Pesti Hírnök, 1865. november (6. évfolyam, 251-275. szám)

1865-11-02 / 251. szám

Hatodik évfolyam 251. szám. PESTI V 'VAT^/' ATA/'AAA/W' 'VSV'JV'JV'A/'JV'ATJV'JV AAAAA/W 'APA/'JV'J\í'J\rAPJ\rA/'iT) | Előfizetési feltételek: helyben házliozhordás* | ij sál vagy postán mindennapi megküldéssel: ^ | egész évr< 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre | | 5 frt. — Minden hónap 1-töl elfogadunk 3 hó- | napos előfizetést. | POLITIKAI Csütörtök, november 2-án 1865. HÍRNÖK NAPILAP. lQ A/'AflJ\fJV'J\/'/v\J\flAJ'Af'ArAf'AAf\J'Af'Af'J\J'SJ'Af 'V'ATAfA/WW/VAf > Hirdetések hathasábos petitsorért egyszerű hír-1 5 (tetősnél 6 kr.,bélyegdíj 30 krjávalssámittatnak. £ | Szerkesztőségié* kiadó hivatal: | | a Lipót-utca 20-dik szám alatt | j. földszint. % ^ JWWWV./tfJVA/'^JVJU'JWVJWWVJWWWVJVJVJVJWWVW/V'JVÓ Előfizetési felhívás a pesti hírnök politikai napilapra. Előfizetési föltételek: Negyedévre.......................................... 5 frt Félévié ........ 10 frt Elgész évre..............................................20 frt auszt. ért. Előfizetés minden hé 1-től elfogadtatik 10T Előfizethetni: Vi­déken minden kir. postahivatalnál; h e 1 y- ben Pesten: ezentúl a „Pesti Hírnök“ kia­dó hivatalában, barátok tere, 7.sz., EmichGí. újságkiadó-hivatalában. A „PESTI HÍRNÖK“ kiadó-hivatala. ‘T,'. 11 1 d • •'< lalOJ* . Hazai közűgyek. Pest, nov. 2. = In illő tempore, midőn még a magyar al­kotmányt aristocratikus hajlamai s intézményei miatt gáncsolták, — sok szemrehányást hallottunk demo- cratikus reformereink részéről azon visszaélések mi­att, melyek a restauratiókat s a követválasztásokat megelőzték. Különösen kiemeltetett az akkori e r é n y e s (!) oppositió által az erőszak és vesztege­tés, mely a hatalmasbak által a közvéle­mény meghamisítására gyakoroltatik, s mely alig megcáfolható okokkal, mint a nemzet demora 1 isa ti ó já nak forrása állítta­tott oda. A kiterjedt befolyás végre, melyet a pártok nö­vekedő szenvedélyessége által mindig nagyobb mérv­ben használt korteskedés a boeskoros nemességnek a választásokra adott, — mindinkább feltűnőbbé tette a nem nemes osztály miveltebb s vagyonosb tagjai­nak kizáratását az alkotmányos jogok gyakorlatából, azért is a negyvenes években már semmi merészség sem kellett hozzá, hogy valaki hazánkban a törvény előtti egyenlőséget sürgesse. A martiusi törvényhozásnak tehát semmi küz­delembe sem került ezen igazságtalanságot meg­szüntetni. Csak egyben csalódott, abban t. i. hogy té­vedett, ha az hitte, miszerint a demoralisatió forrását a iogegyenlőség kimondásával bedugta. Ötvenkét és még néhány municipalis cortes- kedés helyébe ugyanis a legislatio a követválasztások körül csak hazánkban háromszáz harminchá­rom kerületi corteskedést rendszerezett, de mivel egyszersmind a pártszenvedélyt s a politikai éretlensé­get meggyógyítani nem tudta,— a demoralisatio forrá­sát nem csak el nem zárta, hanem inkább hétsze­re z t e. Alig van ugyanis választó kerület az ország­ban, honnét panaszok nem érkeznének Budapestre törvénytelenségek, inconvenientiák, erőszakoskodá­sok, és vesztegetések miatt, melyeknek segélyével a különböző pártok egymást legyőzni törekednek, hogy követjelöltjeiknek szavazattöbbséget szerezhessenek’ S a mi még nagyobb baj, az, hogy nincs biró, a ki a törvényt, s a választás szabadságát akár a csel- szövények, akár a nyilvános erőszakolás ellen védje, mert a megyei bizottmányok, melyek a 61-diki poli­tikai láz befolyása alatt