Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)
1843-08-10 / 272. szám
közt ’s köztünk létezik, még sokkal inkább átszivárogtatja az eszméket Németországból honunkba, sőt lehet állítani, hogy alig van nagyobb kérdés, politicai bár vagy philosophiai, melly Németországban tudósok közt fejtegetve, Magyarország közéletébe befolyással nem bírna, ’s mintha a’ levegő is saturálva volna ezen eszmékkel, a’mint ezt egy német iró megjegyezte , hatások azokra is kiterjed, kiknek a’ rokonszellemnü vitáról tudomások sincs. Mennyiben álljon ezen állítás a’ históriai és philosophiai jog védőinek vitájáról , ’s meddig terjed e’ részben a’ hasonlatosság a’ magyar és német viszonyok közt,— ez a’ jövő czikknek föladata. — Pulszky Ferencz. Ádó. Tisztelt barátunk, Balogh János úr, több hetek előtt egy czikk beküldésével örvendeztetett meg az adó dolgában. — Miért nem adtuk azt ekkorig? ’s miért álljuk most is csak töredékileg ? az iránt neki magánylag számot adandunk, ’s nem lehet kételkednünk, hogy okainkat elégleni fogja. — De még most is, mielőtt az adó dolgában becses értekezésének csak töredékét is közölnék; vagy is helyesebben, mielőtt az adózóli fejtegetéseket újra megkezdenek, egyetlen észrevételt kell előre bocsátanunk azon momentumra nézve, melly időközben az adókérdés iránti nyilvános eszmecsere mezején feltűnt. Mintegy két éve, hogy a’házi adó kérdését agitálni kezdettük, ’s kezdetben mindjárt, ’s folytonosan mindig a’ házi adóra (megyei ’s országosra) szoritkozánk; mert szemünk előtt tartók, hogy alkotmányos ország polgáraihoz szólunk, ’s ezek közt az adómentes nemességhez; azt gondolók tehát, hogy az alkotmányosság eszméjével sem volna megegyeztethető, de a’ közteherviselés elvéveli megbarátkozásra sem igen volna édesgető, ha mindjárt olly adó elvállalásával készségünk nyilvánításával törnénk be az ajtón, mire nézve az adótoli idegenkedés enyhítőjéül nem hivatkozhatnánk azon alkotmányos garamiákra, mellyek nélkül adót fizetni széles e világon soha egy constitutionally nemzetnek sem jutott még eszébe, sőt a’ melly garamiak egyenes különböztető jelek a’ szabad és szolga nemzet közt,’s az alkotványosságnak lényeges cherionjai. — Nem azt mondánk tehát „mi készek vagyunk mindenre adózni, felelőség, számot követelés, föltétel nélkül“ — mert ez bizony nem igen édesgető argumentum, hanem azt mondánk : „hagyjuk a’hadi adó kérdését, az úr.szágvédelmi rendszer átnézése idejére, hanem vállaljuk el a’ házi adó aránylagos együtt viselését, mert erre nézve kezünkben van mindazon garantia, mi nélkül adót fizetni annyit tesz, mint constitutional- polgárnak nem lenni; ezt mi magunk határozzuk meg, magunk vetjük ki, magunk kezeltetjük, magunk veszünk róla számot, szóval: magunk teszzik mindazt, a’ mi az adófizetést a’ valódi szabadság legfőbb manifestatiójává avatja; ’s így bírjuk mindazt, a’mit alkotmányos nemzet a’ közteher-viselés feltételéül kívánhat, avagy valaha kívánhatott. — Mi ezen tactica eredményét mind a’ mellett is , hogy értetlenebb nemestársaink felizgatása az adó dolgát pilanatnyilag problematicussá teszi, meglehetősen elégethetjük,— mert, bizton merjük állítani: nincs nemzet, mellynél békesuton, e’kérdés az adómentes osztályoknál valaha ennyire haladt volna. Midőn Izlandban , először ülek fel a’ repeal zászlóját, annak még csak ennyi sikere sem volt. — Egy vágásra élő fa nem dől.