Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-08-06 / 271. szám

vényt hogy kín földesurnak lenni; látjuk a’ végrehajtási törvényt, hogy a* bíró koldussá teszi az embert, tehát vissza kell hivni a’ követeket. És viszhangozók a’ neme­sek: vissza kell hivni. Utána a’ főjegyző nyilatkoztatá ki: mikép e’ tárgyban ő felségéhez felírásunk menvén, ő még nem esett kétségbe a’ válasz iránt, tehát várjunk; mit mások annyival inkább pártoltak, mert a’ tárgyat, mit egyszer folyamodás útjára vittünk, nem vehetjük vissza; mások ismét a’ helyhatóság legnagyobb veszedelmét ab­ban látták , hogy harmincz vagy negyven­ nemessel a’ képviselők visszahívása elhatároztassék. Számtalan ki­áltások szakasztották félbe a’szólók beszédeit, mellyek elnémultak, midőn U. — B. — felállott. Állapotunkat ter­jeszté fel elébb, ’s ennek nehézségeit, mikép t. i. tör­vénytelen állásnak nyilatkoztattuk már kétszer azt, melly­­ben követeink vagynak, és utasítást meg is küldtünk, ő felségéhez folyamodtunk, és válasz nincs; bizonyára ne­héz ezekben az embernek feltalálni magát. Továbbá kir. biztost kértünk és delegált ítélőszéket, és magunk többe­ket megad­­óztunk, másokat elfogattunk , kik szenvednek már, mig felírásunkra semmi válasz nem jött. Ez­ekért a’ szóló javasolta, hogy a’ befogottak és személyes meg­jelenésre idézendők ügyeiben,saját törvényszékünk mond­jon ítéletet; a’ többiek pedig várhatnak a’ kir. biztosság elérkeztéig. Hozá adta még szóló, mikép a’ két tárgyat t. i. a’ visszahívást, és saját törvényszékünk felhatalmazását elválasztaná, hogy felette külön ta­nácskozzunk. A’ visszahívásra nézve nem mondá ki véle­ményét ; de midőn saját törvényszékünk felhatalmazását K.- L.— felszólalására, azon okból, mert saját jegyző­könyvünkben ismervén el érdekes voltunkat, ha mi beegyez­nénk is, a’ vádlottak igazságos és törvényszékünk bírósá­gát megdöntő kifogást tehetnének, a’ nagy többség elvetette, most­.— B. — is egyenesen a’visszahívásra nyilatkozott. És ez a’ nemeseknek olly annyira tetszők, hogy most már kikiáltották, mikép a’visszahívásnak meg kell lenni ma, ad­dig ki nem mennek a’ teremből. — E’ parancsolást az in­­telligentiának visszanyomni mibe se került volna; mert széttekinténk a’ teremben, és láttuk az urakat olly szám­ban , melly a’ nemesekét jóval felülmúlta; de az urak a’ zöld asztal körül többnyire hallgatnak; egyik, mert úgy szokott, másik mert nem akar részt venni e’ fárasztó já­tékban, mellynek kezdete és vége a’ személy; sok hall­­gatt bölcseségből, mintha épen a’ mi napjaink volnának azok, mellyekben — mint egy jó könyv mondja — az el­némulás a’ legékesebb szólás lenne; és végre hallgatnak legtöbben; mert — ’s ez a’ mi legnagyobb szerencsétlen­ségünk — mert megszokták oda gondolni a’ többséget, hol azok állanak , kik eljönek kiálló szóval, hogy mások álmodozhassanak reményekről. Bizonyára észrevehetők magunkat, és mernünk kellene, mit egy szóló mert, mi­dőn 87­50 főnyi nemesség parancsoló szavára férfiasan fel­lépett és kimondó, mikép e’csoportnak nincsen arra jo­ga, hogy képviselőinket visszahívja, ezért különös köz­gyűlés kell. A’ nemesek aprehendálták a* csoport nevet; de a’ szóló ismétlő , hogy itten csak egy csoport akar ha­talmaskodni, a’ nélkül, hogy tudná: mit és miért akar ? Többen csatlakoztak e’ nézethez, ’s még többen kívánták, hogy az ő felsége elébe terjesztett ügyben a’ kir. válasz várassák meg. Most elkövetkeztek a’ visszahívási okok fejtegetései. Másod alispánunk roszalá, hogy