Pesti Hírlap, 1920. szeptember (42. évfolyam, 207-231. szám)

1920-09-16 / 219. szám

1920. szeptember 16., csütörtök. PESTI HÍRLAP Fánd­er egyik miniszter válaszát sem Teszi tudomA­•oL (Nagy zaj. Éljen Sréter!} Borky Gyula személyes me£tá.madta.iás címén visz­szautasitja a „Szégyeljék magukat" kifejezést. A Ház nagy többsége dolgozik, igyekszik becsületesen teljesíteni kötelességét, hogy az országot megmenthesse. Az ilyen hangot visszautasítja. Nem hagyják magukat terrorizálni. (Élénk helyeslés.) A Ház nagy többsége tudomásul vette a válaszokat. (Éljen Sröter! Hosszantartó taps és éljenzés.) Felkiáltások a Friedrich-csoport felé: Maguk ezé­gy éljék magukat ! Fangler: Mi nem szégyeljük, mert bárha ilyen va­gyunk, az ország velünk van! Ereky is szólni akar, hogy a túloldal szégyene magát, de nagy zaj támad, s a kisgazdák kivonulnak a teremből, odakiabálva Erekyéknek: Mondják el egymásnak! Malva­sajutk egymás közötti Interpellációk. Mahtinka Imre a hordárak megállapítását sürgeti, mert a Pollák E. és Társa bécsi cég összevásárolta a don­gákat, s most horribilis árakat követel a hordókért. Frühwirth Mátyás szóvá teszi, hogy a lakosság a gép­nel és fával való ellátása télire nincs biztosítva, s kéri a miniszterelnököt, hogy intézkedjék sürgősen. A tisztvise­lőknek sem adják ki a fájukat. Nagy Pál a kényszerkölcsöm­nek 3000 koronáig való visszatérítését sürgeti. Jávos Antal amiatt szólt, hogy a fab­isi ellátatlanért augo­l­tól nem kapják meg a fejkvótájukat. Az interpellációkat kiadták az illetékes miniszte­reknek. Két halálos ítélet a Tisza-pörben. Dobót és Sztanykovszkyt kötélhalálra. Hüttnert tizenöt évi sú­lyos börtönre ítélték. Az öt hétig tartó szenzációs Tisz-bünipör be­fejeződött. A haditörvényszék kihirdette az ítéletet, amelynek értelmében Sztanykovszkyt és Dobót kö­télhalálra, Hüttner Sándort pedig tizenöt évi fegy­házra ítélték. A tárgyalótermet zsúfolásig megtöl­tötte az érdeklődő közönség, úgy hogy az ajtót is ki kellett nyitni és a folyosón is tö£ncegesen álltak az emberek. Bevezetik a vádlottakat. Hüttner egészem sá­padt, Sztanykovszky és Dobó ezelváratt tekintetet mutatnak, mi­nt akár érzik, hogy kemény bűnhődés vár rájuk. Zoltán László elnök-ezredes felhívja Géczy Iván főhadnagyot az ítélet felolvasására. Az ítélet a következő: A magyar állam nevében! A magyar királyi budapesti hadosztálybiróság mint ítélőbíróság a Dobó István tartalékos fegyversegéd, Sztanykovszky Tibor tartalékos zászlós, Hüttner Sándor főhadnagy 03 Vágó-Waheim Jakab népfölkelő ellen fölbérelt gyilkosság, súlyos testi sértés büntette és sisítkés büntette miatt a magyar királyi budapesti katonai körletparancs­nokság ügyészének vádja alapján megtartott főtár­gyalás alapján a következően ítélt: újaibb Dobó István tartalékos tengerész fegy­versegédet, ahol foglalkozására nézve la­vasos, Sztanykovszky Tibor tartalékos zászlós, a­ foglalkozására nézve joghallgató, Hüttner Sándor főhadnagyot és Vágó-Wilhelm Jakab budapesti lakos, népföl­kelőt, aki foglalkozására nézve reklámválalko­zó bűnösnek mondja ki És pedig: Dobó István felbérelt gyilkosság büntető­tében, amelyet azáltal követett el hogy három társával együtt azzal a szándékkal, hogy Tisza István grófot meg­öljék, ennek Hermina­uti lakásába fegyveresen behatoltak és nevezettet Manlícher-fegyverekből leadott lövésekkel megölték, súlyos testi sértés bűntettében, amelyet azáltal követett el, hogy Almássy Denise grófnőnek, nem ugyan emberölési szándékkal, a Manlicher-fegyverből leadott lö­vésekkel húsz napon túl gyógyuló sérülést okozott. Sztanykovszky Tibor másodrendű vádlottat bűntársa minőségben véghez vitt felbérelt gyilkosság bűntettében, amelyet azáltal követett el, hogy a hallban