Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-08-03 / 270. szám

jövendő öszveg az érintett tűz kárvallot­tak fölsegélésére fordittatandik. Az oltár ál­talunk megépíttetett, rája tőletek csak lángot kölcsönzünk. Csekély részben bár; de segélye lesz a’szerencsétlenek ínségén , ’s e’ virágzó kereskedésü magyar város ápolása által közvetve a’ honon. Annyi veszteséghez igen csekély lesz az áldozat, de avvagy a’ szentirás gazdagénak Lázár­tól esdekelt csupán egy csöppecske viz is , nem iszonyú kínt fogott enyhíteni?? — A’ fölajánlandó dolgozatok Pestre, vagy Emich Gusztáv könyvkereskedésébe, vagy a’ vállalkozó szerkesztőhöz országutra 645. szám alatti házba küldendők.— Tisztelettel maradván Pesten, jul. 29-kén 1843. — E­mi­ch Gusztáv s. k., kiadó. Halá­sz­y J­ó­z­s­e­f s. k., szerkesztő. Nyilvános köszönet. Folyó évi jul. 10. nap­ján Miskolci városa nagyobb része , ’s abban számtalan polgá­roknak minden vagyona, a’ borzasztó lángok áldozatjául es­vén , minden rögtöni segedelem mély hálaérzést gerjesztett. De mindenek fölött kötelességünknek érezzük a­ cs. k. szab. Riu­­nione Adriatica di Sicurta triesti titkárbiztositótársaság azon tettét, hogy pesti föügyívő Weisz B. és J. részéről a’tűz után néhány napra egy teljes hatalmú titoknok a’ helyszínén megjelen­vén, minden, a’ társaság által biztosított javakat, azok közt alól írtakét is, azonnal minden hátráltatás vagy aggatódzó kifogások nélkül kifizette, — a’ közvélemény előtt teljes fényében bemu­tatni, ’s azért hálánkat nyilván kijelenetni. —Költ Miskolczon, jul. 25. 1843. — Stark József, Sztriberny Jánosné, Bato István, Pompéry Erzsébet, özv. Rajkovics Györgyné, Zauer József, Szabó Benjámin. Értesítés. Iparegyesületi pénztárnok, Ruttkay József, ezennel értesítvén a’ t. ez. részvényeseket az iránt, mikép e’ folyó évi Jakab-naptól fogva, lakását a’ Szép-utczábani Patay-házba tévé át, — egyszersmind hi­vatalosan kéri meg az illetőket, hogy — az igazgató vá­lasztmánynak már ismételten közrebocsátott határozatai szerint — mind a’ még vissza nem adott aláírási íveket, mind tartozékban levő részvényeiket is, minél előbb be­hozni és befizetni, szíveskedjenek. — Mi végből reggel 9 óráig, ’s az egész délutáni időben naponta honmaradó le­szen. — Pest, julius 29-kén 1843.­­ Pozsonyi i­­rek, julius 22. Az ország­gyűlésre sereglettek nagyobb része a’ szünidő alatt Po­zsonyból eltávozott. Legtöbben mentek le a’ gőzösökön Pest felé és föl Bécsbe, leginkább ’s úgy szólván egyedül a’ Pozsonytól]igen messze lakók, a’ hivatalos fog­lalkozás által most is ide kötöttek, ’s végre az egy vagy más ok miatt helyhez kötöttek maradván itt. Ezen szünidő sajátos alakot ölte kiürült városunkra. Itt jelenleg a’ tetemesen leapadt országgyűlési élet hasonlít a’ csak homályosan, alig égő gyertya világához, hasonlít a’ fellegboritotta naphoz, mellynek legközelebbi újrakisüté­­séről bizonyosak vagyunk. — Az utczákon, a’ nyilvános helyeken mindenütt feltűnően lehet észrevenni a’ magyar sereg nagy részének híját, sehol sincs most itt o­ly nagy tömöttség, sehol sincs olly nagy zaj és elevenség mint azelőtt. De azért nem kell azt hinni, mintha a’ szünidő miatt nyoma sem volna itt az országgyűlési életnek. Nem, nem­ csakhogy az bizony parányi, miniature képben lát­ható. A’ különféle választmányi ülések részint a’ redout­­épületben, részint a’ megyeháznál élénken, ’s néhány hallgató figyelmes kíséretében nyilvánosan folynak, ’s kü­lönösen a’ megyei kihágások ügyében összeült választ­mány egyik érdemes tagja, a’ Pozsony megyei követ által bemutatott titkos szavazási ládák, eredeti és czélszerű szerkezetöknél fogva, tetszéssel fogadtattak. — És álta­lán véve a’ magányéletben is észre lehet azt venni, mikint az országgyűlés nem eloszolva, hanem csak kis időre fel­függesztve van.