követeink az országos teremben­ jegyrendszer iránti utasításunkat nem kerületi, hanem országos ülésben indítványozták. A’ neme­seknek egy nótájok volt: csak vissza kell hívni, mindjárt, még ma, és türelmetlenül várták a’visszahívási határzatot, mert természetesen utána tornak kelle következni,és már délután négy óra elmúlt. Első alispánunk közbeszól és disz­tingról: elválasztathatik valaki követnek, mert iránta bi­­zodalom nyilatkozik; ha e’ bizodalom elfogy későbben, vissza hivatik ; és ennek oka a’ szívben van. U.— B. — felszólal és distingvál: mi a’ választási ügyet a’ fölség elébe terjeszetettük; tehát önmagunk már meg nem semmisíthet­jük, nem is semmisítjük; de mivel, követeink iránt nincs bi­­zodalmunk, visszahívjuk.— Igaz az, mondá a’ m. alispán; ’s még többet is mondott, mert eszébe jutott az Érd. Hír­adó, ’s felpanasztá a’ RR-nek mikép abban Kovács Lajos a’ vármegyét, ’s tisztviselőket meggyalázta, és elégtételt kér. Úgy van, helyeslő egy az érdeklettek közül, a’jun. 8-ki RRet dulongó csoportnak nevezte, ’s őróla azt mond­ta , hogy bérért jól szolgál. Ő ugyan nem felejti el an­nyira magát, hogy hírlapba írjon, hanem megvetéssel felel; de a’ közönség vegyen elégtételt magának. M. — I. — Ibiró is felszólalt mondván mikép ő is meg van gúnyolva két ország előtt, megveti ugyan az Érd. Hirdadó azon tudósítását, de írójára actiót kér. És a’ könnyeden kimondott megvetés, ’s hozzá a’ boszúban égő arcz; az elmélkedni tetszés , valósággal úgy vették ki magokat, hogy az ember, kit igy sújtani akartak, meghalhatott volna a nevetésben, ha eszébe nem jut, hogy közgyű­lésben vagyunk. Ezért figyelmezteté B. — M. — tbiránk ama’ megvetőket, hogy ne hoznák az efféle petitiókat köz­gyűlésbe, mert még abderai jelességet fogunk. Mellynek előre bocsátása után visszavitte a’ gyülekezetét a’ tanács­kozási kérdésre, ’s komolyan nyilatkozott a’ visszahívás ellen. Öt óra felé volt az idő. ’S hogy e’ levél unalmasan hosszú ne legyen, a’ fejleményt így adjuk elő jegyzete­inkből: visszahívás ellen nyilatkozott 14 szónok; vissza­hívásra hat, és vagy ötven torok. A’ zöld asztalt két sor­ban végig ülő álllások hallgattak. K. — L.— neve a’ szó­lók jegyzékéről épen öt órakor felkiáltaték; és voltak, kik tartottak tőle, hogy visszatorlással élend megtámadói el­len , ’s még nagyobb háború lesz a’ teremben, hol külön­­­­ben is minden lángba látszék borulni. De a’ közpálya em­berének mindig van egy mosolygása a’ gyűlölet és tudat­lanság bugyogásai ellen; ’s ő a’ sok handabandára elég­nek tartá anyit felelni, mikép ha valakit iratában megbán­tott, őt meg lehet találni; e’ teremben pedig bármennyit beszéljenek hírlapi czikkekről, utoljára sem lesz egyéb belőle, mint ismét mulatságos hírlapi czikk. „Egyébiránt — igy folytató beszédét, midőn a’tanácskozási tárgyra tért — nyugodt vagyok, teh. RR., még derült is tudok lenni; mert tisztában van előttem a’ tér: ennek a’ megyé­nek végzete van, rendeltetése, hogy a’ municipalis ala­pok ingatagságát első példában mutassa meg a’ hazának. Az ember és az emberi társaság mind siet rendeltetése czéljára; ’s én már hiszem, hogy e’ megyének is be kell tölteni végzetét; ’s csak azt nem foghatom inkább meg, hogy ez a’ júliusi napokban történik, ’s nem a’ mi decre­­talis decemberünkben. Nem is szólok hát én a’ követek mellett, midőn kormányunk olly bölcsen vezeti a’ kor kér­déseit, személyekkel különben sem bíbelődöm; hanem le­gyen meg, a’ minek e’ megye végzete szerint meg kell lenni: t. elnök úr tűzze ki a’kérdést.