Pesti Hírnök, 1865. november (6. évfolyam, 251-275. szám)
1865-11-02 / 251. szám
veszik a nemzet legfontosabb jogát, azt, hogy befolyást gyakorolhasson azon férfiak kinevezésére, akiknek kezeiben összes szabadságunk életszálai összefolynak; azon életbe vágó jogot , hogy a nemzet feleletre vonás által ellenőrizhesse azokat, akik tettleg rendelkeznek a hatalom mindazon eszközeiről, amelyek a mi szabadságunk védelmére rendelnék ugyan, de amelyeket részakarat vagy könnyelműség a szabadság elnyomására használhatna fel. Nem uraim , ily következetlenséget e gyakorlati tapintatú nemzet nem követhet el. Én hiú szemfényvesztésnek tartom a szószék szabadságát, ha tudom, hogy onnan lelépve — itthon rab vagyok, kinek mozgásait a hatalom kegyelme méri ki; de viszont előre gyászt öltenék a legszélesebb alapon nyugvó polgári szabadság felett is, ha a nemzet vak bizalmában, annak biztosítékait egy tőle független hatalom korlátlan rendelkezése alá helyezné. Azt mondják a Parlamentarismus ellenei, hogy a kormány felelősségének elve a gyakorlati alkalmazásban illusióvá foszlik szét s a Parlamentarismus története eddig nem is mutat fel többet egy példánál, hogy a miniszer bűnvádi kereset alá vonatott volna. Ez nem való, de ha való volna, éppen e körülmény nyújtaná a legfényesebb érvet a Parlamentarismus gyakorlati hatálya mellett. Egyébiránt én e gyakorlati hatályt nem is annyira a felelősség alá eső tény utókövetkezményeiben keresem, mint inkább azon erkölcsi pressióban, amelyet a felelősség érzete a felelős egyénre gyakorol, s mely a nyilvánosság légkörében felnevelkedett kormányférfit bizonyosan a leghatályosabban fogja óvni oly cselekvénytől, mely őt a közvélemény ítélőszéke előtt megbélyegezné. És ha már annyira sülyedtünk volna is, hogy nem számíthatnánk jellemekre, amelyekre a közvélemény és a felelősség érzete hatást gyakorolni képes, — amit határozottan tagadnom kell, — kérdem: nem megbecsülhetlen eredmény fkszik-e már abban is, hogy az elkövetett törvénytelenség felett a legelső országgyűlés határozhat, s azt minden következményeivel együtt megsemmisítheti?! Egy másik érvük a Parlamentarismus ellenfeleinek az, hogy a Parlamentarismus centralisatióval áll kapcsolatban, amely lassan kint elöl minden polgári szabadságot. Mi adhatott ezen eszmezavarra okot ? nem tudom ; de hogy a Parlamentarismus nem jár szükségkép a centralisatio kíséretében, azt Anglia példája elég fényesen igazolja. Sőt én azt mondom, hogy a valódi Parlamentarismus elve ellentétben áll a centralisatióval, mert amaz az önkormányzat elvének kifolyása, míg a centralisatio az abaolutismus hagyománya, mely bureaucraticus denevér hadával csak az önkormányzat romjait keresi. A pari a uicciai isuitio neus alisatiu melett meghamisítása a parlamentaris intézménynek, melyet vagy a hatalom cselszövénye mézes madzagul vetett oda, hogy undort gerjeszszen a szabadság iránt, vagy amelyet a népek politikai kiskorúsága, gyarló kísérletül állított fel. Ámde a mi lelkesedésünk nem az ál-, hanem a valódi parlamentarizmust illeti, azt, amelynek célja az önkormányzatot nem elérni, hanem a felsőbb kormányzat és végrehajtás terén is éppen azért meghonosítani, hogy annak az administratív alsóbb rétegeiben is több biztosítéka legyen. Ez okból teljesen alaptalan azon félelem is,hogy a Parlamentarismus és municipium nem férnek meg egymás mellett,s a felelős kormány lassanként absorbeálná a megyét. Ha ki tudott fejlődni a községi élet a nélkül, hogy belenyúlt volna a családi kör jogaiba,— ha