Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-07-30 / 269. szám

évivel. Az indirect adóból bevett összes jövedelem­­ 370.374.000 frandra megy, 6,925,000 frankkal többre,­­ mint a’ múlt 1 .42-ki első félévi. A’ szaporodvány követ­kező rovatodra esik: a’ záloglajstromzási dijakbóli bevé­telre 3,301,000, a’ gyarmati czukorra 1,417,000, a’ kül­földi czukorra 820,000, italokra 1,602,000, dohányra 2.088.000 ft. Az utolsó két jövedelmi forrás maga mint­egy 95 milliót hajt be, mi az összes indirect jövedelemnek majdnem egy harmadát teszi. Egyéb rovatokban is gyara­podás mutatkozik, a­ sófogyasztási adóban ellenben har­madfél millióra menő hézag van. A’ répaczukor rovatában is hézag van, melly a’ lefolyt félévben csak 800,000 fkra ment ugyan, de a’ folyó félévben kétségkívül tetemesen nagyobbodni fog. A’ J. des Débats Frankhon e’ jövedel­meinek állását kedvezőnek tartja. A* pak­kamra jul. 17-kén vette tanácskozás alá a’ ki­adási budgetet. A’ vitatkozások hihetőleg nem fogják az európai súlyegyént egyelőre megrendíteni, és igy hihető, hogy a’ pak­kamra is majd sok átvágtat a’ rovatokon. Martinique szigetén máj. 21-kén zavarok támadtak , mellyek, mint látszik, sokáig tartottak. A­ kormányzó du Valdailly admirál, jun. 7-kén egy proclamatióban nyuga­lomra szólítja föl a’népet, a’katonaság elleni elkesere­dést fájlalja,és szigorú rendszabályokat hirdet a’ zavargók ellen minden személyes tekintet nélkül, de egyszersmind mindenkinek egyenlő igazságot is igér. E’ proclamatióból nem sül ki a’ zavar minősége; de úgy látszik, hogy az egész dolog katonák és polgári dolgozók közötti vereke­désből és Fort-Louisban egy háznak — mellyben egy fel­­sőbbségi meghatalmazással bíró társaság vala összegyűlve (minő volt e’ társaság, nem mondatik) — a’ tömeg által tett megtámadásából állott. Butenieff uz orosz követ eddig a’ fényes portánál és ez után a’ római szent széknél jun. 29-kén a’nagy urnák ün­nepélyes audientián levelet nyújtott át a’ czártól, mellyben a’ portának a’szerb ügy elintézése körüli rendszabályai di­csértetnek ; természetesen itt nem a’ választás értetik; mert erről a’czárnak még nem lehete tudomása. Rifaat pasa, kül- minister, és az uj orosz követ Titoff jul. ijén Meteor orosz gőzösön Stambulba érkeztek. Jul. 6-kán Butenieff és Titoff urak audientián valának a’nagyurnái, melly alkalommal Butenieff ur az uj követet bemutatá; Butenieff visszahívó, Titoff pedig megbízólevelét nyújta be a’ nagyurnak. Bute­­nieff jul. 9-kán egy ausztriai gőzösön Triestbe indult, hon­nan Bécsen át Egerbe (Csehországba) fog utazni. Törökországban darab idő óta számos katonai összevo­­nulások történnek. Ez a’ görög kormánynak okul szolgált arra, hogy a’fegyveres had kevesbítését fölfüggeszsze. A’védhatalmak képviselői ennélfogva kérdést tenek a’por­tánál e’ katonai összevonulások iránt, mire haladék nélkül válaszoltatok, hogy a’ beljavitások halmazában a’közigaz­gatásnak védelmi ága figyelem nélkül maradt, ’s a’ török kormány a’ jelen békés időket e’ hiány pótlására kívánja fordítani. Syriából azt írják, hogy a’ drúzok és maronitákból keletkezett uj párt, melly a’ syriai hegyi alkotmányt visz­­szakivánja és Besir emir házából sürget fejedelmet, na­ponta erősbíti magát, és fenyegető állást foglal el a’ kai­­makamok ellenében. Murad bei, a’ maroniták szambuli ügy­nöke, folyamodványt és emlékiratot készít a’portához, mellyben megbízói nevében Emint kívánja a’ hegyvidék