Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-08-06 / 271. szám

szomorúságukon sajnálkozunk, egyszersmind kérjük az oranistákat, hogy ellenséges indulatokkal a’ repeal iránt fölhagyjanak. Íme a’ szabadság ösvénye nyitva áll elöttök is, és mi őszinte barátságra nyúljuk kezünket nektek. Ők saját pártjok által megcsalattak; de mi még soha nem csal­tunk meg sem barátot sem ellenséget, ’s készek va­gyunk őket magunk közé fogadni, ha Izland nagy ügyéért velünk egyesülni akarnak. Barátim! Negyven év óta a’ tegnapi délután volt életemnek egyetlen félnapja, mellyet eltölték a’ nélkül hogy Izlandról gondolkodtam volna. Mi­után azon alsóházi vitatkozást végig olvasom, kiverek min­den gondot és aggodalmat fejemből,—szabad lélekzettel mondám magamnak­­ ,ez tehát félig meddig meg volna té­ve !‘ Egy ó-ir közmondás szerint: „un sous d­íun abber, sheis thun na seragh,“ azaz: „mikor a’ falak föl vannak építve, akkor a’ kőművesek leszállanak.“Én úgy gondolám hogy illy napi munka után én is leszállhatok egy kissé, ’s igy egy csendes félnapot töltök második fiam mezei laká­sán a’ nélkül,hogy a’ repealre gondoltam volna. De ma me­gint ébren vagyok Izland számára.“ A’ szónok a’ ministe­­rium ama’ tervét, miszerint a’ szalmatüzü Izlandiak izgá­­sának önkintes elpárolgását kívánja bevárni, hiú óhajtásnak hiszi, mert előbb fog a’ Shannon végkép lefolyni mint Iz­­landban a’ repealmozgás véget érni, mig a’ nemzeti parli­ament helyre nem leend állítva, kivált most miután e’ moz­gás a’ kormány által is békés, törvényes, és alkotmány­­szerűnek ismertetett el. Követnie kell tehát az ir népnek az eddigi ösvényt, mig egész Izland, egy férfi gyanánt, kél föl a’ repealügy mellett. „De hogy e’ czél elérhető le­gyen ,“— mond O’ Connell — ama’ fontos kérdést kell mindenek előtt fontolóra venni: mik most az ir nép kü­lönféle osztályainak, — mik a’ népnek, az országos egy­ház barátinak, a’ földes urak és Ulster fiainak kötelessé­gei ? Mi a’ nép kötelessége ? — Kétség kívül nem más mint kitürni, ’s erőfeszítését megkettőzni, jelesül a’ repe­­alpénzek nevelése által csengő bizonyítását—mellyet John Bull a’ legczáfolhatlanabbnak hisz — adni annak, miképen Irland népe legmélyebb ’s legmelegebb rokonszenvvel vi­seltetik a’ repealügy iránt. (Harsány tetszés). E’ helyről itt hasson szózatom Irland minden községeihez : kettőzzé­tek meg törekvésteket, tartsatok gyűléseket, számosab­bakat, óriásiabbakat minden eddigieknél;bizonyítsátok ma­gatokat méltóknak e’ nagy korhoz, ’s akkor ha tin­­magatokat és e’ kort megértettétek, ha cselekvéstek magatokhoz és a’ korhoz méltó leend, akkor Irland szabad leend , és parliamentetek College­­ Green tere­meiben fog ismét összegyűlni. Zajdulj föl Irland szó­zata „fergeteg gyanánt a’ szél elébe !“ (Byron szavai Chil­éé Haroldban) Halljad Irland szózatát, Franklion! (Dörgő tetszés.) Harsogtasd vissza Amerika! Ne reszkess Anglia de hallgasd tisztelettel e’ szózatot ! Millió hangokkal verődjék e’ szózat sz. István kápolnájának falaihoz, bün­tetést hirdetve azokra, kikben nincsen i­ lélek, ’s kiknek szíve nem dobog föl melegen a’ hazáért; de egyszermind Izland megifjulását, újra születését jósolva szigeti hazánk valódi fiainak.