Pesti Hírlap, 1893. augusztus (15. évfolyam, 210-240. szám)

1893-08-12 / 221. szám

1893. augusztus 12. PESTI HÍRLAP ____________________5 Jakat segélyező alapja“ javára Kézdi-Vásárhelyet augusztus 12-én, az uniókerti színkörben Erdélyi Károly polgáriskolai igazgató ur tiszteletbeli elnöksége alatt zártkörű nyári táncmulatságot rendez. (Iskolai értesítés.) A budapesti reform, főgimnáziumban (IX. ker. Lónyay utca 4/c. sz.) az 1893—94.-dik iskolai évre a beiratások szeptember hó 1. 2. 3. és 4-én d. e. 8 tól 12-ig lesznek. A javító- és magánvizsgák szeptember hó 2-án fogadtatnak el. A volt tanítványok augusztus hó 29-én jelentkezzenek. — (Bravúros lovaglás.) Urbán Péter tartalékos huszárhadnagy az I-ső huszárezredben 31/4 nap alatt katonai pakk-tarisznya, patkó, táska és hátul a nyeregen felgönygyölt köpenynyel Török-Becséről, Torontálból, Hec-Rábára, Borsodba lovagolt és tett — mint a „Torontáli Közlöny“ írja — összesen 41/1 nap alatt 3853 kilométert. Ugyanis Török-Becséről Kunágota csanádmegyei pusztáig Purgly Lászlóhoz 11/* nap alatt 148 kilométert lovagolt, ott csatlakoztak hozzá Purgly László és Biró Berti, szintén tartalékos huszárhadnagyok. Pénteken reggel indultak el Kunágotáról, este Kisújszálláson voltak, tettek tehát 1189 kilométert 1 nap alatt. Kisújszállásról másnap Heő-Rábáig 1138 kilométert, összesen 2 nap alatt 2327 kilométert és pedig egyedül, lovász és lógondozó nélkül. (Halálozás.) Vasváron e hó 7 ikén halt meg Szilágyi János kir. járásbirósági végrehajtó és volt 48-as honvédhadnagy, élete 65-ik évében. (A zürichi szocialista kongresszusról) egy levelező e hó 7-ről a következő kedélyes vázlatotja: Délutáni 3 óra. A terem karzatán a nézők közt, gyorsan növekvő lárma támad, botokkal kopognak és így kiabálnak: — Chair! Time! Az elnök, a hatalmas termetű Singer, birod.gyűlési képviselő felemelkedik és csönget. — Mihelyt egy kis csönd lesz, jelenti, hogy az angol küldöttek a résztvehetés kérdése fölötti vita befejezését kívánják. Ha e javaslat elfogadtatik, követheti tizenhét könnyű megfulladási eset, mert tizenhét szónok van még fölirva ... Az elnöktől balra egy intelligens arckifejezésü, jól megtermett hölgy emelkedik föl s az elnök szavait angolra fordítja. Ez Aveling-Marx asszony, leánya a nagy Marxnak, kinek arcképe fölötte függ a falon ; nagy képzettségű hölgy, ki a szocialista-kongresszusi fordítónő kissé szokatlan szerepét is valódi női sikkel és a szelídséget nem nélkülöző hangon teljesíti. Mellette ül férje, egy hosszú szakállú, szép férfi; ő az oka, hogy pillanatnyira úgy tetszett nekünk, mintha az üdv hadseregének egy gyülekezetén lennénk; olyan, mintha e sereg egyik ezredese volna . . . Most nagy lárma támad, mert néhányan a megfulladás veszélyében forognak. — A tiszteletreméltó angolt, aki az indítványt indokolja, csaknem túlkiabálják s amint Scheu ur, (Bécsből) a munkás-himnusz szerzője, az angol szavait — több páthosszal ugyan, mint hűséggel — németre fordította, így kiabáltak rá: — That is not translated ! Traduiser! Scheu ur azonban nem zavartatja meg magát; azt sem fél kimondani, hogy a szabadságnak is meg vannak a határai, nincs is szociáldemokratikus külseje, inkább hasonlít valami nagybőgőshöz, vagy néptanítóhoz. A folyton csengető elnöktől jobbra ül, anélkül, hogy szavát hallatná. Kautzkyné asszony, egy igen rokonszenves hölgy, fehér kabátkában, balra Argyriades, egy görög francia, kinek tüzes temperamentuma sötét szemeiből villog elő ... A legnagyobb lármát a franciák csapják; azt kiabálják egyesben és karban, hogy elvonják tőlük a szót; különösen bizonyos Gérard úr, egy elegáns férfi, piros rózsával gomblyukában, hegyesre nyírt szakállal, rövid hajjal, energikus orral és kissé alacsony, hátranyomott homlokkal, csap iszonyú lármát, mert nem találja azt a générositét és