egyedüli fejedelmévé kineveztetni. Murad bei ez ügyben Oroszország és Ausztria pártolására számol. QUEERBIA. A’pesti szerb lap szerint jul. 17 k én Stambulban a’ nagyúri berát Sándor hg számára elkészíttetett, és a’ futár, ki lehozandja, ugyanazon nap útra készült, ’s eddig már kétségkívül Belgrádba érkezett. A’ mondott berát rövid napok múlva köztudomásra fog tétetni, és e’ czélra min­den kerületből követek, mint kik a’népet képviselik, meg­határozott számmal, jelenendnek meg, minélfogva már rendelés is tétetett, hogy a’ nép megválaszthassa képvise­lőit. A’berát felolvastatása ünnepélyére Szambulból nagy­úri biztos nem érkezendik, hanem Hafiz pasa rendeltetett, hogy ez ügyben biztosi szolgálatot tegyen. Vucsics és Petronievics urak még mindig az ország belsejében tar­tózkodnak; leend­ő részek az uj kormányban? ez most egyedül a’ Sz.-Pétervártól leérkezendő határozattól függ. És igy a’ bonyolódott szerb ügyek nem sokára szerencsés és óhajtott kimenetellel leendőnek koszorúzva. (Nem szük­ség mondanunk, hogy e’ kilátást Oroszország legújabb magaviselete igen-igen borulltá téve.) MBTBBITAIkm és IIIMIVBt. Izland ügye most a’ szigeti birodalom legfontosabb napi kérdése. E’ tárgy Anglia számos szinte fontos ügye­it, sőt a’ spanyol kérdést is háttérre tolja. A’ hírlapok felé­vék repealgy ülésekkel, O’ Connellianákkal, ’s Irland álla­­potja fölötti vitatkozásokkal, és nem ok nélkül, mert Ir­land állapotja olly crisist érlelt meg, melly egész Nagy­­britanniára nézve — miként sir James Graham belminister helyesen érezé— az élet vagy halál csiráját rejti magában. Illy fontos tárgy körül nem leend ellenére olvasóinknak, ha O’ Brien urnak Izlandot tárgyazó indítványa körül rövid visszapillantást teszünk a’ vitatkozás folyamatára, ámbár az eredmény már tudva. Érdekkel bírt e’ vitatkozás, mert nemcsak a’ baj forrásaira, hanem Izlandnak Anglia elle­­nébeni állására is nagy világot vetett. — Az indítványozó, indítványa támogatására bőven fejtegető Izlandnak bajait, mellyekre mindeddig hasztalan kerestetett orvosság. In­dítványának legközvetlenebb oka azonban az Izlandban most uralkodó izgás — a’ repeal-mozgalom: „mert“ — mond a’ szónok—„ha negyvennyolcz óra alatt olly roppant néptömegek hozatnak össze, ha a’ repealadó 500 font ster­ling heti bevételről 5000 fontra növekedett, ha az egész középosztály és kevés kivételekkel az összes r.kath. egy­házi rend részt vesz e’ mozgalomban, — ha mondom, Iz­land illyen izgatott állapotban van, úgy kétségkívül köte­lessége a’ parliamentnek, azon okokat, mellyek illy állapo­tot előidézőnek, megvizsgálni. Nem egy ember, nem O’ Connell oka e’ mozgásnak; mert bármi nagy legyen is ha­talma a’ nép kedélyei fölött, illy eredmények még sem támadhattak volna, ha százados jogtalanság nem hintette volna ki annak csiráit.“ A’ szónok kiemelé az izlandiak iránti zsarnoki bánást az unió előtt, az angolok ke­gyetlen izlandi táborozásait, az izlandi bűntörvé­­nyeket, mellyek szerkezete egy daemonnak éleselméjü gonoszlelkűségét kívánták meg; kiemeli végre az uniót, melly a’ legaljasabb vesztegetés által eszközöltetett, és megmutatja, hogy Izland jelen állapotja az unió következ­ményeiből eredett. „Az unió első következménye,,—mond a’ szónok—“volt az ország nagyobb megadóztatása. Ang­lia országos adóssága akkoriban 446 millió font sterlingre rúgott. Izlandé csak 28 millióra, amannak kamatfizeté­sére 16’­2 millióra menő adó kellett évenkint, emerre