Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-08-10 / 272. szám

közt ’s köztünk létezik, még sokkal inkább átszivárogtat­ja az eszméket Németországból honunkba, sőt lehet állí­tani, hogy alig van nagyobb kérdés, politicai bár vagy philosophiai, melly Németországban tudósok közt fejte­getve, Magyarország közéletébe befolyással nem bírna, ’s mintha a’ levegő is saturálva volna ezen eszmékkel, a’mint ezt egy német iró megjegyezte , hatások azokra is kiter­jed, kiknek a’ rokonszellemnü vitáról tudomások sincs. Mennyiben álljon ezen állítás a’ históriai és philosophi­ai jog védőinek vitájáról , ’s meddig terjed e’ részben a’ hasonlatosság a’ magyar és német viszonyok közt,— ez a’ jövő czikknek föladata. — Pulszky Ferencz. Ád­ó. Tisztelt barátunk, B­alo­gh János úr, több hetek előtt egy czikk beküldésével örvendeztetett meg az adó dolgában. — Miért nem adtuk azt ekkorig? ’s miért álljuk most is csak töredékileg ? az iránt neki magánylag számot adandunk, ’s nem lehet kételkednünk, hogy oka­inkat elégleni fogja. — De még most is, mielőtt az adó dolgában becses értekezésének csak töredékét is közöl­nék; vagy is helyesebben, mielőtt az adózóli fejtegetése­ket újra megkezdenek, egyetlen észrevételt kell előre bo­csátanunk azon momentumra nézve, melly időközben az adókérdés iránti nyilvános eszmecsere mezején feltűnt. Mintegy két éve, hogy a’házi adó kérdését agitálni kezdettük, ’s kezdetben mindjárt, ’s folytonosan mindig a’ házi adóra (megyei ’s országosra) szoritkozánk; mert szemünk előtt tartók, hogy alkotmányos ország polgárai­hoz szólunk, ’s ezek közt az adómentes nemességhez; azt gondolók tehát, hogy az alkotmányosság eszméjével sem volna megegyeztethető, de a’ közteherviselés elvéveli megbarátkozásra sem igen volna édesgető, ha mindjárt olly adó elvállalásával készségünk nyilvánításával törnénk be az ajtón, mire nézve az adótoli idegenkedés enyhítő­jéül nem hivatkozhatnánk azon alkotmányos garamiákra, mellyek nélkül adót fizetni széles e világon soha egy con­stitutionally nemzetnek sem jutott még eszébe, sőt a’ melly garamiak egyenes különböztető jelek a’ szabad és szolga nemzet közt,’s az alkotványosságnak lényeges ch­­erion­­jai. — Nem azt mondánk te­hát „mi készek vagyunk min­denre adózni, felelőség, számot­ követelés, föltétel nélkül“ — mert ez bizony nem igen édesgető argumentum, hanem azt mondánk : „hagy­juk a’hadi adó kérdését, az úr.szág­­védelm­i rendszer átnézése idejére, hanem vállaljuk el a’ házi adó arány­lagos együtt viselését, mert erre néz­ve ke­zünkben van mindazon garantia, mi nélkül adót fizetni annyit tesz, mint constitutional- polgárnak nem lenni; ezt mi magunk határozzuk meg, magunk vetjük ki, ma­gunk kezeltetjük, magunk veszünk róla számot, szóval: magunk tesz­z­ik mindazt, a’ mi az adófizetést a’ valódi szabadság legfőbb manifestatiój­ává avatja; ’s így bírjuk mindazt, a’mit alkotmányos nemzet a’ közteher-viselés feltételéül kívánhat, avagy valaha kívánhatott. — Mi ezen tactica eredményét mind a’ mellett is , hogy értetlenebb nemestársaink felizgatása az adó dolgát p­ila­­natnyilag problematicussá teszi, meglehetősen elégethet­jük,— mert, bizton merjük állítani: nincs nemzet, melly­nél békesuton, e’kérdés az adómentes osztályoknál valaha ennyire haladt volna. Midőn Izlandban , először ülek fel a’ repeal zászlóját, annak még csak ennyi sikere sem volt. — Egy vágásra élő fa nem dől.