Pesti Hírlap, 1919. december (41. évfolyam, 168-192. szám)

1919-12-03 / 169. szám

a padtan remegve két osztrák katona között. Nos, hát ez nem igaz ... és itt meglehetősen erős ki­fejezéseket használt Batvany ellen. — Hal volt ön, amikor Ku­ély lemondtak? —• A fronton voltam, hadtestem élén. E szavak után Pogány kiegyenesedett, föl­vette ismert pózát és míg eddig nyugodtan, hal­kan, sőt kissé megtörten beszélt, most hangját is megváltoztatta: — Igen, a fronton voltam. Szolnokhoz siet­tem hadtestemmel, a 2-ik hadtesttel. Szolnokot már visszafoglaltuk ismét­ a románoktól I de én erősen elleneztem, hogy Kunék lemondjanak. Amikor mégis lemondtak, tovább akartam foly­tatni a harcot, mert a­­ háláit keres­tem. (?) Amikor láttam, hogy ez céltalan, különvonatomon, mert hiszen minden hadtest­parancsnoknak külön vonatja volt, nekivágtam az osztrák határnak. De nem Bruck felé, mint ezt Hatvany megírta. És nem remegtem, m­ert nem volt rá okom. Ott a határon, pedig akkor már a Peidl-kormány volt az uralmon, még min­dig katonai tisztelgéssel fogadtak és a határőr­ség parancsaimat ép úgy teljesítette, mint az­előtt. — A határ átlépése után tudta-e már, hogy internálni fogják? — kérdeztem. — Nem ismétlem, ha tudtam volna, nem lépek osztrák területre. — Hát akkor hová ment volna? — Otthon maradok. Amikor észrevette csodálkozó tekintetemet, S­egis­mételte: — Igen, otthon, maradtam volna, mert most Mondok Önöknek miamit, amit azt hiszem na­gyon kevesen tudnak, a Peidl-korrr.ény meg­alakulása után, mikor tehát a hadsereg ismét nemzeti hadsereggé vált, engem Feidl megkínált hadtestparancsnoksággal. Nekem a második, a dunántúli hadtestnek parancsnokságát kellett volna átvennem, de én ezt a kinevezést­ nem fo­gadtam el. Nem azért utasítottam vissza, mintha féltem volna otthon maradni, mert­­ami volt okom film­. Hiszen én az egész diktátum alatt egyet­len embert nem öltem meg .. . — Tiszát sem? !— vágott itt a szavába Bekan kollegám. — Neon, Tiszát sem — Mogt Pogány. — Tudom, most többek között engem ezzel is gya­núsítanak, hogy én is azok között voltam, akik Tiszát megölték. Ebből természetesen egy szó sem igaz. Én a 11-es katonatanácsnak nem vol­tam tag­ja, sőt épen én voltam az, aki ezt a kato­natanácsot feloszlattam. — Én be tudom bizonyítani, — mondotta sitán, — hogy a gyilkosság alatt, előtte és­­utána, ott voltam a Nemzeti Tanácsban. Nem igaz, hogy a gyilkosok nálam jelentkeztek és én elkergettem volna őket Egyáltalán fogalmam sincs, kik gyilkolhatták m­eg Tiszát. Arra a kérdésre, hogy nem fél-e, hogy a Tisza-ügy és a terroristák elleni vizsgálat olyan fordulatot vesz, ami kényszeríteni fogja az oszt­rák kormányt eleget tenni a kiadatási eljárás­nak, Pogány ismét mosolygott: — Nem. Nem, nem félek­, mert kizárt dolog, hogy az osztrák kormány kiszolgáltasson! Akkor még nem tudtam, mire alapítja Po­gány ezt a reménységét. Csak­ este hallottam hí­rét az orosz kormány állítólagos jegyzékének. Lehetséges-e, hogy ennek a jegyzéknek tartalma hamarabb hatolt át a karlsteini kastély vastag falaáin, mint ahogy ezt a hivatalos távírók a vi­­lággal tudatták . . . Mielőtt Pogány eltávozod volna, valamit intett nekem a bajuszára mutatva. Én nem ér­tettem meg, de Henry Helsen, a­ki a sajtóhadi­tűzállában megtanult néhány magyar szót, azt állítja, hogy Pogány arra kért ne írjam meg, hogy bajusza van. Én Pogánynak ezt a kérését­­ism­ert hiúságára vezettem vissza. Helsen bará­tom azonban azt állítja, hogy most, amikor bebi­zonyult Pogány részvétele Tisza meggyilkolásá­ban, kötelességünk megírni ezt a tényt me­rt e mögött szökési terv rejlik. Lehet hogy Hessen kollégámnak igaza van, de ha Pogány foglalko­zik is szökési tervvel, a bajusz ebben nagyon forvás szerepet fog játszani, mert jellegzetes fejét a bajusz nem tudja megváltoztatni. Különben pedig Karlstein és di Mai között bizonyára nem ülnek tétlenül a kommunista vezérek. Nyugtalan vérük ki tudja, merre hajtja őket Reméljük, az osztrák kormányban lesz annyi energia, hogy nemzetközi kötelezettségé­nek minden körülmények között eleget tesz, még akkor is, ha