Pesti Hírlap, 1891. február (13. évfolyam, 32-58. szám)

1891-02-20 / 50. szám

6 PESTI HÍRLAP 1891. február 20. Színház, zene, képzőművészet. * (Az operaházban) ma Takáts megbetege­dése folytán az előre hirdetett „Windsori víg nők“ helyett az „Ezred leányát“ adták Biacchi Biankával. * (Népszínház) A Suhanó mai előadása zsúfolásig megtöltötte a népszínházát. A kiváncsi kö­zönség ugyanis, olvasván a reggeli lapokból, hogy Reményi is megnézi a Konti népszerű operettejét, minden helyet elkapkodott s a színház annyira tele volt, mint valami premieren. A Repülj fecském, hírneves szerzője fia és néhány zenész kíséretében a főváros páholyában jelent meg, a­hol Csendics taná­csos fogadta. Az előadás különben, mely már a het­­venegyedik volt, ma is sok tapsra és újrázásra adott alkalmat. Blaha Lujzának majd minden egyes énekszámát megújráztatták, mint mindig, valahány­szor ez a fölülmúlhatatlan asszony az ő csodálatos művészetét ragyogtatja. Nagyon tetszett Réthy Laura is, az új Eliz, ki a megboldogult Ligeti Irma szere­pében finoman és sok ízléssel játszik s a­mit külö­nösen ki kell emelni, igen szépen énekel. A zenekar, dacára, hogy a szerző maga dirigálta, egy kissé gyönge volt. * (Mahler Gusztáv lemondása.) A „Zene­világ“ azt a hírt hozza, hogy Mahler Gusztáv, az operaház igazgatója, mielőtt még Zich­­y Géza gróf az intendánsi állást elfoglalta, beadta a minisztérium­hoz állásáról való lemondását oly feltétellel, ha 40,000 forint végkielégítést adnak neki. A miniszter azonban a lemondást ily formában és ily feltétellel nem fogadta el. * (Újházi Ede) e hó 24-én a győri Lloyd nagytermében előadást tart a győri kereskedelmi be­­tegsegélyző és társaskör javára. * (Magyar ciklus.) A kolozsvári nemzeti szín­házban rendezett magyar ciklust, melynek folyamán 48 napon 42 magyar írótól 56 művet adtak elő, ma fejezték be. — Előadták Serly Lajos ünnepi nyitá­nyát, Hegedűs István epilógját és Jókai,,Szigetvári vértanuk“ című drámájának első felvonását. * (Bossi), a híres tragikai művész tegnap kezdte meg vendégszereplését Bécsben mint „Othello“. — rendkívüli hatást aratott, de nem nagy közönséget vonzott, ami leggyakrabban sorsa a Rossi vendégsze­repléseinek. * (Wagner-ü­nnepély Velencében.) Nyolc évvel ezelőtt halt meg Wagner Richárd a velencei Vendramin Calergi palotában. Halálának évforduló­ját kegyeletesen ünnepelték meg a velencei zenészek. A Márkus-téren nyilvános hangverseny volt, mely­nek műsorát a nagy zeneköltő szerzeményeiből állí­tották össze. A Lyceo Marcelloban is rendeztek ze­neünnepélyt. * (Kritika Amerikában.) Homer nem tudta jobban ecsetelni Heléna bájait, mint hogy elmondta, mily benyomást tett szépsége Trója agyjaira ; követi példáját a „New-York Herald“ szindizálója, ki Bern­hardt Sáráról a „Tosca“ előadása után következő­ket írta: „A nézők közül, kiket a negyedik felvo­násbeli tőrjelenet a művésznő remek játéka folytán leginkább megrázkódtatott, említjük Dana Károly urat, ki kétszer is elővette zsebkendőjét és sokat könyezett; Cathing Vilmos tábornok annyira el volt ragadtatva, hogy tüdeje minden erejével éljen­­zett; Wilder P. marsall több ízben egész testében remegett és last not least körülbelül egy tucat előkelő hölgy lelkesedéséből összetépdeste a műsort és cse­kélyebb hisztérikus rohamokba esett.