Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-08-10 / 272. szám

Csütörtök PESTI 393 Augustus 10.1843. IKLAP. Megjelenik ez lap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 frt, postán borítékban 6 frt pengő pénzben. Előfizethetni helyben K­anderer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébütt minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai b’r­odalomba ’, egyéb k­ülföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek , ’s egy-egy asábsorért petit be­ TARTALOM. Kinevezés. Vezérczikk. (Adalék a’ váro­si kérdéshez. I. Bevezetéss: históriai ’s philo­­sophiai jog)Pulszky Ferencztöl. — Adó. Balogh Jánostól. Országgyűlés. Föv. utd. Pozsonyi újdonságok. Megyei dolgok: Udvarhelyszék (sócsempészek körüli procedura , tisztválasztási és orvosi ügy iránti kormány­rendeletek , ’s ezekre vonatkozó végzések ’stb). Külföldi nap: Szerbia. Nagybritannia ’s Izland. Spanyolhon. Értekező: M. gazd. egy. rétöntözési és vízjogi terve. — Török Já­nos. Hív. tud. Hirdetések. MAGI­AEOHSffiÁG és ERDÉLY. K­in­evezés. A cs. kir. felsége a’ retuim örökha­gyomány közgondviselői által daruvári Daruváry Ferencz, királyi ügyigazgatósági ügyvédnek ’s több nemes megyék táblabirájának , az említett hagyomány főgondviselőjévé lett választását, kegyelmesen jóváhagyni méltóztatott. Vezérczikk. (Adalék a’ városi kérdéshez. I. Bevezetés; históriai ’s philosophiai jog.) Azon országokban, hol az időszaki sajtó megelőző vizs­gálat által korlátolva nincs , ’s a’ nemzetre régóta gyako­rolja hatását, a’ tapasztalás már megfejtette azon kérdést, mit lehessen hírlapi czikkektöl követelni, ’s a’ mindennapi gyakorlat meghatározta a’ korlátokat , mellyek tudomá­nyos értekezések és journalisticai czikkek közt léteznek. Nálunk azonban, hol a’ szabadabb sajtó a’ legközelebbi alig leélt múltnak gyermeke, nálunk, hol a’ tanulási vágy a’nem­zetnél olly csekély, hogy emlékezetünkre is voltak, ’s talán még most is vannak megyei tisztviselők, kik kérkedve el­mondják önmagokról, hogy, mióta az iskolákat elhagyták, kalendáriomon ’s corpus jurison kívül semmi könyvet nem olvastak, — nálunk, hol még sok ember van, ki érezni kezdi politicai ’s közgazdálkodási tudományának csekély­ségét , ’s nem tudván hogy ezen hiányt munka ’s fáradság nélkül kipótolni nem lehet, hírlapi czikkekböl akarja köny­­nyü móddal meríteni a’ bölcseséget, — nálunk gyakran lehet panaszokat hallani a’ hírlapok ellen, hogy ezek fö­­lületesek, hogy a’ tárgyakat, mellyekről szólnak, ki nem merítik, hogy meggyőződésre nem elegendők; sőt van­nak tudósok, kik a’ hírlapokat hosszú, citátumokkal telt dissertatiók tárává szeretnék átváltoztani, azon meggyő­ződésben, hogy a’ mi könnyű, az felületes, a’ mi nehéz­kes az nyomadékos is, és annál hatékonyabb az olvasók­ra , minél unalmasabb *). Vannak ellenben ollyanok is, kik nem ismerve a’ journalistica hatását, minden szaba­dabb mozgásától elijednek, ’s ámbár tulajdon véleményök nyilvánítására sajtószabadságot kívánnak, mégis minden­ben a’ mi nézeteiktől eltér, minthogy szándékuk tisztasá­gáról ’s keblök hazafiságáról önérzetök tanúságot teszen, ügyetlenséget, tapintathiányt, sőt rész szándékot is ke­resnek, ’s nyíltan hirdetik, hogy néhány hírlapi czikk a’ magyar nemzetet sírba fogja dönteni (!) mintha azon nemzet, melly századok óta „annyi balszerencse közt, olly kétes harcz után, megfogyva bár de törve nem“ al­kotmányában ’s nemzetiségében megállóit, néhány pipa vagy házi gondok közt elolvasott ’s kevés perez alatt fe­lejtett czikkecske által megdöntethetnék, mintha azon nem­zetiség minden életerőből kifogyott volna, melly még ak­kor sem halt el, midőn azok, kik