— Azonban voltak, kik azt mondák: ildomtalanul kezelők a’házi adó kérdését, és zátonyra vivők, és isten tudja mit nem tevénk.— Mi (mert gyarló emberek vagyunk) ájtatos kebellel várók annak mintapéldányát,mint kellett volna, vagy kellene most az adó körüli eszmecserét vinni, miszerint azonnali eredményre jöhessünk. — Végre megérkezék a’ tanulás percze, ’s legelső lépésül azon állítás, hogy a’ ki minket ildomtalan­­sággal vádol — mint alkotványos p­olgár — sub­­limis ildomsággal kinyilatkoztatja, miszerint ő a’ világon mindenre ’s minden felelőség, minden számot követe­lés, minden feltétel nélkül kész adózni; — természetesen csak maga részéről, mert neki van; de ezen politikai hit­vallomását másokra nem tolja ’st­. — Nekünk csak most vala tehát alkalmunk azon oktatásban részesülni, hogy al­kotmányos országban az embernek szabad más politicai hitvallomásának lenni saját személyére nézve, ’s másnak a’ közönségre nézve; — de akár mint legyen is ez, nem­­ kétségeskedünk kijelenteni, hogy illy anticonstitu-­­ tionalis confessioval kezdeni az adófizetés esz­­te­méjének népszerűvé tenni akarását, a’ legildomtalanabb ildom­, mit valaha ildomos ember kiildomozhata. — Vet­tünk is nyomban egy igen drasticus modorú barátunktól egy levélkét, m­­elynek gyengébb,tehát közölhető része ékké­pen szól. ..Ha valaki az adókérdést le kívánja a’ zá­tonyról csökönözni, igen ajánlható neki, hogy azon esz­mék körében forogjon és maradjon, mellyek az alkotmá­nyos élet feltéteit képviselik, különben hihető, hogy ha­jója nem fog vitorlázni; mert valószínű, hogy bármelly személyes vonzódással és szeretettel viseltessék is az ab­solutisms iránt, igen számos magyar fog találkozni, ki az alkotmányt pártolandja és védendi, a’ meddig — tudja. A’ mint tehát minden alkotmánynak­­­e­g e­­­s­ő és funda­mentális ismertető jegye, elve, életföltéte: a’ nemzet vagyonávali rendelkezés, a’ bevételek és kiadások szigo­rú összevetése, számolása, fentartva a’ képviselő testré­szére; vagy semmi fogalma nincs azon egyénnek az alkot­mány eszmélyéről, ki számadás és felelőség nélkül akar adózni akár mire, akár mennyit, — vagy az alkotmányos élet reá nézve horreut, tehát a’ szolgaságot — itt bi­zonyosan a’ragyogót— sokkal előbb helyezi. Sóti, de siker reményével senki sem tolhat egy alkotmányos nem­zet­ekibe, absolutismusi ideákat, elveket, formákat, ér­zelmeket, és azért ki sem is kerülhető, hogy az olly i­ó, a’ ki ezt teszi horreur-t okozzon.“ E’ momentumot nem lehető hallgatással mellőznünk, midőn az adó kérdése lapjaink hasábjain újra felkerül; ’s most átmegyünk tisztelt barátunk Balogh János úr el­mélkedésének közölhető töredékére: „Az adó sokszor hallott védokainak fejtegetésébe bo­csátkozni nincs kedvem­, mert bizony kár volna Magyar­­ország drága pillanatait ismétléssel vesztegetni; — tehát csak néhány gondolat-töredékeket közlök. Wesselényi és Széchenyi, a’ szellem és anyag, és az anyag és szellem két dicső hősei, Deák az ész és szív, Klau­zál a’ szív és ész dicső fiai, Beöthy a’ pangás ostora — a’­­ keresztény szeretet nagy szónoka — nemde mindnyájan adózni kívánnak? és hány nagy nevet tudnék még előidéz­ni, az adót forrón óhajtót, és e’ nevek az adó élő védokai, mellyeket megczáfolni bizony erős munka volna. Az