fennnállhattak megyéink századokon át a nélkül, hogy elélték volna a községek szabad életét, úgy bizonyosan nem lehetetlen — ugyanazon irányeszme vezérfonalát követve — helyes határvonalt húznunk a megye és a felelős kormány hatásköre közt. Sőt e határvonalt már kijelöli maga azon elv , mely szerint a municipium a megye önkormányzata, — a Parlamentarismus pedig az ország önkormányzata. Ez elv alapján a municipium függetlenül rendelkezik saját belügyei felett, ellenben engedelmeskedik a felelős kormánynak országos ügyekben. Vagy a megyék politikai vitatkozásait féltjük ? De hiszen ezek sem ellenkeznek a parlamentarizmussal, sőt amennyiben országos érdekű kérdések felett is a közvéleményt fejleszteni, s annak irányt és kifejezést kölcsönözni segítenek, s inkább előmozdítják a Parlamentarismus céljait. E tekintetben a mi megyéink kétségtelen előnynyel bírnak az angol municipiumok felett, amelyek pusztán administratív hatáskörre szorítkoznak, s amelyeknek eme hiányát ott a meetingek pótolják. Nem látom semmi okát és szükségét annak, hogy a magyar municipális életet e kiváló előnyétől megfosztanunk kellene, s a megyék jövőre is maradhatnak, mint voltak a múltban : „Seminarium libertatis.“ De van egy áldozat, amelyet a parlamentarismus a municipiumoktól elengedhetlenül követel, s ez: a vis inertiae, amelyet a gyakorlat és kényszerűség léptetett az arany bullán alapult azon ellenállási jog helyébe, amiről őseink I. Leopold alatt lemondottak, és amely úgyis gyenge surrogatuma volt az alkotmány azon egyedül valódi biztosítékának, amit a Parlamentarismus van hivatva nyújtani. I Különben is annak az államélet normális állapotában I nincs helye , mert azáltal, hogy a politikai szabadság I súlypontját az országgyűléstől elveszi s a megyékbe I helyezi át , az államintézmények rendes és szabályos functióit és ezek harmonikus összeműködését folytonos zavarral fenyegetné. ■ Ezen áldozat azonban annál kevesebb önmegtagadásba kerül, minthogy azért a Parlamentarismus gazdag kárpótlásban részesít. Mert miben állott a megyei vis inertiae hatalma, bizonyosan nem az anyagi erőben, hanem a negativ erkölcsi erejében. E negatív erő helyett a Parlamentarismus positiv erőt nyújt, amidőn a nemzetnek a kormány megalakulására befolyást enged, s amidőn a felelősség törvénye által az alkotmány megsértése ellen óvó és tarló hatalmat ad a nemzet kezeibe. És ezen erő a mellett, hogy positív, csak nyer jelentőségében és hatályában azáltal, hogy arról az egyes megyék helyett, amelyek egymást néha paralysálták, a nemzet egyeteme fog rendelkezni. Nekem tehát meggyőződésem az , hogy a valódi szabadság a Parlamentarismus és municipális rendszer harmonikus egybeillesztésétől függ; meggyőződésem , hogy ez egybeillesztés nem csak nem lehetetlen , de sőt egyik a másikára utalva van, egyik a másikának nélkülözhetlen feltételét képezi. Nézetem szerint az alkotmány municipális önkormányzat nélkül oly épület, amelynek alapja nincs, s viszont Parlamentarismus nélkül oly épület, amelynek tetőzete, koronája hiányzik. Amazt elmoshatja egy áradat, emezt pedig néhány erős zápor romokba döntheti, s ennélfogva lelkiismeretem csak oly zászlót követhet, melynek solidaris felirata: „Municipum és Parlamentarismus.