a’ törvényhozásnak ked­ves elsöszülöttei voltak , kik a’ legnagyobb jogokban és javakban részesültek, elnemzetlenedtek. Hírlapi czikk nem iratik az utókor számára, hanem a’ jelen pillanatira; fő czélja a’ gondolatébresztés , ’s figye­lemgerjesztés. Az iró tehát abban csak eredményeit ad­hatja vizsgálódásainak, ’s azon főokokat, mellyekről hiszi, hogy meggyőződést szülhetnek, mellőzi pedig a’ kisebb részleteket, mellyek a’ közönséget untatják; csak pilla­natnyi hatásra számolván hangja élénkebb ’s metszőbb, mintha könyvet ima; mert az olvasó közönségnél a’ hir­­lapolvasás a’ mindennapi dolgok sorába tartozik, jó- vagy reszkedvű az ember, mégis elvolvassa az utolsó számot, mielőtt itt következnék reá, ’s igy a’ tegnapi benyomást megszünteti a’ mai, a’ mait a’ holnapi, ’s csak azok ol­vasnak hetek után régi újságot, kik a’régen felej­tett czikk ellen hosszú értekezéseket készülnek írni, ’s az által a’ közönség figyelmét még egyszer arra fordítani, mi nálok nélkül talán már akkor, midőn a’ czáfolatot írják, a’ feledség örvényébe merült. Illy nézőpontból írattak a’ következő sorok, mellyek egyáltalában irányt adni nem igényelnek, sem valami ki­merítőt nem adhatnak, ’s legfelebb arra szolgálhatnak, hogy a’ tájékozást az annyira terjedelmes városi kérdés­ben némileg könnyítsék. Midőn a’ törvényhozás olly életbevágó kérdések elren­dezésével foglalkozik, melly a’ jövő kornak alakjait meg­­állapitandja, midőn nyugvó erőket ébreszt, ’s azoknak előre biztosan ki nem számítható működésére az alkotmány­ban tért adni kész, habár ez által az alkotmány súlypontja meg is változtattatnék, akkor kétszeresen köteles vissza­tekinteni azon tapasztalásokra, mellyeket a’múlt kor örök­ségül reánk hagyott; köteles a’ históriától tanácsot kérni, nehogy azon örök szabályokat elmellőzze, mellyek sze­rint az emberi nem ’s minden egyes nemzetek történetei kormányoztatnak, intézkedéseinek következményei remé­nyeit meghiúsítsák, ’s a’ czélbavett elrendezés új bonyo­­lodásoknak termékeny szülőjévé váljék. — Ezen állítás azonban legkisebb ellentétben sem áll azoknak vélekedé­sével, kik törv­hozásnál valamelly igaznak ismert elvből kiindulva, azt legvégső következményéig szabályokul te­kintik, ’s intézkedéseiket ahhoz idomítják. — B­entham nem ellentétele Montesquieunak. — Mert az ember ugyanazon törvényeket követi tetteiben, mellyek gondo­latainak folyamát szabályozzák, észszerűen fejlődnek ki, ugyanazért a’ történetek és szoros logica létez a’ históriá­ban , a’ kétkedő falumnak nevezi, a’ hivő az isten gond­viselésének. Azon paralellismus, melly nemcsak Hegel philosophiájában , hanem a’ valóságban is eszme és tett közt mindig létezett, ’s melly az eszmét, ha az belső igazsággal bir, előbb utóbb életbe is lépteti, kiegyenlíti a’ két iskola tanjait, mellyeknek követői különböző induló pontokról különböző utakon haladva, ugyanazon végered­ményre jutnak el. Mert miután telt és gondolat a’ logicá­­nak ugyanazon törvényei alá tartozik, szükséges, hogy a’ mit a’ philosophiai ősz a’ synthesis utján jónak talált, az a’ históriából is analysis útján következzék. Tapasztalás bi­zonyítja ezen állítást, hogy az észjognak nem ellensége, hanem bizonysága a’ história, ’s ki a’ históriát a’ philoso­­phiának ’s észjognak ellentételéül hozza föl, az csak a’ történetek észszerűségét hozza kétségbe. Midőn azonban a’ felállított elvek alkalmazásához fogunk, akkor szüksé­ges , hogy a’ história próbakőüt szolgáljon, melly meg­mutassa , valljon az elvül fölállított eszme alkalmazható e a’fenálló állapotokra, ’s ugyanazért az adott körülmények közt maradandó e vagy veszendő; mert vannak sokszor külszínre egymáshoz