Pesti Hírnök, 1865. augusztus (6. évfolyam, 174-199. szám)

1865-08-01 / 174. szám

ják, hogy annak vezetése csak ad interim, azaz mind­addig, mig alkalmas egyén nem találtatik, bízatott B­e­­­c r­e­d­i grófra. Igen laconice hangzik gr. Lirisch pénz­­ügyministernek kineveztetése. Mennyi nehéz gond, álmatlan é­ s bánatteljes nap nyílik mától kezdve az uj minister előtt. A „Wiener Zig“-ban megjelent ösz­­szes kinevezések közt egy sem oly különös s rejté­lyes mint L­a­r­i­s­c­h grófé. Különösen azért, mert még sohasem szerzett gyakorlati tapasztalatokat, va­lamely habár csak megközelítőleg is analóg ügylet­tevékenységben , és rejtélyes, a mennyiben az említett gróf elhatárzására vonatkozik. Larisch gróf Ausztria leggazdagabb főne­meseinek egyike, több terjedelmes és jelesen kezelt uradalommal bir osztrák­ és porosz Sziléziában, 44 éves, erőteljes és életvidor, boldog férj, boldog apa, s ezenfelül különböző magas méltóságok által tüntet­­tetett ki, szóval mindennel bír, mi az életet kelle­messé teheti. Hogy valaki ily viszonyok közt az osz­trák pénzügyminister tövises s gondteli hivatalát át­vállalja, majdnem annyira rejtélyes, minthogy az neki a pénzügyi kezelésben óvatlannak adatik át! (A pénzügyministérium új beosztása megadja a magya­rázatot.) Mint az új pénzügyministeré, épp oly rövid az új igazságügyi minister, Korners úr kinevezteté­se is, csak hogy ebben némi politikai él is rejlik. A kinevezésben ugyanis ez áll: „minden nem a magyar koronához tartozó királyságokra s országokra nézve.“ E tétel dr. H­e­­­n kineveztetésében nem fordult elő, s ennek határozott felemlítése kétségkívül politikai ér­telemmel bír. De egy igazságügyi minister kinevez­­tetésének átalában véve még más jelentősége is van. Az octoberi diploma szerint az igazságügyi ministé­­rium mint önálló központi hivatal el lett volna törü­lendő, és Lasser úr akkorában annak vezetését csak oly célból vállalta el, hogy annak lassankénti feloszlatását eszközölje.Midőn tehát dacára a megvál­toztatott rendszernek új igazságügyminister nevezte­tik ki, ez jele, hogy nem szorosan az octoberi diplo­ma értelmében szándékoznak eljárni. Vagy talán ma­ga az idézett záradék volna az expediens ? Mi az új igazságügyminister egyéniségét illeti, ez Bécsben ismeretlen, mivel K o m e r s úr, mióta magasabb állást foglal el, sohasem szolgált a székvá­rosban. Mondják, hogy igen szigorú, de lehetséges az is , hogy e hir , csak onnan ered , mert hivatalos pályáját mint hadügyvéd kezdette meg. Mindenesetre óhajtandó, hogy a sajtó sorsát meg­­roszabbítsa. Haller grófnak ideiglenes megbízatása az erdélyi cancellársággal valószínűleg csak pillanatra számított. Haller gróf lovassági tábornok, de rö­vid provisoriumok idejében már ismételve tett szol­gálatokat. Csak arra emlékeztetünk, hogy mint kirá­lyi biztos az 1861-iki magyar országgyűlést is fel­oszlatta. Valamennyi elbocsátott minister helyett mások neveztettek ki, csak az államtanács elnöke b. Lich­te­n f­e­­­s helyett nem. Az államtanács sorsa felett a „Wiener Zig“ egyáltalán nem ad semmi felvilágo­sítást s csak röviden jelenti, hogy Holzgethan lovag államtanácsossá neveztetett ki. Ebből követke­zik, miszerint ez intézmény végleges mellőzése nem szándékoltatik. Befejezésül vessünk még egy pillanatot az el­bocsátott miniszerekre, hogy egy érdekes körülményt constatkrozhassunk. Valamennyien parlamenti tagok, M­e­c­s­é­r­y báró az urak házához tartozik, Schmer­ling, Lasser, Piene­r, Hein, Burger Kalchberg és Reichenstein birodalmi taná­csi képviselők. Az új ministerek közül Larisch