Pesti Hírlap, 1844. július-december (366-417. szám)

Csütörtök 966. Julius 4.1844.PEST HÍRLAP Megjelenik e’lap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a­ két fővárosban házhozhordással 5 forint, borítékban 6 ft, postán borítékban fi­tt pengő pénzben. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani­ utcza Horváth-házban 483. szám alatt , egyébi­tt minden cs. kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengőkre számittatik. Még­ folyvást előfizethetni a' Pesti Hírlap 1844. második félévi folyamára; helyben házhozhordással 5 forint, postán 6 forint pengő pénzben. Landerer Lajos, a’ „Pesti Hírlap“ kiadó tulajdonosa. TARTALOM. Az olvasóhoz. Központositás és helyha­tósági rendszer. B. Eötvös Józseftől. Országgyűlés: Kér. ülés jun. 26. (börtönrendszer). Orsz. ülés a" fORR-nél jun. 27. (városok rendezése). Kér. ülések jun. 28. Rövid közlés jul. 1-ről. Fővárosi újdonságok. Törvényhatósági dolgok: Gömör, (az országgyűlésre annak idejéni meg nem jelenés miatt a' megye elmarasztalik, a' kir. biztosi vizsgálat eredménye, ’s utasítások). Zágráb, (a’ megye állapotáról). Külföld. Be­vezetésül nyilt levél: Anglia, Franczia-, Spanyol-, ’s Poroszország. Helvetia, Olasz-, ’s Törökország. Brazília. Hivatalos tudósítá­sok. Hirdetések. AZ OLVASÓHOZ. Lemondván az eddigi szerkesztő a’ Pesti Hír­lap’ vezetéséről, úgy hiszem, kedves dolgot cse­lekedtem az olvasó közönségnek , midőn Szalay László urat ezen lap’ szerkesztésére megkértem. Hálás köszönetét mondván a’ t. ez. olvasó kö­zönségnek eddigi pártfogásáért, a’ Hírlapot ezen­­túlra is hazafiul szives indulatiba ajánlom. — Länderer Lajos. Épen politicai h­irlapszabaditék’ megnyerésére valék lépéseket teendő , midőn ezelőtt nehány hónappal Lan­derer Lajos úr által a’ Pesti Hírlap’ szerkesztésé­vel megkináltattam. — A’ feladás’ súlyos voltát érezték volna mások, erősebbek is, ’s igy nekem lehetetlen volt a' vállalat’ nehézségeit kétszeresen nem éreznem. Egy uj időszak’ előestvéjén, annyi mozgalomnak közepette, midőn az alkotmányos eszmék, ha csak szemenkint is, a’ gyakor­lati élet’ mezejére lépni készülnek, ’s midőn ezeket ennél­fogva az érzelgő szóárból, a’szertehullámzó általánosságból kiemelnünk, határszéleiket kimutatnunk, mind magokban, mind másokkal viszonyban feltüntetnünk, szóval, tisztán és szabatosan formulázni kelletik, — ekkor az időszaki sajtó’ utján szerkesztő képében fellépni, nehéz feladás, nehéz kivált Kossuth mellett vagy után, és azon közönség előtt, melly benne a’magyar political journalistica’ alapitóját, az ország’ egyik legfényesebb kapacitását tiszteli — méltán. És én mégis engedtem a’ felhívásnak, felvállaltam a’ szerkesztést. Mint az ellenzék’ embere, vagy mint ellenzék’ em­bere legalább, mert épen most vagyok készülőben elmon­dani, miszerint eretnekségemben néha sem Rómával nem tartottam, sem Genffel, hanem kissé a’ socianismus felé hajlottam — régi óhajtásom az volt, hogy azon ügy, mely­­lyet lélekismeretes meggondolás után jó ügynek ismer­tem , értem a’ haladás’ ügyét, egyes részeiben néha más irányban is miveltessék, terjesztessék, mint minőben az a’ Hírlap által eddigien miveltetett, terjesztetett. Én ugyan, ha kérdőre vonatom, a’ magyarországi politicai hírlapok’ sorá­ból mellyiket vallom 1841ben, 1842ben’stb. orgánumomnak, habozás nélkül a’ Pesti Hírlapot fogtam volna megnevezni, de még is némi megszorításokkal,—megszólalásokkal, mon­dom, nem azon quarter­ irányában, honnan eddigi szer­kesztője annyi megtámadásnak volt kitéve , mert a’ Hírlap első