tolérancet, amit Zürichben keresett ... A zajongó szocialisták között volt látható a svájci katonaság egy káplárja is, egyenruhában. A nyilvános menet, amit a kongresszusi résztvevők rendeztek, minden zavar nélkül ment végbe. Konstáblert mindössze egyet lehetett látni, aki tudniillik a menetet a nézők sorfala közt vezette. —■ (Hurokra került lótolvajok.) A múltkor említettük, hogy Buday Gyula csendőrhadnagy, szegzárdi szakasz-parancsnoknak sikerült a dunántúli megyékben elterjedt és működő lótolvajoknak nyomára akadni s egy községi írnokot már le is tartóztatott, ki a hamis lójárlatokat jó pénzért gyártotta. A mint a kezébe került szálat ügyesen gombolyilgatja, egyenkint, sőt tömegesen jönnek horogra a leghirhedtebb lókötők, sorban előkerülnek a lopott lovak és a hamisított tárlatok. Pedig az üldözöttek rendkívüli furfanggal és körültekintéssel védekeznek a lelepleztetés ellen s ha észreveszik, hogy nem sokára hurokra kerülnek, nem sajnálják a legszebb lopott lovat éjjel leütni, vagy szélnek ereszteni. Buday csendőrhadnagy a lopott lovakkal elhalmozott Sár-Szent-Lőrinc (Tolna megye) községben kezdte meg a nyomozást, hol elsősorban Kránicz felesketett és felelős éjjeli őrt kellett felügyelet alá helyezni, mert kiderült, hogy ő itt a lókötők nagymestere. Paksra kisérték, ahonnan azonban még az éjjel haza szökött Szent-Lőrincre, s egy másik őrtársával egy birtokában lévő értékes lovat kivitt a falu határába, ott vésőt verve a ló homlokába, megölték és elásták. De nemcsak ez, hanem az is kiderült, hogy Kránicz felesége ugyanaz éjjel felment Pálfára s a Krániczék tettestársát, a letartóztatva volt Gyimóti Mihály fiát lehizta Lőrincre s Benkő Istvánnál elrejtve levő gyönyörű szép, szintén lopott lóra fölültették, hogy nyargaljon Kis-Székely felé és ereszsze szélnek. De a lovat Miszlán elfogták s visszahozták, mert Stránicznál látták s most felismerték. — Gyimótin és Krániczon kívül, mint bandavezető szerepelt még Szabó József, szintén ottani lakos. A legnevesebb lóliteráns azonban Kis György decsi csikós volt, kikhez még László Ferenc, az eszéki fogházban rablógyilkosságért már 18 évet töltött, jelenleg dunaföldvári lakos szegődött, ki szellemi dirigense volt az egész vállalatnak s ki a lókötők egy másik pártfogójával, hamisittatta a lóleveleket. Most mindezek s még többen, eddigelé összesen 21-en vannak, mint tolvajok és orgazdák letartóztatva, kik mind a szegzárdi kir. ügyészség börtönében várják a sorsuk eldöntését. (Éjjeli botrány a nemzeti színház előtt) cím alatt meg volt írva lapunkban az az épületes jelenet, mely a minap éjjel a Kerepesi úton folyt le. Mi ebben a közleményben neveket nem említettünk, több laptársunk azonban megnevezett két úriembert, kik állítólag részesei voltak a szcénának. Ez indította Kanitz József banküzlet-tulajdonost arra — hogy reputációjának megvédésére — mivel a hírlapi közleményekben magát is érintve találta — saját tudomása szerint adja elő a tényállást. Kanitz úr, midőn maga is súlyosan elítéli azt, aki védtelen nőket nyílt utcán megtámad, a lapok állításával szemben kijelenti, hogy ő a „Pannónia“ előtti botrányban részt nem vett, ő az utcán nem dulakodott, verekedett és senkit ebben meg nem akadályozott. Az ügygyel csak annyiban hozható össze az ő neve, hogy 7-én este 9 órakor megjelent a Pannonia-szállóban, hogy az ott játszó cigányokat egy lakodalomra megfogadja. Ő egy mellékhelyiségbe vonult és 9 órától VJ 12 óráig 3deciliter asztalt- és ugyanannyi vörösbort ivott meg, tehát boros nem lehetett. Egyszer elment asztalától s akkor H. nevű ügyvéd — aki egy hölgy és egy ur társaságában ült egy asztalnál — rákiáltott: „szervusz !