Pesti Hírnök, 1865. július (6. évfolyam, 148-173. szám)

1865-07-01 / 148. szám

0 Eminentiája nevenapján az esztergomi­­káptalan is tette legmélyebb üdvözletét, a haza szá­mos pontjáról érkeztek üdvözlő táviratok, levelek, s az egész napnak meg volt az az ünnepélyessége, mely jelentőségével oly méltó összhangzatban állt. 0 Eminentiája e napon házi tisztjei s az ide érkezett ft. esztergomi kanonokkal azonnal hat óra után jött az Isten sz.­oltárához, áhítatát végzendő. A mint a fák között épített s ez alkalomra vi­rágokkal , nemzeti s más zászlókkal ünnepélyesen feldíszített kisded kápolnához jutott, a fürdő-közön­ség azonnal elhagyva a gyógyforrásokat, vallásfele­kezeti különbség nélkül e kedves szép imaházba sietett s mindaddig itt ájtatoskodott, mig ő Eminen­tiája imáját végezve s a népre áldást osztva lakására el nem távozott. Ezután bíboros ruhájából átöltözve, a savanyu-, forráshoz jött, hol az egész vendégsereg között a leg­élénkebb társalgás folyt, s ő Eminentiája a vele jött kísérettel a szomszéd regényes vidék szemléletében elmerülve, egyesekkel a napirenden levő tárgyak­ról szokott szeretetreméltóságával beszélgetni mél­­tóztatott. Nyolcadfélkor a herceg-prímás lakásába vonult, hol reggeli után munkához fogott, mi itt is, a fürdő­­­idényben a napirend elmaradhatlan pontját ké­pezi. E napon azonban a munka nagyon sokszor fél­­beszakasztatott, mert az erre szánt időt a hazánk minden részeiből ide sereglett tisztelgők fogadtatása foglalta el, kik alig várták, hogy ő Eminentiája laká­sára térjen, azonnal utána siettek s csoportosan nyil­­vániták legöszintébb kivánataikat s magas személyé­hez való legmélyebb ragaszkodásukat. Ő Eminentiája a legkegyteljesben fogadta a tisztelgőket s mindenkivel a legnyájasban társal­­gott. Figyelmeztette őket, hogy hazánk közügyei megvitatására a sorompók közelebb teljesen megnyíl­nak s a jó hazafiakra most fog sulyosodni a haza­fias kötelességek egész hosszú sorozata. Azoknak teljesítése sok, nagyon sok lelki erőt, óvatosságot és tapintatot fog majd igénybe venni. „Én is ott leszek — téve hozzá . Eminentiája egy tisztelgővel beszél­getve — s ha egészségemet a Gondviselés megtartja, veletek fogok működni!“—Elképzelhetni, hogy e szavak a jelen voltakra mily hatással voltak s hogy azok mily lelkesedéssel lettek fogadva.­­ Eminentiája igy majdnem az egész délelőtti időt a fogadtatásokkal tölté, közben az érkezett leve­lek s távsürgönyök olvastattak. Ebédre a fogadó nagy termében volt terítve, mely ez alkalomra erdei virágokkal csinosan ki­­diszíttetett. Az áldomások sorát magos s ft. S­c­h­i­r­g­l András pápai prálatus s apát ur nyitá meg, lel­kes szavakkal éltetvén ő Eminentiáját. E közben megszólaltak a tarackok s míg itt benn a hódolat és szeretet az ismert magyar lelkesedéssel mondott ál­domásokban keresett kifejezést, ott kenn a tarack­dörrenések messze elhangzó zaja hirdeté az ünne­pélyt, melyről bizonyosan otthon is oly sok hajlékban kegyeletesen megemlékeztek. Ő Eminentiája a felköszöntéseket ke­gyesen fogadva, nyájas szivélyességgel viszonozta azokat. S midőn az áldomások éppen javában folytak, érkezett meg Pest városának üdvözlő távirata, melyre