“ A m. kir. operaház szabályrendelete. Említettük már, hogy Zichy Géza gr. inten­dáns a m. kir. opera számára uj szabályrendeletet dolgoztatott ki, mely néhány kisebb ügykezelési intéz­kedésen kívül több lényeges pontban tér el az előbbi szabályrendelettől. Az új szabályrendeletet Szapáry Gyula gr. belügyminiszter már jóvá­hagyta és az febr. 1-je óta tényleg életbe is lépett. A legnevezete­­­sebb újítást az intendánsi jogkör jelentékeny kiszélesítése képezi. Erre nézve a szabályrendelet 20. §-a következőleg intézkedik : „Az intendáns határoz a művészeti igazgató ál­tal e szabályrendelet 29. §-a (mely §. a művészeti igazgatóra ruházza a művészi személyzet teendőit) ér­telmében a művészeti személyzet szervezése, szerződ­tetése vagy alkalmazása iránt előterjesztett javaslatok felett s a­mennyiben az intézet érdekében szükséges­nek látná, a művészeti igazgató javaslata kö­rén kívül — saját felelősségére — szerződéseket köthet“. Eddig ugyanis a szerződések kötése kizárólago­san az igazgatói jogkörhöz tartozott s az intendáns­nak csak a jóváhagyás volt fentartva. De az inten­dánsi jogkör kiszélesítését a 40. § még pregnánsab­ban jelöli meg. E §­ ugyanis igy szól: aA művészeti igazgatónak a jelen sza­bályrendeletben és a színházi törvényekben felsorolt egyes vagy összes jogait a megfelelő okokból és ezek alapján előállott szükség esetén az intendáns saját felelősségére személyesen gya­korolhatja, ha és amenyiben erre és pedig az egyes jogokra vonatkozólag sürgős esetekben utólagosan, az összes jogokra vonatkozólag pedig előlegesen a bel­ügyminiszter jóváhagyását kellően,indokolt felterjesz­tés alapján kinyeri“. Nevezetes újításnak tekinthető az igazgatósági tanácsosi állásnak kreálása. Az igazgatósági ta­nácsos azonfelül, hogy az eddigi jogtanácsos összes teendőit végezni tartozik, esetenkint még mint az intendáns helyettese is szerepel és a 23. §. értel­mében intézkedik és eljár mindazon ügyekben, me­lyek az operaházi és nemzeti színházi szabályrende­letek értelmében az intendáns hatáskörébe vannak utalva és a­melyek elintézésével az intendáns által megbizatik. Az általános intézkedések 3. §-ában kimondva látjuk, hogy az operában az előadások nyelve a magyar és a törekvéseknek a magyar egy­­nyelvűségre kell irányulnia , azonban kivételes kényszerhelyzetekben egyeseknek esetről-esetre meg­határozandó időtartamra idegen nyelv használata is megengedhető. Ugyane fejezet 4. §-a egy fontos mű­vészi intézkedést is tartalmaz, a­mennyiben kimondja, hogy egész estét betöltő balletek rendszerint nem adatnak. A fentebb említett 20. és 40. §-ok intézkedé­seitől eltekintve, a művészeti igazgató hatásköre a régebbi maradt. A rendezői állás ügyköre szintén nem változott, csak a mulasztásából előálló oly vét­ségek, melyek botrányokat idéznek elő, vannak szi­gorúbb büntetéssel megjelölve. Az operabíráló bizott­ság e szabályrendelet szerint úgy van szervezve, mint a­hogy annak idején a nemzeti színházi, drámabíráló bizottság volt szervezve. E bizottság ugyanis a 147. szakasz szerint az operaházi igazgatón kívül öt tag­ból áll; az intendáns elnöklete alatt két színházi és két nem színházi szakértőből, kik a hozzájuk küldött vezérkönyvet kötelesek egy hó alatt megbírálni s arról írásbeli indokolt véleményt adni. Végül megemlítjük a 155. §-t, mely a követ­kező szigorú intézkedést tartalmazza: „A m. kir. operaház és a nemzeti színház beléletét, házi ügyeit sem szóval, sem írásban, vagy épen nyomtatásban a nyilvánosság elé vinni nem szabad. E tilalom meg­szegése esetén fegyelmi eljárásnak s ez alapon 50 forinttól 500 forintig terjedhető pénzbírságnak, eset­leg — súlyosabb vétség esetén — elbocsátásnak van helye.