Pesti Hírlap, 1891. február (13. évfolyam, 32-58. szám)
1891-02-20 / 50. szám
6 PESTI HÍRLAP 1891. február 20. Színház, zene, képzőművészet. * (Az operaházban) ma Takáts megbetegedése folytán az előre hirdetett „Windsori víg nők“ helyett az „Ezred leányát“ adták Biacchi Biankával. * (Népszínház) A Suhanó mai előadása zsúfolásig megtöltötte a népszínházát. A kiváncsi közönség ugyanis, olvasván a reggeli lapokból, hogy Reményi is megnézi a Konti népszerű operettejét, minden helyet elkapkodott s a színház annyira tele volt, mint valami premieren. A Repülj fecském, hírneves szerzője fia és néhány zenész kíséretében a főváros páholyában jelent meg, ahol Csendics tanácsos fogadta. Az előadás különben, mely már a hetvenegyedik volt, ma is sok tapsra és újrázásra adott alkalmat. Blaha Lujzának majd minden egyes énekszámát megújráztatták, mint mindig, valahányszor ez a fölülmúlhatatlan asszony az ő csodálatos művészetét ragyogtatja. Nagyon tetszett Réthy Laura is, az új Eliz, ki a megboldogult Ligeti Irma szerepében finoman és sok ízléssel játszik s amit különösen ki kell emelni, igen szépen énekel. A zenekar, dacára, hogy a szerző maga dirigálta, egy kissé gyönge volt. * (Mahler Gusztáv lemondása.) A „Zenevilág“ azt a hírt hozza, hogy Mahler Gusztáv, az operaház igazgatója, mielőtt még Zichy Géza gróf az intendánsi állást elfoglalta, beadta a minisztériumhoz állásáról való lemondását oly feltétellel, ha 40,000 forint végkielégítést adnak neki. A miniszter azonban a lemondást ily formában és ily feltétellel nem fogadta el. * (Újházi Ede) e hó 24-én a győri Lloyd nagytermében előadást tart a győri kereskedelmi betegsegélyző és társaskör javára. * (Magyar ciklus.) A kolozsvári nemzeti színházban rendezett magyar ciklust, melynek folyamán 48 napon 42 magyar írótól 56 művet adtak elő, ma fejezték be. — Előadták Serly Lajos ünnepi nyitányát, Hegedűs István epilógját és Jókai,,Szigetvári vértanuk“ című drámájának első felvonását. * (Bossi), a híres tragikai művész tegnap kezdte meg vendégszereplését Bécsben mint „Othello“. — rendkívüli hatást aratott, de nem nagy közönséget vonzott, ami leggyakrabban sorsa a Rossi vendégszerepléseinek. * (Wagner-ünnepély Velencében.) Nyolc évvel ezelőtt halt meg Wagner Richárd a velencei Vendramin Calergi palotában. Halálának évfordulóját kegyeletesen ünnepelték meg a velencei zenészek. A Márkus-téren nyilvános hangverseny volt, melynek műsorát a nagy zeneköltő szerzeményeiből állították össze. A Lyceo Marcelloban is rendeztek zeneünnepélyt. * (Kritika Amerikában.) Homer nem tudta jobban ecsetelni Heléna bájait, mint hogy elmondta, mily benyomást tett szépsége Trója agyjaira ; követi példáját a „New-York Herald“ szindizálója, ki Bernhardt Sáráról a „Tosca“ előadása után következőket írta: „A nézők közül, kiket a negyedik felvonásbeli tőrjelenet a művésznő remek játéka folytán leginkább megrázkódtatott, említjük Dana Károly urat, ki kétszer is elővette zsebkendőjét és sokat könyezett; Cathing Vilmos tábornok annyira el volt ragadtatva, hogy tüdeje minden erejével éljenzett; Wilder P. marsall több ízben egész testében remegett és last not least körülbelül egy tucat előkelő hölgy lelkesedéséből összetépdeste a műsort és csekélyebb hisztérikus rohamokba esett.