Pesti Hírlap, 1904. augusztus (26. évfolyam, 212-240. szám)
1904-08-09 / 220. szám
zött volt tizenkét helyiérdekű vasútról szóló törvényjavaslat. Ézen a helyiérdekű vasutak, azok a vicináliák, amelyeknél az összeférhetetlenség dolga kezdődött. A képviselői közbenjárások érvényesülését legelőször itt lehetett tapasztalni, úgyhogy a vidékekre, amelyekre áldást hozóknak kellett volna hogy legyenek a vasutak, nyomort vittek, amíg a képviselők, az engedményesek és a vállalkozók gazdagodtak. Gróf Csáky Albin nyújtotta be az indítványt a vicinálisok ellen, Szilágyi Dezső folyton résen volt, hogy a képviselői állásokat megszabadítsa a rájuk tapadógyanús manipulációk szennyétől. Megígértetett a helyiérdekű vasutakról szóló törvény revíziója. De azóta egyik év a másik után telt, és nem történt semmi. Ma amikor felemlegették, megint csak annyit hallottunk, hogy Tisza is megígérte. Lesz-e Szilágyi Dezső, aki sürgesse ? Nem. Ezek a reformok mostanság elalusznak. Szilágyi, Dezsőnek emlékéről szólván, ha elmondták, hogy a hegyek tiszta levegőjét szerette, talán össze kellett volna kapcsolni a jellemzést azzal, hogy szerette a tiszta levegőt a fórumon, ahol a kiváltságosak kidüllesztett mellel járnak. S ő nem pihent addig, amíg az összeférhetetlenségi törvényt meg nem alkották. S most Mönnich Aurél tart felette erülékbeszédet. De az összeférhetetlenségi törvényt már nagyon sokan szeretnék visszacsinálni az irányadók és a befolyásosak, akiknek anyagi gyarapodását esetleg akadályozza az a rájuk nézve kellemetlen törvény. Sőt még az ellenzéken is ▼annak, akik panaszkodnak, hogy ha az esélét szigorúan veszik, hát nem érdemes képviselőnek lenni, az embernek ez csak rangot adna, de a könnyű vagyonszerzés módját megnehezíti. Az a csoport, amelyik Tisza legszűkebb gárdáját képezi és szemben az ellenzéken az a társaság, amelyik mindig hajlandó a kormánynak segédkezni, tényleg abban reménykedik, hogy az összeférhetetlenségi törvény egyes rendelkezéseit az idők folyamán elhomályosítják és a kriminális részekről megfeledkeznek. Esetleg kiegészítik a törvényt, hogy az állam ellen izgató képviselőkre legyen paragrafus, de ugyanakkor talán elejtenek a többiből néhány paragrafust. Reménykednek, mert nincs Szilágyi, aki kellemetlenséget okozzon az inkompatibiliseknek és Tisza a miniszterelnök, aki maga igen fontosnak tartja a közgazdasági tevékenységet abban a formájában is, amint ez az öszszeférhetetlenségi törvény előtt nyilvánult. Tisza továbbá az államférfiúnak a pályáján becsesnek tartja a következetességet. Ő már az öszszeférhetetlenségi törvény tárgyalása alkalmával egy szánalmas kis csoporttal körülvéve felszólalt a javaslat ellen. Most ő miniszterelnök a az a kis csoport, melynek akkor oly szánalmas színe volt, a kormánypárt legbefolyásosabb része. Ha a Szilágyi aeráját tekintjük és a mostanit, hát a legbizonyosabban meg lehet állapítani a rendszerváltozást. A képviselőház tárgysorozatának végére már évek óta fel van jegyezve egy törvényjavaslat e képen: „A főrendiház tagjainak összeférhetetlenségéről a miniszterelnök törvényjavaslata. (290. sz.) Még nincs bizottsághoz utasítva.“ Hát ezt a törvényjavaslatot is Szilágyi Dezső erőszakolta ki. Fáradhatlanul agitált, hogy a főrendek ne vonhassák ki magukat a purifikáció köréből. Széll kénytelen volt benyújtani a javaslatot. De Szilágyi meghalt, hát már úgy hagyták, hogy máig sem foglalkoztak vele még a bizottságok sem. Ellenben a magyar birtokokat eladják az idegeneknek és a bizottságok az ilyen javaslatokat igen gyorsan tárgyalják. És a képviselőház is nagy gyorsasággal tárgyalja a vicinálisokat, egy nap alatt tizenkettőt. Eszünkre jut, amit Szilágyi Dezső mondott az összeférhetetlenségi harc idején: — Kopogtassunk a kapun s hogyha nem hallják meg, hát döngessük és figyelmeztessük őket, hogy be is tudjuk törni. De már más idők vannak. Már a kapun csak azok kopogtatnak megint, akik sápot kérnek s ezeket meg is hallgatják. * * * Széll Tisza ellen. Előbb csak feltevések alakjában hallatszott a hir, most azonban mind határozottabban beszélik, hogy Széll Kálmán, a volt miniszterelnök, elégedetlen a gróf Tisza István