— Azonban voltak, kik azt mondák: ildomtalanul kezelők a’házi adó kérdését, és zátonyra vivők, és isten tudja mit nem tevénk.— Mi (mert gyarló emberek vagyunk) ájtatos kebellel várók annak mintapéldányát,mint kellett volna, vagy kellene most az adó körüli eszmecserét vinni, miszerint azonnali eredményre jöhessünk. — Végre megérkezék a’ tanulás percze, ’s legelső lépésül azon állítás, hogy a’ ki minket ildomtalansággal vádol — mint alkotványos polgár — sublimis ildomsággal kinyilatkoztatja, miszerint ő a’ világon mindenre ’s minden felelőség, minden számot követelés, minden feltétel nélkül kész adózni; — természetesen csak maga részéről, mert neki van; de ezen politikai hitvallomását másokra nem tolja ’st. — Nekünk csak most vala tehát alkalmunk azon oktatásban részesülni, hogy alkotmányos országban az embernek szabad más politicai hitvallomásának lenni saját személyére nézve, ’s másnak a’ közönségre nézve; — de akár mint legyen is ez, nem kétségeskedünk kijelenteni, hogy illy anticonstitu- tionalis confessioval kezdeni az adófizetés eszteméjének népszerűvé tenni akarását, a’ legildomtalanabb ildom, mit valaha ildomos ember kiildomozhata. — Vettünk is nyomban egy igen drasticus modorú barátunktól egy levélkét, melynek gyengébb,tehát közölhető része ékképen szól. ..Ha valaki az adókérdést le kívánja a’ zátonyról csökönözni, igen ajánlható neki, hogy azon eszmék körében forogjon és maradjon, mellyek az alkotmányos élet feltéteit képviselik, különben hihető, hogy hajója nem fog vitorlázni; mert valószínű, hogy bármelly személyes vonzódással és szeretettel viseltessék is az absolutisms iránt, igen számos magyar fog találkozni, ki az alkotmányt pártolandja és védendi, a’ meddig — tudja. A’ mint tehát minden alkotmánynakeg eső és fundamentális ismertető jegye, elve, életföltéte: a’ nemzet vagyonávali rendelkezés, a’ bevételek és kiadások szigorú összevetése, számolása, fentartva a’ képviselő testrészére; vagy semmi fogalma nincs azon egyénnek az alkotmány eszmélyéről, ki számadás és felelőség nélkül akar adózni akár mire, akár mennyit, — vagy az alkotmányos élet reá nézve horreut, tehát a’ szolgaságot — itt bizonyosan a’ragyogót— sokkal előbb helyezi. Sóti, de siker reményével senki sem tolhat egy alkotmányos nemzetekibe, absolutismusi ideákat, elveket, formákat, érzelmeket, és azért ki sem is kerülhető, hogy az olly ió, a’ ki ezt teszi horreur-t okozzon.“ E’ momentumot nem lehető hallgatással mellőznünk, midőn az adó kérdése lapjaink hasábjain újra felkerül; ’s most átmegyünk tisztelt barátunk Balogh János úr elmélkedésének közölhető töredékére: „Az adó sokszor hallott védokainak fejtegetésébe bocsátkozni nincs kedvem, mert bizony kár volna Magyarország drága pillanatait ismétléssel vesztegetni; — tehát csak néhány gondolat-töredékeket közlök. Wesselényi és Széchenyi, a’ szellem és anyag, és az anyag és szellem két dicső hősei, Deák az ész és szív, Klauzál a’ szív és ész dicső fiai, Beöthy a’ pangás ostora — a’ keresztény szeretet nagy szónoka — nemde mindnyájan adózni kívánnak? és hány nagy nevet tudnék még előidézni, az adót forrón óhajtót, és e’ nevek az adó élő védokai, mellyeket megczáfolni bizony erős munka volna. Az