—úgy látszik, az eddigi munkálatokat csak erőteljes előjátékául lehet tekinteni a’ következő nagysze­rű drámának, mellynek szerencsés,derült kimenetelét min­den igaz magyar szívből óhajtja. Valának többen, kik nem tudván előre az országgyűlési tanácskozások ideigleni megszűnését, annak jó szándékkal, hogy azokat közelebb­ről megismerjék, messze tájakról Pozsonyba jöttek, és sürgetős körülményeik miatt ismét visszautazni kénytele­­níttettek, a’nélkül, hogy Rómában lévén a’pápát látták volna. — — E’ mai napig az alsóházi terem újításával annyira mentek, hogy már­ a’ termen középajtó is van, mellyhez külön uj lépcsözet, egészen uj feljárás vezet. E’ javítás igen czélirányos; mert bár azelőtt is volt két ajtó a’ termen, de mivel ebbe ’s ebből csak egy lépcső veze­tett , a’ szűk folyosóni tolongás igen alkalmatlanná tévé a’ ki- és bejárást, ’s e’ miatt tűz vagy más veszély idejében iszonyú sors érhette volna a’ sokaságot. És igy a’ széles, uj lépcsőt, méltán lehet haladási lépcsőnek nevezni. — A’ karzatok is erősen készülnek minden oldalról. — — A’ pozsonyi polgárság házi abroszain, vagy szőnyegein egy idő óta két tárgy forog fen legtöbbször, egyik az, hogy az országgyűlés két évig fog tartani,­­ erről ők, mióta a’ szállások fizetését remélik, szívesebben beszélnek most prolongatori, mint azelőtt; a’ másik tárgy az, miszerint ő felségét a’ királynét septemberben fogják ugyanitt ünne­pélyesen megkoronázni. Lám, lám, mit mindent nem tud­nak ezek a’ pozsonyiak, miről az országgyűlési emberek­nek felannyi tudomásuk sincs! — — A’haza közjavának előmozdításában még mindig csüggedetlen buzgósággal munkálódó, Széchenyi gróf legújabban tervezett pesti kikötője, az országgyűlési közönség által is közmél­­tánylattal fogadtatott. Vajha a’nemes gróf, legyőzve a’ különben emberi gyarlóságunkkal annyira közös szenve­délyesség izgató rugóit, a’ journalistica vészes tengerére bocsátott hadi naszádjával minél előbb békepartra szál­lana , ’s kezet fogva azokkal, kiket tervei akadályainak, elleneinek képzel, valahára az általa annyiszor emlegetett egyetértés, egyesülés áldott kikötőjébe lépne! — Úgy hiszem, hogy e’ kívánatban igazán közkívánatot fe­jeztünk ki !------­Megyei dolgok. 9$éltarkai. V.Olaszi, jul. 24. F. hó 20-án tartatott utasitást­ készitő rendkívüli közgyűlésünk, követi hű eljárást tanúsító jelentésekkel kezdetek meg. Ezek kö­zül legéberebb figyelem fordult azon jelentés felé, melly a’ vallás ügyét érdekelte. — Fölvétetett ezután a’ vallási ügyben érkezett királyi leirat. Erre nézve a’ megye Rvei jegyzőkönyvileg kimondották , mikint az érdeklett kegyelmes választ ollyannak, melly vallásbeli sérelmeinket a’ múltra elenyésztetné és jövőre meggátol­ná, melly a’haza polgárainak kölcsönös szeretetben ’s egyességbeni összeforradását és megmaradását eszközöl­hetné, melly a’ vallásos súrlódásokat a’ magányéletből és köztanácskozásokból száműzhetné, egyáltalában nem tekinthetik, ’s ebbeli aggodalmukat a’ kegyelmes kirá­lyi válaszban kimondott viszonossági elv sem szünte­ti meg; mert ebben az országba bevett vallások je­len