gazdasági politikájával. Hát hiszen azt senki sem gondolta, hogy Széli egyáltalán rajongjon a Tiszapolitikáért akár gazdaságról, akár egyébről van szó. Sőt vannak, akik azt állítják, hogy Széll Kálmánt csak az uralkodó bírhatta rá, hogy Tiszával szemben frontot ne csináljon és különösen meg van kötve Széll Kálmánnak a keze amiatt, mert a katonai kérdésekben ugyanazokat a javaslatokat vállalta el, amiket gróf Tisza István, sőt még többet vállalt, de semmit sem tudott megvalósítani. Széll Kálmán eddig hallgatott. A képviselőházban egyáltalán nem mutatkozott, kivéve egyszer, amikor katalógus-olvasáskor távollétét kellett igazolnia A fizetését sem személyesen veszi fel. A delegacionális ülések alkalmával, amikor ő a delegáció elnöke volt, érintkeznie kellett gróf Tisza miniszterelnökkel, de ez az érintkezés csak a legszükségesebbekre szorítkozott. Akkor leginkább azon kesergett, hogy Tisza rövid idő alatt megszerezte a Goluchowski és a Pitresch kegyét, míg ő róla már teljesen elfeledkeztek. Széll Kálmánnak persze több kérdésre nézve megvolt az a véleménye, hogy ő azt jobban intézte volna el. Ám, amikor a 450 milliós kölcsön is nyélbe volt ütve, Széll Kálmán megint visszavonult. Most ellenben azt beszélik, hogy Széli újra erősen érdeklődik a politika iránt és nevezetesen aziránt, hogy Tiszának minő tervei vannak a kiegyezésre és a kereskedelmi szerződésekre nézve. Ezekről pedig már tud anynyit Széli, hogy Tisza az ő formuláit nem respektálja, részint pedig épen ellenkező célzattal igyekszik kihasználni, mint amire Széli megalkotta. Széli Kálmán már nem csinál titkot belőle, hogy a gróf Tisza István terveit nem helyesli. Gróf Tisza a nyári szünet alatt a kereskedelmi szerződések ügyében tárgyalni akar anélkül, hogy erre felhatalmazása volna, anélkül, hogy a vámtarifa törvényhozásilag meg volna állapítva és anélkül, hogy az osztrák Reichsrath követendő magatartása felől tájékozódást szerezhetne. A Széll politikája és törvénye szerint vámtarifa és kiegyezés nélkül a külállamokkal közös alapon kereskedelmi szerződések dolgában nem lehet tárgyalni. Tisza pedig tárgyalni akar és megegyezést akar létesíteni anélkül, hogy a fejleményekre tekintettel lenne. Széll Kálmánnak a hiúságát is sérti, hogy Tisza az ő általa alkotott törvényt csak olyannak tekinti, hogy annak a parlament által való hatályon kívül helyezését egészen bizonyosra veszi, holott Széllnek az a meggyőződése, hogy ezen törvény alapján még sikereket lehetne elérni úgy Ausztriával, mint a külállamokkal szemben. Egy beavatott politikus a Széli elégedetlenségére vonatkozólag ezt mondta: — Jelenleg igen fontos, hogy Széli frontot csinál Tisza ellen. Mert a kiegyezésnél sokat tartanak a Széll Kálmán véleménye felől. És ha Széli beleavatkozik ebbe a dologba, az jelenti azt is, hogy az egyezségnél a régi tervektől és megállapodásoktól el akarnak térni, nemcsak a formára nézve, hanem az egyezkedés tartalmában is az egyes tételekre nézve. Most a parlament kimerült, szétoszlik, de őszszel Tisza kénytelen lesz a kiegyezési és szerződési dolgokkal előállani. S ha Széll Kálmán akkor is ellene foglal állást, ez rá nézve igen veszedelmes. Mert meg kell mondanom, hogy most Szélinek is van pártja, ő hozzája tartoznak a kaszinóbeli mágnás politikusok, az Andrássyak és a többiek. Sőt Bécsben is hallgatnak rá azok, akik Tiszát meg akarják buktatni. . . . Itt kell megjegyezni, hogy a képviselőházat e hét végén királyi kézirattal akarják elnapolni, nehogy ha valami a szerződési tárgyalásokból kiszivárog, a szünet közben ülést hívhassanak össze. Másáért COO korona pénzbüntetésre és 9616 korona megtérítésére. Baumann főerdészt hivatalvesztésre és 10,992 korona megtérítésére; Nizsnik városi könyvvivőt 200 korona pénzbüntetésre és 4401 korona megtérítésére; Strrbik és Szabó városi erdőőröket hivatalvesztésre és 2025 korona megtérítésére ítélte. Az elitéltek felebbeztek, de felebbezett a város képviselőtestülete is az ítélet szigorítása végett. PESTI HÍRLAP , 1904. augusztus 9., kedd. Megyék és városok. Fegyelmi ügyek Barsmegyében. Aranyosmarótről jelentik, hogy Barsmegye közig. bizottságának fegyelmi választmánya