Pesti Hírlap, 1890. október (12. évfolyam, 270-300. szám)

1890-10-29 / 298. szám

. csendőrkerület parancsnokhelyettesének és földvári báró Földváry Lajosnak, a II. sz. magy. kir. csendőr­­kerület parancsnokának; az őrnagyi illetékeket: Panajott Sándor I. oszt. százados, a IV. sz. magy. kir. csendőrkerület parancsnok-helyettesének; végre kinevezte: főhadnagyokká : a következő hadna­gyokat: Sárpy Györgyöt, az V. sz. magy. kir. csend­őrkerület állományában és Fery Oszkárt, számfelett a VI. sz. m. kir. csendőrkerületnél, a m. kir. honvé­delmi minisztérium XVI. ügyosztályába vezényelve; hadnagyokká: a következő hadapród-tiszthelyette­­seket: Spalla Aurélt a VI. sz. és Bariss Árpádot a IV. sz. magy. kir. csendőrkerület állományában, a m. kir. horvát-szlavon csendőrségnél, főhadnagygyá : Madjerics Antal hadnagyot, a m. királyi horvát-szlavon csendőrparancsnokság állomá­nyában. Színészek kongresszusa. (Saját tudósítóiiktől.) Thália papjai nem imádkozás végett gyülekez­nek egybe kongresszusaikra; nem is áhitatoskodtak ma sem, első napján az idei értekezletnek, mely a megyeház termében nyílt meg délelőtt 10 órakor. Előreláthatták, hogy zajos lesz az ülés, mert hatal­masan szervezkedett az ellenzék. Mert tudniillik, pártokra szakadtak a kongresz­­szus tagjai; nem akarták eleinte bevallani, de a Sziklay János tanácstag ajkain elröppent, hogy ő a „hivatalos párt tagja“, s erre az oppozíció sem res­­telte emlegetni a „balpárt“ voltát. Ez a balpárt tegnap szervezkedett a Színészeti Közlöny szerkesztőségének helyiségében. Szakítani akar a jelenlegi rendszerrel és reformokat kíván lé­tesíteni. Sehogy sincs megelégedve az elnökséggel és meg akarja buktatni. Igen ám, de a hivatalos párt nem hagyja a maga lényegjét. Azt hangoztatja, hogy bizony akárki mit beszél, ember a talpán az öreg. Jó része van benne, hogy a színészek viszonyai javulnak, a nyug­díjintézet fejlődik s már házra is tett szert, a színé­szeti kiállítás, melynek anyagi sikere tagadhatatlan és erkölcsi sikere sem megvetendő, nagyobbára az ő műve és a százéves jubileum érdekében is sokat tett. Így vélekednek különösen a jobban szituált szí­nészek, kik azt hangoztatják, hogy az ellenzék oly emberek után indul, kik sohasem voltak színészek, nem ismerik a színészek bajait s kik jogtalanul aka­dékoskodnak. • Hát annyi bizonyos, hogy a színészek ügyébe olyanok is szólnak, kiknek tulajdonképen kevés kö­zük van hozzá; pedig hát a lakatosok egyletében nem igen hagynak szerepelni vargákat és a szabók sem indulnak esztergályosok feje után. Az ülést megelőzőleg teljes békesség uralkodott és vidáman beszélgettek a pályatársak, kik isten tudja, hány társulatnál voltak már együtt, hányszor szakadtak el egymástól. Csak az erősebb nem volt képviselve; bármily emancipáltak a színésznők, úgy­­látszik, a múzsák eklézsiájában is hallgatnia kell a szép nemnek. A kongresszuson résztvevő színtársulatok és képviselőik névsora a következő: Aradi Gerő, Bács Károly, Székács Andor, Kövessy Albert, Hel­­tay Nándor, Dr. Herman Antal ; Kolozsvári nem­zeti színház : Nagy Vince, Fenyvessy Emil; Csóka társulata : Peterdy Sándor, Breznai Géza; székes­­fehérvári társulat : Szántó Lajos; egri színház : Déms­ky Antal; szegedi színház : Molnár László, Pósa Lajos, Hentaller Lajos ; Zoltán társulat: Réthy L. Pál; Balmay társulata: Bihary Béla, Szilágyi Béla ; Kömley társulata : Abonyi Gyula, Saághy ; Krecsányi társulata : Komjáthy János, Csiszár Kál­mán ; Bátory Endre társulata: Polgár Károly ; debreceni színház : Lukácsy Sándor, Balassa Jenő, dr. Bakonyi Samu; Fábián László társulata : Folli­­nus Aurél; ifj. Károly Lajos társulata: Molnár Viktor, dr. Váry Béla ; Somogyi társulata: Sásdy Károly, Latabár Kálmán ; kassai színház : Hatvani M., Faludy Antal, Zilahy Gyula; népszínház: Kassay, Hunyady, Szirmai Imre; Miklósi­ társu­lata : Móri Sándor ; Veszprémi társulata : Lorándy Tivadar ; Festi társulata : Gáspár Imre ; Balogh Árpád társulata : Monory Sándor ; Bokodyné tár­sulata : Láng Ödön ; Geröly társulata ... Szeles Jó­zsef ; Hubayné társulata : B- Szabó Ödön ; Szé­kesfehérvár : Odry Lehel, Rónaszéky Gusztáv, Feld Zsigmond ; Szigethy Jenő társulata: Szathmáry Károly. Személyesen megjelent igazgatók : Arady, Tiszay, Bokody, Makó, Krecsányi, Zajonghy, Pesti, Somogyi, Csóka és Heltay. Igazgatót képvisel­nek­. Miklósyt Polgár Béla, Budaynét Hubay Gusztáv, Nagy Paulát Solymosy, Zoltánt Berényi Gyula, Gerölyt Sántha, Szigethy Jenőt Hajnal István, Egryt Pálffy György, Balmayt Takács Ádám, Bogyót dr. Kovács Dénes, Jeszenszkyt Szatmáry. Festők érdekes arctanulmányokat tehettek volna a teremben; a­ki látta ezeket a szép, szálas, kifeje­zésteljes arcú alakokat, mesének hiheti mindazt, mit a színészek nyomoráról hallott beszélni. A legkiválóbb alak természetesen Zajonghy direktor; túl tesz Nagy Lajoson, ki csak egy fővel magaslott ki környezetéből ; Zajonghy két fővel is túl emelkedik a többin; állítólag ezért éri el oly könnyen a magas C-t. — Solymossy, ki egy női direktort képviselt, oly komolyan nézte kollegáit, mintha sohasem humorizált volna; pedig körülbelül az összes színpadokon megfordult már, melyek a kongresszuson képviselve vannak; a Moors Lueifer­­arcán veszedelmesen csillog a evikkel; Csiszár bá­natosan nélkülözi a nőket, kik előtt bonvivant tehet­ségét mutogassa; az öreg Szilágyi, a népszínház nem rég elhunyt jeles komikusának atyja is ott jár a többiek közt; Feld Zsigmond mindenkivel diskurál; hadd lássák, milyen jól tud magyarul; Csóka azt produkálja, hogy lehet valakinek direktor létére hatal­mas fekete szakálla is; Szeles azt beszéli, hogy Shakespeare tulajdonképen neki irta a Lear király szerepét. Krecsányi azon tűnődik, hogy nem le­­hetne­ a kongresszusi tagokkal élőképeket rendezni. Az öreg Vasvári Kovács ott ül oldalvást a pub­likum közt, melyet kívüle még néhány lelkes színi tanodai növendék képez ; tiszteli ám az öreg az élő művészeket is. Feleki nyitja meg az ülést, mert Ribáry Jó­zsef elnök betegsége miatt el nem jöhet. Üdvözli a tagokat és hangsúlyozza, hogy még nagy feladatok várnak a magyar színészekre. — Mmindenütt, hol mmég mmeg nem szólalt a mmagyar mmuzsa, mmeg kell szólalnia! De bár­mily keményen ejti is ki az m betűt, az elnöki széket meg nem üli elég keményen, és az ő túlzott engedékenységének tulajdonítható, ha délutáni egy óráig húzódtak el a választások. Miután Tiszai és Bokody elvégezték a verifiká­lást, és a néhány mandátum ellen felmerült kifogást elintézték, a közgyűlés alelnökökké Várady Antalt és Odry Lehelt, jegyzőkké Derék­yb és Szakácsot választotta. Váry Béla dr., ki már az igazoló bizottság je­lentése ellen is felszólalt s tapintatlansággal vádolta a bizottságot, ellenezte a Várady megválasztatását, de Beödy Gábor és