“ A m. kir. operaház szabályrendelete. Említettük már, hogy Zichy Géza gr. intendáns a m. kir. opera számára uj szabályrendeletet dolgoztatott ki, mely néhány kisebb ügykezelési intézkedésen kívül több lényeges pontban tér el az előbbi szabályrendelettől. Az új szabályrendeletet Szapáry Gyula gr. belügyminiszter már jóváhagyta és az febr. 1-je óta tényleg életbe is lépett. A legnevezetesebb újítást az intendánsi jogkör jelentékeny kiszélesítése képezi. Erre nézve a szabályrendelet 20. §-a következőleg intézkedik : „Az intendáns határoz a művészeti igazgató által e szabályrendelet 29. §-a (mely §. a művészeti igazgatóra ruházza a művészi személyzet teendőit) értelmében a művészeti személyzet szervezése, szerződtetése vagy alkalmazása iránt előterjesztett javaslatok felett s amennyiben az intézet érdekében szükségesnek látná, a művészeti igazgató javaslata körén kívül — saját felelősségére — szerződéseket köthet“. Eddig ugyanis a szerződések kötése kizárólagosan az igazgatói jogkörhöz tartozott s az intendánsnak csak a jóváhagyás volt fentartva. De az intendánsi jogkör kiszélesítését a 40. § még pregnánsabban jelöli meg. E § ugyanis igy szól: aA művészeti igazgatónak a jelen szabályrendeletben és a színházi törvényekben felsorolt egyes vagy összes jogait a megfelelő okokból és ezek alapján előállott szükség esetén az intendáns saját felelősségére személyesen gyakorolhatja, ha és amenyiben erre és pedig az egyes jogokra vonatkozólag sürgős esetekben utólagosan, az összes jogokra vonatkozólag pedig előlegesen a belügyminiszter jóváhagyását kellően,indokolt felterjesztés alapján kinyeri“. Nevezetes újításnak tekinthető az igazgatósági tanácsosi állásnak kreálása. Az igazgatósági tanácsos azonfelül, hogy az eddigi jogtanácsos összes teendőit végezni tartozik, esetenkint még mint az intendáns helyettese is szerepel és a 23. §. értelmében intézkedik és eljár mindazon ügyekben, melyek az operaházi és nemzeti színházi szabályrendeletek értelmében az intendáns hatáskörébe vannak utalva és amelyek elintézésével az intendáns által megbizatik. Az általános intézkedések 3. §-ában kimondva látjuk, hogy az operában az előadások nyelve a magyar és a törekvéseknek a magyar egynyelvűségre kell irányulnia , azonban kivételes kényszerhelyzetekben egyeseknek esetről-esetre meghatározandó időtartamra idegen nyelv használata is megengedhető. Ugyane fejezet 4. §-a egy fontos művészi intézkedést is tartalmaz, amennyiben kimondja, hogy egész estét betöltő balletek rendszerint nem adatnak. A fentebb említett 20. és 40. §-ok intézkedéseitől eltekintve, a művészeti igazgató hatásköre a régebbi maradt. A rendezői állás ügyköre szintén nem változott, csak a mulasztásából előálló oly vétségek, melyek botrányokat idéznek elő, vannak szigorúbb büntetéssel megjelölve. Az operabíráló bizottság e szabályrendelet szerint úgy van szervezve, mint ahogy annak idején a nemzeti színházi, drámabíráló bizottság volt szervezve. E bizottság ugyanis a 147. szakasz szerint az operaházi igazgatón kívül öt tagból áll; az intendáns elnöklete alatt két színházi és két nem színházi szakértőből, kik a hozzájuk küldött vezérkönyvet kötelesek egy hó alatt megbírálni s arról írásbeli indokolt véleményt adni. Végül megemlítjük a 155. §-t, mely a következő szigorú intézkedést tartalmazza: „A m. kir. operaház és a nemzeti színház beléletét, házi ügyeit sem szóval, sem írásban, vagy épen nyomtatásban a nyilvánosság elé vinni nem szabad. E tilalom megszegése esetén fegyelmi eljárásnak s ez alapon 50 forinttól 500 forintig terjedhető pénzbírságnak, esetleg — súlyosabb vétség esetén — elbocsátásnak van helye.