csak 1,194,000 font­ot,­mi több mint 15 milliónyi különbséget mutat ki, melly öszveg lerovására Izlandnak is fizetnie kell. Azon ellenvetést teszik ugyan, hogy Izlandnak sok adót engedtek el, de a’ szónok nem hiszi, hogy a’ különbség ez által ki lenne egyenlítve. Az általa indítványozott nyo­mozó választmány tisztje leend ezt szorosan meghatároz­ni, mert az izlandi nép mit sem tud e’ tárgyról, ’s úgy hi­szi, hogy csak az unió feloszlása által fog e’ financiális kérdés szabályoztatni. Az unió második következése volt az absentismus terjedése , minthogy az ország vagyono­sai az unió óta Londonban élnek , ’s izlandi birtokaikból bevett pénzöket külföldön költik el. A’ nép azt hiszi, hogy az izlandi parliament helyreállítása a’ nemességet megint Dublinba vonandja, vagy hogy annak külföldön tartózko­­­dására adó fog rovat hatni. Még a’ katholicusoknak hosz­­szan siker nélkül folytatott harcz után valahára megadott emancipatioja sem hozta meg a’ remélt hasznokat, mert a’ katholicusok közül aránylag fölötte kevesen alkalmaztat­nak hivatalokra. Anglia és Scotiához képest Izlandnak a’ reformbill jótékonyságából is mostoha rész jutott, mert sem képviselői, sem választói száma által nincsen egyenlő arányban képviselve a’ parliamentben; ’s e’ fölött a’ tory­­párt szakadatlanul arra törekszik, hogy e’ csekély szám (Stanley lord lajstromzási bilije álta!) még szűkebbre szo­­rittassék. Egy uralkodó egyház nagy pompával és költség­gel tartatik fen az összes nép erszényéből, ámbár az ösz­­szes lakosságnak csak tizedrésze tartozik ezen egyházhoz. Az izlandi katholicusok ellenben, még számos bántalmakat kénytelenek eltűrni évenkint, valahányszor a’ majnosthi papnevelőház fentartására a’ parliamenttől segély kéretik. A’ javított hatósági rendszer elégtelen volta, a’ nyomasz­tó szegénységi törvények, mellyek végrehajtói majdnem kirekesztőleg csak angolok, végre a’ gyakran ismételt fegyverbillek — mindezek, megannyi okai az elégületlen­­ségnek, mellyeket az ir nép saját parliament által remél elenyésztethetni. Izlandnak vasutakra van szüksége, és a’ parliament megtagadó tőle támogatását, ámbár Canadának hihetőleg azért, mert fö lázadott, I x11 millió f. szerk. sza­vaztatott vasutakra. Hasonlag szemrehányást tesz a’ szó­nok a’ ministeriumnak nevelési rendszere miatt, mellyel a’ protestánsok igényei igen is teljesittetnek, de a’ katho­licusok szükségei egészen figyelem nélkül hagyatnak. Eliot lordnak izlandi fötitoknokká neveztetése reményeket költött, mellyek azonban teljesületlen maradtak, minthogy bizonyos magasb hatalom — úgy látszik — minden jó szándékait meghiúsítja. Izland helyzete hasonló Canada ré­gibb helyzetéhez. ’S ha csak azt tennék is Izlanddal, mit Canadával tőnek , ha javíttatnék a’ dolgozók állapotra, kik minden szorgalom, erőködés és szeszes italoktóli tartózko­dás mellett sem képesek napjában nyolcz pencénél többet megkeresni, — ha végre a’ földesurak és haszonbérlők közötti földviszonyok kellőleg rendeztetnének — mert in­dítványa mindezen czélokra kiterjed — úgy Izlandban nem sokára minden elégületlenség elenyésznék és teljes nyuga­lom lépne helyébe. Az elősorolt tényekből kitetszik, hogy a’ repealmozgás nem honárulási viszketegböl, hanem a’ kétségbeesés érzetéből eredett; minélfogva, vagy az unió feloszlását kell megengedni, vagy a’ nép sérelmeit orvo­solni. Ha az izlandiak szilárdúl maradnak szándékuk mel­lett, úgy talán vérontás nélkül