Pesti Hírlap, 1920. március (42. évfolyam, 53-78. szám)

1920-03-26 / 74. szám

azzal is érvelt, hogy a tanács döntése a Spar­takuszokra is megteszi majd a híjtását és eset­leg katonai in­ervencióra egyáltalán nem kerül a sor. A franciáknak azzal édesítették meg a s­zerződésmódosítás kereső piluláját, hogy Foch­nak felhatalmazást adtak az előnyomulásra ar­ra az esetre, ha a német kormány akciója si­kertelen marad. Sarl­a ismét a dolgozó város. Bécs, márc. 25. A Neues Wiener Journal­nak jelentik Berlinből: A kommunista izgatás teljesen megszűnt. A berlini helyőrség szilárd magatartása megijesztette a kommunista vezé­reket és lemondtak a fegyveres államcsínyről. Csak Berlin északi szélein van még néha nyug­talanság. Berlin egyébként ismét a dolgozó város képét mutatja. A közlekedés megindult s a város középpontjában a villamosvilágítás is működik. Szerdán este a színházak is tartottak már előadást. Luxendorff ft nem tartóztatják le. Berlin,­­­rc. 25.­­A Pesti Hírlap tudósító­jának távirat Azt a hírt, hogy letartóztatási parancsot ad.. ki Ludendorff tábornok ellen, ma mérvadó hű­e­n alaptalannak nyilvánították. A balti csapatok még fegyverben állnak- Berlin, márc. 25. Berlinben teljes nyuga­lom van. Némi aggodalmat okoznak még a Dö­beritzben levő balti csapatok, amelyek még nin­csenek lefegyverezve és nem is tudják, hogy hogyan fegyverezik le őket. PESTI HÍRLAP A politikai helyzet. Hozzászólások. — Friedrich és Rubinek —Az Apponyi­kombinációt kedvezően fogadják. — Minisztertanács. A ker­­szténypártoló hivatalos orgánumai an­kétot rendeze­ek a gpscérpolitikusok között a hely­zetről. Maja a hercegprimán kijelenti, hogy a párt-, klub- és kaszinóharcok undorítóbbak ráa, mint valaha. Minden képviselő — úgymond a bí­boros — az egész ország szégyenét, fájdalmát és érdekét viselje szívén, akkor megtaláljuk az utat a megértéshez. Friedrich volt miniszterelnök eze­ket jelentette ki: — Nem csinálok titkot súlyos aggodalmaim­ból. A hetes­, sőt hóna­pok óta hányódó negatív eredményű huza­vonát a legnagyobb keserűséggel nézem. Tessék csak elképzelni, hogy ma már egy hónapja, hogy az ország belügyi, külügyi és kereskedelmi miniszter nélkül áll. Most ürítik ki a Tiszántúlt, ott annyi munka van, hogy az teljesen lekötné egy intenzíven dolgozó belügy­miniszter nappalát és éjszakáját. Szinte elképzel­hetetlen, hogy valaki azt higyje, hogy az a nagy munka, amelyre most a Tiszántúlon a köziiga­­­gatás helyreállításában és az ország egész köz­igazgatási apparátusának átszervezésében szük­sége van, elintézhető volna olyan módon, hogy a miniszterelnök úr minden nap egy órát átsétál a belügyminisztériumba. A Pesti Hírlap­nak arra a hírére, hogy a kományzópártokon rokonszenvvel kísérik Gaál Gaszton kísérletét, hogy Apponyi kerüljön a kormányzat élére, így nyilatkozott Friedrich: — Igen megnyugtató megoldásnak talál­nám, ha Apponyi Albertet meg lehetne nyerni a miniszterelnökségre. A külügyek vezetésére fel kellene szólítani azt a férfiút, aki nem csak ha­zánkban, hanem külföldön is e tekintetben a leg­nagyobb tekintélynek örvend, Andrássy Gyulát. A pénzügyek vezetését rá kellene bízni Popovics Sándorra­, a belügyi tárcát Ráday Gedeonra, vagy Szmrecsányi Györgyre, a földmivelést Ru­binek