Pesti Hírlap, 1892. szeptember (14. évfolyam, 241-270. szám)

1892-09-08 / 248. szám

4 PESTI HÍRLAP 1892. szeptemßer 8. felszólalásai után Andaházy László annak a véle­ményének ad kifejezést, hogy — mivel Van der Schueren Polidor megbízottja kijelentette, hogy a vas­úti albizottság föltételeit el nem fogadhatja — az ügy nem tárgyalható. Ellenben Wein Berthold kívánja, hogy határozat hozassák abban, vájjon a vasúti albi­zottság jelentése elfogadtassék-e vagy sem, mert csak igy lehet a közgyűlés előtt az ügyben történt tárgya­lásokról számot adni. Az elnök szavazásra bocsá­totta azt a kérdést, vájjon a vasúti albizottság javas­latához hozzájárul-e a pénzügyi és gazdasági bizott­ság, A többség igennel szavazott s aztán a további tárgyalás folyamán a részletek tekintetében sem tet­tek lényegesebb módosítást. Egyletek és intézetek. — A „Magyar Testgyakorlók Köre“ nyil­vános őszi viadalát a hosszabb ideig tartott rekkenö hőség miatt, melynek következtében a versenyzők a traininget kénytelenek voltak megszakítani, október havának egy legközelebb meghatározandó napjára halasztotta el és úgy ezen napot, mint a nevezési zár­napot nyilvánosságra fogja hozni. — A józsefvárosi emberbarát! jótékony­egyesület holnap, csütörtökön tartja zászlófelavató ünnepét a Hermina-uti Klemens-féle helyiségben. Az egyesület tagjai délelőtt 9 órakor vonulnak ki a népszinház-utca 24. sz. a. levő helyiségből a város­ligetbe. Az ünnepiesség délelőtt 10 órakor kezdődik. SzíbMz, zene, képzőművészet. * (Egyházi zene.) Holnap, csütörtökön délelőtt 10 órakor a szerviták templomában ünnepélyes zenés nagymise lesz, Noseda Károly tanár, egyházi karmes­ter vezénylete mellett. Előadásra kerülnek: Schubert nagy B-dur miséje. Gradualera Noseda Károly ,,Me- morare“-ja, énekli Orczy Tekla báróné és Offerto- riumra Curschmann „Si prego“ cimü hármasa, elő­adják Kordin Mariska k. a. énektanárnő, Winterné Kováltsik Berta asszony és Keller Antal, a m kir. opera tagjai. A mise magánszólamait Noseda Tiva- darnó és Winterné-Kovaltsik Berta asszonyok, továbbá Keller Antal és Vécsey Géza urak, a m. kir. opera tagjai fogják énekelni. * (A ni. Jsir. operaház) egy helybeli német lapot a felől értesít, hogy évadját e hó 15-én Mozart „Varázsfuvolájá“-val nyitja meg, s ezt „A windsori vig nők“, „Parasztbecsület“, „Az ezred leánya“, „Fritz barátunk“ és „A nürnbergi baba“ követik, valamint két komoly dalmű Párisban tanult Beck Vilmos bariton énekesünkkel : „Hamlet“ (ezt maga Lasalle tanította neki) és „A tévedt nő.“ — A jövő hónapban jönnek meg a hőstenorok: Perotti és Signorini; 1-jén azonban Auber játékoperája megy, a tiz óve hallott „Kőműves és lakatos“; személyei: Abrányiné, Henszler, Sz.-Bárdosy asszonyok, kápolnában, eszemet se tudom, mióta ? — monda a szélmalmos elgondolkozva. — Bizony már a szabadság előtt is, még se akadt bele senki. A szélmalmos keserűen legyintett a ke­zével. — Szabadság! mormogá. Mégis el kell tűrni, hogy idehozzák a gőzmalmot! Micsoda szabadság az? — Semilyen, mert eladták már azt régen, még a rác háborúban, felelt mély meggyőződés­sel a juhász. Ezen megint elgondolkoztak. A szélmalmos halkan kérdezte : — Hogy is volt azzal a rác