időszaki sajtó minden szinetete az adót hirde­ti , — lapjai mint evangeliomi igék czáfolatlanul ma­radnak. Mit kiván a’ kormány az adó dolgában, azt rám nem bízták; de azok után, miket tőle e’ höngyülés elején hal­lottunk és olvastunk, annyit mégis fogi­e mondhatni, hogy jelen kormányunk a’ haladás szives barátja, — a’ haladás­nak fö­ fölényezője pedig, sőt nélkülözhetlen feltétele az adóbani aránylagos részesülés — ki fogja ezt tagadni? Igaz, hogy gazdag dús püspökeink, mágnásaink és nemeseink, aránylagosan sok adót fizetendnek; de hát baj ez uraim? Korántsem—adj isten módot nekem is, hogy sok adót kellessék fizetnem. A’ közép nemesség jeles többsége,az adó örök igazsá­gáról már régóta meg van győződve, pedig ennek legne­hezebb a’ nemzet nagy majorságába pénzt befektetni — mivel kellő divatos, ’s a’ hústól nem igen különböző élet­módja miatt jövedelme aránylag legkisebb. — E’ meggyő­ződés a’ közép nemességnek egyik főérdeme. A’ szegény nemes, kit vulgo cortesnek szeretünk ne­vezni, igyék minden vasárnap egy fel messzel pa pramor­­góval kevesbet, és kifizeti adóját — teste erösb — lelke nemesb leend. Mondják , ha a’ nemesség adót fizetend , a’ népen nem lesz segítve, mert magasbra emelendjük az adót — jól van, legyen az adó magasabb, de bezzeg a’fizetett adó kamatai is magasbra emelendik ám a’ fizetési tehetőséget, pedig az a­dó­nilya nem annak arithmeticai számától, ha­nem egyedül a’fizetési tehetségtől függ; a’frank nem­zet adó-milliárdjait fütyülve fizeti, a’magyar adózó egy­két pár milliómmal földhöz juttatik, és mi, nemesek, ne em­ejük fel a’ földre sújtottat ? Ne vergö­ljünk min magunk a’ dicsőség magasít fokára? Szeginy nem­esl te azt hiszed, vagy is inkább azt fo­­r­in­tolták fejedbe, hogy a’nem-fizetés szabadság, — és te még is mindennek fizetsz, csak édes szülődnek— ha­zádnak nem; — izgatók árva fejedbe öntötték, hogy gyű­lésen honodért véredet ajánljad, de ha egy pár garast a’ hon zsámolya ebbe fizetnél, alkotmányod leroskadna.— Ébredj, jámbor! — add vissza e’ tanulmányt,’s légy hazád­nak szabadon fizető bű fia. Az adó kérdése, sok követnek készült honfit bonma­rasztalt, nyugodjanak, vagy inkább működjenek hon bé­kében; de egynek kár, örökös kár el nem mennie, ki az? — az, kit századok teremtenek egyszer, még pedig jó ked­­vekben; ne találgasd nevét, kérlek olvasó! Mondják, hogy csak 16 megye adott utasítást az adó­nak a’nemesség általi aránylagos fizetésére, vajmi kis szám ez,fájdalom,az egészben! de hiszen a’ kétségbeesés erős érezkedesnek nem tulajdona; az örök igazság élő fiá­tól tanuljunk mindig jót reményleni, és van harsány trom­­­bita Jerikó vastag falai ellen is, és mindennek érnie kell. ------És ime itt szakadt el töredék-gondolatim gyenge fonala. — Balogh János, Országgyűlés. Eltelvén a’szünnapok, fölvesz­szük a’tanácskozások félbeszakadt fonalát ott, hol azt most hónap közepén le­tettük. August. 