hasonlatos viszonyok, mellyek min­den külső hasonlatosságok mellett eredetükben ’s kifejlő­­désökben különbözők, ’s ezeknek elrendezése természe­tesen szintén különböző szabályokat kíván meg; ezen kü­lönbségeket pedig a’ história mutatja ki legélesebben. Vannak azonban, kik magokat a’ históriai iskola köve­tőinek nevezik, ’s más szempontból tekintik a’ múltat. — Szerintök a’ história nem vezetője, hanem ura a’ törvény­­hozásnak , ők kételkednek a’ jelennek törvényhozási ké­pességén, ’s ugyanazért irtóznak az öröklött formák meg­változtatásától még akkor is, ha ezek a’ kor kivánatainak meg nem felelnek, ’s a’ nemzetet minden lépésében a’ki­fejlődés fölé megakasztják. Ezen nézet újabb időkben kü­lönösen Németországban fejlődött ki. Midőn t. i. a’ német nemzet a’ franczia nyűgöt hősileg lerázta nyakáról, akkor a’ bécsi congressus, látván az idegen elemek ellen nyilvá­nított gyülölséget, arra törekedék, hogy az idegen insti­­tutiókat eltörölje, ’s a’ forradalom előtti állapotot, a’meny­­nyire csak lehetett, helyreállítsa. A’ német jellem azon­ban huszonöt forradalmi év által erősen megváltozott, a’ közös szolgaság, a’ francziáktóli közös függés, ’s még in­kább a’ közös erőkifejtés, melly végre győzelmet aratott, fölébresztette a’nemzetben az egység eszméjét, föleleve­nítette a’ közös eredet ’s érdek emlékét, ’s egy tüzes áb­rándozó párt politikailag is kívánta kivíni ezen egységet, ezéltévesztett lelkesedése azonban börtönben vagy szám­kivetésben hűlt meg. A’ hazafiaknak egy más felekezete szinte átlátta az egység szükségét, de átlátta a’ politicai egység békés utáni kivihetőségének lehetlenségét is; át­látta egyszersmind, hogy a’ legközelebb múlt uj igényeket, uj szükségeket fejtett ki, mellyeknek a’ régi törvények többé nem felelnek meg, ’s azt kívánta tehát, hogy min­den politicai eldarabolás mellett, nemzetüknél, melly ere­detére, nyelvére, érdekeire egy, minden polgári viszo­nyok egyforma törvények szerint rendeztessenek, szó­val, hogy olly polgári, kereskedési és büntetőtörvény­könyv állíttassák, melly a’ harminczkilencz fejedelmek or­szágosa alatt, rendi vagy képviselői rendszer mellett vagy minden alkotmány nélkül élő német nemzet szükségeihez alkalmaztatva, Németország minden részeibe behozassék, az egység eszméjét megtestesítse, a’ különböző statusok közt összefűző kötelékül szolgáljon, ’s ne engedje, hogy a’ magasztos hazafiuság kisszerű provincialismussá váljék, melly a’ nagy hazát erőtelen kis fejedelemségekre fölosz­latva, az ellentállást a’ közös ellenség ellen lehetetlenné teszi. — És ezen kívánat, mellynek képviselője a’ híres Thibaut vala, olly természetes volt; hiszen előre lehetett látni, hogy a’ szőrszálhasogató római jog nem eszközöl­heti a’ német egységet, hogy Justinian idegen, és soha Németországban meg nem honosult törv.könyve előbb utóbb a’ nemzetek és fejedelmek által ki fog küszöböltetni; hogy a’ honi alapokon nyugvó provinciális törvények, mellyek már a' forradalom előtt a’ római jogot különbözőképen módosították; végre a’ byzanczi császárság idegen nyelvű ’s idegen szellemű codexe fölött végső diadalmat fognak ülni, — ’s képtelenségnek látszott, hogy egy nemzet fölött száz különböző törvénykönyv uralkodjék, hogy a’ mi ugyanazon nemzetnél az egyik helységben törvény, az a’ szomszéd faluban szabályul többé ne szolgáljon , úgy hogy végre tudóson kivül a’ nemzet törvényeit senki ne ismerhesse.