Ő Eminentiája azonnal, szintén táviratilag tudatta szives köszönetét. Ebéd után hat órára Ő Eminentiája magához lakására hívta meg vendégeit, hol az e tájékon ott­honos s igen mulatságos tombola-játék rendeztetett. Ez volt e fényes nap zárpontja, mely után a vendégek eloszolva, bizonyára sokáig fognak vissza­gondolni az ünnepélyre, melylyel a hazától távol, a szép Robitson az ország hercegprímásának nevenapja megünnepelve lett. Tartsa Isten meg soká élén a magyar egyház­nak, élén ama hazafias küzdelmeknek, melyek, hogy minél előbb eredményezzék a várva várt sikert, kö­zös óhaj mindenütt, a merre hallatszik a magyar szó, s él magyar hazafi ! — Lankonides. VEGYESE K­. Pest, jul. 1. — Ő cs. kir. Apostoli Felsége, Urunk Királyunk újabb királyi kegyelmi tényéről értesítnek a hivatalos lapok. Ő Felsége ugyanis egy a legutóbbi napokban kelt legfelsőbb elhatározással, üdvözölt hazánkfia, a kitűnő történész Szalay László özvegyének , született B­é­­keffy Franciska asszonynak, özvegysége tartamára évi ezer forint nyugdíjt, két kiskorú gyermekének pedig fejenkint k­é­t-k­é­t­s­z­á­z forintnyi nevelési dijt a regnicolaris alapból legke­gyelmesebben engedélyezni méltóztatott. E fejedelmi tettet osztatlan örömmel a legbiztatóbb jelenségek közé jegyzi fel a hálás nemzeti kegyelet! — E történeti napok telvek a fejedelem kegyé­vel, így egy legújabb sürgöny Bécsből azt jelenti,hogy Ő Felsége legkegyelmesebben megszüntetni méltóztatott 153 oly személy ellen a további bünfenyí­­tő vizsgálatot, kik a friauli putschban vettek részt.­­ A „Presse“ a minister válság történetét a következőkben adja elő : A­mi­ről jó forrásokból a miniszerválság felől értesülünk, megerősít minket azon véleményünkben, melylyel kezdet óta voltunk, hogy st. i. a magyar kérdés képezi a még mindig lebegő válság központját. E szerint a válság csírái már megvoltak a képviselőházbeli feli­rati vita után, bár azt hitték, hogy Schmerling úrnak mégis csak sikerülni fog a többséget megnyer­nie , s még később is tanácsosnak hitték a ma­gyar kérdés tárgyaltatásának megkezdését az ülés­szak végéig elhalasztani. De a képviselők s a ministérium között fenforgó s folyton növekvő confliktus szintúgy, mint az ülésszak hosszadalmassá­ga azonnali cselekvésre bírt. Az új korszak első jele a császári utazás volt Pestre. Az eszme , hogy Ő F e­­­s­é­g­e a gazdasági kiállításra meghivattassék, mondhatni véletlenül lett a kiállítási bizottmány közé vetve, de az nem talált azonnal viszhangra, mert maga a bizottmány a kiállítást nem találta eléggé jelentékenynek , hogy a császárt annak megte­kintésére meghívhassa, s miután másrészről jól tud­ta , hogy ily utazásnak politikai jelleget kell fölvennie, attól tartott, hogy roszul alkalmazott kérést fejez ki. Gróf F­e­s­t­e­t­i­c­s közbenjárására azonban arról értesült a bizottmány, hogy meghívása kegyel­mesen fog fogadtatni. Pesten, hol, mint látszik, a dol­gok összefüggését jobban ismerték, mint Bécsben, e hit a legörömteljesb sensatiót kelté fel s biztosítá az éppen oly fényes, mint szívélyes fogadtatást, mely­t Felsége számára készíttetett. M­a­j­l­át­h tárnoksága óta a fejedelemnek foly­tonos emlékezetében