében tehát az egy véleményű KK. és RR., cum adstantiis, megkezdvén a’gyűlést, a’jegyzőkönyvet felolvastaták, azután a’ne­kik engedett szabadtéren bonczolás alá vevék az ismert fe­­hérmegyei petitiot. Sz. I. folytatá e’ tárgyban első nap megkezdett, de, mint tudva van, félbeszakasztott beszédét, mutogatá a’ kérelemlevél tartalmának valótlanságát, hi­vatkozók bizonyítványokra, mellyekben Cs. és K. helység­ből hét vagy nyolcz köznemesek azt állítják, hogy a’ petitionak, mellyet alá írtak, tartalmát nem ismerek; hogy az aláírásra mámor közt for­­télylyal beirattak,és most aláírásukat visz­­szavonják ’stb. — Következtek több szónokok, kik mindnyájan meggyőződésüket fejezék ki, hogy az érdek­­lett bizonyítványoknak nagy fáradsággal, ügygyes bajjal összeszedett aláírói, a’ petitio 13 száz aláirójinak minden állításait tökéletesen megczáfolják. Míg végül,­­ arra nem is számítván mikint a’ legkevésbé gondolkozónak is önkint felötlik, hogy a’ revocatio épen úgy történhetett megvesztegetés által, mint az aláírás, sőt sokkal való­színűbb, hogy tizenöt ember megvesztegettetett a’ revoca­tion, azok által, kiknek a’ materiális erő kezükben van, mint 13 száz ember az aláírásra, ollyanok által, kiknek illy roppant tömeget megvesztegetni sem módjok,sem aka­ratuk — egymás beszédeinek külcsönös megéljenezései közt, nagy triumphussal mint valami apodicticai igazságot elhatározók, hogy a’petitio tartalma merő rágalom , ’s e’ határozatot mind e cs. kir. felségének felírás utján meg­­iratni, mind a’ többi megyékkel körlevelek utján közöltet­­ni rendelek, az országgyűlési követeknek pedig megha­­gyák, hogy e részbeni utasításukat, mellyben Fehér megye Rt. fájdalmukat fejezik ki a’ felett, hogy a’ nemzet kép­viselői kerületi üléseikben felvettek olly folyamodást, melly oda sem hivatalos uton nem jutott, sem hitelességgel nem birt, az országos ülésben önigazolásukra naplóba-iktatás végett szórul szóra felolvasván , egyszersmind a’ kérelem megczáfolására szolgáló adatokat élőszóval adják elő, ’s arra kérjék a’ RR. és RRet, hogy előbbi határozatukat meg­­változtatván, a’ folyamodásnak további tárgyalásától állja­nak el. — Hly győzedelmet vívtak ki és Fehér megye je­len volt RR. a’ petitio ügyén ellenpárt nem-létében, ’s most már azt képzelik, hogy a’ petitioban mondottaknak alaptalansága,’s az aláírások fortélylyal­ gyűjtögetése nap­fénynél tisztábban bebizonyíttatott. Azt képzelik, mivel egy pár százan elhatározák, hogy a’ 13 száz aláírással ellátott petitio rágalom, már azt egyszersmind meg is mutaták; vagy hogy 15 embert revocatiora birtak, ez már a’ többi­nek hitelét mind semmivé teszi; mintha nem volna egész világ előtt — kivéve tán az ő Világukat — ismeretes do­log, hogy gyakran megesküdtetett bizonyságok is hitele­sítés alkalmával revocálnak; de azért a’nem revocalók­­nak hitelét nem csökkentik, különben a’vádlottnak illy’­fele fogadott köpönyegforgatókkal igen könnyű lenne a' leghitelesb tanukat paralyzálni, ’s az érdemlett büntetés alól menekedni. Nem a’ Fehér megyei közgyűlés a’ hely, uraim, hol az elhatároztathatnék: rágalom e az érdeklett petitio tartalma