“ Számtalan más kérdés van még uraim, amely mielőbbi elintézést követel. Ott van első rendben a codificatio, a nemzetiségek kérdése, helyesebb adózási és célszerű közlekedési rendszer stb. De nem szabad önök türelmét kifárasztanom. Annyi a kérdés, a hány a seb, amelyet egy boldogtalan rendszer tizenhét évi uralma rajtunk ütött. Sok idő kell, amíg ezek behegednek. Azért nagy ígéretek helyett csak azon egyszerű , de őszinte és becsületes vallomásra szorítkozom , hogy minden kérdésben , amely szőnyegre kerül, a nemzet erkölcsi és anyagi jóléte lesz az egyedüli vezérelv, amely szavazatomnak irányt adand. Átalában a birodalom másik felével szemközt nem akarom sem egy politikai kari, sem pedig egy politikai Ezsau szerepét játszani; szívesen nyújtom a testvérkezet a Lajthán át, ha ezt becsülettel tenni lehet, de viszont óvakodni fogok az ország alapjogait egy tál lencséért áruba bocsátani. A belügyek terén pedig hű akarok maradni a józan szabadság ama zászlójához, amelyet önök kora ifjúságomban kezembe adtak, s amelyet azóta soha egy pillanatra, még akkor sem hagytam el, a midőn sokan legjobb és leghűbb elvbarátim közül a reménytelen küzdelemben kimerülten a kétségbeesés vesztő karjai közé dőltek, és törekvésem lesz a félbeszakadt alkotmányos mű folytatásában oda hatni, hogy az sem a reactio bagolyfészke, sem pedig a politikai ábrándok kártyavára ne legyen. Ezzel bemutattam önöknek elveimet, nézeteimet a legfőbb kérdésekben. Most önökön van a sor uraim ítélni azok felett. A leghelyesebb egyéni nézeteknek erkölcsi súlya a közvéleményben fekszik, ebben pedig nagy része van, azon ritka hazafiús buzgalomnak és kitűnő értelmességnek, amely az önöknek sajátja. Önök bizalmi szavazata lesz a helyeslő ítélet ez elvek és nézetek felett, s én felemelt fővel hivatkoznám mindig oly ítéletre, amely az önök bölcseségéből származott. Somogy, oct. 31-én T. szerkesztő úr ! A „Pesti Hírnök“ 249- dik számában a „Napló“ után egy értesítés van közölve Somogymegye marcali kerületéből, melyben Apponyi György gróf leléptetése, s helyette Cseppán Antal Somogy 61-iki másod alispánja, Csorba Ede provisorius főszolgabiró és Hegedűs Lajos nagykanizsai ügyvéd neveinek ujraemlegetéséről van szó. A tény valóban igy áll: megyénk e három (éppen nem „ignota quantitas“-nak nevezhető) egyénisége, felszólíttatván az első a birtokos urak, a második az egész kath. papság és a nép legnagyobb része, végre az utolsó egy közbirtokosok lakta és más két szülős gazdákból álló helység által. Azonban a múlt hetekben tartott marcali értekezleten Csorba Ede — amint a „Hon “ ban közlve is volt — Ipponyi György nagy nevének hallására képviselőjelöltségről lemondott a tisztelt gróf részére, — ezen példa bizonyára követésre találandott I volna a többi jelöltnél is, kiknek egyike sem le I vén a conferentiára meghiva, e nyilvános alkalom I mai még visszalépésüknek jelét a távollét miatt nem I is adhaták. De az annyira hirdetett gondolat-szabadság — s fájdalom—zsarnokokra Somogyban is talál s egyé- I mi, családi előnyük a haza boldogítása vágyát s háttérbe szorítják. E tekintetben igaz meggyőződéssel mondhatom, hogy egyenesen birtokosaink néhányainak szeszélyes magaviselete s azon a tö 1 töny a nyilatkozata, „hogy„ Apponyi nevéhez nem illik, miszerint Hegedüs-féle ügyvéddel küzdjön egy állásért“ — látszék megdünteni az Apponyi-pártot ;*) úgy hogy már folyó hó 26-án Vidon tartott értekezleten — minthogy Csorba Ede szavánál maradva képviselő lenni nem akar— Cseppán Antal számára lett biztosítva a többség. Hegedűs visszalépése a jelen körülmények közt is valószinü, mennyivel inkább bizonyos leendett Pest, nov. 2. — Nyitrán oct. 30-dikán megyei értekezlet tartatott, melyre a főispán ur a megye független értelmiségét azért hivta egybe, hogy a tömegesen lelépett tisztviselők helyébe tanácskozás útján másokat helyettesítsen. Mint minket tudósítanak egy szónok indítványára, ki felhozta, hogy a 61-diki tisztviselők a mostani viszonyok között hivatalt nem vállalhatnak (?) a hivatalnokok helyettesítése a főispán ő méltóságára bízatott. — Nyitra megye érsekujvári kerületében Érsekujvárott múlt vasárnap d. u. 4 órakor nagyszerű tüntetés történt. Az egész helybeli polgárság a közel fekvő helységbeliekkel, mintegy 3—4 ezer ember ezen zászlóval „Éljen Rendek József követünk!