háborúval? — ügy volt, kezdi a juhász, hogy a mi császárunk összetűzött a rác császárral . . . Nagy oka volt rá a mi jó felséges urunknak, mert a rác császár csellel, csallal elvette tőle hires Budavárát. Mondja erre a császár az ő legvitézebb generálisának, Perczel Móricnak, a kit a golyó nem fogott, a kiről a kard lepattant, mint a kőbálványról. Eredj fiam, Perczel Móric, ülj föl a legszebbik lovamra, arra a hófehér aranyholdasra, arra a könnyű szellő lábúra, vedd kezedbe az arany buzogányt és menj Buda várához, annak a bástyájához, üss hármat a kapujára és mond meg a rác császárnak, adja vissza Buda várát, magyarok szabadságát, mert jaj Rácországnak! Felült Perczel Móric hófehér lovára, arra az arany holdas fejűre, arra a szellő lábúra és repült mint a fecske, Buda vára felé. A merre nézett, virág nyílta réten, a merre lé­pett, rózsa viritott a nyomába. De rác császár azt felelte néki: Nem adom vissza hires Buda várát, nem adom vissza magyarok szabadságát, mert van nekem ezer vörösköpönyeges szerviá­nom, ezer hosszú muskétám, ezer villogó kardom, gondja erre a mi fölséges urunk nagy bubána­Szirovatka, Hegedűs, Kiss B. E hó közepén tér meg Bianchi Bianca, a ki most a „Bűvös vadász“ Agatháját tanulja. — Ma érkezett meg az intendáns, a ki talán megnyeri Lehmann-Kalisch Lili asszonyt, a nálunk tavaly is járt nagy művésznőt, hosszabb vendégszereplésre. * (A népszínházban) holnap, csütörtökön Klárné Angyal Ilka utolsó előtti ízben lép föl és pedig „A vereshaju“-ban, mint „Sári szolgáló“. A címszerepet Blaha Luiza assz. fogja adni; „Zsófi“ gyanánt, Kendi Boriska vidéki színésznő szerződtetés céljából lép föl, Siposnó Dobozi Lina assz. pedig, a színház uj tagja „Boglár Ágnes“ szerepében először lép föl. — Pénteken „A királyfogás“ kerül színre Blaha Luiza asszonnyal: Lola szerepét Kendi Bo­riska, Amadilt pedig Káldy Mariska először fogja játszani. * (Komáromi Mariska) a népszínház uj tagja szombaton f. hó 10-én fog először föllépni: „A ma­darászában, mint Postás Milka. Ugyanakkor a her­cegnőt Ledofszky Mariska, a budai színkör tagja mint vendég fogja játszani. * (A Garai-féle népszinmü-pályázat) bíráló­bizottsága tegnap tartotta első ülését. A beérkezett 85 pályamű közül a bizottság 3-at kizárt a pályázatból: „A regény bolondja“ cimü darabot azért, mert a szerző ráirta a nevét a darabra; a „Borban az igazság“ és „A korhely“ cimüeket pedig, mert nem voltak jeligés levéllel ellátva. A pályázatból kizárt há­rom darabot a bizottmány rendes elbírálás végett átadta a népszínház igazgatóságának. * Juhász Aladár és Major J. Gyula) a kö­zelgő hangversenyévadban együtt fogják magukat a zeneileg müveit közönség előtt hallatni. Majort a múlt télen is alkalmunk volt kiemelni; Juhászt, visszavo­nult életmódjánál s túlságos szerénységénél fogva kö­zönségünk el is falejtette, pedig ő volt Lisztnek ma­gyar tanítványai közt legkedvesebbje s ma is főváro­sunk egyik legelső zongoraművésze ő. Két zongorán fogják derék művészeink Lisztnek egy pár nehéz da­rabját előadni s négykézre Major uj (III. C.