Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-08-06 / 271. szám

ta.’.Hir szerint Mexico és Texas közt is fegyverszünet kötte­tett. Fölösleg megjegyezni, hogy ezek mindeddig csak hírek. Mexicoból hire jött, hogy Santa Ana hatalmát rövid időn végmegbukás fenyegeti. Az egész ország zajong, ’s támadások történnek minden részről, 3000 indus 1000 főből álló fellázadt katona-csapattal egyesülve, megszáll­ták Chilapát, ’s a’ tábornok jelenté a’ kormánynak, hogy 200 emberével a’ megszálltaknak nem lehet védelmére. Guayaquilban a’ sárgaláz megszűnt ’s az onnan érkező ha­jóknak a’ mejicai kikötőkben ismét szabadszállás enged­tetett. Ellenben nagy csapást tön e’ vész Port-au-Prince­­ben (Haitiben), hol többek közt az angol consul is áldo­­zatául esett. A’ Montreal Herald jun. 24-dikéről titokteljesen uj lá­zadás jeleiről beszél Canadában , mintha franczia-canadai­­ak Montrealban és egyebütt titkos gyülekezeteket, fegy­vergyakorlatokat intézgetnének ’stb. Ez adatokat azonban más lapok egészen alaptalanoknak állítják. Egy zivataros szélvész Quebecben 40—50 házat szétrombolt melly alka­lommal több ember is oda veszett. A’ Sussex hg bútoraiból árverés utján bevett pénzösz­­szeg 38,000 ft st.nél többre ment. Ezüst nemű 20,725 fnt; szobabútorok 3984; gyűrűk és ékszerek 2173; burnót­­szelenczék és dobászok 223­­; órák 1994; kardok, pisz­tolyok és palczák 1092 ; pipák és szivarok 3617 ; fest­­vények és parányké­pek 759 font sterlingen adattak el. A’ herczeg nagy becsű könyvtára, bibliai kiadásokra nézve tán legtökéletesebb, még nem adatott el, ’s a’ végrende­let intézői remélik, hogy azt a’ kormány a’ brit museum számára megveendi. Pater Mathew ír mérsékleti apostolnak Leeds angol városban tartózkodása alatt mintegy 6000 , Bradfordban 7000 és Huddersfieldben 2000 körül tőnek fogadást, min­den szeszes italoktól tartózkodni. A’ Times tudósítása szerint jul. 18-dikáról a’ rebec­­caiták, a’jelenlevő katonaság daczára, egyre vakmerőb­bek kicsapongásaikban. A’ glanmorganshirei ’s monmouth­­shirei bányakerületekben titkos fegyverkiosztásokról van szó , ’s mind e’ mozgalmak okául a’ chartismus vádoltatik, melly e’ tájak folyvást növekvő szegényű­lésében kész baj­társat talál. A’ vashámorok, mint déli Staffordshireben, úgy Walesben is mind inkább csökkennek, sok birtokos el­olte kemenczetüzét, ’s ezernyi dolgosok kínlódnak csalá­dostul. Sirhowyban (Eblew-völgy) jul. 16-kán éjjel egy lőportár feltöretett ’s számos hordó viteték el belőle. Még rosszabbaktól is félnek. A’ caermartheni szegény­ dolog­­ház elfogott megtámadói nem helyben hanem Londonban fognak megpereltetni. Angol kalmárhajók kapitányaitól jött levelek a’ nyu­­got-afrikai tengerpartokról, újólag panaszkodnak a’ fran­­czia czikázók háborgatásai ellen. Ezek egyike Sz. Kristóf kalmárbrigger, mivel fedezetén matrózokul szegődött né­gerek voltak, mint rabszolga-kereskedéssel vádolt hajót Sierra Leonéba hozta; szintugy járt Ranger brigg, mely­­lyet Nilus franczia corvette, Baudin kap., feltartóztatott, ’s tőle 20 illy szegődött négert lefoglalt; Pantaleon angol hadi brigg parancsnoka azonban tudtára adá, hogy e’ 20 négert szolgálatába fogadni hatalmat kapott. Baudin kapi­tány egyenesen kimondó a’ brigg visszaadásakor, hogy szándéka e’ visszatolások által az angolokra nézve érez­hetővé tenni, saját cselekvésmódjok ingerlőségét, midőn e’ vizeken