Pesti Hírlap, 1930. augusztus (52. évfolyam, 173-197. szám)

1930-08-26 / 192. szám

PESTI HÍRLAP 7 1930. augusztus 26.5 kedd. m^B53fflsa^saMHmBroaae*HB8asBE^ Budapest fürdik... Körséta a fürdőkben. — Gyermekek, japánok, négerek a pesti vízben , . . Illetékes helyen ezt a felvilágosítást kapjuk: — Budapesten a fürdés divatja a háború után annyira föllendült, hogy a mai fürdőzők száma nem duplája a régieknek, hanem legalább tízszerese. Kar­öltve jár ez minden egészségi igény, minden művelt­ségi szükség emelkedésével. Amint ma több könyvet olvasnak és vásárolnak, mint azelőtt, azonképpen többet is fürdenek. Nyáron az uszodák egy forró na­pon még mindig képtelenek befogadni a közönséget, pedig öt fürdőnk van a Dunaparton s tiz egyebütt. A főváros a margitszigeti fedett uszoda építését már megkezdette, ezenkívül két másik uszodát is tervez kétmillió pengő előirányzott költséggel, egyet a Rá­kospataknál kétezer személyre, egyet Újpesten ezer személyre. Mindig az az elv, hogy a Duna mellett építsék az uszodát, de ne a Duna vizébe, hanem források táplálják, mert a Duna vize, különösen a budai oldalon, kevésbé alkalmas a fürdésre, hiszen beleömlenek a csatornák, többek közt az Ördögárok szennyvize is s ha a folyóvíz — a mondás szerint — a hetedik kőnél meg is tisztul, okosabb inkább a lBíorrás“-hoz menni. Ami az úszásnak az iskolákban való kötelező tanítását illeti, a döntő tényezők még nem tudtak megállapodni egymással és igy ez a szép terv egyelőre elhalasztódott... Ezen a sárga, füllesztő augusztusi napon, mely csak úgy ontja kohómelegét, nyakunkba vesszük a várost s gépkocsin egyik fürdőből a másikba hajta­tunk, hogy szemlét tartsunk a fürdőző Budapest fölött. Ki meri azt állítani, hogy az emberek a fürdő­ben és a temetőben egyformák? Ez nem igaz. Minden fürdőnek, uszodának megvan a maga stílusa, akár egy kávéháznak, cukrászdának. Sőt talán itt az em­berek őszintébbek: nem gombolhozhatnuk be. Már kívülről, messziről meg lehet állapítani a fürdő stílusát, annak a lármának hangszinéről, mely a palánkok s falak mögül szűrődik ki. A legfiatalosabb, legvirgoncabb kétségtelenül az Erzsébethid mellett lévő Duna-uszoda. Már korareg­gel zsúfolva van s kisdiákok verekszenek egy szekré­nyért. Egyébként a napozók száma tizszer annyi, mint a fürdőzőké. Ezek fekete szemüveggel olvasnak vagy sakkoznak. Éppen azt az épületes jelenetet lát­juk, amint egy második gimnazista kiüti egy első gimnazista királyát s az első gimnazista ezen váltig csodálkozik. Idősebb urak — bírák, tanárok — söröz­nek. Sörös üvegek barna ütegei sorakoznak előttük az asztalon. A mellette lévő női uszodába — Könnyű cso­maggal, melyre egész napra való élelem van — csinos, kitomászott leányok sietnek, úszni és to­vább fogyni. Távolabb a Kereskedelmi-kórház uszodája a hivatalnokoké. A túlsó, budai parton a Levente­uszoda fiatalemberek boldog kacagj ától hangos. De az Ingyen-uszoda is népes. Apró tanoncok most húzzák föl, seszinü, rongyos nadrágocskájukat, melynek színét már egészen kiszívta a nap s nincs oly szakértő, aki megállapithatja, milyen szinü lehe­tett valaha. A Rudas most csöndes, itt csak télen fogynak a nők, akiknek száma nem fogy, hanem egyre nő. A Császárban az igazi úszók járnak, a Lukácsban főképp ügyvédek. Egy kisfiú úszni tanúi s kétségbe­esetten csimpaszkodik a kötélbe. Mellette egy élte- 8Cbb ur is ezt miveli, roppant erőfeszítéssel teszi meg az első tempókat s közben szakálla bele-bele- merül a vízbe és oly lucskos lesz, mint egy szivacs. A Millenáris-strandon a hetedik