Pesti Hírnök, 1865. október (6. évfolyam, 225-250. szám)

1865-10-02 / 225. szám

Hatodik évfolyam 225. szám. PESTI /vr/v'ArA/'Aryv'Ar/v'A/’A/'Aryv'/v/'yv'jv'/vrAr/vryv'/vrjV’ArA/ww'yv'ArJ\rsAf»G >, Előfizetési feltételek: helyben házhozhordás- | | sál vagy postán mindennapi megküldéssel: ^ | egész évr( 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre | 5 r, frt. _ f.inden hónap 1-től elfogadunk 3 hó- | | napos előfizetést. 1 U>/VWMmflMWJWWAmAMVWJWWW^AT/U'/VVVVW/M'J POLITIKAI Hétfő, October 2-án 1865. HÍRNÖK. NAPILAP. ^/VVAAA/WWWWVWV*'^ AT A/'ATA/'AAA/'ATJ\TJV J j ij Hirdetések hathasábos petitsorért egyszerű hir-1 ^ detésnélG kr.,bélyegdíj30 krjával számíttatnak. > | Szerkesztőség és kiadó-hivatal: | I a hímző-és kalap-utca sarkán 1-sösz. alatt, | a 2-dik emeleten. i •AA/WVWWV/WWWWWWWIAA/VA/VAA/WWVA/VWWVAAA/WWWVO Hazai közogyek. Pest, oct. 2. £ A „Pesti Napló" tegnapi számában figyelmet ébresztő vezércikket olvastunk, mely feltehetőleg a 61-diki felirati párt szempontjából, tájéko­zást kiván szolgáltatni a legközelebbi országgyű­lés teendőire nézve, s egyszersmind irányt adni a követválasztások körül. Egészben véve, mi e higgadt, engesztelékeny, s a kiegyenlítésnek positiv reményével kecsegtető nyilatkozványt szivünkből üdvözöljük, s nem kétel­kedhetünk, hogy ha a különböző pártok és érdeklett felek a szőnyegre kerülendő kérdések tárgyalá ában ép úgy őszinték mint kölcsönösen türelmesek s elfogulatlanok lesznek, — az országgyűlési discussiók rövid idő alatt fel- és lefelé teljes értesülés­re, s mindenkit kielégítő eredményre vezethetnek. Igaza van a Naplónak : a legközelebbi ország­gyűlésnek „nem az lesz feladata, hogy tüzes ellenzés mutatkozzék, hanem hogy higgadtan és ál­lamférfiul okossággal legyen formu- lázva az állarajogi kérdések megoldása.“ Ha az irányadó pártoknál ezen tiszta felfogás uralkodik vala már az octoberi diploma megjelenése­kor, s még mielőtt az ‘eljátszás elmélete’ s a ‘februári intézvény’ megszületett, — úgy a provisorium lefolyt keserű éveit is elkerültük volna. Azonban habár drága áron, az eszmék, a meg­próbáltatás évein átszürödve, minden irányban tete mesen megtisztultak. Nevezetesen az államjogi, vagy is inkább az úgynevezett birodalmi közös ügyekben, melyek a kiegyenlités sarkpontját képezik, a 61-diki felirati pártban is világosabb fogalmak, határozottabb formulázások keletkeztek. Ennek folytán a Napló nem ok nélkül táplál sikerrel biztató reményeket, s mind e mellett igaza van, midőn felteszi azt, hogy e kérdés megoldható leszen alaptörvényeink megszegése nélkül s méltán hiszi azt, hogy pártkülönbség nélkül „sarkalatos jo­gokat egyik sem fog feladni kívánni, legalább nem tudunk úgymond oly magyar pártot egész három­száz óv óta, mely az országnak és nemzetnek élet- feltételeire nézve alkudozott volna.“ Mi csak sajnáljuk, hogy e korszerű tájékozá­sában a Napló ezen államjogi kérdés velejét vagy is a közös ügyeket néhány sornyi punctatióban nem formulázta. Mindazok, kik követjelöltckül fellépni kíván­nak, mind a választók, ekkor tisztább s concrétebb fogalmat nyertek volna azon párt programmjáról, me­lyet a Napló, legalább e kérdésben, egy ‘nagy nem­zeti pártba’ egybeolvadandónak remél. De ennek még egy más erkölcsi haszna is lett volna. A kérdés részletezése már eleve előkészítené az elméket, hogy a 48-diki törvények ide vonatkozó része is, nevezetesen a III dik t. c. nemcsak ‘kiböví tésnek és egészítésnek,’ hanem valódi nevén mondva ‘r e v i s i ó n a k’ és módosításnak is néz elébe. A r e v i s i ó szükségét e téren elhallgatni cél­talan önáltatás,'mert az minden esetre bekövetkezik, ha csakugyan kiegyenlítés akármelyik párt­nak célja. A revisio eszméjétől az érintett III. t. cikkre nézve idegenkedni pedig annál kevésbé szükség, minthogy az_ösi sarkalatos jogaink feláldozását nem hozza magával, s nem is igényli, s általa a nemzetet csak részint veszélyes, részint jgyermekes illusióktól szabadítjuk meg, s azon realitás világába vezetjük vissza, mely elöl szemeinket hasztalan hunyjuk be. „Másik tárgya az országgyűlésnek úgy mond a Napló, a szükebb értelemben vett b e 1 ü g y s illetőleg az 1848 diki reformoknak kifejtése, s az akkori törvé­nyek kibővítése és egészitése.