netalán kísérlet történne a­ saját portáján, hogy a karlsteini vár kis kapuja előbb nyíljék meg, mintsem az­ az osztrák kormány-Bak kellemes volna. Simon Vilmos, fa HIDÍSOT korfilásíjft 8TCS3-Szívták a békcetárc­sya­sra. A Pesti Hírlap berni távirata jelentette el­sőnek, hogy a békekonferencia legfőbb tanácsa elhatározta Magyarország meghívását a békeérte­kezletre. Jelentésünket megerősítik a ma érkezett hivatalos táviratok, amelyeket alább közlünk, itt adjuk először a Magyar Távirati Irodának a bu­dapesti rádióállomás útján érkezett szoératávira­tát, amely így szól: A szövetségesek legfőbb tanácsa hétfőn délelőtt a francia külügyminisztériumban ülést tartott, amelyen Clemenceau miniszter­elnök elnökölt. A legfőbb tanács meghall­gatta Sir George Clerkot, aki részletesen beszámolt budapesti missziójáról és azokról a feltételekről, amelyek mellett sikerült neki olyan kor­mányt megalakítani, amely Magyarország népének akaratát képviseli. E beszámoló fo­lyamán a szövetségesek legfőbb tanácsa elhatározta, hogy a Huszár-kor­mányt értesíti arról, hogy a lehető leghamarabb küld­jön ki Neuillybe magyar békede-r­e­g­á­c­iót, amely az entente megbízottaival a békeszerződés tárgyában megkezdi a tár­gyalásokat. "­­ A magyar megbízottakat a regre elenló időn belül Neuillyb­e várják. A szövetségközi katonai bizottság ne­vében Bandholtz tábornok ma a következő levelet­ intézte Huszár miniszterelnökhöz: Huszár Károly önagyméltóságának, a magyar minisztertanács Elnökének! A misszióhoz a következő távirat érkezett: „122. számú rendelet, távirat, decem­ber 1. Szíveskedjék továbbítani Clemen­ceau úrnak, a békekonferencia elnökének, következő üzenetét­ szószerinti szövegben H­u­szár Károly úrhoz, a magyar miniszter­tanács elnökének. A szövetséges és csatlakozott hatalmak legfőbb tanácsa Sir George Clerknek, a budapesti kiküldöttnek, meghallgatása után elhatározta, hogy felhívja a magyar kor­mányt arra,hogy küldje ki Neuillybe (Chateau de Madrid) a szükséges meg­hatalmazásokkal ellátott meg­bízottait, hogy a békét a szövet­ség­es és csatlakozott hatalmak­kal megkössék. A magyar kormányt en­nélfogva felhívjuk, hogy megbízottait a legrövidebb időn belül Neuilly­be küld­je ki. G. Clemenceau 122. Polk. A. Mission." H. H. Bandholtz, az Amerikai Egyesült Államo­k tábornoka. "A miniszterelnök a következő képen felelt­: H. H. Bandholtz tábornok uz őnagy méltóságának Budapest Volt szerencsém kézhez venni Tábornok Amar, a szövetségközi katonai bizottság nevé­ben a mai napon hozzám intézett szíves értesíté­sét amelyben Clemenceau úrnak, a békekonfe­rencia e­lnökének, megbízása alapján közli velem azt hogy a vezetésem alatt álló magyar kormány felkéresik arra, hogy a békekonferenciára küldje ki al legrövidebb időn belül a szükséges megbíza­tásokkal képviselőit, hogy azok a szövetséges és csatlakozott hatalmaktól átvegyék Magyarország békefeltételeit­. Azon szerencsém közölni, hogy ennélfogva ma délutánra minisztertanácsot hívtam egybe, amely elé fogom terjeszteni Clemenceau úr ezen üzenetét. "Őszintén köszönve Tábornok Úr szíves én­eestését maradtam Nagyméltóságodnak, készséges híve: Huszár Károly miniszterelnök. Elkészült a magyar békeszerződés-Páris, dBc. 1- A Chicago Tribüne jelenti, hogy az amerikai békedelegációt még a héten fel­oszlatják és Amerika, képviseletében Wallace, Amerika itteni nagykövete, fog részt venni a leg­főbb tanács tárgyalásain. Eredetileg az volt a terv, hogy Amerika egyáltalában nem képvisel­teti magát tovább a béketárgyalásokon és a ma­gyar békeszerződést az amerikai nagykövet írta volna alá. A szerződés tervezete már készen van és mihelyt a magyar delegáció Neuingbe érkezik. A cokkofed­o meghívása a miniszter­tanácsban. Apponyit Budapestre hívták- - A bé­ke­küldöttséget m­ég­ nem állították össze. Ma este a miniszterelnök awff­eniavárt pa­lotájában minisztertanács volt, amelyen a kor­mány tagjain, kívül Horthy Miklós, a nemzeti hadsereg fővezére, gróf Bethlen István és gróf Teleky Pál, a Béketárgyalásokat Előkészítő Bi­zottság vezetője, valamint báró Lers Vilmos kül­ügyi államtitkár