Pesti Hírlap, 1920. január (42. évfolyam, 1-27. szám)

1920-01-14 / 12. szám

kevesebb munkást foglalkoztatnak, továbbá a hor­dárok, földmivesek tanúsítványok­ alapján vehetik fel a pótjegyeket. LEGÚJABB. Tíz halott Berlinben. Kihirdették az ostromállapotot Berlin, jan. 13. A nemzetgyűlés ülésének to­vábbi folyamán Fehrenbach elnök kijelenti, hogy a demokrácia lényegéhez tartozik, hogy a kisebb­ség­ aláveti magát­ a többségnek. Felveti a bizalmi kérdést Kitűnik, hogy csak a függetlenek támo­gatják az elnapolásra vonatkozó indítványokat. (Kiáltások a függetlenek soraiban és a karzaton.) Közben az előadó folytatja jelenését, amelyből azonban egy szó sem érthető. Minthogy a­ zavargás egyre tart, az elnök felfüggeszti az ülést. Negyed hat órakor az ülést újra megnyi­ 10 lájk. Geyer, Duval és Leukent képviselők, aki­ket az ülésről kizártak, a helyükön maradtak. Az ülés megnyitásakor az elnök kijelentette, hogy az előbb, amikor a sajnálatos eseményekről be­szélt, csak annyit tudott, hogy emberek megsebe­sültek. (A kormány és a Ház tagjai felállana­k.) Közben a zavargást megszüntették és az áldozatok számát is meg lehetett ál­lapítani Azz­al az igen elszomorító ténynyel kell számolnunk, hogy iíz ha­láleset történt. Tekintettel, arra, hogy a halottakat az utcáról a nemzetgyűlés épületébe hoztá­k, az elnök nem hiszi, hogy a Ház nyugodtan folytathatná tanács­kozásit és ezért azt ajánlj­a, hogy a mai ülést szakítsá­k félbe. A rendőrség hivatalosan közli: A déli órákban a birodalmi gyűlés épülete előtt radiká­lis elemek üzelmeivel fellázított nagy embertöme­gek gyűltek össze, hogy az ilzemi tanácsokra vonatkozó törvényjavaslat másodszori olvasása alkalmából a kormány és a nemzetgyűlés ellen tüntessenek. A rendőrség, amely értesült arrl, hogy kormányel­lenes elemek ezt­ az alkalmat a maguk utcai politikájának céljára­ ki akarják használnni, a nemzetgyűlés védelmére megszál­lotta a birodalmi gyűlés épületének bejáratait. A sok ezerre menő tömegben független szocialista és spartakista lázító szónokok körül hamarosan nagy csoportosulás támadt és a Spartacusszövet­ség röpiratait osztogatták. A felkészülten álló tisztviselőket bántalmazták, öklözték őket, tőrök­kel és késekkel nekik estek, s végül a túlerőben levő támadóknak sikerült néhány tisztviselőtől, akik puskájukat, addig nem használták, hanem csak a fegyver agyával védekeztek, a karabélyo­kat elvenni. A támadók ezután ezekkel a karabé­lyokkal lőttek a rendőrség embereire, akik közül többeket megsebesítettek. Erre a rendőrök is használták fegyverüket. Karabélyokkal és gép­fegyverekkel lőttek a támadó tömegre, amely köz­ben a II. számú bejárat felé a Simson­ utcába tó­dult. Amikor a tömeg néhány lépésnyire jutott ehhez a kapuhoz, a rendőrtiszt felszólította, hogy vonuljon vissza, mert különben kénytelen lesz lövetni. Minthogy a felszólításnak nem volt foga­natja, a rendőrök tüzeltek. Több halott és sebe­sült maradt a helyszínen, a tömeg pedig a Tier­garten felé menekült. A rendőrség, amennyire ed­dig megállapít­ható volt, egy halottat­ vesztett és tizenöt sebe­sült­je van. Berlin, jan. 13. A városban teljes a m­uga­lom. Az utcákon megőrjített védőrszakaszok és gépfegyverekkel felszerelt katonai gépkocsik cir­kálnak. Egyes utcabejáratokat drótsövényekkel zártak el. A birodalmi elnök elrendelte a kivéte­les állapotot a birodalom területére, kivéve Ba­jorországot, Szászországot, Württemberget, Ba­dent és az ezek által körülzárt területet. A kivé­teles állapot alapján Noske birodalmi védelmi mi­niszter személyesen átvette a végrehajtó