időszaki sajtó minden szinetete az adót hirdeti , — lapjai mint evangeliomi igék czáfolatlanul maradnak. Mit kiván a’ kormány az adó dolgában, azt rám nem bízták; de azok után, miket tőle e’ höngyülés elején hallottunk és olvastunk, annyit mégis fogie mondhatni, hogy jelen kormányunk a’ haladás szives barátja, — a’ haladásnak fö fölényezője pedig, sőt nélkülözhetlen feltétele az adóbani aránylagos részesülés — ki fogja ezt tagadni? Igaz, hogy gazdag dús püspökeink, mágnásaink és nemeseink, aránylagosan sok adót fizetendnek; de hát baj ez uraim? Korántsem—adj isten módot nekem is, hogy sok adót kellessék fizetnem. A’ közép nemesség jeles többsége,az adó örök igazságáról már régóta meg van győződve, pedig ennek legnehezebb a’ nemzet nagy majorságába pénzt befektetni — mivel kellő divatos, ’s a’ hústól nem igen különböző életmódja miatt jövedelme aránylag legkisebb. — E’ meggyőződés a’ közép nemességnek egyik főérdeme. A’ szegény nemes, kit vulgo cortesnek szeretünk nevezni, igyék minden vasárnap egy fel messzel pa pramorgóval kevesbet, és kifizeti adóját — teste erösb — lelke nemesb leend. Mondják , ha a’ nemesség adót fizetend , a’ népen nem lesz segítve, mert magasbra emelendjük az adót — jól van, legyen az adó magasabb, de bezzeg a’fizetett adó kamatai is magasbra emelendik ám a’ fizetési tehetőséget, pedig az adónilya nem annak arithmeticai számától, hanem egyedül a’fizetési tehetségtől függ; a’frank nemzet adó-milliárdjait fütyülve fizeti, a’magyar adózó egykét pár milliómmal földhöz juttatik, és mi, nemesek, ne emejük fel a’ földre sújtottat ? Ne vergöljünk min magunk a’ dicsőség magasít fokára? Szeginy nemesl te azt hiszed, vagy is inkább azt forintolták fejedbe, hogy a’nem-fizetés szabadság, — és te még is mindennek fizetsz, csak édes szülődnek— hazádnak nem; — izgatók árva fejedbe öntötték, hogy gyűlésen honodért véredet ajánljad, de ha egy pár garast a’ hon zsámolya ebbe fizetnél, alkotmányod leroskadna.— Ébredj, jámbor! — add vissza e’ tanulmányt,’s légy hazádnak szabadon fizető bű fia. Az adó kérdése, sok követnek készült honfit bonmarasztalt, nyugodjanak, vagy inkább működjenek hon békében; de egynek kár, örökös kár el nem mennie, ki az? — az, kit századok teremtenek egyszer, még pedig jó kedvekben; ne találgasd nevét, kérlek olvasó! Mondják, hogy csak 16 megye adott utasítást az adónak a’nemesség általi aránylagos fizetésére, vajmi kis szám ez,fájdalom,az egészben! de hiszen a’ kétségbeesés erős érezkedesnek nem tulajdona; az örök igazság élő fiától tanuljunk mindig jót reményleni, és van harsány trombita Jerikó vastag falai ellen is, és mindennek érnie kell. ------És ime itt szakadt el töredék-gondolatim gyenge fonala. — Balogh János, Országgyűlés. Eltelvén a’szünnapok, fölveszszük a’tanácskozások félbeszakadt fonalát ott, hol azt most hónap közepén letettük. August. 