volt; arról biztosítanak, hogy föllépésének őszinte szabad modora a legjobb hatást hagyta reá. Midőn a válság érni kezdett, Majláth egy csehországi fürdőhelyen volt s Bécsbe hivatott, hova megérkezett a nélkül, hogy jöttét a ministerium kü­lönösen észrevette volna. Arról biztosítnak minket, hogy Majláth határozottan kijelenté a feltételeket, melyek alatt sikerteljesen működhetni hisz s hogy ezek el is fogadtattak. Ezen föltételek élén a jogfoly­tonosság elve áll, de a magyar korona reintegritása s a birodalom két felének paritása is a jövő birodalmi képviseletben el lenne ismerendő, és alkotmány szerinti valósításnak fentartva. Ennek folytán az erdélyi udv. cancellár helye legközelebb aligha be­töltetik ; sőt oly körökben is, melyek a lelépő minis­­tériummal bizalmas összeköttetésben vannak, az hír­lik, hogy K. R­e­i­c­h­e­n­s t­e­i­n, az erdélyi udvari al­ancellár másutt fog alkalmaztató­. A most kérdésben levő feladat nem csak sze­mélyi jellegű; nem csak új kabinet összealakításáról van kizárólagosan szó, hanem a magyar eszme párt­vezérei s ama német államférfiak föal­peszméi kö­zötti megegyezéstetésről, kik a korona bizalmával meg vannak tisztelve. Mit ma hallunk, megerősít minket a véleményben, hogy gr. Bel­eredi nem gondol arra, hogy a retrográd és feudális párt által felhasználtassa magát. Némi bizonyossággal emleget­­tetik B­e­k­e úr, a trieszti központi tengerészeti ható­ság főnöke kereskedelmi miniszernek ; a báró Hen­ne 11 é­s az igazságügyminiszeri tárca elvállalása miatt tett tárgyalások a befejezéshez jutottak volna; báró P­o­c­h­e-t is emlegetik, mint a rendőrministerium jelöltjét. Különben azt is mondják, hogy a legfelsőbb körökben sok súlyt fektetnek arra, hogy báró M­e­­csery, bár szintén beadta lemondását, az új minis­­teriumnak megtartassék. Az tény, hogy körülbelöl még öt nappal ezelőtt az államministériumban még nem is sejték a dolgok ily gyors fordulatát. Tudjuk, hogy az államminiszer úr még a legutóbbi napokban igen buzgón értekezett a magyar ügyekről magyar kitűnőségekkel s Maj­láth nevénél is igen élénk érdekeltséggel időzött. S midőn az államminister e magyar államférfiunak üdv. cancellárrá való nem gyanított kineveztetésé­­ről értesülve, lemondását Ő F­e­l­s­é­g­é­n­e­k át­nyújtó, a fejedelem igen kegyteljes szavakkal örven­deztető meg, elismerte, hogy a koronának kü­l­önfel­áldozó tanácsosa és szolgája volt, s csak azt jegyzi meg, hogy az új pálya, melyre Ausztria üdve végett most lépni kell, azt követeli, hogy a régi s új rend­szer között minden ingadozás elmellőztessék, Így be­szélnek az államminiszer barátai, s így biztosítanak minket magyar részről is. Mi az államtanácsot illeti, annak teljes újraalakítása, eshetőlegesen teljes felosz­lása s magánkabinettan­csá való át­változtatásáról beszélnek. Valószínűnek látszik, hogy az új ministé­­riumba még az egyik vagy a másik magyar szemé­lyiség fölvétetik, részint hogy Magyarország a mi­­niszertanácsban méltólag legyen képviselve, re­gint hogy a megkívántató kiegyezések koncentrálva esz­közöltessenek. A képviselőháznak azon ígéret fogna tétetni, hogy a költségvetésben nagyobbszerű megtakarítások fognak létezni, mint ezt a váló ministérium indítvá­nyozta s erre nézve az 1866-iki év neveztetnék meg az uj korszak kezdőpontjának, melyben teljesen uj szervezet fog életbe léptettetni. Az állam- s közigaz­gatási ministeriumnak eddigi elválasztása, hir szerint, egészen megszűnnék, mert a közelebbi uj birodalmi szervezetben a belügyi miniszer állása lényegesen más leend. A posta­ ügy kezelése a külügyi ministe­­riumra, illetőleg a miniszer­elnökségre bízatnék.