“ ünnepélyes menetben gyűlt ft. Rendek József esp.-plébános háza elé. Az ünnepelt megjelent és szónoklatot tartott, kiemelvén, hogy a követségre magát senkinek sem ajánlotta, erre még csak a szomszédot sem kérte fel, de ha a többség becsületes utón megválasztja, édes hazánk ügyéért és kath. szent hitünk és egyházunk érdekében kötelességének fogja tartani azt elvállalni. Továbbá hangsúlyozta az 1848-dik törvények revisiójának szükségét, a közös ügyek méltányos elintézését, de úgy, hogy a miatt a belkormányzat függetlensége meg ne sértessék. „Oly hármas éljent hangoztattunk nagylelkű királyunk Ő Felségére — mondja tudósítónk, — mely a Kárpátoktól viszhangozva egész Bécsig hasson, mint a magyar lelkesülés előhírnöke.“ Viharos éljenzések között a nagy néptömeg csendesen szétoszlott. — Veszprém választókerülete a m. hó 6-án Kupricz Imre követjelöltjét nagyszerű fáklyásmenettel tisztelte meg. Kupricz ellenében Rosos Istvánt akarták fölléptetni, de ez kinyilatkoztató, hogy a képviselő-jelöltséget nem fogadja el. — Székesfehérmegye rácalmási kerületében Fiáth István 1861-diki képviselő lemondván, gr. Zichy Ferdinánd lépett fel; újabban némelyek ellenjelöltül Horhy Antal nevét emlegetik. Magában Sz.-Fehérvárott a Detrich és Zsömböry-párt áll egymással szemközt. A választás napja e megyében nov. 30 dika, választási elnök b. Splényi Henrik, helyettese Námossy Ferenc. a Tolnában oct. 17-dikén tartatott meg a követválasztási bizottmányokat alakító értekezlet Ugyan e nap d. u. a főispán 15 tagból álló szűkebb választmánynyal tartott értekezletet, melyben számos új tisztviselő neveztetett ki. Első alispán lett Vizsol Gusztáv, második Simon Rudolf főjegyző Szeremley Lajos, első aljegyző Rauz Béla stb. — Somogy uj főispánja, Jankovich László tiszteletére m. hó 27-dikén a székváros kivilágíttatott és fáklyásmenet rendeztetett. Nov. 16-kára a főispán 100 tagból álló értekezletet hivott össze, mely a teendők felett fog tanácskozni. — Baranya megye siklósi kerületének választói számára a „Hon“ múlt keddi számában közlé Jókay Mór, mint követjelölt politikai hitvallását ‘X. nemzeti parancsolat’ alakjában. Nem szándékunk e poetikus alakú progr.mmal szemközt a ‘transactin’ s a ‘királyi hatalom’fogalmával egész terjedelmében rostálni, s csupán e programm V-dik paranlatjára nézve óhajtanánk magyarázatot tisztelt barátunktól, s szeretnék megérteni, vállon akarja tovább is a hitfelekezetek törvényes autonómiáját fentartani, mely autonómiának egyik sarkalatos feltétele az, hogy minden vallás-felekezet az ő cultus- és iskolai költségeit elkülönzötten maga fedezze, s egyik se kénytelenit tessék a másikért fizetni ? — Sárosmegyében az értelmiség Bánó J. újabb megválasztatását főleg azért ellenzi, mert az 61-ben a megye kijelentésével ellenkezőleg a határozatiakkal szavazott. A megye nem fogja senki kedvéért feladni befolyását a törvényhozásra. — Bártfáról szóló levélben közli a „Hon“ Henry septemvir ellenjelöltjének Nádossy Edének programmját, s megemlíti, hogy