Pesti Hírlap, 1904. augusztus (26. évfolyam, 212-240. szám)

1904-08-09 / 220. szám

zött volt tizenkét helyiérdekű vasútról szóló törvényjavaslat. Ézen a helyiérdekű vasutak, azok a vicináliák, amelyeknél az összeférhe­­tetlenség dolga kezdődött. A képviselői közben­járások érvényesülését legelőször itt lehetett ta­pasztalni, úgy­hogy a vidékekre, amelyekre ál­­dást hozóknak kellett volna hogy legye­nek a vasutak, nyomort vittek, amíg a képviselők, az engedményesek és a vállalkozók gazdagodtak. Gróf Csáky Albin nyújtotta be az indítványt a vicinálisok ellen, Szilágyi Dezső folyton résen volt, hogy a képviselői állásokat megszabadítsa a rájuk tapadógyanús manipulá­ciók szennyétől. Megígértetett a helyiérdekű vas­­utakról szóló törvény revíziója. De azóta egyik év a másik után telt, és nem történt semmi. Ma amikor felemlegették, megint csak annyit hallottunk, hogy Tisza is megígérte. Lesz-e Szilágyi Dezső, aki sürgesse ? Nem. Ezek a reformok mostanság elalusz­nak. Szilágyi, Dezsőnek emlékéről szólván, ha elmondták, hogy a hegyek tiszta levegőjét sze­rette, talán össze kellett volna kapcsolni a jel­lemzést azzal, hogy szerette a tiszta levegőt a fórumon, ahol a kiváltságosak kidüllesztett mel­lel járnak. S ő nem pihent addig, amíg az összeférhetetlenségi törvényt meg nem alkották. S most Mönnich Aurél tart felette erülékbeszé­­det. De az összeférhetetlenségi törvényt már nagyon sokan szeretnék visszacsinálni az irány­adók és a befolyásosak, akiknek anyagi gyara­podását esetleg akadályozza az a rájuk nézve kellemetlen törvény. Sőt még az ellenzéken is ▼annak, akik panaszkodnak, hogy ha az esélét szi­­­gorúan veszik, hát nem érdemes képviselőnek lenni, az embernek ez csak rangot adna, de a könnyű vagyonszerzés módját megnehezíti. Az a csoport, amelyik Tisza legszűkebb gárdáját képezi és szemben az ellenzéken az a társaság, amelyik mindig hajlandó a kormány­nak segédkezni, tényleg abban reménykedik, hogy az összeférhetetlenségi törvény egyes ren­delkezéseit az idők folyamán elhomályosítják és a kriminális részekről megfeledkeznek. Esetleg kiegészítik a törvényt, hogy az állam ellen iz­gató képviselőkre legyen paragrafus, de ugyan­akkor talán elejtenek a többiből néhány para­grafust. Reménykednek, mert nincs Szilágyi, aki kellemetlenséget okozzon az inkompatibili­seknek és Tisza a miniszterelnök, aki maga igen fontosnak tartja a közgazdasági tevékeny­séget abban a formájában is, amint ez az ösz­­szeférhetetlenségi törvény előtt nyilvánult. Tisza továbbá az államférfiúnak a pályáján becses­nek tartja a következetességet. Ő már az ösz­­szeférhetetlenségi törvény tárgyalása alkal­mával egy szánalmas kis csoporttal körülvéve felszólalt a javaslat ellen. Most ő miniszterelnök a az a kis csoport, melynek akkor oly szánal­mas színe volt, a kormánypárt legbefolyáso­sabb része. Ha a Szilágyi aeráját tekintjük és a mostanit, hát a legbizonyosabban meg lehet állapítani a rendszerváltozást. A képviselőház tárgysorozatának végére már évek óta fel van jegyezve egy törvényja­vaslat e képen: „A főrendiház tagjainak összeférhetet­lenségéről a miniszterelnök törvényjavas­lata. (290. sz.) Még nincs bizottsághoz utasítva.