idegen hajókat feltartóztatnak. Koháry-Koburg Ferdinánd és Auguszt herczegek ’s Clementina herczegnő jul. 20-kán estve érkeztek Lissa­­bonból gőzösön Southamptonba, hol őket Seymour kapi­tány, Albert herczeg szolgálatabeli kamarás, fogadta; in­nen külön gőzkocsin a’ vasúton azonnal Londonba utaztak. A’ kamrák jul. 24-kén oszlattak el. A’ hadminister vi­­vé az illető királyi rendelményt a’ pairekhez , ’s a’ belmi­­nister a’ követek kamarájához. Mindkét kamara tagjai „él­jen a’ király“ kiáltással oszlottak el. A’ Moniteur jul. 24-dikéröl szóló királyi rendelvényt közöl, melly szerint Mackan báró al-admiral Roussin báró admiral helyébe a’ tengerészet és a’ gyarmatok status tit­kárává neveztetett. Telegrafi tudósítás szerint Joinville herczeg nejével együtt Brestbe érkezett, honnan m­h. 27-ikére várattak Neuillybe. 23-dikán egy ünnepélyre voltak hivatalosak, mellyet nekik a’ tengeri katonaság adott. Rio-Janeiroból máj. 15-bén, Belle-Boule, a’ herczeg fregattja, Ville-de- Marseille sorhajó, ’s La Coquette nevű corvett kisérte a’ fenséges párt. A’ franczia kormány orgánumai most már a’király ne­gyedik fiának, Montpensier herczegnek is, iparkodnak politicai jelentőséget szerezni. Ez okból a’ Moniteur hosz­­szasan említi a’ herczeg mostani utazását, az e’ közben számára adott vendégségeket, tisztelgéseket, ámbár az utazás saját czélját a’ pyrennei fürdők teszik. Aumale hg csak Joinville hg érkezését várja, ’s azonnal Afrikába uta­­zandik hol fontos hadosztály jutand kormányzása alá, mert a’ tervvel ottan számára alkirályságot alkotni, ha t. i. a’ spanyol összeketés nem sükerülend, még nem hagytak fel. Egy párisi levél szerint az augsburgi Alig. Zigban Don Carlos hajlandó jogairól a’ spanyol koronához lemon­dani ama’ föltétel alatt, hogy a’ fiatal királyné az asturiai herczeggel, a’ trónkövetlő legidösb fiával házasságra lép­jen. E’ váratlan ajánlat nagy zavarba hozná a’ franczia udvar terveit. A’ rajnai porosz tartományi gyűlésen alapos és érde­kes vitatkozások folytak az iparvédletet­, különös keres­kedési ministérium felállítását és középponti kereskedelmi kamara alakítását tárgyazó indítványok fölött. Az egész ülésen tartott tanácskozás eredménye volt: 1) megkérni a’ királyt, hogy az iparnak kellő pártolást nyújtson, ’s biz­tosságot rendeljen, melly az e’ tekintetben követendő rendszabályok iránt, minden vezérpontok figyelembe­vételével , egyedül a’ nemzeti jólét előmozdítása elvéből indulva, véleményt adjon; 2) hogy a’király különös ke­reskedelmi , műipari ’s földművelési ministerium állítására keressék. — Az utolsó indítvány, minthogy e’ részben a’ két első általa’czél elérhető, az előadó által visszavonatott. Stürmer gróf, cs. k. internuncius a’ fényes portánál, jul. 10-kén érkezett Konstantinápolyba, ’s másnap fogadá el a’ portai tolmács látogatását, mire ő is megtevé a’ szo­kott diplomaticai látogatásokat. SZEK­BTA. Legújabb szerb híreink jul. 26-káig terjednek. Báró Lieven váratlan visszatérése Szerbiában igen kellemetlen benyomást ten. A’ berát Konstantinápolyból múlt hétre vá­ratott , de most szót sem hallani felőle. Többek azt hírlik, hogy Vucsics és Petronievics uraknak okvetetlenül el kell Konstantinápolyba menniök. Mondják, hogy Garasanin Illés Kragujevóczból azon hírt hozta miképen az említett urak Szerbiából nem akarnak távozni. Ez azonban eddig csak puszta hir. Hogy a’ berát mind eddig meg nem jött, Szerbia viszonyai okozák. Konstantinápolyból julius lü­kéről hir érkezett, hogy a’ porta az orosz követséggel a’ szerb nemzet kérését az újonan megválasztott fejedelem megerősítése végett közlötte, miben az orosz követ meg­egyezett, és igy a’megerősítés már csak a’nagy úrtól függ, mi végett a’ tárgy a’ török ministerium által elébe is van már terjesztve. ( Zimony, jul. 22-kén.