“ és kabátja sarkát megfogva kényszerítette, hogy leüljön. Két perc múlva Hoffmann eltávozott. Kanitz pedig negyedóra múlva indult hazafelé s a szálloda előtt nagy népcsödülést, egy vértől elbontott embert látott és jaj kiáltásokat hallott s látta, hogy a sok ember egyet üt, de ő nem keveredett a dulakodók közé, hanem ment hazafelé. Ő nem látta sem az inzultált öreg urat, sem lányait, sőt azt sem tudta, ki az, akit vernek. Kanisz a sarkon egy rendőrt figyelmeztetett, hogy menjen a verekedés színhelyére és csináljon rendet. A rendőr azonban nekitámaszkodott a nemzeti színház kapujának és onnét gyönyörködött a látványban, mire ő, Kanitz, igaz, „kissé hevesen, tán durvábban, mint azt a rendőrök megszokták“, kötelességére figyelmeztette. Erre a rendőr megsértődve, Kanitz nevét kérdezte, mire ez kijelentette, hogy a rendőrség előtt majd igazolja magát, jöjjön a rendőr is a kapitánysághoz. Erre Kanitz kocsit hozatott, mialatt Hoffmann ügyvéd is megugrott az őt verő közönség elől s beült Kanitz kocsijába, így kerültek együtt a két kapitánysághoz. A kapitányságnál a rendőr tett Kanitz ellen feljelentést a rajta elkövetett sértés miatt, de azt nem mondta meg, miért sértette őt meg Kanitz. Végül kijelenti Kanitz József úr, hogy nem való, hogy ő a botrányban részt nem vett, nem való, hogy ő a kapitányságnál dulakodott, iratokat széttépett, nem való, hogy verekedett, vert vagy veretett volna, nem való, hogy ő agy urat, vagyúrnőket inzultálni segített volna, végül nem való, hogy őt a rendőrség letartóztatta. Midőn Kanitz József úr jó hírneve érdekében, az ő nyilatkozata alapján, a tényállást erről az oldalról megvilágítva ismertettük — jelezzük, hogy ebben a kánikulás ügyben a rendőrség is hivatalos nyilatkozatot ad ki. (Szenttamási állapotok.) Lapunk egyik közelebbi számában megírtuk, hogy a bácsmegyei Szent-Tamás községben milyen gazdálkodások folynak a közvagyon körül. Erre a közleményre vonatkozólag Szent-Tamás község jegyzője, Ivanits Izidor az ottani elöljáróság nevében is nyilatkozatot küldött be hozzánk, melyben kijelenti, hogy sem a főszolgabíró, sem a kiküldött bizottság „nagyobb“ pénzhiányt vagy sikkasztást nem konstatált. A dologban annyi igaz — mondja a nyilatkozat — hogy Theodorovics Mita volt jegyző emelt súlyos — de szerintük alaptalan — vádakat az elöljáróság ellen. A főszolgabíró elviek folytán — s ezt ismét maga a nyilatkozó jegyző írja — vizsgálatot rendelt el, melynek alapján könyvelési és kezelési hibák miatt a főszolgabíró a közpénztárnok, községi bíró és községi jegyző ellen fegyelmi vizsgálatot rendelt el. (Szerelmi dráma Laxenburgban.) Laxenburg tegnap este szerelmi dráma színhelye volt. A 26 éves Lussi József, egy wiener-neudorfi földbirtokos fia megleste kedvesét, Perzi Marit, egy malomtulajdonos 16 éves lányát s 15 késszúrást ejtett rajta. A leány aligha fog sebeiből fölépülni. A véres merénylet oka féltékenység; Lussi megszökött. —l Egy munkás elgázolása.) Dubovszky nevű munkás Rákospalota és Dunkeszi között a budapest-pozsonyi telefon-sodrony felrakásánál volt elfoglalva társaival, kikkel még este 8 órakor is dolgozott a vonalon. Dubovszky a létrával ment tovább a pályán, hogy a huzal felerősítését a következő oszlopnál folytassa ; ez alatt érte őt utol a Dunakeszi felöl jövő 143. számú személyvonat, mit nem vett észre. A vonat elragadta őt, kezeit, lábait levágta, fejét pedig szétmorzsolta. A vonaton senki sem vette észre a szerencsétlenséget, a munkások is csak későn akadtak Dubovszky megcsonkított testére. Minthogy a sötétben nem szedhették össze, a szerencsétlen ember holtteste másnap reggelig maradt a sínek mellett. (Méltatlanul megtámadott rendőrtiszt.) Egy fővárosi képes német lap az államrendőrség egy derék, szorgalmas tisztviselőjéről, Kállay Viktor rendőrfogalmazóról, célzatos rosszakarattal azt írta, hogy „hasznavehetetlensége“ miatt a főkapitányságtól egyik kerületi kapitánysághoz helyezik ki. A főkapitány most ezt a koholmányt