Koller újbányai polgármestert hivatalos kötelessége teljesítésének elmulasz A Magyarországi Kárpát Egyesület közgyűlése. A tarajkai Szilágyi Dezső-emlék leleplezése. A közgyűlés. A Magyarországi Kárpit Egyesületnek vasárnap Tátrafüreden megtartott közgyűlését a keretében lefolyt emlékünnepély tette különösen érdekessé. Szilágyi Dezsőnek, a nagy jogász államférfiunak és igaz magyar hazafinak, az egysület társadalmi után emléküvet állított a Tátra örökszép, sejtelmes bércei között, a fenyvesekkel övezett Tarajkán. Ez a hely volt Szilágyinak legkedvesebb tartózkodási helye. Évről-évre felkereste s enyhét és nyugalmat adó jó levegőjéből erőt merített a további munkához; felüdült, megújhodott. Az emlék egy magas falazat, melybe bele van illesztve Szilágyi Dezső dombormevü képmása. A falazat tetején vasszerkezetű torony áll, regényesen szép kilátást nyújtva a vadregényes hegyvidékre. Az emlékművet a közgyűlés után leplezték le nagy részvétel mellett. A közgyűlés számos, a magyarság és a turisztika szempontjából fontos ügyet intézett el Az ünnepélyről és közgyűlésről egyébként tudósításunk a következő: A Magyarországi Kárpátegyesület folyó hó 7-én Tátrafüreden tartotta meg ez évi rendes közgyűlését Münnich Aurél elnöklete alatt. A gyűlésen jelen voltak a kormány képviseletében : Plósz Sándor és gróf Khnen-Héderváry Károly miniszterek, Perczel Dezső képviselőházi elnök és báró Fellitzsch Arthur alelnök, Darányi Ignác volt földmívelési miniszter, gróf Hadik-Barkóczy János, gróf Dagenfeld Lajos, gróf Csáky Jenő főispán, Chorin Ferenc, báró Herzog Péter, Báth Péter, Wolfner Tivadar, Kubinyi Géza, Rosenberg Gyula, Szerb György orsz. képviselők, Várady Béla, miniszteri tanácsos, dr Hőgyes Endre egyetemi tanár, valamint az ország és Szepes vármegye számos kitűnősége. Képviselve volt ezenkívül Pozsony városa Brolly polgármester által, a dunántúli ref. egyházkerület a Magyar Turistaegyesület és több testület, Münnich Aurél elnök a gyűlést megnyitván, üdvözölte a jelenlévő minisztereket, a képviselőház elnökeit, a vármegye főispánját, a Magyar Turistaegyesületet és a rét egyház képviselőit, abbeli reményének adva kifejezést, hogy Magyarországon a turisztika iránt észlelt közöny lassan meg fog szűnni. Midőn Frigyes főherceg, ez egyesület védnökének üdvözletét a közgyűlésnek átadja, egyúttal tudomására hozza, hogy a fenség megengedte, hogy a jövőben a tagok gyűjtése az ő nevében történhessék. Az elnök Indítványára a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel elhatározta, hogy Frigyes főherceget, mint az egyesület védnökét, úgyszintén gróf Csáky Albint, mint az egyesület tiszteletbeli elnökét, sürgönyileg üdvözlik. A gyűlés az elnöki jelentést tudomásul vette és röviden letárgyalta a napirendet. Az emlékünnep. Gyűlés után az egyesület tagjai és mindazok, kik a gyűlésen résztvettek, kirándultak a Tarajkára, a Szilágyi Dezső-emlék ünnepies leleplezésére. Az emlék hatalmas falazatból áll, melybe Szilágyi Dezsőnek Istók János szobrászművész vésőjéből származó medallion alakú bronz mellképe van illesztve. A falazatról magas, vasszerkezetű kilátótorony emelkedik, melyről pompás kilátásban gyönyörködhetik a szemlélő. Pontban egy órakor a sok százra menő közönség rázendített a himnuszra, melynek elhangzása után Münnich Aurél méltatta Szilágyi Dezső életét, miközben a lepel lehullott az emlékről. Münnich Aurél beszéde után a társaság délután 3 órakor ebédre gyűlt össze. A harmadik fogásnál Darányi Ignác emelkedett szólásra. Beszédéből a következő részt emeljük ki: Három éve múlt július 26-án, hogy utoljára láttam Szilágyi Dezsőt Karlsbadban. Felkerestük őt többen barátai, akiknek tiszteletére ebédet adtam. Akkor hivatásom volt őt felköszönteni. Érthetetlen elfogadás vett erőt rajtam, bár semmi jel sem mutatta korai végét. Mit jelentett Szilágyi Dezső élete Magyarországnak? Szilágyi maga egy egész hadsereget teremtett a politikai, szellemi és erkölcsi világban. Ezen erős elfogadásomat, fájdalom, harmadnapra megértettem, mert, mint a hatalmas tölgy, kettétörött. Maga a halál sem vette fel szemben vele a küzdelmet. Mintha attól félt volna, hogy egyenlőtlen