Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-07-06 / 262. szám

450 e belsőbb meggyőződésből ellenemondani kénytelen vagyok; is mert Cicerónak azon véleményét követem, hogy a’­­ köztársaságróli tanácsadásnál első dolog a’ köztársaságot ismerni Cad consilium de republica dandum primumrrempublicam nossé); már pedig a’bán gróf, ki kevés hónapokkal az országos közgyűlés előtt lé­pett magas méltóságába, habár az egész Corpus jurist könyv nélkül megtanulta, ha minden országyülési iromá­nyokat, mellyek 30 év óta kiadvák, átvizsgálta, ha vég­re olly szerencsés is lett volna, hogy a’horvátok ama’ magna char­táj­át, a’hiresztelt pacta convétákat valahol föltalálhatta volna , mégsem tudhatta volna, mit kíván a’ társországokbani szokás és gyakorlat, a’ mi még is törvény erejével bir; és igy másokhoz, az országban la­kókhoz kellett értesítés végett fordulnia, Ollyanokhoz, kik, mint tekintélylyel, tudomással ’s tapasztalással fölru­­házottak, kétségtelenül mindenről legjobb tanácsot adhat­tak, ámde a’ hon balsorsa Ciniqua patriae fata) úgy akará, hogy ugyancsak azon tanácsadók a’ zá­grábi utolsó tisztválasztáson közbejött botrányok mi­att legfelsőbb helyre föladva, nem a’ hon javát, nem a’ mindenkinek magáét megadni parancsoló igazságot tárták szemeik előtt, hanem inkább előre meggondolt szándék­kal homoeopaták szerint hasonlót hasonlókkal gyógyítani,­­ botrányt botránynyal fedezni elhatározák , egyszersmind azt is kieszközlendők, hogy a’ bán gróf velök egy hajó­ban evezzen, — a’ mi kívánságuk szerint sikerült is. Ennek bebizonyításául iparkodni fogok az egész dolog folyamát előterjeszteni. Apr. 22-kére a’ társországok KK. és RRei közgyűlésre meghivatnak; az ülés azonban sem az nap, sem a’ következő napon meg nem tartatik, a’ KK. és RRhez semmi üzenet nem bocsáttatik , ők egybe nem gyűjtetnek, sőt egészen ignoráltatnak. Én azt hiszem, eb­ben fekszik az első törvénytelenség. Mert ha minden el­nöknek joga van a’ KK. és RRet egybehívni, kötelessége­­ is a’ gyűlést a’ kitűzött napon megtartani; mert min-­­ den joggal viszonyban áll a’kötelesség. Nem is ment sem- s mit azon ellenvetés, hogy ez valamelly kicsapongás fé-­­­lelme miatt történt ekképen. Mert a’ jó vélemény joga (jus bonae existimationis) nem engedi, hogy illyesmi a’ nemes­ségről előre feltétessék; ha pedig ez elegendő ok volna, úgy az elnök kényétől függene a’ gyűléseket végetlenségig halasztgatni, ’s a’ KK. és RRet tetszés szerint végre még éhséggel is kínzani (f a m e m a c er a r e), a­ mi képtelen­ség. Igaz ugyan , hogy azon napokban conferentia tarta­lék; ez mindazáltal nem az ország gyűléséből eredvén, csak magánycselekvénynek tekintethetik; ’s ha ez igy van, mikint lehetett a’ Bket három napiglan minden elnö­ki üzenet nélkül hagyni ? nem következik e, hogy ez ál­tal a’ kirendelt közgyűlés egyszerűn elhalasztásba ment által? ’s hogy annak három nap után minden meghívás előrebocsátása nélkül lett megtartása törvénytelen? hogy ha ellenben azon conferentiának valamelly hivatalos erő és jellem tulajdonittatik, valljon nem kellett e a’nemesek ve­zéreinek a’ bán gróf által tett azon nyilatkozást, hogy gyűlés tartatni nem fog, ’s az egész dolog menete ő felsé­géhez lesz fölterjesztendő, szentül meg is tartani ? — Engem legalább — mond a’szónok — ezen tekintetek oda vezérelnek, hogy