vele a közgyűlés ezt az ellenzést tartotta „tapintatlannak“, annál inkább, mert Várady már évek óta alelnöke a színészed kongresszusoknak Hosszú vita keletkezett a kérvénybizottság meg­alakítása körül. A tanács Aradit, Fenyvessyt, Pósát, Szirmait és Pestit jelölte s egyszerű felállással akart szavaztatni, Vali Béla azonban a maga és megbízói nevében részben másokat proponált. Az elnök sehogy sem tudta fentartani a rendet. Egyszerre hárman is beszéltek. Be­italler azt követelte, hogy bárcákkal sza­vazzanak , szemére hányta az elnökségnek, hogy nem akarja megengedni a szabad választást. Erre persze Feleky szörnyen tiltakozott. Felszólaltak Horváth, Sólymossy, Rónaszéky, Csiszár, Beödy stb. s végre abban állapodtak meg, hogy mégis csak bár­cákkal szavaznak. Megválasztották Aradit, Bágyonit, Balassát,­Pósát, Bácsot, Fenyvessyt és Molnárt; csak Aradi kapott 61 szavazatot, a többiek negyvenet sem kaptak. ■— A bizottság választása baj nélkül ment végbe. — Számvizsgálók : Breznay, Bokody, Szántó, Valentin és Feld. — Jelentést tevő bizottság: Peterdy, Csiszár, Kassai, Komjáthy, Moori. — Ezután Bártfay titkár bejelentette az 1890-ben uj választás alá eső tanácstagokat. Ezek: Fővárosiak : Ribáry Jó­zsef, Feleky Miklós, László Elek, dr. Sziklay János, Szabó Antal. — Vidékiek : Aradi Gerő, Bács Károly, Egry Kálmán, Kiss Ferenc, Molnár László Vali dr. itt is talált kifogásolni valót, mert hát a titkár azt találta mondani, hogy „újjá válasz­tandó“ tanácstagok, pedig hát a titkárnak csak azt kell bejelenteni, hogy e tagok kilépnek, nem pedig, hogy újjá választandók. — Krecsányi igazgató nem tartja helyén­valónak az ilyen szőrszálhasogatást. Végül felolvasták a Breznay interpellációját, melyben kérdőre vonja az igazgatótanácsot, a­miért elhalasztotta a kongresszust, kiállítást rendezett, új hivatalt létesített az irodában, megkezdette a házépí­tést, jogtalan előnyökben részesítette Palotay Piroskát, nem elég jól kamatoztatja a pénzeket, újra követel már befizetett illetékeket. Mi több, még azt is kérdi, hogy a nyugdíjház alapköve letételénél miért arrogálta magának épen Bényey az első kapavágást. A tömén­telen kérdésre az elnök legközelebb fog felelni. Ezután a kongresszust holnap délelőttre ha­lasztották. PESTI HÍRLAP ,890. október 29. Fővárosi ügyek. — Budget és tandíjmentesség. A pénzügyi gazdasági bizottság Márkus József tanácsos elnöklete alatt ma délután tartott rendkívüli ülésében kezdte meg a főváros jövő évi budgetjének tárgyalását. A költségvetési előirányzat a főváros háztartásának egyensúlyáról tanúskodik s a bizottság azt álta­lánosságban egyhangúlag elfogadta.­­ Az ülés folyamán szóba került Fenyvessy Adolfnak az ingyenes népoktatásra vonatkozó indítványa is, mivel az szorosan összefügg a főváros bud­­getjével. A bizottság hosszas vita után elve­tette Fenyvessy indítványát s a tanács javaslatát fogadta el ama módosítással, hogy a tandíj fizetése alól fölmentendők mindazok, kiknek szülei 40 forint állami adónál kevesebbet fizetnek. A tanácsnak a budgetre vonatkozó jelentését Bartha László tanács­­jegyző olvasta fel. A költségvetési előirányzat szerint tudvalevőleg a főváros háztartásában az egyensúly helyre van állítva, mert 9.857,375 forint bevétellel szemben 9.357,375 forint kiadás mutatkozik. Miután a budgetet általá­nosságban egyhangúlag elfogadták, a részletes tárgyalást kezdték meg. A m­ai ülésben le­tárgyalták a rendes bevételek rovatát, mel­t­­ semmi változtatást sem tettek. A bizottság a pénzügyminisz­­tert felkérendőnek tartja, hogy az italmérési jövedék­ből a fővárost illető részlet megközelítő felét minden év július havában szolgáltassa be a főváros pénztá­rába, a második részletet pedig a végleges leszámolás után. A tárgyalást pénteken folytatják.