Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-08-03 / 270. szám

Munroe kapitány párviadali ügyében hosszú nyomozás után igen szigorú ítéletet mondott, melly ekkép szól: „Ön­­kéntes gyilkolásért részletes nyomozás alá vonandók: Munroe Sándor Tamás, Grant Dunkan Trevor, Holland Vilmos és Cuddy Leckin Daniel mint első fokozatú vétke­­­­sek, Gulliver György pedig mint második fokozatú bűnös. O’ Connell jul. 14-kén Dublinban rendkívüli repeal­­gyülést tartott, mellyen hatalmas beszédet mondott a’ re­peal ügyében. E’ beszédből, mellyhez hasonlót az izgató ritkán mondott, ’s melly az ó és uj kor szónokai legje­­lesbjeinek is diszekre válnék, jövő számunkban terjedel­mes kivonatot közlendünk. Tullamoreban az izgató hason­­lag repealgyülést tartott, mellyen mintegy 150 ezer em­ber jelent meg. Olly diadalt, mint e’ repeal gyűlésen, O’ Connell maga sem aratott még soha. Az angol kormány bajai szaporodnak. Rebecca zavar­gásai Walesben naponta növekednek, és a’ vámsorompók elleni harcz bőszülten folytattatik, úgy hogy a’ kormány kénytelen volt lőszert oda rendelni; de a’zavargók — úgy látszik — mit sem gondolnak ez üldözéssel. E’ fölött a’ vas és köszénbányászok közt is megint nagy izgás mutat­kozik, mert e’ szegények keresetöket féltik a’ naponkint csökkenő vasgyártás miatt. E’ fölött Attword Tamás, a’ birminghami unió volt főnöke is háborút szándékozik in­dítani a’ ministerium ellen. Az anti-cornlaw-league is tete­mesen haladt elő a’ közvéleményben, úgy hogy bár merre tekintsen is a’ toryministerium, mindenütt óriási bajokkal találkozik. A’ francia republicanusok által nyilvánitott részvét az izlandi repealügy iránt, nagyon epéssé tette az angol sajtót Frankhion ellenében. A’ Themsetunnelen, mióta 15 hét előtt ünnepélyesen megnyittatott, egy milliót meghaladó nép járt keresztül. A’ franczia pak­kamra két nap alatt szerencsésen vé­gére járt a’ kiadási budgetnek. Itt-ott emelkedett ugyan egy-egy zajos szó, leginkább a' legitimisták soraiból; de a’budget mindazáltal jul. 19-kén 88 szavazattal 10 ellen elfogadtatott. Az avignoni vasút másnap hasonló gyorsa­sággal ment keresztül. A’ görög kölcsönt tárgyazó javas­lat és a’ bevételi budget pedig, amaz 21-kén , emet pe­dig 22-kén úgy szólva vitatkozás nélkül fogadtatott el. A’ J. des Débats kétségkívül nem mulasztandja el a’ pair urakat nagy emphasissal megdicsérni. A’ Journal des Débats is már valószínűnek hiszi, hogy Roussin admiral egészségi tekintetből le fog mondani a’ tengerészeti ministerségröl. Mondják, hogy Mackau alad­­miral jelöltetett ki utódjául. SZERBIA. A’ szerb lapok szerint Lieven báró julius 22-kén ko­rán reggel Zimonyba érkezett. Megérkezése után mind­járt Vascsenkot hivatá magához. Utána, Szimics Sztoján és Garasanin Illés belministeri segéd tisztelkedének a’ bá­rónál. Erre Lieven Belgrádba ment, ’s ott Hafiz pasát meglátogatván ágyú­durrogások között fogadtatott, dél­után pedig Garasanin Illés Kragujevaczba utazott, hol Vu­­csics és Petronievics jelenleg tartózkodnak. Sokan azt be­szélik, hogy báró Lievennek csatárija is rövid idő múlva le fog jőni, és ő mint orosz biztos hosszabb ideig Szerbiá­ban mulatni. — Lieven visszajöttéről a’ szökevényeknek még Újvidéken tartózkodó maradékai különféle uj mon­dákat koholnak, azt vélvén, hogy most az uj herczegvá­­lasztás ellen fog történni valami, és innen némellyek is­mét uj meg uj reményekkel kecsegtetik magokat. Annyi bizonyosnak látszik , hogy