vagy nem rágalom; az illy bíráskodás a’ lehető legnagyobb anomalia lenne, mert vagy a’vádló, vagy a’ vádlott fél mondana tulajdon ügyében ítéletet. Ab­ból mit is Fehér megye jelen volt rendet határoztak, nem az következik hogy nekik van igazságuk, csak az, hogy jelen gyűlésen a’ petitioban vádlottaknak többsége volt, és igy igen természetes, hogy a’ petitiot rágalomnak határo­­zák , jóllehet múlt közgyűlés alkalmával épen a’ határozó többség egyik főnöke mondá , hogy a’ tisztválasztási kihá­gások megvizsgálásában Fehér megye maga nem járhat el, mert részrehajlatlan egyének sem egyik sem másik párt­ban nem találtatnak, ’s ez okból kir. biztosságot kívánt. De ez csak egy kis következetlenség, semmi egyéb. Vár­juk be tehát, uraim, mig a’ kir. biztosság megérkezendik, majd akkor lesz helye a’ próbák előterjesztésének, ’s ak­kor tudhatni meg: az igazság mellyik részen áll. Tartalék­sereggel hozott itéletek a’ közvéleményt tévútra nem ve­­zetendik. Kimondatott a’ nemzet törvényhozói teremében egy közbizalomban álló férfiú által, hogy egész municipiu­­m­ok is gyakorolhatnak zsarnokságot, ’s e’ zsarnokság a’ legveszélyesebb. Első lépésre, mi a’ tisztválasztási sére­lemben petitio útján történt, nem vala szükség bizonyítvá­nyokra ; mert a’ tény egész hazában ismeretes; a’ mi pedig a’ petitio egyes részeit illeti, be fognak bizonyí­tatni annak helyén, és igy, uraim, többségiekkel még ügyet nem nyer­tetek. Harmadik napon az adóbeli tartozások kerülvén sző­nyegre, V. J. Indítványának következtében határoztatott, hogy az illető tisztviselők,járásaikban, a’ tartozók névjegy­zékét a’ tartozás mennyiségének jegyzékével együtt ké­szítsék el, és alispán úrhoz nyújtsák be olly végre, hogy az két táblabirót ’s a’ megyei számvevőt maga mellé vé­­vén ,’s az adóbeli tartozásokat 10 évre felosztván, e’ mun­kálat szerint évenkint egy tizedrészbeni behajtás végett az illető tisztviselőknek adja ki. Végre több magány­ügyek tárgyalásán kívül határozatta jön, hogy az évenkint tartat­ni szokott négy rendbeli évnegyedes közgyűlések egy hó­nappal később tartassanak, és így a­ legközelebbi évne­gyedes közgyűlés October helyett novemberben leend. Higutrából jul. 19-kén. Nem elég, hogy a’ hala­dás erkölcsi útján mintegy czéltalanul tévedezünk, a’ fa­­tum még physicai roszakkal is meglátogató szeretett me­gyénket. Ugyanis tömlöczeinkben valami ragályos láz ütött ki rabjaink között, ’s ők a’ bűnnek sötét odújából, és a’ testi pangásnak, hogy ne mondjuk élve­ emésztödés­­nek, szennyes fészkéből jobb levegőt színi a’ megyeház folyosójára, onnan a’ kórházba szállíttattak. Ezen láz ragadósága nagy félelmet öntött f. hó 17-kén tartott pe­csételő székünk néhány tagjaiba, úgy annyira, hogy e’ miatt indítványoznák, mikép a’ más napra kitűzött p­.