“ Szilágyi beszél. — Egy karzatlátogató megfigyelései. — Soha érdekesebb, különlegesebb arcot, mint a milyen Szilágyi Dezsőé egy nagy beszéd keretében, mikor mondani valója van, mikor hatni akar és a mikor teljes odaadással, valóságos gyönyörűséggel húzza föl a szóáradat hatalmas zsilipjét. A mai ülé­sen, az alatt a két és fél óra alatt, a­mit — kisérve olykor az ellenzék zsivaja által — a beszédével be­töltött, oly gazdag, oly színpompás változatát adta az arckifejezéseknek, a milyent művész a színpadon még nem produkált s félő, hogy nem is fog produ­kálni soha. Midőn a Kaas Ivor felszólalása alatt bejött s midőn a szélsők közbekiáltásaitól kisérve helyére ment s ott állva maradt, az arca bizonyos hetyke­séget fejezett ki, s a mint hamiskásan oda pillantott Apponyi felé, akármelyik piktor is modellnek ve­hette volna annak a népdalnak illusztrációjához, a­mely népdal azzal kezdődik, hogy: „Vagyok olyan legény mint te . Vágok olyan rendet mint te.“ A követ­kező pillanatban azonban, mikor elrebegte a „Tisz­telt Ház“-at, az arca már egészen más volt. A hety­keség, a hamiskás le volt simítva róla és előttünk állt egy méltóságos arckifejezésű ar, a­ki el van hatá­rozva arra, hogy szárazon, érdektelenül, de rendkívül hosszasan beszél­ő Kaas Ivor-utánzatot mutat be. Mindez azonban alig egy pár percig tart. A nagy, sima, kifejezéstelen arc mintegy villámütésre átváltozik a testtartással együtt. A szemek szemér­mesen lehunyódnak, a fej kissé lefelé és féloldalvást hajlik, a száj mintegy kicsinynyé húzódik össze; két kezét lebocsátja s azzal a két kézzel a szalonkabátja alját fogja s a mint a hangja is lágyabbá változik, szinte egy szemérmes naivát látunk és szinte vár­juk, hogy ezt suttogja: „No . . ., ne izéljen.“ A naivából azután rögtönösen kiugrik egy újabb változat. Szigorú, mondhatni kegyetlen arc, szúró szemek, merev, egyenes testtartás s a hang­ban fenyegetés, a­mint Polonyira mered és festeni való anyóst mutat. Alig térünk magunkhoz az ámulatból, midőn már a dermesztő látványnak vége van s új arckife­jezésben, egészen más testtartásban gyönyörködünk. Félig meghajlik, a jobb kezét az ajkához emeli, mintha csókot készülne dobni az ujjai hegyével, a szemeiben támadni kezdő kacsintás, a kiszélesülő arc ajkszélein hódítás céljából eredő mosoly: szakasztott olyan — már t. i. a­mennyire ez lehetséges — mint Blaháné, mikor a színpadon csábítani, igéznie kell. És ebben a helyzetben a szabadelvű párt felé fordul s várjuk tőle a nótát: „Valamit súgok magának — válaszszon el babájának.