hatalmat Berlin és Brandenburg fölött A bolgár zavargások Prága, január 12. A Cseh Sajtóiroda közzéteszi a szófiai bolgár távirati ügynökség táviratát, amely tendenciózus koholmánynak mondja a szófiai véres tüntetéseket és a Stambulinszki-kormány bukására vonat­kozólag elterjesztett híreket és a legutóbbi sztrájkmozgalmat a következőképen írja le: A vasutasok és a távírászok, akik nagyrészt az extrémpártok hívei, december 24-re előkészí­tett tüntetésük betiltása miatt proklamálták a sztrájkot. A kormány emiatt a vasút és a posta egész üzemét katonai vezetés alá helyezte. Vi­déken úgyszólván mindenütt rend és nyugalom van, csak egyes ipari gócpontokban tanúsítot­tak elleniállást a sztrájkolók. A katonai intéz­kedések következtében azonban kénytelenek voltak kapitulálni.­­ Napi hirek.­ ­ (Ami hiányzik.) A választási mozgal­mak mindegyre növekvő erőre kapnak és minél inkább közeledünk a nagy nap felé, a kortesek­nek különféle formákban történő fogásai annál jobban szaporodnak, úgy szóval, mint a plakát­irodalom terén. Az igazi melegség tulajdonkép­pen most ömlik bele a küzdelembe, hogy lassan­lassan forrpontra jusson, amely alkalommal már a vastagabb gorombaságok is érvényesülnek, de ezúttal semmiesetre sem jutnak el a­­ zászló­nyélig, amelylyel a régi jóidőkben egymás hátán és fejebubján végezték a kapacitációt. Hogy pedig a mai kedveskedések napjaiban a zászlónyelek­kel semmi visszaélés nem történik és hogy ezek a fegyverekül is szolgáló rudak könnyű és súlyos testi sértéseket nem okoznak, egyszerű és termé­szetes oka az, hogy immár nincsenek zászlók. Az a törvény ugyanis, amelynek alapján mandá­tumok kelnek ki a jelképes urnákból, sem az ete­tést s itatást, sem a fuvart, sem pedig a választási zászlót nem engedi meg. Ami a lakmározásra, valamint a fuvarra vonatkozó tilalmat illeti, azt valahogy még ki lehet játszani, de a zászlókra vonatkozót már nem, mert azt ki kell tűzni, még­pedig a háztetőn, ahol mindenki megláthatja s ahol vígan játszik vele a szél. De rá kell írni még a szeretett jelölt nevét is, mert máskülönben nem gilt. És mert a korteszászlókra vonatkozó tilalmat a jelöltek, a kertesek és a választók egy­aránt respektálni kötelesek, hát sem Budapesten, sem sehol az országban nincs olyan háromszínű lobogó, amely a jelölt úr nevének népszerűségét, dicsőségét hirdetné. Hát ez az „oszló" az, ami a régi választ­ásokban részt vett szavazópolgárok nagy részének hiányzik. Keservesen nélkülözik az­ászlót a kortestanyákat szolgáló kocsmák, a főkortesek házai, valamint általában az utcák. Az elégedetlenkedő jámbor polgárok és parasz­tok fejcsóválva néznek szét a falvakban és a vá­rosokban s azt mondják, hogy olyanok a közsé­gek, mint azok a rétek és mezők, amelyeknek nincs virágjuk, rikító szinük. De mert a helyze­ten nem lehet segíteni s azt, ami nincs, lehetetlen van­ná tenni, hát a programmbeszédekre fölvonu­lók zászlók nélkül ballagnak és pedig kissé le­hangoltan, mert a szeretett jelölt nevével ékes lobogó hiányában úgy érzik magukat, mint azok a katonák, akik előtt nem visznek zászlót. Mind­abból egyébként, ami a mostani mozgalmakban és majdan a­ választások napján hiányzik, azok a föllépő és megbukó jelöltek húznak némi hasz­not, akinek a többé-kevésbbé csúfos kudarc után nem prezentálják a zászlóköltségről szóló számlát, amely most, amikor nagy a szövethiány és amikor a megszerezhető zászlószövet méreg­drága, rendkívül nagy summáról szólna. Megál­lapítható tehát, hogy a mostani választások, ame­lyekből a zászlók és a jelvények nélkül a szín, a nagy ivások hiányában pedig az illattá kine­vezhető sör-, bor- és pálinkaszag is hiányozni fog, ez olcsóbbak közé fognak tartozni. Az per­sze, hogy van-e valami igazság abban a mondás­ban, hogy olcsó húsnak hig a leve, ide nem vo­natkozik.