Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)
1843-07-06 / 262. szám
k 262 Julius 6.1843. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 frt, postán borítékban 6 frt pengő pénzben. — Előfizethetni ti nniv« 1.1_____400 fi r.. . .. • • ...................................... . ° ‘ _ Megjelenik e’ lap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. ^ander ®ria 1 08 kiadó tulajdonosnál, hatvani utczai Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébütt minden császári királyi postahivatalnál. — Az Ausztriai birodalomba ’s egyéb küföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek , ’s egy-egy lasábsorért petit betűkkel 5 pengő krajczár számittatik. TARTALOM. Országgyűlés. — Megyei dolgok: Nyitra (kir. előadások, hosszas vita és capitulatio a’ „junctim“ indítvány felett, választmányozási viszketeg utasítások tárgyában). Békés (tisztválasztás). S a bocs (borúra derű, utasítások, a’ kir. előadások tárgyában választási és tanácskozási javallatt, jó remény). Figyelmeztetés. Egyesületek és adakozások. — Természetvizsgálók egylete. Adakozás az ének iskolára és vakok intézetére. Külf. napi. Szerk. Frank, Spanyolh. Hiv. tud. Hird. MAGYARORSZÁG és ERDZÉLY. Országgyűlés. Foglalat: Jun. 28. országgyűlés a’ RRnél (a’ Horvát követek latin tiltakozása). A’JöRR-nél: turopolyai panasz. Jun. 30.— Kerületi ülés (XXVIII.) viszonüzenet a’ Válaszfelirás ’s elöleges sérelmek iránt. Magyar nyelv ujdon szerkesztve. — Az országgyűlés Pestre kéretik szállíttatni. — Pest városi kereskedőség kivonatai. Jul. 1. Kerületi ülés (XXIX.) Felírás a’ kerületi napló iránt. Dietalis ingyen szállások megszüntettetnek i de a’ szállásbérszabás,ugy a’sérelmek összeszedése végett országos, a’ megyei kicsapongások ügyében kerül, választmányok határoztatnak. — A’ RR. tereme újra fog rendeztetni. — Az ösiség tárgyalása elhatároztatik. Jul. 3. kerül, ülés (XXX.) A’ magyar nyelv iránti törvény újólag általánosan szerkesztetni rendeltetik. A’ szerkesztés az összes jegyzői karra bizatik.— Az ősiségi törvények megváltoztatása 33. vokssal 12 ellen végzésbe megy. XIII. Országos ülés, jun. 23. Kezdete d. u. 1 órakor, vége 3 órakor. Felső táblai küldöttség jelenti, hogy a’ föRR. tárgyalás alá vették az előleges sérelmek ’s a’ királyi előterjesztések ügyében készült felírást, ’s hogy, miután azt minél előbb a’ felség elejébe kívánják juttatni, igen kevés észrevétellel el is fogadták. Ezen észrevételekről szól az első üzenet. A’ másodikban aziránt értesíti nádor ő fensége a’ RRet, hogy azon megyék, mellyek az országgyűlésrei meghívás ellenére követeket nem küldtek, úgy a’ vágujhelyi prépost is, ki az országgyűlésre annak idejében meg nem jelent, a’ RR. kívánságához képest pörbe idéztetni fognak. A’ küldöttség távoztával a’ két rendbeli üzenet felolvastatott , és kéziratra bocsáttatott. A’ királyi személynök előterjeszti, hogy Horvátország követei deák nyelven szerkesztett óvást adtak be, mellyben mind azon törvényeket, mellyek, mint ők mondják, az ő befolyásuk nélkül hozatnak, Horvátországra nézve érvényteleneknek nyilatkoztatják. — Egy megyei követ, Horvátország követei már a’ múlt országgyűlésen magyar szerkezetben nyújtották be sérelmeiket, ’s igy, hozzájárulván még ehhez a’minapi táblai végzés, adják be magyarul, ha felolvastatását óhajtják. — Más megyének követe úgy vélekedett, hogy nem a’ legjobb politicát követi mind ezen tábla, mind Horvátország. Ez utóbbi mind addig nem akarja látni, hogy már csordultig telt meg a’ pohár, mig attól el nem ázik; ezen táblának pedig inkább kellene az ingerültség csillapításán törekedni. Végzés hozatott, hogy ezen táblánál kiki magyarul tartozik szólani, ’s igy a’ horvát követek is kötelesek ennek engedelmeskedni. De a’ szóló úgy vélekedik, hogy ezen végzés megsértése nélkül felolvashatni a’ diák óvást. —Az összes tábla azonban ellenkező véleményben volt.