­­) Lieven báró, az orosz czár biztosa, Belgrádba visszaérkezett. E’ váratlan­uj lá­togatás annál kellemetlenebből lepte meg a’ szerbeket, mert mindenki teljesnek hivé a’ választás alkalmávali ki­békülést, mellytől arany időket vártak a’ lakosok, és mert a’ haza nem tért Obrenovics féle pártfelek és az augsbur­gi Alig. Zeitung mogorva vészjóslatai, rémposta gya­nánt előzék meg az orosz biztos visszajövetelét. Mi­los és Mihály pártfelei közt nagy a’ mozgás, csak egy kissé h­aoticus, mióta Lyubica férfilelke és ármányai nem kormányozza e’ szánandó automatákat. A’ láthatár eléggé borús, és Nándorfehérváron reactiótól félnek , azon oldalról, mellyről békekéz nyujtatott. Nem.— Szer­biában nem olly fejedelem kell,ki históriai fényű nevével ’s roppant népszerűségével erényeket, férfias szilárdságot és függetlenséget párosít. Nem olly fejedelem, ki mint nemzetének daguerréotyp-képe, ’s hű kifejezője minden nemzeti vágynak, minden nemzeti érzelemnek, a’ nép­nek irányt adni, közötte és a’ história közt közve­títő gyanánt működni képes legyen: — nem, illy fér­fiú az egymás hajába ragadt pártoknak nincsen ingök­­re ! Szerbiában olly fejedelem kell, ki bizonyos messzire fűzött tervekre egyik párttal a’ másik ellen conspirál, ki minden magasb akaratnak gépies hű vég­rehajtója. Legyen zsarnok és pénztözsér, — legyen gyáva gyerkőcze, ’s minél tudatlanabb annál jobb , — legyen a’ közmondás szerint „görög, török, vagy czigány“ — csak férfiú ne legyen, csak Szerbiát ne helyezze minden más érdek fölébe, és ő kedves leend; mert illy eszközzel nagy czélokat érhetni el! — Láthatja ön, hogy a’ szerbek ag­godalma nem egészen alaptalan ; mert hiszen már is uj választást rebesgetnek nyíltan és titokban. Én nem tu­dom , komoly e a’ szándék uj fejedelemválasztást sürgetni, de azt tudom, hogy ez uj választás kimond­­hatlan zavarba bonyolítaná Szerbiát, ’s könnyen egész keleti Europa állapot­­át felforgathatná. Lemoshatlan szé­gyenére válnék a’ 19-ik század különben olly ügyes di­plomatájának , ha e’ lelkes, e’ férfias és vitéz szerb né­pet bizonyos messzeható ármányok hálójából egy ha­talmas „sic jubeo“-val kiszabadítani nem tudná. Ekkor a’ Szajna partján már nem egyszer óhajtott orosz-fran­­czia szövetség nem lenne többé agyrém, ’s egy uj con­­tinentalis rendszer keletkeznék szükségkép Oroszor­szág közvetlen protectoratusa alatt, mellynek árát drá­gán fizetné meg Albion, ’s politikai eredményeit keserve­sen siratnák meg Európának nemcsak népei, hanem kor­mányai is. A’dolog megfontolást érdemel, annyival in­kább, mert a’ német küllapok által — a’ forrást nem aka­­rom nyomozni — számtalan fonák nézet terjesztetett el Europaszerte, ’s mert igen sokan sajnálatos családá­ban vannak Szerbiát illetőleg. Mi a’ választást illeti, óhajtani kell, hogy a’ szerb nép, melly életügyeiben a’ tréfát nem érti, ne izgattassék újra föl, és hogy a’ béke valahára megha­­gyassék Szerbiának. A’ porta tekintélyének ez örökös gyengítése