alakultak, kisebb-nagyobb mértékben solidaritásban állanak legtöbb megyében az egyoldalú párttörekvésekkel. Ezen egyoldalú irányban vannak közpa­nasz szerint majd a választási, majd az összeirási helyek felállítva, már t. i. úgy, hogy nem éppen a kerületi választók valódi többsége, hanem a megyei bizottmány követjelöltje legyen minden eshetőségek közt előnyben. Ezen egyoldalú irányban intéztetik el, mint halljuk, sok helyen a választók össze­írása is, csakhogy az ellenjelölt minél kevesebb 1 szavazatról rendelkezhessék. A bizottmányok, mint halljuk, ennél is tovább mennek, mert a 48-diki törvények által megállapított választási qualificatjók önkényii interpretatiójába is bocsátkoznak ; — s ha bár az V. t. c. e qualificatió- ban amúgy is túlzásig ment, — ezzel ott, hol a párt számára meg szavazat szükséges, nem elégesznek meg, hanem ugyr szólván a suffrage universel alapjáig terjeszkednek. Igaz, hogy a választási törvény rendkivül hiá- nyos, s nagyon is megismerni rajta, hogy mint köszö­rűs publicistánk mondja , — „az alkotmányozás gőzerővel folyt,“ mert inig egy részről politi­kai bőkezűségében a 100 frtos jövedelemig leszállt, más részről a miveit és vagyonos osztályokban egész eathegoriákat kihagyott; — mindamellett vélemé­nyünk az, hogy a törvények magyarázatát anticipal- nunk nem szabad, s mig azok hiányait helyreigazítni egyedül a törvényhozás feladata lehet, nagy sérel­met követnek el a központi bizottmányok, midőn pártkedvezésbö), vagy democratikus tulteltségböl a szavazatokat per analogiam szaporítják. Annyi bizonyos, hogy mindezen mozgalmak élén, a dolog természete szerint még most a mivel­tebb nemesi osztály áll. De igen tartunk, hogy a jelenlegi pártvezetök, egyoldalú eljárásuk által, a vezetett néptömegnek igen rósz oktatást s igen veszedelmes politikai neve­lést adnak, úgy hogy nehány ily lecke is­métlése után a professorok el fognak iszonyodni attól, a mit a nép tőlük a haza bizonyos romlására megtanult. Muuiolpalls mozgalmad HORVÁTH BOLDIZSÁRNAK a vasmegyei szombathelyi vá I a a z t ó - kerület követjelöltjének politikai program mja: (Vége.) A legfontosabb kérdésről szóltam, a mely, hogy úgy nevezzem, hasai ügyeinknek külügyi részét al­kotja ; de ennek tárgyalását és megoldását megelőzni fogja egy más belügyi kérdés t. i. az 1848-iki törvé­nyek tettleges elismerése s életbeléptetése. Törvényeket alkotni, módosítani, eltörölni az országgyűlés jogaihoz tartozván, legkevésbé sem lep meg, a midőn tőlünk az 1848-diki törvények revisió- ját követelik ; de nagy veszélyt látnék abban magá­nak az alkotmányosságnak alapelvére nézve, ha va­lamely törvény módosításába belebocsátkoznánk, még mielőtt annt-k gyakorlati érvényt szereztünk. Mert a létező törvény mindaddig fennáll s országot s feje­delmet egyaránt kötelez, a mig törvényhozási utón nem módosíttatik vagy el nem töröltetik. E sarkala­tos elvnek, a melyet jogfolytonosságnak nevezünk, elégtételt szerezni legelső feladata lesz az egybegyü- lendö országgyűlésnek. E nélkül oly veszélyes előz­ményt állítana fel az ország, a mely idő folytán az összes alkotmány bukását maga után vonná. Erre hi­vatkozva, bármely törvény életbeléptetését fölfüg­geszthetné a fejedelem, azt mondván : „ez nekem nem tetszik ; ezt mielőtt a gyakorlati életnek átadnám revideáltatni kívánom,“ — a mi lassanként oda ve­zetne, hogy csak azon törvények nyernének gyakor­lati érvényt, a melyek a fejedelemnek tetszenek, a többi pedig holt betű és Írott malaszt maradna. — Vagy egy újabb trónörökléB alkalmával azt mond­hatná a trónörökös : „e törvény engem nem kötelez, mert azt én nem szentesítettem s azért felfüggesztem mindaddig, a mig nem revideáljátok.