Gyulára, vagy, Czettler Jenőre. Az igaz­ságügyet újra vissza­ kellene adni Zoltán Bélá­nak, aki megmutatta, hogy elsőrendű resszort­ere és a nemzetközi jog terén olyan ismeretekkel és tudással bír, mint senki ma Magyarországon. Az élelmezési ügyeket szintén szakember kezébe adnám és e tekintetben utalok arra, hogy a leg­nagyobb sikereket e tárca körében annak idején báró Kürthy érte el. Jó volna, ha a hadügymi­nisztérium vezetésére Lukachich tábornokot, vagy Szurmay Sándor honvédelmi minisztert le­hetne megnyerni, akiknek ismert erélye bizo­nyára nagy értéket jelentene a hadsereg meg­szervezése terén. Rubinek Gyula földmiveléti miniszter ezt mondotta az „Új Nemzedék”-ben: — Értesültem róla, hogy a keresztény nemzeti egyesülés pártjából kiválás készül és ez valószínűleg a jövő hét folyamán fog meg­történni Nem hiszem azonban, hogy ez na­gyobb mérvű legyen. Sohasem lépnek ki annyian egy pártból, mint ahányan készülnek. Ha lesz is bizonyos kiválás, az a koncentrációt aligha fogja érinteni. A minisztertanácsnak ma is az RTZ álláspontja, hogy a koncentrációt legalább a választások megejtéséig fentartsuk. A ti­szántúli választásokat ugyanis még lehetőleg májusban megejtjük. Maguk a tiszántúliak akarják, hogy minél hamarabb választhassa­nak, mert az országnak ilyen tekintélyes része nem maradhat sokáig parlamenti képviselet nélkül. Apponyinak a miniszterelnökségre való jelölését mindenki és így pártunk is szívesen látná. A legutóbbi incidens elintézésére kéttagú parlamenti vizsgáló­bizottságot fognak kiküldeni, s a bizottságnak harminc napon belül jelentést kell tennie vizsgálata eredményéről. A bizottság kiküldését Rubinek Gyula földművelésügyi mi­niszter valószínűleg a pénteki ülésen fogja indít­ványozni. A nemzetgyűlés pénteken folytatja a felül­bélyegzési rendelet tárgyalását, a jövő héten pe­dig megkezdi húsvéti szünetét. A szünet után tárgyalja a Ház az indemnitást. Még a földbirtokreform benyújá­sa előtt rendeletben intézkedik a kormány a hadirokkan­tak és hadiözvegyek földhöz juttatásáról. A rok­­­kantak és hadiözvegyek egy holdig terjedő föld­darabokat­ fognak kapni. Azok, akik 1918-ban és 1919-ben földbérletet kaptak, megkapják ugyan­azt a földet, ha az illető terület még nincs be­vetve és ha a haszonbérleti díjat a mult évben­­ megfizették. A tisztviselők összeférhetetlenségének meg­szüntetéséről Gaál Gaszton indítványt jegyzett be a nemzetgyűlésen. A Hufzár—Friedrich-figy. A keresztény nemzeti egyesülés pártjában ma este tudósítónk információkat kért dr Dömö­tör Mihály képviselőtől a Huszár—Friedrich­ü­gyről Dömötör, aki tudvalevőleg a zsűrinek Friedrich részéből delegált tagja, a következőket jelentette ki:"­­ A zsűri Pekár Gyula elnöklésével hol­nap délben 12 óraikor ül össze a parlament egyik bizottsági termében, ami­ikor az első érdemleges ülést fogjuk megtartani. Legelső­sorban a két fél írásbeli előterjesztéseit fogadjuk el a tárgyalás anyagául. Ennek megtörténte után az ügy to­vábbi folyománya következik, aminek eshetősé­geiről természetesen nem nyilatkoztatom. Ami azt a közbevetett felvilágosító kérdést illeti, hogy lehetséges lesz-e az ügyet érdemileg esetleg már az első tanácskozás eredményeképen megbizatá­sunkhoz képest perfektuálni, erre nézve — bár ez a