Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-08-06 / 271. szám

soha, óriás rémeknek lát minden ködalakot, az sajnos de minden esetre csak egyes bukások fölötti részvét pá­paszemén. Hagyjátok csak! Egyes, bármi hatalmas hullám tengert nem teremt; a’ fergeteg csak a’ felüleget korbá­csolja meg, ’s a’gyöngyök oda len teremnek. Elég az ahoz: rendén hagytuk— a’ kik hagytuk— szénánkat, sáros Ujhely városából hit viendők a’ hont­yák tetteiről! Meghallgatánk itt első alispánunk meleg kebellel írott le­mondását , ’s nyomban utána főisp. helytartónk levelét, a’ tisztválasztás törvényes idejére ’s kellő szabályaink meg­tételére emlékeztetőt. A’ lemondó alispán hivatalának a’ közelgő tisztujitásigi folytatására felszólittaték. — A’ tisztválasztási szabályok fölött néhány értelmes szó hal­latszott. Éreztük, hogy a’ törvényhozás segélye nél­kül parányi egérkét szülhetend a’ legjobb ügyekvés, valamint hogy az élet írott malasztokká szokta devalválni jegyzőkönyveink vérmes reményeit. A’szavazás, kijelölés, eljárás ’stb. gordiusi csomói sorban megvítattanak, ’s mól­jára sem látánk egyéb teendhetőt szokott szabályaink ki­hirdetésénél , ’s az 1827-ben utoljára történt összeírás megújításánál. ’S véleményem szerint ez, a’főispáni ha­tálykor éles kijelölése nélkül, mind­ az, a’ mit eszélyesen tehetni. Fenyitőtörvényszékeket nevezünk az egyes sza­vazó legkisebb kihágásának megfékezésére, mig szabad választási jogunk kijátszása, elrablása, büntelenül történ­hetik. Tudjuk ugyan az e’féle sedriák jelentőségét, mit most, 1839-ki elnöke épolly elmésen, mint élethíven raj­zólt le , midőn sem sz.biróra, sem t.ügyészre szert nem tehete, de hagyjunk föl papíron is csak a’ szűkebb hatá­rok kijelölésével, mig a’ szélesbekbe fogni sem erőnk , sem akaratunk, sem bátorságunk. Szabadjon azonban e’ tárgy körüli nézeteimet akkorra halasztanom, midőn ön jegyzeteit veendem Wesselényink nézeteire. — Jellemző adalékul említendő: tisztválasztási szabályaink a’ kir. vá­rosoknak is szavazatot engednek; nagylelkűség! minek azonban S.Patak szabad községérel kiterjesztése pusztában hangzott el. — Egyik főorvosunk, a’49 évig szolgált Meczner Pál helyéért folyamodók névsora, már- már szíto­­gatni kezdé a’ tüzet, mit a’ közügyek iránti kötelesség nem tehető; szabadjon azonban reményemet nyíltan ki­mondanom , hogy tisztelt elnökünk örömmel tapasztalt igazságszeretete nem mellözhetendi azon férfiút, ki 22 év óta e’ hivatal terheit becsületért és becsületesen viselte, előbbi kormányzónk által már a’ megye egyetemes kívá­natéra tiszteletbeli főorvossá neveztetett, ’s most is, ér­demes versenytársai daczára, körörömmel emeltetett ki. Én dr. Breznay István urat értem, biztosan remélve, hogy lelkes pályatársainak büszkite önérzetül szolgáland , mi­­kint csak általa győzethetének le. — Követeink négy je­lentése közméltánylattal fogadtatott; szabadjon azonban nyíltan kimondanom, majdnem reményemen túl. Az olly csiklandós ügy, mint például a’ fejéri petitio, fölött, hatal­mas fergeteget vártam a’ practica manipulate stylitjeitöl. Néhány futólagos dördület, — ’s elhangzott. ’S követeink személyességéé az érdem, hogy megyénk dandárét az el­sőbb sorompókba nógathaták. — A’jégkármentesitő egye­sület levele szóba hozatá alkalmilag, mikint az öböl, vagy ragya, az összes hegyaljai termést tönkre tevén, e’vidéket véginségre juttatá, az e’féle károk biztosithatása inditvá­­nyoztatott. Mellőzve jön, de a’ millióra rugó kár hiteles összeírása