a nyitott bejá­ratú ajtó közelében lövésre készen tartott fegyverrel társai mellett állott és így a merénylet biztosabb kivitelét tevé­kenyen elősegítette. Hüttner Sándor harmadrendű vádlottat bűntársi minőségben véghez vitt felbérelt gyilkosság bűntettében, amelyet azáltal követett el, hogy a bejárat és a lakás kö­zött levő kertben őrt állott és a bűntény kivitelében köz­reműködött, amely gyilkosság végrehajtására mind­ a há­rom vádlott különböző előnyök kilátásba helyezésével má­sok által engedte magát rábírni. Vágó-Wilheim Jakab negyedrendű vádlottat ízeö­s,­ökés bűntettében. Ezért a haditörvényszék Dobó István tarta­lékos tengerészt a fegyversegély rendfokozattól va­ló lefokozás, a Károly csapatkereszt és a sebesü­lési érem elvesztése és a hadsereg kötelékéből való kicsapás mellett kötélhalálra. Sztanykovszky Tibor tartalékos a csalási rend­fokozatától való megfosztás, a Károly csapatke­reszt elvesztése és a hadsereg kötelékéből való ki­csapás mellett ugyancsak kötélhalálra. Hüttner Sándort, amellett, hogy főhadnagyi rendfokozatától megfo­sztatik, személyére nézve a nemességet, valamint elsőosz­tályú vitézségi érmét, a Károly csapatkeresztet és a sebesülési érmét el­veszti, a német II. osztályú vaskereszt, a török vasfélholdat és a Medzsidzse-rendet Magyarország területén nem viselheti, tizenöt évi, havonta egy napi kemény fekhelylyel és a büntetésnek minden évében október 31-ik napján sötét sarkába zárás­sal súlyosbított súlyos börtönre. Vágó-Wilhelm Jakabot három havi, havon­kint két napi kemény fekhelylyel súlyosbított bör­tönre ítélik. Elrendeli a haditörvényszék, hogy először Szternykovszky Tiboron, azután Dobó Istvánon hajtassék végre a halálos ítélet Az indokolás szerint a bizonyítási eljárás a vád tárgyát szolgáló bírncstülekmények tényszándéki elemeit két főcsoportra osztotta. Az első csoport magába foglalja mindazokat az adatokat, amelyek a merénylet végrehajtásának körülményeit állapítják meg, a második főcsoportban pedig tárgyalja azokat a mozzanatokat, amelyek a vád­lottak bűncselekményének indító okaira vetnek világot. Ais Indokolás ismerteti a merénylet végrehajtá­­­sát attól az időponttól kezdve, amikor Kéri Pál veze­tésével kiindulnak a tettesek az Astoriából, egészem addig, amikor a gyilkosság elkövetése után két autón visszamennek a városba. Súlyosan terheli Sztanykov-iczkyt az a vád, hogy a negyedik lövést ő adta le. Szól az indokolás a merénylet indító okairól. A forradalmi politikusok előtt — úgymond: — Tisza­ István hatalmas egyénisége a forradalom legveszélyesebb akadálya volt. A Nemzeti Tanács a kisebbség ellenzése mellett elha­tározta, hogy Tisza Istvánt meg kell gyilkolni. A me­­rénylet megszervezésével Fényes Lászlót, Friedrich Istvánt, Kéri Pált és a tizenegyes katonatanács elnö­két, Csernyák Istvánt, bízták meg. A merényletterv kidolgozása és tervszerű végrehajtása Kéri Pál műve volt Részletesen rejbegve . Indokolás a főtárgyalá­son elhangzott tanúvallomásokat Majd a jogkérdésre áttérve, hangoztatja, hogy a vádlottak valamennyien beszámíthatók. Dobónál a gyűlölet és a hiúság, Sztany­kovszkynál a züllöttség és a gyöngeség a lelki indító ok. Hüttner óvatos. Intelligens, cinikusan gondolkodó ember, ezért nem vállalkozott közvetlen tettességre. A felbujtás kérdését a bűntársi minőséget, a súlyosító és enyhítő körülményeket tárgyalja ezután az Insp­iralás. A haditörvényszék hivatalból vizsgálta az ille­tékesség kérdését is. Az ítélet kihirdetése után a tárgyalásvezető kérdésére a vádlottak kijelentik, hogy az ítéletet megértették, öt perc szünet, után, amely alatt a vádlottak tanácskoztak védőikkel, a védők a fe­lebbezési és semmiségi panaszok benyújtására há­rom napi haladékot