kerület. A Palati- nus-strandon bájos leányok, lovagjaikkal. A Csillag­hegyen hivatalnok nénik és gépiró-kisasszonyok A Széchényiben polgári családok, sok-soK gyermek­kel. Ennek a közönsége naponta háromszor-négy- szer kicserélődik, úgyhogy egy nap 6—7000 fürdőző is akad. A Római-fürdő a trikók kolibri színeiben tündököl. Künn a Lágymányoson lombsátrakat építettek, azokban vetköződnek a szegények s ezeket a rögtönzött kabinokat tréfásan nevezték el, mint a villákat szokás. Van Margit-lak, van Aranka-lak. (Sőt van: Elhagy lak is.) Hozzávetőleges számitás szerint ezen a vasár­napon legalább 35.000 fürdött meg a különböző für­dőkben és uszodákban. A Hullámfürdőben, mely igazán egyedül van az egész világon —• mert a bécsi Diana-park és a berlini Luna-park födött csarnok —, előkelőségekkel talál­kozunk, főurakkal, politikusokkal, színészekkel, szí­nésznőkkel. Itt fürdik a pénzvilág is. (Pénz már nincs, csak pénzvilág van még.) Sok a külföldi is. Többek közt egy szemüveges japáni is most lép be a hullámverés tajtékjába, a feleségével, egy pirinyó japáni asszonykával, aki piros fürdőcipőt visel és szintén szemüveget. Aztán két néger is beugrik. Olyan feketék, hogy a pestiek nézik, vájjon nem vá­lik-e körülük feketévé a viz, mint mikor tintát ön­tenek belé... Társaságbeli előkelő úriember, 40 éves, főiskolai képzettségű, jó megjelenésű, vagyo­nos és teljesen független, biztos vezető pozícióban Budapesten, szép jövedelemmel, keres megfelelő élet­társat hasonló úri körökből, harmonikus házasság cél­jából. Levelek legszigorúbb diszkréció mellett, hivatá­sos közvetítők kizárásával „IGAZGATÓ 24.783“ jel­igére Rudolf Mosse hirdetőirodájába IV., Váei-uíea 18. kéretnek. _________________11777 A Pesti Hírlap megkönnyíti a szülőknek a tankönyvek beszerzését. Minden uj tanév uj gondot, újabb fáradságos munkát jelent azoknak az előfizetőinknek, akik gyermekeiket iskoláztatják. Kötelességünknek tartjuk segítségükre sietni s felajánljuk úgy fővárosi, mint vidéki előfizetőinknek azt, hogy kiadóhivatalaink a gyermekeik részére szükséges tankönyveket beszerzik (kívánatra be is köttetik) s címükre el is juttatják a követ­kező módozatok mellett: Az a t. előfizetőnk, aki tankönyveket kivan megrendelni, ajánlott levelet ir a Pesti Hírlap fö- kiadóhivatalának (V., Vilmos császár-ut 78.) alant fölsorolt fiókkiadóhivatalaink bármelyikének és ennek borítékán feltűnően jelzi: Tankönyvmegren­delés. Ebben a levélben pontosan meg kell Írni, hogy az, akinek száméra a könyvet megrendelik. melyik iskolába és annak hányadik osztá­lyába jár? Kiadóhivatalaink e bejelentés alapján össze­állítják a szükséges tankönyveket és bolti áron kül­dik a megadott címre, amelynek teljesnek és pon­tosnak kell lennie,, nehogy ennek hiánya megaka­dályozza a gyors megküldést. A megrendelés alkalmával okvetlenül közlendő velünk, hogy mely felekezet hittankönyvét küldjük, a felsőbb osztályokba járó tanulónál pedig azt, hogy görögül tanul-e vagy görögpótlót, avagy reálgimná­ziumba: angolt, franciát vagy olaszt. A vidéki iskolákban tanulók számára szüksé­ges tankönyvek megrendelésénél t. előfizetőink szí­veskedjenek az illető iskola nyomtatott értesítőjéből a tankönyvelőirúst mellékelni. Minden megrendelőnek utánvéttel küldjük el a tankönyveket és kívánságára előre jelezzük a kül­deményért járó végösszeget. Készséggel vállaljuk ezenkívül, kívánságára, a tankönyvek beköttelé- sét is. Fővárosi előfizetőink személyesen is megren­delhetik a szükséges tankönyveket és azokat sze­mélyesen át is vehetik. A