Pesti Hírlap, 1890. november (12. évfolyam, 301-329. szám)
1890-11-08 / 307. szám
1890. november a. pesti hírlap a szivartárcáikat. De a hideg udvariasság korszakában legfeljebb azt lehet kérdezni: — Ugyan kérem hol kaphatni itt legközelebb szivarokat? A mire következik a felelet: — Itt a trafikban. Igen, igen, azelőtt a Bossányi László zsebe volt a legközelebb, most a magy. királyi trafik van, így kellett ennek lennie, először mert a reformok kormánya uralkodik s másodszor, mert az uj háznagynak Almássy Gézának okvetlenül felelnie kellett a Bezerédj-féle kandallókra a trafikkal. Tromf a tromfra. A háznagyok olyan legények, hogy institúciókkal felelgetnek egymásnak. Az új alkotás a buffetben van elhelyezve, egy magas imponáló szekrényben két elárusító is felügyelete alatt s már három nap óta is sokkal fontosabbnak bizonyult, mint ahogy kontempláltatott. Mikor Guttenberg János feltalálta a könyvnyomtatást, nem gondolhatott arra, hogy ennélfogva most már a Mocsáry röpiratai is nyomtatásban fognak megjelenni, mert különben abbahagyta volna a dolgot. Irinyi se sejtette a gyufa feltalálásánál, hogy ezzel fogják magukat megmérgezni a szerelmesek. Almássy Géza még kevésbé számított rá, hogy ő lesz megteremtője a parlamenti kritikának. Mert immár azzá vált e trafik. Ha átlapozzuk üzleti könyveit, megtaláljuk bennük a beszédek súlyát, hatását, homorú és domború lencséken tekintve a dolgokat. Bevétel Helfy beszéde alatt 6 írt 54 kr. Horánszky beszéde alatt írt 23 kr. Helfy tehát 31 krral gyengébb szónok Horánszkynál. Szapáry beszéde alatt bevétel 2 kr. (Valamely szélsőbal szíhatott ki odakünn egy kurta szivart.) Csatár beszéde alatt a havanna szivarok fogytak, mert a nagy demagógot épen a nagy urak nem hallgatták. Az elárusító cég nagy reményeket köt világosi Gaál Jenőhöz, de ahogy a mai szónokokba láttuk, még Kun Miklós is kinőheti magát. II. A száműzött tündérek. A trafik még hagyján, hadd hirdesse itt is fennen, hogy füst, minden csak füst. Füst a beszédek, füst a hatalom. Az izzó, pattogó tüzes zsarátnok szikrái is azt beszélik a kandallók mályában: Füst, füst! De miután már szétnéztünk a buffetben, lehetetlen föl nem sóhajtani még egy reformeszme fölött, melyet alighanem Irányi sugalmazott a háznagynak. Vége a poézisnak. A két Hébe elmenőben van. A buffet-t januártól kezdve kiadják Dobosnak s frakkos pincérek fogják fölszolgálni a reggeliző honatyákat. Nem mondja többé reggelenkint Krajtsik: „Mit álmodott Giziké?“ Giziké nem lesz többé. Nem fog már ugrándozni a miniszterek körül. Kinek az állát csipkedik meg ezentúl a pajkos öreg urak? A szoknyák suhogása szinte megszépítette e sivár falakat. S ha egy kis csengő női kacagás hallatszott ki néha a folyosóra, még az öreg Szathmáry Miklós is vigabban tipegett fel s le a miniszteri szobától az elnökéig. Így elkelt ide az a két szép leány, mint egy homályos mogorva sikátorba a napfény. De vége, vége! Ezentúl nem marad más női alak a patriae patres barlangjában, mint az a vén anyóka, aki a folyosót szokta elsepregetni. De ebben csak a túlságosan korán érkezők gyönyörködhetnek. Erre mondta Beöthy Algernon, hogy a „haza anyja.