csak ama’ veszélyes crisis siettetésére szolgál­hat, mellytől Europa évtizedek óta annyira tart, ’s mellyet a’diplomatia majd jegyzőkönyvekkel m­ajd hatályos­ eszkö­zökkel igyekezett mindeddig elhárítani. — Hafiz pasa­­ügy látszik — nem legjobban szíveli, hogy Lieven báró visszajött; de maga a’ biztos is némi habozást árul el cse­lekvéseiben , mellyek logicáját azonban nem ő szabta, mellyek tehát nem hárulnak rá véteksúlyul. A’ szerb elő­kelők közt élénk mozgalmak tapasztaltatnak, mellyeket azonban még átláthatlan fátyol takar. Báró Lieven, úgy be­szélik, kijelenté, hogy Vucsics és Petronievics uraknak mulhatlanul Stambulba kellene menniök. A­­­­­IS KI TA.W■ A és IHTAUD. Az utolsó napokban tartott parl­amenti ülések csekély érdekűek valának ugyan , de a’ munkálatok valamicskével gyorsabban haladtak előre. Jul. 19-kén az alsóházban a’ ministerek kijelenték, miképen az izlandi fegyverbillt, a’ *) E’ levél nem rendes levelezőnktől érkezett. — S­z­e r­b-skót egyházbillt, az izlandi szegénységi törvényjavitást és az erőművek kivitelét tárgyazó törv.javaslatokat még a’ fo­lyó parliamenti ülésben kívánják befejezni; a’ többi törv.­javaslatokat ellenben, mellyek hosszabb vitatkozásokra nyújthatnának alkalmat, jövő ülésre halasztják. Jul. 21-én az olly lassú menetű fegyverbill egyszerre 20 záradékkal haladott előbbre. Russel lord megszorittatni óhajta a’ ház­motozásokról szóló záradékot, de módositványa nem fo­gadtatott el. Más tárgyak hasonló gyorsasággal intéztettek el. A’ felsőházban egyebek közt az izlandi protestáns dis­­senterek házasságainak törvényesitését tárgyazó törvény­­javaslat másod és harmad ízben olvastatott. A’ presbyteri­­anus lelkészek által kötött és megáldott vegyes házassá­gok Izlandban eddig nem tartattak érvényeseknek, minél­fogva gyakran megtörtént, hogy a’ törvényszékek ollyat, ki még első neje életében másodszor megházasodott, min­den kereset elől feloldoztak. E’ reformra tehát sürgető szükség vala, hogy a’ presbyterianusok közötti izgás né­mileg lecsillapittassék, és ama’ visszaélések meggátol­tassanak. Visszatérünk a’ jul. 14-kén Dublinban tartott rendkí­vüli repealgyülésre. Számos uj tag vétetett föl az egyesü­letbe , közöttük némi haszonbérlők is, kik földesuraik ál­tal elűzettek. Ezt O’ Connell következő megjegyzésre használó alkalmal: ,,E’ zsarnokságot a’világnak egy ré­szében sem gyakorolják, csak Izlandban. Csak az izlandi földesurak osztálya gondolja szerencsétlen rabszolgáinak megparancsolhatni nemcsak azt, minő munkát kelljen bi­zonyos szabott bérért megtenniök, hanem azt is, minő vallási és politikai véleményhez kelljen ragaszkodniuk. Ezek az urak nagy fenhangon kiabálják, hogy Izland föld­­népének nincs vonzalma földesuraihoz, de hát csuda ő ? Doroughmoore lord,aki most hét becsületes családapát űzött el, igen gazdag ember. Akarjátok e tudni, mikép gazdagult meg ? Apja Hutchinson Hely úr, a’ dublini szentháromsá­­gi collegium igazgatója szakadatlanul kínozá a­ kormányt, hogy nekie és atyaf­ágának javadalmakat adjon. Mikor Townshend lord izlandi főhelytartóságáról visszatért Lon­donba, megkérdezteték III. György által, minő ember le­gyen Hutchinson Hely ur ? „Megmondom felségednek — volt Townshend lord válasza — „ő olly ember, ki ha fölségedtől Anglia, Skótia és Izlanddal uradalom gyanánt megajándékoztatnék, káposztás kertnek még Man szige­tet kérné ki