“ Hát ezt a törvényjavaslatot is Szilágyi Dezső erőszakolta ki. Fáradhatlanul agitált, hogy a főrendek ne vonhassák ki magukat a purifikáció köréből. Széll kénytelen volt benyúj­tani a javaslatot. De Szilágyi meghalt, hát már úgy hagyták, hogy máig sem foglalkoztak vele még a bizottságok sem. Ellenben a magyar birtokokat eladják az idegeneknek és a bizottságok az ilyen javasla­tokat igen gyorsan tárgyalják. És a képviselőház is nagy gyorsasággal tárgyalja a vicinálisokat, egy nap alatt tizen­kettőt. Eszünkr­e jut, amit Szilágyi Dezső mon­dott az összeférhetetlenségi harc idején: — Kopogtassunk a kapun s hogyha nem hallják meg, hát döngessük és figyelmeztessük őket, hogy be is tudjuk törni. De már más idők vannak. Már a kapun csak azok kopogtatnak megint, akik sápot kér­nek s ezeket meg is hallgatják. * * * Széll Tisza ellen. Előbb csak feltevések alakjában hallatszott a hir, most azonban mind határozottabban be­szélik, hogy Széll Kálmán, a volt miniszterel­nök, elégedetlen a gróf Tisza István gazdasági politikájával. Hát hiszen azt senki sem gon­dolta, hogy Széli egyáltalán rajongjon a Tisza­­politikáért akár gazdaságról, akár egyébről van szó. Sőt vannak, akik azt állítják, hogy Széll Kálmánt csak az uralkodó bírhatta rá, hogy Tiszával szemben frontot ne csináljon és külö­nösen meg van kötve Széll Kálmánnak a keze amiatt, mert a katonai kérdésekben ugyanazo­kat a javaslatokat vállalta el, amiket gróf Tisza István, sőt még többet vállalt, de semmit sem tudott megvalósítani. Széll Kálmán eddig hallgatott. A képviselő­­házban egyáltalán nem mutatkozott, kivéve egy­szer, amikor katalógus-olvasáskor távollétét kellett igazolnia A fizetését sem személyesen veszi fel. A delegacionális ülések alkalmával, amikor ő a delegáció elnöke volt, érintkeznie kellett gróf Tisza miniszterelnökkel, de ez az érintkezés csak a legszükségesebbekre szorítko­zott. Akkor leginkább azon kesergett, hogy Tisza rövid idő alatt megszerezte a Goluchowski és a Pitresch kegyét, míg ő róla már teljesen elfeledkeztek. Széll Kálmánnak persze több kérdésre nézve megvolt az a véleménye, hogy ő azt jobban intézte volna el. Ám, amikor a 450 milliós kölcsön is nyélbe volt ütve, Széll Kálmán megint visszavonult. Most ellenben azt beszélik, hogy Széli újra erősen érdeklődik a politika iránt és neve­zetesen aziránt, hogy Tiszának minő tervei vannak a kiegyezésre és a kereskedelmi szer­ződésekre nézve. Ezekről pedig már tud any­­nyit Széli, hogy Tisza az ő formuláit nem re­spektálja, részint pedig épen ellenkező célzattal igyekszik kihasználni, mint amire Széli meg­alkotta. Széli Kálmán már nem csinál tit­kot belőle, hogy a gróf Tisza István terveit nem helyesli. Gróf Tisza a nyári szünet alatt a kereskedelmi szerződések ügyében tár­gyalni akar anélkül, hogy erre felhatalmazása volna, anélkül, hogy a vámtarifa törvény­­hozásilag meg volna állapítva és anélkül, hogy az osztrák Reichsrath követendő magatartása felől tájékozódást szerezhetne. A Széll politikája és törvénye szerint vámtarifa és kiegyezés nél­kül a külállamokkal közös alapon kereskedelmi szerződések dolgában nem