­.ló­­utasítási közgyűlés ne is tartassák, hanem augustus végére halasztassék. Sokan nem voltunk képesek megfogni a’ lo­­gicát, miért kellene a’ kitűzött közgyűlést meg nem tar­tani azért, mert ragadós betegség emészti szegény rabja­inkat. Hiszen abból, hogy a’ megyeháznál veszélyes a’ gyűlés tartása, csak az következik, hogy tehát tartassák valahol másutt, nem pedig hogy elhalasztassék messze időkre. Mert a’ közügygyel és a’ megye nemességével — kivált minálunk — csak még sem lehet játékot űzni. Pe­dig a’ 18-kan tartandó gyűlésnek 17-kén, azaz csak egy nappal előbb,történő elhalasztása merő április—járatás lett volna közönségünkre nézve. Ezen oknak érzete végre ar­ra bírta a’ jelenvoltak többségét, hogy a’ másnapi köz­gyűlésnek megtartását határozzák, annyival inkább, mint­hogy J. Huszár orvos úr megkérdeztetvén, nyilván oda nyilatkozott, hogy a’ rabok láza csupán érintkezés ál­tal ragadhat másokra , nem pedig a’ megyeházi jég által mint többen hivék. Lám, mennyire óvakodunk mi nemes urak még a’levegőtől is,mig a’ szegény rabot könynye­­dén taszítják a’penészes vermekbe,ki néha nem is ol­y ret­tentő bűnös.—Másnapon, középszámú közönség előtt felöl­­vastattak követeink újabb jelentései az országgyűlés több­­rendű munkálatairól, nevezetesen: az elöleges sérel­mek, előterj­esztvények, a’ részek vissza­­csatlás­a, vallástárgya, és magyar nyelv irán­­ti üz­en­etek’s felírások, a’vegyes házassá­go­k ügyében kiadott kor­mányi resolutióval együtt. Mindezeket bővebb észrevétel nélkül tudomá­sul vettük, mire igénytelenségünknek csak annyi monda­ni­valója van, hogy talán nem ártott volna tisztelt követe­inknek kötelességül tenni, hogy az országgyűlési ered­mények puszta jelentésén kívül, küldőiknek ezentúl azt is pontosan megírják, melly kérdésben hogyan sza­vaztak, és minő okokól indultak ki szavazatukban? Mert az illy számonkérés nemcsak összeillik jelen utasítási rendszerünkkel, hanem ennek szükséges corollariuma is. Vagy tán a’ rendkívüli bizodalome’számoltatást fölöslegessé teszi?—Továbbá, olvastastatlak a’ különféle tárgyaknak elöleges kidolgozására nevezett kerületi és országos vá­lasztmányok, és ezeknek tagjai. Értesültünk ezen felolva­sás nyomán arról is , hogy az ősiség megváltoztatására szinte egy választmány van kiküldve , hogy az ősiség teljes fentartására 12 m­egye szavazott, és hogy két me­gye — köztük Nyitra — utasításhiányból sem jobbra sem balra nem­ voksolt. Ezen utolsó pontnál egyrészt azon kötelességérzetre serkentünk, hogy ha megyénknek uta­­ritása nincs az ősiség iránt, adnánk ez­úttal. De más­­részt megpendíttetett, és pedig vádhangon, hogy nekünk utasításunk igenis van, hanem, követeink, nem tudni mi okból, azzal elő sem­ állottak. A’ vádhangú szóló ekkép fűzte okoskodását: „Vagy volt utasításunk az ösiség iránt vagy nem ; ha volt, és azt kövesünk elő nem adtak, akkor képviselői tisztekben el nem jártak; ha ellenben nem volt utasításunk, akkor egyik követünk, jegyzői hivatá­sát nem teljesítő, mert az ö­ iség iránt létező megyei vég­zésünket annak rende szerint fel nem jegyezte, holott ez szoros kötelességében áll vala, minthogy ő egész kö­­vetté­ választásaig e’ megyének tollvivő főjegyzője volt.“ E' vád szörnyen csiklandós vala, miért is a’ szegény vád­ló fejére szigorú büntetést kívánt szabatni ügyvéd R.— J. — mondván: mikép követeinket ok nél­kül vádolni borzasztó bűn, okkal vádolni pedig kö­veteinket nem lehet, mivel — úgy mond — megyénknek 123* 509

Next