magának “ (Kaczaj.) E’ regecske betű szerint igaz. Azt is beszélik róla, hogy miután egy 6 hónapos le­ánykáján kivül, családjának mindenik tagja elegendőleg lát­tatott el a’kormány által, az udvarra ment, leánykájának is valamit kikunyerálni. A’ főhelytartó sajnálkozással értesí­tő Hutchinson urat, hogy a’ kis hölgy számára jelenleg semmi üres hivatal nincsen , egy őrnagyi tisztségen kivül, melly azonban nem lenne alkalmas. De Hutchinson bizo­nyossá tevée lordságát, hogy leánykájára nézve ez épen a’ legalkalmasb hivatal; a’ kislánykát — úgy mond— Ma­­rynak hívják, ő e’nevet Morgan névvel cseréli el és a’dra­­gonyos őrnagysági pátenst elfogadja számára. (Kaczaj.) Úgy jön, ’s midőn a’ fiatal őrnagynak nehány hónap múlva ezredéhez kellett volna mennie, Hutchinson apa a’ pátenst eladá. Ez a’ meggazdagodásnak módja a’ toryura­­lom alatt; de a’ számadás napja nincsen messze már.“ Ek­kor a’ szónok a’ repealre térvén át, az utolsó parliamenti vitatkozásra vonatkozólag azt igyekszik megmutatni, hogy Angliában a’ repeal mellőzhetlensége már a’ kormány, or­szágos férfiak és a’ nép vezéreszméje lett, és hogy Izland népe szilárd kitöréssel és az eddigi békés ösvény követé­sével saját parliamentjét kétségtelenül visszanyerendi. „Ama’ vitatkozást“ —mond a’ szónok— „világosan bizo­nyos jobb szellem hatotta át, bizonyos nemesb érzet gerje­­dése Izland iránt. Mig félénken ’s gyáván nyújtottuk válla­­inkat a’ rabigának, a’ nélkül, hogy megmutatnék, hogy mi a’ jogtalanságot érezzük, ’s készek vagyunk igazunkat békés eszközökkel kivíni, mind addig nyomorú ellensé­geink lábaikkal tapadénak’s megvetének bennünket; de mi most fölegyenesedve állunk, mint szabad férfiak, ’s most a’ brit nemzet színe előtt tisztelettel szólnak rólunk még azok is, kik eddig panaszainkat kihallgatásra sem méltaták. De valljon mi a’ ministeri terv ? Mit akar Peel tenni a’ re­peal gátlására? Ő a’ repealt, mint mondja, nem fogja meg­adni. Ezt mindeddig nem is várjuk tőle, de álljon csak előbb egész Izland hátam megött — és bizony nem sokára ott fog állani — akkor majd igen nagy tisztelettel megké­rem őt, hogy a’ repealt nekünk adja meg. (­Tetszés és ne­vetés.)De valljon Peelnek mi terve van a’ repeal gátlására? Ő e’ tervet két szóban fejtette ki: semmit nem cselekedni. (Kaczaj.) Igenis, ez a’ brit minister éleselm­éjű táborozási terve.“ A’ szónok e’ cselekvéstelenséget Aesopus ismere­tes meséjéhez hasonlítja , hol azonban a’ hegy legalább egeret szült, holott a’ ministerek még egeret sem birnak előállitni. A’ Tímesröl is illőkép megemlékezik, és minapi hiú fenyegetését nevetségessé teszi. „A’ Time«“ — úgy mond —„a’ minapában vérről, és gyilkolásról, és gégevá­gásról csevegett. Azt kiáltá, hogy az íreknek legki­sebb panaszuk sincsen; e’ lap a’ hazugságok minden ne­meit kitárta,mennydörgéseket küldött a’ ministerek füleibe, és azzal fenyegeté őket, hogy őket a’ kabinetből kitaszítja, ha rögtön nyársokkal és rudakkal nem indulnak Izland és a’ vén O’ Connell ellen. Ámde a’ ministerek azt mondák a’ Timesnek, hogy nemcsak valóságos sérelmei vannak Izlandnak, hanem hogy egyelőre a’ ministerek­ mit sem akarnak tenni. Szánom a’torykat; ügyök miként minden­ki láthatja, reménytelenül el van veszve. Akár kik legye­nek is jövőben ministerek,a’ mogorva oranistának nincs mit várnia; e’ pártot mindenik párt kidobta hajójából. Midőn 128 527

Next