Pesti Hírlap, 1905. november (27. évfolyam, 316-331. szám)

1905-11-23 / 324. szám

­­se­ pelte a közreműködőket és jeles vezérüket. Kerner* (Bécsi képzőművészek társasága.) A bécsi képzőművészek társaságának elnöke, Streit tanácsos, a társaság vezetésétől visszalépett. Utódjául a képző­művészeti akadémia tanárát, Angelit, emlegetik. * (Az ezredévi emlékmű.) A városligeti ez­redév­ emlékműnek ismét elkészült egy pár alakja bronz-öntvényben. Az Országos Képzőművészeti Tanács a bronz-szobrok megvizsgálása és átvétele végett november 24-én, pénteken megjelenik az érc­­öntőműhelyben, ahol ülést is tart. Az elkészült bronz-szobrokat már közelebb felállítják az évek óta készen álló talapzaton. Istvánt. Az orosz művet a műsor végére tették, ellen­ben a hazai újdonságot — igen helyesen — a hang­verseny elejére, mikor a hallgatóság percipiáló ké­pessége még nem volt kimerülve és teljes fogékony­sággal hallgathatta a Siklós Albert Rákóczi-nyitá­nyát. A fiatal, nagytehetségű szerző ezen legújabb művében egyrészt a Rákóczi-kultusznak adózott, másrészt magyaros érzésű és magyar hangulatú mű­vet irt, a kurucvilágból fönmaradt zeneemlékek ke­­gyeletes fölhasználásával. A bevezetés rodostói han­gulattal tölt el, a távol keleten, hazája után epedő fejedelem bús tépelődéseit ecseteli, majd a stákóczi­­nóta egyes részleteinek fel-feltüntetése utóbb a tárogatónak bús, epedő nótája még inkább a híres induló lelkesítő danája festik előttünk a fejedelem visszaemlékezését, az elmúlt harcokon tűnődését. nagy zenekarra írt nyitány lendületes, hazafias tó­nusa kedvező fogadtatásra talált a mai bemutató közönségénél, többször ki is szólították a fiatal, ro­konszenves szerzőt a dobogóra, hívei azonfelül babér­koszorúval­ is kedveskedtek nek. A két modern újdonság közt egy ósdi, de ügye­sen restaurált „újdonság“ szerénykedett: egy ballet­­suite, melyet Glucknak 1769-ben írt Páris és He­léna című dalművének ballet-részleteiből állított ösz­­sze Reinecke. Az eredeti maestoso részt elhagyva, bevezetésül egy másik Gluck-féle áriát használt fel, megerősítvén és kibővítvén a zenekart fafúvókkal, kürtökkel és üstdobbal; a második rész egy haj­poros gráciájú chaconne, a harmadik pedig egy szintén bájos, kedves gavotte, míg a rövid koda a kedves műnek befejezését adja. A közönség az egy­szerűségében is hatásos művet szintén tetszéssel fo­gadta; az elismerésből a közreműködők mindegyike igényt formálhat. Szólistája is volt a mai hangversenynek: a budapesti születésű Selald Sándor, ki még néhány évvel ezelőtt a m. kir. operaház zenekarában ját­szott, azután Thomsonnál folytatta tanulmányait, olyan sikerrel, hogy Haler helyére szerződtették, a berlini üdv. operához hangversenymesternek, azon­kívül tanára lett a berlini zenedének. És bármeny­nyire sajnáljuk azt, ha művészeink elszármaznak tőlünk külföldre, mégis némileg indokolható — az ő egyéni érdekük szempontjából — ez a kivándorlás. Jól tette Sebald is, hogy külföldre ment; ha itt­­hona marad, még most is valahol Grünfeld mögött hegedülne az operai zenekarban. — Ma este Brahms szövevényes hegedűversenyét (op. 77) játszotta szé­les, öblös tónussal és érett, átgondolt felfogással, a közönség tapsait pedig egy Bach-ráadással köszönte meg. A terem és a lépcsőház ma már sütve volt, a lépcsőre szőnyeget is tettek, és felsoroltatták a per­ke­ttákat,­­ szóval rendbe