“ — Ismétlem, ily veszélyes előzményt, a melyet az alkotmány töké­letes paralysise követne, az országgyűlésnek felállí- tania nem lehet, nem szabad. E szerint elvem és nézetem az : bogy ha a ki­békülés munkáját őszintén megindítani, annak folya­mát gyorsitni és sikeres bevégzésére biztosítékot nyerni és adni szándékunk: úgy a kezdeményezést egy felelős magyar kormánynak kell kezeibe venni. Hitem pedig az : hogy az országgyűlésnek eme ki- vánata nem fog eredmény nélkül elhangzani. E hi­temnek alapot kölcsönöz a fejedelem jó akarata s azon bizalom, a melylyel a hatalom gyeplőit tartó kormány férfiak becsületes hazafiui törekvése és éles belátása iránt viseltetem, a kiknek lehetetlen fel nem ismerniük, hogy a birodalom kétfelé közti viszály magva soha sem a magyar felelős kormány, hanem a közös ügyek kérdésében feküdt, s a birodalom má­sik felére nézve az : ha váljon a mi saját belügyein- ket dicasteriumok vagy egyénileg felelős kormány­férfiak kezelik-e ? teljesen közönyös. Ellenben reánk nézve e kérdés életfontossággal birelőször a jogfoly­tonosság szempontjából; másodszor azon tekintetből, mert a kibékülés kölcsönös bizalom nélkül nem kép­zelhető ; — e nemzetnek annyi csalódás által meginga­tott bizalmát pedig tények által kell támogatni, a melyek egy tenger szónál és Ígéretnél többet bizonyí­tanak ; és harmadszor még azért is : mert mi nem is­merünk alkotmányos életet alkotmányos megyék nélkül ; ezek ujraalakulásának pedig oly akadályai vannak, a melyeket egyelőre csak kivételes rendsza­bályok által lehet az ntból elhárítani ; ezen kivételes rendszabályokat azonban az országgyűlés csak a fe­lelős kormánynak szavazhatja meg. Látom többek arcán a kétkedést, a mely a felelős kormány s a megyék együttes felemlítésére lalkiikben támadt; s ezért e kérdésnél meg kell állapodnom. Az eszmék zavarában, a melynek a hosszú pro- visorium oly kedvező volt, hazánkfiai két táborra sza­kadtak : az egyik parlamentarismust, a másik a municipiumot tűzte ki zászlójára jelszavuk Mint ellenségek állanak egymással szem­közt, holott mindketten ugyanazon célért küzdenek. Úgy jártak, mint ugyanazon hadseregnek roszul ve­zényelt vagy a sötétben eltévedt egyes osztályai, a melyek egymásra tüzelnek, egymás sorait tizedelik, s csak midőn a sötétség szétoszlik, ismerik fel egymást, s kezdik sajnálni a lőport, a melyet egymás ellené­ben elpazaroltak. Nekünk is csak a homályt kell szét­oszlatnunk, a mely eszméink látkörét elboritá, hogy hogy mint jó barátok, s ugyanazon ügy hivei ismer­jük fel egymást. Bocsássák meg tehát nekem uraim a szerénytelenséget, hogy egyike akarok lenni azok­nak, a kik e célra fáklyát gyújtanak addig, a mig a nap sugarai beköszöntenek, s a mi gyenge fáklyáink fényét feleslegessé teszik. Az eszmezavarra az adott okot, hogy a szabad­ságnak az államélet gyakorlati terén kettős életnyil- vánulása van, de a melyek egymást kölcsönösen tá­mogatják és kiegészítik, sa melynek harmonious ősz- ssemüködése nélkiilözhetlen feltétel arra, hogy egész­séges államélet, valódi szabadság fejlődhessék. Az egyiket polgári szabadságnak, a má­sikat politiki szabadságnak nevezzük. Mindkettőnek forrása s hivatása ugyanaz, csak mű­ködési köre más; s azért e kettőnek functióit egy­mással összezavarni szintoly hiba