Pesti Hírlap, 1891. március (13. évfolyam, 59-88. szám)

1891-03-15 / 73. szám

a kultúra szelleme pedig lekötöttebb, bizonytala­nabb s minden sajtószabadság mellett is ke­­vésbbé szabad, mint amilyen volt 1848 óta akármikor. Igen, mi azt hiszszük, hogy korszakunk csak az állami és kormányhatalom­­ban tudta megvalósítani a szabadság eszmé­nyeit, ellenben nemzeti és társadalmi életben a szabadság valódi gondolatát épen a lényeges dolgokban elveszítette. S hogy aj­kaink, amelyek ezen a napon a „szabadság“ nevét éltetik, inkább automatikus módon adják vissza a múlt idők emlékeit, hogysem őszintén és mélyen érzett gondolatainknak lennének tol­mácsai. Ne mondják tehát nekünk, hogy a már­ciusi nap eszményeit ma már az „utcák leve­gőjével“ valóság gyanánt szívjuk magunkba. Fájdalom, ez nincsen így. A nemzetnek a sza­badság elhomályosult gondolatát kell inkább ilyenkor megtisztítania s belátnia, hogy sok tennivalója van még, ha ideális politikai hagyományait komolyan meg akarja valósítani. Az ünnep szép s a mi szívünk is ott van a fórumon a kibontott lobogók alatt, ahol leg­szentebb hagyományaink áldozati tűzét éleszt­getjük. De elkísér minket oda is a tapasztalás nehéz gondja. S az ima, mely mögött nem rejlik érzés vagy gondolat, nem tetszik az is­teneknek. Azt hiszszük, az áldozati oltáron tette­­k­e­t is kellene bemutatnunk. Azt hiszszük, a haza érdekében volna, ha a szabadság nagy eszméjét nemcsak magasz­talni, de gyakorolni is tudnák s március 15-ének lelkesedését meg tudnék őrizni a többi 364 napon keresztül is. Belpolitikai hírek. — márc. 14. Minisztertanács. Ma délben három óráig tartó minisztertanács volt, mely többek közt a szerző­dési tárgyalásokra kiküldött német megbízottaknak legutóbbi, részben teljesen váratlan propozícióival is foglalkozott. A magyar kormány megbízottai ma utasításokkal ellátva Bécsbe mentek, hogy a tárgya­lásokat holnapután — föltéve, hogy a német kikül­döttek is megkapták utasításaikat — ismét megkezd­hessék. Külpolitikai hírek. — márc. 14. Wandthorst Lajos, a német parlament egyik legkitűnőbb és leghírnevesebb tagja, ma délelőtt meg­halt Berlinben. Alig néhány napig volt fekvő­beteg, de már hónapok óta szenvedett tüdőlokban. Nemrég a képviselőház lépcsőjén elesett, de hamar kiheverte a bajt és még múlt kedden parlamenti ülésben vett részt. Az ülés vége felé oly rosszul lett, hogy haza kellett kocsiznia. Azóta állapota nagyon rosszra for­dult és aggasztó hírek keringtek róla. A császár sze­mélyesen tudakozódott hogyléte felől. Az agg politi­kus kiérdemelte, hogy az uralkodó kifejezze iránta való tiszteletét, mert mindenkor a legbuzgóbb és leg­tevékenyebb államférfia volt. 1812. jan. 17-én született Kaldenburgban. Ügy­véd, majd biró lett. 1849-ben a hannoverai kamara tagjául választották meg, a­hol megtett minden lehe­tőt, hogy a német egység helyreállítására célzó törek­véseket meghiúsítsa. Később ismételten volt miniszter. 1865-ben Celleben főkoronaügyészszé neveztetett ki. Hannover bekebtezése után lemondott erről a hivatal­ról és az összes elégedetlen hannover­i elemek cso­portosításán fáradozott. Utóbb mandátumot vállalt a porosz képviselőházba. A hannoverai exkirály érdeké­ben Windthorst mint közvezelő, nagy tevékenységet fejtett ki, nevezetesen a welf házi vagyon kiadása ügyében és 1867-ben erre vonatkozólag megegyezést is létesített. A német-francia háborúkban feltétlenül elfogadta Németország új államrendjét. Minthogy azonban a parlamentben Bismarck herceg ismert bel­politikájával szemben, mely az egyes felekezetek egy­más ellen hajszolására irányult, ellenzéki állást fog­lalt el, Bismarck és hívei őt is a birodalom ellensé­gének nyilvánították s folyton Welf-multjával gyanúsí­tották. Ez azonban keveset ártott oly kiváló politikai és szónoki tehetségnek, mint Windthorst volt. Midőn a hetvenes években a kultúrharc meg­indult, Windthorst férfias bátorsággal állt élére az ellenmozgalomnak s csakhamar egy hatalmas pártot, az úgynevezett katholikus centrumpártot alkotta meg, melynek vezére maradt az utolsó pillanatig s mely­nek olyan