Lieven legújabban csupán a’ herczegnek ünnepélyes beiktatására jött vissza Szerbiába. — Joannov és Sztojan és társai, kik az uj herczegvá­­lasztás előtt a’ végett szöktek át Szerbiába, hogy ott zen­­dületet indítván, Milos herczeg részére csábítsák a’ né­pet, Kragujevacznál elfogattak, ’s mind az első biróságit mind a’ félebbviteli törvényszék által halálra ítéltettek. MGYBRITANNIA és IRLAND. (O’Brien uz indítványa fölötti alsóházi vitatkozás vé­ge.) Eliot lord, izlandi főtitoknok, mikint várni lehete, az indítvány ellen nyilatkozott. Legfőbb kifogás részéről az indítvány ellen az volt, hogy az fölötte sok és különne­mű tárgyakra kiterjeszkedik. Beszéde hatástalan volt,mert ámbár nagyából bevallá Izland bajait, másrészről még­­sem Vola képes sikeres gyógyszert nevezni, és a’ kor­­mány jó szándékából eredeti rendszabályok ismétlésére toritkozott. Szerinte — és ezt régebben már Peel Ro­­ert is megjegyzé — a’ közhivatalokat viselő catholicusok sekély számának okát nem a’ kormány részrehajlásában, anem a’ katholicusok ellenszegülő jellemében kell keres­­i, minthogy a’ kormány természetesen nem támaszkod­­atik ellenségeire. Sajnált­ozását fejezé ki az egyházi indnek a t­repeai mozgásban tettleg tanúsított részvéte mi­­t, de Izland állapotját nem tartá olly gonosznak, min­­­ek azt az ellenfél testi, mit a’ be- és kiviteli kereskedés garapodása és a­ takarékpénztárak tőkéinek szaporodása , eléggé bizonyít. Alaptalan panasznak tartá, miszerint­­land nincsen elegendő számú követek által képviselve a’ 11 arliamentben, mert Izland 105 követei közül most is alig t­esz részt 12 az ülésben. Hasonlag törekvék a’ többi vá­­rakat czáfolni, mellyek a’ kormány ellen felhozatnak. Ca­­nada és Izland közt a’ szónok legkisebb analógiát sem ta­­lált; mert Izland nem külön törvényhozással bíró gyár- i­mat, hanem kiegészítő része a’ brit birodalomnak, melly-­­ nek ministereit tehát erre vagy amarra csak a’ birodalom­­ többsége határozhatja. Az egyházi és haszonbéli viszo­nyokra áttérve, a’szónok emezeket nehezen és csak a’ tulajdonjog gyökereinek fölforgatásával tartja szabályoz­óknak. Az uralkodó egyház mellett azt hozza föl védel­, hogy ez protestánsok által tartatik fen, kik az egész országnak O’Connell vallomása szerint is a 10 részét birá­ít­ják, ’s e’ fölött a’ tized annyira mérsékeltetett, hogy a’­­ régi tizedharcz most teljesen megszűnt. Végül azért is ellenzé­k Brien úr indítványát, mert az indítványban vád van foglalva a’ ministerek ellen. Wood ur, admiralitás ti­­toknoka Melbourne alatt, O’Brien indítványát pártolá, és Izland jelen izgatott állapotját a’ whig ministerek alatti aránylag békés állapottal összehasonlítván, a’ jelen iz­galmak okát az ir népnek a’ tory kormány iránti ellenszen­vében kérése, ’s valóban van is ez ellenszenvnek alapja, ha sir James Graham minapi nyilatkozatára gondol a’ ház, midőn a’belminister Izland részére minden további enged­ményeknek ellene nyilatkozók. Végül egyáltalában szüksé­gesnek tartá, hogy a’ kormány Izland körüli szándékai nyíltan jelentse ki, mielőtt a’ parliament eloszlik. Igen figyelemre méltó, hogy a’ vitatkozás folytában olly férfiak is, kik a’ Protestantismus és torysmus legbuzgóbb párto­lói közé számíttatnak, mint p. o. Rous kapitány, Sidney Smith, Strangford lord fia, és Milnes ur, engesztelő rend­szabályok mellett nyilatkoztak. Sir Robert Peel a’ kor­mány politicájának védelmére és O’Brien ur indiványa el­len szólalt