is elérendik czéljokat; ha Anglia erőszakot használ Izland ellen, úgy Anglia győzel­mének általános pusztulás, kudarczának pedig a’ brit di­csőség örök elhomályosulása leend eredménye. A’ szónok következőleg fejeze be beszédét: „Én mindig meg valék győződve , hogy a’ két ország egyesülése mindkettőre nézve jótét lehetne, ’s nem is tagadom ama’ nehézsége­ket, mellyekkel Izlandnak az unió feloszlása következté­ben küszködnie kellene ; de ha az ország történeteire te­kintek vissza,meg vagyok győződve,hogy az ír nép e’ percz­­ben boldogabb volna, ha az unió soha sem történt volna meg. Tizenkét év óta ülök már e’ házban, és hosszú ta­pasztalás , megvallom, azon meggyőződést érlelő meg bennem, hogy e’ teremben kevés rokonszenvet találok iz­landi érzelmek iránt, kevés ismeretet szükségei körül, ’s kevés hajlamot azokat kielégiteni. Én meg vagyok győződve, hogy az unió feloszlása nemcsak sikeríthető, sőt a’ királyné iránti jobbágyi kötelességgel is megegyeztethető; de nem vagyok meggyőződve, hogy e’ feloszlás jövőben is jótét­­ lenne Izlandra nézve , ámbár ez főleg a’ törvényhozás­­ bölcses­égétől és jogosságától függne. Izland Anglia ere­jének jobb keze; de most gyengeségének forrása, ’s ha a’ franc­ia kormány hadsereget küld majd a’ pyrenäuso­­kon át, ez azért fog majd történni, mert az angol hada­kat nem lehet Izlandból kivinni.“ (Vége következik.) Jul. 13-kán az alsóházban a’ skót egyh­ázbill iránti je­lentés nyujtatott be, és a’ bill harmadszori olvasása jul. 17- kére tűzetett ki. Az alsóházban megint az Izlandi fegy­verből volt napi­renden. Clement lord ellenző a’ bilit, ’s reményét fejező ki, hogy sir R. Peel nem fog olly rend­szabályt erőltetni Izlandra , melly a’ köztisztviselők állá­sát annyira gyűlöletessé fogná tenni. A’ bili, ha törvény­erejűvé tétetnék is, soha sem leend sikeríthető. Wallace úr a’ bizottmányi tanácskozást hat hónapra elhalasztatni, más szavakkal: a’ bilit félrevetni javassá. ’S Cawford ur az in­dítványt olly megjegyzéssel pártolá, hogy ha a’ bili elfo­­gadtatik, ő maga is a’ repealhez csatlakozik. A’ ministeri­­um 104 szóval győzött 27 ellen, mire a’ ház a’ fegyverbili végett bizottmányá alakult. — Jul. 14-kén a’ felsöházban ismét meg ismét Izland volt a’ tanácskozás tárgya. Clar­­ii­arde marquis t. i. némelly végzéseket indítványozott,­­ miszerint a’ ház az izlandi köztisztviselők elmozdítását al­kotmány- jog- és okosságellenesnek nyilvánítsa. Welling­ton erőteljesen védelmező a’ kormány eljárását, és az in­dítvány 91 vokssal 29. ellen félrevettetett. (Jövő alkalom­mal bővebben.) O’Connell megint Dublinban van, ’s jul. 12-kén a’ re­­pealegyesület heti ülésében elnöklött a’gabnacsarnokban. Beszéde a’ hires orangista Lorton lord és Graham belmi­­nister ellen volt intézve, kit az izgató „általános hazudo­­zó“nak nevezett. O’Connell előadá, miképen Graham azt mondá a’ parliamentben, hogy jelenleg Izlandban Angliá­nak jobb keze van tehetetlenné téve; de ha Anglia dicső­sége csak Izland könyein, rabságán és szenvedésein csak Izland lealacsonyitásán alapulhat, úgy ő azt kívánja, hogy Anglia lobogója minél előbb sárba tapodtassák. Kijelenté, mikép izgatásának czélja a’ szerencsétlen unió felbontása által az izlandiak ragaszkodását a’ királyné iránt még szi­­lárdabbitani, ’s hazáját a’toryfactio és csalódó földbirtoko­sok ármányaitól, dőreségétől megmenteni. Végül felszó­lítja Izlandot, hogy Waterford grófság és a’ hasonnevű