állása mellett biztosítékot nem találnak. Helyeslik te­hát a’követek eljárását, miszerint a’tisztelt kir. válasz el nem fogadására szavaztak, ’s a’ királyi válasz egyes kitételeiből remélvén, hogy ő cs. kir. felsége a’ val­lásbeli tárgyat is a’ kor kivánatával, törvénynyel és igaz­sággal öszhangzásba tenni kegyeskedendik, oda utasítják követ urakat, hogy az ország Rvei által kidolgozott tör­vényjavaslathoz ezután is szorosan ragaszkodjanak, ’s attól mindaddig, mig ellenkező utasítást nem vesznek, enne álljanak.­­ Miután a’követjelentések mind felolvastattak, megyei választmányunknak a’ kir. előadások pontjai fölött készített utasítási javaslata vétetek tárgyalás alá. És az uta­sítási javaslatok sorában első volt a’büntető törvénykönyv. Erre nézve választmányunk saját meggyőződéséhez képest többnyire azon kölön véleményeket fogadá el, mellyek alatt a’ hon annyi jeleseinek nevei tündöklenek,’s mellyeket je­len közgyűlésünk is örömmel sajátainak vallott. Azon nem annyira lényeges észrevételeket, mikre nézve az utasí­tás netalán itt-ott eltér, közlem­ fölöslegesnek tartom; azt azonban nem mellőzhetem el, mikint követeinknek meghagyatott annak kieszközlésén munkálkodni, hogy a’ jövendőben kiküldendő országos bizottmányok munkálatai nemcsak törv.hatóságokkali közlés, hanem minden polgár által leendő megszerezhetés végett, jóval az orsz.gyűlés kezdete előtt, kinyomatás által közzététessenek. Az elő­­adottak szerint Biharnak a’ büntetőtörvénykönyv ügyében korszerű utasítása van. Bihar el akarja törleni a’ halálos büntetést, ’s a’ felségsértési ’s illyemn bűnöket orsz.gyű­lés által választandó bírák ítélete alá szeretné bízni, ’s a’ mi legfőbb, az esküttszéki institutiókat hazánkba behozni, ’s mindezt egy szó —csak egy szó —ellenzése nélkül. Ezen közegyetértésből gyanítható :m­illy örömül szolgálna Bihar­nak az, ha az érdeklett utasítás igéi jelen orsz.gyűlésünk alatt testté válnának. — Az élelmezés és szállásolás tárgyában osztják Bihar megye­i­ei az orsz. választmány abbeli fáj­dalmát, miszerint a’választmányhoz alkalmazott kincstári egyének felsőbb utasításnál fogva olly értelmet tulajdoní­tottak az 1840: 3 világos és el nem magyarázható törv.­­czikknek, mintha a’ kincstári egyének hatásköre egyedül csak az adatok előmutatására lenne szorítva, és nem az egyezkedé­sre is kiterjesztve. Annál sérelmesebbnek tart­ják pedig a’ törvény szavainak illy elmagyarázását, mivel a’ miatt a’ katonai élelmezés és szállásolás terhének kész­pénzzeli megváltására nézve olly javaslatot, mellyhez a’ megváltási őszlét tekintetéből is az ország évei hozzá­szólhatnának , a’ kiküldött orsz. választmány nem készít­hetett. Miután azonban azon alapokat, mellyekre a’meg­váltási öszveg fölötti egyezkedést építeni kell és lehet, az orsz. választmány részletesen kidolgozta, jelesen a’ kato­nai élelmezés és szállásolásból származó terheknek vala­mint mivoltát, úgy azon lényeges kérdést is, hogy azok közül mellyek a’törvényes és nem törvényes terhek? tényleges alapokra építve kifejtette, ’s egyszersmind a’ törvényeseknek ismert terhek váltság általi megszünteté­sére nézve a’ törvény rendelte részletes kiszámítást elké­szítette, — oda utasittattak követeink, hogy ő­k, fel­sége kérettessék meg, miképen az országos választmány munkálatában foglalt adatok ’s megállapodások nyomán a’ katonai élelmezés és szállásolás terhének kész pénzbeli megváltása fölött az ország ereivel egyezkedésbe