7-kén nyilvános tanácskozmény (conferentia) és kerületi ülés. Elnökök: Beöthy Ödön Bihar, és Zsoldos Ignácz Veszprém megyék követei. Kerületi jegyző: Vukovics, naplóvivő: Zakó. Mielőtt a’tanácskozás eredményét adnék, az újonan rendezett terem képét mutatjuk föl, minél egyszerűbb tollal írva, ’s minden graphical czifraság nélkül. Mert nem felejthetjük, hogy a’ törvényhozás éltető szelleme nem függ bármi külsőségektől, ’s hogy a’ franczia directorium nagy korszakában a’ legnevezetesb törvények néhány rész padon hozattak. — A’ terem ügyetlen hosszúkás alakján nem segíthetett a’ jóakaratú rendezés. Eddigi két ajtaja helyett most három nyílik, mellyek közül a’ középsőhöz széles uj lépcsőzet vezet föl az udvarról, rögtöni tűzvész vagy földrengés idején igen jó szolgálatot tehető. Ugyanazon oldalon, hol 87 ajtók nyílnak, van az elnök számára emelt hely, ’s mellette jobbra balra asztalok ’s ülések az egyházi rend és kir. táblás tagok számára. A’ terem közepe korlátokkal van elrekesztve; az elnökség előtt nyúlnak az asztalok, és ugyan két fő asztal két sor üléssel, ’s rövidenik után egy soros ülésekkel ellátott asztalok, jobbra a’ dunai, balra (egygyel kevesebb) a’ tiszai megyék, kerületek és városok számára. A’ követek megétt az ablakfizetekben vannak a’ hírlapírók asztalai, tekintettel mindenik honi politicai hírlapra. A'korlatokon kívül az elnökségtől balra, a’ tiszai követik háta megett, van a’ távollevők követeinek helye, ’s e’ fölött páholy az üléseket meglátogató 15RR. számára ; az elnökségtől jobbra a’ dunai követek háta megett pedig a’ többi hallgatóság helye, mindenik emelt ’s kitűnő, ’s a’ hallgatás legszorosb fogalmit megszegőket is kitüntető, hogy azok — mint a’ mai elnökség csakugyan kegyesen meg is igére — azonnal kititathassanak. — A’ fejem három oldalát karzat futja körül, ’s ezen karzat még a’ bejárások fölötti negyedik falnak egy részére is kiterjed, úgyhogy egyedül az elnökség fölött van nyílt tér karzat nélkül. A’ jobbra eső bejárás fölötti szegleten van a’ külföldiek és a’ hölgyek karzata, nemzeti három színű szőnyegzettel ékesítve, melly mindenkor emlékeztesse az ott megjelenő honleányokat, hogy lángszerelemmel buzogjanak a’ szent hazáért, mit a’ veres szín jelent, — hogy tisztán és szeplőtelenül tartsák meg nemzeti nyelveket ’s érzelmeiket, mit a’fehér szín hava igéz, — ’s hogy tőlök reméljük egy részben vérünk feldicsőülését, mit a’ remény zöld színe fejezzen ki. És ez azon elrendelés, mellyet Zsoldos Ignácz kerületi elnök örömmel említett meg a’ helybenhagyó KR. és RR. előtt, mert belőle azon következményt várá, hogy általa a’tanácskozási rend, nyugalom és szabadság eszközölve leend , és ezért az e’ részben kielégitőleg működő szepesi követet a’ RR. köszönetét méltán igényelhetni jelenté ki. — Előadá továbbá, hogy miután az ülő helyek elfoglalása iránt már folyó hó 6kán barátságosan megegyeztek a’ RR. és RR. — az e’ végre kitűzött nyilv. tanácskozmány szükségét nem látja, ’s ezért a’ RR. megegyezésével kerületi ülést nyit meg. A’ tanácskozási tárgyakat azért nem tűzé ki, mert nem akará a’ RR. ebbeli jogát elsajátítani; tárgyak lehetnek azonban a’ m. föRRtől átküldött üzenetek , a’ súrmezei ügy, szabad hírlap ’stb. ’s felszólitá a’ RRket: határoznád meg a’ vitatás alá veendő tárgyakat. Majd egy megyei új követ bocsánatot kérvén, hogy közbeszólása által gátolja a’ tanácskozást, említé azon tudva levő körülményt, hogy Gömör megye, minthogy képviselői csak most jelentek meg az Országgyűlésen, e’ miatt pörbe idéztetett. Nem az ugyan czélja, hogy felszólalása által a’ Béket visszalépésre bírja, ’s jól tudja, hogy az idézett megye mentségének nem itt, hanem bíró előtt van helye; de mivel gyakran azt, mi a’ biró