­ (Hosszú harsány tetszés). Ez a’ nép első kötelessége. És mi a’ második? A’ közcsendet fentartani. Ha ez nem tartatnék fen, úgy hazánk ügye iránti buzgal­munk csak reményeinket semmitené meg,­ és tetterőnk, bármi nagy lenne is különben, csak kártékonyan hatna vissza ránk. Tehát semmi békeszegés, semmi erőszak, vagy tulajdonrontás, — és távol, os örökre távol maradjon szi­vünktől csak a’ gondolat is, hogy bár egyetlenegy csepp embervér is kiontassék. A’ mostani agitatio kezdete óta két emberélet veszett el, de ezek vére nem párolog a’ nép ajtói előtt, melly a’ föld minden népeinek legerényes­­bike. Úgy van, maga Asley lord is tanusitá a’ brit parlia­­mentben, hogy Izland népe olly tisztán őrizte meg eseré­­nyeit, mintha honi földére soha sem lépett volna a’ szá­szok és idegenek lába. Tartsátok meg tehát a’ békét, és tiszteljétek a’ törvényt, kerüljetek minden titkos tár­saságot , bármi legyen is neve, ’s kerüljétek főleg a’ chartismust, mert a’ chartisták minden szabad , pár­tatlan és békés fejtegetésnek ellenségei.“ Ezek után O’ Connell Izland sérelmeinek ’s orvoslatuknak fej­tegetésébe bocsátkozik; megmutatja Izland képviseletének aránylag csekély voltát Anglia és Skócziához képest, át­megy az egyházi viszonyok kérdésére, mellyet a’­repeal­­egyletnek Irlandhoz intézett proclamatiójában kifejtett terv szerint kiván elintéztetni. A’ földesurakhoz fordulván, fel­szólítja őket, gondolnák meg, hogy az összes angol sajtó ’s Európának minden művelt embere kivétel nélkül kárhoz­­tatja Izlandnak ingadozó haszonbéri rendszerét, és ama’ szokást, miszerint haszonbérlő családok akármelly vallási vagy politikai oknál fogva elűzetnek. A’ szegény haszon­bérlők“ — úgy mond—„irgalom nélkül hajtatnak ki viskó­ikból , hogy nedves árkokban, v­agy útfélen éhség és hi­deg miatt elveszszenek. Ok ezrek és tízezrek vesztek el már igy, ’s minden illynemű halál épen olly gyilkosság, mintha fejszével, szuronynyal, vagy golyóval követtetett volna el. És ez idézé elő a’ visszatorlásnak ama’ nemét, mellyet a’ boszú vad igazságának neveztek el, ez idézé elő a’ földesurak meggyilkolását. Távol legyen tőlem, hogy e’ vad tetteket helyeseljem; bűnök ezek, mellyek az ég büntető ostorát idézék le; ezek azonban, fájdalom, elma­­radhatlan következményei valának ama’ boldogtalan rend­szernek, és azért hívom fel most a’ földesurakat egyesü­lésre velem, hogy igy együtt mind a’ két gonoszt, az okot is, és az ok véres következményét is elhárítsuk. Gondol­ják meg, hogy Izland népességében 10 év alatt 700.000- re menő hézag támadt; más szavakkal: hazánkban 60 ezer ember vész el évenkint, még pedig többnyire a’ föld­­birtokos aristokratia eddigi kegyetlensége miatt. Gondol­ják meg továbbá a’ földesurak, hogy most alkalmuk van uj haszonbéri rendszert alkotni, sokkal kedvezőbbet rájok néz­ve , mint a’ minőt későben remélhetnek, mert Izlandban most az idő gyorsan halad előre. Minden birtokos földjé­nek csak leírására és élvezésére van jogosítva, ’s emberek és bizonyára isten színe előtt is kárhozatos codex, melly a’ telken és telekbéren kivid még a’ munka gyümölcsét is másnak , nem a’ munkásnak tulajdonitja. E’ törvényt meg kell változtatni, még pedig méltányosan mind a’ két félre nézve.