“ A r e v i s i ó t, bármily gondosan kerülje is a : „Napló“ e kifejezést, a 48-diki törvényeknek a bel­szervezet megállapítására vonatkozó része sem kerülheti el. Mi is azt mondjuk, ma már „nem lehet politi­kus, ki legkevésbé is kivihetőnek tartaná a vissza­térést a robotra, a rendi országgyűlésre, a n e- m e b i megyére, s a ne m-f e 1 e 1 ő s kormányra.“ De mi a magyar megyéi institutiót illeti, a „Pesti Napló“ nagy öncsalódásban élne, ha azt hin­né, hogy eddig ismert megyei formulája mint politi­kai programúi az országnak csak egy kis részét is kielégítené. E kérdésben is alakul bizonyosan egy ‘nagy nemzeti párt,’ s ehhez fog kétségkívül, az egykori „Pesti Hírlap“ centralistáit kivéve, a felirati párt túl­nyomó része is tartozni, mihelyt komoly megvitatás folytán meggyőződik arról, hogy azon megye, melyet az alkotmányosság védbástyájának nevezni lehet, a „Napló“ kormányformulájával kiég) eztethetetlen. Aki komolyan a szabadelvüségre hi­vatkozik, annak azon táborhoz kell sorakozni , mely az ősi megyei institutióknak az uj társadalmi refor­mokkal öszhangzó, de egyszersmind a korábbi összes municipalise jogokat biztosító szervezését és fentar- tását kívánja, s mely a nemzetnek a polgári jogok s alkotmányos befolyás lagnagyobb sommáját practice biztosítja. Vannak egyébiránt a 48-diki törvényekben még más pontok is,^melyek a további kifejtés és bővítés helyett inkább nagyon is gyökeres módosítást és re- visiót kívánnak, éppen a józan szabadelvű­sé g érdekében. Ilyen a sok közül például a XX dik t. c. 3-dik §-a, mely alkalmazásba véve, hazánkban a vallásié lekezetek törvényes autonómiáját és testvéri békéjét egészen“felforgatná. Ezek folytán tehát a békés szellemet és higgadt vitatkozást a legközelebbi országgyűlésen,valamint ta­núit, független, komoly, s béke-és rendszerető haza­fiak megválasztását követekül mi is szintoly forrón óhajtjuk, mint a „Napló“ ; de egyszersmind nemzeti alkotmányosságunk oly életkérdéseire nézve, me­lyekben lényegesen eltérő nézetek állanak egymás­sal szemközt, — országgyűlésen is a vitatkozás tör­vényes szabadságát vesszük igénybe, s centralistáink lovagiasságától elvárjuk, hogy a megyék ügyét éppen oly eldöntetlen nyilt kérdésnek tekintsék, mint a minőnek mi a ministeri rendszert elfogadjuk. Az egyetértést, pártfegyelem ürügye alalt bár­mily egyoldalú doctrinák feltolása által kierőszakolni a legméltatlanabb fogás lenne, s későbbi összeüt­közések s keserű harcok magvát hintené el. Öntudatos független férfiak azonban a nemzet életkérdéseiben, meggyőződésüket s vitatási szabad­ságukat sohasem fogják sem pártfegyelemnek , sem divatos eszmék népszerűségének feláldozni. Tok aj, sept. 28. Tegnap egy lélekemelő ünnepélynek va- lánk tanúi. A Tisza partján, Tisza Dob és Polgár között azon hely közelében, hol 20 év­vel ezelőtt gr. Széchenyi István a tisza-azabályozást megkezdette — maga tevén az első kapavágást, — tegnap avattatott fel azon obelisk emlék-oszlop, melyet ezen nagy férfiú iránti hálából az alsó-szabolcsi tisza- szabályozó-társulat emelt. Az emlékoszlopot Gerenday pesti szobrász készité. Mintegy négy öl magasságú az, talapzatával együtt. Áll egy gyönyörű ki­látást nyújtó