mellett fels. fejedelmünktől egykori kölcsöné­­nek kegy. elengedése kéretik. Választmányhoz vándorol­tak. Szepes válasza a’XVI városok’s bányászatunk ügyé­ben , úgy Nagybánya, Pozsega , Fejér ismeretes levelei. Pécs kérelme, a’ vajúdó fiumei — ’s Aradé a’ szebeni út— ’s Verőczeé a’ Dráva-szávai csatorna körül, az orsz. vá­lasztmány által kifejtendő nézetek tárgyalására halasztatik. Győr reformegerészete a’ czímek körül pártoltatik, és pe­dig rögtön. A’jó isten tudja aztán, mi haszon van az e’ féle inditványkákból ! — B. Paravicini nemesítése, Heves felszólítása daczára mellőztetik (mi is tanulunk már az e’ félékben egy kis i­­domot); hasonlag, mivel általunk meg­­elöztetett, Honté a’ főispáni eskü iránt. — Helytartósági levelek közül; egyik a’török háborúban elveszett barmaink felől bővebb felvilágosítást kiván; másik: egy átmenő káplár nyugtatványának el nem fogadhatását tudató. Nádor ö­ssge 2453 ft 57*la­ki illetékünket követelé újra a’ musaeum számára. Nem hibánk a’czirógatás, de ki kell mon­danunk, hogy az e’féle jellembecstelenitő hanyagság örök átka marad nemzetünknek, mig a’subsidiumok büszke fel­legváraiból a’ polgári kötelesség fizető érzetére le nem száll, vagyis föl nem emelkedik. Gondoljuk el e’ tömén­telen idő és pénzpazarlást — igaz ugyan, hogy a’ „sor­­spontok“ ezreit nem mi fizetjük— mit e’kegyelmes fillér­kék összehajházása igényel; az arezpirulást, mivel a’„pö­­regatyás“ törvényhozók elutasításait zsebre dugni kény­te­lik a’ „restauratiók“ vasveszszejétől rettegő hivatalnoki servus humillimus; szóval: ismerjük az életet, a’ mint van, ’s korholásaink egészen más színt öltendenek. És ez alatt naponta zavaros­­örvénybe fuldoklik pénzügyünk, és szózatok emelkednek e’ lapokban és gyűléseinken, de kéz kezet mos, ’s a’ vérség kapcsai okatlan szánalommal fűznek le minden erőteljes föllépést. Megpendítem megint a’cholerai executiók themáját, meg a’n.mihályi kerület­beli zsidóbírónak ujonczállitáskori zsarolásait; amazt újabb sürgetés orvoslandja, ez utóbbinak megemlítését sem lelék érdemesnek. — Kazinczy Gábor: Csan­ml, jul. 24. (Vége.) Az illedelmes tanakodás közt folyó közgyűlés harmad napján, a’nagylaki kerületbeli eskütt bizonyos névaláírása szolgált vita­ tárgyul. — A’tény röviden így áll. Törvényszékünkre minapában egy folya­­modás adatott be, mellyben egy a’ nagylaki uriszéken el­marasztalt fél, az ellene intézendő végrehajtás letiltásáért esedezett, azon okból, mivel — úgy mond — a’ végíté­let nem törvényes bizonyság jelenlétében hozatott. E’ ki­tétel vizsgálata , ’s a’ sikerről folyó közgyűlésre te­endő jelentés, ugyan azon kerületbeli szolgabiró D. A. biraték, olly meghagyással, hogy a’közgyűlés to­vábbi rendeletéig akadályozza meg a’végű hajtást. Most tehát e’ jelentés került szőnyegre. ’S benne az érdekelt eskütt azon önvallomása áll, miszerint a’panaszos fél csak­ugyan távolléte alatt, csupán a’ szolgabiró jelenlétében marasztaltatott el. — Erre az akkori úriszéki elnök, L. J. táblabiró ur, az eredetben kezeinél levő e’ tárgy­beli jegyzőkönyvet mutatta elő, mialatt, a’vádolt eskütt saját kezű névaláírása beiktatva áll. Most keletkezett harcz és háború, mi által a’vádolt mindenfelől megtámadtatok. — Kérdésbe lön téve, ha illyek történnek, hova lesz a’ törvényes bizonyság nyomatékos hitele? — Hogy gondol­ható nevét ollyasmire használni, mi által szója vallomásá­val ellenkezőt ismer el ? Felhozatott az is , mi móddal le­hetett a’ törvényszéknek e’ hatósági körén kívül eső letil­tásba avatkoznia.