hoztak egyet-mást. De a ruhatári mizériákon még mindig nem segítettek, a melléklépcsőt még mindig nem nyitották ki, a kö­zönség csak a főlépcsőn távozhat s egy negyedóráig is eltart, míg a páholybérlők a felső emeletről leér­hetnek a földszintre. Nem is jó arra gondolni, hogy mi történnék, ha valahogyan pánik támad és a kö­zönség csőszerre sietne kifelé. színház és zene. Második filharmóniai hangverseny. Hamlet mélységes igéjét („there are more things“) választotta Byron jeligéül, midőn­ Man­­frédjét megírta és Csajkovszky ismét a Byron hősé­nek egy mondatát — mysterious agency, ye spirits of the unbounded universe, i call upon ye by the written charm, whch gives me power upon you — fo­gadta el kiindulópont gyanánt Manfred­ zenéjén­ek megalkotásánál. A britt költő kongeniális értelmező­re talált az orosz zeneszerzőben, aki nem színpadi előadásra szánt melodrámát irt, mint Schumann — és nem­ is nagyszabású vokális kompozíciót, karokkal és szólókkal, mint Lacombe, — hanem a Manfréd­­problémának zenei fejtegetését, a Byron költeményé­nek zenei illusztrációját kísérelte meg nagy szimfó­niái költemény formájában. Nem is követi a Byron drámai tagolását; négy részében inkább csak vissza­­tükrözteti azokat az impressziókat, melyeket Byron olvasása keltett a Csajkovszky lelkében. Az első rész a berni Oberland alpesi világában bolyongó Hanf­réd kétségbeesését ecseteli; megszó­lal az egész művön végighúzódó „remény­telenségi motívum“, melyre mintegy feleletül a feledési mo­tívum következik. Feledni hiába akar Manfred, maga elé idézi a szellemvilágból alattvalóit, kik fö­lött korlátlan hatalommal rendelkezik — i do cam­­pell you, to my will — és a markáns, a vonósok erő­teljes és uniszónó akcentusaival jelzett idézési mo­tívum után a zenekarban egyre fokozódó mozgalom jelzi a szellemek megjelenését; megjelenik­­Astarte is, Manfréd nővére, akihez őt bűnös szerelem fűzte, — úgy, mint Manfréd prototypusát, Byront is, a saját nővéréhez — és Astarte egy fisz-re fölemelke­dő szerelmes frázisban suttogja a Manfréd nevét. He Manfréd bűnének tudatára jut — erőteljes akkordmenetekben —, nem emlékezik többé vissza szerelmi boldogságára, melyet még az imént a tom­pított vonósok bájos andantéja ecsetelt, hanem to­vább bolyong eszeveszetten, dúló kétségbeeséssel a szívében. A második rész — vivo con spirito — a bű­bájos szépségű scherzoban egy alpesi hegyi zuhatag poétikus milicujét, a vízpárák fölött lebegő szitakö­tők táncát, a verőfényben ragyogó forrás gyöngyöző harmatát és a vízesés fölött képződő szivárvány szép­ségeit ecseteli. Manfréd idéző szavára megjelenik a witch, a hegyi tündér, a hárfák által kijárt hege­dűk hozakodnak elő a tündér bájos danájával, — mely le scherzonak mintegy a triója — míg az első rész ismétlése ismét a vízesés tündéri világának ecse­­telésével, lassanként elhaladva, fejezi be a hangula­tos, költői szépségű részt. A harmadik rész, a természet egyszerű gyer­mekei,­­ó pásztorok és zergevadászok közt feledést ke­reső Manfréd bolyongásait rajzolja elénk. Az oboák pasztorális jellegű főthémája, melyet a hegedűknek egy másik, szintén idillikus danája követ és a falusiak mulatóját jelző bájos pásztortánc ezen résznek főbb szépségei.