“ Votum, votum! kiáltanak mindenik oldalon. Mikép is írjuk le azon fordu­latot, mellyel mostan a’tanácskozás vön. Képzeljék olva­sóink , mint mikor a’ kerék mélység mellett megdöcczen, egy ollyforma döcczenés félelmét véltük mi látni a’ vissza­hívás egy két emberén, kik, miután elleneik által tetszé­sökre hagyattak , más gondolatokra jutottak, mint a’ visszahívás gondolatai. U.­ B. , a’visszahívás máso­dik pártolója, most első terjesztő elő , mikép a’ visszahí­vás e’gyűlésben meg nem történhetik,mert azt húszan har­­minczan nem tehetjük. Fel kell azért szólítani az egész nemességet, ’s e’ végre rendkívüli gyűlést kitűzni, mi­kor egyszersmind, ha a’ nem­ességnek úgy fog tetszeni, uj követeket is választhat. A’ szólónak saját felei ellen kelle elébb küzdeni, hogy javaslatát elfogadtassa, a’ mi végre sikerült is. És augustus 28-kára rendkívüli közgyű­lés fog hirdettetni, ’s az összes nemesség meghívatni, a’ követség iránti intézkedésre, így fejezteték ki a’ végzés. Értjük, igenis. Egy kifejezés mondja ki minden szüksé­günket ; egy szó kelle, mellynek értelme választást és visszahívást egy füst alatt elfogadjon. Hatodfél órakor oszlott el a’ gyűlés. Más nap (jul. 26.) a’ jegyzőkönyv hitelesítése keserű vitákra adott anyagot, azután a’ kö­vetválasztási kihágásokért befogottak ügye hozaték fel ezeknek ügyvéde által; ’s tovább az ősiségi törvények módosítása fogadtaték el, melly­ekről nem sokára adand­ juk levelünket. — Soprony, jul. 28. Miután e’ lapok rendes levele­zője f. hó 24-kén tartatott közgyűlésünkön jelen nem volt, a’ nyilvánosság érdekében is kedves kötelességünknek érezők vázlatát közleni a’ lefolyt tanácskozásoknak, mely­­lyeknek érdekbecsét két országos férfiú, e’ megye vete­ránjainak föllépésük nem kevéssé emelé. A’ vitáknak tár­gya a’ „kérdések legkényesbike“ a’ k. k. előadásoknak a’ megyei kihágásokat érdeklő­dik pontja volt. Nemességünk előre értesítve, hogy ma „de pelle agitur“, jól meg­­tölté kis teremünket. Elnök alispán ur rövid beszéddel nyi­ta meg az ülést. A’ megye állapotáról való elnöki tudósítás korszerű példái nálunk még nem kelték fel a’ követés ösz­­tönérzetét. Felolvastatott a’ felérintett pontra keletkezett választmányi javaslat, melly a’ nemességnek választói ’s tanácskozói jogát megkülönböztetvén, az ezen jogok sza­bad gyakorlata körül támadható rendbontás ’s zavarok fé­kezésére, mind a’csábítók, mind a’csábítottak bünteté­sére czélszerű fény­­t­t törvényeket javasol alkotni. Terve­zi továbbá, hogy szavazatot csak 24 éves, de atyai hata­lomtól mentes egyének nyerjenek, az önállású árvákra 18 éves korukban is kiterjesztetvén, a’szolgáktól ellenben teljesen elvételvén e’ jog. A’ kihágások megítélésére a’ bí­rói testületet 13, a’kinevezésben legidősebb tbirák képez­zék. Ugyanezen bíróság a’ gyűlés teremén kívül tüstint egybeülve ítélje meg a’ széksértés eseteit is. Végre, noha e’ megyét köztisztiszteletü főispánjának polgári eré­nye a’ kijelölési sérvektől mentesen tartja; de tud­va azt, hogy ,,a’ törvényhozó nemcsak a’ jelen röppe­nő perezének él", ’s hogy szabad választási jogában az egész nemzetet biztos,m­i szükség, oda járul véleménye, hogy jövendőre a’ főispánok egy hivatalra csak két egyént jelölhetvén ki, két más egyént a’ nemesség képviselőiből álló conferentia sorozhasson még minden jelölthez. Melly vélemény fölolvastatván, a’ szólók elsői közt fölkelt K. L. tb., megyénkben egyik mentora az áldástalan adómentes­ségnek, ’s