7-kén nyilvános tanácskozmény (conferentia) és kerületi ülés. Elnökök: Beöthy Ödön Bihar, és Zsol­dos Ignácz Veszprém megyék követei. Kerületi jegyző: Vukovics, naplóvivő: Zakó. Mielőtt a’tanácskozás eredményét adnék, az újonan rendezett terem képét mutatjuk föl, minél egyszerűbb tollal írva, ’s minden graphical czifraság nélkül. Mert nem felejthetjük, hogy a’ törvényhozás éltető szelleme nem függ bármi külsőségektől, ’s hogy a’ franczia directorium nagy korszakában a’ legnevezetesb törvények néhány rész padon hozattak. — A’ terem ügyetlen hosszúkás alakján nem segíthetett a’ jóakaratú rendezés. Eddigi két ajtaja helyett most három nyílik, mellyek közül a’ középsőhöz széles uj lépcsőzet vezet föl az udvarról, rögtöni tűzvész vagy földrengés idején igen jó szolgálatot tehető. Ugyan­azon oldalon, hol 87 ajtók nyílnak, van az elnök számá­ra emelt hely, ’s mellette jobbra balra asztalok ’s ülések az egyházi rend és kir. táblás tagok számára. A’ terem közepe korlátokkal van elrekesztve; az elnökség előtt nyúlnak az asztalok, és ugyan két fő asztal két sor ülés­sel, ’s rövidenik után egy soros ülésekkel ellátott aszta­lok, jobbra a’ dunai, balra (egygyel kevesebb) a’ tiszai megyék, kerületek és városok számára. A’ követek me­gétt az ablakfizetekben vannak a’ hírlapírók asztalai, te­kintettel mindenik honi politicai hírlapra. A'korlatokon kí­vül az elnökségtől balra, a’ tiszai követi­k háta megett, van a’ távollevők követeinek helye, ’s e’ fölött páholy az ülé­seket meglátogató 15RR. számára ; az elnökségtől jobbra a’ dunai követek háta megett pedig a’ többi hallgatóság he­lye, mindenik emelt ’s kitűnő, ’s a’ hallgatás legszorosb fogalmit megszegőket is kitüntető, hogy azok — mint a’ mai elnökség csakugyan kegyesen meg is igére — azon­nal kit­itathassanak. — A’ fejem három oldalát karzat fut­ja körül, ’s ezen karzat még a’ bejárások fölötti negye­dik falnak egy részére is kiterjed, úgyhogy egyedül az elnökség fölött van nyílt tér karzat nélkül. A’ jobbra eső bejárás fölötti szegleten van a’ külföldiek és a’ hölgyek karzata, nemzeti három színű szőnyegzettel ékesítve, melly mindenkor emlékeztesse az ott megjelenő honleá­nyokat, hogy lángszerelemmel buzogjanak a’ szent hazá­ért, mit a’ veres szín jelent, — hogy tisztán és szeplőte­lenül tartsák meg nemzeti nyelveket ’s érzelmeiket, mit a’fehér szín hava igéz, — ’s hogy tőlök reméljük egy részben vérünk feldicsőülését, mit a’ remény zöld színe fejezzen ki. És ez azon elrendelés, mellyet Zsoldos Ignácz kerü­leti elnök örömmel említett meg a’ helybenhagyó KR. és RR. előtt, mert belőle azon következményt várá, hogy általa a’tanácskozási rend, nyugalom és szabadság esz­közölve leend , és ezért az e’ részben kielégitőleg műkö­dő szepesi követet a’ RR. köszönetét méltán igényelhetni jelenté ki. — Előadá továbbá, hogy miután az ülő helyek elfoglalása iránt már folyó hó 6­kán barátságosan meg­egyeztek a’ RR. és RR. — az e’ végre kitűzött nyilv. ta­­nácskozmány szükségét nem látja, ’s ezért a’ RR. meg­egyezésével kerületi ülést nyit meg. A’ tanácskozási tár­gyakat azért nem tű­zé ki, mert nem akará a’ RR. ebbeli jogát elsajátítani; tárgyak lehetnek azonban a’ m­. föRRtől átküldött üzenetek , a’ súrmezei ügy, szabad hírlap ’stb. ’s felszólitá a’ RRket: határoznád meg a’ vitatás alá veen­dő tárgyakat. Majd egy megyei új követ bocsánatot kérvén, hogy közbeszólása által gátolja a’ tanácskozást, említé azon tudva levő körülményt, hogy Gömör megye, minthogy képviselői csak most jelentek meg az Országgyűlésen, e’ miatt pörbe idéztetett. Nem az ugyan czélja, hogy felszó­lalása által a’ Béket visszalépésre bírja, ’s jól tudja, hogy az idézett megye mentségének nem itt, hanem bíró előtt van helye; de mivel gyakran azt, mi a’ biró előtt törté­nik, néma