­­ (A nap eseményeihez.) Az „Ostdeutsche Post“ tegnapi száma élén igy szól : A nehézségek, melyek az új ministerium megalkotásával járnak, igen nagyok. Nyilvános, hogy hiány van alkalmas személyiségekben. A pourparler-k, melyek tegnap és ma a jelenlegi minister­elnök, gr. Mensdorff cabi­­netjében különbféle személyiségekkel vitettek, még semmi eredményre sem vezettek; azt mondják, hogy ő Felsége azt óhajtja, miszerint minden fontos- állomásra jelölt­ lajstrom, több névvel terjesztessék elő, mi bizonyára nem könnyű feladat. E mellett az uj cancellár, M­a­j­­ á t h ö excja Magyarországba utazott, úgy hogy e pillanatban a vele való értekezés meg van szakasztva. Máj­­­á t h ö excja a többi kö­zött gr. Dessewffyt bírná reá a pénzügyi tárca elvállalására. Másrészről az ausztriai földhitel-intézet igazgatója, gr. A­l­m­á­s­sy Móricra vetettek tekinte­tet. Általánosan érvényesül a mondás: Sokan a hiva­talosak, kevesen a választottak! Tulajdonképen még senki sincs kiválasztva, mint gr. Bel eredi, kinek nincs v­­­an még kinevezési okmánya, de államminis­­terré való kineveztetése kétségenkivüli. Azon tényből, hogy gr. Thun Leo Ő Felsége elutazása napján ő Felségétől hosszabb audientián fogadtatott, azt akarják következtetni , hogy az egykori cultus- és közoktatási minister az uj ministeriumban valamely állásra van kiszemelve. Másrészről azonban ennek határozottan ellentmondanak. Azt mondják , hogy Majláth udv. cancellár nézetei a fővonásokban lé­nyegesen különböznek gr. Thun nézeteitől s mind­ketten nem lehetnének együtt egy ministeriumban. De éppen oly kevéssé, mint gr. Thun­r­a, éppen oly kevéssé gondolnak arra, hogy a birod. tanácsbeli képviselőháznak valamely tagját hívják meg az uj ministeriumba. Csak báró Kellerspergnek , ki min­denesetre első­sorban helytartó s úgy mellesleg kép­viselő is, csak neki van némi reménye a kereskedel­mi miniszer­ álláshoz ; második jelöltül B­e­k­e urat, a központi tengerészeti hatóság alelnökét nevezik. A birod. tanácsbeli képviselőház tárgyalásait illetőleg az hallatszik, hogy azok mindenesetre tovább vizetnek az 1865 diki s 1866 diki költségvetések el­döntéséig. A szűkebb birod. tanács összehivatásáról még mi sincs határozva. Valószínű, hogy ez ezen esztendőben csak alakilag néhány ülésre gyűlne ösz­­sze, minthogy tárgyalásainak mindenekelőtt az igaz­ságügyi előterjesztéseknek kell szentelve lenniök, s e tárca eddigi jelöltjei közül egy sem találkoznék, ki az előkészített előterjesztéseket képviselné. B. Hübner már múlt szerdán fogadtatott gr. M­ensdorff ministerelnök által s vele hosz­­szasabban értekezett. — Gr. Zichy Hermann volt m. kir. föcancellár ur kevéssel azelőtt, hogy Majláth m. kir. udv. főkancellár urnak az udv. cancellária személyzete bemutattatott Schmerling állam­miniszer bucsúlátogatását fogadá. Gr. Zichy az udv. cancellária összes személyzetétől nem vett bú­csút, hanem csak az udv. tanácsosoktól . Kormánykörökben tudni akarják, olvassuk a „P. L.