a Hodossy-párt vezetője, bártfai evang. lelkész Kacziány azon kijelentést téve, miszerint ő Hedry Ernőt mint septemvirte tiszteli, de mint képviselő iránt nem tud bizalommal lenni. Már pedig a ki iránt a király bizalommal van, s a ki az ország areopágjában mint részrehajlatlan jeles bró ismeretes , — attól a bártfai pásztor ur még kevésbé vonhatja meg bizalmát, mint bármelyik helybeli ügyvédtől. — Vasmegye rumi választó kerülete oct. 24-kén kérte fel ft. Zsiray P. esperest ur tolmácsolása mellett derék hazánkfiát, Bezerédy László urat képviselőül, ki is a meghívást elfogadta. Szívesen üdvözöljük mint a törvényhozó test egyik díszét, és Vas megyének ez idő szerint első emberét! — Debrecenből m. htó 31-dikéről távírják, hogy Tisza Kálmán ottani választói előtt tartott beszédében kinyilatkoztatá, miszerint a közös ügyeket illetőleg 1861-ben kimondott nézetei mellett ERDÉLYI ÜGYEK. A királyfi hivatalosok névsora. Kir. főkormányszék: 1. Gr. Folliot de Crenneville Lajos. 2. Fogarasy Mihály. 3. gr. Nemes János. 4. Id. Groisz Gusztáv. 5. b. Bornemisza János. 6. Id. gr. Bethlen Gábor. 7. Haupt Frigyes. 8. Id. b. Kemény Domokos. 9. Nagy Elek. 10. Schmidt Konrád. 11. Lázár Sándor. 12. Jakab Bogdán. 13. Ranicher Jakab. 14. Dániel Imre. 15. Buttyán László. 16. Pataki Dániel. 17. Gebbel Károly. 18. Páll Sándor. 19. Hajós János. 20. Popovics Servianu. 21. Schreiber Frigyes. 22. Kovásznai Goch József. 23. Bárd Miklós. 24. Porucz Sámuel. 25. Vajda László. 26. Székely Dániel. 27. Kedves Alajos. 28. Grác Albert. 29. Bell Frigyes. 30. Kromberg József. Királyi tábla: 31. K. Apor Károly. 32. Alduleanu János. 33. Szentgyörgyi Imre. 34. Sebestyén Gergely. 35. Orbonás Mihály 36. Kabos László. 37. Tribusz Antal. 38. Moga Demeter. 39. Sztojka Antal. 40. Román György. 41. Mezei István. 42. Papp Máté Grigi. 43. Kajetán Miklós. 44. Bodola János. 45. Berzeviczy József. 46. Sándor János. 47. Topler Károly. 48. Gáli Lajos-Főispánok és főtisztek: 49. Pogány György, 50. Ládár Ágoston, 51. Gr. Béldi Ferencz, 52. Báró Kemény György, 53- B. Józsika Lajos, 54. Báró Bánffy Dániel, 55. Veér Farkas, 56. Báró Nopcsa Ferencz, 57. Puskárin János,58. Bohoczeliy Sándor,59. Dániel Gábor, 60. Gr. Kálnoki Dénes, 61. Mikó Antal, 62. Báró Horváth Albert, 63. Béldi Gergely. Királyi hivatalosok: 64. Angyal György, 65. B. Apor Lázár, 66. B. Apor József, 67. Balázs József, 68. B. Bálint Kit József, 69. B. Bánffy Albert, 70. Gr. Bánffy Miklós, 71. B. Bánffy Zsigmond, 72. Baranyai Gergely, 73. Barcsay László, 74 Baritin György, 75. Gr. Béldi György, 76. Gr. Bethlen Domokos, 77. Id- gróf Bethlen Ferencz, 78. Ifj. gr. Bethlen Gábor, 79. gr. Bethlen Imre, 80. Id. gr. Bethlen József, 81. ifj. gr. Bethlen Lajos, 82. Gróf Bethlen Mihály, 88. Idősb gróf Bethlen P. 84. Binder Pál György, 85. Biró Pál, 86. Bodola Sámuel, 87. Bologa Jakab, 88. Boér György, 89. b. Bruckental József, 90. Constantin Iván, 91. gr. Csáky György, 92. Czák Károly, 93. b. Diószegi Antal, 94. Dobra Sándor, 95. Domzsa György, 96. Donáth Farkas, 97. Kránosz Jeremiás, 98. gr. Eszterházi László, 99. Fekete Sámuel, 100. Filtich József, 101. Földváry Ferenc, 102. Földvári György, 103. Földvári József, 104. báró Friedenfels Drotleff Ödön, 105. Fülei Cs. István, 106. Gál János, 107. Gálfalvi Imre, 108. b. Gerliczi Albert, 109. Gyárfás Elek, 110. gr. Gyulai Ferenc, 111. gr. Gyulai Lajos, 112. gr. Haller Ferenc, 113. gr. Haller Ignác, 114. b. Henter József, 115. Herbert Eduárd, 116 Herberth Mihály, 117. Hollaki Ferenc, 