magaslaton, melynél szebb alig van a tiszavölgyön. Gránit táblákon e feli­rat áll: GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁNNAK, A TISZA-SZABÁLYOZÁS NAGY MÜVE MEGINDÍTÓJÁNAK, OTT, A HOL Ő MAGA A MUNKÁT MEGKEZDETTE, HÁLÁS EMLÉKÜL EMELTE AZ ALSÓ-SZABOLCSI TISZA-SZABÁ- LYOZÁSI TÁRSULAT MDCCCLXV. A másik oldalon pedig vannak Szász Károly jeles költőnknek e versei: Két hatalom versenge soká e róna bírásán Emberi szorgalom, és a vizek ös eleme. Széchenyi lett biró; a Tiszát medrébe szórttá Szózata; s a nagy tér im szabad, és a mienk. Az emlék mellett inéit. Lévay Sándor püspök-septemvir, az alsó szabolcsi társulat elnöke tartott megható beszédet, melyben gr. Széchenyi István működését s ér­demeit élénken rajzolá, különösen kiemelve a tisza-szabályozás ügyében tett fárad- hatlan munkásságát. Az emlékbeszéd után a meghatott ven­dégek által a „Szózat“ énekeltetett el. Ezt is­mét a mintegy 300 személyre terített asztal­nál diszebéd követé, az e végből készített nagyszerű sátorban. Ebéd felett az elnök­püspök ur, előbb Széchenyi emlékezetére mondva áldást, lelkes szónoklattal emelt po­harat Crunk Királyunk Ó Felségéért, ki a tiszaszabályozás ügyét állandóan kegyel­mesen pártolá; azután az összes tisza-szabá­lyozási társulatokért. Jelen volt ezen szép ünnepélynél mint­egy két ezer ember, leginkább Szabolcs, Bi­har. Borsod, Zemplén és Heves-Szolnok me­gyékből ; a hajdú városok-, Jászság- és Kun­ságból. De voltak számos küldöttségek az egész hosszú tiszavölgyröl. Jelen voltak gr. Andrássy Gyula és Aladár, gr. Sza- páry István, gr. Szirmay Otto. Igen számosán az ismeretes vidéki nemes csalá­dok tagjai közül. Voltak az ebéd felett több kitűnő szónoklatok, felköszöntések, jelesen Majláth György, Deák Ferenc, Des- sewffy Emil, Andrássy Gyula, Bo­nis Sámuel, az elnök-püspök urakra; mely szónoklatok között különösebb megemlítésre méltó gr. Andrássy Gyula ur nagy jelen­tőségű speech-e, melyben kifejté szükségét annak, hogy Lajtán innen és túlnan egyiránt virágzani kell az alkotmányos életnek, köl­csönös bizalom- s egyetértésnek, hogy hatal­mas legyen ugyan azon fejedelem kormánya alatt az összes birodalom, és boldog és vi­rágzó legyen szeretett hazánk. Fájlaltuk, hogy a vendégek között nem tisztelhettük gr. Széchenyi István fiait! A kedélyes ünnepélynek igen kedvezett a szép meleg nap. Az igen számos vendég- koszorú késő estig vidáman mulatozott az ün­nepély szép helyén. — Ezen ünnepély emlé­ke állandóan fenn fog maradni a tiszavidékiek előtt. L APSZEMLE Pest, oct. 2. A „Vaterland“ a sept. 20 diki csász. manifes tűm felett még a következő commentárt hozza : „A legfelsőbb manifestum és a September 20-i patens legbölcsebb s legméltóbb módozatnak tekin­tendő, mely által a zilált viszonyok ismét a helyes ke­rékvágásba teritethetnek. Mert először is mint lénye­gileg monarchicus cselekmény nyilvánul azon érte. lemben, melyben az octoberi diploma is hasonló cse­lekmény volt, és ez képezi e legmagasabb nyilatko­zat feledhetlen érdemét. Másodszor ünnepélyes elismerését tartalmazza annak, hogy az, mi változhatlan van az octoberi di­plomában, mint ilyen fentartatik, és a forma fölé he­lyeztetik, melybe öltöztetett.)Harmadszor pedig éppen az által, hogy ama változhatlant fentartja, a további cselekménynek is biztos tért és szigorúan megszabott határokat, és szilárd kiindulási pontot ad : a pragma- tioa sanctiot t. i. és a történelmi jogot ; — továbbá biztos célt, mely az országok jogainak a birodalom életfeltételeivel való egybekötésében áll, át nem lép­hető határt szab e két sarkpont közt, és végre e] cse­lekményt a helyes útra igazítja, mely a királyságok és országok kiegyezkedése a koronával. Nem egy — de nem is huszonegy