lehtőség nincs kizárva­ — a körülményere fognak diktálni. Arra a kérdésünkre, hogy a zsűri csak a ténybeli adatok és a tényállás megállapításaival fog-e foglalkozni, avagy ítélkező formában fogja-e határozatát meghozni, kijelentette Dömötör, hogy a zsűri természetszerűleg csakis a kért fél által bejelentett és bizonyítékaival támogatott tényállás megáll­apítására fog szorítkozni. Három választás I. kerület. — Cinkota. — Zalalövő. A mai napon reggel nyolc órakor kezdődött el a budapesti választási kampány egyik legiz­­galmasabb választása, az I. kerületi pótválasztás, amelyen négy jelölt küzd a mandátumért és pe­dig: dr CeitHry ^^j-A^-wrá*. miniszter, a Fried­­rich-csoport jelöltje, ker. egyes, párti, Slachta Margit, az első női képviselőjelölt, keresztény egyesülés párti, akit a keresztényszocialisták tá­­mogatnak, dr Szentirmay Ödön ítélőtáblai bíró, a tisztviselők jelöltje, szintén keresztény egye­sülés párti programmal, végül Török Elemér an­tiszemita programmal. A tizenháromezer szava­zóval bíró kerületben a szavazás zárórája hol­nap este 8 órában van megállapítva. A válasz­tás eredményeképen minden valószínűség szerint pótválasztásra fog kerülni a sor Csilléry és Slachta Je­rgit között A cinkotai kerületben, amely Friedrich Ist­ván bemondásával üresedett meg, Wein Dezső, a keresztény egyesülés igazgatója, Balla Aladár, a szegedi kormány volt minisztere, a kisgazda­párt hivatalos jelöltje, Bucski János, Horváth Jenő (kisgazdák) és Barabás Ábel (KNE­) a jelölttek. Valószínűség szerint itt is pótválasztás lesz Wein és Balla között, Kabinok között. Irta: VAJDA ERNŐ (Pozsony.) v / Az évő este, a Palota-szálló terraszán ül­tünk, amikor a szomszéd asztaltól felállott egy zöldblúzos leány és a terembe ment. Mi fiatalok, őszinte gyönyörűséggel nézt­ük, mint mozdul, mint lép és éhes szemmel simogattuk végig formáit, melyek olyanok volta­k, mint egy antik bad­áns­nőé. Elegáns egyszerűsége, simulékony testének ifjúsága egy gondolatot adott mindnyájunknak. Már eltűnt, az ajtóban. Most is arra­felé néztünk. Én idegesen dobtam le a cigarettámat. Valame­lyikünk pedig ügyetlenül mondta ki, ami csak gondolatban volt szép: — Micsoda jó falat! Egy kis nevetés, egy kis szégyenkezés, de titokban általános helyeslés követte a megjegy­zést. — Ez a fürdő tele van szépségekkel. — Az asszonyok szebbek, mint a leányok. — Az asszonyok mindig szebbek, mint a leányok. — De a leányok mindig kívánatosabbak, miut az asszonyok. Én nem diskuráltam a fiukkal, arra a zöld blúzra gondoltam,­ de azért a fülem ott volt a szavaiknál. — Ez a leány mégis, mintha a legszebb volna ez időszerint. — A szépségversenyen sem ő lett a győztes. Ez is a legjobb bizonyíték erre. — És aki majd egyszer elveszi, igazán­ nem fogja tudni, abból, amit kapott, hogy mi az érté­kesebb: a leány-e, vagy a hozománya. — Hm! Tehát az is Iran! Így izgatták, biztatták essomáet az asztal­nál, azután később átterelődött a beszéd másra. A pühenni és szórakoznni jött emberek léhasága megérzett itt nemcsak a viselkedésben, hanem a gondolkodásban is. Az egész nagy fürdő, a maga hatalmas etabli­ssementi­aival, francia stílű park­jaival, ragyogó tisztaságával, buja hangszerekből összeállított zenekaraival és a pár lépésnyire kéklő tenger