118. Horváth István, 119. b. Inczédi Zsigmond, 120. Istvánffy Pál, 121. Iszlai László, 122. b. Jósika János, 123. Kabos Dániel, 124. gr. Kálnoki Pál, 125. káptalan, Károly fejérvári, 126. Konvent, bold. Szűz Máriáról címzett kolozsmonostori, 127 Keczeli Mihály, 128. b. Kemény Ferenc, 129. Keserű Mózes, 130. Kirchner Frigyes, 131. gróf Kornis Gábor, 132. Koronka Antal, 133. Kovács István, 134. Kriza János, 135. Lászlóffy Antal, 136. Lészai Lőrinc, 137. Macellária Ilyés, 138. Macskási Péter, 139. Majom János 140. Mann Péter, 141. Máriafi József, 142. gr. Mikes János, 143. gr. Mikó Imre, 144. b. Miske Imre, 145. Moldován Demeter, 146. Mósa Jós., 147. Muntiánu Gábor, 148. Nagy József, 149. b. Nopcsa László, 150. Pap Alajos, 151. Pekri Imre, 152. Pócsa János, 153. báró Popp Zenobius Constantin, 154. Popp Macedón, 155. Popp Vazul László, 156. Radnotfai Nagy Sámuel, 167. b. Räuber Károly, 158. gr. Rhédei János, 159. Rettegi Mihály, 160. Roth Frigyes, 161. b. Rosenfeld Lajos, 162. b. Salmen Ferencz, 163. b. Schaguna András, 164. b. Schuller Lőrenthal Károly, 165. Schneider Frigyes, 166. Simon Elek, 167. Conte Sterka Salutiu, 168. Szabó Lajos, 116. Szatsvay Zsigmond, 170. Szalánczy József, 171. Szeredai Ignác, 172. id. gr.Teleki Domokos, 173. gr. Teleki Miklós, 174. gr. Teleki Sámuel, 175. Teutsch György Dániel, 176. gr. Toldalagi Mihály, *) Nem arról van szó, hogy kivel léphet Apponyi sorompókba, kivel nem. Hanem el kell ismerni azt, hogy minden választókerület büszke lehet reá, meyet Apponyi képvisel. — Miért nem követé tehát mindannyi a derék Csorbának példáját ? s miért engedi át Csorba saját kilátásait másnak Apponyin kívül? Szerk. volna ez, ha Apponyi nevét vissza nem vonják. Fogás ez már eleve kigondolt tervek valósítására. De mindenesetre ügyes ; mert hogy Apponyi nagy neve a képviselőjelöltek közül visszavonva lett, az tény. Az alkotmány őréül Somogyban egy atyafikört bízott meg a végzet. Vajha felfogná ez kötelességét, s ne engedne helyt annyi visszaélésnek, hogy igy közcélunk elérésére egyesülhetnének a megye jobbjai ! — Ez az egyedüli óhajtás jelenleg Somogy fiainak keblében. Somogyi marad. Nem tagadja, hogy vannak Ausztriával közös ügyeink, ezeket azonban csak az országgyűlés határozhatja meg és rendezheti. — Zólyom megyében mindhárom kerületben a választás dec. 4-dikére van kitűzve. — Pest megye váci kerületében, minden ellenmaneuverek dacára, nagy örömünkre Drágffy Sándor felé hajlik a józan értelmiség s a saját lábán járó nép többsége. — Pest megye szentendrei kerületében a szerb választók nagy lelkesedéssel fogadták, hogy követjelöltjük Kátay Béni hozzájuk született magyar létére oly szépen tudott szerb nyelven szólani. A Pest város középponti választóbizottmánya múlt keddi ülésében az országgyűlési képviselők megválasztására nov. 23-át tűzte ki, mihez képest a választások mind az 5 választókerületben a mondott napon reggeli 8 órakor, és pedig a belvárosban a városház nagytermében, a Lipótvárosban a redoute nagy termében, a Terézvárosban a polgári lövöldében, a Józsefvárosban a nemzeti lovardában , a Ferencvárosban a Köztelek termében fognak megtörténni. Reclamatiók 8-tól 13-ig fogadtatnak el. Az okt. 25. óta beírt s elfogadott választók száma múlt kedden délben volt következő : a belvárosban 284, a Lipótvárosban 395, a Terézvárosban 735, a Józsefvárosban 740, s a Ferencvárosban 489. A Budán a választások mindkét kerületben f. hó 19 dikén reggeli 9 órakor kezdődnek. A választók összeírása tegnaptól kezdve 14 dikéig foly.