­­ (A Területvédő Liga ifjúsági osztályá­nak gyűlése.) Kedden délután tartotta, meg a fő­iskolai ifjúság a területi integritás érdekében in­dított mozgalmának első nagygyűlését. A Vigadó nagytermét zsúfolásig megtöltő hallgatóság előtt Egerváry elnök megnyitója után Antal János, az Egyetemi Kör elnöke és Lőczy Lajos szólalt föl. A Területvédő Liga nevében Czettler Jenő beszélt. A mai napot eljegyzési napnak nézi — mondotta —,a magyar ifjúság jegyezte el magát Szent István birodalmának egységével. Szalay Mátyás erdélyi menekült pap „Üzenet Apponyi után" című költeményét, szavalta el. Veres Jenő r­eformá­tus theológiai tanár után Vincze Gábor a református theológiai akadémiák és Madarász Antal a Műegyetem nevében beszélt Utolsónak Cholnoky Jenő egyetemi tanár fejtette ki, hogy Magyarország csak ideig-óráig lehet szétdara­bolva, mert az összetartozás geográfiai szüksé­gessége előbb-utóbb újra egyesíti az országot. A gyűlés egyhangúlag oly értelmű határozati javas­latot fogadott el, hogy a magyar ifjúság tiltako­zik oly békeszerződés ellen, amely Magyaror­szág egysége ellen irányíű és ha kell, minden eszközzel megvédi az ország egységét. —­­Crispi születésének századik évfor­dulója.­ Palermóban nagy ünnepségekkel ülték meg"Francesco Crispi születésének századik év­fordulóját. Az ünnepségen résztvett a nagy ál­lamférfiú leánya is.­­ (A románok visszavonulása ) A Pestfői Hírlap híradására vonatkozólag félhivatalosan kijelentik, hogy Csongrádról már régebben ki­vonultak a románok és a Duna-Tisza között nincs többé román katona. Ezzel szemben meg­állapítjuk, hogy a románoknak a csongrádi vo­nalon történő visszavonulásáról van szó. — (Ismét árad a Duna.) Az esőzések foly­­­tán ismét emelkedik a Duna vize. Kedden reggel hat­ órától délután négy óráig tizrannészr centimé­­terrel nőtt a víz árja a fővárosban — (Ki írta Bizony László könyvét?) Egyik déli laptársunk január 7-iki számában hosszú ismertetést közöl Bizony Lászlónak, a magyar­országi bolsevizmusról írott, Lipcsében, megje­lent könyvéről. Laptársunk szenzációsnak ne­vezi a könyvet, amely szerinte egészen új, eddig nem sejtett és még nem ismert részleteket hoz napfényre a bolsevizmusról. A könyvnek lap­társunk által idézett, több mint két hasábnyira terjedő részéről megállapítjuk,­ hogy sokat Ke­mény Ferenc „Kinek a bűne a magyarországi bol­sevizmus" c. könyvéből másolta le Bizony László. Az idézett szemelvények teljes egészükben és szó­ról-szóra megegyeznek Kemény Ferenc 1919. au­gusztusában, tehát egy félévvel korábban meg­jelent könyvének 18-ik, 19-ik, 20-ik, 21-ik és 22-ik oldalán foglaltakkal. Bizony művének ma­gyar kiadása még nem került könyvárusi for­galomba és igy nem is állapítható meg, hogy többi részében is ily kifogástalanul másolta-e le Kemény könyvét, de a laptársunkban közölt részletek elegendőek ahhoz, hogy az élelmes „szerző" ellen, aki állítólag magyar, német, olasz, francia és angol­ nyelven jelenteti meg könyvét, sőt forgalomba hozza azt amerikai könyvpiacon is, Kemény Ferenc hirlapíra a pla­gizálás miatt szerzői jog bitorlása címén a tör­vényes lépéseket megtegye.