lehet tárgyalni. Tisza pedig tárgyalni akar és megegyezést akar létesíteni anélkül, hogy a fejleményekre tekin­tettel lenne. Széll Kálmánnak a hiúságát is sérti, hogy Tisza az ő általa alkotott törvényt csak olyan­nak tekinti, hogy annak a parlament által való hatályon kívül helyezését egészen bizonyosra veszi, holott Széllnek az a meggyőződése, hogy ezen törvény alapján még sikereket lehetne el­érni úgy Ausztriával, mint a külállamokkal szemben. Egy beavatott politikus a Széli elégedet­lenségére vonatkozólag ezt mondta: — Jelenleg igen fontos, hogy Széli frontot csinál Tisza ellen. Mert a kiegyezésnél sokat tartanak a Széll Kálmán véleménye felől. És ha Széli beleavatkozik ebbe a dologba, az jelenti azt is, hogy az egyezségnél a régi tervektől és megállapodásoktól el akarnak térni, nemcsak a formára nézve, hanem az egyezkedés tartalmá­ban is az egyes tételekre nézve. Most a parla­ment kimerült, szétoszlik, de őszszel Tisza kénytelen lesz a kiegyezési és szerződési dol­gokkal előállani. S ha Széll Kálmán akkor is ellene foglal állást, ez rá nézve igen veszedel­mes. Mert meg kell mondanom, hogy most Széli­nek is van pártja, ő hozzája tartoznak a kaszi­­nóbeli mágnás politikusok, az Andrássyak és a többiek. Sőt Bécsben is hallgatnak rá azok, akik Tiszát meg akarják buktatni. . . . Itt kell megjegyezni, hogy a képvi­selőházat e hét végén királyi kézirattal akarják elnapolni, nehogy ha valami a szerződési tár­gyalásokból kiszivárog, a szünet közben ülést hívhassanak össze. Másáért COO korona pénzbüntetésre és 9616 korona megtérítésére. Baumann főerdészt hivatalvesztésre és 10,992 korona megtérítésére; Nizsnik városi könyv­vivőt 200 korona pénzbüntetésre és 4401 korona meg­térítésére; Strrbik és Szabó városi erdőőröket hiva­talvesztésre és 2025 korona megtérítésére ítélte. Az el­itéltek felebbeztek, de felebbezett a város képviselő­testülete is az ítélet szigorítása végett. PESTI HÍRLAP , 1904. augusztus 9., kedd. Megyék és városok. Fegyelmi ügyek Barsmegyében. Aranyosma­rótről jelentik, hogy Barsmegye közig. bizottságá­nak fegyelmi választmánya Koller újbányai polgár­mestert hivatalos kötelessége teljesítésének elmulasz­ A Magyarországi Kárpát­ Egyesület közgyűlése. A tarajkai Szilágyi Dezső-emlék leleplezése. A közgyűlés. A Magyarországi Kárpit Egyesületnek va­sárnap Tátrafüreden megtartott közgyűlését a kere­tében lefolyt emlékünnepély tette különösen érde­kessé. Szilágyi Dezsőnek, a nagy jogász államfér­fiunak és igaz magyar hazafinak, az egysület tár­sadalmi után emléküvet állított a Tátra örök­­szép, sejtelmes bércei között, a fenyvesekkel övezett Tarajkán. Ez a hely volt Szilágyinak legkedvesebb tartózkodási helye. Évről-évre felkereste s enyhét és nyugalmat adó jó levegőjéből erőt merített a további munkához; felüdült, megújhodott. Az emlék egy magas falazat, melybe bele van il­lesztve Szilágyi Dezső dombormevü képmása. A fa­lazat tetején vasszerkezetű torony áll, regényesen szép kilátást nyújtva a vadregényes hegyvidékre. Az emlékművet a közgyűlés után leplezték le nagy részvétel mellett. A közgyűlés számos, a magyarság és a turisztika szempontj­ából fontos