Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-08-03 / 270. szám

48 sz.ba iktatott zavaros tudósításában ismét világos jele­ket halászgat az iránt, hogy ha a’ nemesség — úgy mond — be nem hozaték, másképen üt ki követválasztásunk. — Ez igazoló czikk csupán azok iránt tartozó kíméletből van írva, kik tán jó­ hiszemben hajlandóknak mutatkoztak a’ sűrűen gyanúsítottakat elvégre ,ex contumacio elmarasz­talni, olly czélból, hogy a’ nem is illetékes biró előtti ke­reset alaptalannak ítéltessék. — Ennélfogva megkísértem, megyénk rövid ismertetését adni, a’ közelebbi letűnt évek ’s utólsó nyári közgyűlés elnöki jelentésének elvihatatlan adatai nyomán, miután az ismeretes példaszó szerint leg­biztosabban gyümölcséről ítélhetni meg a’ termőfa minő­ségét. -----------Közgyűléseinken most először elnöklő m. alispánunk megnyitó beszédével a’ legkellemesb meglepe­tést eszközlé. Mintegy a’ közkívánatot előzve, az egyje­gyűtt Rt. szokásos üdvözlete után megyénk közigazgatási ’s törvénykezési jelen állapota ismertetésére tért vala át, élénk ellentétbe állítva részletenkint a’ mai dolgokat, a’ régebben elmúltakéval; miből megyénknek ehez képesti dicséretes előlépése kivehetővé lön. Csalhatatlanul az igaz­ságos párvonal legjobb criterium arra, mellyiket illesse kettő közül az elsőség,­­ hogy öröm vala méltó kieme­léssel hallanunk, hogy mig a’ megyénkre rótt hadi adó 27,195 ftra rúg, a’tömérdek rovata honi adóra kivetett összeg ez idén pár ezer néhány száz­­ltal kevesebb. Csak 15 év előttre tekintsünk vissza bár , mit mi fiatalabbak az akkori évek eseményeibe jártas kertes szemtanuk előadá­sai után félig meddig ismerhetünk, midőn a’ szék­ére di­vatozó visszaélések járványa iránt bizonyított türelem, néhai elődeink nagy részében egészen vérré vált; ez egy­ben is ugyan kitettek ám a’ hazáért. ’S ezóta a’ költség rovata mennyivel szaporúlt! Most népnevelésre szemügy forditatik, mi szinte sokat felemészt; tiszti fuvarozásban a’ felügyeletből eredő nagy takarékosság, a’járandóságon felüli fahordással felemésztett tetemes fuvar, évek óta el­tiltva; a’ szanaszét rakásra penészlő levéltári irományok — mik t. i. feltaláltattak, — mivel úgy tetszik az 1811 évi például hiányzik — gondosan összeszedve; pénztár ke­zelésére, az akkori hanyagság­ szülte egyszeri tetemes pénzfogyatékon okulva, most már évnegyedenkinti szigo­rú vizsgálat. — Kell e említenem a’ bűnbeli törvényszéki gyorsabb folyamatu eljárást, melly hajdani csigakint má­szó természetét levetkőzve, — mikép az akkori rozsda­emésztette béklyó miatt csak igen lassacskán haladható rabok lábai—ma már rendesebbé és gyorsabbá lön. Ezen­felül lak- és élelmezés dolgában állapotuk szinte, körül­ményeink közt lehetőleg, a’ jelen korszellem emberiesb irányához alkalmazkodott. — Mindezek ollyas régi dolgok ugyan, mik kevesebb mint 15 év óta Kárpáttól Adriáig in­kább vagy kevésbbé javultak, ’s itt csupán azért soroltam elő röviden, hogy megkérdezhessen a’ világi levelező urat, szivére tett kezekkel vallja meg, ugyan miben helyezheti megyénk 15 év előtti állásának, az azóta újjá alakult fö­lötti hires b­elsőségét? A’ közgyűlés méltóság-teljesb és csendes tanácskozásában e ? — Hisz ezt mostani években csak a’ háromfi háboritotta fel. És ugyan méltóság-teljes­nek nevezhetni azon 15 év előtti pangárt, melly a’ tanács­kozási teremekben patriarchalis szellemű elődeinket zöld asztalaiknál elaltatta? — Ó drágalátos jó idő! csendesek valának