jelentőséget tudott kölcsönözni, hogy Bis­marck herceg végre is kénytelen volt a kultúrharcot abban hagyni s a centrum támogatását komoly enged­ményekkel megnyerni. Azóta évről évre emelkedett Windthorst parlamenti jelentősége. Sőt Bismarck bu­kása után az agg államfárfia II. Vilmos császár bizal­mát is meg tudta nyerni. A császár rokonszenvének bi­zonyítékával halmozta el. Hír szerint Gessler vallás­ügyi miniszter épen e héten csak azért bukott meg, mert a kultuszminisztériumba oly főhivatalnokot akart kinevezni, ki ellen Windthorstnak kifogásai voltak. És minthogy a császár jogosultaknak ismerte el Windthorst kifogásait, Gossler kénytelen volt lemon­dani. Magas aggkorban ugyan, de épen akkor ragadta el a halál Windthorstot, midőn eltűnt az a válasz­fal, mely őt a legfelsőbb köröktől elzárta, midőn te­hát reménye lehetett a közügyek menetére irányadó befolyást gyakorolni. Leo pápa táviratilag küldte áldását a beteg ál­lamférfimnak. Az összes lapok pártkülönbség nélkül legrokonszenvesebb és igen részvétteljes nyilatkoza­tokkal kísérték az állapotáról kiadott jelentéseket és halála bizonyára méltó részvétet kelt majd az egész német birodalomban. Épen elindulásom előtti napon kaptam 800 darab szuronyos puskát és hozzá való tölténye­ket a budai fegyvertárból. Ezt is csaknem erő­szakkal, fenyegetéssel bírtam kicsikarni Nádassy ezredestől, a budai helyőrség akkori parancsno­kától, a­ki, midőn utalványomat előmutattam, azt állítá, hogy sem annyi puskája, sem annyi töl­ténye nincsen. Csak­is akkor puhult meg , midőn árulást lobbantottam szemére és az árulókat ily időkben könnyen sújtható következményekre figyelmeztettem. A fehérvári megállapodás néhány napját a szervezés befejezésére és gyakorlatokra használ­tam fel és hogy erre még néhány szükséges napot nyerjek, jelentkeztem István főherceg ná­dornál ki a már hazánkba betört Jellasichhoz készülvén, szintén pár napot ott töltött. Kör­temre megengedte, hogy egy hétig Fehérvárit maradhassak. Azonban ennek letelte előtt parancsot kap­tam a Balaton felé vonulni, hol Kenessén túl táborba szálltam. Itt táborozván három napig, történt, hogy a közel szomszéd szőlők gazdái panaszosan jelentették, hogy már az első éjjelen több pinceház betöretett és megraboltatott. Végtelenül boszantott az eset, felállítottam zászlóaljamat, erősen kikeltem ezen a szabad­ság harcosait megbecstelenítő merényletek ellen; tudattam, hogy azt, kire rábizonyodik, fejbe lövetem. Másnap reggel hasonló panasz. De már ekkor Sürün cirkáló őrjárataim egyike két föld­vári duhajt kisért elibém, kiket a pincetörésen­­áttértek. Rögtön felállítottam embereimet, ki­­ik­ittattam a két bűnöst, de nem akarván mégis a megígért halál­büntetést kiszabni, két káp­lárnak parancsolom, hozzanak botot. *A legény­ség erre kissé felmordult, de rögtöni agyostlö­­véssel fenyegetvén meg őket, elhallgattak és a két gazfickó megkapta az olvasatlan huszonötöt. Az orvosság használt, rá következő napon nem volt több panasz. E közben játszódott le az a komédia, hogy Jellasichot tisztjei nem engedték csolnakra ülni és az őt váró nádor-főherceggel értekezni. Erre a főherceg­re infecta visszatért Budára, honnan pár nap után véglegesen el is távozott. Én pedig parancsot kapva visszavonultam Fejérváron keresztül Pákozd-Sukoróig, hol a már Móga parancsa alatt ott állást foglalt sereghez csatla­koztam. Zászlóaljammal Sukoró előtt a fejérvári derékúton keresztben lettem felállítva, mint a még előbbre tolt elővéd és előőrsök tartaléka, szeptember 28-án. E napon érkeztek meg a táborba az or­szággyűlésnek küldöttei: Ludovigh és Repeczki képviselők a végre, hogy Mógát felszólítsák, mi­szerint Jellasich további előnyomulását meggá­tolja , egyúttal követelje a csapatainál szolgáló régi katonatisztektől annak határozott kijelenté­sét, hogy csupán az országgyűlés rendeleteinek fognak engedelmeskedni. Maga ennek folytán hadi tanács tartására határozván magát, a sukorói templomba meg­hívott minden zászlóaljtól egy törzstisztet és egy századost. Én Perczel Sándor százados testvé­remmel jelentem meg. Perczel