csókos hullámaival, az ébrenlevőben is mámor­ lépetet keltett. Az úri artissztikus, sőt fantasztikus élet ingerét és reményeit. Minden­ben, még a szerelemben is. Első este voltam itt, én még inkább ennek az érzésnek a hatása alatt állottam. A jólét külső­ségei elzsibbasztottak és ahol tétlenség van, ott a szerelmi vágy is elfo­gja az embert. Arra gondoltam, hogy alig jövök ide, máris egy ilyen csodás teremtést kell meglátnom. Arra gondoltam, hogy az ilyen teremtéseket csak a véletlen, a sors jókedve hozza az ember szeme elé különben csak szürkeségek forognak körü­löttünk. Úgy éreztem, hogy majd egy ilyen vé­letlen fogja elém hozni a magam álmát, a magam regényét, de ezt nekem magamnak kell kiprovo­kálnom, felkutatnom. Mennél nagyobb egy kincs, annál inkább el van rejtve és énnekem, a­ki fiatal vagyok, csak ügyesnek kell lennem, hogy a ma­gam kincsét meg tudjam szerezni. A hódítási vágy szállott meg. A tükrömtől megtanultam, hogy a leányszemek ítéletétől nem kell félnem. Jó ruha­tár, jó modor elég ahhoz, hogy a legszebb leányt meg lehessen hódítani. És tudtam azt is, hogy a férfiak között az, aki minderre r­áijön, óriási előnynyel birkózik az asszony körüli harcban a konkurrensjeivel Lám, például ez a zöldblúzos leány! Egy fürdőben, egy hotelben lakni valakivel, itt már igen könnyű, szinte valószínű­ az ismerkedés­ .Az ismerkedés után pedig mindig a férfi lesz az erőseb­b. Ebben a pillanatban igen örültem, hogy itt vagyok, boldognak éreztem magam, hogy sza­bad szívvel és szemmel járok még. Hiszen enyém az egész világ, rám mosolyog minden leány, csak­­ kell fogni. Amíg ezen a témán gondolkoztam, az asz­talnál is visszaterelődött a beszéd arra a leányra. Hallottam, amint azon vitatkoztak, hogy milyen eszközökkel lehetne és kellene meghódítani, a­mire valaki odavetette: — Már késő. Egy satnya kis monoklis jár vele. És úgy látszik, nagy a szerelem. Másnap délelőtt először mentem fürödni. Még­ soha olyan kéknek nem láttam a tengert, valósággal fotográfiában adta vissza a® égbolto­zatot Pajkos kis hullámok öltögették nyelvüket a homokos parton levő meztelen lábak felé, mint­egy híva, elébe szaladva a vízbe kivámkozóknak. Melesg volt, a part kabinrengetegében százan és százan kerestek helyet. Én már a hatszázas szá­mok között jártam és amikor pár perc múlva fürdésre készen kiléptem a forró, homokos part­ra, az igazi világfürdő képét láttam. Kilométer hosszúságra csupa színes és csíkos öltözékű fél­meztelen ember ugrált a víziben A tenger imádói szent déridót csaptak a hullámokban, a jóked­vűek a tornaszereken bolondoztak, csolnakokból ugráltak ki és a lusták meg a fáradtak a part homokjába temetkezve süttették vörös­barnára a bőrüket. A sokszínű trikók és fehér lepedők nagy­szerű tömegében az asszonyi testek meztelensége szigrató hatás nélkül, gyönyörködtetően hatott. A meztelen karok és felső térdig ruhátlan lábak ficánkoló mozdulatai, kis pajkos sikolyok, a ha­talmas víztől való félelem és a félelem szeretete, valami végtelen bájt adott ezeknek a fürdő nők­nek, mintha az ifjúság, az őszinte étvágy kaca­gása, tört volna ki belőlük Felnőtt férfiak és nők hancúroztak itt a­ leggyermekibb módon, úgy fröcskölték, víz alá buktatták és kergették egy­ 1920. március 26., péntek.

Next