ezen egész eljárást merőben törvény­telennek ítéljem. A’második törvénytelenséget abban találom, misze­rint egész tevőlegességgel ki lön nyilatkoztatva, hogy az úgynevezett köznemességnek hozzájárultával követek teljességgel nem fognak választatni, azon oknál fogva, mivel ezen nemesség nagy számmal ’s fegyveresen jelent meg, ’s mivel állíttatok, hogy joga nincs a’követválasz­tásban voksaival részt venni. Annak okát, hogy miért je­lent meg a’nemesség fegyveresen? minden igaz biró ma­gának könnyen kimagyarázhatja, ha megemlékezik, mi­kint épen azon nemesség mintegy 10 hónappal az orszá­gos közgyűlés előtt a’ zágrábi tisztválasztásra azon hozzá­tétellel hivatván meg, hogy a’ közbátorlét meg nem há­­boritásának kezességéül fegyvertelenül jelenjen meg, — fegyveres nemtelen ik­rek által megsebesittetett, a’ tiszt­választás helyéről gyalázatosan elűzetett, ’s megyei tiszt­viselőinek választásából rútul ’s ármányosan kijátszatott.­­ Ha tehát előrelátással volt, hogy az orsz.gyűlésen hason­ló gyalázattal ne illettessék, ha olly szándékkal ’s készü­lettel ment be, miszerint megtámadni ugyan senkit nem­­ fog, de ha megtámadtatnék, magát ’s jogait védelmez- | hesse, kétségtelenül csak gondos, csak óvatos volt; hoz­­­­zájárul, hogy azon nemesség a’piaczon megállapodván,­­ magát olly szerényen ’s igazán nemesen viselte, hogy csak ebből is kiki m­egitélheté, mikint ezen nemesség nem kicsapongások, hanem törvényes jogainak gyakorlata vé­gett jelent meg; de egyszersmind készen is volt minden sérelmet, mellyel talán illeh­etnék, kellőleg megtorlani. Nehezebb azt bebizonyítani, hogy a’ nemességnek az országgyűlésen részt venni joga valósággal van, ’s hogy azt gyakorlottá is; mert ámbár az igen keveset bizonyít, hogy a’ zágrábi püspök köznemest az országyülésen soha sem látott, miután mások sokan láttának; mindazáltal te­vőleges bizonyítványt nyújtani azért nehéz, mivel a’ kap­csolatos országok közdolgai egészen a’ legújabb időkig akkint vitettek ’s tárgyaltattak, mintha a’ bánok ’s a’ ne­messég közt valamelly patriarchalis szellem uralkodott volna, mi csak abból is kitetszik, hogy azon közgyűlé­sekről naplókönyvek sohasem vitettek; a’jegyzőkönyvek­be csupán a’ tárgyalások végeredménye lön röviden föl­jegyezve; a’magyar országgyűlésre küldött követeknek adott utasítások pedig a’ bánok befolyását elegendőleg tanussták. Azonban 1837-ben sajtó útján kiadattak az országos küldöttség irományai, a’ társországok közgyűlésének el­rendezéséről ’s ottani naplókönyv vezetéséről szólók, mellyekből világosan kitetszik, mikint minden nemesnek joga volt az orsz.gyülésen véleményét kijelenteni, ’s mi­kint azon egész munkálatnak föczélja oda volt irányozva, hogy a’ nemesség az orsz.gyülésbeni tettleges részvét vagyis szavazatjogától megfosztathassék. Minthogy azon­ban ezen küldöttségi munkálat ő felségének helybenhagyás végett fölterjesztetvén, a’legfelsőbb sanctiót m­aiglan sem nyerte meg; világos , hogy a’küldöttséget megelőzött állapot most is törvényesnek tekintendő, ’s a’ nemesség folytonos gyakorlattal erösitett régi jogából erőhatalma­­san kivettetett.“ — A’ szóló itt állításainak bővebb bizo­nyítványául felolvas némellyeket azon országos (társor­szági) küldöttség munkálatainak csatolmányaiból, mellyek között az A. alattiban ezek állanak: „Tudva van, hogy ezen küldöttség czélja Dalmát-, Horvát- ’s Tótországok közgyűlésének rendezése, ’s hogy ezt fél száza­don túl leginkább alsó Tóto­r­szág vmegyéi sür­­ge­ték.