kértek Dr Soós, Vágó védője, tudomásul veszi az ítéletet és kéri védencének sza­badlábra helyezését. Az elnök ezután a tárgyalást berekesztette. Folkusházy Lajos köszönte meg az üdvözlő sava­­kat és a közgyűlés bizalmát, amellyel őket a köz­gyűlés erre a fontos helyre állította. Elfogták a házmester gyilkosát. A Lendvay­ utcai gyilkosság tettesét a rendőrs­­ég ma, szerdán délben elfog­ta. A detektívtestület nagy apparátussal egész éjszaka nyomozott a gyil­kos után, akiről rendkívül pontos személyleirást si­került a gyilkosság színhelyén beszerezniük á A személyleirást megkapta minden rendőr és detektív. Szerdán délben a Rákóczi-út és Baross-tér sarkán egy arra menő detektívnek gyanúsnak tűnt fel egy­ előtte haladó alak. Eléje sietett és jól megnézte, gyilkosról adott személykirás teljesen reááibert megnézett ember gyanúsnak látta a figyelést és fu­­tásnak eredt A detektív rákiáltott: — Álljon meg! Erre a mmekülő Frontmer-pisztolyt rántott elő és a levegőbe emelve, megfenyegette az után ki szaladó detektívet A járókelők figyelmessé lettek a hajszára, néhány pillanat alatt valóságos hajtó­v­a­dászat indult meg, amely elöl a menekülő ember nem tudott már szabadulni. A Baross-tér vég­én el­ dobta revolvereit és megadta magát Megkötöt bevitték a főkapitányságra, ahol megállapít hogy Kun Sándor a neve, tápiósági születési­, ti­­z­nyolc éves, betöréses­ lopás miatt már büntetett ember, aki Cegléden volt letartóztatva, de börtöné­­ből megszökött, egy ideig édesapjának tápiósági házában tartózkodott és nyolc—tíz nappal ezelőtti érkezett Budapestre, ahol két napig nővérénél la­­­kott, a többi időt pedig kedvesének Dohány­ utca 57. számú lakásán töltötte. Bevallotta, hogy­­ő követi«­ el a Lendvay­ utcai gyilkosságot Többek között­ vallomásában a következőket mondja: — Nyolc-tíz nap óta tartózkodtam Budapes­ten s a pénzem elfogyott Elhatároztam, hogy va­la­­hová betörök. Kimentem a VI. kerületi villane­gyedbe s ott szemlélődtem, melyik villa volna a be­­­törésre alkalmas. Úgy vettem észre, hogy a Lend­­vay-trim 13. számú villában nem lakik senki. Be­mentem a kertbe, felmentem az épület második eme­­­etére, senki utamat nem állotta. Itt egy lezárt ajtót bekopogtam. Ha valaki kijött volna, valakit keres­­tem volna. Miután többszöri kopogtatásomra sen­ válaszolt senki, benyomtam az ajtóit Végigmentem­ a szobákon s meggyőződvén arról, hogy a lakási üres, hozzáfogtam szekrények, ládák­ és bőröndök­­nyitásához Temérdek ezüstöt, szőnyeget, pár­­­nát, szövetet s ruhaneműt találtam, amelyeknek oszt­­ályozásával voltam elfoglalva, amikor lépések za­j­­át hajtottam. A ruhásszekrény nyitott ajtaja mögé­ bújtam, amikor belépett Szabó Ferenc házmester. Hajlottam, amikor a házmester elszörnyük­ödve ki-t át tett fel: — Isteneim, itt is jól betörtek! Vak­on mit vitt­hettek el ! A házmester magában tovább beszélt, majd­ megfordult s ekkor észrevett engem. Rámrohant,­­aj kulcsköteggel végigvágott a mellemen, amikor má­­­sodszor is rám akart sújtani, a­­spárga elszakadt, és a kulcsok szanaszét röpültek. A házmester ek-­­kor megragadott, dulakodtunk, birkóztunk és ami­i­kor azt láttam, hogy ő az erősebb, s az a veszély fenyeget, hogy legyűr, előkaptam a Frommert, de az első lövésre nem sült el. Szabó Ferencnek ekkor sikerült a földre nyomnia engem, s most ismét fel­húzva a fegyvert egymásután négyszer elsütöttem. Támadóm csak a negyedik lövésnél esett össze. Ami­kor megszabadultam, menekülésre gondoltam, végigfutottam a lépcsőn, az első emeleti folyosón egy fiatalember mellett roh­antam­­, majd asszo­­nyok jöttek velem szemben, ellök­ést kérdezték: — Mi az, mi történt? ! Nagy rémületeidben csak azt válaszolta® nekik: — Egy bő esi . . . Amikor a