intést adott mindenkinek, kit illet, ne nevezze a’nemességet nyers tömegnek, mert ki azt jogaiból illy módon akarja kivetkeztetni, alkotmányunk ellenségévé szegődik. Utána fölkelt N. P., a’ múlt követválasztási re­­miniscentiák, úgy látszik, anyagot és ösztönt nyújtottak szónoklatának. Estvérén életének kimondja e’ hazánk élet­fáján rágódó bajról véleményét, végrendelet gyanánt hagyván meg azt a’ nemességnek. Midőn őseink — mondá — a’ Rákoson összegyülekeztek, illy csábítók nem mutat­koztak, ’s a' nemzet sem jajdult föl legszentebb jogain ej­tett sérveinek fájdalmában; sőt még néhány évvel ezelőtt is, midőn a’,túlzó párti elvei kivivására használó a’ köz­nemességet , ,vox populi vox deis volt a’ jelszó. Most a’ körülmények változtával változott a’ jelszó is, ’s ,nemes társaink, nyers tömegnek, fölpálinkázott csoportnak ne­veztetnek. Nem tagadja a’ lélekvásárlás kárhozatos voltát, de véleménye szerint súlyja e’ polgári bűnnek sokkal in­kább terheli az ármánykodó csábítókat, mint a’ csábitotta­­kat. Ha valaha még—mondá az elkeseredettség lángszóza­tával—illy corteskedő föltüntetné magát, fogják le minden­­j­­ tétova nélkül, verjenek rá 25.-öt, senki nem veszi le ró­la. Vi­gre, úgymond, ha már egy telekért vagy nagyszerű pénzöszvegért adná el valaki szavazatát, nem csudálná, de egy ny­­orult húszasért vagy egy szeze borért, mellytöl másnap a’ feje fáj, eladni ezen legszentebb jogot, köpede­­lem, csúnyaság. Illy viselet ’s lealacsonyulás a’ már meg­pendített képviseleti rendszert nem kevéssé fogja siettetni. — B. L. inditványozá , hogy a’ tehetősbek, kiknek legin­kább nyílva áll a’ csábítás útja, pénzbeli büntetés helyett fogsággal bűnhődjenek.—Fölszólalt utána a’ teremünkben rég nem látott gr. Sz. I., szavait azon pietással hallgatók, mellyel fényes pályájának emlékezete iránt tántorithatlanul viseltetünk. Sajnálja , hogy a’ választmány a’ csábítók és csábítottak fenyittetése tekintetében nem jelölé ki az utat, mellyen e’ törvény alkotásakor a’ követeknek tartózkodni kell, ’s közelebbről nem adott véleményt arról, mit kell­jen a’ lélekvásárlás bűnével bélyegezni , nehogy szabad tényekre is ezen vétek alakja ruháztathassék. ő ugyan so­ha cortessereget nem vezérlett, már azon okból sem, mert pénzét is sokkal jobban szereti, mintsem hogy arra vesz­tegesse; azonban vendégszerető ember lévén, ha néhány nemes társai meglátogatnák, ’s miután most rész ára miatt úgy is bőség van a’ borban, őket egy teli pohárral megkí­nálná , ’s ivás közben a’ leendő tiszt- vagy követválasz­tásról tanácskoznék, márki tilthatná el ezt? úgy véli, senki. Ellenfele pedig mégis éorteskedésnek kiálthatná ezt ki. Itt fekszik—úgy mond—a’ legnagyobb bökkenő.— P. J. tb. nem lát e’ részben nagy nehézséget; mert ő csábító­nak azt tekintené, ki szolgája által magához hivatva, vagy zászlókkal ’s a’ boros hordóknak az utczákon keresztül hurczoltatásával csöditené össze a’ nemességet. Erre gr. Sz. I. látja, úgymond, hogy P. J. tb. ur a’ csábítási mes­terségben óvatlan , különben tudni fogná azt, hogy a’ lé­lekvásárlás ármányai titkon is űzetnek. Meglehet, hogy nem látnák a’ corteshősöket zászlókkal járni szerte a’ megyé­ben , de az alattomosság fogná elővenni fegyverét, mely­­lyet leleplezni ’s eltompítani nehéz leendőne. Továbbá azt igyekezett megmutatni, hogy sokszor a’ jó ügy kivitelére is rábeszélésekhez kell nyúlni a’ józanabb résznek, ’s ily­­lyenkor ez is bűnhődjék? Ő egy megyé­t ismer, hol nem rég egy 50 