“ — Elmondatik ezután, minő szellem uralkodik Tótországban, mi legyen annak eredete, ’s miképen az annak következtében magokat a’ báni hatóság alól elvon­ni szándéklott tótországi két megye ezen hatóságnak to­vábbi elismerésére utasittattak; ezután pedig utána léte­tik , hogy azon megyék az országgyűlés ek­be következő helybeli sérelmeiket terjeszték, t. i.: „hogy ők az orszá­gos gyűlések helyétől távol vannak, nemességük te­hát csekély számban jelenhetik meg, törvény­­hatósági küldöttjeik pedig vélemény különbözés ese­tében a’ zágrábi nemességgel tusába nem ereszkedhetnek; mert ezeknek fölkiáltásai, mint­hogy a’ köznemesség is meg szokott jelenni (etiam gre­­gario nobilitas comparere selet), mindent legyőznek, és igy azon megyék képviseltetése mindaddig súlytalan lesz, mig ezen orsz.gyűlés rendezése méltányosság alapján nem lesz megalapítva.“ — Mondatik továbbá azon küldöttségi munkálatban, hogy „ezen alapos panaszok minden gyű­lésen megujíttattak“ — és ismét később: „tudjuk ugyan, miképen a’ kebelbeli nemesség némelly tagjai úgy véle­kednek , hogy joguk van az ország közgyűlésein szavaz­ni, ’s hogy a’l­egrégibb gya­korla­t illy­en volt légyen. De bizonyos, hogy ezen gyám­ok az igazságos rendezéssel homlokegyenest ellenkezik, ’s a’ tótországi, sőt a’ távolabb eső felső-tótországi két megyének is kép­­viseltségét teljesen lehetetlenné teszi, úgy hogy gyakor­latban csaknem egyedül Zágráb megyét foglalná magában; de ezen vélemény igazságtalan, alaptalan, ’s minden diplo­­matikai ’s törvényhozási elmélettel ’s gyakorlattal merőben ellenkezik; és ha mind ezek nem ekkint volnának is, a’ kegyelet ’s egyetértés szent kötelességének mégis mind­nyájunkat oda kellene vezérleni, hogy szokásainkat a’haza oltárán feláldozzuk,’s nagyobb nye­reség okáért az igazságnak ’s méltányos­ságnak hódoljunk.“ Ezekből világosan kitűnik, hogy a’ köznemesség is gyakorlatában volt az országgyűlésem részvétnek. — Egy másik csatolmánya ugyanazon országos küldöttségi mun­kálatnak hasonlót bizonyít. Ugyan­is a’ szavazat ren­déről szóló javaslat 3—ik §-ban ezek állanak: „Minthogy azonban, midőn a’ KK. és RR. az ország közgyűlésére egybe gyűltek, minden egyesek is (singuli quo­­que) úgy mágnások mint n­e­mese­k, ne­m csak az országos ülésekben megjelenhettek, ’s né mellyek valósággal meg is jelentek; ha­nem véleményeiket is kijelenteni szoká­sukban volt; ’s kijelentett voksaik tekintetbe is vé­tettek­ ’stb. — A’ 4-ik §-ban pedig: „Ellent nem állván mindazáltal az ország minden RReinek ezen szavazási szabadsága, mind azon tárgyakban, amellyekben a’ vélemények különböztek, ha csakúgy a’ megyei követeknek, mint a’ többi RK. és RRnek is többsége egy bizonyos véleményben össze nem pon­­tosult, a’ többség meghatározásának más módja nem volt, mint az elnökség okossága (prudens arbitrium) mellynek kényét a’ szavazatok összeszedésében semmi bizonyos, törvény vagy statútum által körülirt határok nem korláto­­zók; minélfogva a’ többséget akkint fejezte ki, a’ mint azt igazságosnak, ’s méltányosnak ítélte a’ nélkül, hogy a’dolog egyes szavazatok öszszeszedésére került, vagy — semmi szabály sem lévén arra nézve előre