kerten szalad Safai, hallottam magám­ mögött a kiáltást: — Fogja meg, soffőr! A kertajtóban elém is állott egy ember revolveremet ráfogva elkergettem, utániból. Végig­, futottam a Lendvay-utcán, berohantam egy Bu-lyovszky­ utcai kertbe, azután több ház kerítésén Utáltam ott, amíg sikerült kijutnom a Ligetbe, ahol a bódék és fák között el tudtam rejtőzni. Körül­belül hat óráig maradtam künn a Ligetből­, azutáni bementem az István-út 10. számú házban levő vén­, ifj.: megvacsoráltam, nadrágot cseréltem, majd­ lefeküdtem és fél kilenc óráig aludtam. Ezután el­mentem a Ferenc József kereskedelmi kórház kö­zelében lévő pince­vendéglőbe, ahol megittam egy-­ két pohár bort, majd felkerestem kedvesemet a Doh­nány-u­tca 57. számú ház­ban, ahol reggelig voltam Reggel visszamentem az Istvániy úti vendéglőbe, ahonnan féltizenkét órakor azzal távoztam el hogy­ elutazom Fehérmegyébe. A Keleti pályaudvar felől tartottam, a­mikor felismertek és elfo­gtak. Elmondotta még, hogy gyermekkorában is nyugtalan természetű volt, mesterséget nem tanult, 1915-ben megszökött a szülői háztól, felkapa­sz­ko­­dott katona vonatra ée­ kijutott a frontra. Ifi nem mondta meg, hogy kicsoda, nem tudtak vele mit csinálni és a konyhán foglalkoztattak. A gyil­kos fiút a rendőrség letartóztatta.­ ­ Folkusházy és Rényi az új alpolgármesterek. A főváros törvényhatósági bizottsága szerdán délután Sipőcz Jenő polgármester elnöklésével rendkívüli közgyűlést tartott. Napirend előtt Pető Sándor szólalt föl és a választás elhalasztását in­dítványozta, támadta a kijelölő választmányt, mely szerinte a működésben megnyilvánuló párt­tendenciával nagyon rossz példát adott a főváros tisztviselői karának. Déri Ferenc érdemetlen mel­lőzését elhibázott lépésnek mondta és kifejtette, hogy Antony Béla esztergomi polgármester jelö­lése nem lehetséges, mivel Antony már idősebb negyven évesnél. Nem fél, hogy a főváros derék tisztviselői meg fogják magukat téveszttetni, de ha gyengék lesznek, akkor ezért csak azok felelősek, akik így mutatják meg, hogy a boldogulás útja a párt kiszolgálása. A legmélyebb tisztelettel, sze­retettel és ragaszkodással búcsúzik el Budapest érdemes alpolgármesterétől, Déri Ferenctől. A bal­oldal megtapsolta a beszédet, amelyet azonban a közgyűlés többsége sűrű ellenmondásokkal kísért. A keresztény községi párt részéről Wolff Károly ki­fejtette, hogy a fen­nálló szabályrendeletek értelmé­ben erre az esetre nem vonatkozik a negyven éves korhatár-megállapítás. Ezután az elnök elrendelte a választás megejtését A szavazás tartamán az in­dítványokat terjesztették be Gál Jenő indítvá­nyozta, hogy a közgylutts küldjön ki haladéktala­nul egy bizottságot, amely Budapestnek a Duna­bizottság székhelyévé való kijelölése tárgyában fo­lyó tanácskozásokon a főváros érdekeit képviselje. A közgyűlés egyhangúan magáévá tette ezt az in­dítványt, de Usetty Ferenc ezzel szemben azt java­solta, hogy a közgyűlés bizta a kormányra a fő­városnak a Dunakonferencián való képviseletét. Az emiatt kitört vihart Sipőcz elnök azzal csilla­pította le, hogy az indítványt a tanács elé utalta. Kovács Sándor az aprópénzhiánynak szükségpénzek kiadá­sával való megszüntetéséről nyújtott be indítványt. Baransky Gyula pedig a főváros kegyuraságával összefüggő kérdésekről, különösen a római katho­likus lelkészek választ­ásáról. Az indítványt a köz­gyűlés eg­yhangúan elfogadta. Közben beérkezett a s­zavazatsz­edő küldöttség jelentése, amely szerint Folkusházy Lajos alpolgármestert és Rén­yi Dezső tanácsnokot alpolgármesterekké, Buzáth János ta­nácsnokot pedig címzetes alpolgármesterré válasz­tották. Az új alpolgármestereket Sipőcz Jenő pol­gármester üdvözölte meleg szavakkal, nevükben is

Next