megindulása óta épen ollyan lapja volt a’fejedelemnek, mint bárm­elly más, „ez atyáinktól ránk maradt örökség,“ — ’s az alkotmány’ minden egyéb pontjait revisio alá sze­retném vétetni én is, mint szerették volt kívülünk mind azok, kik a’rendszeres munkálatok’kidolgozására küldötték ki az orsz. választmányokat; de megszorításaim politicai erea­ciójának egyes részleteit, azon tanokat például, mellyek az ország’, a’ nagy test'külön tagjainak compagesét tárgyalják, fogták volna illetni, mert úgy hittem,’s úgy hiszem most is, hogy egynémellyike azon nézeteknek, mellyek előbb köztünk ellenzékiek között, de most már inkább a’ másik tábor’ felei közt a’ municipalis élet’ viszonyairól az öszves álladalom­­hoz mérve divatoznak, rokonabb a’ privilegiált státusok’ eszméjével mint a’ képviseleti rendszerrel , rokonabb az aristocratiával, mint a’ democratiával; ’s hogy ez úgy van, ad captum bizonyítja azon körülmény is,miszerint a’ petitio­­jog’, a’ verificatio’ ’s a’ t. kérdéseiben azok védették a’ municipalis mindenhatóságot az országgyűlés ellenében,a kiknek jó szándékát kétségbe vonni nincsen okunk, de kiket,­ ellenségeik sem fognak gracchusi törekvések’ gyanújába venni. A’ mondottaknál fogva, ’s miután úgy tapasztaltam, hogy barátaim is, kikkel több év óta egy czél felé , egy irány­ban működni szerencsés voltam, ’s kiknek közre munkálá­­sától méltán sikert reménylhettem törekvéseimnek, egy vé­leményen vannak velem: természetesen orgánumról kellett gondoskodnunk, melly ezen vezéreszme’ elnöklete alatt a’ köz ügyek felett nyilatkozzék. A’ sajtó nálunk is mind in­kább közeledik azon álláshoz, mellyet minden érettebb poli­ticai társulatban elfoglal, ’s melly minden korkérdés felett kezébe adja az initiativát. És igy, ha akartam, mit akar­nom kellett, hogy azon kérdések, mellyekre nézve ne­­h­ányan — mint mondám — a’ Pesti Hírlapot orgánumunk­nak nem ismerhettük, alkotmányos úton megérleltessenek, hogy elvont tételekből concret valóságokká alakuljanak, hogy az alapul fekvő elv megtermékenyítvén a’ fenálló, az annyi bajjal ’s áhitatos gonddal megőrzött politicai organis­­must, ebből önmagából, ex visceribus ejus léptesse elő azon tényezőket, mellyekre szabadság’ ’s rend’ érdeké­ben naponta érezhetőbb szükség vagyon, — azokat mindenek előtt a’ sajtó’ mezejére kell vala vinnem. Ezért készültem lépéseket tenni hirlapszabaditék’ megnyerésére, ezért en­gedtem Landerer Lajos úr’ felhívásának. A’ Pesti Hírlap’ eddigi szerkesztője, úgy hittem, ’s úgy olvastam nyilatko­zásaiban, ezentúl is munkás leend azon pályán, mellyre olly kitűnő hivatása vagyon, ’s ennélfogva a’ közügy épen nem veszélyeztethetik, ha annyi egyéb tárgynál azon egy zászló alatt küzdvén, egyben másban mindenikünk más más kiin­dulási pontot választ magának. Egyébiránt is köztünk a’ haladás’ ügye már nemcsak theoretical speculatio, miután azon gyakorlati ponton érkezett meg, hol a’ közigazgatás’ tetemes része gondjaira bizatik; következőleg, ha vala mit a’ bölcs mond, hogy „könnyen és kényelmesen lakik gondolat gondolat mellett, de dolog dolgot erősen súrol a’ térben“, egynél több árnyalatban kell mutatkoznia az ügynek, mellyek közül mindenik a’sajtó útján is szükség, hogy kép­viselve legyen. Ennek óhajtásával nyitom meg a­ szerkesztésemre bízott lapot. Több nagytehetséges publicistáink, mint rendes dol­gozó társak, mint levelezők az ország’ törvényhatóságaiból szívesek voltak segédet ígérni, ’s már eddig is tettlegesen járulni a’ vállalat’ előmozdításához; őket a’ nemzet’, az ol­vasó közönség’ bizodalmába ajánlani felesleges volna; övék minden esetre az érdem, ha e’ lap szerkesztésem alatt is tényezőül szolgáland a’ közvélemény’ megállapításához. Magamat mi illeti: bár mi csekély hatással szolgáltam is ed­dig a’ közügyet, azt mégis kivívtam magamnak vigasztaló öntudatul, hogy túl gyermeke vagyok a’hazának. Vissza­tekintek azon évsorra, mióta törekvéseimmel a’ közönség elött állok. Első ifjúságomban lépvén a’ síkra, nem kész munkákkal állottam elő, nem diadalmas hősként nyitottam magamnak pályát; a’ közönség’ szemei előtt, mint fogadott gyermeke, kísérlettem meg az első lépéseket, mértem ma­gamat a’ tárgyakhoz, ezeket magamhoz; választottam , mit üdvösnek ismertem , hagyogattam, mit kártékonynak ta­pasztaltam; egyike azoknak, kik mindig készek, örömmel készek engedni az okoknak, jöjjenek ezek társtól, vagy ellenféltől, de kik, mint az igazság’ rabszolgái, soha semmi áron attól, mit meggyőződésüknek ismernek, egy lépést sem távoznak, így cselekednem, ha szívem nem sugallja, tanácsolta volna az érdek; mert tudtam, hogy, ha van ben­nem erő , azt egyedül leplezetlen jellememnek köszönhe­tem. Az ország’ legjobbjainak barátságát nyertem meg ez által,— nyitva áll az ut, magamat arra nem érdemetlennek mutatni. — Pesten, jul. 1-én 1844. — Szalay László. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. központosítás és helyhatósági rendszer. I. Az emberi elme általános fogalmakat keres, ’s Raco után, mint azelőtt, szívesebben fogad el egyes szabályokat kételkedés nélkül, mint hogy a’ látszólag el­lenkező tények’ nagy tömegéből új törvényeket keresne magának, mellyek csak bizonyos állapotokban ’s bizonyos föltételek alatt alkalmazhatók; — ’s innen van, hogy azon nagy társulatokban is, mellyeket álladalmaknak nevezünk, majdnem kivétel nélkül egyes úgynevezett alapelveket ta­lálunk elfogadva, mellyek elött a’ vizsgálódó ész megáll, mellyeken kételkedni, úgy szólván, nem szabad, ’s m­ely­­lyeknek következéseit nyomozzuk inkább mint helyessé­­geket. . Nekünk magyaroknak kedvencz eszménk: municipalis szerkezetünk. Hazánk egy negyed század óta nagy lépése­ket tett politicai érettségében; napjainkban — hála a’ sza­badabb discussióknak! — közéletünknek majdnem minden ágaiban több józan felfogást’s kevesebb előítéletet találunk, mint annak előtte; az egy pont, melly fölött még, felfogá­som szerint, süni homály uralkodik, úgynevezett munici­palis szerkezetünk’kérdése; — ideje, hogy tisztába jö­­jünk ezzel is, ’s mennyivel általánosb­a’ magasztalás, mely­­lyel alkotmányunk’ ezen részéről szólni szoktunk, mennyi­vel kevesebb viszhangra talált eddig minden, mi annak hi­báira emlékeztetett, sőt mennyivel szenvedélyesebben tá­­madtatnak meg közönségesen azok, kik hazánknak ezen­­ úgynevezett palládiumát — melly a’ régiek’ palladiumakint talán némelly formáiban korunk’ kivánatainak meg nem fe­lel — századunk’ szelleméhez idomítani kívánják, annyival szükségesebb, hogy némellyek, lelkesedés helyett hideg megfontolással tekintve ez instituliót, kijelöljék azon hibá­kat is, mellyeket benne, mint mirideis, egyéb emberi inté­zetben, találunk. Kötelessége minden becsületes embernek ott, hol látja, hogy bizonyos csalódások valakinek kárá­hoz vezetnek, igazságot mondani, — bármi roszul fogad­tatnék is az első pillanatban; ’s fölfogásunk szerint e’ kö­telesség nem válik kisebbé, ha hivatásunk, hogy azt egy nemzet’ irányában gyakoroljuk, ’s nem válik fökép’ akkor, ha egy részről annak egész fontosságát átlátva, a’ másik­ról helyes ítélet helyett számos előítéleteket