torlódások elkerülése végett kérjük t. elö- J fizetőinket, hogy megrendeléseiket mielőbb juttassák j el hozzánk, mert csak igy áll módunkban azok | gyors és pontos elintézése. A Pesti Hírlap főkiadóhivatala: Budapest. V., Vilmos császár-ut 78; fiókkiadóhivatalaink: Buda­pest, I., Krisztina-körut 133., II.. Margit-körut 5/b., II., Fö-utca 23., VI., Andrássy-ut 4., VIII., Rá-kó- czi-ut 9., X., Belső Jászberényi-ut 5., Kispest, Kossuth-tér 6. és Újpest, István-ut 1., Pesterzsébet, Szent Erzsébet-tér. Látogatás az anyánál, akinek huszonöt gyermeke van A muUheti nagy ünnepségek pompázó zajá­ban valahogyan elsikkadt egy hir. Az újságok nem feledkeztek meg a regisztrálásáról, de az országra- világraszóló események forgatagos egymásutánjá­nak figyelemmel kisérése közben ennek a mi hí­rünknek nem szentelhettek annyi gondot, amennyit megérdemelt és amennyivel más körülmények közt bizonyára megajándékozták volna. Meg, niert ez a szerényen meghúzódott hir egy asszonyról beszelt, aki.25, azaz huszonöt gyermeknek az anyja és aki­nek ezért Szent István napján délután a régi kép viselőházban üimepiesen átadtak száz pengő jutal­mat. Erről az asszonyról, özvegy Wéber Andrásáé­ról, született Szírotcli Téréiről szól ez a néhány sör Hetvenöt éves, ráncos kezű, nevető kékszemü, egyenes tarlásu asszony Egyáltalán nem olyan töpörödött, aminő az öregek szoktak lenni. Csömö­rön született ő is, az ura is, ott élték dolgos életü­ket és a nénike ott örül most a nagy dicsőségnek és ott fogadja az érdeklődő látogatókat. Ezek meg­lehetősen kevesen vannak. A napi gond mián az emberek elszaladnak a legérdekesebb dolgok mel­lett: mi nekik egy asszony, aki huszonöt életet adott és aki ma, alkonyata idején, mindössze négy fiára, két lányára lehet büszke és tizenöt szép unoka, meg két dédunoka szerelő pillantását viszo­nozhatja derűs tekintettel. Csömör itt van tőlünk egy kőhajilásnyira Hegyen-völgyön épült. A helyiérdekün érkezőnek szép látvány a zöldbe ágyazott falu, amelynek leg­magasabb pontjáról a templom keresztje vágja be fejét a kószáló felhőkbe. Olyan, mint a logtöbb falu: hepehupás, itt fői, amott le, az egyik utcája úgy csavarodik, mjnt a kígyó, a másik meg egyszerre csak olyan meredeken szakad le, hogy kocsi arra nem folytathatja az útját, rettenetesen poros, de „strandja“ az van és sok házon, ha szalma is a teteje, ott látható a rádiót hirdető drót meg karó. Valamikor sok szőleje volt, de kipusztitotta itt is a „flloksZeria-bogár“ és gyümölcsössel kombinált szántóföld lett a kipusztult szőlőből. Tótok, németek és magyarok lakják, számra nézve abban a sor­rendben, ahogyan itt fölsoroltuk, de magyarul ki fogástalanul beszél mindenki. A papnak meg a ta­nítónak az érdeme ez és az iskoláé az is, hogy itt még szívesen köszönnek á kaputos embernek. Mindenki beszél magyarul, csak az öregek nem. Wéberné is, bár mindent megért magyarul, inkább csak svábra hajló német anyanyelvén be­szél. Jó messzire lakik a község közepétől, az úgy­nevezett „szőlőkben.“ Két szemrevaló telek és há zacska egymás mellett a két vejéé. Az egyik aszta­los, a másik ács. Ezeknél lakik, tesz-vesz, dolgozik a ház körül, mert — mint mondja — ő életében soha nem volt tétlen és most sem tud meglenni munka nélkül. Egy csöppet sem húzódozott, hanem mindjárt nagybarátságosan felelt minden kérdésre és elmondott mindent, hogy az újság megírhassa. Csömörön született, mint már említettük, 1865-ben és tizenhétéves volt, amikor férjhez ment. Az ura, afféle fuvaros gazda, huszonhároméves volt, amikor Szirote"k