­­ A fővárosi egylet ma délután 5 órakor Morfin Imre elnöklete alatt ülést tartott. A napirend előtt Bálint Ferenc interpellálta az elnököt, hogy a vásárcsarnokok ügye milyen stádiumban van ? Morlin sajnálja, hogy felvilágosítást nem adhat e tárgyban. Ő ugyan tagja a közélelmezési bizottság­nak, de ott régen szó sem volt róla , igyekezni fog azonban a legközelebbi ülésen kérdést intézni a vásárcsarnokot illetőleg. Huszár Kálmán dr. úgy tudja, hogy ezt a kérdést négy esztendő óta tanul­mányozzák. Az idén is Matuska tanácsnok a főváros költségén a berlini vásárcsarnokokat tanulmányozta. A külföldi vállalkozók egyre-másra jönnek, hogy mi lesz hát a vásárcsarnok ügyével, de biz az még min­­dig a tanulmányozás stádiumában van. Reményi An­tal is ismeri a tanulmányozási rendszert. A csatornázást 20 esztendő óta tanulmányozzák s ez sem lesz addig meg, míg egy erélyes kéz leirat alakjában nem su­hint rá a mi közigazgatásunkra. Ha Baross maradt volna belügyminiszter, biztosíthatja tagtársait, hogy már volna impozáns és minden igényeknek megfelelő vásárcsarnokunk. Elnök azt hiszi, hogy meg kell sür­getni a kérdést egy legközelebbi közgyűlésen is. Ez­után áttértek a holnapi közgyűlés elé kerülő tárgyakra. Színház, zene, képzőművészet. Az új intendáns. Biztos forrásból nyert értesülés szerint az intendánsi kérdés megoldottnak tekinthető. Miután a Radvánszky Géza báróval folytatott tár­gyalások a báró vonakodása miatt eredményre nem vezettek, a kormány Zichy Géza grófhoz fordult, a ki bizonyos föltételek alatt ké­s­z a­z in­t­en­dá­n­s­i ál­l­á­s elvállalá­sára. Kinevezése azonban csak újév után vár­ható s addig Beniczky Ferenc tovább vezeti a nemzeti színház és az opera ügyeit. Azok közül, a kik mint intendáns-jelöltek még szóba jöttek, megemlítjük Mi­halo­vics Ödönt, az orsz. zene- és színművészeti akadé­mia igazgatóját, továbbá Nopcsa Elek b. or­szágos képviselőt, a finom műveltségű főurat és színházi viszonyaink alapos ismerőjét, valamint Rakovszky Géza (s nem, mint némely lap tévesen írta: „István“) orsz. képviselőt. Zichy Géza gróffal egy magas művelt­ségű, széles látkörrel biró, igazi gentleman kerül színházaink élére, a­kit nemcsak irodalmi és zenei szakképzettsége, hanem finom, tapintatos modora is kiválóan képesít az intendánsi kényes állásra. Ismeretes Zichy Géza gr. működése az irodalom és a zeneművészet terén. Művészi sike­reit nemcsak az ország, hanem a külföld is hir­deti. Pedig az ő egész élete csak a magyar művészetnek volt szentelve. És ezt külö­nösen a magyar kir. operára való tekin­tettel kell hangsúlyoznunk. Mert ebben garanciát látunk arra nézve, hogy az ő vezetése alatt ez a műintézetünk meg fog felelni ma­gasztos hivatásának, mely abból áll, hogy az operai művészetet, első­sorban pedig az eredeti operairodalmat s ezáltal közvetve a m­a­­gyar zenét, fejleszsze és felvirágoz­tassa. A babérok, melyeket Zichy Géza gr. mint m­agyar költő és magyar zene­szerző aratott, biztosítékot nyújtanak, nekünk

Next