föl. Ő sokkal fontosabbnak tartá a’ tárgyat, mintsem annak vitatására személy vagy pártérdekeknek befolyást kelljen engedni; véleménye szerint azonban a’ szőnyegen forgó inditványnyal nem orvoslás, hanem a’ kormány ellen ellenséges szavazat vétetett czélba. Az in­dítványozó beszédének és vádjainak részleteibe bocsát­kozván , tagadá, hogy a’ kormány Izlanddal Scotiához képest mostohán bánik, és a’ ministerium védelmére fel­hozd , hogy Irland kevesb adót fizet, mint Anglia és Sco­tia, hogy a’jövedelmi adótól és a’szeszes italok díjától föl van mentve, és hogy a’posták Irlandban majdnem egészen országos költségen tartatnak fen. Alaptalan vád, hogy a’ kormány Irlandot parliamenti többség nyerhetése végett föláldozza; de legnemtelenebb vád az, mellyel a’ kormány a’ népnevelés körül illettetik; mert épen e’ kérdés körül óhajtják számos párthívei a’ kormány­nak , bár a’ ministerium más utat követne. — Ál­talában a’ kormányt azon eltökélés vezérletté cselek­véseiben, hogy az emancipatio végzésének elvei híven teljesittessenek, miszerint protestáns és katholicusok kö­zött teljes jogegyenlőség legyen. Ama’ vádat, mintha az izlandiak nem részesülnének őket illető mértékben a’ köz­hivatalokban , azzal czáfolt , hogy számos izlandiak Ang­liában viselnek hivatalokat. A’ ház figyelme három féle sé­relmekre vonatott: társadalmiakra, politikaiakra és vallá­siakra. A’ haszonbéri viszonyokra vonatkozó társadalmi panaszok nem újak; de ámbár a’ kormány nem képes egyenes orvoslatot találni ellenök, ha mindazáltal e’ vi­szonyok nyomozására inditványoztatott volna választmány, örömest megegyezett volna benne a’ kormány. Hawick lord tervét, miszerint Izlandnak az országos pénztárból, visszafizetést biztositó nyereség reménye nélkül vas­­utakra pénz kölcsönöztessék, nem tartja tanácsosnak elfo­gadni. A’ politikai és vallási sérelmeket illetőleg a’ szónok régi, már sokszor ismételt okait hozá föl. Megvallá, hogy az országos hivatalok betöltésében katholicusok és pro­testánsok közt nem szabad különbséget tenni; kiemelő, miképen a’ kormány nem terjesztett elő törvényjavasla­tot a’ választók lajstromzására nézve, nehogy a’ kormány azzal vádoltassék, hogy parliamenti többségét a’ katholi­­cus választók kevesbitésére bitorolja. A’ még fenálló kath. eskü megváltoztatására már régebben is kedvezö­­leg nyilatkozott a­ szónok. Az izlandi egyházra néz­ve nem teljesítheti az opositio kívánságát, ’s készebb lenne lemondani , mint a’ protest, egyház megbuktatásában megegyezni. Nézete szerint ha Irland bath. papsága az országos pénztárból fizettetnék , ez Irlandban az elégület­­lenséget koránsem szüntetné meg, sőt inkább nevelné. Áttérvén a’ repealre, késznek nyilatkozók az uniót min­den a’ kormány hatalmában álló erővel fentartani. „Kér­dezik — mond a’ szónok — minő utat van szándékom vá­lasztani? Én el vagyok tökélve igazsággal kormányozni, a’ polgári jogegyenlőséget fentartani, a’ választási jogot és a’ haszonbéri viszonyokról szóló törvényeket fontolóra venni, úgy mindazáltal, hogy a’ tulajdonjog és az egyház jogai szentül fentartassanak. Szememre lobbantak, hogy egymásba kacsolt karokkal állok is, és nem javaslok a’ parliamentnek uj törvényt. Teljességgel nem szégyenlem, hogy nem javaslok uj törvényeket, mellyek, nézetem sze­rint, nem erősítették volna meg a’ végrahajtó hatalmat. Remélem, e’ tartózkodásom a’ kormányhoz csatolandja mindazokat, kik egy uj izlandi parliament összegyűlésé­nek