előtt történik, néma falak zárják el, kénytelenítve van ügyét az országgyűlési nyilvánosságnak átadni, ’s annak kifejtését országos ülésre tartja fel. — Egy másik oldali követ előadó, mikint utasítása következtében nem saját személye, hanem küldői jogának fentartása miatt valamint a’ múlt ország-jiyülésen előre téve, úgy most is 1715- ik évi követi ülőhelyét sürgeti, mellynek birtokában 1741-ben nem önhiba, de történetes esemény által háboríttatott meg. Ezen kérelmének teljesítése akkorra igértetett, midőn a’ terem rendeztetni fog; most tehát, minthogy a teremrendezés ideje itt van, kérelmét ismétli. Erre Beöthy Ödön kér. elnök azt válaszoló, hogy hely diplomaticai elsőbbséget nem ad; egyébránt fölszólítá a’követet, hogy jelenleg mellőzve követelését, országos ülésben nyilvánítsa azt, magát küldői előtt igazolandó. Majd a’ dicsérettel említett teremrendező követ szólitá fel a’ Béket, valljon a’ terem elrendezésében ’s a’ hallgatóság beosztásában megnyugosznak e? ’s következő indítványait kívánta elfogadtatni: 1) a’főrendi sorompónál a’ nők és külföldiek karzatán mindenkor az illető elnökök írnokai ügyeljenek föl; 2) a’ karzatok egy részét elfoglalni szokott formaruhás cselédek ellen a’ tanulni akaró ifjúság által hozzá többrendbeli panaszok érkezvén, jó lenne ezen formaruhásokat, kik itt különben sem tanulnak ' mások helyét hiában foglalják el, a’ karzatról kizárni ; 3) több külhoni hírlapok ’s diplomaticai testületek tudósítói jelentkezvén hely iránt a’ karzaton, az ezek számára szükséges helyet adjak meg a'KK. és RR.— Közönségesen helyet hagyott rövid elnöki jelentés folytán a’ terem elrendezése ’s a' hallgatóság beosztása általánosan elfogadtatott ’s helyeseltetett ugyan; az előadott indítványok közül azonban csak a’ harmadik talált viszhangra. Az elsőre nézve ugyanis, hogy t. i. az illető elnökök írnokai legyenek a’ rend fentartására ügyelő őrség, azt jegyzé meg az elnök, Beöthy Örön, hogy a’ m. nemzet sajátsága nem kedvelni a’ rendőrséget, ’s az ifjúság és hallgatóság minden politialis intézkedés nélkül is, saját rendszerinti sugalmából, önkint fen fogja a’ kellő rendet tartani. — A’ másodikra nézve pedig egy érdemes követ, az elnök által is támogattatva, az veté ellen, hogy a’ formaruhás cselédeket csupán ezért, hogy saját kezök munkájával keresnek élelmet, kizárás által büntetni, ha egyébiránt magukat illendően viselik, méltatlan tett lenne, annyival inkább, mert ők is lehetnek nem csak fogékony keblűek jó és nemes iránt, mint bárki más, hanem valódi országos nemesek is. Továbbá az egyházi rendnek egyik szózatos tagja jelentő megelégületlenségét az új rendezéssel, miszerint az eddig 40 személyre szolgáló helyek most 20-ra olvadtak le. Erre azonban könnyeden válaszoltatok hogy a’ helyszűke a’ bővítést lehetlenné tévé, ’s a’ választó elnök nem ismer más módot e’ panaszon segíteni, minthogy Pestre tétessék át az országoyak is , hol a’ majdani téresb teremben tisztelendő uraknak is elég helyük legyen, ’s hogy e* czél elérésére vesse magát közbe’s mindent kövessen el a' papság. Majd a’ teremrendező követ ezutáni köziratok (dictaturák) helyéül a’ városi redoutteremet ajánlá. Erre feleletül adá a’ korelnökök egyike, hogy ő az egész kéziratnak ellene van, mert tapasztalásból tudja, hogy az az is- 531