volna, mint azokat egymással ellentétbe állítani. Menjünk közelebb a tárgyhoz. Miért alapítottunk társadalmat? Semmi más­ért : minthogy az egyénnek Istentől kitűzött célját, er­kölcsi és anyagi jólétét vagyis tökólyesbülését köny- nyebben elérni segítsük. Alkotmányos fo- galmakszerinttehátatársadalom az egyénért van s nem megfordít- va;s atan, a mely az ellenkező elv­ből indulva ki az állam minden- hatóságáról tart leckét, az abso- lutismus tana, mely az embertvak eszközzé aljasítja le. Ezen elvből önként következik, hogy az egyén a társadalomban vagyis a mi ennek culminatiója az államban csak annyiban köteles a természettől örö­költ jogairól lemondani, a mennyiben ezt a társas együttlét igényei követelik; s ennélfogva a velünk született ösjog t. i. a szabad akarat gyakorlatában bennünket az állam csak annyiban korlátozhat, a men­nyire a szabad akarat érvényesítése az együtt élhe- tést vagyis az állam fennállását lehetlenné tenné. A szabad akaratnak ezen csak a tár­sa d a 1 o m célja által korlátolt aka­dálytalan gyakorlata, a mely nem csak az egyént, hanem a jogi személyeket is egyformán megilleti, akár nevezzük azokat egyletnek, akár köz­ségnek vagy megyének, — vagy is az önkor­mányzat joga, képezi a polgári szabadságot. És mit értünk a politikai sza­badság a 1 a 11 ? A jogot: megállapí­tani a társadalmi együttlét felté­teleit s ellátni az álladalmat oly szervezettel s intézményekkel, a melyek az együttlét feltételei nek gyakorlati érvényt, sa társa­dalomnak belső és külső biztos á- got szerezzenek. E szerint tehát a politikai szabad- ságis az önkormányzat ős jogából és elvéből foly, s tulajdonképen nem más, mint az önkormányzat elvének al­kalmazásán társadalom összegét illető ügyekben. Nagyon természetes to­vábbá, hogy mivel a társas együttlét feltételei az egyéni akaratnak szükebb, vagy tágabb korlátokat szabhatnak, s mivel az állam szervezetének s intéz­ményeinek minőségétől függ kisebb vagy nagyobb biztossága a polgári szabadságnak, a melyet az állam oltalma alá helyeztünk, — ennélfogva, mondom, na­gyon természetes : hogy a polgári szabad­ságnak tulajdonképe ni biztosit é- kaapolitikai szabadságban rejlik. Kézzelfogható tehát, hogy a polgári s politikai szabadság nem csak nem ellentétek, sőt feltételezik egymást. Politikai szabadság nélkül a polgári szabad­ság felett folyvást a Damocles kardja függ; ellenben a politikai szabadság polgári szabadság nélkül egy tiizmentes szekrényhez hasonlítható, a melynek bel­seje üres. Csak saját törnénelmünket kell más népekével párhuzamba állítanunk, hogy a mondottakat igazolva találjuk. A mig például Franciaország parlamentaris szabadságának legszebb napjaiban sem biti menekül­ni bajaitól, s ismételt forradalmakban keresett siker­telen orvoslatot, — mert csak a szószéken gyakorol­ható szabadságát, ellenben családi, községi és megyei élete a rendőrség bókéiban nyögött: mi viszont, akik századok óta a legszélesebb alapokon nyugvó muni cipális önkormányzatot birtuk, hányszor voltunk ta­núi az alkotmányos élet szünetelésének, s annak, hogy a hatalom szeszélye szakállunk rendezésébe is beavatkozott? S hol feküdt a baj oka? Mindenütt a szélsőségekben; ott, hogy a mig Franciaország min­den súlyt a politikai szabadságra helyzeti: mi az el­lenkező hibába estünk, s a polgári szabadság ábrán­dos szerelmétől elvakitva, közönynyel viseltettünk annak palládiuma, a politikai szabadság iránt. Azt mondják önök uraim : hiszen ott volt or szággyülésünk, a