— Ezen óvásban két bűnt látok, mondá egy megyei követ, azt hogy diák nyelven van szerkesztve a’ tábla végzésének ellenére , ’s hogy óvás a’ törvény ellen. Horvátország követei mindent nyernének ez által, azt hogy diák nyelvvel élhetnének, ’s azt hogy óvásuk az országgyűlési irományok közé soroztatnék. Ahhoz a’ magasabb politicához, melly csak imént említtetett, a’szóló mint afféle parlagi ember nem ért. Az ő belátása szerint a’ kérdés igy áll: vagy szorosabban csatlakozik Horvátország Magyarországhoz, ’s akkor megfelelt törvényes kívánságunknak, vagy még távolabb esik tőlünk ’s akkor nem mi, hanem az európai hatalmasságok fogják elintézni a’ kérdést. — A’szóló még emlité, hogy illr gunydalok énekeltetnek itt helyben , olly aljas neme a’ boszának, melly egy perczig sem képes Magyarországra gúnyt ruházni. — Az elnök megjegyzé, hogy elválásról nincsen szó; nagyobb bajokon ment már keresztül a’ haza a’ hozzá kapcsolt részekkel egyetemben, ’s igy bizton reméli, hogy szerencsés véget érendnek a’ jelen súrlódások is. Ha áll, hogy gúnydalok énekeltetnek az utczákon, ’s ha talán egy-két országgyűlési ifjú is vett volna részt ezen kicsapongásban, úgy ő, a’ királyi személynök meg fogja büntetni a’ vétkeseket. — Egy megyei követ: vannak tárgyak, mellyekben az ingerültséget kerülni kell, de vannak mások melylyekben ingerültnek lenni kötelesség; mert csak ha ez olly fokra hágott, hogy abból kisurranni lehetetlen, csak akkor ,’s csak ez által lehetséges, hogy felsőbb helyről erőteljesebb fellépés következzék. De kötelesség az ingerültség azért is, mert azon utasítás, mellyre a’ Horvát követek e táblának engedni nem akarva hivatkoznak, nem a’ Horvát nemzet akaratja, — mert a’ melly nemzet Zrínyieket, Frangepánokat adott a’ honnak, annak illy akarata nem lehet, az nem lehet ennyire idegen a’ magyar iránt. Egy ellenséges pártmozgalom az, mellyel nekünk bajunk van, és ezen párt az ilir párt; az ilirek azok, kik itt pozsonyban a’ város közepén a’ zöldfa fogadónak a’ sétatérre nyiló ablakaiból a’ gúnydalt éneklik, ’s ha ennek eleje nem vétetik, mi is elő veszszük az 1790-ki ismeretes gúnydalokat, mellyek szomszédaink ellen intézvék, ’s ha ekkor azokkal, kik ezeket éneklik, máskép fognak bánni mint az ilir gunydal éneklőivel, akkor a’ szóló követ nyíltan kimondja, hogy az ilirismus kútfeje nem Horvátországban hanem másutt van, ’s meg is nevezendi fő támaszait. A’ szóló békét óhajt, de a’ hol ez lehetetlen, ott legyen harcz, nyílt harcz inkább hogy sem a’magyarok az ilirek által magukat orruknál fogva hagyják hitre oltatni. — Ez képes lesz talán azon energicus fellépést előidézni, mellyet egy előtte szóló követ által dicsért politica nem eszközöl. — Illy helyzetben az engedékenység vétek volna. — Mi lehet azon iratban, mellyet a’ Horvát követek be adtak? az elnök azt mondja hogy óvás, protestatio a’ tábla határozata ellen, ha már nem csak a’ clerus lelkismerete protestál, hanem a’ Horvát követek is azt állítják, hogy nem lehet érvényes törvényt hozni, ha csak ők deákul nem beszélnek; mert nekik illyen utasításuk van, akkor felkel minden megye követe, ki utasításától elesik, és érvénytelennek nyilatkoztatandja a’ törvényt, melly utasításával ellenkezik, — ’s mit teend az elnök? elfogadja ezen protestatiokat ? vagy külön törvényt alkotandunk mindenikre hogy ezek in perpetuum nullius vigoris?