következményeit előre látják. És ha majd végre szük­ség lenne rá, hogy a’ kormány uj hatalmakat kérjen a’ parliamenttöl, e’ kérésnek annál nagyobb ereje és súlya leendene, minél nagyobb leendett addig az elnézés. Az ir nép loyalitása iránti bizalmamban legkisebb különbséget sem teszek protestáns és cath. között. A’ catholicusoknak is vannak okaik oltalmazólag seregleni össze az unió körül; az utólsó 14 - 15 év históriája fölötte nagy politicai és társadalmi változást szült, kedvezőt a’ catholicusoknak; és e’ kedvező hangulat még most is uralkodik irántok az országos parliamentben. Én e’tényekre hivatkozom, a’két sziget hosszú legislativ egységére, közös érdekeikre és közös veszélyeikre.“ Russell lordot, ki az oppositio részé­ről leginkább szokta magát kitüntetni, az első minister se­hogy sem elégité ki; ő abban csak a’ministerium hibái­nak bevallását látá; tagadá, hogy Izland és Anglia közt polgári jogegyenlőség uralkodik, ’s e’ részben— úgymond — csak a’ parliamenti választósogokat és az angol meg ir­landi helyhatósági törvényt kell egymással összehasonlíta­ni. Az izlandi protest, egyházat ő is kívánja fentartatni, de úgy, hogy a’ nagy többség egyháza a’ kisebb szám egyhá­zával egyenlő lábra állittassék. A’ hivatalok betöltésében csakugyan történt részrehajlás, és ennek valahára meg kell szűnni. Mindenek előtt pedig szükség, hogy a’kor­mány részéről valami történjék; mert most a’kormány cselekvéstelensége miatti boszuság majdnem épen annyi izlandiaiakat hajt a’ repealerek soraiba, mint a’ repeal iránti rokonszenv. „Ölbe tett kezekkel akartok e várakozni — kérd a’ szónok — mig a’ repealmozgalomban kedvező apály jövend elő ? lázadásra várakoztok e, mielőtt jóté­kony rendszabályokhoz nyúlnátok?“ Hasonlag nyilatko­zók Palmerston lord is. Említést érdemel még Stanley lord­nak ama’ hírre — mintha Izlandra nézve a’ kormány tag­jai közt meghasonlás támadott volna — vonatkozó nyilat­kozata, miképen a’ministeriumban Izland körül teljes ösz­­hang uralkodik. A’ vitatkozás eredményét már megírtuk. Említők röviden a’ jul. 14-kén tartott felsőházi ülést, mellyben Clarii­arde marquis (Melbourne alatt követ és a’ korán elhunyt Durham utódja a’ sz.pétervári udvaron) Ir­land ügyét szőnyegre hozá. A’ nemes marquis csendes, de hatályos beszédben az izlandi repealmozgalmat, a’ nélkül, hogy azt helyeslené, úgy állitá elő, mint szükséges követ­kezményét Izland ügyetlen és igazságtalan kormányzásá­nak, és élénken szemére lobbantván a’ ministeriumnak cselekvéstelenségét, következő végzéseket inditványoza: „1) A’ház elébe terjesztett iratokból kitetszik, hogy az izlandi kormány számos­ békebirákat egyedül azon oknál fogva mozdított el, mert — ámbár ő felsége ministerei már mind a’ két parliamenti házban előre kijelenték, hogy ő felsége a’ nevezett unió fentartását szilárdul eltökélte — szándékot nyilvánitanak olly gyülekezetekben részt ven­ni, mellyekben a’ Nagybritannia és Izland közötti legisla­tiv unió fölbontásáért kérelmek valának határozandók,­­ holott elismertetett, hogy illy szándék nyilvánítása vagy épen ama’ gyülekezetekbenn valóságos részvét sem lett volna a’parliamentben tett ama’nyilatkozatok előtt elegen­dő ok arra , hogy a’ tisztviselők elbocsáttassanak.( 2) A’ ház jelentse ki, hogy a’ békebiráknak illy oknál fogva lett elmozdítása alkotmány-, igazság- és okosságellenes.