gr. az urak házának tagja, B­e­­­c r­e­d­i gróf birodalmi ta­nácsi képviselő, az 1861. febr. 26-i alaptörvények szerint megválasztatva. Mindkettő elfoglalta ülését az illető házban s correcte szavazott a Schmerling­­ministériummal. Mily állást foglalnak majd el mint ministerek a februári alkotmánynyal szemben, nem tudjuk, s ők ezt nem is engedék sejteni, mert mióta hallatszott, hogy ministerekké vannak kinevezve, egyikök sem jelent meg többé a birodalmi tanácsban, dacára annak hogy az urak­ és képviselők ház­ában oly tárgyak kerültek szőnyegre, melyeknek megvitatásá­ban előbb élénken vettek részt. A birodalmi tanács most elnapoltatott, s így nincs módjuk érzületeiket parlamentáris beszédben közzé tenni, noha a politikai világ másrészt teljes jog­gal vár tőlük programmot! Főleg B­e­r­c­r­e­d­i grófra nézve sürgős feladat, hogy politikai s administrativ elvei kifejtése által a ministériumára bízott országok majoritását megnyugtassa a felett, miszerint saját­­ fivére, B­e­­­c­r­e­d­i Egbert gróf nézetei között, me­lyekkel ez utóbbi most a „Vaterland“-ban oly de­monstratív módon lép fel, semmi közösség nem létezik. Magyar tud. Akadémia, Pest, aug. 1. A mathem. és természettud. osztályoknak teg­napi ülésében, mely a szünidők előtt az akadémia utolsó ülése volt, H­u­n­f­a­­­v­y János 1. tag tartott értekezést „Magyarország esőzési viszonyairól.“ 42 magyarországi helyről mutatott ebbeli meteo­rológiai adatokat, melyeknek összehasonlításából igen érdekes következtetéseket vonhatni le, így a vízcsapadék évenként középszámítással az alföldön 17.96 hüvelyket , a déli széleken 35.27, a felföldön 23.99, Erdélyben 23.87 "-t tesz. Ez is igazolja azon általános állítást, hogy minél közelebb van valamely hely a tengerhez, annál több vizcsapa­ VEGYES HIREK. Pest, aug. 1. —­­ cs. kir. Apostoli Felsége f. é. jul. 31-diki legfelsőbb elhatározásával kegyelmesen indíttatva érzé magát, mindazon egyéneknek, kik Magyaror­szágon, jelen amnestia közzétételéig a sajtó utján elkövetett, hivatalból büntetendő cselekmény miatt jogérvényesen elitéltettek, bünhődésüket azonban vagy még meg nem kezdették, vagy teljesen ki nem állották, — a reájuk szabott büntetést vagy annak hátralévő részét, — ide tudva az esetleg kimondott biztosíték­vesztést, valamint az elitéltetés jogi követ-­­­kezményeit, és az administratív rendőri utón kimon­dott, még el nem évült megintégeket, — elengedni és a magyar kir. udv. főkorlátnok — exciáját felhatal­mazni kegyeskedett, miszerint minden ilyes, büntetés alá eső cselekmények miatt függőben levő, és jogér­vényesen még be nem fejezett vizsgálatoknak azon­nali megszüntetését eszközölje. Sony. — Ő Felsége, mint a „Serbobran“ je­lenti Uj-Vidéken felgymnasium felállítását állami költségeken megengedni méltóztatott. —­ Az „Észt. Újság“ jelenti, hogy biztos tudo­más szerint Majláth György főcancellár és báró Sennyey Pál főtárnokmester ő excrái e hó elején jönnek Esztergomba, ő Eminentiára, a hercegprímás meglátogatására. A­z excja Bartakovics Béla egri érsek alapítványt tett a célra, hogy évenkint Rendsburgban a Schleswig holsteini ütközetekben elesett magyarok lelki üdvéért szent­mise tartassák. Temes megyéből oláh­ küldöttség érkezett Bécsbe, mely Majláth m. kir. udv. főcancellár ő excjának számos aláírással ellátott folyamodást akar előterjeszteni, hogy a főispáni helyek eshetőleges be­töltésekor Temesben román neveztessék ki főispán­nak. A küldöttség, bécsi lapok szerint, a kir. főcan­­cellár ur ő excja által ma volt fogadandó. (A nemze­tiségre nézve elegendőnek tartjuk, ha a