felállítva— valaha kerülhetett volna. — Vilá­gosan kitetszik ezekből, hogy a’ nemesség kizáratása egészen alapnélküli ’s törvénytelen volt. Végre a’ harmadik igazságtalanság abban áll, hogy ámbár a’ nemesség főnökeinek ünnepélyes ígéret létetett, miképen az egész dolog minden körülményekkel egyetem­ben ő felsége el­be fog terjesztetni; ’s kegy. rendeletei­nek leérkezteig gyűlés tartatni nem fog; mégis miután a’ nemesség eltávozása tudomásra jött, az ilirek egybehivá­­sával (adseitis iliris) a’ gyűlés rögtön megtartatott, ’s ekkép a’ nemesség ki játszatott. Ezen tény fölött nem kell ítéletet mondanom; mert hiú dolog volna szavakra fa­kadni , midőn a’ tények ek kint szólanak. És ezekkel a’ szóló gróf főispáni helyettes beszédjét végezné, hahogy az előtte szólott püspök ur , az ikirekről ’s azoknak ártatlan czélzatáról említést nem ten vala. — Ezen felhívás ellenében mindazáltal kötelességének ismeri, a’ főh­erczeg nádor, ’s mélt. főRR. figyelmét ismét nem valamelly ingatag sejtelmekre, vagy gyanúsításokra, ha­nem ollyanokra felhíni, mik nyomtatásban jelentek meg, ’s igy köztudomás és közbirálat tárgyai. Gróf Dras­kovics János, véleményét a’ társországok gyűlésének rendezőjéről közre bocsátván, a’ „municipalis com­­pages“ fokonkinti elenyésztéröl szóltában ekképen ir: „görög szertart­ásu atyánkfiai, kik számosan vannak, ’s a’ magyar nyelv ellenségei 's több nemzetiséggel birnak mint mi (azon municipalitás elenyésztével) ellenségeinkké válnának, ’s midőn látnák, hogy reményeik­nek a’nemzetisé­g körében elég nem létetik, a’ jövendő boszu indulatát egész a’ látha­táron függő politicai catastropháki­g elké­szítenék“ (futurarum vindictarum Studium usque ad catastrophas politicas in horisonte praegnantes praepara­­rent). — No már fejtse meg kiki magának, minő cata­­strophák értetnek itt? — Alább pedig ismét ekképen ir: „Nekünk a’ magyar alkotmányt, mindaddig, mig valami szilárdabbhoz biztos után nem jutunk (donee quid firmioris modo secu­­ro non cap­e­ssiverimus) sz­ent horgony gya­nánt kell tekintenün­k“. Ítéljék meg a’ mélt. főRB. minő remények ezek, mikkel az iró magát ’s pártját biz­tatja! — Végre iratának azon részében, hol a’ görög nem egyesült főpapoknak ’s egyháziaknak , és a’ határőr ezre­­deknek az országgyűlésen szavazatot adatai ajánl a’ szerző ezeket írja: „Polgártársaink ezen két osztálya számánál ’s katonai bátorságánál fogva, nálunk a’ physicai erőt ké­pezi; reájok tehát, a’mint törvény szerint ’s tagadhatla­­nul a’ honhoz tartoznak, úgy legnagyobb tekintettel kell lennünk, nehogy magokat továbbá is elhanyagoltaim higy­­jék, ’s irántunk és a’ legnagyobb crisisben ellenségekké váljanak (ne in maxima recte crisi nobis intensi evadant) érdekeket tehát a’ miénkez kell csa­tolnunk.“ — Kérdem én — mond a’ szónok — minő cri­sis az, mellyet az iró gróf illy nyiltan emleget? — melly­nek közepette az országgyűlést physicai erőnek, ’s ka­tonai bátorságnak kellene támogatnia ? — Ezek olly elvek, m. fORR.! mellyeknek fenállával az egyetértés soha föl nem éledhet; mert ezek magyarországtóli elszakadásra látszanak irányozva, holott az igazi horvátok, csupán ma­­gyarországgal a legszorosabb kapcsolatban vélik legfőbb boldogságukat elérhetni; ha tehát a’ m. foRR. az ilir fac­­tionak képviselőit — kik ellen, mint egyének ellen egyéb­iránt nincs