-----------Elvégre a’ vádolt kívánatéra e’ tárgy a’ makói járásbelieknek kiadatott, hogy az illető es­kütt körülményes nyilatkozatát kivegyék ’s végelintézés végett azt a’ jövő közgyűlés elébe terjeszszék. Ha jól vet­tem ki, a’ vádolt védekezése közben azt nyilvánitá, hogy sürgős dolgai miatt az Ítélet hozatalán ugyan nem, de an­nak kihirdetésén jelen volt, ’s abba bele is egyezett,— ez okból irta alá az Ítéletet. — Meglássuk mi nagy feneket kerekitend ennek a’ világi levelező. — ’S most berekesz­­teném hosszúra nyulott czikkemet, de a’ gyanusitgató levelező Cs. Világ 48. száma­ bizonyos botrányosnak állí­tott tény szememre lobbantásával engem is adósává ten. Mi magát a’vád előadását illeti, ez a’laconicus érthetetlen­­ségnek valódi remeke. — Belőle ugyan bajos kivenni, bá­e vagy bá, mit levele: ő ir tulajdonkép akar ? — Holmi kificzamult elménczkedésröl emlékezik , mivel egy eskütt (’s ez én volnék) állítása szerint a’ BRet mulatni akarta; de miről én — őszinte megvallva, mit sem tudok. — ’S még sok egyebet is beszél szokása szerint a’levegőbe; végtére illy kérdést állítva fel: tanácsos e törvényes éveit el nem ért egyéneket (azaz: 12 éveseket?) birákul válasz­tani? — Levelező úr ezen ártatlan kérdésén legkeveseb­bet sem kell megütödni, miután bár jó régen benőhetett feje lágya, sok egyebek közt még az iránt sincs magával tisztában, valljon „törvényeink gyalázatára szolgál e az, ha például a’ mezőrendőri bírságot az elmarasztalt helyett más valaki fizetné le.“ — E’ sok törvényes­ korú gyermek által is megfejthető kérdés igen egyszerűen áll,’s úgy hi­szem, miután a’tárgy nem bűnbeli, de teszem, ha az volna is, a’ mennyiben pénzbírság, csupán a’ károsított fél kielégítése jöhet tekintetbe, ’s nem ám azon körülmény is valljon a’ kárt épen .d­e ? ki azt okozá , vagy helyette Y. pótolja vissza, miután Y.és akárki is saját pénzével tö­kéletesen szabad, azt alamizsna vagy bármi egyéb czím alatt A—nak ajánlani. — ’S miután itt állok, tartalék nélkül kimondom levelező úr fenebbi kérdésére vonatkozó azon észrevételemet is , hogy részemről ugyan a’ romlatlan szivü törvényes korú gyermekeket olly kérdés iránt, mi felfogásuk körébe esik, inkább szeretném biráimat, mint sok teljes korukon is rég áthaladt, ’s általán véve bár fej­lettebb elmü egyéneket, — mint a’ minő p. t. levelező ur is. — De a’ dolog helyzetében érdekemben áll, magát a’tényt előadni; mit t. ur a’ nélkül, hogy azt mint igazságos volna, közlené; csupán saját becses ítéletével áll elő, ’s azt bitorolt tekintélylyel botrányos és becstelenitőnek keresz­teli.— Tehát történetire térek.— A’ napokban, épen akkor tájon, midőn a’ minden oldalról szorongatott adózó nép, alig fizette le, termesztményi, sütésbéri, honi, hadi és házi ’stb. adója negyedéves illetékét,’s az ujonczszege­­dési még sokaknál kün levő fizetetlen tőke kamatját,átkül­dő levél érkezik hozzám, mellynél fogva a’ batonyai’s tor­nyai, tömegben elmarasztalt némelly lakosokra rendőri bír­ságot kelle kivetnem. — A’ pert a’ makói uradalom indító, olly kárért, mellyet az uradalom kaszálójában, állítólag alperesek lovai akkor okoztanak, midőn a’ makói urada­lomra legnagyobb hasznos árasztó marosi töltés készítésé­ben izzadoztak. — Tudomásomra jött ezenfelül, hogy maga rendőri főbíró P. F. ur háromszor felszólította a’ követe­lőt keresetétől elállásra, de siker nélkül. — Mind e’ kö­rülményeket tekintetbe véve, miután e’keresetet benső meggyőződésem szerint irgalmatlannak ítéltem ’s e’ sze­gényeknek pártjára kelve, egy aláírási ívet környékeltet­­tem névtelenül. —’S im ez az, miért lev.