“ A szabadelvűek között Fenyvessyben van a legtöbb illúzió és mert ő benne van a legtöbb, mintha a kezét nyújtaná a nagy igéző felé, hogy elkapja a többi elől és oda ölelje az ő mindig szolgálatkész kebelére. Hanem hát ez a nagy szívű vállalkozó rettene­tes csalódásban részesül, mert a következő pillanat­ban már új változat áll elő. Fejét könnyedén hátra­veti, a két kezével a keble alsó részén malmozni kezd ; arca jóságos vidéki úr elégedettségét fejezi ki, körülölelve egészséges, jóizü derűtől s midőn igy nézve ki, szünetet tart, mindenki derülten hajol előre abban a hitben, hogy egy jóhumorú, ügyes előadású urambátyám adomázni kezd. Rezey Szilviusz, a­ki mindig csak hallgat, már szinte fogja a gyomrát előre, hogy majd milyen jószót nevet ő, míg Jókai bizonyos irigységgel néz az új konkurrens felé, a­ki megint ördöngösen fordít egyet a helyzeten, mert a kedélyes ábrázatu uram­bátyám eltűnik s annak a helyén — fölinduló ellen­vetések hatalmas khasszában — senki más, nem áll, mint egy rettenthetlen kuruc, bátran, de gúnyosan, kiegyenesedve, mint a Jókai hős alakja, a kitől azt kérdik, hogy: „Hát a napod él-e még ? — Hát a foga ép-e még ? — Rád-e, rád-e, rád-e, rád — Rád-e vicsorítja még­ ? Alig csendesül le a vihar, mikor ez az érdekes, különleges arc már megint egészen mást mutat. A csöndben, miközben a vele foglalkozott Hodossyra tekint, a jól eső nyugalomban, mikor csak Feny­­vessy édes, suttogó hangját lehet hallani a szom­szédjainak, teljesen leányos kifejezésűvé válik ez az arc. A bal kezében levő ceruzáról mintha faleveleket tépne. Szája összehúzódik, a szemei szinte nedvesek és aggályt fejeznek ki. Széles vállai összemennek, alakja majdnem karcsúbb. Akkurát olyan, mint egy falusi kisasszony, a­ki a sorstól a levelek tépése által kérdezi: „Szeret ? Nem szeret ?“ Majd fölemeli a szempilláit, oda vág az őt bi­zonyos ájtatossággal néző Wekerle felé, úgy, hogy ez zavarba jön, mert abból a biztató tekintetből ezt a három szót olvassa ki: „Beszéljen a mamával.“ Mindezen bravour dolga mellé beszél folyton, szépen, érdekesen , és a­mint a cséplőgép csak mind­egyre hullatja ki magából a tiszta magot, a gazda örül, hogy a gép kazánjának fölmelegítésére a Polonyiék oly bőkezűen szolgáltatták a tüzelőanyagot — a szalmát. — 1. Napi hírek. — (Személyi hírek.) Reményi Ede ma dél­előtt látogatásokat tett és fogadott. Dejeunerre Szász Károly ref. .püspökhöz volt hivatalos, a kihez régi barátság köti. — (Kihallgatás.) Ő felsége ma délelőtt 10 órakor általános kihallgatást adott. Többek között fogadtattak: Zichy Henrik gr., Zichy József gr. főis­pán, Károlyi Sándor gr., Kubicza Pál, Braumüller Tivadar altábornagy és Brankovics szerb patriarchs titkos tanácsosok, Hornig Károly b. püspök, dr. Vályi János püspök, Sárkány Sámuel püspök, Bánó Zoltán, Kubinyi Árpád, Starzewski Lénárt gr. alkonzul és Wurmbrand Vilmos gr. főhadnagy kamarások , Csató Ferenc, a debreceni kir. tábla tanácselnöke, Cseresnyés Sándor, a pécsi kir. tábla tanácselnöke, Fluck Ádám és Horváth Jenő, a temesvári kir. tábla tanácselnökei, Széll Farkas, a debreceni kir. tábla tanácselnöke, Kardos Kálmán főispán, Marsovszky Jenő főispán, Meskó Sándor alispán, Csarada János egyet. nyilv. rendk. tanár, Bakos János kir. táblai biró, Újvidék városának küldöttsége, mely Flatz Viktor főispán, Po­­­povics István kir. tanácsos polgármester, Koppelr György apát, Pressburger Gábor és Bruck Ferenc iskolafelügyelő tagokból állott.­­ (Udvari ebéd.) Ma délután 6 órakor 28 teritékü udvari ebéd volt, melyen ő felségén kivül részt vettek: gróf Erdődy István, gróf Tisza Lajos, Fabiny Teofil titkos tanácsosok ; Bubics püspök ; báró Roszner Ervin, gróf Pejacsevich Gábor, Kiss Pál, báró Révay Simon kamarások; gróf

Next