“ De még a honfoglalás előtti korból. Az ülés lefolyása. Megbeszélvén a külsőségeket, áttérhettünk a napirendre. A szélsőbalok, elfelejtkezvén Eötvös Károly hazafias óhajtásáról, hogy ők is hivassanak meg az udvari ebédekre, ma a királyi udvartartás költségeit ostromolták. Meszlényi kezdte a párt nevében (de nem versben) hogy azt mondja elfogadják a tételt, de magyar udvart akarnak, nem pedig olyat, ahol Jókait így jelenti be a német tiszt: „Jókai von Mór.“ Nagy a gyanú, hogy ezen ötlet elmondhatása kedvéért keletkezett az egész vita, melyben részt vett Szapáry, Ugrón, majd igen szép beszéddel Wekerle, sok jót elmondván az udvarról. Irigyelte is tőle Jókai. (Odadta volna ezért a beszédjéért a legszebb öt kötetes regényét.) Mert Jókai ott hallgatta a médiumon nagy élvezettel, közbe-közbe a kabarékokat élcelve, mert biz azok arra a sorsra jutottak szegények, ahova egykor a tanfelügyelők, hogy akinek valami elmésség a fejében megterem, mingjárt rájuk keni. — Nézd csak, ez a mi Kornélunk olyan kevélyen ül ott mint az én bécsi katonatisztem. .. — Hát az hogy ült? — A’ biz úgy feszengi, mintha ő maga vesztette volna el a königretzi csatát. Ábrányi Kornél azonban voltaképen a Beöthy Ákos véres nadrágjára volt kevély, aki ma a szélsőbal felfogásához csatlakozott. De rosszkor, mert felugrott a tudománytól terhesen Pulszky Ágost és kigombolyntotta a közjogi felfogások összekuszált fonalát. Szapáry Gyula pedig ama panaszkodókra cserdített rá nagyon ügyesen, kik a magyar udvari méltóságok politikai befolyásának hiányáért siránkozának (mert nagy nemzeti zokogás volt e miatt a dikciókban.) Hiszen csak az kellene még, monda Szapáry, amit az urak akarnak, hogy a felségre mások is gyakoroljanak politikai befolyást a felelős minisztereken kivül. Ezzel egészen rajok pirított. S az udvartartás: költség keresztül ment. Ő felsége egy esztendőre, hála istennek, megint el van látva. Visszatért a Házba újra a nyugalom, csak Hegedűs Sándor sóhajtott fel búsan az előadói széken: — Ha erre az ,,elfogadott tételre“ két órai vita lett, mennyi lesz majd az el nem fogadott tételekre ? Az elnök feje felett delet mutatott az óra. A kimerült Ház, mely ekkora összecsapást is már régen látott, kivonult a folyosóra, hol Orczy beszélte mintegy illusztrációul a Szapáry felszólalásához. ” — A király roppant korrekt az ilyenekben. Mikor külügyi osztályfőnök voltam, soha se beszélt velem magyar ügyekről, mióta miniszter lettem, soha sem beszélt velem külügyekről. Hajszálnyira vigyáz a paritásra is. Tegnap Bécsben kellett lennem, hogy ha Jaaffee ott lesz Miklós nagyherceg körül, a magyar kormánytól is ott legyen valaki. S kettőnket mutatott be a nagyhercegnek legelsőkül. Bent a teremben csendesen indultak meg a kisebb tárcák. Egy kicsit nevettek ugyan Detrichnek (az ősembernek), a ki szinte megéri azt a nagy summát a kormánynak, a mibe belekerült. Kun Miklós előadása azonban valóságos „gyászoló közönséggé“ varázsolta át az elálmosodó Házat s talán el is aludtak volna a haza atyái, ha Ugron Gábor nincs, akinek most rá kell licitálnia az anyapártra. A miniszterelnökség tételénél egészen beleesett abba a hangba, amelytől az anyapártnál megcsömörlött volt. Kivörösödve, ingerült gesztusokkal, kiabáló hangon beszélt a megszokott thémákról, a magyar zászlóról, a címerről, a Hentzi szoborról, citadelláról és a Tisza Lajos gróf mosolygásáról. Ezek voltak a gravamenek s egy-két elevenebb összecsapást provokáltak. E nagy tehetségű szónok némely beszédjei