igen is tanácskozási termeid a’ remete czellája­­kint, ’s a’ hogy ezt az utánatok visszaepedő világi t. le­velező is állítja; — de annál zajosb fűszeres lakmárolá­­saidban. — Ugyan mellyik becsületes embernek juthatott volna ekkor eszébe, még az igazi pezsgő-iszákoknak is szemére vetni,— kik Árpádtól örökölt fanyar-edzette ter­mészetűk segélyével gyakorta az ivó asztal mellett virrad­tak fel, ’s csak a’ tanácskozás asztalán pihentették ki fá­radt tagjaikat,—hogy ők nem józanok, avvagy hivatalvise­lésre nem kiképzettek. — Elég az hozzá, hogy Csanád országszerte hires­­en, a’ szomszéd törvényhatóságokból, a’ kitűzött közgyűlési napokra sűrü látogatók érkeztek, ’s az úgy nevezett nyers erő, a’ megyebeli nemesség is ak­kor édesgettetett először az előttök szokatlan teremekbe, azt mivelendő ott, mit a’ vendéglő akar. De mint­hogy ő ezek segélyére, — mig világát élte, — soha nem szorult; mihelyest tanácskoznak kellett volna, csend foglalá el az elmék helyét. — Valóban levelező úr, igaz­ságtalanságot követett el, midőn utóbbi közgyűlésünket az ekkoriakhoz hasonlitó ; igazságtalanságot főleg azon tisztelt férfiú ellen, ki több éveken keresztül dicsőséges kormányzója vala megyénknek, kinek tömérdek jó tettei­ért Csanád hálás elismeréssel tartozik. — E’ kitérés után ideje lesz, a’ gyűlési nevezetesb tárgyakat előadnom.­­ Az ekkorra kitűzött törvényszéki 8 táblabiró elválasztása megtörtént, következő megalapított szabályokkal: illető törvényszéki elnök kettőt-kettőt a’ törvényszék határnap­járól eleve értesítvén, ezek elegendő ok nélkül megje­lenni tartozzanak; a’ többiek hívatlanul is mindig részt­­vehetvén. Elvállalt köteleztetésök évhosszáig tart, a’ mi­dőn uj választás alá kerülnek. — A’ választottakon kívüli többi tiszt, táblabirák döntő szavazata elvétetett, ’s ennyi­ben a’ törvényes gyakorlat összeszorittatott. — Kiköttetik, hogy az egyházi rendből is lehessen táblabirákat választa­ni, kik a’büntető törvényszéken is befolyással bírjanak. E’ szerint az egyházi rendnek megyénkre jelenleg pana­sza nem lehet, miután több tágabb engedély adatott szá­mára, mint a’ mennyit a’ sajtó kihágások büntetésére ter­vezett vegyes küldöttségben az alsó tábla részére megen­gedni kíván.— E’ választás alapczélja: kikerülni azon kel­lemetlenséget, hogy egyik vagy másik biró gázoltatása ese­tében fűhöz fához kelljen a’ törvényszéki elnöknek kap­kodnia, mig a’ táblabirák törvényes elegendőségü száma kikerül. — Ő felségének legjobb reményekre jogosító elő­terjesztései hála-érzettel fogadtatván, a’ többség által éret­te kettős köszönő felirat határoztatott. Egyébiránt tárgya­­lat és javaslattétel végett a’ követutasitó választmánynak adattak ki, melly üléseit f. hó 31. fogja megkezdeni.— Követeink leküldött naplói, kiknek neves említését szinte éljenezés kisérte, a’ megyei iró terembe rendeltettek ki­tétetni. — A’ selyemtenyésztésnek részvény általi kelen­dőségbe hozatala pártfogoltatván, annak elősegélésére küldöttség neveztetett ki. (Vége köv.) Vasitól. Válasz a’ vasmegyei ellen­őr méltatlan vádjaira. A’ Jelenkor I. évi 47- dik száma Vas megyében egy rendkívüli jelenet által vonta magára figyelmünket, feltűnt tudnillik a’ politicai lát­ téren, a’ csillagvizsgálók által nem ismert, ’s nem várt üstökös csillagkint, egy uj hivatal, uj tisztség! a’Vas megyei ellenőr! Ezen uj hivatalu egyén, felemlitett hírlapi czikkében, programmáját nyilvánítván, a’ haladási pártot éles nyilakkal