megcáfolva kijelenti, hogy az egész hír valótlanság, hogy Kállay Viktor fogalmazó egyike a rendőrség legbuzgóbb, legtehetségesebb tisztviselőinek s a központból való kihelyezéséről szó sem lehet. A derék német újság bizonyára nem vette észre, hogy lövöldözései közben a kerületekben alkalmazott rendőrtisztviselőket is meglőtte, úgy tüntetvén fel őket, mint akik azért vannak a kerületekbe beosztva, mert a központban „hasznavehetetlenek“. — Mi úgy tudjuk, hogy a kerületekbe beosztott rendőrtisztek ép oly hasznavehető tagjai az államrendőrségnek, mint a központiak, nem a személyes megkülönböztetés, hanem a szolgálat érdeke kívánván meg, hogy központban és kerületekben legyenek lehetőleg egyaránt jó rendőrtisztviselők. (Nincs gyanús betegség.) A belügyminisztériumba az utolsó 24 óra alatt beérkezett távirati jelentések szerint ma sem fordult elő gyanús megbetegedés. (Tűzoltó kongresszus.) Szabadkáról sürgönyzik . A holnap tartandó tűzoltó kongresszusra az előkészületek nagyban folynak. Az egész város föl van lobogózva. A kongresszus titkárai Vécsei és Siebenbürgen emléklapot fognak kiadni. József főherceg, Cziráky Béla gróf, Vermes Béla és Vojnits Sándorné arcképeivel. József főherceg, Császka érsek és Széchenyi Ödön gróf meleg hangú levélben mentették ki elmaradásukat. A zászlószentelésnél 60 koszorús leány és ugyanannyi vőfély fog működni. Geiger Mór földbirtokos új tűzoltó-indulót komponált és azt Vojnits Sándorné zászlóanyának ajánlotta. (A szegedi államfoglyok fellázadtak.) A szegedi csillagbörtönben lévő államfoglyok, számszerűit tizenketten — mint lapunknak Szegedről sürgönyzik — azon megszorítás ellen, hogy csak két óra hosszára szabad szobáikat elhagyni — ma fellázadtak. Délután, a séta után, nem akartak visszatérni celláikba. Az igazgató helyettese 12 őrt vezényelt ki ellenük, kik közrefogták az államfoglyokat és vezényszóra szuronyos fegyvert szegeztek rájuk. — Az államfoglyok erre kijelentették, hogy csakis az erőszaknak engedelmeskednek — és az őröket éltetve — vonultak vissza szobáikba. — Mint tudósítónk sürgönye jelzi, a fogház épülete oly bűzös, levegője oly egészségtelen, hogy csakugyan e tarthatatlan állapotok voltak előidézői az államfoglyok mai föllépésének. (Az alagi baleset.) Gróf Szapáry József fejfájása ma reggel óta kissé erősebb lett s e miatt orvosi tanácsra egy-két nappal tovább marad a fővárosban. A jövő héten azután Taksonyba viszik, ahol teljes felgyógyulásáig marad. Mint orvosai mondják, néhány hónapi nyugalomra lesz szüksége. Herceg Lobkovitz hadtestparancsnok tegnap meglátogatta a beteget. (Telefon-hírmondó Bécsben.) Az osztrák fővárosban elejétől fogva irigylik tőlünk a telefon-újságot, mely mindinkább meghonosodik Budapesten. Ma azt jelentik nekünk Bécsből, hogy most ott is készülnek egy hasonló vállalat létesítésére és nemsokára Bécsnek is lesz telefon-hírmondója. (Kegyelem.) Kremsből jelentik : dr.Drinkwalder védőügyvédhez érkezett jelentés szerint a király Bössler Ferencnek, kit neje meggyilkolása miatt az esküdtszék jun. 5-ikén kötél általi halálra ítélt, megkegyelmezett, s a halálbüntetést húsz évi súlyos fogságra változtatta át. (Halálos szerencsétlenség.) "Megrendítő szerencsétlenségről ad hírt bajai levelezőnk. Állaga Imre, Baja város sok éven át volt főjegyzője, Állaga Géza kitűnő zenészünk édes atyja, egy, az udvaron álló hordóból, hihetőleg kedvenc virágjai megöntözése végett — vizet akarván meríteni, megcsúszott, elbukott és rögtön meghalt. Hihetőleg szivszélhüdés érte az öreg urat. Baja város egy tipikus alakját, a szabadelvüpárt egy hó bajnokát s lapunk egy régi, előfizetőjét veszti az elhunytban. — (Fürdők látogatottsága.) Herkulesfürdőn a vendégek száma e hó 6-ig 4751. — Borszéken a hó 3-ig 770; — Tátrafüreden e hó 7-ig 2801 ; — Trencsén-Teplicen e hó 6-ig 4240.