-moil) szimfóniáját. * (A uidéh.) Szarvason az operett virít. Keömley igazgaló kapott rá vérszemet, mivel prima­donnáját, a kiskorúnak nyilvánosan elismert Vida Etelkát, szívesen nézik. Mellette a Benedek-pár, Moóri, Nagy a jobb erők ; velük 10-én a társulat Egerben ver tanyát. — JVyitra jelenlegi társulatának igazga­tóját derék lépésre birta ambíciója: Trencsén-Tep­litz jövő évadjának elnyerése után jár, a mi, ha si­kerül : azzal a német múzsától hódit el egy makacs darab földet. Veszprémi Jenő ez a jóravaló igaz­gató, a ki egyébiránt elég élelmes volt a felvidéket (már Váctól kezdve, egészen Besztercebányáig) a maga számára lefoglalni. * (2700 — 3530 frt.) A kisebb szám azt je­lenti : mennyi a bevétele, a nagyobbik: mekkora a kiadása a bécsi nemzetközi zene- és szinügyi kiállí­tásnak napról-napra. Az októberben, jó öt havi tar­tam után, bezáruló kiállítás deficitje elfogja nyelni kö­tában megint az ő legvitézebb huszárjának, Per­czel Móricnak: Eredj fiam, Perczel Móric, ülj föl a legszebbik paripámra, arra a cigány fekete ezüst holdasra, arra a szélvész lábúra, vedd kezedbe az ezüst buzogányt, üss vele hármat Buda vára kapujára és kiáltsd be a rác császárnak, adja vissza Buda várát, magyarok szabadságát, mert fekete gyászruhát húz minden anya, sirva fakad még a halott is országjában. Felült Perczel Mó ­ric cigányfekete paripájára, arra az ezüst holdas fejűre, arra a szélvész lábúra és repült, mint a sólyom, Buda vára felé. A merre nézett, tüske termett a réten, a merre lépett, tövis burjánzott föl a nyomában. De a rác császár megint csak azt felelte, a mit a múltkor. Erre aztán megha­ragudott a mi fölséges urunk. Mondja megint az ő hűséges leventéjének: Eredj fiam, Perczel Mó­ric, pattanj föl a legszebbik lovamra, arra a vörös pejre, arra a vihar lábúra, vedd kezedbe a vas buzogányt, eredj Buda vára alá, üss hár­mat a kapujára, de ne szólj semmit, a többit pedig tudod magad is. Fölült Perczel Móric vörös pej paripájára, arra a vihar lábúra és röpült, mint a sas Buda vára alá. A merre nézett, lán­got vetett az ország, a merre lépett szikrát hányt a kavics. Mikor először ráütött vasbuzo­gányával Budavár kapujára, nevetett a rác csá­szár. Mikor másodszor ráütött vasbuzogányával Buda várára, elsápadt a rác császár. Mikor har­madszor ráütött, följajdult a rác császár. Mert mint a csillag az égen, annyi magyar vitéz állt Buda vára előtt és mint a kasza a rendet, úgy vágta a magyar szablya a vörösköpönyeges szer­viánokat. Így kapta vissza a mi fölséges urunk Buda várát, igy a magyar a szabadságát. A juhász itt elhallgatott. Az nem lepett meg együgyü meséjéből, hogy Perczel Móricot tette a szabadságharc hősévé, mert ezt a vitéz honvédtábornokot most is legendás nimbusz rülbelül a 142,000 frt biztosítéki alapot, valamint a színházra gyűjtött 67,000 frt alapot. A tanulságos látványosságnak csak erkölcsi sikere marad. * (Mascagni) szombaton ér Bécsbe, hogy a nem­zetközi kiállítás színházában igazgassa müveit. Együtt jönnek vele Sonzogno kiadó ésrabszolg .... bocsánat: a többi fiatal zeneszerzők, a kiknek az egy felvonásos operáikkal feltűnésre Sonzogno adta meg az alkalmat: Cilea Ferenc (a „La-Tilda“). Leoncavallo R. (a „Pagüacci“), Mugnone L. (a „Kópé“ : „11 birichinő“) és Umberto Giordano (a „Mala vita“ operák szerzői. SPORT. Alagi versenyek (csütörtök, szeptember hó 8-án délután 3 órakor.) Rendezi az „Urlovasok szövetkezeted 3.