­­ Hatásos ellentétben van ezzel a be­fejező rész szilaj, orgiaszerű menete. Manfréd az 'Ah­mén pokoli birodalmában keres ugyanis feledést, egyre szilajabb táncban lebegnek körülötte a sötét­ség­ démonjai, — végü­l ismét előtűnik Astarte és kö­zeli halálát tudatja Manfréddal. Komor, gyászos jellegű, akcentusok ecsetelik Manfréd megváltását szenvedéseitől, megszólal az orgona — (ma ugyan nem szólalt meg!) — és egy áhitatos, imaszerű apo­lógia fejezi be a nagyszabású művet. A közönség több mint egy órán át élénk figye­lemmel hallgatta a Csajkovszky hatalmas zenéjét, és minden egyes rész után lelkes ovációkkal ünnep i-idi.): * (Hirek az operaházból.) Holnap, csütör­tökön Offenbach fantasztikus dalműve ..Hoffmann meséi, kerül színre a következő szereplőkkel: M. Szoyer Ilona (Olympia Giulietta, Antónia), Sza­mosi Elza (Hikle), Berts Mimi (Antónia anyja), Arányi (Hoffmann), Dalnoki Viktor (Coppelius, Capperlutto, Miracle), Dalnoki Béni (Coehesulle, Pattichinaccio Ferenc), Hegedűs (Spalarezani), Vá­­rady (Crespel), Ney Bernát (Luther), Mihályi (Schlerrul), Szemere (Hermann), Kiss (Natha­niel). A dalművet Szikla Adolf karmester vezényli. Tosca Puccini dalműve pénteken, e hó 24-én, kerül színre 25-ötödször az operaházban. Először 1903 de­cember 1-én adták. A jubiláns előadásban ugyan­azok működnek közre, akik a bemutató előadásban vettek részt és pedig: V. Krammer Teréz (Tosca), Váradi Margit (Pásztorfiú), Anthes (Cavaradossi Mario), Takáts (Scarpia), Kornai (Angelotti), He­gedűs (Sekrestyés), Gábor (Spoletta), Kárpáth (Sciarrone), Szemere (Börtönőr). Az eddigi 24 elő­adásban Scarpia szerepét Takáts 18-szor, Beck 6-szor, a sekrestyés szerepét Hegedűs 22-szer, Várady 2-szer Spolettét Gábor 23-szor, Kertész pedig 1-szer éne­­­kelte, a többi szereplő mind a 24 előadásban közre­működött. A dalmű előadásait mindig Mader Rezső igazgató vezényelte s ugyanő vezényli a 25-iket is. •­ Jokseh Irma fog vendégszerepelni e bő 27-én, hétfőn, a m. kir. operaházban. „A bűvös vadász“ Agotha szerepét fogja énekelni. A fiatal magyar művésznő a budapesti zeneakadémiában nyerte kiké­­peztetését s már az utolsó évfolyam alatt sikerrel vendégszerepeit a Várszínházban, valamint Kassán és Nagyváradon is. Azóta állandóan külföldi nagy színpadokon működött s legutoljára Nizzában ven­dégszerepeit. * (Hirek a Nemzeti színházból.) Holnap, csütörtökön, Molnár Gyula új társadalmi színmű­vét, Bayard lovagot hetedszer adják a Nemzeti színházban, ahol minden eddigi előadása telt néző­tér előtt folyt le. Pénteken Beaumarchais klasszi­kus vígjátékét, a Figaró házasságát adják, amelyben Cs. Alszeghy Irma, Lenkey Hedvig, T. Delli Emma, Vizváryné, Paulay Erzsi, Ujh­ázy, Vizváry, Gabányi, Dezső, Horváth Zoltán, Rózsahegyi és Horváth Jenő adják a főszerepeket. Szombaton A párbaj, Lavedan színműve kerül színre, amelynek hatodik előadásán is már a délelőtt folyamán minden jegy elkelt. * (A Vígszínházban) holnap, csütörtökön, 12-edszer kerül szinre az „Udvari tanácsos“, Bérezik Árpádnak, a budapesti életből mentett pompás víg­­játéka. A címszerepet Hegedűs Gyula, Kenderesynét H­arsányi Irén játszsza. Welsz híressé vált epizód­szerepében Sarkadi Aladár az „Udvari tanácsos“ minden előadásán nagy derültséget kelt. — Pénte­ken, ismét a „Jericho falai“-ra kerül a sor. — Szom­baton délután rendkívül mérsékelt helyárak mellett vizsgálati előadást tartanak. A szinészegyesület is­kolájának növendékei eljátszszák a Gyurkovics lá­nyokat, Herczeg Ferenc négyfelvonásos vígjátékot, amelyet