------Illy protestatiot ha magyarul volna írva sem lehetne elfogadni; minthogy pedig diákul van, a’szóló azt hallani sem akarja. — A’ királyi személynök semmiben sem szereti az ingerültséget. Ő sem ismer óvásjogot végzés ellen. Az sem áll, hogy Horvátország követei törvényes befolyást nem gyakorolnának; mert a’ ki utasításának egyik pontjától elesett, azért még a’ többi pontokra nézve részt vehet, ’s részt venni tartozik a’ tanácskozásban ’s a’ végzések hozatalában. — Egy követ, ki huzamosabb ideig tartózkodott Horvátországban ezelőtt tiz, tizenkét évvel, akkor még semmi nyomát sem látta az ilirismusnak. Uj növény ez, melly hamar felnőtt, mert a’ katholicus clerus vele szövetségre lépett, hogy az evangelicusokat a’ nemzetiség örve alatt ezentúl is kirekeszthesse Horvátországból, hogy az 1791: 26.czikkelynek 14-d. §-a ezentúl is fenállhasson; pedig ezen kirekesztés bűn az emberiség ellen. — Horvátország követei csak magyar nyelven szerkesztett irományokat nyujthatnának be, ha mindjárt nem hozatott volna is az új végzés, mert a’ múlt országgyűlésen, mint mondatott, magyar nyelven terjesztették elő sérelmeiket. — A’ királyi személynök a’ vallási pontra nézve annak idejében egyértelműleg fog nyilatkozni az előtte szólott követtel. — Azon követ, ki politicai tedtushiányt látott a’ Horvátországgali eljárásban, úgy vélekedett, hogy czéljaink elérésére nem csak törvények, hanem szellemi hódítások is szükségesek; mert mi haszna azon törvénynek, mellyet végre nem hajtanak ? Mert erősebbek vagyunk, engedékenyebbek is lehetnénk. Ha a’gunydal énekeltetése nem akadályoztatik, akkor a’ hibát nem magasabb régiókban, hanem a’ városi politiában kell keresnünk. A’ szóló hiszi, hogy némelly dolgokban nagyobb elhatározottsággal léphetett volna fel a’ kormány, de arról hogy nem lépett fel cselekvőleg, nem vádoltathatik; mert eltiltotta az „ilir“ nevet, megparancsolta, hogy a’ horvát iskolákban tanittassék a’ magyar nyelv, egy Horvátországban lakott tábornoknak más tartományban rendelt hatáskört ’stb. — Egy káptalani követ, miután a’ festina Sente-nek Horvátországra nézve semmi sükerét sem tapasztalta, a’ többséggel szavazott. — Egy megyei követ háladatlanságot látott a’ horvátországi mozgalmakban azon nemzet iránt, mellyhez még nem igen rég folyamodattak a’ törvényhatóságok, hogy ismét a’magyar alkotmány jótéteményeiben részesülhessenek, ’s melly részéről mindent elkövetett, hogy Horvátország alkotmányos jogaiba viszszahelyeztessék. Midőn Napóleon hatalmában voltak, nem mutattak idegenséget az idegen nyelv iránt; Párisba küldték gyermekeiket, hogy francziául tanuljanak, ’s most az anyaország nyelve ellen szólalnak fel. — A’ királyi személynök megjegyzé,hogy a’ szónok, ha a’ históriát előbb kezdi, olly tényeket is talált volna, mellyekből világos, hogy voltak idők, midőn a’ horvátok is hasznos szolgálatokat tettek Magyarországnak. — A’ turopolyai gróf pedig nem gondolván az óvással, mert a’ kik tenni akarják,azokat ő nem ismerheti el Horvátország követeinek , a’jelen időt ollyasnak látta, mellyben a’ magyarok újra megkerestetendők, hogy uj ellenségtől szabadítsák meg a’horvátokat, az ilirektöl. — Egy megyei követ, ki már imént kinyilatkoztatta, hogy a’ végrehajtó hatalomnak szilárdabban kellene fellépni, nem ezen tábla eljárásában látott tudtáshiányt, hanem azokban, kik hitték, hogy mi az ilir párt erőtetését tűrni fogjuk; azokban kik nem követnek el mindent, hogy a’ magyar nemzet napról napra erősödjék, az a’ magyar nemzet, mellynek nincsen rokona egész Európában, mellynek másfelé szívásától tehát a’legborzasztóbb crisis idején is még csak tartani sem lehet; mig a’ monarchia akár melly más népének rokonai vannak Európában ; a’ mi egy lehetséges conflagratio idején tekintetet érdemel. — Azokban van a’ tudtushiány, kik cseppenkint osztogatták a’ magyar nyelv iránti engedményeket ’stb. A’ szóló követ nem sok jót remél, mert