— 1. Magyar Lovaregyleti dij. 500 frt, ebből 450 frt a nyertesnek, 50 frt a másodiknak. 3é és id. lovak számára. Táv. 2000 m. 1. Gr. Balhyány E. 3é p m Flying-Jib ap Jolly Friar v. Wenlock a. Flying-Cloud 6.81/*. Szalma­sárga. 2. Gr. ßaworowski J. 4é p k Ferla (félv.) 65. Fehér, vörös ujjak, fehér sapka. 3. Biaskovich M. ur 4é p m Csángó ap Paradox a. Chutney 7S'/a- Fehér, világoskék szalag és sapka. 4. Chernél Gy. ur 3é sip k Fola ap Hastings a. Fantasie 65. Sárga és kék csikós. 5. Geist G. ur 3é s m KTevidd ap Plebeian a. Plas Newydd 68'/2- Fekete, vörös ujjak és sapka. 6. Geist G. ur 3á p k Kápri ap Muncaster a. Capella 69. Fekete, vörös ujjak és sapka. 7. Geist G. ur 3ó s k Vica (félv.) 63. Fekete, vö­rös ujjak és sapka. 8. Harkányi A. ur 3é p k Fanatica (félv.) 61. Fehér és kék csikós, vörös sapka. 9. Horthy I. fhdngy 3é p k Ejnye ba jő ap Hawk- stone a. Green Snake 65. Kék, vörös ujjak, kék­vörös sapka. 10. Gr. Starhemberg V. fhdngy 3é s m Harald ap Doncaster a. Heiress 66 Va- Ezüstszürke, vörös gyűrűk és sapka. 11. Lov. Sleeruwitz 0. fhdngy 3é s k Alster ap Craig Millar a. Altona 67. Szürke, vörös szalag és sapka. 12. Gr. Szapáry J. fhdngy 36 s k Cajolense ap Bucsány a. Carolina 65. Kék, fehér ujjak, kék sapka. 13. Gr. Wickenburg E. fhdngy 3é s m Párduc ap Prince Paris a. Kuku 66l/a. Ézüstszürke, bordeaux- vörös ujjak és sapka. övezi az alföldnek ezen a részén. De annál job­ban bámultam azon, hogy jobbágyság, robot, dézsma, alkotmány, mind nem lordul elő mesé­jében. Pedig inkább ezt vártam. De a puszta nagyon mély és titokzatos, kevés hang hatol oda be a külvilágból. Ő a szabadságharc történetét bizonyára abból alkotta meg magának, mikor juhait őrizve néhány csapat vörös köpenyes szerviánt látott átrobogni a fénylő pusztaságon, a mint a Perczel Móric buszárgyerekei megeresz­tett kantárral űzték; azután elhallgatott minden a nagy drámából, mely a puszta zárt világán kivid zajlott. Valami mély varázs fogott el, ha meggon­doltam, hogy a nagy harsonából, mely végig- zugott az országon s az egész világon, ide csak ez a pár töredék jutott el. Egyszerre minden oly titokzatossá vált körülöttem. Az ég rejtélyes vi­lágával, az éjszaka csodálatos hangjaival, me­lyek a távolból ide csengtek, a tüztől beragyo­gott két ember . . . Mintha egy más világba jutottam volna, hetedhét országon túlra, az Ópe­renciás tengeren is túl, oda, a hol a magyar népmese népszerű állatja, a kis kurtafarku disznó túr s az aranyvár negédesen forog a kacsa­lábon . . . — És aztán, még is eladták a szabadságot a nép ellenségeinek . . . meg a gőzmalmosoknak, törte meg a szélmalmos csendet. — El azt, el bizony. Tudom, mert magam hallottam. Én még csak apró siheder, olyan kis bojtár voltam a Vince bácsi mellett. Egyszer tereltük a nyájat az akolba. Hát jön ám egy szép sugár legény deli fakó hátán. Árvalányha- jas pörge kalap van a szemén, széplányvarrta borjuszáju ing, rojtos gatya jó magán, módos szerszám a lován, fokos a kezében. Jön, közele­dik, a ló lába mintha a levegőben járna. Mikqr- hozzánk ér, ledojaban a földre, magának, lóvá-

Next

/
Thumbnails
Contents