Teréznek bekötötte a fejét. Esküvő­jük 1872 január 24-én volt és még abban az évben, december 29-én, megszületett az első gyerekük, a József, aki kőműves és most is él. A plébános ur az apyakönyvekből a következőkben állította össze e házasság nem egy tekintetben érdekes statiszti­káját: József született 1872 dec. 29., Mátyás született 1874. febr. 11, — meghalt 1874 márc. 29. Mária 1875 GE-VI harisnya Agia-Travis ®r®jábfc van, da jobb nine,. lC65®----•*. juuus u. mai la ioiu junius I; — 18íb. augusztus 7. István 1877 noy. 4. (pók Bu­dán, még él). Mária és Terézia (ikrek) 1818 nov 14. — 1879 jan. 25., illetőleg 1879 ápr. 25. János 1879 nov. 21., — 1880 jan. 1. Éva 1880 dec. 24., -■ 1882 jun. 18. Teréz 1882 márc. 1. —• 1882 jun. 19 Cicella 1883 szept. 25., — 1887 nov. 5. Máté 1S84 szept. 25. (kőműves, él). András 1885 nov. 27. (pin­cér Budapesten, él). János 1887 okt. 2. Mária 1889 jan. 14. -— 1889 febr. 11. Juliánná 1890 máj. 9. —. 1890 jun. 15. Irén 1891 dec. 12. (férjnél van, él). Mária U92 dec. 23. — 1893 szept. 4. Anna és Rozália (ikrek) 1893 dec. 25. — 1894 máj. 28., illetőleg 1894 ápr. 9. Ferenc 1895 dec. 10., Regina 1897 aug'. 23 és Ilona 1899 febr. 19. (férjnél van, él.) Harminc évi házasélet után, 1902-ben lelt öz­veggyé Wéberné. Akkor még nyolc nvereke éli, a legkisebb hároméves volt, azután volt’öt, hét, tizen- egyéves és idősebb. A nyolc közül hat katona volt a háborúban, öt megjárta a harctereket is, mind annyi szerencsésen hazaérkezett és kettő közülük később itthon halt meg. Maradt és él négy fia, két lánya. Valamennyi családos. — Tudja, — magyarázza az anyóka —, mikor az uram már beteg volt, az egyik orvos, aki járt hozzá, mert mindenünnen hozattam neki orvost, azt mondta, hogy menjünk a királyhoz és. majd ha megmondjuk, hogy mennyi gyerekünk van, akkor kapunk tőle segítséget. Én el is akartam menni, de az uram azt mondta, hogy ő bizony nem megy, ha addig megéltünk, ezután is mogleszünk. Hát el­maradt a dolog. — Hát hogyan jutott eszébe most jelentkezni? Nevet egyet. — Én most is kiestem volna. Nem tudtam én semmiről semmit. De az orvos ur, a Hunvvald Antal doktor, kérdezte tőlem, hogy kaptam-e én már ju­talmat, mert annyi gyerekem volt. Nem én, — mondok. No hát erre ő meg a plébános ur eliga­zították a dolgot. — Izgatott volt ott az ünnepen? — Persze, mert ott, ahol voltam, m(ég sohsem jártam. Volt ott egy asszony, akinek huszonnégy gyereke volt, de huszonöt nem volt egynek sem, csak nekem. Háromszor is lefotográfoztak. Egyszer a dámák közt, másodszor a fehérruhás lányok közt, azután meg engem, csak engem elhívott egy ur, azt mondta, hogy muszáj vele elmenni a fotográ­fushoz, valahol fői is vittek a liften valahová, és ott harmadszor is lefotografoztak. — Mivel tartotta el magát és gyermekeit, ami­kor özvegy lett? Semmi munkát nem szegyeltem. Mosni jár­tam, de főként sütöttem-főztem lakodalmakon, mert jó szakácsnő vagyok ám én most is. A házacskán­kat el kellett adnom, az is ráment a gyerekekre. — Járt-e sokat Budapestén? — Amig az uram élt, igen, mert gyümölcsöt vittünk be eladni. Azóta ritkábban. Most már vagy egy éve nem voltam benn. Bántott is a lárma na­gyon. Jobb itt Csömörön, itt csönd van és jó levegő. — És örült a kitüntetésnek meg a száz pen­gőnek? Nevetve feleli, hogy örült bizony. Amikor tá­voztunk, úgy intézte a dolgot, hogy ketten oldalt maradhassunk és ekkor odasugta nekem: — Nézzen utána, talán kaphatnék még vala­mit. Majd aztán elszámolunk. —jó. Masszírozásra DIANA sósborszesz

Next

/
Thumbnails
Contents