város példáját kövesse. Steele Tamás O’Connell elválhat­­lan kísérője, egy levelet olvasott fel az éjszakamerikai egyesült statusokból, ’s örömmel jelenté, hogy—miképen az említett levél mondá— Izland és Amerika közt védfrigy áll fen Anglia ellen — olly tökéletes védfrigy, mintha a’ Londonban levő amerikai követ által íratott volna alá. O’ Connell e’nyilatkozatot visszautasitá, ’s kijelenté, hogy Iz­land és Amerika közt nincsen frigy, ’s nem is leszen soha. Újabb jele annak, hogy a’ forradalom — mert olly szövet­ségek mint az amerikai, csak forradalmakban lehetnek hasznosak — esze ágában sincsen a’ szabaditónak. §PM¥OLHOK. A’ Messager következő telegrafi sürgönyeket közöl: Perpignan jul. 17-kén, Majorca jul. 14-kén nyilatkozott Tacon tábornok a’baleari szigetek közbátorsági juntájának elnökévé neveztetett. — Cortinez tábornok Leridából Leu d’ Urgelbe indult. Serrano három dandárral, mellyek Prím dandárnok, Concha és Cordova ezredesek vezérlete alatt 7000 gyalog, 1300 lovas katonából és három ágyútelep­ből álló sereget képeznek, Mequinenzán át Molina felé in­dult. Narvaez júl. 10-kén Calatayudból 12 zászlóaljjal és­­ 1000 lovassal Madrid ellen nyomult. Castro Catalonia má­sodkormányzójává és Barcelona helyparancsnokává nevez­tetett.“ — „Madrid jul. 14-kén Aspiroz tábornok 5000 gyalog, 700 lovas katonával és két ágyúteleppel az utol­só éjét Pardoban töltötte. Az egész polgárhad fegyver alá szólítattott. — Narvaez 12 zászlóaljjal és 1100 lovassal hol­napra váratik Madrid alá.— Az utolsó hírek szerint a’ re­­gens Baylenbe vonult ; mondják, hogy Cadixba megy.“ — „Serrano jul. 13-kán Mequinenzán volt’s Daroca felé irányzá menetét.— Aspiroz tábornok jul. 15-kén is foly­vást Pardoban volt; Madridban a’ helyzet ugyanaz valt.“ Espartero sebes visszavonulásának okát abban kell ke­resni , hogy jul. 8-kán, épen mikor hadaival útnak akart indulni, a’ gyalogság, még pedig a’ regens grófi czímé­­ről Luciana nevet viselő ezred legelői, ellene felzendült. A’ regens három lovas századdal kénytelen volt futásnak eredni, ’s gyalogságát Bonillában hagyni. Helyzetét elő­adja következő levél az Alig. Ztgban: „Paris jul. 17-kén. Az igazság adójául meg kell vallani Zurbanoról, hogy a’ regens ügyét utolsó perczig bátorsággal és állandósággal védi. Alig esett érzésére, hogy Narvaez Madrid felé vette útját, azonnal 14 zászlóaljjal utána eredett, hogy őt hada­ival együtt utolérhesse, még mielőtt ez Madridhoz érkezik. De katonáinak szünetlen szökése által Zurbano serege 6000 olvadott. Narvaez ellenben 12,000 embert vezérel, kiket jól fizet, ’s kiknek hűségére ennélfogva bizton szá­molhat. Concha Malagában van , ’s hadseregét rendezi, mellyel a’ regens elöl a’ visszavonulhatás útját, hacsak lehet, Cadiz felé el akarja zárni. Espartero Bonilloban hagyta gyalogságát, és csak 800 lovast visz magával, ő maga postakocsin utazik. Mozdulatai valóságos futáshoz hasonlítanak. 11-kén estve Baylenbe érkezett. Van Halen, ki előtt Sevilla nem nyita meg kapuit, elébe ment. Más­nap Espartero Carmonába váratott. Ebből azt következtet­hetni,hogy a’regens Cadizban hajóra fog szállani. Franklion és Nagybritannia consulai oda utasítják, hogy menedéket ajánljanak nekie. Espartero azt felelé, hogy ő nem elég vagyonos arra, miszerint Európában élhessen, hanem egy távollevő spanyol gyarmatba fog vonulni,’s ott úgy élni, mint egyszerű polgár. Nejét a’ franczia és angol consul utalmába 1 512

Next