“ Itt a’ haszonbéri viszonyok megváltoztatása is ha­sonló módon fejtegettetik, mint a’ repealegylet proclama­­tiojában. Végül ismét és ismét , csendességre és a’ béke szentül tartására szólítja föl a’ népet; lelkességgel ma­gasztalja a’ waterfordiak példáját, hol 200,000 gyűlt volt össze, a’ nélkül, hogy csak egy csepp szeses ital is elfo­­gyasztatott volna. Magasztalással és hálával emlite némelly lelkes torykat, kik — mint Rous hajós kapitány Sidney Smythe, Strangford lord fia, kit az izgató egykor még az izlandi felsőházban láthatni remél, és Manners lord a’ tory szűkkeblűségen felülemelkedve, olly nemesen szólónak a’ parliamentben Izland ügye mellett. Utolsó szavai ezek va­lának: „Midőn Izlandot Nagybritanniától elválasztom, a’ két szomszéd szigetet szorosabban akarom egymáshoz fűzni a’ kölcsönös szeretet és tisztelet kötelékével. Én osz­tozni akarok Anglia sorsában, együtt akarok vele állani és együtt elesni, de csak olly föltétel alatt, hogy Iz­land visszanyerje parliamentjét’girlandnak csak Írek ad­hassanak törvényt. Oh ne nevessetek rajtam, ha keblem reményét elárulom nektek, ha igy szólok hozzátok : mie­lőtt a’ legközelebb nyár elérkezik,itt fogtok utat egyenget­ni királynétok előtt — isten áldása legy­en rajta — az izlan­di alsóházhoz. Ebben az évben a’toryfactio meggátoláe föl­­sége Izlandnak szánt látogatását; de jövő évben a’ nép ho­­zandja őt át,és lábainak nem leend szabad a’ földet érni,ha­­nem fejeink fölött viendjük őt parliameti palotánkba, mi­­kint most is már sziveink fölött uralkodik.“ 8PM¥OLHOHÍ. A’ spanyol crisis véget ért. A’ jul. 26-kai Moniteur következő telegrafi sürgönyöket közöl. „Madrid jul. 23- kan Narvaez és Leoane hadai tegnap Torrejon mellett ta­­lálkozának egymással; a’ katonák óranegyedes harcz után egymással pajtáskodtak. Leoane és Zurbano fia elfogattaa_ Zurbano elszökött és Madridba rejtezett. — Azt állítják, hogy a’ városi hatóság e’ perezben kimegy a’ táborba, hogy Madridot föltétel nélkül adják át a’ zendülöknek. — A’ polgári katonaság visszatér hazájába. — Ena hadai, mely­­lyek szinte nyilatkoztak, foglalták el az őrhelyeket. Úgy hiszik, hogy Narvaez vagy Aspiroz 5 órakor fog a’ vá­rosba hadseregével bemenni.“ Még határozottabban közli Madrid hódolását következő levél az augsburgi Alig. Zigban: „Páris, jul. 26-kán. Narvaez tábornok jelenléte elég volt arra, hogy Zurbano előcsapatja a’ zendület ügyének megnyeressék. Don Ra­mon Narvaezt legjobban lehet Muraival összehasonlítani. Ő is, mint emez, harcz elején legfényesb díszruháját ölti magára, rendjelekkel fedi mellét, magas tollat szúr ka­lapjára ’s fehér lovon ül, hogy a’ katonáktól jobban lát­tassák , ’s megjelenése által bátorságukat föléleszsze. Alig pillanta meg az esparteroi had a’lovagias vezért, azon­nal pogyászostul átment hozzá. Leoane és Zurbano, még mielőtt a’ harcz elkezdődött volna, elvalának hadaiktól ha­gyatva. Mendizabál azonnal elhagyá a’ fővárost, hogy — mint mondják — a’ régenst Cordovában utólérje ’s vele talán Gibraltarban hajóra szálljon. Zurbano — mint hírlik — a’ franczia ügyvivőnél keresett utalmat, mert csak Frankhon követségi szállásán tartá magát biztosnak. A’ madridi hatóság erre estve kijelenté, hogy Madrid városa magát megadja, ’s meghivá Narvaezt a’ városba. Narvaez azonban következett éjjel a’ kapuk megszállására szorít­kozott. Csak másnap, Maria Christina nevenapján tartá harangszó és ágyudörgések közt ünnepélyes bemenetét. E’ diadal találkozása a’ volt regensné ünnepével az ábránd­dús lakosságot nagy lelkesedésre ragadá. Mindenki örven­detes előjelnek tekinté azt. A’ kormány ideiglen egy jun­tára bízatott, mig Lopez ministeriuma együtt leend. Nar­vaez, ki a’ főhadivezérséget magának tartja fen, e’mi­­nisteriumot változatlanul akarja fentartani, ’s a’ többit a’ haladék nélkül összehívandó cortesgyűlésre bízza. Nar­vaez hadi ereje jelenleg 30,000 gyalog 3000 lovas fegy­veresre és 200 ágyúra megy, ide számítva a’ Madridba le­vő tartalék pattantyússágot is. Ezzel ő akár mikor képes a’ rendzavar ismétlését meggátolni és a’ pártokat féken tartani.