­­ (Tavaszi napok.) A máskülönben sem zord tél, amelynek most, januárban, dukálna be­mutatni a méregfogát, tavaszi áramlatot hozott és két na­p óta Budapesten olyan enyhe az idő, amilyen ebben az időtájban vajmi ritkán szokott lenni. Erős déli szél és meg-megújuló záporok kíséretében a hőmérséklet már a reggeli órákban is 7­—8 Celsius fokot hoz, hogy azután a déli órák­ban a 14—15 fokot is elérje a meleg. A higany kedden délben 22 foknyit mutatott, hatása a­latt az erős fü­zésű napnak, amely néhány órán át de­rsült égből áradt le. Az esőzés folytán a főváros ugyan csatakos, de ezt könnyű elviselni a ta­vaszias idő hatása alatt, amikor a fűtést a mini­mumra lehet mérsékelni. A budapestiek azonba­n, dacára ennek a kedvező időjárásnak, mégis pa­naszkodnak , azzal ijesztgetik egymást, hogy amit fél most januárban elmulaszt, márciusiban és áprilisban hozza be, akkor adva ki a mérgét.­­ (Halálozás.) Némethy Jenőn­é, a kis­pesti járás főszolgabirájának felesége, született Éder Irén, e hó 12-én meghalt Temetése e hó 14 én délután 3 órakor lesz Kispesten. Az engesztelő szent miseáldozatot a budapesti Ferenciek templomában e hó 16-án délelőtt 10 órakor mutatják be. Halálát férjén kívül kisleánya, Juditka, anyja és nagy ro­konság gyászolja. Vágó I­g­n­á­cz a Ganz-Danubius hajógyár tisztviselője, meghalt.­ Temetése e hó 14-én délután fél három órakor lesz a rákoskeresztúri temetőben. B­erényi Aladár: Budapest székesfővá­rosi polgári iskola: tanár, okleveles zenetanár, zon­goraművész, hoss­zas és kínos­zzenvedés után, éle­­tének 46-ik évében meghalt. Weissmann Jozefin, Vas F­e­r­­e­n­c udvari tanácsos és dr Vas Frigyes édesanyja,, 86 éves korában elhunyt. Utolsó kívánságához ké­pest teljes csöndben helyezték örök nyugalomra-Pitreich Henrik volt közös hadügyi mi­­niszter Bécsben hetvenkilenc éves korában meghalt.­­­ (Eljárás bőrkereskedők ellen.) A VI. ke­rületi rendőrkapitányságon nagyobb szabású bőrdrágítási ügygyel foglalkoznak már napok óta. Az Országos Központi Árvizsgáló Bizott­ság rendészeti osztályának detektivjei razziát tartottak a borkereskedők között és nagymeny­nyiségű cipő- és talpboran­yagra bukkantak. Engel Gyula Szerecsen­ utca 22. szám alatt levő bornagykereskedő cég több társának közvetíté­sével nagyobb mennyiségű bort hozott forgalom­ba, jóval a piaci árnál magasabban. Engel Gyu­lán kívül, akinél 150.000 korona értékű bőrt foglaltak le a detektívek, még a következő cé­gek szerepelnek az árdrágításban: Székely Vil­mos Hajós-utca 11., akinél 100.000 korona ér­tékű bőrt foglaltak le, Engelmann Ármin Pe­tőfi-utca 12., Bodánszky Gyula Nagymező-utca 68., Horbáth Károly József­ utca 26. és végül Weisz Ignác vászonnagykereskedő Nagykorona­utca 4. szám alatt. Ezeknél a cégeknél összesen félmillió korona értékű bőrt foglaltak le. A ke­rületi kapitányságon kihal­lgatták a bőrkereske­dőket és az iratokat részletesen véleményezés végett visszautalták az Átvizsgáló Bizottsághoz.­­ (Visszaélések a postatakarékpénztárnál.) Azokkal a különböző híresztelésekkel és vádak­kal kapcsolatban, amelyek a magyar postataka­rékpénztárnak a fehér pénzek elfogadása és be­váltása körül tanúsított eljárására, továbbá egyes vezető tisztviselőknek magatartására vo­natkozólag egyes napilapokban megjelentek, —­illetéke­s helyről közlik, hogy mindezek tisztázá­sára széleskörű hivatalos vizsgálat indult meg, mert csak ily szabályszerűen lefolytatott pártat­lan eljárás lehet a való tényállás felderítésére és tárgyilagos ítélet alkotására alkalmas. Ez alka­lomból a postatakarékpénztár kormánybiztosa, a na a kéréssel fordul úgy a sajtóhoz, mint a vádak terjesztőihez, hogy konkrét adataikat a vizsgálat teljessége és gyorsítása érc­-"IV" jut­tass­ák mielőbb közvetlenül hozzá- PESTI HÍRLAP 1920. január 14., csütörtök.

Next