főispán a megyében otthonos nyelveket érti.) — (Az uj kereskedelmi minister.) — Miu­án Schwarz osztálytanácsos, ki a londoni kiállítások alkalmával tett fáradozásai óta torokbajban szenved, a kereskedelmi ministeri tárcát nem fogadta el, a legjobban értesült körökben báró Hübnert mondják jövő kereskedelmi ministernek. A new-yorki­ csász. főconsul, Lorsey Károly úr pedig Becke úrnak lenne utódja a központi tengerészeti hatóság elnökségében. — Dömötöri Németh Sándor nyugál­lapotban levő első osztályú lovasságbeli kapitány tisztb. őrnagyi ranggal tüntettetett ki.­­ — Az érd. udv. cancellária a múlt hó 22-diké-­­­röl kelt legf. elhatározás alapján a cs. kir. állammi­­niszteriummal, valamint a cs. kir. rendőrségi, pénzü­gyi s kereskedelmi ministériumokkal egyetértésben az egyidejűleg engedélyezett királyi zálogkölcsön­­ intézet alapszabályait és ügyrendét Kolozsvárott hely­benhagyta.­­ Bécsben már hetek óta együtt van a városi bizottmány, mely az aug. 18 dikán tartatni szokott népünnep ügyében megteszi az előkészületeket. S Pesten? Nálunk augustus közepén Ő Felsége a Király s Rudolf koronaherceg , és. fensége s születési ünnepeik közé nemzeti védszentünk, Szent­­ István király országos ünnepe esik, ehhez csat­­l­lakozik az idén a nagy határünnepély, mind oly moz­zanatok, melyek nem csak kívánatossá, hanem szük­ségessé is teszik, hogy a közlelkesedés, közünnepé­lyesség kifejezése egyesítésére a pestvárosi hatóság minél előbb külön nagy bizottmányt kér­jen fel. Világra szóló volt amaz őszinte, örömteljes hó­dolat, melylyel az ország fővárosa legközelebb U­ru­n­k Királyunk Ő Felségét fogadá, s e főváros bizo­nyára meg fogja ragadni az alkalmat, hogy a közelebbi dynastiai ünnepeket minél fényesebben a nemzet ünne­peivé tegye, ezekhez méltán sorozván első királyunk ünnepének országos megülését. Buda-Pest ez alka­lomkor ismét nemzeti díszbe öltözik, számos idegen fog hullámzani utcáinkon s egyéb ünnepélyességek mellett egy nagyszerű általános népünnep e napok jelentőségének nagyon megfelelne. Mindezt legcélszerűbben egy nagy polgári bizott­mány tehetné meg, minőnek működése Ő F­e­l­s­é­­g­e fogadása alkalmával oly tapintatosnak, sikeresnek s a közóhajjal megegyezőnek bizonyult be. S a pesti polgárság általános érzületének hiszünk kifejezést adni, midőn a városi hatóságot az e tekintetben teen­dő lépésekre ezennel felhívjuk. *** Pest város tanácsa a Terézvárosban működő irgalmasnénéknek 200 ftnyi segélyt utalványozott, némi kárpótlásul azon kiadásokért, melyeket e szer­zetesnek az elhagyatott, és nyomorral küzdő gyer­mekek táplálására és ruházatára fordítanak. *** A magyar kir. helytartótanács a román néptanítókra nézve elrendelt gyakor­lati tanfolyamot, mely 1. évi augustus 7-dikén Aradon veendette kezdetét, a nagyszebeni érseki, nem különben az aradi püspöki egyházmegyék és az aradi tanítóképezdei igazgatóságnak e részbeni javas­latai alapján főleg az oknál fogva szüntette be, mert beérkezett jelentések szerint oly helyiség, melyben az illető oktatás 300—400 egyénnel 3—4 hétig tar­tathatott volna, megszerezhető nem volt. A nm. kor­mányszék idei julius 28-dikán 59,756 sz. a. kelt in­­tézvényével ennélfogva az illető gör. keleti egyház­­megyei hatóságok megkerestettek , miszerint az ér­deklett tanítókat haladéktalanul értesítsék, hogy az említett gyakorlati tanfolyam a jelen évre el­marad. *** E f­ő r­aj­z­a a magyar orvosok és természet­vizsgálók i. é. augusz. 