­ur engemet becs­­telenitőnek kiált ki.— Egyáltalában nem akarom követelni, hogy az aláírási iv kifejezése ellen kifogás némi tekintet­ben ne lehetne, de annyit tudok, ’s ez megnyugtat, hogy kevésbbé szégyelljem a’ tettet magaménak vallani, mint átallanám csak pártfogolni is az említett sarezo­­lást. — ’S most engedelmet kérek leveleim unalmas hosszaságáért, minek én épen olly kevéssé valék oka, mint a’ szegény batonyaiak, hogy később a’Maros boszuló árja, töltéseiken áttörve, a’letakaritva levő egész széna-termést magával elsöpörte. D. . . Vasitól. Válasz a’ Vas megyei el­lenőr méltatlan vám­jaira. (Vége.) Továbbá említi ellenőr, hogy egy szónok engesztelő sza­vakkal akará az annyira szükséges békét ’s egyes­éget visszaállítani. Ezen szent szavakat nem lehet elegendőképen ismételni. Illetik azok jelenleg hazánk minden ügyeit, illetnek különösen minket is, min­den tett vagy szó, melly ezektől távolít, jelenleg kétsze­res bűn. Bár kiki azon magasztos érzelem által lelkesittet­vén , drága hazánk ’s dicső nemzetünk jelen átalakulási korszakában, a’ különvélemények összefogását előmozdí­tani igyekeznék! Én, részemről,rész honpolgárnak tartom azt, a’ki a’közjóért, személyes gyülölségét feláldozni, és még legnagyobb ellenségével is megbékülni kész nem volna. De, fájdalom! ezen üdvösséges elv, az ellenőr ur által felhozott gyanúsításokkal, vádakkal,és régi —már be­hegedt — sebeknek megújításával, nem igen támogattatik. Mi összeköttetésben vannak T. urnak, hivatalából, az utol­­só tisztújítás alkalmával történt kimaradása, és B. ur el­len három év előtt merő szenvedélyből és önérdek miatt (?!)irányzott ellenzés,az apr.3­ kai eseményekkel? Mert, tegye bár­ki jobbját szivére, és ha őszinte lesz, megval­­landja, hogy választások alkalmával többnyire csakugyan annak adja szavazatát, kihez szive érzelmei által vonzódik; ez tágas értelemben önzés ugyan , de illyes önzésből tö­kéletesen kivetkeznünk emberi gyarlóságunk örökké gá­­toland. Azért legyünk türelmesek polgár- és embertársaink iránt, mert ezen türelmességre bizonynyal mi is rászoru­lunk. A’ következő két, érdemdús és polgári koszo­rúval ékesített honfitársainkat, t. i. V. J. és E. B. urakat érdeklő­ szavak ide épen nem tartoznak. Czéljok bizonyá­ra nem az óhajtott egyeségnek helyre állítása, hanem el­lenben uj meghasonlások eszközlése, és a’ már némüleg lecsillapodott kedélyek felingerlése ! Ez, ellenőr uram, pol­gári erényre nem mutat! Való hogy E. B. tb. a’ körleve­lek iránt fölszólamlott, de helyes tapintatával megnyugodott a’ nyert fölvilágositásban; mert azon iratok az illető tiszt­viselőnek súlyos hosszas nyavalyája alatt a’ levéltárba té­tetvén , midőn kivántattak összekötve előadattak. Ezt az ellenőr természetes igazsága szerint jobbnak látta elhall­gatni, mert akkor czélját, t. i. a’ haladási párt minden lé­pésének gyanusitását el nem érheti. Mondatik továbbá : M­og­ur hamisan állítja, hogy V. I. volt alispán hatalmá­ról lemondott volna, holott ez hivataláróli leköszönésekor egyszer sem említé, hogy hatalmát letette! — Micsoda sophisma, micsoda nevetséges szőrszálhasogatás ? mintha lehetne hivatalról leköszönni a’ nélkül, hogy a’ vele ösz­­szekapcsolt hatalmat is egyszersmind letenné! Az én fo­galmam szerint, municipalis szerkezetünknél fogva, a’ me­gyei RR. egyes tagjának