“ NÉZETEK A’ HALADÁS ÜGYÉBEN. Irodalmunk tere telve korunk haladásának fejtegetéseivel.— Az eszme valójában szép és nagyszerű, különösen ha önző sa­játságunk nagybecsű engedelmével, haladásunk ösvényén nem magány, hanem édes mindnyájunk érdekei ragyognának vezér­­csillagként; ha érzelmeink tusakodásai közben, az értelem és szeretet ereje, melly nélkül ollyanok vagyunk sz. Pálkint mint a’ zengő érez és pengő czimbalom, elvárhatatlanul gyámolitana; ha, midőn a’ szerencse történetes eseményei után kérelmesen él­hetünk , bajaink igazításába részrehajlás nélküli igazságtételt óhajtunk, mindezeket nem kizárólag, hanem résztudólag él­vezni óhajtanánk; ha mondom haladásunk eszméje egy kör kö­zéppontjába úgy egyesülne, hogy abból vont főbb vonalak jóté­konyságukat akként terjesztenék, mint a­ nap testéből kilövellő sugárok ápoló erejüket a’ föld növényeire elárasztják. De ke­resztényi nyíltsággal kell meggyónni emberi gyarlóságunkat, szívereink hajlékonyságait ’s ingerlékenységeit, mellyek a’ dü­höngő szélvésztől ide’s tova hányatott hajó módjára perczenkint változó állásban dobálnak bennünket, — ’s nem más, mint a’ külső haszonvágytól mentes lélekismeret örömének tiszta érzete, mondhatja el rendithetlenül a’ külhatások özönlő ostromai között szilárd allelujáját. — Úgy vagyon; indulatoknak, még pedig szerte ágazó indulatoknak rabjai vagyunk, annyira, hogy egy­mással szüntelen véresbnél véresb harczokat harczolnánk, ha némellyikünkben a’ józan értelem , és mások sértését tiltó sze­retet, másokban a’ törvény szigorú fenyitékitől való félelem, azoknak dühös kirohanását nem korlátolnák. — És mivel ennek igy létéről bennünket a’ mindennapi tapasztalás oktat, kell hin­nünk , — nemcsak, de egészen meggyőződve lennünk, — mind a’ mellett is, hogy minden világi dolgokat felfogható értelmi tu­lajdonokkal bírunk, ’s a’ mellyek a’ nevelés és oktatás által is szüntelen csak a’ jónak ösvényire képeztetnek, — emberi ter­mészetünknek azon csudálatos kinövései felöl, mellyek vérün­ket inkább a’ részra mint a’ jóra, erénytelenkedésre mint eré­nyességre izgatják , sőt némellyeknél legborzasztóbb elvetemü­­lésekre sülyesztik. — Tanuságos eseteket előidézni talán szűk­ Értekező,­ sé­gtelen, és ha nem megyünk is fel előkorunk hosszú során, je­lenkorunk tapasztalása alá eső eseményeinek ábrázatja kielégi­­tőleg oktat bennünket. — Tekintsünk az emberi működéseknek állásaira; — legyenek azok kormányzói, bírói, gazdasági vagy kereskedési, művészeti vagy kézművesiek: ismerjük meg azon törvényeket, szabályokat, határozatokat, mellyek szerint azok munkálkodni, tenni és hatni kötelesek: találni fogunk ezektől ezernyi ezer eltérésekre, visszaélésekre, helyekbe állított ön­­kény­ szülte ítélettételekre, határozatokra, mellyek kisebb-na­­gyobb mértékben az egyesek ügyeit veszélyeztetik. Sokan, talán igenis sokan vannak, kik embertársaikat nem úgy mint hozzájok hasonló valóságokat, hanem mint önkényüknek tárgyát szeretik tekinteni, ’s midőn azokat önzéssel viselés irányuknak gátul lenni sejdithetik, úgy személyes, mint vagyonbeli létök fel­­dulására, szétrombolására, magokat eltökélteni nem irtóznak.