mely egyedüli illetékcnységgel birt a nemzet sorsa felett intézkedni, a felmerült bajokat elhárítani, s újabbaknak elejét venni. Azt mondják önök : őseink bölcsesége nem feledkezett meg a polgári szabadság biztosítékairól sem, a midőn az önkormányzat elvét az országos ügyekre is kiterjesz- ték, s a jogot — a nemzet sorsa felett őrködni, ma gának a nemzetnek kezeibe tevék le. Igaz uraim : s mégis hány üdvös törvényünk maradt, mint holt betű, a papíron; mennyi sérelmet gyűjtöttünk halomra a nélkül, hogy azok orvosoltat- tak volna; hányszor borították el az országot pa tensekkel az ország törvényei ellen; s magától azon jogtól is, hogy az országgyűlés három évről há­rom évre összegyűlhessen szemlét tartani a történtek felett, hányszor fosztott meg bennünket a hatalom ? ! Igen, mert habár nagy nehezen s nagy sokára sike­rült is törvényt alkotnunk, mely megszüntesse a sé­relmeket, s e nemzet jogait a jövöi e megóvja : e tör­vény végrehajtását mindannyiszor a jó Istenre bíz­tuk, — vagy nem, hiszen az még jó lett voina, ha nem oly kezekre bíztuk, a melyeket nem a nem­zet akarata tartott mozgásban; oly végrehajtó «»ily­nek alakítására a nemzet semmi befolyást nem gyakorolt, a mely a nemzetnek semmi felelősség­gel nem tartozott, s a mely ennél­fogva a nemzeti akarat hű és pon­tos teljesítése iránt semmi biz­tosítékot nem nyújtott az ország­nak. Innen magyarázható azon abnormitas, hogy ná­lunk megszokta a nemzet a kormányt nem is mint saját közegét, nem mint az alkotmány épületének tetőzetét, hanem úgy mint valami különvált idegen hatalmat tekinteni, innen magyarázható a nemzet csaknem folytonos bizalmatlansága, sőt ellenszenve a kormány iránt; innen a kormány elleni oppositio azon hagyományos rendszere, a mely nemzedékről nemzedékre szállt, s magával a hazafiság eszméjével egy beolvadóit. E bajon csak az 1848-ki törvények segitettek a felelős kormányzati rendszer, vagyis a Parlamenta­rismus életbeléptetése által, mely ama törvényhozás­nak legüdvösebb és legnagyobb horderejű vívmányai közé tartozik. Tehát miben áll a Parlamen­tarismus, a melynek nevétől so­kan szent borzalommal riadnak víssza?Abban, hogy a nemzet köz­vetett befolyást gyakorol a kor­mány megalakulására, s ez által az önkormányzat elvét a végre­hajtó hatalom régióiba is átviszi, abban, hogy a kormányt azzá te szi, a minek lennie kell:a nemzet legfelsőbb közegévé, a melynek hivatása a nemzeti akaratot nemel­nyomni vagy ellensúlyozni, ha­nem becsülettel végrehajtani. És mikép eszközli ezt a Parla­mentarismus? Egyszerűen az ál tál, hogy a kormány tagjaitegyen- ként felelőssé teszi az ország­gyűlés előtt, minek gyakorlati eredménye az, hogy a kormány kénytelen vagy teljesíteni a nemzetnek az országgyűlésen alkotmányosan nyilatkozó aka­ratát, vagy pedig, ha ezt tenni vonakodnék, visszalépni. És már most mondják meg önök uraim,váljon nem sajátságos jelenség-e az.hogy éppen az önkormányzat, elvének legmelegebb hivei, a municipális élet legbuz­góbb apostolai folytatják a a legelszántabb harcot a Parlamentarismus ellen s azon elvet, a melyhez a pol gári szabadság szükebb körében oly indokolt hűséggel ragaszkodnak, a politikai szabadság magasabb rété geiben feladni akarják ? — Megadják a jo­got a a községnek, hogy a falu biráját szabadon választhassa; a szabadság életkérdését látják abba d, hogy a megyei tisztvise­lők a megye választásától függ­jenek, s annak felelősséggel tar­tozzanak: ellenben közönynyal

Next

/
Thumbnails
Contents