“ egyik bécsi levelében, hogy gr. Majláth Antal volt udv. cancellár van kijelölve ország­bírónak.­­ Hir szerint báró Jósika Lajos lenne kiszemelve erdélyi udv. cancellárnak. ” Mint értesülünk, ő Eminentiája, Magyar­­ország hercegprímása f. hó 8-án el­hagyva Rohitsot, az nap este Bécsbe érkezik. Ott­ó F­elségétöl audientián fogadtatván, 10 dikén Bécsböl a gyorsvonattal vissza székvárosába, Eszter­gomba utazik. A rohitsi savanyu forrás 0 E­mi­ne­n­t­i­á­j­a egészségére legjobb hatással van. — — Herceg Eszte­rházy Pál hetven­­ötödik születésnapja alkalmából múlt csütörtökön d. u. 4 órakor a herceg hütteldorfi villájában nagyszerű családi lakoma tartatott, melyen a Bécsben időző összes családtagokon kívül az aristocratia virága volt jelen. — Egy megnevezetlenül maradni akaró bécsi hazafi a pestibudai őrségbeli azon zenekarok számá­ra, melyek a cs. kir. Apostoli Felségé­­n­e­k a testvérvárosokat szerencséltető ittléte alkal­mával különféle ünnpélyeknél működtek, kétszáz forintot o. é. ajánlékozott. A midőn a főhadiparancs­­nokság ezen összeget már rendeltetésére juttatá, nem mulaszthatja el, egyszersmind ezen nemesszivü tényt az érdekeltek nevében köszönettel nyilvános tudo­másra hozni. Buda, jun. 28. 1865. *** Zágrábból írják, hogy a horvát országgy­ű­­lés megnyitása nehány hétre, körülbelöl augustus végére elhalasztatnék. Egyik oka ennek az is lenne, hogy a tágabb birod. tanács ez ülésszakban eldön­tendő előterjesztésekkel jur. 17 dikéig, mely napra az országgyűlés megnyitása ki van tűzve, nem lesz készen. A Horvátországból érkezett újabb tudósítá­sok azon tényről értesítnek, hogy sok helyütt a vá­lasztásoknál az ellenzék a győztes. Ez értesítések közlését, hely­szűke miatt, közelebbre kell halasz­­tanunk.­­ Hogy Klapka a hazánkban jelenleg ural­kodó közhangulat folytán a magyar emigratiónak azt tanácsolá, hogy minden kompromittáló lépésektől tar­tózkodjék, ez a kibékíthetlen forradalom köreiben nagy izgatottságot keltett fel. Az ennek következté­ben az emigratio soraiban beállt szakadást maga Kossuth akarná kiegyeztetni és segélykiáltása egy levélben tör ki, melyet Földváryhoz, az úgynevezett „magyar olasz“ légió parancsnokához intézett. E le­vél, mely az exprofesso forradalom körében uralgó reménytelenségnek hü tükre, turini lapokban jelent, meg s némely részét a bécsi „Presse“ is közli. — Néhai F­ej­é­r Gy­ö­rg­y Prépost, kir. ta­nácsos, s a m. kir. egyetemi könyvtár igazgatója fe­lett f.hó 3-dikán délutáni öt órakor az egyetem nagy díszteremében a dicsőültnek hivatalbeli utódja dr. Toldy Ferenc, kir. tanácsos, egyetemi rendes ta­nár és bölcsészetkari dékán emlékbeszédet tart, mely­re a tudomány minden barátja hivatalos. — A herceg Eszterházy-javak zár­­latai­­ legfelsőbb helyről kineveztetett gondnok tudo­másra hozza, hogy a fizetések, melyek a zárlat beho­zatalra s a jövő kezelés megállapítása érdekében függesztettek fel, a lehetőleg rövid idő múlva a tör­vény határozatainak megfelelő rend szerint ismét megkezdetnek. A pesti conservatorium növendékeinek múlt szerdai vizsgálatán szintoly különös, mint szomorú eset történt. A vizsgálat programmjának már minden százaa a hallgatóság tetszése között lett előadva, midőn T .