találunk, ’s ha tapasztaljuk, hogy az előítéletek’ kiigazítására eddig vagy semmi, vagy legalább aránylag igen kevés történt. És csakugyan, ki hazánk’helyzetét ismeri, nem fogja tagadni, hogy mindazon kérdések közül, mellyek­kel ko­runk foglalatoskodik, egy sincs, melly olly általános fon­tossággal bírna, mint épen municipalis szerkezetünk­ kér­dése. — Nemzetünk, melly három század előtt legörnyedve a’ török hatalom alatt, állását —mellyet egykor Europa’ füg­getlen nemzetei közt elfoglalt — elveszte, és széttépve, mint nemzet általános ‘ életet élni megszűnt , szükségkép’ csak egyes törvényhatóságaiban tarthatá föl magát, ’s igy jön, hogy a’ municipalis élet — mellyet Magyarország’ füg­getlen századaiban nemcsak hogy aránylag nagyobb, sőt tetemesen kisebb mértékben találunk kifejtve , mint más nemzeteknél — a’ török elfoglalás’ következtében annyira nőtt, mint azt sehol a’világon nem találjuk. Ennek szük­séges következése, hogy valamint hazánk’ ’s nemzetisé­günk’ fenállását egyedül, vagy legalább nagy részint, mu­nicipalis szerkezetünknek köszönhetjük: úgy további kifej­lődésünk lehetetlen, ha municipalis szerkezetünk — mely­­lyen napjainkban a’bíráskodó, törvényhozó és végrehajtó hatalom nagy részben alapszik — nem rendeztetik el úgy, hogy e’kifejlődésnek eszközül szolgáljon, vagy hogy azt legalább ne akadályoztassa. Nincs, ki a’ municipális szerkezet’ mikénti elrendezésé­nek fontosságát kétségbe vehetné, ’s mégis ugyan van e minden politikai kérdések között egy, melly iránt annyi absolut, egymástól annyira eltérő ítéletet találnánk, mint épen ez? Ha valamelly idegen — tegyük föl, valamelly ch­i­­nai Tocqueville — megtudva keleti származásunkat, ha­zánkba jó, mert azt hiszi, hogy alkotmány, melly alatt mi Európa’ közepette idegen faj létünkre fentartottuk magun­kat, keleti népnek kétségen kívül legalkalmatosabb leend; ’s ha itt viszonyainkat vizsgálni kezdi, valljon mi lesz első ítélete? Tegyük föl mindenek előtt, hogy nem látva még más civilizált népeket, a’ nemesség’ adómentességén nem fölötte bámul, ’s csak a’ nemtelenek’ adóztatási rendszeré­re terjeszti vizsgálatait, midőn látja, hogy A. megyében minden colonicalis telek’ birtokosa 15 , B—ben 3 forintot fizet; C —ben a’teher’ legnagyobb részét szarvasmarha vi­seli; D-ben, hol a’nemesség juhok’ nemesítésével fog­lalkozik, a’ teher a’ jobbágyok’ juhaira vettetett; E —ben ’s F-ben egy ötödik ’s hatodik adókivetési rendszer diva­tozik; ’s igy tovább minden megyében máskép’, legfölebb, hogy az adó majdnem mindenütt a’tökén ’s nem a’ jövedel­men fekszik; — mit fog mondani idegenünk, ha hallja , hogy ez municipális rendszerünk’ következése, fökép’ ha egyik megyéből a’ másikba utazva , a’ legjobb utat napon­ként kétszer háromszor a’ legroszabbal cserélte föl; ha út­jában , csak hogy az út valamelly falu vagy kastély vagy épen puszta mellett menjen keresztül, mérföldeket kelle kerülnie, ’s hallá, hogy ez is a’municipális rendszer’kö­vetkezése, — ha tudtára esett, hogy némelly helyen az itt szántszándékkal hanyagoltatott el, csak hogy a' szomszéd megye’ lakosai gabonát bizonyos vásárra ne hozhassanak; hogy végre, midőn egy helyen olly törvények, mellyek 1836-ban hozattak, még eddig sincsenek végrehajtva, má­sokon már a’ csak 1846-ban hozandó törvények hajtatnak végre, ’s miként mindez municipális rendszerünkből veszi eredetét, — ugyan mit fog gondolni? Melly ítéletet fog naplójába irni keleti Tocquevillánk? nem azt e , hogy Ma­gyarország Istentől megáldott boldog haza, hogy népe jó 106

Next