25-től September 2 ig Pozsony­ban tartandó XI. nagygyűlésének. Alelírott ügyvivők azon általános meghívás után, melylyel a haza t. c. orvosait és természet­vizsgálóit a fentebbi gyűlés látogatására felszólítot­ták, ezennel folytatólag közüik ezen gyűlés előrajzát. Augustus 25., 26. és 27-én a tagok beírása a felvételi irodában (Primatialis palota, belváros, János­­tér 13. sz.) délelőtt 9—12 ig,délután 3­6-ig. Aug. 27-én este 8 órakor ismerkedési estély a pri­matialis palotában. Aug. 28 án délelőtt 9*/2 órakor első köz­gyűlés a városi redoute-teremben. Délben 2 órakor ünnepélyes közebéd az ezelőtt primatialis, most ka­tonai lovardában, a herceg­soron. Aug. 29 én 9—1-ig szakgyülések a kir. kath. gymnasium épületében. Aug. 30 án kirándulás gőzhajón Dévénybe, a társaság 7 órakor reggel indul, s este viszszatér. Aug. 31-én és sept. 1-én szakgyülések, mint előbb. Sept. 2-án zár közgyűlés 9­/­ órakor dél­előtt a városi redoute-teremben. A délutáni órákat a t. c. tagok felhasználhat­ják sétákra a ligetbe , hol­­zene lesz és szini előadások fognak tartatni az arénában , továbbá kirán­­dulásokra a közelebb és távolabb vidékre ; ezek a szak­gyűlések­ben fognak terveztetni, s az erre, valamint egyéb mulatságokra vonatkozó közlemények a napi­közlönyben közhírré tétetni. Továbbá ismételve tudósítjuk a­ t. c. orvosokat és természetvizsgálókat, hogy ezen gyűlés tagjai a­­ vasutakon (a tiszavidéki, állami, déli, Ferdinand csá­­s­szár éjszaki-pozsony-nagyszombati vasutakon,é s ács. , kir. dunagőzhajózási társaság hajóin aug. 20-tól sep-­­­teraber 25 ig csak felét fizetik a rendes vitelbér-­­ nek ; ezen célra azonban igazolási jegyre­­ van szükségük, me­ly miatt aug. 20-ig Dr. Rózsay­­ József főorvoshoz Pesten (országút 54. sz.) bér­mentes levelekben s a felvételi 5 ftnyi dij hozzácsatolásával for­­­­dúljanak, feljegyezvén egyszersmind pontosan nevü­ket, állásukat, lakhelyüket s az utolsó postát, mire az igazolási jegy a postán rögtön el fog nekik küldetni. Pozsonyba megérkezvén, jelentik magukat a felvételi­­ irodában, s az igazolási jegy előmutatása mellett bei­­­­ratnak, s a felvételi jegyet, a szállási utalványt stb. s kezükhöz kapják. Miután a t. c. tagok ingyen­­ lakással lesznek ellátva, kívánatos, hogy az előleges bejelentések mielőbb történjenek. — Azon urak, kik a vasúti kedvezményeket nem szándékoz­nak igény­be venni, felkéretnek, hogy a szállás utal­ványozása végett egyenesen a nagygyűlés egyik titká­ránál, Dr. K­a­n­k­a Károlynál tudakozódjanak Po­zsonyban, bérmentes levélben. Pozsony, julus végén, 1865. A nagygyűlés ügyvivői. *** (A rákospalotai dárdányvizről s­z­ó­l­ó h­i­r­e­k alaptalanok.) A következő soro­kat vettük: Örvendetes meglepetés várt reánk azon hírben, mely szerint Rákos Palotán antimonium tar­talmú ásványfúrást fedeztek fel, mely vizzel a vá­rosi kórházban — állítólag már igen jó sikerű gyógy­­kísérletek létettek is. Nem vagyunk szakértők, s ek­ként nem láthattuk be e fölfedezés horderejét, de ar­ról értesülvén, hogy e forrásvíz éppen ezen antimo­­nium-tartalmánál fogva egyedül áll az eddig ismert ásványvizek között, már örömünkben látni vél­tük azon magasztos fürdőépületeket, ivó­csarnokokat kioszkokat stb., melyek szerény Rákos-Palotánkat, hová ekkorig a fővárosi közönség csak sörözni és dinnyézni rándult ki, mint hazánk sőt Európa egyik legnevezetesebb gyógyhely­ét a közel­jövőben diszí­­tendik. Voltak ugyan többen, kik e hir hitelességet kétségbe vonák, s nem minden malitia nélkül kér­ték, hogy e hir nem pusztán kacsa-e, melyet ezúttal valamely retortából eresztettek szélnek; azonban minden legcsekélyebb kétely is eloszlott, midőn meg­jelent a m. tud. akadémia azon szakgyűlésének