támadá meg. Ezen programmában ígéri a’ közönségnek, hogy leghitelesb kútfőkből merített adatok­kal ellátva, egyszerűen, szárazon, röviden,’s mivel független, szabadon és pártatlan fog­ja mondandóit fölhozni, egyszersmind a’ ius publicumból, nyelvtan és helyesírásból, ’s bölcselkedési tudományból üdvösséges tanításival bennünket szerencséltetve, gyarló­ságunkat gyámolitani igyekszik. Végre önmaga megczá­­folására keztyüit lábunk elé hajítván minket gúnyolva ki hív. Ámbár szerencsénk nincsen ezen álarczos bajnokot ismernünk; azonban mivel a’ szerencsétlen april. 3-kai eseményekben a’ sors csekély személyemnek fontosabb szerepet juttatott, mint bár ki is óhajthatná,’s mivel annál fogva hivatkozás reám mind két részről nem ritkán törté­nik , de egyébként is ezen gyászos catastrophát megelőző és okozó körülményekbe avatva lévén, némileg hivatva érzem magamat ezen keztyüt fölvenni. Mivel ollynemű fegyverrel alkalmas a’ védelem, minővel a’ megtámadás történik, én ellenőr urnak szakadozott írási modorát kö­vetvén , de mégis ennek goromba és személysértő részeit viszonozni nem akarván,pontonkint fogok vádjaira válaszol­ni. Ellenőr úr magára az említett czikk második sorá­ban maga kimondja az ítéletet; és pedig olly igazságosan, olly bölcsen, hogy egész czikkjében jobbat nem mondott, és a’ többit elhagyhatta volna, t. i. azt irja „ez nem jól van mondva“ és ismét „de az sincs jól.“ Valóban kár volt illy őszinte és alapos nyilatkozat után tollát le nem tenni.Ekkor legalább maga,vagy mások iránt méltányos ma­radt volna. A’ P. H. levelezője, (mert ágense vagy ágensei köztünk nincsenek) a’mint ellenőr úr állítja, megyénk köz­nemességét nyers gyilkosok közé számítja. Ez nem egyéb ábrándozásnál és felhevült képzelődés szüleményinél. Se­hol sem íratott ollyas a’ miből ezt józan logicával követ­keztetni lehessen. Igaz ugyan, hogy a’ P. H. 238. számú Vezérczikkében ezen szavak állanak találkoztak, kik ott is fel­vős­z­it­i­k a’ töm­eget, mi sz­eri­n­t nem­csak a’javítási kérdéseket szen­ts­égtelen kezekkel legyilkolnák ’stb. Már ezen m­etapho­­r­a értelme minden elfogulatlan ember előtt világos, egy kérdést a’ törvényes tanácskozás mezején legyilkolni any­­nyit tesz, mint azt törvénytelen eszközök által megbuk­tatni; a’méltó fájdalom adá a’sebző érzet kifejezésére, ezen hű gyászos szavat, melly ha már bűnt jellemez, az minden esetre inkább a’ „becsődizők“ mint a’ „köznemes­ség“ fejére hárul. A’ P. N­. levelezője közleményeiben azonban semmi csak legtávolabbról is ezen vád alá alkal­mazható nem találtatik. Már ha épen vádolni akará az ápr. 3-áról szóló tudósítást, alaposabban mondotta volna, hogy a’ nap gyászos eseményeiről kímélő kifejezésekkel szólott, de én megvallom részemről ezt sem helyteleníthetem, mert az egyébként is felingerült kedélyeket illy időkben az utólsó szegig csigázni, nem mindig legeszélyesebb dolog, azért a’ kiméletesb előadás több oldalról helyeselhető. Hogy az elrendelt küldöttség munkálatából ki fog tet­szeni, mi szerint ,,a’ megtörtént zavar nem volt olly bor­zasztó“ mint némellyek vélik, az véleményem szerint el­lenőr urnak nagy ön­ mystificatiója.Mert a’ küldöttség fel­adata kikutatni, hogy kik vettek az apr. 3-kai kicsapon­gásokban tettlegesen részt, és kik voltak azok, a’ kik visszaélvén szegény nemestársainknak természetes és megbocsátható tapasztalatlanságukkal, ’s közdolgokbani tudatlanságukkal, azokat a’ fen említett kicsapongásokra