­ r­e­k tanár, a nemz. színház első fuvolása lépett a zongorához, hogy a zenede, fuvola osztálya bármi növendékének fuvolajátékát zongorán kisérje. Az utolsó számnál, mely egyszersmind a vizsgálatnak is végpontja volt, a tempó egyszerre feltünöleg lassú lett s a­egközelebbi pillanatban a zongora-kíséret egészen enémult. Turek szélhüdés által lesuttatva, élettelen­­ a zongorára hullt. A rögtön alkalmazott fölélesztői kisérletek sikertelenek voltak s a jelenle­vők a lenagyobb szomorúság között hagyták el a termet. ** Az augustusi zeneünnepély rendező bi­­zottmága múlt hó 27-én ülést tartván elhatározta, hogy foló hó­t tól kezdve minden szerdán esti 6 óra­kor ülés tart a mindinkább felhalmozódó intézkedé­sek megétele végett, felszólítván a bizottr­ányi ta­gokat, hgy ezen üléseken mentél számosabban meg­jelenni siveskedjenek. A fentebbi napon tartott ülés­ben, a­­kár bemutató a hazai dalegyletek részéről eddig el­érkezett bejelentéseket, melyekből öröm­mel értjült a bizottmány azok általános hazafiúi részvét és érdekeltsége felöl. Az eddig bejelentett működő énekesek száma a dalár-ünnepélyre : 735, név és­orozat szerint következő egyletek jelentkez­tek : Somontor: 22, Kunszent­miklós : 14, Komá­rom : 8Debrecen : 16, Rimaszombat: 28, Versec: 12, H.-M.-Csárhely: 4, Lippa: 16, Balassa Gyarmat: 15, Bác: 73, Pancsova: 4, H.-Böszörmény: 4, Békés : 16, Aphin : 3, Nagy-Kanizsa: 12, Bicske: 8, Zombor: 24, Keskemét: 15, Losonc: 14, Lugos: 12, Jászbe­rény:: 1, Szegszárd : 8, Pesti Unió: 40, Mohács : 16, D­rda 30, Pesti nemzeti dalkör: 48, Arad : 22, Zsomlay: 16, Soprony : 10, Eperjes : 12, Kis-Már­­ton : Sounszentmárton: : 4, Kis-Márton : 8 Sáros­patak (képviselőket küld), Érsekújvár : 5, Nyír­­egyház : 4, Pécs : 16, Pest Budai dalárda • 60. A mulatszó részvét nyomán kilátásunk lehet , hogy 1000 lekésnél több fog résztvenni a dalárda ünne­pélybe A közösen előadandó darabok szólaropélda­ POLITIKAI HELYZET. Pest, jul. 1. A Róma és Florenc között folyt tárgya­lásokról eddig szárnyalt mindenféle s egy­mással homlokegyenest ellenkező hírek most már positív tényben öszpontosíthatók. A távirda meghozta a tudósítást , hogy V­egezz­i múlt hó 27 dikén érkezett meg Floreneben , miáltal az alkudozások meg­szűntek. Vegezzinek, mihelyt az új székváros­ba ért, legott volt alkalma küldetéséről kö­rülményes jelentést tenni, a­mely nem igen hatott a királyra örvendetesen , mert még a piemonti püspöki székre nézve sem jöhetett megállapodás létre. Arra már hivatkoztunk , miszerint ő Szentsége szavaiból melyeket trónralépté­­nek évfordulati napján a római hatóság főnö­kéhez intézett, az tűnik ki , hogy a tárgya­lások csak félbeszakíttattak, de nem szűntek meg végkép. Ezt látszik tartani Victor Emanuel is, a­ki még mindig azt reméli, hogy sikerü­­lene a pápává­ kibékülnie, a­mi, miként állít­ják, nagyon szívén fekszik, és reá nézve lel­kiismereti dologgá