je­lentése, melyben e viz vegytani elemzésének ered­ményét oly tekintélyes szakférfiú olvasá fel, kinek legjobban kell tudnia, hogy hol terem az antimonium. E jelentésben — mint a 1. olvasó előtt ismeretes — a kérdéses viz antimonium-tartalmának mennyisége is ki van mutatva. Az új ásványvíz kereskedésbe bo­csáttatott, híre a lapok utján már a külföldön is el­terjedt, s talán már használják is azt sokan azon re­ményben, hogy rheumaticus és hurutos bántalmaik­­tól — mely bajok ellen az állítólag ajánltatott — csakhamar búcsút veenének; midőn egyszerre csak arra ébredünk, hogy a rákos­palotai viz antmonium­­tartalma csupán hiú álom volt, a hozzá csatolt szép remények ezen állammal együtt eltűntek, hogy a kérlelhetlen sors könyvéből Pest e mulató helyének — mint fürdőgyógyintézetnek — jövője egyelőre ki van törölve. Hiteles forrásból értesülünk ugyanis, hogy egyetemünk európai hirű kitűnő vegytanára, Than K. ur később e vizet szintén vegytani vizsgálat alá vette, de az antimoniumnak abban nyomát sem talál­ta , mely utóbbi negatív lelet annál meglepőbb, a mennyiben az első vegyelerűzó. Molnár úr, az anti­monium jelenlétét nem csak qualitative vélte kimu­tathatni, hanem a talált állítólagos antimoniumnak mennyiségét is meghatározta. E szerint az egyetemi vegytanintézetben végrehajtott ezen utóbbi vizsgálat csattanó cáfolata az előbbinek s tökéletesen kitisz­tázza Rákos Palotát ama rágalom alól, mintha határában oly mérges anyagot termő víz buzogna elő a föld rejtekéből, minő méreggel Pritchard angol orvos legközelebb nejét és anyósát mérgezte meg. A *** Az Új-Vidéktől két óra távolra levő Rege­­csen m. h. 26-án hajnali 4 órakor a villám egy pásztort és 105 db birkát sújtott agyon. A szerencsétlen pász­tornak a villám leszaggató válláról a köpenyt és lábairól a cipőket. A föld fel volt túrva s a birkák mindnyájan egy oldalra döntve feküdtek, mintha a szél döntötte volna le. *** Koritnicán egy völgyet „Vámbéry völgyé­nek“ neveztek el. Trop de zéle! *** Dr. Pritchard mult hó 28 -dikán reggel végeztetett ki Glasgowban kötél által. Halál küzdel­me súlyos volt s majdnem öt percen át tartott. NEMZETI SZÍNHÁZ. Ma aug. 1 sején adatik : „Ilka.“ Opera 3 flv. POLITIKAI HELYZET. Pest, aug. 1. A hercegségeket illetőleg jelenleg min­den függőben van. A diplomatia rendkívül tevékeny , és a tevékenység eredménye, ha ugyanez már léte­zik, még mindig a titok fátyolába van bur­kolva. Engedni fog-e Poroszország, vagy to­vábbra is eddigi magatartását követel­­i nem­csak, sőt merészebb is leend? Ezek a felmerülő kérdések , melyekre feleletet adni lehetetlen, hacsak a conjectu­­rális politika végtelen terére nem akar az ember lépni. A­mire Ausztria törekszik, azt tudjuk. Megoldást óhajt, a­nélkül, hogy Porosz­ország jogos követeléseit elutasítaná , — olyant, a­mely állásának, valamint Németor­szág és a hercegségek jogának megfelel, miként ezt legközelebb a trónbeszéd is kife­jezte. Hogy Poroszország mit akar, az nem egy könnyen megmondható. Február 22-diki sürgönye határozott követeléseket tartalmaz ugyan, de úgy lát­szik, hogy azok nem foglalják magukban mindazon vágyak mérvét, melyekre Porosz­­ország törekszik. Ausztria azon követeléseket nem utasí­totta vissza határozottan, sőt ellenkezőleg, lényeges engedményeket ten, legújabban a múlt hó folytán is. Azonban a porosz lapok ezt makacsul tagadják, állításunk mindamellett tény, melyet a „G. C.