bocsát­kozni,’s kir. válaszának mielőbbi kiadása által az érdeklett tárgy iránti törvényalkotást siettetni méltóztassék. A’ mi egyébkint a’ katonai vontatások és előfogatokral, úgy a’ fegyvergyakorlások alkalmával történhető károk mi módo­­m­ megtérítésére nézve előadott törvényjavaslatokat illeti: ezek irányában nincs más észrevétele Biharnak, egyedül csak az , hogy az előfogatok bére ne határozhassék meg egyszer mindenkorra, hanem a­ változó körülményekhez képest minden országgyűlésen. Ez észrevétel után meg­hagyatott követeinknek, hogy a’ javaslati czikkelyeknek törvénykönyvbe iktatásán azon nem várt esetre is igye­kezzenek, ha mindjárt a’katonai szállásolás és élelme­zés kész­pénzzeli megváltása iránt jelen orsz.gyűlésén törvény nem alkottathatnék. ” A’ folyamok szabályozása tárgyában következő választmányi javaslat adatott utasí­tásul : „Az országos küldöttség jelentésére ’s ehhez mel­lékelt 1.czikkelyekre két észrevétele van a’ választmány­nak, egyik a’szabályozási sorozat, másik az arra szük­séges költségek forrásainak kijelölése iránt. Az elsőt il­letőleg: meg van ugyan győződve a’ megyei választmány, hogy a’ provinciális érdeket a’nemzetinek alárendelni szük­séges, és ezen tekintetből a’ Duna szabályozása érdemel elsőséget; minthogy azonban a’ kereskedés előmozdítá­sára és virágzására nézve az is megkivántatik, hogy az ország belfolyamait is szabályoztatván, azok olly állapot­ba tétessenek, miszerint a’honi termesztményeknek és egyéb kereskedési tárgyaknak a’külfölddeli kereskedés csa­tornájául szolgáló főfolyamba könnyű és olcsó elszállítha­­tására alkalmasokká váljanak; e’czél elérését pedig az ország legtermékenyebb részein folyó Tisza szabályozá­sától annál inkább lehetne reméleni, mivel annak szabá­lyozása a’bele ömlő nevezetes folyamok hasonló szabályo­zását nemcsak könnyítené, hanem okvetlen maga után von­ná;—ugyanazért oda vélné a’ választmány követ urakat a’ szabályzási sorozatra nézve utasittatni, hogy a’ Duna sza­bályozásával egyszersmind a’ Tisza szabályozásának meg­­kezdetését is indítványozzák. Egyébiránt igen fontosnak és figyelemre méltónak tartja a’ választmány az országos küldöttség azon előadását, miszerint a’sorozat irányát biz­tossággal kitűzni azon oknál fogva nem vala képes, mint­hogy sem a’ kereskedés jelenlegi állapota és viszonyairól, sem azon körülmények fölött elegendő adatokkal nem bírt, mellyekből bármilly kereskedési irány tulnyomósága, vagy jövője iránt meggyőződést és illetőleg biztos számí­tásra alapot szerezhetett volna. Melly előadásból ezen vá­lasztmány is azt következteti, hogy a’kereskedési irány megállapításának a’ folyamok szabályozásával­­ ezen szoros kapcsolatánál fogva, a’ sorozatra nézve csak akkor alkot­­tathatik czélszerű törvény, ha előbb elhatározva lesz azon kérdés, hogy a’ Fekete- és Adriai-tengerek közül mellyik ígér a’ magyar kereskedésnek biztos és az országra nézve hasznos jövendőt”). Mihez képest a’föntebb javaslott utasí­tást csak azon esetben látná a’ választmány követ urak ál­tal foganatba veendőnek, ha az ország ő­ei előlegesen a’ Duna szabályozását tartanák elhatározandónak; egyéb­kint olly véleményben lévén a’ választmány, hogy a’ sza­bályozási sorozat fölötti szavazat a’ kereskedési tárgyban már munkálkodó kerületi választmány dolgozatának meg­vizsgálásától lenne fölfüggesztendő. A’ szabályozáshoz szükséges költségekre nézve pedig ámbár elfogadhatónak tartja a’választmány azon