Molnár László tanított be. * (A Népszínház megnyitása.) A Népszín­ház átalakításának munkálatai annyira előrehalad­tak, hogy az előadásokat november hó utolsó heté­ben okvetlenül megkezdhetik. A színház nagy eredeti újdonsága dr Béldi Izor és Fejér Jenőnek „Kültelki hercegnő“ című történelmi tárgyú operetteje, már készen várja a bemutatót, amennyiben a személyzet már teljesen elkészült a próbákkal és az új, fényes kiállítás is már a legközelebbi napokban kikerül a népszínházi műhelyekből. A főbb szereplők: Kom­­lósi Emma, Petrás Sári, Siposné, Barcs Aranka, Ko­vács Mihály, Szirmai, Pintér, Újvári, mind kitűnő szerepekhez jutottak, az újdonság iránt nagy érdek­lődés mutatkozik. * (Fehér Anna.) A Királyszính­ázban az újonnan készült korhű öltözékekre való tekintettel, már szerdán jelmezesen próbálták a pénteken színre­­kerülő „Fehér Annát“, amelynek drámai jelenései már a próbákon is teljesen érvényesülnek, s így való­színű, hogy a vidám operette népszerű hajlékában is vonzóerő lesz ez a magyar dráma. Gárdonyi Géza előkelő írói qualitásai és kiváló színpadi érzéke mel­lett bizonyára különös érdekessége lesz a darabnak, hogy a legünnepeltebb operette-primadonna, Fedák Sári, akinek azonban előzőleg már a Bolond Bimbil­­lájában, legutóbb pedig a „János vitéz“-ben drámai akcentusaival is nagy sikere volt, ezúttal ízig-vérig drámai alakot játszik, amire minden ambíciójával és erős tanulmánynyal készült. A Fehér Anna, Fe­dik Sári mellett Medgyaszay Vilmát, Vágó Bélát, Horváth Kálmánt, továbbá Némethet, Rátkai Már­tont, Körmendyt, Szegedi Erzsit, Molnárt, Bársonyt, Csiszért­, Gubányit, Cseh Ivánt és Thormát foglalkoz­tatja. Gárdonyi Géza darabjának bemutatója előtt, csütörtökön a János vitéznek lesz 280-ik előadása. * (Az Uránia színházban) a jövő hét szerdá­ján, 29-én, lesz tulajdonképen az idei színházi évad első bemutató előadása. A Bácskaiak cím alatt gyűj­tötte össze és dolgozta fel Zsedényi Aladár az or­szág egyik legérdekesebb vármegyéjének jellegzetes és figyelemreméltó nevezetességeit. Az igazgatóság elhatározásából a bemutató előadás után az új darab felváltva lesz műsoron az Orosz-japán háborúval, melyet a közönség példátlan érdeklődése miatt egy­általában nem lehet levenni a játékrendről. _____ * (Színházi élet a vidéken.) Temesváron Krecsányi jeles színtársulata előadásában hétfőn ke­rült szinre másodszor gróf Zichy Géza Roland mes­ter című gyönyörű operája. Ez volt Temesvárott október elseje óta a 11-ik újdonság. A Roland mes­ter címszerepét Berezi énekelte nagy hatással, Vette szerepében Maleczky Bianka aratott rendkí­­vül nagy sikert, Parbleunét B. Répássy Guszti, a többi főbb szerepeket Szántó, Falussy és Vajda éne­kelték. Az operát, melyet csütörtökön harmadszor adnak, Orbán Árpád karnagy tanította be és diri­gálta, a rendezést pedig Krecsányi igazgató szemé­lyesen végezte és szebbnél-szebb új jelmezeket és díszleteket készíttetett a kiváló operához, mely óri­ási sikert aratott Temesvárott. Pénteken lesz a Kata néni bemutatója, a jövő héten A csöppség ke­rül szinre először, melyet azután A bolygó görög, továbbá A párbaj és a Jerichó falai újdonságok elő­adása követ. Itt említjük meg, hogy Krecsányi igaz­gató már most több hazai és külföldi jeles szerzőtől néhány értékes, kiváló darabnak szerezte meg az elő- 10 PESTI HÍRLAP 1905. november 23., csütörtök.

Next