semmi ellenvetésem — Horvátország követei­nek elfogadják; vegyék eszékbe, hogy ez által az ilir nemzetiséget fogadták be (civitate donarunt) ,— ha pedig ezt teszik; vegyék ismét eszékbe, hogy az adriai tengertől a’ vaskapuig 60 ezernél több fegyveres szláv létezik; hogy egész Felsö-Magyarország szlávokkal van teli, ’s hogy két nemzetiség a’ magyar szent korona alatt virágzani, ’s gyarapodni nem képes, a’ nélkül, hogy egyik a’ másiknak sérelmére ne működjék; — ha pedig mind ezekre figyel­­mezni nem akarnának, úgy valóban nem lesz nehéz, ke­vés idő múltán a’ magyar nemzetiség enyészetét megjö­vendölni.“ Nádor e cs. kir. főherczegsége ezen elő­adásra két észrevételt ten, egyik az, hogy azon elvben, mintha a’ megbízó-levelek verificatiója általában az or­szággyűlés hatóságához tartoznék , a’ fens. nádor egyet nem érthet; mert ez a’ vármegyék autonómiájával ellen­kezik, mellyet csonkitlan épségben kívánunk fentar­­tani.­­ Elfogadott, ’s törv. gyakorlatban lévő elv az, hogy a’ melly követ megyéjének megbizó-levelét kellő alakban kiadva előmutatja, az a’ többség, tehát a’tör­vényhatóság követének tekintetik, a’ nélkül hogy a’ BR. vizsgálatokba ereszkednének. — Minek legbizonyosabb legújabb tanúságául hivatkozik ő fensége, a’ múlt ország­gyűlés idejéből Tolna vra. történetére, hol­ykét párt küz­dött a’ többség iránt, ’s a’ ki credentionalis nélkül jelent meg, az követnek el nem fogadtatott; a’ki ellenben azt elömutatá, az Tolna vm. törvényes követének elismerte­tett , ’s a’ KK. és RR. semmi további vizsgálatokba nem ereszkedtek; mert igy hozta ezt magával a’ megyei auto­nómia. Később a’ vitatás folytában ezen verificationalis elv né­mi vidorságra is adott alkalmat; mert egy gróf fő is­pán­­ helyettes nádor ő fensége nyilatkozására hivat­kozva ’s bővebben kifejtve, minő különbség van verifica­­tio tekintetében a’ magyar és más európai közjog közt, mikint másutt a’ választó testület, választás után lenni megszűnik, ’s igy sem választás közbeni vélt sérelmét ma­ga hatóságával nem orvosolhatja, sem követeit vissza nem hivhatj­a; nai Magyarországon (természetesen a’ megyék­nél) egészen másképen van. — Csakhogy a’ szóló gróf ebből azon következést vonta ki, hogy tehát a’ turopo­­lyaiak panaszát itt tárgyalni sem lehet; mert ha a’ panasz­­kodóknak többségük volna, a’ horvátországi gyűlésre ad­nák be folyamodásukat, ’s ott az elfogadtatott volna, és ők a’ követeket visszahívták volna; de minthogy mind ez nem történt, jele, hogy ők kevesebbségben vannak, és a’ követek a’ többség választottjainak tekintendők. — Erre nádor ő fensége megjegyzé, hogy a’ miket ö cs. kir. föhbsége mondott, abból illy következéseket levonni egy általában nem lehet — Egy gróf pedig feleletül adá, hogy a’ szólott főispáni helyettes beszédének eleje tökéle­tesen áll; de abból épen ellenkező következik, mint a’ mit ő köve­tkeztetett. Mert épen a’horvátországi diaeta nem ollyan testület, melly a’ választás után is teljes hatóság­ban együtt maradott volna; ép az nem ollyan, hová turo­­polya folyamodhatott, ’s melly a’ követeket visszahivatta volna; mert horvátországi diaeta nincs; ’s ép ezért kell a’ KK. és RR. felírását elfogadni, hogy annak következtében Horvátországban gyűlés tartassék, ’s az a’ dologban ítél­hessen , ’s a’ követeket visszahívhassa. — Mire csak az

Next