Mór, ki már akkor a Dinnyésnél felállított dandárt mint ezre­des vezényelte, szintén meghivatott. * (Mahler G. szerződése felbontva.) Mah­ler Gusztáv a mai nappal megszűnt a m. kir. opera igazgatója lenni és 25,009 frt végkielégítéssel meg­ A csapatok főnökein kívül jelen voltak még Stoltse tábornok, Kholmann százados, Magának tá­borkari főnöke, Kiss Ernő ezredes, Bubna őr­nagy, Batthyányi Lajos gróf (nem hivatalos mi­nőségben), Csányi László kormánybiztos, Bonis Samu, Bernáth József, Asztalos Pál képviselők szintén csak mint magánemberek és természete­e­sen az országgyűlésnek küldöttei. Ezek az ülést megnyitván, előadták küldetésük kettős célját. Maga szólalt fel elsőnek. Kitérve a tisztek­től követelt nyilatkozat kérdése elől, utalt a pa­rancsnoksága alatt álló sereg gyöngeségére, a csapatok hiányos szervezésére és fegyverzésére, a megütközést Jellasichnak ismeretesen túlnyomó, csaknem kétannyi seregével igen kockázottnak állitá és ezért visszavonulást és nagyobb erők gyűjtését javallotta. Hasonló értelemben nyilatko­zott Holtse és a régi tisztek legtöbbje, különösen Milbeck, a Vázák alezredese. Utánuk Perczel Mór szólt­­ követelte, hogy a régi tisztek az országgyűlés által köve­tett nyilatkozatra szoríttassanak; követelte, hogy csata nélkül a sereg ne vonuljon vissza. Ekkor keletkezett a heves vita, melyben én is részt vettem, támogatva Perczel Mór követeléseit. Szó a szót követte; mi nem tágítottunk és nem egy kemény, de a régi tisztek, mint Kiss, Milbeck, Budna és egyebek hencegései után, teljesen in­dokolt megjegyzést tettünk a fekete-sárga kard­bojtra is. Mire Móga, Kiss Ernő, Bubna és töb­ben kardjaikat leoldották és a szolgálatot föl­mondották. A zaj egyre nagyobb lett, de mi nem én­? PESTI HÍRLAP 1891. március 15. A főrendiház gazdasági bizottsága e hó 15-én déli 11 órakor, az elnök szállásán (Angol királynő I. emelet) ülést tart. Fővárosi ügyek. — A húsárak jegyzéke. A vásárigazgatóság hivatalos kimutatása szerint a marhahús-árakat az el­múlt héten a következő­ képen jegyezték : Pecsenyehusfélék 1 kgr. 60 krtól 1­20-frtig átlag 81 kr. I. oszt. leveshus „ 56 „ 080 „ ,, 645 „ II. oszt. „ ,, 52 „ 075 „ „ 60 „ III. oszt. „ „ 40 „ 0­60 „ „ 49 „ többi rész(sziv,velősz.) 10 ,, 056 ,, „ 335 „ A marhahús ára átlag számítás szerint a múlt heti­hez hasonlóan 63­5 kr. volt. Az egyes piacokon észlelt árhullámzások az eddig közéltekhez hasonlóan változatlanul fennállanak. A marhahús árára befolyás­sal levő marhavásári árakból közölhetjük, hogy elmúlt két hét alatt a vágóökrök élősúly szerint métermázsánkint 20 írttól 30 írtig, kivételesen 19—31 írttal keltek el, átlag tehát 25 írttal. A vágóteheneket 19—29 írtig, kivételesen 30 írttal is fizették, átlag te­hát 23,5 frton élősúly szerint. Az átlagárak a múlt hetihez képest változatlanok, mindössze a jobb minő­­ségűek a 12-i vásáron 1 írttal magasabban keltek el, mint e hó 5-én, ennek oka a kisebb felhajtásban rejlik és számba nem vehető, mert kiváltképen a ki­viteli vásárlásnál fordult elő. Egyletek és intézetek. — A községi és körorvosok országos egye­sülete a közegészségügy államosítása alkalmából te­endő intézkedések megvitatása végett, i. é. ápril­is 5-én d. u. 3 órakor, Budapesten a Szikszay I. em. helyiségében rendkívüli közgyűlést tart, melyre az ország összes községi- és körorvosai meghivatnak. Az indítványok előzetesen a „Közegészségügyi Ka­lauz“ szerkesztőségéhez (titkári hivatal) küldendők be.­­ A budapesti polgári lövészegyesület e hó 22-én tartja közgyűlését, a­mely érdekesnek ígér­kezik, a mennyiben a választási mozgalmak már is megindultak. Az egyletben tudvalevőleg a pesti és bu­dai lövészegyletek egyesültek s igy a választmányban a főváros két oldalát egyenlő részben akarják képviseltetni. Ugy ennek, mint számos üdvös reform­nak keresztülvitelére a napokban Szávoszt Alfonz h, főlövészmester elnöklete alatt megalakult a „szabad­elvű reform párt“ mely egyik feladatául tűzte ki az országos lövészszövetség feltámasztását is. A mozga­lomnak azonban semmi személyes éle nincs. Színház, zene, képzőművészet.

Next