olyanok, mint ama helybeli levelek, a mikre öt, sőt néha tiz krajcáros márkát ragasztanak ; mikor pedig három krajcáros bélyeg is elég volna. _________________________ Országgyűlés. I. A részletes vita a királyi udvartartás tételénél mindjárt nagy habzással indult meg, bár a szélsőbal — az idén először — megszavazta az udvartartás költségeit. Meszlényi Lajos indította meg a vitát s utána egész sereg szónok sürgette a külön magyar udvartartást. Az opportunus álláspontot Szapáry gr. miniszterelnök mindjárt a vita elején"védelmezte s Ugron Gábor meg Helfy Ignác későbbi beszédeire Wekerle pénzügyminiszter felelt meg. A pénzügyminiszter, ki meleg hangon védelmezte az uralkodó házat ama vád ellen, mintha tagjai nem jönnének közénk s egyáltalán az udvar idegen lenne hozzánk, beszéde egy passzusával, melyben azt állította, hogy az elkülönített magyar és egy egészen elkülönített osztrák udvartartás politikai abszurditásra vezetne, éles válaszokat provokált. Beöthy Ákos, Horánszky Nándor, Ugrón Gábor, K. Kaas Ivor egymás után szólaltak föl, többé-kevésbbé szenvedélyes hangon érvelve a mellett, hogy a magyar udvartartás közjogi intézmény. A túloldalról a pénzügyminiszter, Pulszky Ágost és végül dr. Szaáry Gyula miniszterelnök válaszoltak a támnaásókra és az ellenzéki argumentációra. A ház költséget egyhangúlag megszavazta. A képviselőház költségeinél, a közös ügyeskiadásoknál jelentéktelen viták támadtak, más dsebb tételeket szó nélkül elfogadtak. Vehemensebb támadást intézett Ugrón Gábor a miniszterelnök ellen annak tárcája tárgyalásakor, a nála szokásos szónoki erővel színezve nemzeti álláspontját. Eközben élesebb hangú összekapás is történt Ugrón és gr. Tisza Lajos, Ugrón és a miniszterelnök közt. A rendelkezési alapot egyik ellenzéki párt se fogadta el. Gaál Jenő (pécskai) kijelentette pártja nevében, hogy a rendelkezési alapot, mely bizalmi szavazatot foglal magában, nem szavazza meg. A tárgyalás a belügyi tárcáig haladt. II. A képviselőház ülése nov. 7. Bejelentések: Péchy Tamás elnök az ülést d. e. 10 órakor megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után bemutatja a belügyminiszter átiratát, mely szerint ő császári és apostoli királyi felsége f. évi október hó 16-án kelt legfelső elhatározásával Beniczky Ferenc v. k.r . tanácsost, a budapesti magyar nemzeti színház és operaház intendánsi állásától való felmentése mellett Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye és Kecskemét város főispánjává kinevezni méltóztatott. Ezzel kapcsolatban bemutatja Beniczky Ferenc képviselő levelét, mely szerint képviselői állásáról és közigazgatási bizottsági tagságról lemond. Bemutatja továbbá a beérkezett kérvényeket melyek a kérvényt bizottsághoz utasittatnak. A kir. udvartartás. Következik az 1891. évi államköltségvetés részetes tárgyalása és pedig az u. n. kisebb tárcák. A királyi udvartartás tételénél Meszlény Lajos szólal föl s panaszkodik, hogy Budán nincs magyar udvartatás, hiszen megesett egy udvari ünnepélyen, hogy a német tiszt igy jelentette be Jókait „Jókai von Mór“, a mivel a móriak nagyon megtisztelve érezték magukat. Megszavazza a szóló és pártja a tételt, de azzal az óhajjal, hogy legyen igazán magyar udvartartás. Szapáry Gyula gr. miniszterelnök : Az 1967. XII. t.-cikk szerint az udvartartás költségeit nem a