izgatták. Mert annak, hogy a’tömeg kihágásokat követett el, hogy zavar, rendbomlás történt, bebizonyítására, nem volt szükség küldöttséget rendelni; hiszen, hogy csekély személyem, miután lelkemnek szent hitét meggyőződé­sem szerint a’ többségével ellenkezőleg előadám, tettle­gesen megtámadtatott, sőt, hogy a’zavar bekövetkezte után, mások, és különösen az adóellenes pártból is meg­­támadtattak, hogy miután én, ’s utánam a’tiszti karnak, ’s az úgy nevezett kardos uraknak szinkülönbség nélkül nevezetes nagy többsége, a’ veszély köréből futással me­nekültünk , üldözőink által a’ főispán ur­s­ngnak ajtai be­törettek, hogy ott a’ megyei hajdú ruhája lehasogattatott, ezek tények, ’s tagadhatlanul megtörténtek, mit minden a’ ki jelen volt, élő szemeivel láthatott; és ha netán (a’ mit azonban bár mint jövendölgesse ellenőr ur, nem hi­szek) a’ vizsgálat eredményéből ellenkező tűnnék ki, csak sajnálni lehetne az időt a’ mi reá fordittatott. — Azt mond­ja továbbá gúnyolva ellenőr ur, hogy miután a’ P. N­. leve­lezője szerényen előadta volna, hogy azon lerombolt párt, értelmi súlya hatalma és több más módok által mű­ködött czéljának elérésére,­­ majd ellenadatokat fog föl­hozni, hogy lássák a’ csínyt, melly több részt hoz a’ ha­zára, mint a’ miveletlen nyers tömeg büntette. Valóban rendkívüli ’s bámulásra gerjesztő fogalmai vannak ellenőr úrnak a’közjogról és országtudományról! Tudja e’hogy azon esz­me, miszerint a’ nyerstömeg büntette, és egy akár minő pártnak törvény által helybehagyott, és alkotmá­nyi rendszer alatt szokás által szentesített működése, csak összehasonlítható légyen is, már forradalomra czélzó anarchiai elv. Vigyázzon magára ellenőr uram! talán még nem is fontolta meg, szavának értelmét! — A’ mit az ér­telmi súlyról ’s hatalomról hozott fel, az által a’ Hírlap e’ megyei levelezőjét —az urat szerénytelenséggel igyek­szik vádolni; de milly hibásan r­ám legyen közöttünk biró a’ közönség. —D m úr tisztelt barátom azon állításával, miképen a’ haladási párt értelmi súlya által az életkérdé­seket népszerűsíteni igyekezett, csak oda czéloz, hogy, részéről mindent elkövetett, a’ mit törvény korlátai kö­zött az ismert fökérdéseknek e’ megye által leendő elfo­­gadásására tehetett. És —oz úrnak tökéletesen igaza van, midőn állítja, hogy a’ párt ezen czél elérésére a’ ke­zében volt eszközöket megkísérte. Ugyan is két útán mű­ködhetett az : t.i. a’ választmányi ülésekben nyilvános sza­vazata és fejtegetése által, a’ magános életben pedig, mi­dőn köznemes-társait, a’ kérdéses elvek üdvös voltáról meggyőzni igyekezett, ezen utóbbiról majd alábbra még egy pár szót fentartván magamnak, most csak a’ választ­mányról némellyeket. Ezen választmányi ülésekre meghi­­vatott a’megyének minden rendű nemessége, ott tehát megjelenni mindenkinek joga, sőt annak, ki a’közügyet csak egy kissé szivén hordozta, megjelenni kötelessége volt. Láttuk a’ választmányi tanácskozás eredményét, a’ fökérdések vagy egyhangúlag vagy igen nagy többséggel mind elfogadtattak; jele tehát, hogy ezen haladási párt, a’ mit tehetett, megtevő, hogy erkölcsi legszentebb kö­telességét lelkismeretesen teljesité, ’s midőn férfias ön­érzettel ezt megvallja, lehet e észszel azt szerénytelenség­nek mondani ? Mert midőn tudományában bizó minden egyén szabadon szólhatott a’ tárgyhoz, azt a’ ki nem szó­lott, vagy tán tagadólag fejét rázta, annak úgy kellett tekin­tetnie mintha ott sem volt volna; és pedig nem kizárás