alkotmányozó gyűlés hozatik tevékenységbe, hogy egy tetszés szerinti uj épület létrehozásának korlátlan feladatát átvegyék, s ezzel a helyzet egyik legveszélyesebb sziklája szerencsésen elkerültetett. Oly cselekmény ez, melyet igaz, nem lehet valamely alkotmányos tan alakzatába sorozni, de mely e helyeit az uralkodói tekintély hivatását a legszebb érvényre hozza, alapul az örökölt jog szent­ségét választja, és Ausztria lényegéhez, természetéhez és sajátságos államjogi összeköttetéséhez csatlakozik. Magasztos cselekmény ez, a mennyiben a császár ez­által széttépi ama szövedéket, melyet az államférfiak és pártok az ö legsajátosabb tette és akarata elfödé- sére szőttek ; teljes értelemben, mint annyi fényes lorona birtokosa lép fel, és népeihez fordul, — ko­moly módon és komoly időben. Ez utóbbiakon van most a sor, hogy maguk ré izéről is mindent megtegyenek, mi által legmagasabb Uruk bizalmára méltóknak mutatkozhatnak, és a ha sa várakozásainak megfelelhetnek. Az ut megnyitta­tott előttük, még pedig correct irányban s most min­den attól függ, hogy ez irányban c o n c e n- trice együttműködjenek, — valamint mindenesetre attól is, hogy a kormány szintén hason­ló irányt kövessen, akár maga vállalja el a kezdemé­nyezést, akár pedig az országok kezdeményezésének elfogadására határozza el magát. Most ugyan még csak küszöbén állunk egy uj, fontos és elhatározó korszaknak, és örömteljes reményünk, helyeslésünk ez okból csak azon cselekményre, azon cselekmény szellemére vonatkozbatik, mely utat nyitott a kie­gyezkedésre. Még igen sok fekszik köztünk és a cél közt, melyre törekszünk. Örömest megteendjük a magunkét, megbizva és remélve , hogy a további lépések is ugyanazon szellemben fognak eszközöltetni, melyben a kiindu­lási pont választatott. Fontolják meg jól az összes nemzetek s minden királyságok és országok törvé­nyes képviselői, mily feladat jutott nekik osztályré­szül ; fontolja meg főleg Magyarország, miszerint ismét ö van kiválólag hivatva reá, hogy nagy mentő tettet vigyen véghez maga és az összbirodalom érde­kében ; gondolja meg, s gondolják meg mindnyájan, miszerint valóban legfőbb idő, hogy a nagy, követ kezményterhes elhatározás bekövetkezzék, s a cél el- éressék. E pillanatot egy egész század sem hozza meg ismét számunkra. A manifestum nagy örömünkre lényegben meg­felel annak, mi a „Vaterland“-ban legújabban közzé­tett s a kiegyezkedés barátaihoz intézett „nyílt“ le­vélben követeltetott; mint ut a kiegyezkedéshez a dualismus mellőztetett, a centralismussal szakítva van, és a szabad kiegyezkedés nem paragrahussze- rinti illetékességekkel, s nem két harmadrész több­ségekkel stb. vezettetett be. Az országgyűlések tevékenységét csak fontos, sarkalatos kérdések veszik igénybe. Ilyen először is saját alakulásuk és választási rendük viszonya a fe­bruár 26-i pátenshez : e pont azonban még nem lép előtérbe. Mostanra a fösulyt a manifestum szellemére fektetjük, különösen kiemelve, hogy e szellem te­kintetében sem engedhető meg, a dualismus, azaz nem engedhető meg, hogy Lajtán túl a történe­lemből induljanak ki, innen pedig tagadásba ve­gyék azt. Nem az anyagi jogok összegének, nem a Előfizetési felhívás pesti hírnök politikai napilapra Előfizetési föltételek; Négy odévre...................................... 5 frt Félévié................................................IO firt Egész évre..........................................20 frt auszt. ért. Előfizetés minden hó 1-től elfogadtatik Előfizethetni: Vi­déken minden kir. postahivatalnál; h e 1 y- ben Pesten: ezentúl a „Pesti Hirnök“ kia­dó hivatalában, barátok tere, 7.sz., EmichG. újságkiadó-hivatalában. A „PESTI HÍRNÖK“ kiadó-hivatala.

Next

/
Thumbnails
Contents