lön. Mi a király ezen kibékülési hajlamát nem csak lehetségesnek, sőt természetesnek is találjuk, és annak idején bővebben fejte­gettük az okokat, melyek őt a pápávali ki­békülésre szükségkép ösztönzik, sőt mintegy szorítják. A nehézségek egyébiránt, melyek ezen­ már oly kedvező fordulatot vett ügy elé gör­dültek, talán éppen akkor, midőn legközelebb pozitív sikerről véltünk értesülhetni, koránt­sem Rómában merültek fel, hanem Florene­ben, és itt is csak a ministerium kebelében. E körülménynek tulajdoníthatók az olasz miniszerválságról szállongó, és nem éppen alaptalan hírek . Victor Emanuel a jelen ministeriummal nem érhette el az általa kitű­zött célt, melyre vágyik, természetes tehát, hogy engedelmesebb ministeriumról fog gon­doskodni, melyről biztosan fölteheti, hogy egy nyomon fog vele járni. A párisi lapok szintén azt állítják, hogy a Rómávali tárgyalások még nem szakadtak meg v­é­g­k­é­p. A „Temps“ írja, mikép a király való­­színűleg engedni fog, és a ministeriumot, ha ez egyátalán makacsul ragaszkodnék az es­­kühez, átalakítandja. Nem igaz, mondja továbbá a nevezett lap, hogy a francia kormány az absolut eskü követelését helyeselte, mert az az Észak szá­mára absolut esküt, a pápai tartományokat illetőleg semmiféle esküt, a többi annectált részekre nézve pedig szelídített esküt ajánlott Erre Victor E­m­a­n­u­el — miként ál­lítják — ezt válaszolta volna: inkább sem­miféle esküt sem kívánok. Az „Opinione“ azt mondja, mikép Ve­­gezzi utasítva volt szorosan ragaszkodni ahhoz, hogy a püspökök különbség nélkül te­gyék le az esküt. Míg egy más versió szerint azt táviratta neki a király, hogy az elhatározást lelkiisme­retére bízza, mely utóbbi hírnek azonban nem lehet föltétlen hitelt adnunk. A pápa V e g e­z z i­t, midőn múlt hó 23- dikán bucsú-audientián fogadta, megbízta, hogy a királynak üdvözletét adja át. E pillanatban a róma-florenci tárgyalá­sokra nézve így állnak a dolgok, de alig csa­lódunk, ha azt állítjuk, hogy minden percben el lehetünk készülve a florenci táviratra, a­mely az alkudozások újbóli megkezdéséről fog — habár talán más alakban is — értesí­teni. A király meg van arról győződve, hogy az e tekintetbeni megállapodás Róma és Flo­­renc közt, hatalmas védbástyája leend a G­a'­­ribaldi és Mazzini-féle fordulatok ellen, és igy bizonyára minden tőle kitelhető módon fog annak létesítésére törekedni, mely célból ministeriumának — miként már fölebb érin­tők — új egyénekkel leendő betöltésétől sem riad vissza. nyar­­ul. 1-én már mind szét lesznek küldve. A bizott­mány időnkint hírlapok útján értesíteni fogja a dal­­egyleteket további maguk miheztartására nézve. Figyelmeztetés. A tisztelt magyar olvasó közönség bizo­nyosan kedvesen veendi, hogy azon ország­­gyűlési beszédet, melyet Majláth György főcancellár úr ő exéja, az 1861-diki ország­gyűlésen aug. 21-kén a felsőházban tartott, — külön mellékletben lapunk mai számához csatoljuk, meggyőződve lévén, miszerint an­nak újabb nyugodt átolvasása a legüdvös­­időszerű elmélkedésre nyujtana mindenkinek anyagot és irányadást, ki magát hivatva érzé a jelen bonyodalmak közt, a közügyek elint­tézésében közvetlen részt venni. Szerk.

Next