ál­tal, hanem mivel saját tudatlanságát elismervén szólni nem mert, vagy mivel ezen javítások ellen mellyektől nemze­tünk jövendő boldogsága függ, nyilvánosan szólani magát szégyenlette; tehát azon állítása az ellenőrnek, hogy a’ mi­­veltebbek nagyobb része hiányzott, hamis, mert azon több­ség melly illy nagy fontosságú tárgyak részletes megvita­tását, közönyösség, vagy tán bár mi más okból is unal­masnak , feleslegesnek tartván, erőteljesebb mőködését apr­ 3-dikára halasztó, csak nem fogja a’ miveltséget eme kisebb szám fölött per eminentiam magának igényleni ? Joggal mondhatta tehát ’s minden szerénytelenség nélkül a’ H. levelezője, hogy az értelmesebb rész a’jelen hazai életkérdésekre hajolt, ’s ezt már most annál nyíltabban állíthatjuk, mivel hazánk javát atyai szivén hordó bölcs kormányunk, azoknak majd mindenikét részint közvetve, részint közvetetlen a’ k. k. előadásokba foglalta. (Folyt.) Gr. Széchenyi János: Rövid közlés Sza­márb­ól A’ Julius 24—26-ki közgyűlésen a’ követek visszahívása iránt is­mét szokottan sok lárma lévén, végre U— B— indít­ványára határozottá lön. Augustus 28-kára rendkívüli közgyűlést hirdetni, ’s arra a’ követség iránti intézkedés végett az összes nemességet meghini. Egyesületek. Iparessyesin­et. Legközelebbi jelentésemben Vesz­prém megyei porcellán-gyárosnak Fellmayer Antal ur mondatik; ez leírási hiba, melly a’ leírásban egy egész sornak kihagyásából eredettt. A­ herendi gyárnak ugyanis tulajdonosa Fischer Móricz ur, Fellmayer ur pedig szegedi kartongyáros; bronz em­lék­pénze mind kettőnek megküldetett illető hatóságához. Jelenleg batizi edénygyárnak d’ André György urnak szinte bronz emlékpénze indíttatik el ns. Hunyad megyéhez Erdélybe. E’ szerint a’ tavalyi kiállítási díjakból még csak azok maradtak kiadandók, mellyeket a’ közbejött­s­el még eddig sem hárít­­tathatott akadályok megküldeni nem engedőnek. Hivének a’ kassai szegényház posztógyárának, és szinte kassai órás Lehr­­ner János urnak bronz , továbbá kokovai üveggyárnak Pichler Antal urnak ezüst, és a’ szlabócsi papírgyárnak bronz emlék­pénzeik , melly két utóbbi iránt is. Gömör megyéhez egy korábbi jelentésem szerint intézett megkereső levelet is kény­szerültem az egyesület körén kívüli véletlen akadályok miatt az expediterból visszavonni. Az érintett akadályok azonban már sohá nem tarthatván, mielőbb remélem megnyugtathatni az illetőket. Jövőre pedig olly intézkedések szándékoltatnak az igazgató választmány részéről, mik a’ méltó megtisztelést illy későre elhaladni nem engedendik. Pesten, augustus 1. 1843 — Csanády, jegyző.— SAIIIFCI19»I Juh. 26-ikáig terjedő uj-yorki hírek szerint az egye­sült statusok országos főügyvéde, Le g­ar­e ur, véletlenül meghatározott, minélfogva Tyler elnök, utazását az egye­sült statusok különféle részeibe, megszüntette. Az elnök­nek egyik fia, egy fiatal ember, heves beszédeket mon­dogat az izlandi repeal mellett különféle gyűlésekben. Spencer országos titoknok nagy nehezteléssel nyilatkozott az ifjúi,­k e’ zavargása ellen, ’s általában az Izland és O’ Connell iránti rokonszenv hűlni kezd az éjszakamerikai műveit osztályoknál. A’ Philadelphia Ledger ellenben azt állítja, hogy az elnök maga is, az amerikai repealegylet­­küldöttség előtt, melly Philadelphiában nála tisztelkedett, melegen nyilatkozott az izlandi repealügy mellett. Ezt azonban mások nagyon is kétségbe vonják. A­ halottvizsgáló eskütt­szék Fawcett ezredes és 518

Next