tudománya, tapasztalása és — megengedem — népszerűsége szerint, nagyobb vagy ki­sebb befolyása lehet ugyan , azonban a’ hatalom kitünőleg főtisztviselőink kezeiben központosul. — Hogy némelly egyedek,fokozati előléptetésre számítottak, ebben olly igen nagy csudát lelt ellenőr úr, vagy olly borzasztó igazság­talanságnak tartja ? Nyugodjék és gondolja meg, hogy ha az ifjúság hivatalra nem vágyódnék, az öregek elhunyta után helyeik üresen maradnának ; a’ mi csakugyan kívána­tos nem volna. — A’ mi D. tb. ellen mondatik, hogy nem annyira a’ majorátusok, hanem a’ mágnások ellen intézke­dett légyen; az világosan rosz szándékot mutat; mert ezen annyira fájdalmas viszhangu húrt megpendíteni, nem egyéb, mint az egyenetlenség almáját közénk vetni; bár az isteni gondviselés adná, hogy ezen botrányos megha­­sonlás hazánk minden rendű nemessége között, már vég­képen megszűnnék. D. tb. ur jelleme és igazságszeretete kezeskedik a’ felöl hogy ő nem egy egész osztályt, hanem csak egyéneket ró meg, ha szükségesnek tartja; azon kiváltságát pedig a' mágnási rendnek, hogy egyik vagy másik tagja ellen észrevételt tenni se lehessen, józan ész­szel csak senki sem követelheti. Továbbá, tömérdek azon vádak és személyeskedések halmozasa, mellyek —e — ellen irányozvák, ’s mellyeknek minden sorából rendkí­vüli ingerültség, részrehajlás mutatkozik, annyira, hogy minden tiszta jellem és szelíd kedély untatására elégséges. Valóban nem, minden egyén gyönyörködik illyés komam­­asszony , és szomszédasszonyi mende­mondákban. Ennyi méltatlanságok ellenében fogadja mo m­ár ezen őszinte nyilatkozatomat, hogy közlcsei tapasztalatom szerint min­dig történeti hűségen alapultak, ’s hogy kifejtett nézeteit e’ megyének szabadelvű közönsége helyeselte. Hiszem, hogy ezt elvb Tátim többségéről elmondhatom, de hiszem azt is, hogy ő elölte, , valamint a’nagy közönség józan része előtt is“ ezen egypár őszinte, ’s nyíltan kimondott szó többet nyomand, mint ama’ nemtelen rejtekbe fölhör­dült rágalmak halmozata. Egyébkint veleje az egész szó­­tömegnek az, hogy —ag­ur és elvbaráti, az életkérdé­seknek, ’s leginkább az adónak népszerüsítését ürügyül használván általa mellékes czélokat kívántak elérni; és igy a’köznemességet nemhogy az előttünk lévő, ’s korunk által hatalmasan igényelt átalakulásra elkészítették volna, sőt még azt attól elidegenítették, úgy hogy az apr. 31-ki eseményeket nektek kell tulajdonítni; ezt érezvén magok, boszuvágyból az esetet félrecsavarják, nagyítják, és a’ vizsgálatot ennélfogva sürgetik.— Ezt megcáfolni ellenőr saját kívánsága szerint, (ha már a’szemrehányás maga­magát meg nem czáfolja) könnyen lehet, ’s erre csak né­hány szót kívánok említeni. A’ haladási és tespedési párt iparkodott nézeteit, elveit, a’ köznemesség között terjesz­teni, ’s ím mindegyik a’másikat azzal vádolja, hogy ál­okokkal igyekezett volna azt ámítani, és mivel a’ haladási párt működésének üdvösséges eredménye nem jön, azért ellenőr uram őt gúnyolja. Mintha nem volna könnyebb a’ tudatlan tömeget a’ nem-fizetésre, az ezentúl is fentar­­tandó tehermentességre rábirni, mintsem ugyan azt ál­dozatokra kész szó tenni. Ennek fölfogására bizony nem nagy psychologia kívántatik. Valóban különös követk­ze­­tesség a’ képtelen gyanusitgatásokban efelebb azt veti a’ haladás embereinek vétekül, hogy a’ köznemességet az adó elfogadására nem világosították föl, majd utóbb meg, mintegy lepel alól „törvénytelen apostoloskodást“ emle- 127* 525

Next