nem úgy állunk most, hogy mondani lehetne: katona kell; ám de ha sok jót nem remél is, attól sem fél, hogy a’ magyar nyelv előmenetele hátráltatnék, ha az ilirismus ellen erősen, élénken lépünk fel, sőt inkább azt hiszi, az engesztelési politica ideje lejárt, é s csak erő, csak energia ígérhet sikert. — Hiszen már mondva volt, hogy egykor készséggel küldék Párisba fiaikat miszerint francziául tanuljanak, miért? mert Napoleon hatalmas volt; a’magyar nemzet ellenben csak igazságot követel, és szelíd, engesztelő ösvényen járt, ’s ime mi a’ következése. — Lépjen csak ennek helyébe energia, ne legyen csak reményök hivatalt kapni, ha magyarul nem tudnak és szintolly készséggel küldendik Pestre fiaikat, mint egykoron Párisba küldék. — Erre azon követ, ki ellen a’ beszéd intézve volt, csak annyit kívánt megjegyzem, hogy a’jelen kormány kétségkívül tudtást mutatott; mert a’ nemzet az újabb időben szép haladásnak indult, ’s ebben a’ nemzetet elősegitette a’ kormány, nem hogy akadályoztatta volna. A’ szóló úgy vélekedik, hogy alkotmányos polgárhoz sem szerfeletti bizodalom, sem bokros bizalmatlanság nem illik. A’ királyi személynök, miután még egy úgy nevezett slavoniai ’s egy felső magyarországi megye az óvás ellen nyilatkoztak volna, kimondotta a’ végzést, hogy az óvás, mert diák nyelven van szerkesztve, olvasatlanul visszaadatik; ’s felszólította Horvátország követeit: engedjenek a’ közlelkesedésnek, fontolják meg, hogy a’ végzés elleni óvás érvénytelen, ’s hogy azért, mert egy utasítástól elestek, magokat a’ többiektől is elesetteknek tekinteniük — nincs rendében. Az ülés eloszlatása előtt még bejelentetett, hogy a’pesti szabadalmas kereskedőség véleményes munkát fog az országgyűlés elejébe terjeszteni. Folytatása a*mélt. főúti. jun. 28-ai (XIII) ülésének, a’ turopolyai panasz ügyében. Azon horvát megyei helyettes főispán, kiről múlt számunkban mondok, hogy beszéde a’ zágrábi püspök védelmével ’s véleményével ellenkező nyilatkozatok sarkalapos momentumát teszi, következő értelemben nyilatkozott: Boldognak érezné magát a’ szóló, ha azt, a’mit mondani akar, a’hon tisztelt nyelvén mondhatná; de miután abban csekély gyakorlata van, ’s méltán attól tart, hogy szavak hiánya miatt a’ dolog érdemét veszélyeztethetné , engedelmet kér, hogy latinul szólhasson. — Ha valaki a’ föRR. között —úgy mond a’ szónok — úgy bizonynyal én vagyok az, kinek a’KR. és RR. véleményét pártolnom kell; mert én ugyanazon thesisnek védelmét már más helyen elvállaltam; azt azonban nem tagadhatom, hogy én a’ megbízó-levelek verificatiojának kérdését , ’s ebből a’ követválasztás törvényességére vagy törvénytelenségére eredő ítéletet végkép elhatározólag csakugyan senki más, mint egyedül az orsz.gyűlési testület által vélem elintézhetőnek; mert ha ezen kérdésbe a’törvényhozó hatalom másik része befoly , közvetve a’ követek választásába is olly befolyást nyer, melly az én alkotmányi nézeteimmel homlokegyenest ellenkezik. Minthogy azonban a’ RK. és RR. a’ dolgot nem ezen szempontból veszik föl, kénytelen vagyok véleményükhöz járulni, és forrásra szavazok. Szükség pedig okaimat terjedelmesebben előadnom, egyet azonban minden esetre előre kell bocsátanom, t. i. hogy bármennyire meg legyek is a horvátországi gyűlésen közbejött eljárás törvénytelenségéről győződve , és annyira óhajtok oda nem magyaráztatni, mintha én legkisebb törvénytelenségi vétket kívánnék azon országos gyűlés tisztelt elnökére hárítani; mert ámbár a’ bán ő excja oda nyilatkozik , hogy mindent, a’mi ott történt, önszántából tette légyen, ’s azért minden abból eredendő felelősséget egyedül magára vállal, én mégis ezen nyilatkozatban nemes gondolkozás módjánál egyebet nem látok, ’s annak leg-