ügyet intézett el Az ünnepélyről és közgyűlésről egyébként tudó­sításunk a következő: A Magyarországi Kárpátegyesület folyó hó 7-én Tátrafüreden tartotta meg ez évi rendes köz­gyűlését Münnich Aurél elnöklete alatt. A gyűlésen jelen voltak a kormány képviseletében : Plósz Sán­dor és gróf Khnen-Héderváry Károly miniszterek, Perczel Dezső képviselőházi elnök és báró Fellitzsch Arthur alelnök, Darányi Ignác volt földmívelési mi­niszter, gróf Hadik-Barkóczy János, gróf Dagenfeld Lajos, gróf Csáky Jenő főispán, Chorin Ferenc, báró Herzog Péter, Báth Péter, Wolfner Tivadar, Kubinyi Géza, Rosenberg Gyula, Szerb György orsz. képvi­selők, Várady Béla, miniszteri tanácsos, dr Hőgyes Endre egyetemi tanár, valamint az ország és Szepes vármegye számos kitűnősége. Képviselve volt ezen­kívül Pozsony városa Brolly polgármester által, a dunántúli ref. egyházkerület a Magyar Turistaegye­­sület és több testület, Mü­nnich Aurél elnök a gyűlést megnyitván, üdvözölte a jelenlévő minisztereket, a képviselőház elnökeit, a vármegye főispánját, a Magyar Turista­­egyesületet és a rét­ egyház képviselőit, abbeli re­ményének adva kifejezést, hogy Magyarországon a turisztika iránt észlelt közöny lassan meg fog szűnni. Midőn Frigyes főherceg, ez egyesület védnökének üdvözletét a közgyűlésnek átadja, egyúttal tudomására hozza, hogy a fenség megengedte, hogy a jövőben a tagok gyűjtése az ő nevében történhessék. Az el­nök Indítványára a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel elhatározta, hogy Frigyes főherceget, mint az egye­sület védnökét, úgyszintén gróf Csáky Albint, mint az egyesület tiszteletbeli elnökét, sürgönyileg ü­dvöz­­lik. A gyűlés az elnöki jelentést tudomásul vette és röviden letárgyalta a napirendet. Az emlékünnep. Gyűlés után az egyesület tagjai és mindazok, kik a gyűlésen résztvettek, kirándultak a Tarajkára, a Szilágyi Dezső-emlék ünnepies leleplezésére. Az emlék hatalmas falazatból áll, melybe Szilágyi De­zsőnek Istók János szobrász­művész vésőjéből szár­mazó medallion­ alakú bronz mellképe van illesztve. A falazatról magas, vasszerkezetű kilátótorony emel­kedik, melyről pompás kilátásban gyönyörködhetik a szemlélő. Pontban egy órakor a sok százra menő kö­zönség rázendített a himnuszra, melynek elhangzása után Münnich Aurél méltatta Szilágyi Dezső életét, miközben a lepel lehullott az emlékről. Münnich Aurél beszéde után a társaság dél­után 3 órakor ebédre gyűlt össze. A harmadik fogás­nál Darányi Ignác emelkedett szólásra. Beszédéből a következő részt emeljük ki: Három éve múlt július 26-án, hogy utoljára láttam Szilágyi Dezsőt Karlsbadban. Felkerestük őt többen barátai, akiknek tiszteletére ebédet adtam. Akkor hivatásom volt őt felköszönteni. Érthetetlen elfogadás vett erőt rajtam, bár semmi jel sem mutat­ta korai végét. Mit jelentett Szilágyi Dezső élete Magyarországnak? Szilágyi maga egy egész hadsere­get teremtett a politikai, szellemi és erkölcsi világ­ban. Ezen erős elfogadásomat, fájdalom, harmadnap­ra megértettem, mert, mint a hatalmas tölgy, ketté­törött. Maga a halál sem vette fel szemben vele a küzdelmet. Mintha attól félt volna, hogy egyenlőtlen

Next