­­ Hogy illy szoros törvényhozás már azon szoros kapcsolatnál fogva is, melly magány- és közjog közt létezik, nagy nehézségekkel jár, azt senki sem ta­gadta ; de azon ivadékhoz, melly csak imint Napoleon világbirodalmát megtörte, nem illett nehézségek által visz­­szarettentetni, — Thibaut tehát másrészről támadtatott meg. A’ római jog alaki bevégzettségének bámulói ta­gadták a’ jelenkor képességét a’ törvényhozásra (!), mint­ha bizony a’ byzanczi hanyatló birodalom művelődésével a’mai ki nem állhatná az összehasonlítást, — tagadták még a’ német nyelvnek érettségét is, pedig a’ német pro­­sa hőseinek halhatatlan munkái előttök feküdtek, — ta­gadták, hogy a’ német nemzetnek a’XIX. században más törvényekre volna szüksége, mint a’byzanczi császár­ságnak , ’s minthogy a’ múltnak törvényeit változatlanul javalták megtartatni, magokat büszkén történeti iskolá­nak nevezék. — Ezen tudományos vitának eredménye az volt, hogy Thibaut szava süker nélkül elhangzott, ’s a’ közös német törvénykönyv elmaradt. De a’ maradásnak apostolai, a’ római jog csudálói, az uj kor törvényhozó ké­pességének tagadói sem győztek, a’ törv­hozás szükségét csakugyan nem lehetett elvitázni, Németország minden tartományaiban hozattak uj törvények, ’s a’ német nem­zetnek azon jellemző hajlama, melly szerint mindig sok részekre eloszlik, mellyek egymás mellett egymástól füg­getlenül folytatják utjokat, azt eszközlé végre, hogy most alig van ember, ki a’ Németországban fenálló törvényeket mind ismerné, hiszen közel 50 különböző törvénykönyv szabályozza csak a’ kis Bajorország különböző részeiben a’ magányjogot. Németországban azonban már megszok­ták ezen állapotot, ’s ott senki sem tartja nevetségesnek, hogy a’ reusz-schleizi vagy schwarzburg-sonderskanse­­ni herczeg Theodosiusnak, vagy a’ kelet és nyugat bár­­melly más császárjának valamelly törvényét egy módosí­tó pótlékkal megbővíti, sőt a’ történeteknek azon mély iróniája is alig vétetett észre, melly szerint Savigny , a’ felérintett históriai iskolának feje, tavaly a’ burkusoknál mint igazságminister a’ törv­hozási biztosság elnökévé ne­veztetett. De a’ huszonöt év előtt elhintett mag sem mara­dott minden eredmény nélkül, ’s Thibaut eszméje mindig újra föltűnik a’ német közéletben uj meg uj alakban , itt mint hírlapi igénytelen kérelem közös kereskedői törvé­nyek hozatala iránt, ott mint kormányi közös kísérlet a’ német vertpénzláb egyformaságának behozatalára, most mint sikerült közös vámszabályozás, másszor mint minden német kamarákban előfordult, ’s mindig nyomosabban kö­vetett olly büntetőtörv.könyv, melly szóbeliségen és nyil­vánosságon alapuljon. De mi köze mindezeknek a’ magyar viszonyokhoz ’s különösen a’ városok kérdéséhez ? ezt fogja kérdezni az olvasó. Feleletül figyelmeztetjük a’ kérdezőket azon szo­ros kapcsolatra , melly most a’ közös művelődés által Eu­ropa minden népei közt fenáll, ’s melly meg sem engedi, hogy az eszmesurlódás egy nemzet vagy egy nyelv hatá­rai közt maradjon, hanem annak hatását csakhamar a’ mű­veit világ minden részeire kiterjeszti, és sokszor a’ tudo­mányos vitát más országban az életbe is átviszi. Azon, még szorosabb kapcsolat pedig, melly német szomszédink *) Illy szempontból taglalt Kállay Ferencz ur több pesti­­hirlapi czikkeket a’Világban , de tudós citatiói, mellyek ol­vasottságát bizonyítják, nem menték meg a’ legnagyobb bot­lástól; például, midőn azt állította, hogy a’ baszk és spanyol nemzetiség csak annyira különböznek egymástól, mint a’ szé­kely és magyar; sajnáljuk , hogy Humboldt Vilmos értekezé­se a’ baszk nyelvről, melly tavaly uj kiadásban jelent meg, nemkölönben Chabos munkája a' baszk tartományokról, melly, hanem csalatkozom, már 1834-ben Párisban jött ki, tudós hazánkfiának figyelmét kikerülte­ tűkkel 5 pengő krajcrár számíttatik. _________________________________ ©3?“ Teljes számú példányokkal még szolgálhatunk.

Next