falak zárják el, kénytelenítve van ügyét az or­szággyűlési nyilvánosságnak átadni, ’s annak kifejtését or­szágos ülésre tartja fel. — Egy másik oldali követ előadó, mikint utasítása következtében nem saját személye, ha­nem küldői jogának fentartása miatt valamint a’ múlt or­­szág-jiyülésen előre téve, úgy most is 1715- ik évi követi ülőhelyét sürgeti, m­ellynek birtokában 1741-ben nem ön­hiba, de történetes esem­ény által háboríttatott meg. Ezen kérelmének teljesítése akkorra igértetett, midőn a’ terem rendeztetni fog; most tehát, minthogy a­ teremrendezés ideje itt van, kérelmét ismétli. Erre Beöthy Ö­dön kér. el­nök azt válaszoló, hogy hely diplomaticai elsőbbséget nem ad; egyéb­ránt fölszólítá a’követet, hogy jelenleg mel­lőzve követelését, országos ülésben nyilvánítsa azt, ma­gát küldői előtt igazolandó. Majd a’ dicsérettel említett teremrendező követ szólitá fel a’ Béket, valljon a’ terem elrendezésében ’s a’ hallga­­­­tóság beosztásában megnyugosznak e? ’s következő indít­ványait kívánta elfogadtatni: 1) a’főrendi sorompónál a’ nők és külföldiek karzatán mindenkor az illető elnökök írnokai ügyeljenek föl; 2) a’ karzatok egy részét el­foglalni szokott formaruhás cselédek ellen a’ tanulni aka­ró ifjúság által hozzá többrendbeli panaszok érkezvén, jó lenne ezen formaruhásokat, kik itt különben sem ta­nulnak '­ mások helyét hiában foglalják el, a’ karzatról ki­zárni ; 3) több külhoni hírlapok ’s diplomaticai testületek tudósítói jelentkezvén hely iránt a’ karzaton, az ezek szá­mára szükség­es helyet adjak meg a'KK. és RR.— Közön­ségesen hely­et hagyott rövid elnöki jelentés folytán a’ te­rem elrendezése ’s a' hallgatóság beosztása általánosan elfo­gadtatott ’s helyeseltetett ugyan; az előadott indítványok közül azonban csak a’ harmadik talált viszhangra. Az el­sőre nézve ugyanis, hogy t. i. az illető elnökök írnokai le­gyenek a’ rend fentartására ügyelő őrség, azt jegyzé meg az elnök, Beöthy Örön, hogy a’ m. nemzet sajátsága nem kedvelni a’ rendőrséget, ’s az ifjúság és hallgatóság min­den politialis intézkedés nélkül is, saját rendszerinti su­­galmából, önkint fen fogja a’ kellő rendet tartani. — A’ másodikra nézve pedig egy érdemes követ, az elnök által is támogattatva, az veté ellen, hogy a’ formaruhás cselé­deket csupán ezért, hogy saját kezök munkájával keres­nek élelmet, kizárás által büntetni, ha egyébiránt magukat illendően viselik, méltatlan tett lenne, annyival inkább, mert ők is lehetnek nem csak fogékony keblűek jó és ne­mes iránt, mint bár­ki más, hanem valódi országos neme­sek is. Továbbá az egyházi rendnek egyik szózatos tagja je­lentő megelégületlenségét az új rendezéssel, miszerint az eddig 40 személyre szolgáló helyek most 20-ra olvadtak le. Erre azonban könnyeden válaszoltatok hogy a’ helyszű­ke a’ bővítést lehetlenné tévé, ’s a’ választó elnök nem is­mer más módot e’ panaszon segíteni, minthogy Pestre té­tessék át az országoyak is , hol a’ majdani téresb terem­ben tisztelendő uraknak is elég helyük legyen, ’s hogy e* czél elérésére vesse magát közbe’s mindent kövessen el a' papság. Majd a’ teremrendező követ ezutáni köziratok (dicta­­turák) helyéül a’ városi redoutteremet ajánlá. Erre fele­letül adá a’ kor­­elnökök egyike, hogy ő az egész kézirat­nak ellene van, mert tapasztalásból tudja, hogy az az is- 531

Next