forrásokat, mellyek az orsz. küldöttség munkálatában kijelöltettek, és méltányolja azo­kat is, mik a’10 és 13 '/. alatti különvéleményekben a’ harminczadra és az országos ajánlatra nézve előadatnak; minthogy azonban a’ folyamok szabályozásán kívül már eddig annyira elhanyagolt közczélok is léteznek, mely­­lyeknek elérésére a’nemzetnek hacsak fenmaradását kocz­­káztatni nem kívánja, lépést tenni okvetlen szükséges, ezekhez juthatás pedig a’ mintden teendők eszközétől, a’ költségektől feltételeztetik; ezen okokból oda véli a’ vá­lasztmány követ urakat utasitandóknak, hogy az országos pénztári források kidolgozása tekintetéből kerületi kül­döttség neveztessék ki, melly egyszersmind a’ kezelés módjáról ’stb. javaslatot készítsen. — A’ kir. előadások következő pontjai fölött követutasitások már adattak, kivé­vőn azon pontot, melly az országos pénztár adósságai visz­­szafizetését tárgyazza. Erre nézve meghagyatott követe­inknek, hogy az országos pénztár bevételeiről és kiadá­sairól számadást kérjenek, ’s ha ezekből ki foglalni, hogy a’ kir. előadások utolsó pontjában foglalt kölcsön el­­kerülhetlenül szükséges vala, a’ visszafizetés tárgyában adandó utasításig szavazatukat függeszszék föl. — Lu­kács György: Csanádiról­ jul. 24. Ha­bár pirinkó jelenséget szemelhetnék is ki a’világi szálkakutató irataiból, melly elhitetné velem, hogy őt csakugyan a’ jó ügy szeretete készlete bírálói fontos szerepét saját becses személyére feleretetni: egy két gyarlóságával keveset törődve kész hódolattal jelennék meg itélőszéke előtt. De hiszen korho­­lásaiban pártos szeretetlenség sugalmát követi, mi egész fal­ka gyarlóság szülötte. Különben mi mijdon esnék, hogy mig az előtte gyűlöletes elvszinezetüekre — kiknek vezér­letét követeink a’ nem régiben elveszitett lelkes elődüktől, Vásárhelyi Jánostól öröklötték, azon köztiszteletü férfiú­tól, kinek emléke közöttünk is folyvást, kötelességét hí­ven lerótt derék polgár lelkesítő hírnevében áll, — ’s leg­kivált követeinkre kígyót békát kiált; — addig saját fele­­skezete — ’s kegyelt előkelőinek, a’ háromfinak, igen kü­­löneziesen pártjára kel. Lám midőn az utóbbi közgyűlés­ről irt czikke vége felé, levelező ur e’ t. háronfi máso­­dikáról emlékezik, kitől az elnöklete alatt tartott építő küldöttségi olly számolatok kivántattak, mikről egyedül ő tudhat, mert ő vala alkukötés- ő kifizetéssel megbízva, ráfogja az először fontolva haladókká magasztalt Rrre, hogy a’ méltatlanul vádoltnak „hosszas türelmét rész né­ven vették! 4 — ’S midőn ugyan itt a’ háromfi elseje B. B. ellen beadott négy rendű bűnbeli vádat illető küldöttség­ nyomozásról értesít, eleve tudni akarja, hogy abban a’ vádolt félre nézve semmi terhelő nem foglaltatik. Adná ég! hogy úgy is legyen, de ugyan hogy állíthatni ezt, le­velező ur, könyv nélkül, midőn az összes irományok olva­satlanul adattak ki ügyészi véleményezésre? Avagy ön­ben a’ megtestesült törvényszéki értelmiséget kell e tisz­telnünk? Uram ments meg! de ha igy volna, akkor bo­csánat. — Azonban megszűnöm tova hajhászni lev. ur, levegőbe vetett beszédeit, miket összezürve-zavarva elö­­hord, ’s mikbe — mivel talán nyomtatva is vannak (!) — olly literet álmoda, hogy legelőbb jóslani merné, mikép követeink helyeiket aligha megtartani bírják; ’s a’Világ *) Idővel tán m­indkettő , de kereskedésünknek az adriai tenger­től felfü­ggesztett jövendője amannál biztosabb és hozzánk kö­zelebb áll. — LG. 425 * 517

Next