— Távol legyen, hogy az emberiségnek ez ostorát általánosnak hir­dessem, de kétlem hogy csalatkoznám ijesztő csekélységén azok számának, kikkel a’ felebaráti szeretet meleg érzete az igazság szigorú mértéke szerint mindenkinek a’ magáét megadatni, ’s az emberiség nagy tömegét, önkényének, — kivált ha hatósá­gának köre is terjedelmes —határt nem ismerő vágygyal aláren­delni ne kívánná. Ezen az emberiségre valójában szomorú, de mindennapi tapasztalás tanúsította gyászos igazság mindenha létezett, létezend is , ’s orvosolni egész tökélylyel nem is lehet, hacsak angyalokká nem válunk, mi szinte a’ lehetőség határán túl van; azért más gyógyszer nem gondolható , az emberi ön­kénynek a’ törvény legszigorúbb korlátai közé szoritássali szelidithetésénél. Régi eszme, de való, három fődolog van a’ világon: pénz, pénz , és pénz ; olly erő, mellynek nemléte mozdulatlanságot okoz, elfogyása a’ mozgottaknak megakadását szüli. — Haladni tehát e’ nélkül—és czélirányosan, a’ társaság egyes tagjai bol­dogulásával haladni akarni — merő képtelenség; — hitem sze­rint tehát minden politicai értelmességnek ott szükség öszpon­­tosulnia, mi legyen azon alap, mellyre a’ társaság egyes tag­jainak szellemi és anyagi kifejlődhetését letenni, ’s folytonos vi­rágoztatását úgy ápolni és örökíteni lehessen, hogy azt az em­beri önzés, haszonvágy és irigység, mint a’ társaság legve­szélyesebb politicai férgei, meg ne rághassák, ’s dugába ne dönthessék. — Édes hazámra nézve a’ haladás alapjait igy vé­lem lehetőknek: 1) E’ hazának minden egyes polgára, ki az anyaföldnek javaival él, terheiben is részt venni köteleztessék. — 2) Minden egyén, a’ kit a’ kinevezés , vagy közbirodalom, birói, politicai, közigazgatási vagy oktatói tulajdonságokban hivatalokra méltatott, működésűk rangjához, és életük gond­nélküli fentartásához mérséklendő állandó fizetéssel közpénztá­rakból láttassanak el, ez okból 3) minden egyén a’ legfelsőbb igazgatóságtól kezdve, a' legalsóbb igazgatóságig, a’ maga hatóságának körében teendőkért, olly szigorú felelettel legyen köteles, hogy a’ legcsekélyebb visszaélés és csalfáskodás ese­tében hivatalától megfosztassék, a’ kárt mellyet tett, térítse meg, ezeken felül bűnének fokozatához szabandó büntetéssel fenyittessék. — Lássuk az elsőt. Ha­ki figyelemmel kísérte mindazokat, a’ mellyek az idő­szaki sajtó szabadabb lélekzése óta, a’ miképeni haladás terén kifejtettek, — kétségen kül tapasztalta, a’ véleményeknek arra nézve egyezését, hogy korunkban a’ dolgok , munkák, szük­ségek , szóval a’ tennivalók, olly mértékben növekedtek és nö­­vekesznek, úgy a’ politikai igazgatás ’s törvényszolgáltatás, mint a’ gazdálkodás, műkészités és kereskedés terein, hogy rendeltetésűk, boldogulhatások ’s gyarapodhatások czéljának, a’ mostani szerkezet gondoskodása mellett sikerrel meg nem felel­hetnek ; — a’ népesedés növekedésével szaporodott ügyek ’» bajok igazításával úgy is eléggé terhelt tisztviselők és bírák, a’ kor és szükség kívánta újabb törvények végrehajtásával, any­­nyira halmozvák, hogy azokban kellőleg el nem járhatnak; a’ köznép nagy részének tanulatlansága , ’s erkölcstelenségekben mindinkább inkábbi süllyedése, sokaknak — és méltán — szi­vét szánakozásra lágyítván, annak oktatását a’ teendők alphájá­­nak hirdetik ; — folyók szabályozatlansága, e’ miatt dühöngő pusztításai, ’s kártételei, a csatornák nem léte , az utak rend­kívüli rosszaságuk, sőt bizonyos időszakokbani járhatlanságuk 528

Next