“ Szilágyi beszél. — Egy karzatlátogató megfigyelései. — Soha érdekesebb, különlegesebb arcot, mint a milyen Szilágyi Dezsőé egy nagy beszéd keretében, mikor mondani valója van, mikor hatni akar és a mikor teljes odaadással, valóságos gyönyörűséggel húzza föl a szóáradat hatalmas zsilipjét. A mai ülésen, az alatt a két és fél óra alatt, amit — kisérve olykor az ellenzék zsivaja által — a beszédével betöltött, oly gazdag, oly színpompás változatát adta az arckifejezéseknek, a milyent művész a színpadon még nem produkált s félő, hogy nem is fog produkálni soha. Midőn a Kaas Ivor felszólalása alatt bejött s midőn a szélsők közbekiáltásaitól kisérve helyére ment s ott állva maradt, az arca bizonyos hetykeséget fejezett ki, s a mint hamiskásan oda pillantott Apponyi felé, akármelyik piktor is modellnek vehette volna annak a népdalnak illusztrációjához, amely népdal azzal kezdődik, hogy: „Vagyok olyan legény mint te . Vágok olyan rendet mint te.“ A következő pillanatban azonban, mikor elrebegte a „Tisztelt Ház“-at, az arca már egészen más volt. A hetykeség, a hamiskás le volt simítva róla és előttünk állt egy méltóságos arckifejezésű ar, aki el van határozva arra, hogy szárazon, érdektelenül, de rendkívül hosszasan beszélő Kaas Ivor-utánzatot mutat be. Mindez azonban alig egy pár percig tart. A nagy, sima, kifejezéstelen arc mintegy villámütésre átváltozik a testtartással együtt. A szemek szemérmesen lehunyódnak, a fej kissé lefelé és féloldalvást hajlik, a száj mintegy kicsinynyé húzódik össze; két kezét lebocsátja s azzal a két kézzel a szalonkabátja alját fogja s a mint a hangja is lágyabbá változik, szinte egy szemérmes naivát látunk és szinte várjuk, hogy ezt suttogja: „No . . ., ne izéljen.“ A naivából azután rögtönösen kiugrik egy újabb változat. Szigorú, mondhatni kegyetlen arc, szúró szemek, merev, egyenes testtartás s a hangban fenyegetés, amint Polonyira mered és festeni való anyóst mutat. Alig térünk magunkhoz az ámulatból, midőn már a dermesztő látványnak vége van s új arckifejezésben, egészen más testtartásban gyönyörködünk. Félig meghajlik, a jobb kezét az ajkához emeli, mintha csókot készülne dobni az ujjai hegyével, a szemeiben támadni kezdő kacsintás, a kiszélesülő arc ajkszélein hódítás céljából eredő mosoly: szakasztott olyan — már t. i. amennyire ez lehetséges — mint Blaháné, mikor a színpadon csábítani, igéznie kell. És ebben a helyzetben a szabadelvű párt felé fordul s várjuk tőle a nótát: „Valamit súgok magának — válaszszon el babájának.