“ Ez indítványra Wellington­ig felelt hosszú beszédben, mely­­lyet maga a’ Morning Chronicle is minden eddigi ministeri beszédek közt legjobbnak tart. A’ ns herczeg tétovázás nélkül elismeré, hogy a’ cabinet az Izlandra nézve kö­vetett rendszabályokért igen is felelős, és megmutatni tö­rekszik , hogy ama’ rendszabályokra épen azok kénysze­­riték a’ kormányt, kik most panaszkodnak ellenök. A’ szónok O’ Connellnek ama’ gyakorta ismételt kifakadásai­­ra vonatkozólag — mintha Peel Robert a’ királyné nevét ismeretes nyilatkozatainál csak bitorolta volna — követke­zőleg folytatá beszédét: „Mylordok­­ minden, a’mi tör­tént , ő felsége szolgáinak tanácsából történt. Ezek ő fel­ségének a’ királyi elődje (IV. Vilmos) .1834-ki trónbeszé­dében és mind a’ két ház válaszföliratában kifejezett véle­ményhez ragaszkodni tanácsolák. Mindazokból, mik erre a’ két parliamenti házakban történtek , nem sokára köz­­tudomássá lön, hogy a’ parliament a’ legislativ uniót nem akarja megszüntetni, és hogy a’ kormánynak bármilly re­­pealkisérlet komoly gátlására mindent el kell követnie. A’ repealgyűlések ama’ parliamenti nyilatkozatok után sem szűntek meg, sőt folyton tartatnak, ’s valljon mi ezért ? talán azért, hogy kérelmek határoztassanak a’ parliament­­hez az unió megszüntetése iránt? Koránsem, hanem az­ért, hogy az unió megszüntetése a’ nép remitgetése és erőszak által érettessék el. És azon személyek , kik e’re­­pealgyüléseket összehivák, köztisztviselők valanak , bé­kehírük, kiket a’ kormánynak rendzavarás esetében a’ szükséges rendszabályok végrehajtására kelle alkalmaznia. Lordságfoknak bizonynyal nincsen fogalmuk olly tanács­kozásról, mellyben 50 vagy 100 ezeren részesülnek; nem­ tanácskozásról ott nem lehet szó ; — a’ kérdés ré­­mités és erőszak által vala eldöntendő, ’s azért mondá a’ főcancellár a’békebiráknak: ha a’gyülekezetekben részt vesztek, vagy azoknak bármikép kedveztek, el kell moz­­dittatnatok. A’ nemes marquis (Clarii­arde) törvényesek­nek tartja a’ gyűléseket. Nem tartom magamat jogosított­­nak e’kérdést törvényes szempon­tból eldönteni; de tu­dom, hogy ama’gyűlések roppant nép ömegek által láto­gattalak, lovas emberek vezérlete alatt, zászlókkal és zenével, katonai rendben, ’s tudom, hogy egy parancsszó­ra ismét szétoszlanak, ’s néha 30 (angol) mérföldet is vándorolnak hazáig a’ nélkül, hogy útközben a’ béke há­­borittatnék, illy körülmények közt kötelessége volt a’ kormánynak óvó rendszabályokat tenni, és Izland helyze­tét fontolóra venni. Láttuk, minő hatalmat akarnak Izland­ban megalapítani, láttuk a’gyűléseken történteket, olvas­tuk az ott mondott beszédeket és kiejtett fenyegetéseket, mint p.o. ama’ zászlóra hímzett jelszó: „repeal vagy vér!“ és igy azt hívők, hogy a’ leggonoszabbra kell készen len­nünk. Mylordok! Egy, e’ hon fejedelmeinek szolgálatában töltött hosszú élet folytában forradalmakban is szerzék né­mi tapasztalásokat. Egy jeles franczia író hazájáról ezt irá: on conspire sur la place (összeesküvések fényes nap­pal koholtatnak). E’tervekben nincsen titok, mert a’ré­­mités a’ munka nagy rugója. A’ demagógok megcsalják ugyan pártfeleiket, de ellenségeiket nyilt fenyegetés által szokták rémitgetni. Hiszen egy jogtudós úr (O’ Connell) kijelenté, hogy Napóleonnak Oroszországban és Welting­­tonnak Waterloonál nem volt olly hadserege. Sőt kijelen­té , hogy egy éjjel egész erejét összevonhatja, és ez igaz lehet. De épen azért következik belőle, hogy a’ kormány­nak készen kelle magát tartani.“ A’ szónok végül még 126 519

Next