is részt vettek. A miniszterta­nács hat óra után kezdődött és mindenekelőtt a békekonferencia meghívásával és az ennek folytán szükségessé vált további intézkedésekkel foglalkozott. Ezután folyóügyekre tért át, me­lyek közül elsősorban az élelmezési ügyeket tárgyalták. Foglalkozott a minisztertanács ezen­kívül a választások tisztaságának és zavartalan lefolyásának biztosításával is, amelyre nézve Huszár Károly miniszterelnök előterjesztett, egy kormányrendelet-tervezetet. A minisztertanács elfogadta a tervezetet, ezt holnap hivatalosan is közzéteszik. A magyar békedelegáció tagjainak névsora értesülésünk szerint még nincs összeállítva. A mini minisztertanács még csupán az első terveze­tet tárgyalta, amelyen a különböző pártokat kép­viselő miniszterek óhajára változtatások fognak történni. A kormányt az az intenció vezeti, hogy lehetőleg minden osztály és társadalmi réteg kép­viselve legyen a küldöttségben, amelyben a gaz­dasági, pénzügyi és a nemzetiségi viszonyok szakértői is jelentékeny számban helyet kapnak, sőt szó van arról, hogy a békedelegációt egészít­sék ki még a megszállott területek küldötteivel is. Ezért a bizottság összeállatása még nem vég­leges, a forgalomba került nevek jórészt csak te­­­látgatá­sok és úgy halljuk, néhány név meglepe­­tést fog kelteni. A delegáció létszámát lehetőleg, csökkenteni kívánják, tekintettel arra, hogy egy igen nagy bizottságnak és a mellette szükséges kíséretnek és hivatalnoki karnak hosszabb ideig való külföldi tartózkodása a mai valutáris viszo­nyok miatt igen költsége. Még arra nézve sincs döntés, hogy a békeküldöttség Tutihoz utazik el, bár a hivatalos meghívó a magyar küldöttek­­mielőbb való kiutazását (a békekonferencia táv­irata ezt a kifeje­zést használja: „immediate­nen­te") tartja kívánatosnak. Huszár Károly miniszterelnök ma táviratá­ban közölte a meghívást az Eberhardon tartóz­kodot­ gróf Apponyi Alberttel, aki elnöke lesz a békedelegációnak, és kérte, hogy a lehetőség sze­rint mihelyt teheti, jöjjön Budapestre. A minisztertanácsot este kilenc órakor fél­beszakították, mire Huszár Károly miniszterel­­­nök a kormány tagjait vacsorára vendégül látta. Kilenc órakor eltávozott a minisztertanácsról Horthy fővezér is, mert azt az ügyet, amely miatt az ő jelenléte szükségessé vált, csak a holnapi mi­nisztertanácsban tárgyalják. Az in témáit kommu­nisták és vörös katonáknak szabadon bocsájtását, amit a szociáldemokrata pártt kívánt, a hadsereg fővezére teljesithetetennek tartja, mert ez köny­nyen veszélyeztethetné az ország belső rendjét. Vacsora után folytatták a minisztertanácsot a mely a laéső éjjeli órákig tartott. Holnap ujabb minisztertanács lesz. 3 * pesti hírlap 1919. december 3., szerda, rögtön átadható neki a szerződés. Időközben azonban eltértek ettől a merev elhatározástól. Az amerikai nagykövet a legfőbb tanács ülésein részt fog venni, de minden döntés előtt utasításo­kat kell kérnie Newyorkból, mint minden más­­ügyben amelyben mint nagykövet jár el, Magyarország ajánlata a nyugate mi gyak­orssági kérdésiben. Frank­furt, dec. 2. — (A Pesti Hirlap tudó­sitójának távirata.) A legfelsőbb tanácsnak a magyar békedelegáció­­elé terjesztendő béketer­vezete Ausztriára nézve a legnagyobb fontos­ságú. Magyarország ugyanis kijelentette a leg­felsőbb tanács előtt, hogy hajlandó Ausztriát a szükséges élelmiszerekkel ellátni, ha Nyugat­magyarország kérdése a magyar álláspont sze­rint nyer megoldást. A legfelsőbb tanács azon­ban ezt az­ előterjesztést visszautasította azzal, hogy Magyarország még a s saját ellátására sem rendelkezik kellő mennyiségű élelmiszerrel, ha pedig már egyszer elhatározta, hogy Nyugatm­a­gyarországot Ausztriához csatolják, ezt a hatá­rozatot már nem lehet felborítani. A magyar békeszerződés ennélfogva azt tartalmazza, hogy Nyugatmagyarországot, amely Ausztriához lép­ tartozni, ki kell ürítenie. Az előterjesztés ezen­kívül azért is nagy jelentőségű ügy Ausztriára, mint Magyarországra nézve, mert olyan gazda­sági és pénzügyi megállapításokat tartalmaz, a­melyek Ausztria tehermentesítésére szolgálnak. %

Next