“ A szabadelvűek között Fenyvessyben van a legtöbb illúzió és mert ő benne van a legtöbb, mintha a kezét nyújtaná a nagy igéző felé, hogy elkapja a többi elől és oda ölelje az ő mindig szolgálatkész kebelére. Hanem hát ez a nagy szívű vállalkozó rettenetes csalódásban részesül, mert a következő pillanatban már új változat áll elő. Fejét könnyedén hátraveti, a két kezével a keble alsó részén malmozni kezd ; arca jóságos vidéki úr elégedettségét fejezi ki, körülölelve egészséges, jóizü derűtől s midőn igy nézve ki, szünetet tart, mindenki derülten hajol előre abban a hitben, hogy egy jóhumorú, ügyes előadású urambátyám adomázni kezd. Rezey Szilviusz, aki mindig csak hallgat, már szinte fogja a gyomrát előre, hogy majd milyen jószót nevet ő, míg Jókai bizonyos irigységgel néz az új konkurrens felé, aki megint ördöngösen fordít egyet a helyzeten, mert a kedélyes ábrázatu urambátyám eltűnik s annak a helyén — fölinduló ellenvetések hatalmas khasszában — senki más, nem áll, mint egy rettenthetlen kuruc, bátran, de gúnyosan, kiegyenesedve, mint a Jókai hős alakja, a kitől azt kérdik, hogy: „Hát a napod él-e még ? — Hát a foga ép-e még ? — Rád-e, rád-e, rád-e, rád — Rád-e vicsorítja még ? Alig csendesül le a vihar, mikor ez az érdekes, különleges arc már megint egészen mást mutat. A csöndben, miközben a vele foglalkozott Hodossyra tekint, a jól eső nyugalomban, mikor csak Fenyvessy édes, suttogó hangját lehet hallani a szomszédjainak, teljesen leányos kifejezésűvé válik ez az arc. A bal kezében levő ceruzáról mintha faleveleket tépne. Szája összehúzódik, a szemei szinte nedvesek és aggályt fejeznek ki. Széles vállai összemennek, alakja majdnem karcsúbb. Akkurát olyan, mint egy falusi kisasszony, aki a sorstól a levelek tépése által kérdezi: „Szeret ? Nem szeret ?“ Majd fölemeli a szempilláit, oda vág az őt bizonyos ájtatossággal néző Wekerle felé, úgy, hogy ez zavarba jön, mert abból a biztató tekintetből ezt a három szót olvassa ki: „Beszéljen a mamával.“ Mindezen bravour dolga mellé beszél folyton, szépen, érdekesen , és amint a cséplőgép csak mindegyre hullatja ki magából a tiszta magot, a gazda örül, hogy a gép kazánjának fölmelegítésére a Polonyiék oly bőkezűen szolgáltatták a tüzelőanyagot — a szalmát. — 1. Napi hírek. — (Személyi hírek.) Reményi Ede ma délelőtt látogatásokat tett és fogadott. Dejeunerre Szász Károly ref. .püspökhöz volt hivatalos, a kihez régi barátság köti. — (Kihallgatás.) Ő felsége ma délelőtt 10 órakor általános kihallgatást adott. Többek között fogadtattak: Zichy Henrik gr., Zichy József gr. főispán, Károlyi Sándor gr., Kubicza Pál, Braumüller Tivadar altábornagy és Brankovics szerb patriarchs titkos tanácsosok, Hornig Károly b. püspök, dr. Vályi János püspök, Sárkány Sámuel püspök, Bánó Zoltán, Kubinyi Árpád, Starzewski Lénárt gr. alkonzul és Wurmbrand Vilmos gr. főhadnagy kamarások , Csató Ferenc, a debreceni kir. tábla tanácselnöke, Cseresnyés Sándor, a pécsi kir. tábla tanácselnöke, Fluck Ádám és Horváth Jenő, a temesvári kir. tábla tanácselnökei, Széll Farkas, a debreceni kir. tábla tanácselnöke, Kardos Kálmán főispán, Marsovszky Jenő főispán, Meskó Sándor alispán, Csarada János egyet. nyilv. rendk. tanár, Bakos János kir. táblai biró, Újvidék városának küldöttsége, mely Flatz Viktor főispán, Popovics István kir. tanácsos polgármester, Koppelr György apát, Pressburger Gábor és Bruck Ferenc iskolafelügyelő tagokból állott. (Udvari ebéd.) Ma délután 6 órakor 28 teritékü udvari ebéd volt, melyen ő felségén kivül részt vettek: gróf Erdődy István, gróf Tisza Lajos, Fabiny Teofil titkos tanácsosok ; Bubics püspök ; báró Roszner Ervin, gróf Pejacsevich Gábor, Kiss Pál, báró Révay Simon kamarások; gróf