családból álló párt alakult, melly áthatva a’ kárhozatos francomanniától annyira megerősült, hogy kény­telen volt az alkotmányához hőn ragaszkodó másik fél a’ éorteskedés minden módjait elővenni, hogy magát ezen veszedelmes párt irányában szilárd állásba tehesse,’s végre győztes is jön. — Ha a’ szóló itt Szatmár vagy Sáros me­gyére czélzott, akkor — no ’s akkor? — lehetetlen fáj­dalmasan föl nem sóhajtanunk. Attól tart leginkább, foly­tató a’ nemes gróf , hogy majd az erősebb rész az ellen­párt corteskedőit fogja büntetni, mig saját vétkei ritkán va­gy soha sem fognak fenyíték alá vonatni. — Egy kis conversatiót sem mellőzhetünk meg, melly a’ szóló gróf ’s N. P. közt támadt. Ugyanis az első az utóbbinak azon fohászára, hogy nem tudni, a’ éorteskedések ezen táma­dása mikép­eredhetett, azt felelé , hogy ez igen könnyen megfogható. Az előtt, mig a’ latin nyelv divatozott a’ ta­nácskozásoknál , az azt nem értő köznemesség gyéren je­lent meg a’ közgyűléseken; de most, miután a’ magyar nyelv diplomaticai polczára fölemelkedett, megváltoztak a’ körülmények, ’s e’ vál­ozás legnagyobb hősének , úgy hiszi, N. P. t birót tisztelhetni, ’s tán a’ szónok csekély személye is nem volt befolyás nélküli, — ’s igy közvetve ők ketten volnának főokozói a’ corteskedés támadásának, őket kellene tehát legelsőben is bezáratni. Erre N. P. ezen nézetből kiindulva —úgymond— az égi megváltót is szin­te csábitónak ’s corteskedőnek kellene nevezni. Krisztus urunkat —válaszold a’ szóló gróf — ámbár igazságot hir­­­dete, nemcsak csábitónak nevezé a’ hatalmasb zsidópárt, hanem föl is feszitteté. — Miután sok variatiókban kimon­datott volna, hogy e’ tárgy a’,tárgyak legkényesbikei, a’ nélkül —mit igen fájlalánk— hogy érdemleges tárgy sza­batos véleményezéssel léptek volna föl a’ szólók , ’s külö­nösen notabilitásaink, a’ választmány véleménye azon vál­toztatással, hogy minden 18 éves nemes, helyzetrel tekin­tet nélkül szavazattal bírjon, — helybenhagyatott. — ’S igy a’ tárgyak legkényesbbikén szépen átcsúsztunk. — (Folyt, követk.) — Többen. Zemplénből. Berettő, jul. 22. Ki tegnap bundákba takarózva látott megtérni tűzhelyeinkhez, cso­dálva számitgathatá azon jelentős tűzanyagot, mit a’ zöld asztaléi, körül ellobogtatánk. Ugyanis rendkívüli közgyű­lésünket f.hó 18-kán ’s folyt, ünnepeltük, azon nyugalom­mal, melly itt isten tudja mit képvisel. Szám és súly sze­rinti erő elég, hogy bizonyos színzet, határzott irány, szóval: a’­­ e 11 e­m hermelinpalástját vesse e’ húsatlan csont­vázra , mit mi ex offo angaricaliter megtisztelünk, a’ kik tudnillik megtisztelni kegyeskedünk. Optimism­usom azon­ban a’ jt­len processust, rohadásaiban mint kitöréseiben , tájékozó határkörül látja a’ politicai élet tanéveinek króni­kájában Magyarországon ; miből előbb utóbb azon ered­mény várható, mit e’ nemzet tömérdek fényoldala köve­tel. Mikint e’ látszólagos rohadásban az eszmélkedés, úgy e’ kitörésekben a’ köz- és önü­gy iránti buzgalom láng­szobra ég. — Politicai életet követelünk, ’s hozzá rab­­szellem, t­e, melly betanult igére bukkanjon meg, szabadságot akarunk, de czifra kalitkában, hol hosz­­szú vasárnapi délutánokon czukros falatokkal vendé­­gelgesse a’ szemébe nézni rettegő szolgafaj? A’ bölcseség sárkányfogai emancipálják a’ gyermeket, de ti, oh jó atyák! nem bírjátok elfeledni a’ nevelő karikás rózsaéveit! Unal­mas declamatiói, árva lelkemre mondom, a’ Jóbi kétségbe­esésnek , melly érintkezésben a’ forró élettel nem lévén 524

Next