“ tegnap előtti száma is constatkroz. Nem lehetetlen, hogy Poroszország, ha nem enged is, de lassan kint kanyarodni fog. Erre elég oka volna, és e miatt nem kell tekintetét előbb határain túl jártatni. De a hercegségekben előforduló esemé­nyek egyelőre ezen föltevés ellen bizonyítnak. Az elfogatások és száműzetések, melyek­hez azokban Poroszország nyúl, nem csak a hercegségek jogainak megsértése , hanem Ausztria társbirtokosságának is durva megtá­madása. Poroszország képviselője a nélkül, hogy a hercegségekben működő polgári bizos be­leegyezését kinyerte vagy azt e tárgyban csak megkérdezte volna is, oly rendszabályo­kat léptetett életbe, melyek nem helyese­lhetők. Talán oda utasíttatott Zedlitz úr Ber­linből, hogy kihivólag lépjen fel? Ausztria — erről meg vagyunk győződ­ve — méltólag fogadandja e kihívást és óhajt­juk, hogy azon óvás, melyet Halbhuber báró, May szerkesztő elfogatása és dr. Frese száműzetése ellen kibocsátott, meg­feleljen a helyzetnek. Ha Ausztria érthetőleg beszél, hiába fognak Berlinben süketséget színlelni, úgy tetszik, hogy Oroszország hosszabb, valóságos vagy látszólagos közönyösség után megint a cselekvő személyek sorában készül fellépni a hercegségek kérdésében. Gortschakoff herceg legalább hosz­­szasan és tüzetesen értekezett utóbbi időkben Ausztriának a szentpétervári udvarnál hitele­sített követével, mielőtt ez szabadsággal el-­dékkal bir. Ehhez némelyek azon elvet is akarják csatolni, hogy minél magasabban fekszik valamely hely a tenger felett, szintén annál több vízcsapadék­a van, de ez nem mindenütt bizonyosodik be. S ha a föntebbi számokat részletesebben tekint­jük, úgy találjuk, hogy alföldünk vízcsapadék dolgá­ban a legmostohábban áll. De e tekintetben is vannak kivételek, így Debrecennek vízcsapadéka 10 évi számítá­sok szerint évenként középszámítással 23.94", de természetesen a hortobágyi pusztán aztán annál ked­vezőtlenebb ez arány. A felföldön a legkevesebb víz csapadéka Kas­sának van 19.42", legtöbbje Selmecbányának 28.55" Erdélyben a legtöbb Brassónak 30.99", a legkeve­sebb Gyulafehérvárnak 10.10". A viz elpárolgása az általános vizapadékkal igen egyenetlen arányban van, így míg Budán 1864* májusban a vizelpárolgás 88.84"'-t tett, a csapadék csak 8.53"'-nyi volt. Mi a levegő nyirkosságát illeti, értekező több adatot sorol elő, nevezetesen a téli hónapokban csak egynéhány napon át szokott a levegő teljesen nyir­kos lenni. A havas napok száma évenkint középszámítás­­sal az alföldön 23, a felföldön 50, Erdélyben 47. A hó­víz általában az évi csapadék ‘/5-dét teszi. Égiháború évenkint középszámítással az állal­don 15, a fel­öldön 18, Erdélyben 21 szokott előfor­dulni. Értekező a nyári s őszi esőzéseket hasonlítja össze, s végre egybeállítja az 1863-diki magyarorszá­gi s a múlt évi angolországi aszályt. Nálunk 63-ban az aszály azért volt oly nagyon érezhető, mert 62 ben is igen száraz év előzte meg, s a magyarországi aszály az angolországinál sokkal , tetemesb volt, mert míg nálunk az 1862-diki vízcsa­padék alig tett 11—12 párisi vonalt, Angliában a csapadék mennyisége 25—71 párisi vonal között vál­takozott. Ez értekezés volt az osztályülés egyetlen főbb tárgya. Utána a titkári közleményekre került a sor, melyekből fölemlítjük, hogy egy 8-dik osztályú nagy­kőrösi tanuló olyan gép rajzát küldi be az akadémiá­nak, melylyel elérhetőnek véli azt, hogy a víz he­lyettesítse a költséges gőzt. Az akadémia a rajzokat s leír­ást megtekintésre Sztoczek úrnak adja át. Ezek után összes havi ülés következett, mely­ben több folyó tárgy elintéztetvén, bejelentettek az újabb adományok (közöttük a már említtetteken kí­vül ft. Devics József taranyi plébános úrtól 10 frt.) s az ülés véget ért. U­. L.

Next